Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-29 / 285. szám, szombat

1952 november 29 UJSZ0 5 A szakértői vélemények megvilágítják az összeesküvő banda súlyos gaztetteit iágosan ellenséges álláspontot fog­laltak el a népi demokratikus Csehszlovákiával szemben. És va­lóban az USA diszkriminációs po­litikájával a Csehszlovákiába való kivitelt le is állította. Nem adtak nekünk kiviteli engedélyt széles­szalagú hengermű, müfonalgyártő berendezés és más berendezések ki­vitelére, amelyeket vagy egyáltalá­ban nem hozhattunk be, vagy nagy veszteséggel el kellett részben ad­nunk. Az amerikai imperialisták a mai napig tőlünk 996,950.000 koro­na értékben kifizetett gépeket és berendezéseket tartanak vissza. Evzsen Löbl szándékosan töreke­dett az USA-ból való nagy beho­zatalra, hogy gazdaságunkat ily módon az USA gazdaságához kös­se. A csehszlovák árunak előnyte­len árak mellett USA-ba való ki­vitelével keletkezett nagy gazdasá­gi károkat nem is lehet számokban kifejezni, mert abból az i(Jöböl hiányzik az árdokumentáciő. További kárttevö tett volt a Csehszlovákia által az idegen ka­pitalisták államosított vagyonáért kárpótlások fizetéséről való meg­egyezés. A Lever Brothers and Unüever angol-holland koncernnel kötött három kárpótlási szerződés esetében Evzsen Löbl, és dr. Rudolf Margoliusz keresztülvitték, hogy a Csehszlovák Köztársaság kötelezte magát az Usti n/LaJbem Strekoví Georg Schicht német kapitalista részvénytársaság volt vagyonáért kárpótlás fizetésre. Általánosan is­mert tény, hogy a Schicht-üzemek a nácizmus bástyáját képezték a München-előtti időben, azon tá­maszpontok egyike voltak, ame­lyekből a henleini ötödik hadosz­lop szétverte a köztársaságot és előkészítette a nácik által történő megszállásra. A Georg Schicht A. G. germanizált. a vezetői mind szervezett nácik, közülük többen az SS és az SA alakulatainak tag­jai voltak. A Schicht-koncern" tu­lajdonosainak szoros kapcsolatuk volt a leghatalmasabb náci gonosz­tevőkkel, főként Hermáim Göhring­gel, és bizalmukat élvezték. A Georg Schicht-társayág csehszlovákiai va­gyona világosan elkobzás alá tar­tozik a 108. ezámú dekrétum értel­mében. Államosítás esetén nem kellett volna kárpótlást fizetni. Lőbl a többiekkel együtt, a kárpót­lási szerződések megkötésének szükségességét a kormány előtt e koncernen keresztül behozott, zsi­radéknyersanyag szükségletekkel indokolták meg. Ezek az érvek, amint az kiderült, valótlanok vol­tak, mert a Csehszlovák Köztársa­ság más módon is szerezhetett nyersanyagot és így 1948-ban a zsíradéknyersanyag behozatal felét a más kapitalista cégektől és pe­dig előnyösebb árfeltételek mellett történt behozatal képezte. Az em­lített három szerződés keretében fölöslegesen 63,567.398 koronát fi­zettek ki éspedig az Unilever kon­cernnek irányuló árúkivitelünkből való levonások formájában. Keresz­tül* itték, hogy a gazdag erős kon­cernnek Csehszlovákia a szerződés megkötésekor 30 millió kamat nél­küli hitelt nyújtson. Dolgozó né­pünknek ezt a kimondott megrab­lását csak olyan emberek készít­hették elő, akik kozmopolita gon­dolkodásuk hatása alatt nem érez­nek kapcsolatot nemzetünkkel és államunkkal. Dr. Margoliusz ha­sonló módon kötött kárpótlási szer­ződéseket Nagy-Britanniával is, amely még ezenfelül diszkriminá­ciós politikát folytat Csehszlová­kiával szemben a kereskedelmi kapcsolatok terén. Dr. Rudolf Margoliusz más kár­tevő cselekedete nagymennyiségű hengerelt anyagnak, könyökten­gelynek, fémárunak, préselt árunak előnytelen árfeltételek mellett tör­ténő kivitelének keresztülvitele volt. Ugyanilyen káros , volt gazdasá­gunkra nézve alumínium-lapoknak előnytelen árak mellett kapitalista országokba való