Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-05 / 263. szám, szerda

1952 november 5 UJ $2(3 3 A. J. Visínszkii elvtárs beszéde a koreai kérdésről az ENSz-köZ9yűlés poüt kai bizottságának október 29-i ülésén kodott beszédében Acheson űr. Nem elég e ez a sok tény és adat ahhoz, hogy Acheson úr végre belássa, mennyire alaptalanok azok a kísérletei, hogy megindokolja az amerikai parancsnokság koreai gya korlatát és az Egyesült Államok kormányának állásfoglalását a hadifoglyok kicserélése kérdésében, mennyire alaptalanok azok az állításai, hogy ez a gyakorlat megfelel a nemzetközi jog és a nemzetközi gyakorlat elveinek?! A koreai amerikai parancsnokság a hadifogolycsere kérdésében elfog lalt abszolút helytelen álláspontjára jobb cáfolatot, az 1949-es genfi megállapodás durva megsértésére vonatkozó jobb bizonyítékot nem is találhatott volna ki Acheson, m nt, hogy erre a határozati javaslatra hivatkozott. Acheson úr azzal a terjengős szó lammal zárta beszédét, hogy az amerikai hatóságok a koreai kérdés békés és becsületes rendezésének hí vei. De ha mégis kitart a hadifoglyok kényszerű visszatartására vonatkozó amerikai javaslat mellett, ez azt jelenti, hogy a valóságban másfajta álláspontot szándékozik el foglalni, amelyet semmiképpen sem lehet „becsületesnek" nevezni. Következtetés; A nemzetközi jog és a nemzetközi gyakorlat uralkodó elve a hadifoglyok feltétlen, fenntartás nélküli és teljes kicserélésének követelése az, hogy a fog l.vulejtö fél biztosítsa valamennyi hadifogoly hazaszállítását, ne engedjen mgg semmiféle fenntartást, ne foganatosítson semmiféle mester kélt Intézkedést, még kevésbé a ha dlfoglyok kínzásáig és meggyilkolásáig menő durva eröszakot, csak azért, hogy ezeket a hadifoglyokat hazájuktól távol visszatartsa; ne foganatosítson olyan intézkedése ket, amelyek a hadifoglyok „szabad akaratáról", a „szabad hazatérésről" szóló hazug és képmutató frá zisokkal álcázzák a törvénytelen lépéseket. A Szovjetunió állástfoglal a nem. zetközi jognak ezen uralkodó elve ni'éllétt. szolgálja és szolgálni fogja, mint mindenki, aki kész szolgálni hazáját. Ezzel szemben: megszegik viszont ezt az elvet azok, akik számára egyes csoportok önző érdeke) elöbbrevalók a haza érdekeinél, a békés együttműködés érdekeinél. A mi kötelességünk óvni őket ilyen lépéstől, különben az Egyesült Nemzetek Szervezete nem teljesíti kötelességét és ez kitörölhetetlen nyomot hagy az Egyesült Nemzetek Szervezetének tekintélyén és nevén A mondottakhoz feltétlenül hozzá kell füznünk egyes megjegyzéseket azzal kapcsolatban, hogy Acheson úr — a Szovjet Oroszország által 1918-tól 1920.ig megkötött egyezményekkel behatóan foglalkozva — hallgatásba burkolódzott azokkal a szerződésekkel kapcsolatban, ame lyeket az Egyesült Államok kötött, bár ezek a szerződések közvetlen összefüggésben vannak a hadifogolycsere kérdésével. Ez érthető is, mert például az Egyesül Államok és Spa nyolország között megkötött 1898 évi békeszerződés nem az úgynevezett „szabad hazatelepülés" elvére hanem a hadifoglyok általános kötelező repatriálásának a nemzetközi jogban általánosan elismert elvére támaszkodik. Acheson úr hallgatott arról a szóbanforgó kérdéssel kapcsolatban különösen figyelemremél tő 1918. évi versaillesi szerződésről is. amelynek szülőatyja Wilson ame. rikai elnök. A szerződés 220 cikkelye szintén az általános kötelező ha zatelepítés elvéről szól. Meg kell-e említeni azokat a fegyverszüneti egyezményeket, amelyeket a második világháború alatt az Egyesült Államok irt alá és amelyek szintén követelik a hadifoglyok mielőbbi ál talános