Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-15 / 272. szám, szombat

1952 november 16 / UJS

10 3 A„ J. Visinszkij elvtárs beszéde a koreai kérdésrő az ENSzközgyülés politikai bizottságának november 10-i ülésén 6. Az arra va^ó hivatkozások, hogy -a hadifoglyok bizonyos része lemond a házatelepítésről, nem rendelkeznek semilyen jogi jelentőséggel és olyan, az ^amerikai parancsnokság által a koreai és kínai hadifoglyok táborában végrehajtott intézkedéseknek az eredményei, mint a „kényszerrostálás" vagy „kikérdezés", amelyeket — amint ez||megállapították — erőszak kísér, fegyver alkalmazása az amerikai parancsnokig erőszakával szembenálló hadifoglyok ellen. Az amerikai k~ényszer-„rostálás" hívei arra hivatkoznak, hogy a hadifoglyok bizonyos része állítólag lemond' a hazatelepítésről és ázzál fe* nyegetőzik, hogy erőszakkal ellenáll azoknak az intézkedéseknek, amelyeket az amerikai parancsnokság tenne hazatelepítésükre. A „rostálás" hívei kijelentik, hogy nem kényszeríthetik az ilyen foglyokat a hazatérésre és választ követelnek tőlünk, hogy lehetségesnek tartjuk-e ilyen esetben erőszak' alkalmazását. Már rámutattunk arra, hogy a kérdés ilyen felvetése mesterkélt' és kiagyalt. Soha a múltban, az egész történelemben senkiben sem merült fel ez a kérdés és egyetlen fogsá^bantartó hatalom kormánya sem állt soha ilyen kérdés előtt, sohasem ütközött ezen a téren semilyen különös nehézségbe. És ez egyáltalán nem azért van, mert — amint itt a francia küldött mondotta — a ínultban „a nemzeti háborúk nem párosultak ideológiai háborúkkal". A mult • háborúkban a vallásos és a politikai elemeknek is megvolt a maguk szerepe. Hogy ne merüljek el a részletekben, elég emlékeztetni arra, hogy 1870—71-ben, a franciaporosz háború idején Bismarck felajánlotta Thi^rsnek és társaínak, hogy szabado/fbocsátja a fogságból a bonapartista hadsereget Párizs elpusztításq, érdekében és szükség esetén megerősíti Vilmos császár csapataival. Bismarck és Thiers a hadifoglyokkal kereskedve megegyeztek az egyszerű katonák érdekeinek rovására, aláírták erről szóló szerződést, amelyet a rcancia^. nemzetgyűlés — amint azt a történelem minden ismerője tudja — május 21én megerősített. Ismeretes, hogy amikor 1871 május 21-én a b<jnapartistk hads:-r(# Douay tábornokkal az élén bevonult Párizsba, Thiers kijelentette, hogy a célt elérték, a rend, az igazság és a civilizáció végül is „győzelmet aratott". íme, ilyen nagy győzelmet akarnak aratni az amerikai civilizátorok is I#>reában. Az a kérdés, amelyet a hadifogolycserére vonatkozó amerikai határozattervezet hívei vetettek, fel, az úgynevezett „kényszerhazatelepítés" kérdése, az amerikai külpolitika általános vonalában találja magyarázatát. Az -amerikai külpolitika nem riad vissza olyan eszközöktől, niint a hírhedt 1951 október 10-i törvény, amely előírja a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és az európai népi ' demokratikus országok ellen irányuló felforgató kém- és terrorista tevékenység pénzelését. Az ilyen intézkedések végrehajtásához emberek. re, káderekre van szükség. Ilyen em. bereket esetleg toborozni lehet a hadifoglyok közül, aminí toborozzák őket az úgynevezett áttelepült személyek közül is. Ez az a vonal, ez az a politika, amely az amerikai parancsnokság álláspontját meghatározza a koreai és kínai hadifoglyok hazatelepítésének kérdésében. Ezt a „politikát" akarják leplezni az úgynevezett „kériyszerhazatelepítésről" szőlő kiabálással. . Ezt a politikát akarják elkenni mindenféle kérdésekkel, olyanokkal, mint amilyeneket itt tettek fel különböző, urak, kezdve Lloydtól' egészen a görög török és titóista küldöttekig. Természetesen nem lehet kétséges, hogy minden kormány, amely aláírta a gfcnfi konvenciót, becsületesen betartja azt és a konvenciöban • vállalt kötelezettségeit, feltétlenül talál eszközöket a valamennyi hadifogoly hazatelepítéséröl szóló konvenció követelményeinek teljesítésére anélkül, hogy önkényesen „megrostálná" a hadifoglyok ilyen vagy olyan csoportjait, feltétlenül mégtalálja ezeket az eszközöket anélkül, hogy viszszahatásc váltana ki a hadiioglyok körébein, amint ez most történik és amint nem szabadna történnie és nem történhet meg az aláírt nemzet, kőzi egyezményekben vállalt kötelességek telkii6meretes, lojálig és becsületes betartása esetén. Természetesen az ilyen visszahatásokért — amelyek áz olyan intézkedések következményei, mint az amerikai parancsnokság által a koreai és kínai hadifoglyokkal szemben alkalmazott „rostálás" vagy „kikérdezés" — a felelősséget telje