kivitele, még hoz­zá abban az időben, amikor az USA-ban diszkriminációs politikája következtében magunk is nagy ne­hézségekkel, magas áron a kapita­lista államokból hozattunk be alu­míniumot. Ugyanígy előnytelen volt a pneumatík és belsőgumi­kivitel, a kapitalista államokba a koreai népnek amerikai imperialis­táktól való megtámadása után, amikor magunk is magas áron a kapitalista államokból hozattunk be kaucsukot. Habár gazdaságunkra nézve e néhány üzlet folytán szen­vedett újabb veszteség, amelyet ki­lehet számítani 101,833.729 koronát tesz ki, több hasonló veszteséggel járó üzleteket kötöttek és lebonyo­lítottak. E tevékenység gazsága abban is megnyilvánul, hogy a ba­ráti államokba irányuló szállítmá­nyokból vontuk el a fontos árucik­keket, főleg a hengerelt anyagot, amely jobban segíthetett volna ezen államoknak iparuk építésében. Dr. Margoliusz kártevő tevékeny­sége •mindenekelőtt abban nyilvá­nult meg, hogy 1950 végén keresz­tülvitte a kapitalista államokba irányuló gabonaszállítást, habár nálunk komoly helyzet adódott a kenyérrel és liszttel való ellátás­ban, mert februárban szükség volt az élelmiszer j egyek bevezetésére és kérelemmel fordulni a baráti álla­mokhoz, gabonakisegítés ügyében' amelyek, elsősorban a Szovjetunió, meg is adták nekünk a kért segít­séget. Gazdaságunknak a nyugathoz va­ló láncolása céljából folytatott kár­tevő kereskedelmi tevékenység, melynek célja volt további nagy anyagi károk okozása gazdasá­gunknak, azon a szükségszerű kö­vetkezménnyel járt, hogy egyidejű­leg rendszeresen szabotálták a gazdasági kapcsolatok fejlődését a Csehszlovák Köztársaság, a Szov­jetunió és a többi baráti államok között. Ezt a további kártevő te­vékenységet az iparosítás fejlődé­sének megakadályozására és a ba­ráti országokban gazdasági zava­rok előidézésére, a béketábor meg­gyöngítésére fejtették ki. A baráti •országokba irányuló gép- és gép­berendezés szállítások jelentős ké­sésével megzavarták ezen országok gazdasági terveit és nagy kihatású következményekkel járó óriási gaz­dasági károkat okoztak. Például azeal, hogy az Odra-Porti cement­gyárat Lengyelországnak a meg­állapított időben nem szállították le, 800.000 tonna évi cementterme­lési kárt okoztak a lengyel gazda­ságnak, 240,000.000 korona érték­ben. A lengyelországi miechovicei villanyáramfejlesztö telep megálla­pított határidőn b<^il meg nem történt leszállításával a lengyel gazdaságnak körülbelül 1386 millió korona értékű kárt okoztak. Nehéz gépek és bányakompresszorok Len­gyelországnak történő le nem szál­lításával ugyancsak körülbelül 210.000 tonna szénkitermelési vesz­teséget okoztak. További kártevő módszer következtében gazdasági veszteségeket szenvedtek a baráti országok azzal, hogy igen későn szállítottuk a pótalkatrészeket vagy egyáltalán nem szállítottuk le őket. A kapitalista és a baráti államok­ba irányuló árukivitelünkben az árak megszabásánál Lőbl különbö­ző mértéket tartott szem előtt. A baráti országoktól jelentősen magas árakat követeltek, néhány esetben kétszer oly magas árat kértek ugyanazon készítményért, mint amennyiért az illető készít­ményt nyugatra szállították. így például a könyöktengelyek kivite­lénél a Szovjetuniótól olyan árat kértek, amely megfelelt az átvételi ár 198 százalékának, mig ugyan­ezeket a készítményeket a kapita­lista államokba az átvételi ár 116 —130 százalékáért szállították. Ugyanígy 1949 decemberében tex­tilárut Angliába, az USA-ba, Kana­dába és Svájcba 160 millió 177 ezer korona összértékben szállították ki, jóllehet a termelés átvételi ára 227 mülió 519 ezer koronát tett ki, úgyhogy az átvételi árakkal szemben 67 millió 342 ezer korona veszteség mutatkozik. Ezzel szem­ben ugyanebben