Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-18 / 301. szám, csütörtök

1952 december 18 UJS20 3 A párt politikai és szervezeti munkáia és a párt w alapszabályzatának tervezete (Folytatás az 1. oldalról) gott rés a második világháború következtében még jobban kiszélesedett. Létrejött a 800 millió emberből, azaz az egész emberiség egyharmadából álló hatalmas tábor, amely mindörökre megszabadult az imperialista és kapitalista uralomtól. Az imperialisták azonban nem akarnak megbékélni ezzel a helyzettel. Ahelyett, hogy tiszteletben tartanák a saját és idegen kizsákmányolóiktól megszabadult nemzetek szabadon nyilvánított akaratát, amely nemzetek semmi mást őszintében nem kívánnak, mint hogy új társadalmi rendszerüket békében és nyugalomban építhessék, az imperialisták minden lehetőt és lehetetlent elkövetnek, hogy ebben őket gátolják, hogy ebben nekik ártsanak és végül, hogy őket újból jármuk alá hajtsák. A világuralom új követelője jelentkezett: az amerikai monopolisták és a milliárdosok. Az amerikai imperializmus megvert konkurrenseiből és saját gyöngébb imperialista társaiból vazallusokat, lakájokat teremtett és a harmadik világháborúra űszít és lázasan fegyverkezik, hogy elérje világuralomra törő bűnös céljait. Az amerikai imperializmus háborút előkészítő céljainak egyik része a népi demokráciák országain belüli felforgató tevékenység. Az amerikai nábobok valóban gangszterekhez illő lelkiismeretlenséggel szavazták meg az erre a célra szolgáló 100 millió dollár felhasználásáról szóló törvényt, azon a száz- .meg százmillió dolláron kívül, amelyet, erre a célra titokban kiadnak. Az ötödik hadosztály létrehozása a népi demokráciák országain belül, ez ma már az Egyesült Államok elismert politikája. Az amerikaiak által kiképzett ilyen ötödik hadosztály Csehszlovákiában: a Szlánszky és társai vezette államellenes összeesküvő központ volt. Ez szolgál magyarázatiü, hogy ezen államellenes öszszeesküvő központ leleplezése és ártalmatlanná tétele miért váltott ki olyan viharos és dühödt visszhangot az amerikai gangszterek és segítőtársaiknak táborában. Ez annál is inkább megmagyarázható, hogy ez nem volt az első eset, amikor az amerikaiak kártyajátéka Csehszlovákiában vereséget szenvedett. Mert vájjon mi történt 1948 februárja előtt? Akkor az amerikai imperialisták elsősorban a nyílt reakciós blokkra támaszkodtak, amely az akkori nemzeti front kormánya keretén belül legális módon terpeszkedett el, s amelyet a háttérből Benes dirigált. E nyílt reakciós blokk segítségével, Amerika vezetésével, a nyugati imperialisták alkalmas pülanatban reakciós fordulatot akartak előidézni, amelynek keretén belül Csehszlovákiát ki akarták szakítani a béke és szocializmus táborából és Csehszlovákiát ismét imperialista hatalom alá akarták kényszeríteni és az országban újból a kapitalizmust akarták felújítani. Az amerikai imperialisták úgy vélték, hogy 1948 februárjában az alkalmas pillanat bekövetkezett. Ötödik hadosztályuknak, Benessel az élen, parancsot adtak a felkelésre. Az ötödik hadosztály fellépett ugyan, megpróbálta a reakciós puccs végrehajtását, ám néhány napon belül a csehszlovák nép a Csehszlovák Kommunista Párt vezetésével csírájában elnyomta azt. Csehszlovákia népe nagyon is jól tudta, hogy a reakciós urak és külföldi kenyéradóik hová akarják taszítani: a kapitalista járomba, vissza Münchenhez, állami függetlenségének megsemmisétésébe, és vissza akarta vetni a nemzetet rabszolgasorsba. A reakciós urak itthon és külföldön is egyaránt ebben az időben kártyáikat túlságosan nyíltan felfedték. Nem csodálatos tehát, hogy az akkori amerikai ötödik hadtest fellépése megsemmisítő vereséggel végződött. (Viharos taps.) Amint mindannyian tudjátok, 1948 győzelmes februárja után senki