Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-29 / 285. szám, szombat

1952 november 29 UJSZ0 5 A szakértői vélemények megvilágítják az összeesküvő banda súlyos gaztetteit iágosan ellenséges álláspontot foglaltak el a népi demokratikus Csehszlovákiával szemben. És valóban az USA diszkriminációs politikájával a Csehszlovákiába való kivitelt le is állította. Nem adtak nekünk kiviteli engedélyt szélesszalagú hengermű, müfonalgyártő berendezés és más berendezések kivitelére, amelyeket vagy egyáltalában nem hozhattunk be, vagy nagy veszteséggel el kellett részben adnunk. Az amerikai imperialisták a mai napig tőlünk 996,950.000 korona értékben kifizetett gépeket és berendezéseket tartanak vissza. Evzsen Löbl szándékosan törekedett az USA-ból való nagy behozatalra, hogy gazdaságunkat ily módon az USA gazdaságához kösse. A csehszlovák árunak előnytelen árak mellett USA-ba való kivitelével keletkezett nagy gazdasági károkat nem is lehet számokban kifejezni, mert abból az i(Jöböl hiányzik az árdokumentáciő. További kárttevö tett volt a Csehszlovákia által az idegen kapitalisták államosított vagyonáért kárpótlások fizetéséről való megegyezés. A Lever Brothers and Unüever angol-holland koncernnel kötött három kárpótlási szerződés esetében Evzsen Löbl, és dr. Rudolf Margoliusz keresztülvitték, hogy a Csehszlovák Köztársaság kötelezte magát az Usti n/LaJbem Strekoví Georg Schicht német kapitalista részvénytársaság volt vagyonáért kárpótlás fizetésre. Általánosan ismert tény, hogy a Schicht-üzemek a nácizmus bástyáját képezték a München-előtti időben, azon támaszpontok egyike voltak, amelyekből a henleini ötödik hadoszlop szétverte a köztársaságot és előkészítette a nácik által történő megszállásra. A Georg Schicht A. G. germanizált. a vezetői mind szervezett nácik, közülük többen az SS és az SA alakulatainak tagjai voltak. A Schicht-koncern" tulajdonosainak szoros kapcsolatuk volt a leghatalmasabb náci gonosztevőkkel, főként Hermáim Göhringgel, és bizalmukat élvezték. A Georg Schicht-társayág csehszlovákiai vagyona világosan elkobzás alá tartozik a 108. ezámú dekrétum értelmében. Államosítás esetén nem kellett volna kárpótlást fizetni. Lőbl a többiekkel együtt, a kárpótlási szerződések megkötésének szükségességét a kormány előtt e koncernen keresztül behozott, zsiradéknyersanyag szükségletekkel indokolták meg. Ezek az érvek, amint az kiderült, valótlanok voltak, mert a Csehszlovák Köztársaság más módon is szerezhetett nyersanyagot és így 1948-ban a zsíradéknyersanyag behozatal felét a más kapitalista cégektől és pedig előnyösebb árfeltételek mellett történt behozatal képezte. Az említett három szerződés keretében fölöslegesen 63,567.398 koronát fizettek ki éspedig az Unilever koncernnek irányuló árúkivitelünkből való levonások formájában. Keresztül* itték, hogy a gazdag erős koncernnek Csehszlovákia a szerződés megkötésekor 30 millió kamat nélküli hitelt nyújtson. Dolgozó népünknek ezt a kimondott megrablását csak olyan emberek készíthették elő, akik kozmopolita gondolkodásuk hatása alatt nem éreznek kapcsolatot nemzetünkkel és államunkkal. Dr. Margoliusz hasonló módon kötött kárpótlási szerződéseket Nagy-Britanniával is, amely még ezenfelül diszkriminációs politikát folytat Csehszlovákiával szemben a kereskedelmi kapcsolatok terén. Dr. Rudolf Margoliusz más kártevő cselekedete nagymennyiségű hengerelt anyagnak, könyöktengelynek, fémárunak, préselt árunak előnytelen árfeltételek mellett történő kivitelének keresztülvitele volt. Ugyanilyen káros , volt gazdaságunkra nézve alumínium-lapoknak előnytelen árak mellett kapitalista országokba való