a hónapban a ba­ráti államokba történt textilkivitel 129 millió 941 ezer koronát tett ki és emellett a termelés átvételi ára 123 millió 594 ezer koronára rú­gott, úgyhogy a baráti államokba történt eladásból 6 millió 347 ezer korona nyereség mutatkozik. Emel­lett meg kell jegyezni, hogy a Szovjetunióból és a többi baráti államokból olcsóbban hozunk be árukat, — főleg fontos nyersanya­gokat, — mint a kapitalista álla­mokból. így például ugyanolyan minőségű alumíniumot 1950-ben és 1951-ben a kapitalista államokból átlagosan tonnánként 45.000, sőt 55.000 koronáért hoztunk be, míg a Szovjetunióból, ugyanebben az időben tonnánként 20—21.000 koro­náért importáltunk. Hasonló tevékenység mutatko­zott a tudományos technikai segít­ség nyújtásánál, amely a termelési és más gazdasági, valamint tudo­mányos tapasztalatoknak az új ter­melési fajták bevezetésénél a ba­ráti államok számára való átadá­sán alapul. Ing. Ludvik Frejka, dr. Jozef Goldmann, Evzsen Lőbl, dr. Rudolf Margoliusz keresztülvitték, hogy e segítséget csak kártéríté­sért és hosszúlejáratú kötelezettsé­gekért nyújtották. Ez a kártevő módszer, amelyet főleg ing. Ludvik Frejka terjesztett, összeegyeztethe­tetlen a szocializmust építő orszá­gok közötti kölcsönös segélynyúj­tás elveivel, amelyek kölcsönösen tudományos, műszaki segítséget nyújtanak egymásnak, csupán az önköltségek fedezéséért, amelyek a szükséges alapok készítésével füg­genek össze. Evzsen Lőblnek, aki lehetővé tette ezt a tevékenységet a külke­reskedelem terén, súlyos kártevő tette a külkereskedelem szervezeté­nek Irányítása volt 1948-ban, ami­kor e helytelen szervezet megalakí­tásával megteremtették a külkeres­kedelem terén a kártevő tevékeny­ség széles alapokon való folytatá­sának megfontolt előfeltételeit. Kü­lönösen fontos az a tény, hogy e kártevő működés hatására nem alakították meg és nem szervezték meg rendesen az egyes részszerve­zeteket, amelyeknek feladata, hogy együttesen végezzék a külkereske­delem monopóliumának feladatait. A legnagyobb veszteségeket gaz­daságunknak az okozta, hogy nem szervezték meg rendesen az ár­szolgálat szerveit a minisztériu­mokban és a társaságokban. A külföldi piacok árviszonyairól vagy egyáltalán semilyen, vagy pedig elégtelen dokumentáció volt és a kivitelre kerülő árú devizarentabi­litását egyáltalán nem kalkulálták. Ez lehetővé tette, hogy a csehszlo­vák dolgozók készítményeit még olyan módon is exportálták, hogy az az ár, amelyért a terméket el­adták. nem fedezte a termékben foglalt anyag értékét sem. még ke­vésbbé pedig dolgozóinknak a ké­szítményen végzett minőségi mun­kájának értékét, amint ez például a csokoládé, az aluminium-fólián­sok, vagy pedig a bőr- és gumi­lábbeli esetében történt. A bizottság arra a következte­tésre jut, hogy a kapitalista álla­A pénzügyek köréből való szak­értői bizottság az anyag áttanulmá­nyozása után szakértői véleményt adott, amelyben a következőket ad­ja elő: Az áttanulmányozott anyag azt bizonyítja, hogy a pénzügyek terén széles és tudatos szabotázstevékeny­séget fejtettek ki, amely bel- és külföldi tőkés elemek támogatására irányult és arra, hogy fenntartsa a csehszlovák gazdaság függő viszo­nyát a nyugati imperialista államok­tól és alájukrendeltségét és hogy meggyöngítse és aláássa a csehszlo­vák közgazdaságot. Ezt az ellenséges tevékenységet a legkülönfélébb raffinált módokon hajtották végre, mint pl. a restitu­ciós törvénnyel való visszaéléssel, az államosított vagyon kártérítésére vonatkozó törvényes intézkedések bűnös kihasználásával, a csehszlovák biztosítási ügyek új tartalmának és szervezetének megoldásánál való szSndékos tétlenülmaradással, a csehszlovák adó- és devizaelőírások megkerülésével