sem gondolta, hogy az amerikai ötödik hadtest elleni harc végetért volna. Mindannyian tudtuk, hogy a reakció februárban ugyan vereséget szenvedett, de nem lett megsemmisítve. Előreláttuk azt, hogy az amerikai imperialisták ügynökeik további tartalékát fogják mozgósítani, hogy hazánkban ezeknek segítségével a felforgatómunkát még jobban megerősítsék és kiélesítsék. A többi népi demokratikus állam példáin okulva arra számítottunk, hogy az amerikai imperialisták a Kommunista Párton belül fogják ügynökségüket aktivizálni. Amit azonban akkor még nem tudtunk ée nem is tudhattunk, az az, hogy ezen felforgató amerikai ügynökség a Kommunista Párton belül kikből tevődik össze és milyen ez ügynökség hatóereje. Egyaránt, viszonylagosan korán, mindjárt Február után hozzáláttunk a kígyófészek szétveréséhez, amelyet az ellenség saját házunk táján helyezett el. Már 1949-ben az árulók első jelentős tagjait lelepleztük. Az árulók első láncszemét kezünkbe kaparintottuk, ezt követőleg fokozatosan a továbbiakat és magasabbrendűeket is, míg végül végül bezárult a kör. Megmutatkozott, hogy egy széleskörű államellenes összeesküvéssel van dolgunk. Megmutatkozott, hogy a kommunista párton belül szerveződött ez az államellenes összeesküvés. Megmutatkozott, hogy az államellenes összeesküvést egy összeesküvő központ irányítja, amelynek élén a CsKP volt főtitkára, Rudolf Szlánszky állt. Megmutatkozott, hogy ezt az államellenes összesküvő központot az amerikai imperialisták vezetik és S valamennyi imperialista kémszervezet érdekeit szolgálta. Megmutatkozott, hogy ezen összesküvő köspont célja végeredményben ugyanaz, amit 1948 februárjában a megvert reakciós puccsisták követtek. Ugyanakkor megmutatkozott, hogy az államellenes összeesküvő központ áruló és aknamunkája annál is veszedelmesebb volt, mert azt magán a Kommunista Párton belül valósították meg, oly emberek, akik magas, felelősségtelies funkciókban voltak, emberek, akiket azelőtt elvtársaknak tartottunk. Már pedig ismeretes, hogy a álcázott ellenség mindig veszedelmesebb, mint a nyílt ellenség. Az államellenes összeesküvő központot most ártalmatlanná tettük. A november végi nyilvános per, amelyet ellenük folytattunk, leleolezte ennek az áruló összeesküvő bandának egész szégyenteljes aljasságát és tudatos kártevékenységét. Népünk feszült figyelemmel és szenvedélyes haraggal kísérte az áruló gazemberek elleni per lefolyását. Ez megmutatkozott abban is, hogv a per lefolyása alatt lakosságunk minden rétegéből nem kevesebb mint 10.500 határozat és nyilatkozat érkezett, amelyekben a gonosztevők szigorú megbüntetését követelték. És ez bekövetkezett. A törvénynek, az igazságnak és a nép akaratának eleget tettünk. Ezzel azonban a dolog nem zárul le. Az esetből elsősorban le kell vonni a szükséges tanulságot, a jelenre és a jövőre vonatkoztatva, másodsorban fokozott szorgalommal kell kiküszöbölni azokat a nagy károkat, amelyeket az amerikaiaknak ez az ötödik ügynöksége okozott. Minden tényt, amely a per folyamán napfényre került, nem fogom megismételni. Pusztán egyes kérdéseknél, amelyek talán közvetlenebb megvilágításra szorulnak, akarok megállni. Egyes emberek arra kérnek feleletet, miért folytathatták az árulók aknamunkájukat ilyen sokáig. Ennek néhány oka van. Elsősorban: 1945 májusától 1948 februárig a párt vezetésének főfigyelme a nyílt reakció mesterkedéseire irányult. Mert jól tudtuk, hogy reakciós puccsot készít elő, az 1920as év megismétlését, vissza akarta szerezni mindazt, amit a felszabadulás a népnek hozott CS 3/ köztársaságot vissza akarta taszítani a kapitalizmus jármába. Akkor minden kockán forgott, ez volt akkor a főveszedelem, a közvetlen veszély és ennek visszaverésétől függött a többi és minden további lépés. 