Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-28 / 284. szám, péntek

10 III szo 1952 november 28 H Rudolf Szlánszky által vezetett államellenes összeesküvő központ vezetősége elleni bünper összetétele, milyen politikai elvek szerint 'fogják a csehszlovák hadsereget nevelni, milyen példa után fog igazodni doktrinája, szervezete, kiképzése és felfegyverzése. Szlánszky éppen ezért támogatta Benest abban, hogy a parancsnoki kádereket a Nagy-Britanniában tartózkodó reakciós tisztek, valamint a hazai burzsoá tisztek vezető tényezői soraiból válogassa ki, mert éppen ezek voltak a nyugati orientáció leghívebb védelmezői. Ezt az ellenséges és demokrataellenes vonalat, amely a burzsoázia pozícióinak a parancsnoki testülétben való megőrzésére és ezzel hadseregbeli befolyásának megőrzésére is irányult, Szlánszky 1948 februárja után is követte: Államügyész: Mikor és milyen körülmények között vett fel Szlánszkyval ellenséges kapcsolatokat? Vádlott: Már 1945-ben Szlánszky tudtával és beleegyezésével ellenséges felforgató tevékenységet folytattam a csehszlovák hadsereg vezetőségében levő burzsoá klikkel kapcsolatban, amelyet Szlánszky dr. Benessel együtt fedezett a' leleplezés elöl és amely az ötödik hadtestet készítette elő a népi demokratikus Csehszlovákia ellen. Szlánszky ismert engem már a háborúelötti időkből, tudott az első csehszlovák hadtestben végzett tevékenységemről éppúgy, mint Bocsekkel való kapcsolatomról. Olyan emberre talált bennem, akinek segítségével megvalósíthatta a csehszlovák hadsereg felforgatására irányuló vonalát és a hadsereget előkészíthette összeesküvő céljaira. 1945 végén vagy 1946 elején a CsKP központi titkárságán tett egyik látogatásom alkalmával Szlánszky azt mondotta nekem, hogy tud a Gestapon 1939-ben végzett áruló tevékenységemről. Akkor nagyon megrettentem és vártam, hogy esetem kivizsgálására kerül a sor, azonban ez nem történt, ellenkezőleg, Szlánszky figyelmesebb lett, még jobban támogatni kezdte karrieremet és különféle módon magához fűzött. Szlánszky személyében hamarosan védelmezőmet és protektoromat láttam és egészen feléje kezdtem orientálódni. Államügyész: Tehát önt áruló jelleme arra vezette, hogy egyidejűleg ellenséges összeköttetésben állott a Benes-klikkel, emellett Szlánszky társaival is? Vádlott: Igen. Szlánszky egyre jobban magához lán»olt. Támogatta bűnös és szabotáló tevékenységemet a hadsereg ellenséges burzsoá vezetőségével való összeköttetésem során és helyeselte azt, hogy lehetőséget nyújtottam a csehszlo vák tisztek és az idegen diplomaták soraiba tartozó angol-amerikai ügynököknek kémcselekedetek elkövetésére. Szlánszky velem együtt összeköttetésben állott a csehszlovákiai titóista ügynökökkel, mint Risztics ezredessel. Az ö utasításai, és Szlánszky utasításai, amelyeket a hadsereg szakaszán végrehajtottam, egyeztek egymással. A titóista ügynökök Szlánszkyban és bennem alkalmas szövetségesekre találtak Csehszlovákiának a titóista Jugoszlávia mintájára, az amerikai imperializmus karmaiba döntésére irányuló tervük megvalósításában. Államügyész: Tudott Szlánszky a hadsereg parancsnokságában működő, ön által vezetett, ellenséges klikknek a Szovjetunió és a népi demkoratikus országok ellen irányuló kémkedéséről? Vádott: Igen, tudott. A csehszlovák hadseregben folytatott ellenséges tevékenység kérdéseiben semmiféle titkom nem volt Szlánszky előtt, Szlánszky tudott arról, hogy ellenséges burzsoá klikkünk a hadsereg vezetőségiben már 1945 óta kémkedést folytat a Szovjetunió és a népi demokratikus államok ellen hírtudósitő szerveik és katonai