Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-04 / 262. szám, kedd

1952 november 4 UJSZ0 5 A. J. Visinszkij elvtárs beszéde a koreai kérdésről az ENSz-közgyűlés politikai bizottságának október 29-i ülésén A koreai kérdés vitája az ENSz-ben A politikai bizottság október 30án folytatta a „Korea egyesítésére és újjáépítésére alakult ENSz-bizottság jelentésének" megvitatását. Az ülésen felszólalt Lloyd, Anglia képviselője. Felszólalásán érezhető volt az, hogy az angol nép követeli a koreai háború azonnali befejezését és a koreai kérdés békés rendezését. Lloyd beszédét — nem véletlenül — azzal kezdte, hogy nem szabad „kísértésbe" esni és „nem szabad a közvéleményhez fordulni"/ hanem a küldöttekhez kell felszólalásokat intézni. Az angol küldött Aeheson nyomán azt állította, hogy az angol-amerikai tömb „egy másodperccel sem akarja tovább folytatni a koreai háborút, mint ameddig szükséges lesz". Az angol küldött beszédében minden eszközzel fehérre próbálta mosni az amerikai parancsnokság vérengzését a koreai hadifoglyok között. Az angol képviselő ellenezte a szovjet küldöttségnek azt a javaslatát, hogy létesítsenek bizottságot a koreai kérdés rendezésére. Lloyd beszéde végén kijelentette, hogy számára „nem világos" a Szovjetunió álláspontja a hadifoglyok hazatelepitésének kérdésében. Hoppenot, Franciaország küldötte beismerte, hogy a genfi hadifogolyegyezménynek az a megállapítása, amely előírja valamennyi hadifogoly hazatelepítését a hadmüveletek befejezése után, „észszerű" és „egészséges". A francia küldött azonban közvetlenül ezután elmélkedésbe bocsátkozott, amelyek szerint Koreában állítólag „különleges" körülmények vannak, amelyek „igazolják az eltérést ettől a szabálytól". A politikai bizottság október 31-1, délutáni ülésén tovább folyt a koreai kérdés vitája. A vitában Hollandia képviselője az amerikai határozattervezet mellett szólalt tol, de fenntartotta magának a jogot, hogy később fejtse ki álláspontját a szovjet tervezettel kapcsolatban. A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája folytatni kívánja az össznémet tanácskozást Johannes Dieckmann, á Német Demokratikus Köztársaság népi ka. m arájának elnöke a következő levelet juttatta el Ehlershez, a nyugatnémet szövetségi gyűlés elnökéhez; „Igen tisztelt Elnök CIr! A népi kamara szeptember 5-én választott öttagú küldöttsége szeptember 19én személyesen nyújtotta át önnek azt a levelet, amelyben a népi kamara önhöz és a szövetségi gyűlés valamennyi tagjához fordult, ön a levél átnyújtása után kijelentette küldöttségünknek, bogy levelünket eljuttatja a szövetségi gyűlés képviselőcsoportjaihoz, hogy azok állást foglalhassanak javaslatainkkal szemben. Azóta hat hét telt el, anélkül, hogy a népi kamara választ kapott volna levelére, noha annak tartalma nagyfontosságú a német kérdég megoldása szempontjából. Népünk nem tudja,-mire vélni ezt a hallgatást. Levelünkben javasoltuk, hogy 1. a szövetségi gyűlés és a népi kamara együttesen követelje a négyhatalmi értekezlet összehívását Keletés Nyugat-Németország képviselőinek bevonásával, 2. a szövetségi gyűlés és a népi kamara megbízottai folytassanak eszntecserét és állapodjanak meg abban, hogy Keletés Nyugat-Németország megbízottai együttesen képviselik ma.jd a ném«t érdekeket a ' négyhatalmi értekei!©ten, 3. alakítsanak biaottságat Kelet- é