kivitele, még hozzá abban az időben, amikor az USA-ban diszkriminációs politikája következtében magunk is nagy nehézségekkel, magas áron a kapitalista államokból hozattunk be alumíniumot. Ugyanígy előnytelen volt a pneumatík és belsőgumikivitel, a kapitalista államokba a koreai népnek amerikai imperialistáktól való megtámadása után, amikor magunk is magas áron a kapitalista államokból hozattunk be kaucsukot. Habár gazdaságunkra nézve e néhány üzlet folytán szenvedett újabb veszteség, amelyet kilehet számítani 101,833.729 koronát tesz ki, több hasonló veszteséggel járó üzleteket kötöttek és lebonyolítottak. E tevékenység gazsága abban is megnyilvánul, hogy a baráti államokba irányuló szállítmányokból vontuk el a fontos árucikkeket, főleg a hengerelt anyagot, amely jobban segíthetett volna ezen államoknak iparuk építésében. Dr. Margoliusz kártevő tevékenysége •mindenekelőtt abban nyilvánult meg, hogy 1950 végén keresztülvitte a kapitalista államokba irányuló gabonaszállítást, habár nálunk komoly helyzet adódott a kenyérrel és liszttel való ellátásban, mert februárban szükség volt az élelmiszer j egyek bevezetésére és kérelemmel fordulni a baráti államokhoz, gabonakisegítés ügyében' amelyek, elsősorban a Szovjetunió, meg is adták nekünk a kért segítséget. Gazdaságunknak a nyugathoz való láncolása céljából folytatott kártevő kereskedelmi tevékenység, melynek célja volt további nagy anyagi károk okozása gazdaságunknak, azon a szükségszerű következménnyel járt, hogy egyidejűleg rendszeresen szabotálták a gazdasági kapcsolatok fejlődését a Csehszlovák Köztársaság, a Szovjetunió és a többi baráti államok között. Ezt a további kártevő tevékenységet az iparosítás fejlődésének megakadályozására és a baráti országokban gazdasági zavarok előidézésére, a béketábor meggyöngítésére fejtették ki. A baráti •országokba irányuló gép- és gépberendezés szállítások jelentős késésével megzavarták ezen országok gazdasági terveit és nagy kihatású következményekkel járó óriási gazdasági károkat okoztak. Például azeal, hogy az Odra-Porti cementgyárat Lengyelországnak a megállapított időben nem szállították le, 800.000 tonna évi cementtermelési kárt okoztak a lengyel gazdaságnak, 240,000.000 korona értékben. A lengyelországi miechovicei villanyáramfejlesztö telep megállapított határidőn b<^il meg nem történt leszállításával a lengyel gazdaságnak körülbelül 1386 millió korona értékű kárt okoztak. Nehéz gépek és bányakompresszorok Lengyelországnak történő le nem szállításával ugyancsak körülbelül 210.000 tonna szénkitermelési veszteséget okoztak. További kártevő módszer következtében gazdasági veszteségeket szenvedtek a baráti országok azzal, hogy igen későn szállítottuk a pótalkatrészeket vagy egyáltalán nem szállítottuk le őket. A kapitalista és a baráti államokba irányuló árukivitelünkben az árak megszabásánál Lőbl különböző mértéket tartott szem előtt. A baráti országoktól jelentősen magas árakat követeltek, néhány esetben kétszer oly magas árat kértek ugyanazon készítményért, mint amennyiért az illető készítményt nyugatra szállították. így például a könyöktengelyek kivitelénél a Szovjetuniótól olyan árat kértek, amely megfelelt az átvételi ár 198 százalékának, mig ugyanezeket a készítményeket a kapitalista államokba az átvételi ár 116 —130 százalékáért szállították. Ugyanígy 1949 decemberében textilárut Angliába, az USA-ba, Kanadába és Svájcba 160 millió 177 ezer korona összértékben szállították ki, jóllehet a termelés átvételi ára 227 mülió 519 ezer koronát tett ki, úgyhogy az átvételi árakkal szemben 67 millió 342 ezer korona veszteség mutatkozik. Ezzel szemben ugyanebben