atjÄéik közvetítésével. Szlánszky maga adott 1949 végén utasításokat ezen országok politikai kérdéseiben folytatott kémkedés végrehajtására. Államügyész: Hogyan fedezte önt továbbá Szlánszky és hogyan láncolta magához? Vádlott: 1945-ben a honvédelmi hírtudősító szolgálat főnökének funkciójában néhány milliós szovjet pénzmachinációt csináltam, amely pénzt a Karlové-Varý melletti Bo chovban találtam és a szovjet katonai hivatalok előtt eltitkoltam. Bocsek tábornokkal megegyezve ebből titko? hírszerző alapot létesítettem. A pénzkicserélést alárendeltem a cionista Ing. Schacht kapitányra, eredeti nevén Schachterre bíztam, aki ezt az összeget külföldi feketekereskedésre használta fel és sik kasztást követett el. Szlánszkyval közöltem ezt az ügyet, aki beleegyezett az affér eltussolásába és azt ajánlotta, hogy Bocsek tábornokkal közösen rendezzük ezt az ügyet. Emellett kimondottan kifejezésre juttatta, hogy az olyan magasrangú katonatiszteknek, mint Bocsek. már gyakorlatuk van hasonló ügyekben. Szlánszkytól való függőségem tudatában egészen az ö odaadó emberévé váltam és kész voltam minden utasításának végrehajtására. Együttműködésünk így fokozatosan a rendszeres összeesküvő kapcsolat jellegét vette fel, főleg amikor a Szlánszkyval folytatott beszélgetésekből világossá vált előttem, hogy Szlánszky helyesli a kormányban ülő burzsoá klikk felforgató tevékenységét, fedezi azt, készségesen rogad el ellenséges javaslatokat és •rányitja a hadseregben folytatott ellenséges tevékenységet. 1948 augusztusában Szlánszky meghívott a CsKP Központi Bizottságára, ahol elmondta, kívánja, hogy a hadügy miniszter helyettese legyek káderiigyekben. Nyiltan kijelentette, hogy jól ismeri a hadseregben betöltött sžerepemet és jelöltségemet azért támogatja, hogy új funkciómban az eddigi irányvonal szerint irányítsam a kádermunkát. Kért. hogy minden kérdést vele tárgyaljak meg. Vagyis utasítást adott arra, hogy folytassam a csehszlovák hadseregben végzett felforgató tevékenységemet és ér. ebbe beleegyeztem. A vádlott Reicin azután megnevezte Rudolf Szlánszky összeesküvő központjának többi résztvevőit, akiknek nagy része az ö oldalán vádlott-társként állott az állambíróság előtt és beszélt felforgató tevékenységükről. Államügyész: Milyen ellenséges te. vékenységet fejtett ki ön, mint a csehszlovákiai államellenes összeesküvő központ tagja? Vádlott: Szlánszky velem mint honvédelmi hírszerzöszolgálat főnökével és a hadsereg parancsnokságában működő burzsoá klikkel együtt, amelyhez tartozott Bohumil Bocsek tábornok, a fővezérkar főnöke, Zdenek Novák tábornok és továbbiak egész sora, jelentős pozíció kat töltött bé a csehszlovák hadseregben. Elnök: Ez 1948. februárjáig történt? Vádlott: Igen. Elnök: Hogyan biztosította ön, vagy hogyan akarta biztosítani pozícióját 1948 februárja után. Vádlott: 1948 februárja után indítványukra a hadseregben fontos funkciókba további gonosztevő kádereket helyeztünk el. így hílyeztiik el a kulcsfontosságú helyeken Simon Drgacs tábornok, régi burzsoá tisztet és Vladimír Drnec tábornokot. az aktivista nemzeti közösség volt főtitkárát, Ludvig Klen tábornok, régi burzsoá légionista tisztet, Jozef Muszlik tábornok, régi burzsoá tisztet, valamint Bedrich Kopold, zsidó burzsoa-nacionalistát, a München előtti burzsoá hadsereg tisztjét, Otakár Hromádka züllött nemzetközi brigádost és anarchista trookkista elemet és másokat Ugyanilyen Irányban működött Brnoban Szlánszky utasítása szerint Ottó Sling. Államügyész: Ez azt jelenti, hogy a hadseregben 1848. ban csupán formális tisztogatást hajtottak végre és