s egészében az a kormány viseli, amely fogságban tartja ezeket a hadifoglyokat. 6. A mexikói és perui határozattervezetről Beszélnem kell a Szovjetunió küldöttségének az 1952. november l-én és 3-án benyújtott mexikói és perui határozattervezetről alkotott véleményéről is. Ami a tervezeteket illeti, üdvözölni kell a mexikói és perui tervezetben előforduló nyilatkozatokat arról, hogy igazságos és

; tisztességes egyezményt, olyan fegyverszünetet kell kötni Koréáíban, amely az érvényben lévő nemzetközi szerződések alapját képező humánug elveket alkalmazza a hadifoglyok kérdésében, amint a mexikói tervezet rámutat. Üdvözölni lehet a perui határozattervezetnek azt a kijelentését is, hogy az emberiség forrón óhajtja az azonnali igazságos és tisz. tességes békét. Ami e tervezetek gyakorlati részét illeti, a mexikói tervezet lényege ebből a szempontból az, hogy Kínába és Észak-Koreába csak azok a hadifoglyok térnek vissza, akik — amint a tervezet mondja — „önként ^kifejezik hazatérési kívánságukat" éa ennek a fegyverszünet megkötése" után kellene megvalósulnia. A többi hadifoglyokat — akMről a mexikói tervezet határozati részének 2. pontjában van szó — azokat, akik nem kívánnak hazatérni, nem keli hazatelepíteni, hanem ott kell maradniok, ahol az adott i#bc

n vannak, mindaddig, amíg a politikai értekezleten nem fogadnak el megfelelp határozatot és ez nem lép életbe. E tervezet 3. pontja azoknak a hadifoglyoknak a helyzetét határoz2a meg, akikről a 2. pontban szó van. Ez a helyzet lényegében ^következő: a) A közgyűlésnek meg kell állapodnia a hadifoglyok számáról é

s a befogadás feltételeiről azokkal az államokkal, amelyek hajlandók területükbe befogadni a hadifoglyokat. b) E tárgyalások eredményeképpen a hazatérni nem kívánó hadifoglyokat különböző országokba küldik. Ez a mexikói határozattervezet legfontosabb része. Ilymódon a tervezet szerint a hadifoglyok hazatelepífésének kérdését attól teszik függővé, hogy az egye