hazatelepítését, anélkül hogy egy szóval is említést tennének valamilyen „szabad akaratnyilvání tásról"? Kell-e hivatkozni az olasz békeszerződés 71. cikkelyére, amely egyenesen kimondja a következőket: „Az olasz hadifoglyokat minél előbb haza kell telepíteni azoknak az egyezményeknek megfelelően amelyeket az olasz hadifoglyokat őrző egyes hatalmak és Olaszország között megkötöttek." Ilyen rendelkezéseket tartalmaz a Romániával kötött békeszerződés 20. cikkelye, továbbá a Bulgáriával kötött békeszerződés (19. cikkely) és a Magyarországgal kötött békeszerződés is (21. cikkely). Mind ezeket a szerződéseket tudvalevőleg az Amerikai Egyesült Államok is aláirta. Ha áttanulmányozzuk a Németország kapitulációjára vonatkozó nyilatkozatot és a Japán kapitulációjáról szóló okmányt, akkor meggyőződhetünk arról, hogy ezek az okmányok a német és japán hatóságoknak azt a minden kikötés nélküli kötelezettségét tartalmazzák. hogy átadják a szövetségesek képviselőinek az Egyesült Nemzetek fp<rweres erőihez tartozó összes hadifoglyot. A Németország kapitulációjáról szőlő nyilatkozat 6. cikkelye így hangzik: „A német hatóságok kötelesek a szövetségesek által megállapítandó rendben a szövetségesek képviselőinek átadni minden kezükben lévő hadifoglyot, aki az Egyesült Nemze tek fegyveres erőihez tartozott, előterjeszteni teljes listát ezekről a személyekről, feltűntetve e szemé lyek németországi és a Németor. szág által megszállt területen lévő fogvatartási helyét." A Japán kapitulációjáról szóló okmány hetedik cikkelye így hangzik „Ezennel előírjuk a japán császári kormánynak és a japán császár! vezérkarnak: haladéktalanul bocsássanak szabadon minden szövetséges hadifoglyot és internált polgári személyt. aki ez idő szerint a japánok ellenőrzése alatt áll, biztosítsák védelmüket, ellátásukat és ápolásukat és haladéktalanul szállítsák őket a kijelölt helyekre." Acheson nyiván azt hitte, hogy egyes kétoldalú egyezmények, amelyek elismerik a hazatelepítésről va ló lemondás lehetőségét, bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a nemzetközi jogi gyakorlatban ls vannak ilyenfajta egyezmények. Azonban Itt figyelembe kell venni két körülményt: 1. Maga az a tény, hogy valamely egyezményben külön kikötik a jogot, a hazatelepítésröl való lemondásra, csak alátámasztja annak az általánosan elismert elvnek hatályát, hogy nem engedhető meg efféle lemondás. Nem hiába mondják az angolok: „The exception prove

s the rule" (A kivétel erősíti a szabályt). 2. Ha a nemzetközi jogban az az elv uralkodnék, amelyhez a koreai katonai parancsnokság álláspontját ismétlő amerikai küldöttség ragaszkodik, akkor nem lett volna szükség olyan speciális egyezményeket köt ni, amelyek korlátozzák ezt az elvet. Elég lett volna a nemzetközi jogszabály. Azonban ilyen jogszabály nincs. Olyan jogszabály van, amely egyenesen kizárja azt az elvet, amelyet az Egyesült Államok kormánya gyakorlattá próbái ten ni. Az amerikai kormány azonban nem akar számolni ezzel az általánosan elismert elvvel, mert ez nem előnyős számára. Hem felesleges a nemzetközi jog tudományos szaktekintélyeihez fordulni, hogy megállapítsuk, mi a „communis opinio doctorum", a tudósok általános, vagyis egyhangú véleménye. Oppenheim professzor, ismert angol nemzetközi jogász, Charles Fen. wick, amerikai egyetemi tanár. George Wilson, Harvard egyetemi tanár, Fauchille ismert francia nemzetközi jogász, Martyensz profeszszor, ismert orosz nemzetkfczi jogász, stb. kijelentéseiből kitűnik, hogy valamennyien ugyanazon az állásponton vannak: békekötés esetén a hadifoglyokat haladéktalanul haza kell