és azokkal való visszaéléssel kapitalista és más el­lenséges elemek érdekében a cseh­szlovák közgazdaság kárára. A pénzügyek terén való ellensé­ges tevékenységet Rudolf Szlánszky mokból az 1949—1951. évek folya­mán történt árúkivitelnél és beho­zatalnál aa elégtelen árdokumen­táciő következtében a csehszlovák gazdaságot sokmilliárdos veszteség érte. Ezenkívül további jelentős veszteségek keletkeztek azáltal, hogy devalvációs és reklamációs engedményeket nyújtottak gyak­ran megokolatlanul, mivel ezeknek a helyszínen való ellenőrzése a kül­földön lehetetlen volt. Ezeket a veszteségeket a bizottság legkeve­sebb 500 mülió koronára becsüli csupán az 1950. és 1951. években. Ezért Evzsen Lőbl másokkal együtt nagy erőfeszítést tett a kereske­delmi tevékenység olyan nyilván­tartásának és megszervezésének ki­építésére, amely lehetővé tette vol­na a rendszeres devizakiajánlást. Az úgynevezett »M«-kontó se­gítségével naevmértékben leplezték a kapitalista államokkal a kötött veszteséges üzletek eredményeit és lehetővé tették hasonló akciók megvalósítását, mint a dollároffen­zíva volt, amelyeknél a veszteséges üzletek széles alapokon való meg­valósítására került sor. Éppúgy, mint az összes többi kártevők, Evzsen Löbl Is arra tö­rekedett, hogy ne valósulhasson meg az ellenőrzés. Ezért a külke­reskedelem szakaszán is korlátozva volt az ellenőrző tevékenység, hogy könnyebben realizálhassák kártevő céljaikat a külkereskedelem terén. A terv megvalósításához. ame­lyet Evzsen Löbl, dr. R. Margoliusz és mások követtek, a külkereske­delem szakaszán szükséges volt a káderfeltételeket is megteremteni. Káderpoütikájukat úgy valósították meg, hogy a burzsoázia tagjait, a nagykereskedőket, nagyiparosokat, régi rutinirozott kereskedőket és cionistákat úgy helyezték el. hogy felelősségteljes és kulcspozíciókat töltsenek be a kiviteli társaságok­ban, a külkereskedelmi miniszté­riumban és a külföldön, hogy sike­resen segíthessék a csehszlovák nép osztályellenségeit, a kapitalista és cionista kereskedelmi köröket a kapitalista külföldön a csehszlovák gazdaság kárára. A burzsoáziának ezek a külkereskedelem szakaszán elhelyezett tagjai szívósan ragasz­kodtak a kapitalista államokkal való kereskedelem kapitalista mód­széreihez. Áruinknak a kapitalista orszá­gokba való eladását ezért kizáróla­gosan képviselőik közvetítésével vé­gezték, akik közül számosan febru­ár előtti és február utáni áruló emigránsok, és akik jelentős mér­tékben megszabják azokat a feltéte­leket, amelyek mellett áruinkat a kapitalista országokba eladják. Ez­ért egészen 1952-ig ei volt hanya­golva a rendes kereskedelmi osztá­lyok felállítása képviseleti hivata­beleegyezésével dr. Otto Fischl, a pénzügyminiszter volt közgazdasági tanácsadója és későbbi helyettese ve­zette be és valósította meg. Azok az akciók, amelyeket dr. Otto Fischl maga vagy pedig más ellenséges elemekkel való együttműködésben tudatosan és szándékosan Tagszer­vezett, megvalósított vagy amelyek­ben ténylegesen résztvett, a cseh­szlovák közgazdaságnak beláthatat­lan anyagi, financiális és politikai károkat okoztak. E kártevő tevékenység végrehaj­tásának módjáról és céljairól külö­nösen a következő megállapított té­nyek tesznek tanúbizonyságot: a) A „Vagyonállagok nemzeti ke­zelösége", amely cionista elemek be­folyása alatt állott, dr. O. Fischl teljes tudtával és segítségével óriási vagyont összpontosított kezében ar­ra a célra, hogy azt jogellenesen hazai és külföldi kapitalistáknak jut­tassa restitució címén. így például kikényszerítettek Kés 400.000 ösz­szegü vagyonrestituciót Rudolf Szlánszkynak, hasonlóképpen resti­tuálták Otto Sling vagyonát Kčs 9,700.000 értékben, Leopold