1948 februárja bebizonyította, hogy a pártvezetőségének útja helyes volt, amikor főfigyelmét erre irányította. Ezt természetesen kihasználta Szlánszky áruló bandája, hogy a párton belül kibontsa és kiszélesítse összeesküvő hálózatát. Míg a párt vezetősége és a párt mint egész a nyílt reakció elleni küzdelemmel volt teljesen elfoglalva, azzal a küzdelemmel, amely egyet jelentett a népi demokratikus Csehszlovákia létével vagy nemlétével, a párton belül az áruló Szlánszky megszervezte az új amerikai ötödik hadosztályt, az imperialisták és reakciósok új tartalékát. Ezt természetesen ma tudjuk, de nem tudtuk még akkor. Továbbá: a kommunista párt a februári reakciós puccsisták elsöprése után uralkodó párt lett. A reakciós elemek nagy többségét „kiakolbolíntották." A párt a közélet minden szakaszán a" felelősség teljes súlyát magára vette. A pártvezetőségi tagok felelőssége is megnövekedett. Nem tudtak már arra hivatkozni, hogy reakciós főnökeik, vagy reakciós környezetük akadáyokat gördítsenek útjukba. Ily körülmények között a párt vezetősége aránylag gyorsan rájött az élenjáró árulók és szabotőrök nyomára, akik zsebükben pártigazolványt hordanak. Hangsúlyoztam, hogy már 1949-ben e rongyemberek első csoportját letartóztattuk. Ez annyit jelent, hogy amint a párt az ellenség első ügynökeitől és nyüt árulóitól megszabadult, fokozatosan hozzálátott ahhoz, hogy leleplezze és ártalmatlanná tegye a saját sorai közt elhelyezkedett ügynököket és árulókat. Továbbá: a reakciós összeesküvők nagyon jól tudták álcázni magukat. Sohasem léptek fel_ saját platformjuk alapján. A párt irányvanala és határozata ellen nyíltan sohasem léptek fel. Külsőleg „mindennel egyetértettek". Saját munkahelyükön azonban kiforgatták a párt határozatát, megakadályozták annak végrehajtását, vagv saját szájuk íze szerint magyarázták, illetőleg kiforgatták. Kétlakiságuk és törtetésük nem ismert határt. Továbbá: az áruló összeesküvők leleplezését az a körülmény is megnehezítette, hogy igen kiterjedt hálózattal rendelkeztek. Az alulról jövő kritikát autoratív és diktatórikus módszerel elfojtották. A gazdasági és a közigazgatási apparátusban kölcsönösen összejátszottak, kölcsönösen kendőzték és fedezték bűnös mesterkedéseiknek nyomait és együttesen arra törekedtek, hogy becsapják a közvéleményt és a pártot egyaránt. A nemzetbiztonsági szervekben elfoglalt pozícióikból kiterjesztették védelmüket az egész bandára és mindent ekövettek, hogy megakadályozzák a leleplezést. Egy szóval, széleskörű bűnszövetkezet működéséről volt itt szó, korlátlan felelőséggel. És végezetül: a mi részünkről nem történt meg a munkának és tevékenységnek a minden egyes kommunistára, legfőképpen pedig a felelősségteljes állásba helyezett kommunistára kiterjedő rendes, konkrét, állandó és a naponta megismétlődő ellenőrzése. Nem történt meg az az állandó ellenőrzés, hogy ki mint végzi a párt és kormány által elfogadott határozatok teljesítését. Gyakorta fordult elő, hogy az embereket inkább beszédeik és kevésbbé tetteik szerint ítéljük meg. Néhány körülményt tettem itt szóvá, elvtársak és elvtársnők, amelyek az államellenes összeesküvő központ leleplezését és ártalmatlanná tételét megnehezítették. Az államellenes összeesküvő központ kivizsgálása és tárgyalása során egy újabb olyan összekötő csatornát lepleztünk le, amelyen keresztül magába a kommunista pártba hatoltak be az árulók és kémek. És ez a cionizmus. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert az Izrael állam megteremtése után és annak az Északamerikai Egyesült Államok alá való alárendeltsége miatt a cionista szervezetek minden ágazata az amerikai kémszervezet része lett. Egyenesen ideális eszköze lett, hogy behatoljon a munkásmozgalomba. hogy a kommunista pártok keretén belül az ügynökök toborzására szolgáljon. A cionista szervezetek és amerikai főnökeik gálád módon visszaéltek azokkal a szenvedésekkel, amelyeket Hitler és a többi fasiszták a zsidóságnak okoztak. Határozottan állíthatjuk, hogy Auschwitz és Ma.jdánek üszkéből akarnak maguknak tőkét kovácsolni. Normális viszonyok között a volt bankár, gyáros, nagybirtokos, vagy kulák a kommunista pártba nehezen került volna. És semmi esetre sem vezető pozícióba. Ám a zsidószármazású és cionista érzelmű embereknél osztályeredetükre nem igen néztek. Elősegítette ezt az antiszemitizmus elleni velünk született ellenszenv, a második világháború során elviselt szenvedések iránti tisztelet, amely szenvedéseknek részesei a zsidók voltak. Azelőtt, a háború előtt ez a veszély nem volt ilyen nagyméretű. De a háború után, miután a cionista szervezet és maguk a cionisták az amerikai imperializmus ügynökei lettek, a helyzet alapjában megváltozott. Ma a cionizmus veszedelmes és ádáz ellenségünk. Vájjon a zsidó származású ember egy és ugyanazt jelenti-e, mint a cionista? Nem! Döntő jelentőséggel bír az illetőnek osztályszármazása, ugyanígy szülőhazájához való viszonya, a szocializmushoz való odaadása és munkája a szocializmusért. Hasonlóképpen a cionizmus elleni harcnak semmi köze sincs az antiszemitizmushoz. Az antiszemitizmus a barbár fajelméletnek egyik válfaja. A barbár fajelmélet egyet jelent azzal, amit ma az amerikai supermanok, azaz a hitleri Übermenschek, táplálnak, a négerek, a gyarmati nemzetek és nem gyarmati nemzetek iránt. Az anticionizmus egyet jelent az. amerikai kémszolgálat, az amerikai diverzánsok és felforgató ügynökségekkel szembeni védelemmel. Két különböző dologról van szó tehát. Ég és föld közöttük a különbség. A per folyamán egyes emberek azon csodálkoztak, hogy a vádlottak állítólag mily „készségesen", vallanak, hogy állítólag „mindent beismernek". Pedig ez tévedés. Elsősorban is az áruló összeesküvők pusztán csak azt ismerték be, amit rájuk bizonyítottak, amit egyszerűen eltagadni nem tudtak. Kezdetben mindannyian állhatatosan tagadtak. Minden egyes vádlottra fokozatosan, lépésről-lépésre kellett a tényeket rábizonyítani. Tényekkel, bizonyítékokkal, tanúkihallgatásokat, szembesítésekkel stb., kellett a bizonyítást végrehajtani. A vizsgálat során ezenkívül a vádlottak újból és újból kísérletet tettek, hogy a vizsgálati szerveket tévútra vezessék. Ez különösképpen Szlánszky lefogatásáig történt így, akiről azt hitték, hogy mégis csak kirántja őket a vízből. A vizsgálat első fázisában egyesek félrevezető vallomásaikkal odáig mentek, hogy a dolgokat úgy állították be, mintha az egész összeesküvés s Szlászky elen irányult volna. A vizsgálati fogság során tanúsított tagadásukból, csalásaikból, csűrés és csavarásaikból arra lehet következtetni, hogy a főtárgyalás során sem vallottak be mindent. Pusztán azt ismerték be, amit rájuk bizonyítottak, amit már tagadni nem tudtak. Ä többit általános nyilatkozatokkal és szónoklatoicital kendőzték. Hasonlóképpen jár el minden bűnöző, aNire a bűncselekményt rábizonyították. Ezt tették a Szovjetunióban a trockista, bucharinista gonosztevők is a háborúelőtti bűnperek során. Nincs oka annak, hogy úgy vélekedjünk, hogy az államellenes összeesküvő központ tagjai másként cselekedtek. Az államellenes összeesküvő központ leleplezésével és ártalmatlanná tételével kapcsolatosan ellenségeink a CsKP gyöngeségéről és felbomlásáról kiabálnak. Hasonló regéket hallottunk a Szovjetunió Kommunista Pártjáról is, amikor az a trockista, bucharinista bandával leszámolt. Hogy ez végül is hogyan végződött, az közismert. Ha tehát az urak saját szavaiknak hinnének, megállapíthatnánk a következőket: csak vigasztalják magukat, terveiket csak építsék efajta vigaszra. Dehát hisz