s hadifoglyok kí_ vánják-e vagy nem az ilyen hazatelepítést. Ez a tétel azonban szintén ellentétben áll a nemzetközi jog alapvető és uralkodó elvével, az őszszeg hadiioglyok feltétel nélküli hazatelepítésével. A mexikói határozati javaslat eltér az 1949. évi genfi jegyzőkönyvtől, utat nyit mindenféle visszaélőseknek, amilyenek az fimerikai táborokban már mos) ig történnek, lehetővé teszi, hogy a hadifoglyokat nyomással és kényszerrel olyan cselekményekre késztessék, amelyek nem egyeztethetők össze sem az emberiesség elvéve] sem pedig azzal a kötelességgel, amelyet hazájával %zemben minden egyes hadifogolynak teljesítenie kell. Másszóval: a mexikói határozati javaslat ugyancsak lehetővé teszi a kényszerkivá. logatást — ily módom ^át a hadi. foglyokat de facto továbbra is oda. dobja az amerikai parancsnokságnak, amely természetesen törekedni fog erre — reá akarva erőszakolni a közgyűlésre a hadifoglyok további sorsával kapcsolatos javaslatait. A mexikói határozati javaslatban •érintett többi kérdés — az átmeneti állapot kérdése, az, hogy a hadi. foglyok hazatelepítését követelő or. szagnak biztosítékokat nyújtanak a hadifoglyok további szabadságát és védelmét illetően, szintén nem egyeztethető össze a genfi' egyezménnyel, amely valamennyi hadi^ fogoly /feltétlen hazaszállítását követeli és nem enged meg semmiféle önkényt az állítólag hazatelepülni