a hónapban a baráti államokba történt textilkivitel 129 millió 941 ezer koronát tett ki és emellett a termelés átvételi ára 123 millió 594 ezer koronára rúgott, úgyhogy a baráti államokba történt eladásból 6 millió 347 ezer korona nyereség mutatkozik. Emellett meg kell jegyezni, hogy a Szovjetunióból és a többi baráti államokból olcsóbban hozunk be árukat, — főleg fontos nyersanyagokat, — mint a kapitalista államokból. így például ugyanolyan minőségű alumíniumot 1950-ben és 1951-ben a kapitalista államokból átlagosan tonnánként 45.000, sőt 55.000 koronáért hoztunk be, míg a Szovjetunióból, ugyanebben az időben tonnánként 20—21.000 koronáért importáltunk. Hasonló tevékenység mutatkozott a tudományos technikai segítség nyújtásánál, amely a termelési és más gazdasági, valamint tudományos tapasztalatoknak az új termelési fajták bevezetésénél a baráti államok számára való átadásán alapul. Ing. Ludvik Frejka, dr. Jozef Goldmann, Evzsen Lőbl, dr. Rudolf Margoliusz keresztülvitték, hogy e segítséget csak kártérítésért és hosszúlejáratú kötelezettségekért nyújtották. Ez a kártevő módszer, amelyet főleg ing. Ludvik Frejka terjesztett, összeegyeztethetetlen a szocializmust építő országok közötti kölcsönös segélynyújtás elveivel, amelyek kölcsönösen tudományos, műszaki segítséget nyújtanak egymásnak, csupán az önköltségek fedezéséért, amelyek a szükséges alapok készítésével függenek össze. Evzsen Lőblnek, aki lehetővé tette ezt a tevékenységet a külkereskedelem terén, súlyos kártevő tette a külkereskedelem szervezetének Irányítása volt 1948-ban, amikor e helytelen szervezet megalakításával megteremtették a külkereskedelem terén a kártevő tevékenység széles alapokon való folytatásának megfontolt előfeltételeit. Különösen fontos az a tény, hogy e kártevő működés hatására nem alakították meg és nem szervezték meg rendesen az egyes részszervezeteket, amelyeknek feladata, hogy együttesen végezzék a külkereskedelem monopóliumának feladatait. A legnagyobb veszteségeket gazdaságunknak az okozta, hogy nem szervezték meg rendesen az árszolgálat szerveit a minisztériumokban és a társaságokban. A külföldi piacok árviszonyairól vagy egyáltalán semilyen, vagy pedig elégtelen dokumentáció volt és a kivitelre kerülő árú devizarentabilitását egyáltalán nem kalkulálták. Ez lehetővé tette, hogy a csehszlovák dolgozók készítményeit még olyan módon is exportálták, hogy az az ár, amelyért a terméket eladták. nem fedezte a termékben foglalt anyag értékét sem. még kevésbbé pedig dolgozóinknak a készítményen végzett minőségi munkájának értékét, amint ez például a csokoládé, az aluminium-fóliánsok, vagy pedig a bőr- és gumilábbeli esetében történt. A bizottság arra a következtetésre jut, hogy a kapitalista állaA pénzügyek köréből való szakértői bizottság az anyag áttanulmányozása után szakértői véleményt adott, amelyben a következőket adja elő: Az áttanulmányozott anyag azt bizonyítja, hogy a pénzügyek terén széles és tudatos szabotázstevékenységet fejtettek ki, amely bel- és külföldi tőkés elemek támogatására irányult és arra, hogy fenntartsa a csehszlovák gazdaság függő viszonyát a nyugati imperialista államoktól és alájukrendeltségét és hogy meggyöngítse és aláássa a csehszlovák közgazdaságot. Ezt az ellenséges tevékenységet a legkülönfélébb raffinált módokon hajtották végre, mint pl. a restituciós törvénnyel való visszaéléssel, az államosított vagyon kártérítésére vonatkozó törvényes intézkedések bűnös kihasználásával, a csehszlovák biztosítási ügyek új tartalmának és szervezetének megoldásánál való szSndékos tétlenülmaradással, a csehszlovák adó- és devizaelőírások