Szlánszky és az önök burzsoá parancsnoksága számára előnyös volt, hogy a sok ellenség továbbra is megmaradjon? Vádlott: Igen. A hadseregben ugyan elbocsátották azokat a tiszteket és tábornokokat, akik 1948 februárjáig teljesen kompromittálták magukat nyílt reakciós fellépésükkel, s akiknek a nyugati kémek-' kel együtt végrehajtott tettei általánosan ismertek voltak a tisztikar haladószellemü tagjai és a nyilvánosság előtt, másrészt ellenséges hadseregparancsnokságunk a parancsnoki karban más reakciós és Nyugat felé hajló tábornokokat és tiszteket hagyott meg, akik azután velünk együtt gátolták és szabotálták a Csehszlovák hadsereg kiépítését. Ennek következtében számos hasonló elem külföldre menekült, ahol kapcsolatba léptek az áruló emigrációval és ónnan a népi demokratikus rendszer fel/orgatására és a csehszlovák nép építő törekvésének megzavarására gyilkosokat és felforgatőkat küldtek területünkre A burzsoá tisztek ellenséges tevékenységéről való minden tudomása ellenére SzJlnáazky viégül önömmel fogadta, amikor nemsokkal 1948 februárja után ellenséges parancsnokságunk tagja, Bocsek tábornok, jelentkezett a pártba. Állapiügyész: Milyen más módon biztosította Szlánszky a hadseregre gyakorolt befolyását a csehszlovákiai összesküvök előkészületeinek keretében ? Vádlott: -Szlánszkyval már 1945 óta megtárgyaltam a hadsereg ká derügyeit úgy, hogy ez megfeleljen az ö ellenséges érdekeinek. Összeesküvő csoportjának további biztosítása érdekében Szlánszky a hadügyminiszter helyettesének funkciójába helyezett a káderügyek terén. Államügyész: Hogyan folytatta e funkciójában a hadseregben megkezdett felforgató tevékenységét? Vádlott: Funkciómban minden előfeltételem megvolt arra, hogy a hadsereg vezető helyeire olyan személyeket ajánlhassak, akik a CsKPben való párttagságukkal fedezve, a valóságban osztályidegenek és ellenséges elemek voltak, funkcióikban kártevő módon működtek és velünk együtt folytatták a hadsereg szovjet mintára való kiépítésének gátlását és szabotáltét. A hadseregben oiyan állást értem el, amely a legnagyobb mértékben előnyös volt Szlánszky összeesküvő szándékaira. Államügyész: A hadseregben folytatott felforgató összeesküvő tevékenységével ön résztvett a kassai kormányprogramra hadseregben' való kiépítésének szabotálásában. Vádlott. Igen. Én és társaim elárultuk a kassai kormányprogramm alaphatározatait, mind február előtt, mind február után. E programm nagyméretű szabotálása arra vezetett, hogy a csehszlovák hadsereget szándékosan elszakítva a szovjet haídsereg példájától, megtörtük és aláástuk politikai és harci felkészültségét, veszélyeztettük anyagi ellátását. Rudolf Szlánszky támogatta és irányította áruló tevékenységeken klikkünket. Ennek a csehszlovák hadsereg harcképcsségének aláásására és felforgatárára irányuló tevékenységének Csehszlovákiának az amerikai imperializmus igájába hajtására kellett vezetnie. Államügyész: Hogyan gátolták konkréten a kassai kormánypro gramm teljesítését? Vádlott: A kassai kormányprogramm megszabta, hogy a csehszlovák hadsereget haladó és antifasiszta szellemben és a Szovjetunióval vaió hü szövetség szellemében neveljék. Azonban már 1945-ben a hadsereg burzsoá parancsnoksága a reakciós politikusokkal egyetértve a hadseregnek úgynevezett pártonf