41 ncqi kívánó hadifoglyok tekinteté, ben. A Szovjetunió küldöttsége éppen ezért elfogadhatatlannak találja a mexikói küldöttség határozati ja vaslatát, mert a szovjet küldöttség a genfi egyezmény elveinek és a nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak és elvednek talaján marad. A Szovjetunió küldöttsége eat az alapot találja a maga szarná, ra egyedül elfogadhatónak és köte. lezönek. Ami a perui küldöttség által előterjesztett határozati javaslatot illeti, abban is vannak elfogadhatatlan kikötések, amelyek alig különböznek az amerikai parancsnokság javaslataitól. Ezt kell mondani a többi között a perui javaslat máso. dik és harmadik pontjáról. Ez a javaslat lényegében a »rostálás« elvéhez ragaszkodik. Ugyancsak elfo. gadhatatlan a perui határozati ja. vaslat első pontjának mind az öt. tagú bizottság összetételéről, mind pedig e bizottság feladatnak meg. határozásáról szóló része. Az öttagú bizottság összetételére vonatko. zó rész mellőzi a közvetlenül érde kelt országok é# a* többi állam, köz, tűk a háborúban részt nem vettek részvételét a bizottságban. 7. Javaslataink A Szovjetunió küldöttsége ragasz, kodni fog hozzá, —• és reméli, hogy más küldöttségek is támogatni fogják — hogy a bizottság fogadja el a Szovjetunió által október 29_én előterjesztett határozati javaslatot. Tekintetbe veszi azonban az 1. szá mú bizottságban a koreai kérdésben lezajlott véleménycserét, több kiil^ döttség kívánságait és megjegyzé. seit, így szükségesnek tartja a korábban előterjesztett határozati ja. vaslat 'egyes indítványainak ponto sabb megfogalmazását, a többi között azt, hogy pontosabban körül, írja a békés rendezést szolgáló bizottság összetételét, valamint az említett bizottság feladatait. A Szovjetunió határozati javasla. ta a megfelelő módosításokkal a kö. vetkezőképpen hangzik: »A közgyűlés, miután megvízs gálta-a Korea egyesítésével és újjá, építésével foglalkozó bizottság jelentését, szükségesnek tartja, hogy bizottságot létesítsenek a koreai kérdés békés rendezésére a közvet. lenül érdekelt felek és más államok — köztük a koreai háborúban részt nem vett államok — részvételével. A bizottság összetétele a köyetkező: Egyesült Államok. Anglia, Franciaország. Szovjetunió, Kínai Népköz, társaság, India, Burma, Svájc, Cseh. Szlovákia, Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és Dél.Koorea. Az említett bizottságnak tegyék feladatává, hogy haladéktalanul te. gyen intézkedéseket a koreai kérdés rendezésére, Korea ' egyesítésének szellemében. Az egyesítést maguk a koreaiak hajtják végre az említett bizottság felügyeletével. A többi között tegyen intézkedéseket a bi. zottság annak érdekében, hogy min. den eszközzel elősegítse, hogy mindkét fél minden hadifoglyot haza. szállítson<[. íme, a koreai kéíjlás igazi rende. zésének útja. Mélységes meggyőző désünk, hogy ez az egyetlen út amely véget vet> a koreai nép ellen folyó igazságtalan, agresszív hábo. rúnák. Ez az egyetlen út, amely elvezethet a koreai fegyverszünet megkötéséhez. a békéhez, amit valamennyi békeszerető nép oly forrón kíván és követel. „Békét és szoGiáíi- hatadást követelünk a kormány lói" P. Togliatti beszéde Olaszország Kommunista Pártja Központi Bizottságának: teljes ülésén Az „Unita" közli, hogy november 10-én Rómában megnyílt az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának teljes ülése. A lap közölte Palmirö Togliattinak „A köztársasági alkotmány végemé a parlamentben és az ors^pban" cimü napirendi ponttal kapcsolatban elmondott beszédét. Togliatti beszéde első részében a nemzetközi helyzettel foglalkozott és hangsúlyozta, milyen hatalmas jel^itöségü a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusa a nemzetközi munkásmozgalomra. A békemozgalommal kapcsolatban Palmiro Togliatti a többi között a következőket rrťondja: Nyíltan kijelentettük és újra megismételjük, hogy pártunk minden erejét' a béke megvédéséért folyó harcnak szenteli és minden tőlünk telhetőt megteszülik azért, hogy ebbe a harcba bevonjuk a munkásosztály a dolgozók erőit és Olaszország összes demokratikus erőit. Azért fogunk dolgozni, hogy olyan helyzetet teremtsünk, amelyben az egész olasz nép a békefrontban tömörül, miután meggyőződött arról, hogy csak így mentheti meg függetlenségét, létét és jövőjét. A burzsoázia vezető csoportjai — főleg a vezető klerikális csoport — súlyosan megsértették az alkotmányt — folytatta Togliatti. — Nem hozták meg az alkotmányban biztosított reformok megvalósításához szükséges törvényeket. A törvényhozás és a kormány nem tett semmit az alkotmányban előírt szociális átalaktilás érdekében. A kormányhatóságok állandóan önkényesen korlátozzák a dolgozók állampolgári jogait és szabadságát. A kormány teljesen egy pártnak. rendeli alá magát, kommunistaellenes politikát támogat és folytat, amely törvénytelen és alkotmányellenes megkülönböztetést tesz a politikai pártok • és az állampolgárok között. Az egyházi hatóságok állandóan botrányosan beavatkoznak az ország politikai életébe, így a választási harcba is. Parlament létezik ugyan, azonban meg kell mondanunk, hogy tevékenysége nem fclel meg az alkotmány előírásának. A kormány egyetlen egyszer sein értesítette a parlamentet az állami költségvetés végrehajtásáról, s ilyképpen nem teljesítették a költségvetés törvényességének egyik alapvető feltételét. Ezenkívül — folytatta Togliatti — külföldi csapatok tartózkodnak Olaszországban, bár a parlament soha nem hagyott jóvá erre vonatkozó törvényt. Olyan tendencia mutatkozik tehát, amely — mint erre pártunk Központi Bizottságának legutóbbi teljes ülésén rámutattam, egy államcsínynek a köztársasági alkotmány alapelveinek sorozatos megszegése és elvetése útján történő fokozatos, de következetes végrehajtására irányul. Ezeket az alkotmányellenes támadásokat a dolgozók szervezeteinek gyors fejlődésétől rettegő nagyburzsoázia vezető köreinek, a vezető klerikális köröknéjj és az amerikai imperializmus uralkodó köreinek parancsára hajtják végre. A népi ellenállást a kommunista párt vezeti, amelyről" maguk az amerikaiak is beismerik, hogy az egész kapitalista Európa leghatalmasabb és leghareosabb pártjaAz alkotmányellenes támadások sugalmažói végül a monarchisták ép a fasiszták, akik abban reménykednek! hogy a jövőben hasznot fognak húzni a klerikálisoknak a köztársasági alkotmány ellen irányuló tevékenységéből. Ezeknek a reakciós csoportoknak a törekvését világosan bizonyítja az a törvényjavaslat, amely a sajtószabadság, a szervezkedési és szakszervezeti szabadság, a szabad véleménynyilvánítás és a sztrájkjog ellen irányul, továbbá az, hogy a kormány csatlakozott a hírhedt „európai védelmi közösség" megteremtéséről szóló egyezményhez. Ez sz egyezmény a legdurvább támadás az alkotmányban kimondott függetlenségünk és szabadságunk ellen. Balmiro Togliatti a továbbiakban azokkal az okokkal foglalkozott, amelyek az érvényben lévő választási törvény „reformjának" tervére ösztönözték a keresztény demokratákat. Togliatti hÄcsúlyoztá, hogy a mintegy 4 milli^Kzavazat elvesztése a helyi önkormányzati szervek 1951-es és 1952-es választásai során arra késztette^