telepíteni, miként ezt az 1907. évi hágai egyezmény előírja, miként ez meg is történt 1898-ban Spanyolország és az Egyesült Államok közötti békeszerződés megkötésekor, s miként a Németországgal 1918. november 11 én kötött fegyverszüneti egyezmény 10. cikkelye előírta. Hátra van még, hogy levonjuk az alábbi, magától kínálkozó következ tetést: követni kell a nemzetközi jog általánosan elismert elveit és szabályait, különösen, ha ezeket olyan nemzetközi egyezmények Juttatják kifejezésre, amelyek alatt államok aláírása szerepel, amely államok ilymődon nemcsak erkölcsi, hanem jogi kötelezettségeket is vállalnak. Nem szabad a nemzetközi törvényeket kocsirúdként forgatni, hol erre, hol arra az oldalra, a szerint, hogy pillanatnyilag melyek va lakinek az érdekei és önző céljai. Nem lehet arra számítani, hogy az ilyen semmibevevést, az ilyen önkényt a közvélemény nem ítéli el, hogy nem ütközik valamennyi be. csületes ember leghevesebb tiltakozásába, hogy nem kelt ellenállást. Feltétlenül ellenállást kelt, mert felháborítja és sérti a békeszerető népek lelkiismeretét. A hadifoglyok kicserélésének kérdése az egyetlen akadály a koreai kérdés békés rendezésének útján, az egyetlen akadály annak útjában, hogy megszűnjék az Immár több, mint két esztendeje tartó koreai háború, amely annyi nyomorúságot és szenvedést hozott. A hadifoglyok kicserélése kérdésének nyugodt és tárgyilagos megvitatása meggyőz a koreai-kínai fél álláspontjának teljesen igazságos voltáról. Minden békés és jóakaratú embernek támogatnia kell ezt az álláspontot, mert megnyitja az utat a koreai háború mielőbbi megszüntetése, a koreai kérdés békés megoldása felé. Az Egyesült Államok által élőké szített határozati javaslat, amelyhez a koreai háborúban résztvevő több ország küldöttsége csatlakozott, nem felel meg ennek a követelménynek. Ezt a határozati javaslatot, mint egyáltalán nem kielégítőt, el kell utasítani. A koreai helyzettel kapcsolatos sok fontos kérdés közül nem kis jelentőségű Korea egyesítésének és újjáépítésének kérdése. Az e probléma megoldásának elősegítésére létesített bizottság nem birkózott meg feladatával, megmutatta, hogy teljesen alkalmatlan és képtelen olyan fontos feladat megoldására, mint Korea egyesítésének, újjáépítésének elősegítése. A bizottság azonban nem is törekedett a föladat megoU dására, hanem az amerika; katonai parancsnokság eszközévé lett, amint ez jelentéséből, a többi között jelentése 70. pontjából kitűnik. A Korea egyesítésével és újjáépi. tésével foglalkozó bizottságot — amint ezt egész tevékenysége meg mutatta, — egyáltalán nem azért hozták létre, hogy elősegítse Korea egyesítését és újjáépítését, hanem azért, hogy tévedésbe ejtsék a köz véleményt, elhitessék vele, hogy az amerikai intervenciósok ilyenfajta feladatot tűztek maguk elé. A való. ságban ne

m tűznek maguk elé ilyen feladatot, minthogy nem is tűzhetnek addig, amíg barbár háborút folytatnak a koreai nép ellen, egész városokat, falvakat pusztjtanak el. pusztává teszik a koreai földeket, irtják a lakosságot. Nem is kíván bizonyítékot annak az állításának értelmetlensége, hogy az amerikai intervenciósok — mint mondják — az ENSz nevében cselekszenek. Korea újjáépítésének feladatát tűzik maguk elé és Korea egyesítésére tö rekszenek. Szó sincs valójában sem miféle egyesítésről és újjáépítésről, hiszen a koreai népre ráerőszakolt háború még fokozta Korea ketté szakítottságát, hiszen Észak-Korea mögöttes területeinek könyörtelen bombázása kizárja bármiféle újjá építő munka lehetőségét. Világos, hogy a koreai kérdésben a főfeladat a háború befejezése, az, hogy elérjük