Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-26 / 282. szám, szerda

6 (II SZO >0 1952 november 26 Ä üudolf Szlánszky álfái vezetett államellenes összeesküvő központ vezetősége elleni bűnper csolatát a nyugati imperialistákkal. Az ipar további szakasza, amelyen kártevő ténykedést fejtettünk ki a befektetési eszközök helytelen elosztásával, a bőr és gumiipar volt. Ügyész: Kijük volt ott? Vádlott: Ott mint az összeesküvés résztvevője dr. Ivan Holy, aki jelentékeny részt vett ezekben a szabotázsokban. Már a kétéves és azután az ötéves tervbe besoroztuk a szlovákiai puohóvi nagy gumiüzem felípitését könnyű gummi abroncsok termelése céljából, amelyeknek el. adása nem volt biztosítva. Igy néhány százmillió koronát feleslege sen fektettünk be. Beleegyeztem, hogy ennek az üzemnek gépi berendezését az Amerikai Egyesült Államokban re'ndeljék meg, ahol azt előre ki kellett fizetni, habár tudtam, hogy ilyen berendezést a csehszlo vák gépipari müvek is gyártanak.Később az Amerikai Egyesült Államok kormánya betiltotta e berendezés egy részének leszállítását és ezt a részt a csehszlovák gépmüveltnek kellett elkészíteniök. Igy feleslegesen kb. 200 millió korona értékű dollárt merítettünk ki Csehszlovákia valuta-tartalékaiból. Ügyész: Ezt a szabotáZst a szakvélemény így értékeli: ,,A púchovi gumiabroncs-üzem felépítésével Csehszlovákia jelentős károkat szenvedett. Helytelen módon 500 millió koronát fektettek be olyan üzemekbe, amelyekre a csehszlovák nemzetgazdaságnak nem volt szüksége. En. nek a gumiabroncs gyárnak felépítésével kiszélesítettük a kapitalista államoktól való függő viszonyt. A berendezés Egyesült Államokban való megvételének káros volta abban rejlik, hogy a könnyügépek egy része kívül marad a termelési folyamaton. A berendezés kényszerű eladásánál további valutákat veszítettünk, kb. 48 millió íorona ér tékben." Igy van ez? Vádlott: Igen. Ügyész: De ezek nem voltak az önök legnagyobb szabotázsai. Be. széljen még nagyobb szabotázsaikról. Vádlott: A csehszlovák nemzetgazdaság befektetési felépítésénél különösen najgy szabotázs-í.etteket követtünk el azzal, hogy a felépítés tervébe Osztrava vidékén szélesszalagú hengermű felépítését, Szlovákiában pedig nagy ásványolaj raffinéria építését soroltuk be. Kb. 1947 őszén megegyeztünk Szlánszkyval, hogy a szélesjáratú hengerművet az Amerikai Egyesült Álamokban vesszük meg, habár az adásvételi szerződés alapján világos volt előttünk, hogy azt még az átadás előtt meg kell fizetnünk és hogy az eladó nem köteles azt leszállítani, ha ezt az Egyesült Államok kormánya betiltja. Ilyen tilalmat később ki is adtak. Ügyész: A szakértők véleményében ezzel kapcsolatban ez áll: „A szerződés megkötése előtt a megrendelő személyek világos tudatában voltak annak, hogy a kiviteli enge délyt nam adták meg." önök ennek ellenére beleegyeztek a hengermű megvételébe. Vádlott: Igen, ezért a szélesszalagú hengerműért kb. Is milliárd koronát fizettünk ki dollárokban és ennek ellenére nem kaptuk meg. Ellenkezőleg, egészen letartóztatásomig Csehszlovákia dollárokban fizette a hengermű elraktározásának költségeit. Annak ellenére, hogy világosan megmutatkozott, hogy ez a mi részünkről félrevezetés volt, mivel 1951-ben, amikor a hengermüvet működésbe kellett volna helyezni, nem volt érezhető a finombádog hiánya, mivel az emelkedő szükségletet, a liszkoveci üzem fedezhette. Az ásványolajak nagy szlovákiai rafinériájának felépítését is besoroztuk a tervekbe, habár tudtuk, hogy nincs számára biztosítva a megfelelő hazai nyersanyagalap-és annak ellenére, hogy gazdaságosabb le);