s Nyugat-Németország képviselőiből és az egész Németországa ban végrehajtandj szabad választások előfeltételeinek megállapítására és kezdjenek haladéktalanul tárgyalásokat e vizsgálóbizottság mun. kamódszereiről és tevékenysége megkezdésének időpontjáról, 4. tegyék lehetővé, hogy a népi kamara küldöttsége a szövetségi gyűlésen szabadon és akadálytalanul fejthesse ki a népi kamara álláspontját a szóbanforgó kérdésekkel kapcsolatban és a szövetségi gyűlés küldje ki Berlinbe delegáld óját, amely a népi kamarában ugyanilyen körülmények között kifejtené a szövetségi gyűlés felfogását. A népi kamara Javasolja, hogy a két német parlament küldöttei 1952 november 13-án tartsanak megbeszélést. Kérem, közölje, hogy a szövetségi gyűlés számára ez, vagy valamelyik- más időpont megfelel-e* Kérem továbbá annak az időpontnak a közlését, amikor a szövetségi gyűlés foglalkozni kíván javaslatainkkal, hogy a szövetségi gyűlésnek ezen az ülésén küldöttségünk kifejthesse nézeteit" — fejeződik be Dieckmann levele. Az ausztriai Szövetséges Ellenőrző Tanács ülése 60.000 koreai hadifoglyot automatikusan a polgári személyek kategóriájába soroltak volna. íme, milyen ravasz cselszövény húzódott meg e jogtalan javaslatok mögött! Természetes, hogy a koreai-kínai fél határozottan elutasította az amerikai- fél e jogtalan követeléseit, amelyek célja csupán az volt, hogy visszatartsanak 165.000 hadifoglyot, akik a koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntesek soraiból kerültek ki, továbbá a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság erőszakkal elhurcolt többszázezer polgárát, abból a célból, hogy ezeket a hadifoglyokat kiszolgáltassák Csang Kai-sejt és Li-Sziniraan kénye-kedvére. Amikor a hadifogolykérdést a tárgyaló felek vezérkari tisztjeiből álló bizottság elé terjesztették és ezek a tisztek megkezdték munkájukat, az amerikai fél újből előállt az úgynevezett önkéntes hazatelepülésről szóló javaslatával és ezt a követelést amerikai részről minden alkalommal megismételték. Mrnt a későbbi események megmutatták, ez a követelés az amerikai küldöttség kezében eszközzé vált arra, hogy nyomást gyakoroljanak a koreai-kínai tárgyaló félre és így érjék el céljaikat, amelyek közé egyáltalán nem tartozik a fegyverszüneti megegyezés elérése. A koreai-kínai fél március 21-én további kísérletet tett a megegyezésre a hadifoglyok kérdésében. Javasolta, hogy a fegyverszüneti egyezmény aláírása után a koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntesek bocsássák szabadon és szállítsák haza a kezükben lévő 11.559 hadifoglyot, az amerikai parancsnokság pedig bocsássa szabadon és szállítsa haza a kezében lévő 132.474 hadifoglyot, akiknek lajstromát mindkét fél tisztjei véglegesen átvizsgálják. Ekkor az amerikai küldöttség március 25-én kijelentette, hogy a koreai-kínai fél e javaslatai „megfelelő módosításokkal alkalmas alapul szolgálhatnak e kérdés megoldásához". Üjból felcsillant a reménysugár, hogy a fegyverszüneti tárgyalások talán kedvezően végződhetnek! Az amerikai fél elvi beleegyezése alapján a koreai-kínai küldöttség konkrét javaslatokat tett. Ezek szerint a nem koreai hadifoglyokat, akik bármely fél kezében vannak és mindazokat a koreai hadifoglyokat, akiknek lakóhelye nem az őket foglyulejtő fél ellenőrzése alatt állő területeken van, hiánytalanul haza kell telepíteni, azokat a koreai hadifoglyokat pedig, akiknek lakóhelye az őket foglyulejtő fél ellenőrzése alatt álló területeken van, nem kell hazatelepíteni, ha közvetlenül akarnak hazatérni, hogy békés életet folytassanak. A hadifogolykérdés vitája 1952. júniusában, augusztusában és szeptemberében folytatódott. Közben július 4-én a felek a fegyverszüneti egyezménytervezet 51. és 52. cikkelyeiben is megegyezésre jutottak. Mint ismeretes, az 51. cikkely előírja, hogy bocsássák szabadon és telepítsék haza a lehető leghamarabb az összes hadifoglyokat, akik a fegyverszüneti egyezmény hatálybaléptének időpontjában bármelyik fél őrizetében vannak, azoknak a névsoroknak alapján, amelyeket egymás közt kicseréltek és mint a cikkely mondja, a fegyverszüneti egyezmény aláírása előtt a megfelelő felek