e lülisége jelszavával gátolta és sza botálta e szellemben való nevelését E szabotálást ellenséges burzsoá klikkünk Rudolf Szlánszky vezetésével 1949 februárja után is foly. tatta. Államügyész: Hogyan árulta el ön a továbbiakban a kassai kormányorogramm alapelveit? Vádlott: A harcképesség fokozására a kassai kormányprogramm szerint a csehszlovák hadsereg megszervezésének a szovjet hadsereg szervezetéhez illőnek kellett volna lennie. A reakciós ma^asrangú katonatisztek azonban a hadügymi. nisztériumban már 1945-ben olyan hadseregszervezetet vezettek be, amely csaknem teljesín fedte a francia burzsoá katonai doktrína szellemében kialakított München előtti hadseregszervezetet. E szervezési állapotban tartotta ellenséges burzsoá klikkünk a csehszlovák hadsereget egészen 1950-ig. A szabotálást e téren 1948 ban Simon Drgacs tábornok folytatta, aki a hadsereg szervezeti kérdéseit a nyugati kapitalista hadsereg felé irányuló tájékozódásunk szellemében oldotta meg. Szlánszkyval együtt szabad folyást engedtünk e szabotálásnak, valamint annak is, hogy kimondottan a köztársasági elnök utasításait is szabotálták. A szabotálás megfelelt összeesküvő szándékainknak és céljainknak. A vádlott továbbá vallomást tett a jugoszláv kémügynökökkel • való közvetlen kapcsolatáról. Ezt a kap csolatot 1945 végén vette fel Ivanovics alezredes prágai jugoszláv katonai attaséval, aki akkor a Cestapoval való együttműködésének elárulásával fenyegetődzött, ha nem fog együttműködni a jugoszláv hírszolgálattal. Államügyész: Miben nyilvánult meg a gyakorlatban az ön együttműködése a titóista kémekkel? Vádlott: Ivanovics ezredesnek fontos tájékoztatásokat nyújtottam a csehszlovák hadseregről, például vezető tényezőiről, megismertettem öt a parancsnoki kar politikai rétegezödésével és a hadsereg parancsnokságában beállott személyi változásokkal. Az államügyész okmányokat terjesztett elő a bíróságnak, amelyek azt bizonyítják, hogy Reicin fontos katonai titkokat árult el a titóista kémeknek a Tájékoztató Iroda határozatának közzététele után is és hogy a hadügyminisztériumban mű ködö reakciós klikk azután is engedélyezett Jugoszláviába irányuló katonai szállítmányokat. Államügyész: Milyen további kémjelentéseket adott Ivanovicsnak ? Vádlott: 1946 elején tájékoztatásokat nyújtottam Ivanovics alezredesnek K. H. Frank stechovicei titkos levéltáráról. Államügyész: Ön tehát segítségére volt az amerikaiaknak a stechovicei levéltár eltulajdonításában? Vádlott: Igen. Amikor 1946 januárjában jelentést kaptam a levéltár rejtekhelyeiről, mely jelentéshez terv volt csatolva a levéltár elásásának helyéről, tájékoztattam erről Ivanovics alezredest és az ő utasítására elódáztam a levéltár kiásását. így történt, hogy a levéltárt az amerikaiak kerítették hatalmukba. A levéltár eltulajdonítása után másodnapra Ivanovics alezredes azt mondta nekem, hogy mindaz, ami a levéltárral történt, rendben van. Ez esetből és további ismereteimből a későbbi időben meggyőződtem arról, hogy a jugoszláv hírszerzöszolgálat szorosan együttműködik az amerikai ugyanolyan célú hírszerzőszolgálattal a Csehszlovák Köztársaság ellen. Államügyész: Hogyan kendőzte el a stechovicei levéltár eltulajdonításának tényét? Vádlott: Mirovszky törzskapitánynyal együtt megakadályoztuk a levéltár eltulajdonításának kivizsgálását és meghamisítottuk a vizsgálat eredményeit. A csehszlovák dolgozó nép érdekei ellen elkövetett gaztettemmel lehetetlenné tettem a fasiszta Gestapo összes árulóinak és titkos ügynökeinek leleplezését és ártalmatlannátéteMt, akiknek névjegyzéke a stechovicei levéltárban volt elrejtve és ezzel azt okoztam, hogy ezek a jegyzékek az új világháború gyújtogatóinak, az amerikai imperialistáknak kezébe kerültek. Lehetővé tettem nekik, hogy mindezeket az árulókat felhasználhassák mint szabotőröket, kémeket, felfor gatókat és gyilkosokat a csehszlo •'ák nép ellen