1 klerikális vezetőket, hogy ol^an megtévesztési eszközt találjanak, amelynek két céfcja van: a közelebbi cél a monopoliumok, a nemzet politkai élete vezetésében elfoglalt állásának fenntartása, a távolabbi cél pedig olyan feltételek előkészítése, amelyek révén a kleijkális párt -— a választókra gyakorolt befolyásának fokozatos gyengülése és az abszolút többség elvesztése ellenére, — a demokra-. tikus köztársasági alkotmány megsemmisítése útján meghatározatlan időre biztosítani tudná hatalmát. Ugyanakkor — amint Pacciardi hadügyminiszter nyíltan, kijelentette — az új választási törvénynek elő kell segítenie azoknak a feltételeknek létrejöttét, amelyek között el lehetne érni „az európai védelmi közösség" hirhedt egyezményének jóváhagyását, amely — mint maga Pacciardi is beismerte — ellentétben áll a köztársasági alkotmánnyal... Ellenfeleink ugyanazt akarják ten-, ni, amit a •>fasiszták tettek választótörvényükkel 1924-ben — hangsúlyozta Togliatti. Az akkori választási -törvénynek is az volt a célja, hogy megteremtse a totális rendszert, felszámolja az ^ckor íjmálló összes polgári demokratikus szabadságjogokat és megal»s.dályozžon mindenféle szociális haladást. Togliatti rámutatott, hogy ha az új képviselőházat a kormány által előirányzott választási törvSny alapján választanák meg, a kis pártok nem akadályozhatnák meg a kereszténydemokraták szövetségét a monarchistákkaf és a fasisztákkal. Ilymódon tehát — mondta Togliatti — politikai és erkölcsi gazsággal állunk szemben. Széleskörű, erélyes és határozott harcot kell folytatnunk a parlamentben és az országban ez elléta ajválasztási cselszövés ellen. Ez a harc az első nagy ütközetek i egyike, amelyet a munkásosztálynak, a dolgozóknál; és az egész népnek'vívnia kell a demokratíl^s és köztársasági rendszer megvédéséért. Ebben az ütközetben nemcsak a munkásoknak, hanem a dolgozók összes rétegeinek és azoknak a polgároknak is részt kell. venniök, akik meg akarják védeni szabadságjogaikat, becsületüket és érdekeiket. Ebben az ütközetben minden becsületes embernek részt kell vennie. Ilyen kprül?nénykk között új formában lép fel a munkások, a dolgozók, a paraszttömegek, az értelmiség és a kispolgárság . egységének kérdése, a demokratikus és köztársasági rendszerért és. elsősorban az aljas, választási törvénytervezet elvetéséért folytatott hárcban. Ma valóban megvannak annak feltételei, hogy az országban létrejöjjön az olyan emberek és politikai irányzatok szövetsége, amelyek különbének ugyan egymástól és különböző célokat követnek, azonban létük és tevékenységük általános alapjaként mindnyájan meg akarják őrizni a becsületes és demokratikus politikai élet szabályait. A jelen helyzetben a munkásosztály és a dolgozók pártjai, valamint a különféle szervezetek — közöttük a munkásosztály és a dolgozók szakszervezetei — kimagasló szerepet töltenek be. Togliatti befejezésül a következőket mondotta: „Békét és szociális haladást követelünk a kormánytól! Ez a két fogalom elválaszthatatlan egymástól. Á köztársasági^Ikotmány védelme, a klerikálisok által javasolt aljas választási' rendszer elleni harc feltétlenül szükséges ahhoz, hogy megnyissuk az olasz nép előtt azt az utat, am»ly az Olaszország számara szabadságot, demokráciát, jólétet és békét biztosító kormány megalakulásához vezethet."