a koreai kérdés békés rendezését. A lengyel küldöttség által előterjesztett javaslatok teljesen megfelelnek ennek a követelménynek; akcióprogrammot jelentenek a legfontosabb, legföfib kérdésnek — a koreai háború és béke kérdésének — hatékony megoldása érdekében. A lengyel küldöttségnek ezeket a javaslatait később fogják megtárgyalni, mert az 1. számú bizottság helytelenül döntötte el a kérdések sorrendjét. Most a Korea egyesítésével és újjáépítésével foglalkozó bizottság jelentése szerepel a napi r&nden. A Szovjetunió küldöttsége e napirendi pont feladatainak megfe. lelően az 1. számú bizottság elé terFrancia dolgozók harca a demokratikus szabadságjogokért A EHumanité új tényekről szá mol be, amelyek arról tanúskodnak, hogy fokozódik a francia dolgozók harca. Le Léap és a Köztársasági Ifjúsági Szövetség négy vezetőjének kiszabadításáért, valamint a reakciónak a kommunista képviselők mentelmi joga elleni mesterkedése] pllen. Saint-Nazaire Lille, Suresnes. Pontoise, Rouan és más városok sok vállalatánál tiltakozó sztrájkokkal tüntettek a dolgozók'a de. mokratikus szervezetek vezetőinek jogtalan üldözése ellen. A Ľ Humanité közölte kiváló mü. vészek és tudósok egy csoportjának az ország polgáraihoz Intézett fel hívását. Ez a felhívás fokozott harcot követel a köztársasági szabad, ságjogok védelmében A felhívást többek között aláírta Edmond Ver. meil, Jean Wallon professzor, Jean. Paul Sartre ismert burzsoá Író, Claude Bourdet újságíró éa mások. Alám Le Léap védelmére kelt sok Force Ouvriérehez és GFTG. hez 'keresztény szakszervezet) tar. tozó szakszervezeti szervezet, valamint több város szocialista polg r. mestere és más burzsoá pártok kép. viselői. A EHumanité jelenti, hogy a napokban ülést tartott a radikális párt Lodrejnegyei szervezete. Az ülést a dolgozók sok küldöttsége kereste fel, amelyek felhívták a szervezetet, hogy követelje a kom. munista képviselők mandátuma ellen irányuló merényletek beszünte. tését De Félix nemzetgyűlési kép. viselő, a parlamenti mentelmi bizottság tagja, az ülés elnöke, be. ismerte, hogy már »sokszáz határozatot kapott és sok küldöttségnek i kell válaszolnia*. . Hatalmas tüntetések Teheránban Október 25. és 26.án Teherán, ban nagyszabású ünnepségeket rendeztek a sah születésnapja alkalmából. Teherán lakossága — mint az iráni sajtójelentésekből kitűnik — ezekben a napokban nagpy tüntetésekkel fejezte ki gyűlöletét az uralkodóház iránt. Az iráni hatósá. gok .nindeni elkövettek, hogy meg. gátolják a tüntetéseket. Mint a »Gharne Gidid* című lap megírta, a rendőrök és katonák már az előző napokban parancsot kaptak, hogy tartóztassák le mindazokat, akiket csak kissé is »gyanúsnak« találnak. Ennek ellenére a mozikban a közönség egyöntetűen tüntetett a ki. rályi himnusz el len, amikor el ját. szották. A Majak-moziban leszaki. tották a sah fényképét, az Iran. moziban pedig a tömeg kiáltozása elnyomta a himnusz hangját. A Kristály.moziban. Moghadam kapitány, a volt Angol.Iráni Olajtársa, ság jólismert ügynöke rázáratta a nézőközönségre az ajtókat, majd parancsot adott a királyi himnusz újbóli eljátszására. Mivel a nézők közül senki sem állt fel, a rendőrség és a karhatalom emberei gumi. bottal és "uskatussal támadtak a nézőközönségre. A sportpályán — ahol a születés nap egyik fő ünnepségét tartották — a bejáratnál alaposan megmotoz ták a nézőközönséget, még a cipőket és zoknikat is átkutatták. En. nek ellenére a sportpályán özönével hullottak a röpcédulák, amelyek a sahot és öt testvérét európai kabarékban ábrázolják. Amikor a sah megjelent a díszpáholyban, a néző. közönség hatalmas tüntetéssel fo gadta, „llalál a sahra!