megkerülésével és azokkal való visszaéléssel kapitalista és más ellenséges elemek érdekében a csehszlovák közgazdaság kárára. A pénzügyek terén való ellenséges tevékenységet Rudolf Szlánszky mokból az 1949—1951. évek folyamán történt árúkivitelnél és behozatalnál aa elégtelen árdokumentáciő következtében a csehszlovák gazdaságot sokmilliárdos veszteség érte. Ezenkívül további jelentős veszteségek keletkeztek azáltal, hogy devalvációs és reklamációs engedményeket nyújtottak gyakran megokolatlanul, mivel ezeknek a helyszínen való ellenőrzése a külföldön lehetetlen volt. Ezeket a veszteségeket a bizottság legkevesebb 500 mülió koronára becsüli csupán az 1950. és 1951. években. Ezért Evzsen Lőbl másokkal együtt nagy erőfeszítést tett a kereskedelmi tevékenység olyan nyilvántartásának és megszervezésének kiépítésére, amely lehetővé tette volna a rendszeres devizakiajánlást. Az úgynevezett »M«-kontó segítségével naevmértékben leplezték a kapitalista államokkal a kötött veszteséges üzletek eredményeit és lehetővé tették hasonló akciók megvalósítását, mint a dollároffenzíva volt, amelyeknél a veszteséges üzletek széles alapokon való megvalósítására került sor. Éppúgy, mint az összes többi kártevők, Evzsen Löbl Is arra törekedett, hogy ne valósulhasson meg az ellenőrzés. Ezért a külkereskedelem szakaszán is korlátozva volt az ellenőrző tevékenység, hogy könnyebben realizálhassák kártevő céljaikat a külkereskedelem terén. A terv megvalósításához. amelyet Evzsen Löbl, dr. R. Margoliusz és mások követtek, a külkereskedelem szakaszán szükséges volt a káderfeltételeket is megteremteni. Káderpoütikájukat úgy valósították meg, hogy a burzsoázia tagjait, a nagykereskedőket, nagyiparosokat, régi rutinirozott kereskedőket és cionistákat úgy helyezték el. hogy felelősségteljes és kulcspozíciókat töltsenek be a kiviteli társaságokban, a külkereskedelmi minisztériumban és a külföldön, hogy sikeresen segíthessék a csehszlovák nép osztályellenségeit, a kapitalista és cionista kereskedelmi köröket a kapitalista külföldön a csehszlovák gazdaság kárára. A burzsoáziának ezek a külkereskedelem szakaszán elhelyezett tagjai szívósan ragaszkodtak a kapitalista államokkal való kereskedelem kapitalista módszéreihez. Áruinknak a kapitalista országokba való eladását ezért kizárólagosan képviselőik közvetítésével végezték, akik közül számosan február előtti és február utáni áruló emigránsok, és akik jelentős mértékben megszabják azokat a feltételeket, amelyek mellett áruinkat a kapitalista országokba eladják. Ezért egészen 1952-ig ei volt hanyagolva a rendes kereskedelmi osztályok felállítása képviseleti hivatabeleegyezésével dr. Otto Fischl, a pénzügyminiszter volt közgazdasági tanácsadója és későbbi helyettese vezette be és valósította meg. Azok az akciók, amelyeket dr. Otto Fischl maga vagy pedig más ellenséges elemekkel való együttműködésben tudatosan és szándékosan Tagszervezett, megvalósított vagy amelyekben ténylegesen résztvett, a csehszlovák közgazdaságnak beláthatatlan anyagi, financiális és politikai károkat okoztak. E kártevő tevékenység végrehajtásának módjáról és céljairól különösen a következő megállapított tények tesznek tanúbizonyságot: a) A „Vagyonállagok nemzeti kezelösége", amely cionista elemek befolyása alatt állott, dr. O. Fischl teljes tudtával és segítségével óriási vagyont összpontosított kezében arra a célra, hogy azt jogellenesen hazai és külföldi kapitalistáknak juttassa restitució címén. így például kikényszerítettek Kés 400.000 öszszegü vagyonrestituciót Rudolf Szlánszkynak, hasonlóképpen restituálták Otto Sling vagyonát Kčs 9,700.000 értékben, Leopold