ellenőriztek. Az 52. cikkely arról szól, hogy a hadifoglyok közül senkinek sem szabad újra résztvennie a koreai háborúban és minden hadifogolynak vissza kell térnie a békés életbe. Ezután az amerikai küldöttség kijelentette, hogy csak 83.000 koreai és kínai hadifogoly hazatelepitéséhez járul hozzá, ami azt jelentette, hogy az amerikai fé) nagyszámú koreai és kinai hadifoglyot akar visszatartani. A koreai-kínai küldöttség akkor kijelentette, hogy ez a javaslat ellenkezik a fegyverszüneti egyezménytervezet 51. és 52. cikkelyében kifejtett elvekkel, pedig ezekről a cikkelyekről már létrejött a megegyezés Ezért a koreai-kínaí küldöttség e!utasította az amerikai javarlatni Akkor az amerikaiak kijelentettek hogy javaslatuk „szilárd, végleges és visszavonhatatlan" és nem voltak hajlandók lényegében megvitatni a kérdést. Nem érdektelen, hogy 1952. február 5-én az amérikai küldöttség az 52. cikkelyt a következőképpen fogalmazta meg: „52. Minden hadifoglyot, alá bármelyik fél őrizetében van, a fegyverszüneti egyezmény hatálybalépte után a lehető leggyorsabban szabadon kell bocsátani" — mondotta A. J. Visinszkij. Az ily módon szabadonbocsátott hadifoglyok mindegyikét hazaszál. litják, vagy átadják a másik félnek, de nem lesz kényszerű hazatelepi, tés, vagy kényszerű átadás. Mint a további események megmutatták, az amerikai parancsnokság a való. ságban a hadifoglyok erőiszakos visszatartására tett intézkedéseket. Az ainerikai parancsnokság több hónapon árt az intézkedések ' egész rendszerét alkalmazta a hadifogoly, táborokban, hogy terrorizálja a hadifoglyokat és kikémyszerítse, hogy lemondjanak hazajutásukról; a táborokban Li Szi_man és Csang Kai. sek ügynökeit felelős tisztségekbe helyezte. Ezek az amerikai parancs, nokság parancsára kegyetlenkedtek e táborokban. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy a hadifogoly koreaiakat és kínaiakat tetoválták, arra kényszerítették őket, hogy saját vérükkel írjanak nyilatkozatokat. Akik ezt megtagadták, azokat bántalmazták és legyilkolták. És mindezt euzéxt, hogy a megkínzott és meggyötört hadifoglyokból kikényszerítsék a hazatérésről lemondó nyilatkozatot! Az amerikaiak ugyanakkor a tárgyalások során továbbra is ragaszkodtak a hadifoglyok ismételt »megkérdezéséhez* és .rostálásához^ Már ezeknek az ismételt »meg_ kérdezéseknek* ténye is arra mutált, hogy az eredeti »megkérdezések«.nek olyan fogyatékosságaik voltak, hogy nem lehetett bízni ben. nük. Másként miért hajtották volna végre ilyen '.ételt »megkérdezé. seket«? Ezeknek az Ismételt »meg. kérdezéseiknek* puszta ténye — függetlenül alttól, milyen formában folytak le és milyen volt a velük kapcsolatos eljárás — a nemzetközi jog legdurvább megsértését, kiigú. nyolását jelenti. Egész sor vitathatatlan tényt lehet felsorakoztatni, amely bizonyítja, hogy az amerikai fogságban lévő koreai és kínai baitonáikkiajl állati módon kegyetlenkedtek. Ezeknek a tényeknek ismertetése a független és szabad sajtó egész oldalait tölti meg. Ezeket a tényeket maguk az amerikaiak számos beismerése és -r dicsőített, ügynevezett Nemzetközi Vöröskereszt Bizottság is bizonyítja. Az amerikai táborokban uralkodó tűrhetetlen rendszert leleplezik azok a véres események, amelyek 1952 februárjában és májusában a ko. csedószigeti táborban történitek. A Nemzetközi Vöröskereszt Bizottság jelentése adatokat tartalmaz a feb. ruár 18-i eseményekkel kapcsolat, ban. Ezeket az adatokat Fitzgerald ezredes, a szigeten létesített tábor parancsnoka szolgáltatta. íme, így írja le ez az ezredes a február 18-1 eseményeket: »Azt követően, hogy a törzstől megkaptuk az utasításokat, amelyek szerint a hadifoglyoknak és az internált polgári személyeknek személyesen, a nyüvánosság kizárásá. val kell