«, »Le a megvesz tegetett udvarral!«, kiáltások el. [ nyomták a Idrá'y) himnusz hang. jalt. Az egész sportpályát elborították a sah-ellenes röpiratok és felhívá_ sok. A röpiratok egyikén az atléták követelték u sahtól, hogy hagyja el a stadiont. A sah katonaságot vezényelt ki a tüntetők elfen. A katonák puskatussal agyba.föbe verték a tömeget és a tribünökről lelökték az embereket. Puskatussal beverték az emberek fejét, szuronyokkal a férfiak éa nők hasát felszakították. lábaik alá taposták a fiatal lányokat éa gyermekeket. A katonazenekar az egész idő alatt indulókat játszott és a sah méltóságteljesen mosolygott. A katonaság több, mint 100 embert vert össze és sebesített meg. Sok tűnte, töt letartóztattak. A katonaság megtámadta a felvonuló atlétákat is, amikor azok, nak egyik csoportja: »Le vele!« — kiáltásokkal vonult el a sah előtt. Nagy kavarodás keletkezett, egy atléta összeesett. A katonaság rohama a tömeg ellen utálatos elszomorító volt — folytatja a »Gharne Gidid« — olyannyira, hogy a jelenlévő diplomaták közül sokan már az »űnn«. pél}« kezdetén elhagyták helyeiket. Több magasrangú személyiség, aki. ket a sportpályára léptekor szintén megmotoztak, tiltakozása jeléül megtagadta a részvételt az ünnepségen. Az »Ettelaat« című lap a tünteté. sekkel kapcsolatban arról ír, hogy a sah és a kormány elleni jelszavak az amerikai tanácsadók és az ame. rikai filmek elleni kitörésekkel pá. rosul'tak. 1.300.000 nyugat-német munkás akar sztrájkba lépni A nyugat német bányák, fémipar és textilipar több, mint 1,300.000 munkása kész sztrájkkal kikényszeríteni bérének a növekvő élet szükségleti cikkek árainak megfelelő rendezését. Amint az ADN hír ügynökség jelenti, ez az 1,300.000nyi munkástömeg 900.000 nyugat német bányászból, továbbá 300.000 fémmunkásból és 100 000 textilmun. kásból áll. A béremelésekért folyó hatalmas mozgalomba ezenkívül má

s iparágazatok több. mint 20.000 dolgozója kapcsolódik be. A nyugat német bányászok kép. viselői a Gelsenklrchenben október 28-án tartott rendkívüli főgyűlésü kön elhatározták, hogy összehívják a bányászszakszervezetek küldöttei. nek rendkívüli konferenciáját, ame_ lyen az egész nyugat német bányaipar bértarifáinak felmondásáról tárgyalnának. Baden-Württemberg 300.000 fémmunkása a szakszervezetek jobboldali vezetősége áruló kompromisszumának ellenére jobban ei van szánva, mint bármikor azelőtt, hogy sztrájkkal kényszerítsék ki órabéreik 8 pfeninggel (98 fil_ lérrel) való emelését. A hesseni fafeldolgozó ipar valamennyi üzemében most szavazás folyik az órabéreknek 10 pfeningre (1 korona 20 fillér) való emeléséről. A szavazás eddigi eredményei alapján a faipari munkások és pékek készek követeléseiket sztrájk, kai kikényszeríteni. jeszti javaslatait és kifejezi meggyőződését, hogy ezek a javaslatok kellő támogatásban részesülnek minden olyan küldöttség részéről, amely valóban törekszik Korea egyesítésére és újjáépítésére. A Szovjetunió javaslata a koreai kérdés békés rendezésére Határozati javaslatunk a követ kezö: „A közgyűlés, miután megvizsgálta a Korea egyesítésével és újjáépítésével foglalkozó bizottság jelentését, szükségesnek tartja, hogy bizottságot létesítsenek a koreai kérdés békés rendezésére, a közvetlenül érdekelt felek és más államok I — köztük a koreai háborúban részt nem vett államok — résztvételével. Az említett bizottságnak tegyék feladatává, hogy haladéktalanul tegyen intézkedéseket a koreai kérdés rendezésére Korea egyesítésének szellemében. Az egyesítést maguk a koreaiak hajtják végre az említett bizottság felügyeletével,"