bűnös szándékaikra Az államügyész néhány okmányt mutat be a bíróságnak, melyek Reicinre vonatkoznak és megerősítik vallomását. Államügyész: Melyik más jugoszláv kémmel volt ön még kapcsolat, ban? Vádlott: Ivanovics alezredesen kívül az 1945—46-os években Novosellel, a prágai jugoszláv nagykövetség jogtanácsosával érintkeztem, akiről már 1945-ben tudtam, hogy kémszolgálatot teljesít Csehszlovákia ellen. Ivanovicsnak 1947 végén való távozása után mint kém együttműködtem helyettesével, Risztics ezredessel. Államügyész: ön a jugoszlávoknak lehetővé tette kémhálőzatuk építését Csehszlovákiában? Vádlott: Igen, gaztetteik ellen nem léptem fel, sőt ellenkezőleg, lehetővé tettem számukra a csehszlovák tisztekkel való kapcsolat felvételét, amit ők a reakciós és nyugati elemekkel és szovjetellenes uszítókkal való kapcsolat felvételére használtak fel. 1946-ban Novosel és Ivanovics ellenvetéseket tettek Vladimír Horky hadnagy, volt jugoszláviai csehszlovák partizánnak a tisztikarba való aktivizálása ellen azzal az ürüggyel, hogy az Intelligence Service ügynökeként furakodott be a jugoszláv partizánbrigádba, ahol letartóztatták és késöibb sikerült elmenekülnie a börtönből. Elrendeltem a vizsgálatot Horky ellen, aki közölte velem, hogy Novosel személyi bosszújáról van szó, mivel visszautasította a jugoszláv kémszolgálattal való együttműködést. Annak ellenére, hogy Horky már 1346-ban igy leleplezte a csehszlovákiai jugoszláv képviselőket, mint kémeket figyeltettem öt. 1949-ben elbocsátottam a hadseregből és rövid idő múlva beleegyezésemet adtam letartóztatására, azzal az ürüggyel, hogy titóista ügynökről van szó. Államügyész: Hogyan folytatta kémtevékenységét Riszticcsel ? Vádlott: Riszticsnek szintén komoly tájékoztatásokkal szolgáltam a csehszlovák hadseregről. Világos áttekintő képet nyert belőlük a mag^srangú csehszlovák katonatisztek politikai hovatartozásáról és a parancsnoki kar poliUhai összetételéről. Risztics vakmerőségében anynyira ment, hogy 1948-ban Szlánszkynál és nálam befolyásoló indítványokat tett a csehszlovák hadsereg vezető helyeinek betöltésére. Államügyész: Lehetővé tette Risztics kémnek más társaival való kapcsolat létesítését is? Vádlott: A hadsereg politikai kérdéseinek megtárgyalására Riszticset Rudolf Szlánszkyhoz küldtem, aki vele is tárgyalt. Riszticset összeköttetésbe hoztam Antonin Svobodával, a CsKP Központi Bizottsága honvédelmi osztályának vezetőjével, akit nemsokkal azelőtt Szlánszky ültette e funkcióba. Államügyész: Miben állapodott meg Risztics Szlánszkyval? Vádlott: Tudtam, hogy nézeteikben megegyeztek, abból, mert Szláar szkytől és Riszticstőí is egyforma utasításokat kaptam a hadseregben folytatott felforgató tevékenységemre, főleg az ellenséges kádereknek a hadseregben vezető funkciókba való helyezéséről. Szlánszky és én ellenséges és felforgató tevékenységünkben a csehszlovákiai titóista ügynökökkel öszszeköttetésben ugyanazon az úton haladtunk, mint amelyik úton Titó vezette klikkjét Jugoszláviában. A szocializmus árulásának, a nép nyugati kapitalistáktól való függésbe döntéséhek útja, a saját nemzetünkön, a csehszlovák dolgozó népen elkövetett árulás, a Szovjetunió vezette haladó béketáboron elkövetett árulás volt ez. Reicin kém kihallgatása ezzel végetért. Az esti órákban az Allambiró*ág szenátusánál; elnöke hozzáfogott a vádlott Reicin büntevékenysége tanúinak kihallgatásához. Elsőnek a már elítélt Gustáv Freisleben tott vallomást, akit 1939-ben részletesen tájékoztatott Fridrich gestapoügynök, a prágai Gestapo kommunista, ellenes osztályán Reicinnak a Gesta^ V V