Lom­szkyét Kčs 1,200.000 értékben, Hana Kondonova-Urbanováét Kčs 700.000 értékben, Bedrich Kubinszky, volt laink mellett, a kapitalista Älamok­ban. A külkereskedelmi szakrétö bizott­ság aa anyag áttanulmányozása után a következl következtetéseket vonja le: A győzelmes 1948 febru­árja után, amikor felállították a külkereskedelem monopóliumát, hogy segítse a szocializmus építé­sét és megvédje a csehszlovák gaz­daságot a kapitalista világ zavaró befolyásaitól, Ezsen Löbl, dr. Ru­dolf Margoliusz, ing. Ludvig Frejka, dr. Jozef Goldmann kiadós segítsé­gével és Rudolf Szlánszky, Jozef Frank és mások beleegyezésével olyan irányú törekvést fejtettek ki, hogy e monopóliumot kihasználják .arra, hogy a legyőzött hazai bur­zsoázia tagjai és a cionisták a nem­zetközi reakcióval együtt támasz­pontot találjanak benne, ahonnan éles osztályharcot folytattak a mun­kásosztály és a csehszlovák dolgozó nép ellen, valamint a baráti államok dolgozó népe ellen is. E kártevő működés következménye volt a béketábor országaival való gazdasági együttműködés megbon­tása. A kapitalista államokkal való ke­reskedelmi tevékenységet olyan mó­don folytatták, hogy csupán a bi­zottság által áttanulmányozott ese­tekben a veszteségek töb mint 2 éa félmilliárd koronát tesznek ki. Ezek a károk csak kis részét képezik azon gazdasági károknak, amelye­ket az éveken át folytatott ellen­séges tevékenységgel okoztak gaz­daságunknak. Többmilliárdos anyagi vesztesé­get, valamint nagy erkölcsi károkat okoztak a baráti országoknak azál­tal, hogy rendszeresen szabotálják a gépek és gépi berendezések, vala­mint más áruk szállításait. Ezzel szemben ezt az árut kivéte­lezetten a titóista Jugoszláviába szállították még a kommunista és munkáspártok Tájékoztató Irodája határozatának közzétetele után is. Ezáltal gyakorlatilag gazdasági ee­gítséget nyújtottak a titóista Jugo­szláviának, amely az amerikai és angol imperializmu! szolgálatában szégyenteljesen elárulta a béketá­bort. A kártevő terveket jelentői mértékben meghiúsították a Szov­jetunióval és a népi demokratikus országokkal 1951*—1955. évekre kö­tött hosszúlejáratú kereskedelmi egyezmények, amelyek lényegesen csökkentették a csehszlovák gazda­ság függőségét a kapitalista álla­moktól olyan mértékben, hogy nem lehet veszélyeztetni a szocializmus építését Csehszlovákiában. A bizottság arra a következtetés­re jutott, hogy Szlánszkynak Löbl nek, Margoliusznak, Frejkának, Goldmannak, Franknak és Fischl­nek ez a tevékenysége tudatos é9 szándékos volt. nagyiparosét Kčs 20 millió értékben és több másét. A szakértők bizott­sága arra a végső következtetésre jutott, hogy a „Vagyonállagok nem­zeti kezelösége" 10 milliárd csehszlo­vák korona értékben juttatott vissza vagyonrészeket, amiből dr. Fischl éa a cionista ügynökök segítségével ka­pitalistáknak jogtalanul legalább 6 milliárd korona értékben juttattak vagyoni értékeket, és ennek lényeges részét aztán törvényellenes módon kivittek Csehszlovákia határain túl­ra. Dr. O. Fischl továbbá lehetővé tette és fedte különféle illegális gyűjtések szervezését, amelyeket cionista szervezetek hajtottak vég­re. Ezeknek a gyűjtéseknek az ered­ményét a csehszlovák gazdaságnak a külföldi fizetési eszközök terén való megkárosítására és a cionista szervezetek és azok csehszlovákiai ügynökeinek államellenes tevékeny­sége finanszírozására használták fel. Dr. O. Fischl lehetővé tette és intézkedéseivel támogatta, hogy a zsidó nemzetiségű személyek Cseh­szlovákiából való kivándorlásánál, amelyet cionista szervezetek szer­veztek, köztársaságunkból a kapita­(Folytatás a 6. oldalon.) Pénzügyi üzérkedésekkel további miliárdokkal rabolták meg népünket /

Next

/
Thumbnails
Contents