kijelenteniük, vájjon újból rostáltatni akarják-e magukat, — 62. számú szektor hadifoglyai megba. Fitzgerald ezredes jelentései éles i ellentétben vannak az úgynevezett Nemzetközi Vöröskereszt Bizottság küldötteinek jelentésével, amelyben ez "áll: »Február 18-án reggel 4 óra táj. ban körülbelül egy ezrednek meg. felelő létszámú csapatok teljes fegy. verzebten, minden figyelmeztetés nélkül léptek fel a szektorban. Majdnem valamennyi fogoly aludt, néhány kivételével, akik őrt álltak a sátorban. A csapatok körülvették a sátrakat, beleértve a megbízott személy sátrát, aki így nem tudott érintkezésibe lépni a tábor vezetősé. gével. gadták az eljárás teljesítését. Emiatt a kérdés gondos megvitatásra került és a végső döntés az volt, hogy a foglyoknak kicsiny csoportok: . aló osztása céljából csapatokat kell alkalmazni. Ezit a tervet a cél elérése érdekében kidolgozták, jóváhagyták és végre, hajtották.* Mit jelent ez. Ki akarják hall. gatni az embereket arra vonatkozóan, hogy haza akarnak-e térni, vagy sean. E kihallgatás végrehajtása céljából kicsiny csoportokra osztják őket. Vájjon nem világos-e, hogy ez megszokott rendőri mód. szer, amely igyekszik a szolidáris embertömeget szétbontaná, hogy könnyebb legyen elbánni 'az elége. detlenekkel, hogy könnyeibben 'Te. rezzék meg beleegyezésüket abba, hogy nem térnek haza. Már magi. ban véve ez a tény is elegendő chhoz, hogy megértsük: mindezt azért tették, hogy pisztolycső és golyó, szóró eJőtt csikarják ki a beleegye. zést ahhoz, amit a csendőri és katonai hatóságok követték. Ezt Fitzgerald ezredes, táboaparancsnok elismerte. így folyt ez a dolog. Ezekután elfogadható-e ez az állítás, hogy a szégyenteljes intézkedéseknek em. berséges céljuk volt, — amint azt Aeheson úr itt erőnek erejével állí. totta, — hogy mindezt azért tették, hogy a .hadifoglyokat megmentsék vezéreiktől«? Megmentésük érdeké, ben legyilkolták a hadifoglyokat, íme, ez Aeheson formulája. De hallják tovább Fitzgenaldot: »A szektorhoz örséget rendeltek és a hadifoglyokat kicsiny csoportokra osztották. Mindez simán mesnt mindaddig, amíg a kommunista agitátc:-~knak, — akik elég sokan vannak ebben a szektorban — sikerült f elbúj togatniok az egyik hadifogoly zászlóaljat, hogy támad, ja meg az Egyesült Nemzetek ka. tonáit. Valamennyi fogoly vasrudakkal, furkósbotokkal és szöges, drótból készített saját fegyverrel volt felszerelve. A katonák közé házd készítményü gránátok repültek. A csapatok a maguk védelmére kénytelenek voltak határozott intézkedéseket tenini, hogy vissza, verjék az ellenük indított támadást. Az egésiz tüntetés ideje alatt kom. munista zászlók lengtek és mindez azt bizonyította, a támadásnak az volt a célja, hogy elűzzék az Egye sült Nemzetek csapatait. Én nem voltam jelen a hadifog, lyok támadásakor, meirt a terv eLö részének sikeres befejezése után elhagytam ezt a szektort. Miikor visszatérteim a szektorba, jelentették niekam az incidenst. Ki nyomoztam a helyzetet és arra a következtetésre jutottam, hogy az adott pillanatban lehetetlen voilt feladatunk végrehajtása. Éppen azért parancsot adtam ja csapatok visszavonulására, hogy megakadá. lyozzam a további vérontást.* Mindenekelőtt figyelmet érdemel az, hogy maga Fitzgerald ezredes nem volt tanúja ezeknek az esemé. nyeknek, amelyeket a »foglyok támadásának" nevez, a helyett, hogy helyesen az amerikai osapatok tá. madásának nevezné azt a fegyvertelen foglyok ellen. A közleményé ben az igazság mindössze annyi, hogy az úgynevezett »ro®tálás« — amelyet Aeheson úr itt Is jobbnak látott »véleménykutatásmak« nevez, ni — az amerikai csapatok fegyver, használatának segítségével történt azután, hogy a hadifoglyokat ki csíny csoportokra osztották, hogy könnyebb legyen velük elbánni. i A foglyokat