Lomszkyét Kčs 1,200.000 értékben, Hana Kondonova-Urbanováét Kčs 700.000 értékben, Bedrich Kubinszky, volt laink mellett, a kapitalista Älamokban. A külkereskedelmi szakrétö bizottság aa anyag áttanulmányozása után a következl következtetéseket vonja le: A győzelmes 1948 februárja után, amikor felállították a külkereskedelem monopóliumát, hogy segítse a szocializmus építését és megvédje a csehszlovák gazdaságot a kapitalista világ zavaró befolyásaitól, Ezsen Löbl, dr. Rudolf Margoliusz, ing. Ludvig Frejka, dr. Jozef Goldmann kiadós segítségével és Rudolf Szlánszky, Jozef Frank és mások beleegyezésével olyan irányú törekvést fejtettek ki, hogy e monopóliumot kihasználják .arra, hogy a legyőzött hazai burzsoázia tagjai és a cionisták a nemzetközi reakcióval együtt támaszpontot találjanak benne, ahonnan éles osztályharcot folytattak a munkásosztály és a csehszlovák dolgozó nép ellen, valamint a baráti államok dolgozó népe ellen is. E kártevő működés következménye volt a béketábor országaival való gazdasági együttműködés megbontása. A kapitalista államokkal való kereskedelmi tevékenységet olyan módon folytatták, hogy csupán a bizottság által áttanulmányozott esetekben a veszteségek töb mint 2 éa félmilliárd koronát tesznek ki. Ezek a károk csak kis részét képezik azon gazdasági károknak, amelyeket az éveken át folytatott ellenséges tevékenységgel okoztak gazdaságunknak. Többmilliárdos anyagi veszteséget, valamint nagy erkölcsi károkat okoztak a baráti országoknak azáltal, hogy rendszeresen szabotálják a gépek és gépi berendezések, valamint más áruk szállításait. Ezzel szemben ezt az árut kivételezetten a titóista Jugoszláviába szállították még a kommunista és munkáspártok Tájékoztató Irodája határozatának közzétetele után is. Ezáltal gyakorlatilag gazdasági eegítséget nyújtottak a titóista Jugoszláviának, amely az amerikai és angol imperializmu! szolgálatában szégyenteljesen elárulta a béketábort. A kártevő terveket jelentői mértékben meghiúsították a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal 1951*—1955. évekre kötött hosszúlejáratú kereskedelmi egyezmények, amelyek lényegesen csökkentették a csehszlovák gazdaság függőségét a kapitalista államoktól olyan mértékben, hogy nem lehet veszélyeztetni a szocializmus építését Csehszlovákiában. A bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Szlánszkynak Löbl nek, Margoliusznak, Frejkának, Goldmannak, Franknak és Fischlnek ez a tevékenysége tudatos é9 szándékos volt. nagyiparosét Kčs 20 millió értékben és több másét. A szakértők bizottsága arra a végső következtetésre jutott, hogy a „Vagyonállagok nemzeti kezelösége" 10 milliárd csehszlovák korona értékben juttatott vissza vagyonrészeket, amiből dr. Fischl éa a cionista ügynökök segítségével kapitalistáknak jogtalanul legalább 6 milliárd korona értékben juttattak vagyoni értékeket, és ennek lényeges részét aztán törvényellenes módon kivittek Csehszlovákia határain túlra. Dr. O. Fischl továbbá lehetővé tette és fedte különféle illegális gyűjtések szervezését, amelyeket cionista szervezetek hajtottak végre. Ezeknek a gyűjtéseknek az eredményét a csehszlovák gazdaságnak a külföldi fizetési eszközök terén való megkárosítására és a cionista szervezetek és azok csehszlovákiai ügynökeinek államellenes tevékenysége finanszírozására használták fel. Dr. O. Fischl lehetővé tette és intézkedéseivel támogatta, hogy a zsidó nemzetiségű személyek Csehszlovákiából való kivándorlásánál, amelyet cionista szervezetek szerveztek, köztársaságunkból a kapita(Folytatás a 6. oldalon.) Pénzügyi üzérkedésekkel további miliárdokkal rabolták meg népünket /