szuronnyal arra kényszerítették, hogy sátraikban marad, janak. Egy vagy kettő közülük azonban — nem tudva, hogy mi történik — jpegpróbált kimenni a sátorból, de sortűz fogadta őket. A foglyok megrémülve — abban a tudatban, hogy valamennyiüket meg fogják ölni — kirohantak a sátrakból, hogy védekezzenek és kiderítsék, mi is történik. A csapatok tüzet nyitottak rájuk." (Visinszkij elvtárs beszédének folytatását az Uj Sző holnapi számában közöljük.) Az ausztriai Szövetséges Ellenőrző Tanács október 31-én ülést tartott, amelyen a plakátterjesztés kérdésével foglalkoztak. Az osztrák ha. tóságok rendszeresen terjesztenek olyan plakátokat, amelyek a nrülitarizmust és a fasizmus ideológiáját népszerűsítik. Ezzei kapcsolatban Szviridov altábornagy, a Szovjetunió képviselője követelte, hogy a Szövetséges Ellenőrző Tanács figyelmeztesse az osztrák kormányt, tartsa magát a Szövetséges Ellenőrző Tanácsnak 1945 október 1-én „Az osztrá demokratikus sajtóról" hozott határozatában foglalt elvekhez. Szviridov altábornagy ugyanakkor rámutatott arra, hogy az osztrák kormány a tanács említett határo. zata ellenére akadályozza a demokratikus szervezetek és egyesületek plakátjainak terjesztését. A Szovjetunió képviselője ezzel kapcsolatban beszélt az amerikai álláspontról. Az amerikaiak ugyanis ellenezték a Szövetséges Ellenőrző Tanács 1945 október 1-i említett határozatának végrehajtását. Szviridov altábornagy hangsúlyozta, hogy ez az álláspont az ausztriai-ameri. kai hatóságoknak az ausztriai demokratikus mozgalom elfojtására és az osztrák kormány antidemokratikus akcióinak támogatására irányuló általános politikájából ered. Szviridov altábornagy több tényt sorolt fel ennek megerősítésére. 1951. februárjában például az amerikai meg. száll 5 hatóságok megtiltották a kö vetkező feliratú plakát terjesztését: „Asszonyok! Védjétek gyermekeiteket a háborútól!" 1951 júliusában az amerikai hatóságok elrendelték a „Békeegyezmény" megsemmisítését, ami hivatalosan bebizonyítható azzal a levéllel, amelyet a plakát, terjesztő céghez intéztek! 1952. júniusában az amerikai hatóságok betiltották a „Miért nem írja alá Amerika a vegyi- éa bakté-. riumfegyver eltiltásáról szóló jegyzőkönyvet"' cimü plakátot. Ez a plakát a Koreában folytatott vegyiés baktériumháborű megszüntetése mellett szállt síkra. Ugyanebben a hónapban több, mint 60 személyt tart5ztattak le az amerikai hatóságok parancsára

s a koreai háború megszüntetését követelő röpcédulák terjesztése é

a ilyen tárgyú jelmondatok falramázolása miatt. A Szövetséges Ellenőrző Tanács azután az osztrák szövetségi kormánynak azzal a bejelentésével fog lalkozott, hogy meghosszabbította a tűzbiztosítási illetékről szóló 1939. évi hitlerista törvény érvényét. Ismeretes, hogy Ausztriának a hitlerista járom alóli felszabadítása óta a reakciós törvények százait tartják továbbra is érvényben. E törvények jelentékeny részét a hitlerista hatóságok hozták. A Szövetséges Ellenőrző Tanáos többízben figyelmeztette az osztrák kormányt, hogy cserélje fel ezeket a törvényeket demokratikus törvényekkel. Az osztrák kormány azonban továbbra i

s érvényben tart hitlerista törvényeket, sőt egyeseket ezek közül újra életbe is léptetett. Szviridov altábornagy kijelentet, te, hogy ez a helyzet tarthatatlan. Javasolta, hogy a Szövetséges Ellenőrző Tanács utasítsa el az osztrák kormánynak mindazokat a törvényeit, amelyek alapját hitlerista törvények képezik. Ék Az Egyesült Államok és Anglia képviselője minden komoly indokolás nélkül elutasította e javaslatot. A Szövetséges Ellenőrző Tanács megegyezéses határozatot hozott az 1953. évi megszállási költségek megállapításáról. A Nemzetközi Vöröskereszt Bizottság beszámolója — ítélet az amerikai parancsnokság fölött