t volna a háború során lerombolt pozsonyi ásványolaj-raf

finéria felújítása és több, szénből készült benzin gyártása a Sztálin-üzemekben. E káros tevékenységünk következtében néhány százmillió koronát pazaroltunk el. További milliárdokat pazaroltunk el különösen a nehéz gépiparban, mivel igen csekély mértékben használtuk ki a termelői képességet. A nehéz gépipar túlméretezett befektetési felépítésével és ugyanakkor az ércalap fejlesztését szolgáló csekély befektetésekkel komoly aránytalanságot teremtettünk vasérc-kitermelésünk és a kohászati ipar között egyfelől, valamint a nehéz-gépipar térfogata között másfelöl. A befektetési felépítésnél még azt a szabotázst is alkalmaztuk, hogy az igazán szükséges és célszerű befektetéseket kártevő módon vittük végbe. Az egyik tőlünk használt kártevés; forma az volt, hogy a felépítést olyan helyeken kezdtük meg, amelyek az üzemnek nem voltak megfelelőek. A felépítést abba kellett hagyni és más helyre kellett áthelyezni. Igy jártunk el az Osztravavidékj Martinovi nagy nitrogén-gyár felépítésénél. amelyet be kellett szüntetni és áthelyezni Lovoszicébe, habár látató volt, hogy ez a hely sem felel meg. Sok ilyen eset fordult, elö. Ügyész: Egyrészt tehát szabotőr módon tízmilliárdokat pazaroltak el. másrészt pedig nem tették meg azt ami szükséges volt a szocializmus felépítése szempontjából. Beszéljen arról, hogy mint kártevők miben nem foganatosítottak intézkedéseket. Vádlott: Nem soroztuk be például a tervbe sok nagy nehéz gépipari üzem szükséges felépítését és felújítását, különösen azokét, amelyek a hazai nyersanyagalap kiszélesítését szolgálták volna. Ezért nem soroztuk be a tervbe a Sztálin-üzemek felújítását és felépítését. Ezzel akadályoztuk azt, hogy annyi benzint nyerjünk szénből, amennyi lehetséges és szükséges volt. Továbbá nem építettük ki a termelésnél keletkező gázokon alapuló fontos műszaki termelést és ezzel gátoltuk a csehszlovák vegyiipar fejlődését, hogy megtartsuk Csehszlovákia ráutaltságát a kapitalista nyugatról behozott nyersanyagokra. -Nem soroztuk be a tervbe kaucsuk-üzem felépítését. Különösen a természetes kaucsuk fogyasztására fektettünk súlyt, amelyet nyugatról akartunk behozni. A vasércbányák és a vasércet feldolgozó üzemek felépítésének tervbe való be nem sorozásáról már vallottam. Ügyész: Ezzel kapcsolatban beterjesztem a vasércbányákkal kapcsolatos befektetésekre vonatkozó szakvéleményt összehasonlítás céljából és az ön káros tevékenysége kiterjedésének megállapítása céljából: »A Központi Tervbizottság a kétéves terv idejére 18-szor nagyobb befektetéseket hagyott jóvá a textilipar számára az érc-alaphoz viszonyítva, a bőrfeldolgozó és gumiiparban pedig 21-szer nagyobb befektetéseket hagyott jóvá.« Igy van ez ? Vádlott: Igen. Ügyész: Érthető, hogy ilyen óriási különbségnél nyersanyagalapunkat szabotőr módon elhanyagolták. Vádlott: Igen. Ügyész: Ez azonban még nem volt egész szabotőr-ténykedésiik. Még más módon is" szabotáltak. Vádlott: További szabotázs-eszközünk volt a nagy tervezési felkészületlenség és a sok be nem fejezett építkezés. A tervezési felkészületlenséggel okoztuk azt, hogy az építkezés termelési önköltsége csak ez okból kb. 15%-kal volt a szükségesnél magasabb, aminek következtében az utóbbi években a csehszlovák nemzetgazdaságnak évente több mint 5 milliárd Kčs kára származott. A be nem fejezett építkezések segítségével azt okoztuk, hogy sok befektetés termelési eredménye lényegében csak később mutatkozott meg és így a befek- ön arról is vallott, hogy a nehézipar számlájára céltudatosan nagyobb méretekben tervezték be a könnyűipart ? Magyarázza meg, hogy miben rejlett itt a kártevés lényege ? Vádlott: Szükséges az, hogy először nemzetgazdaságunk alapvető ágazatait építsük ki, amelyek segítségével azután zökkenőmentesen és biztosan lehet építeni a könnyűipart is. Nem építettünk nagy üzemeket, amelyek a saját nyersanyag bázisunkat szolgálták volna könnyűiparunk számára is. A könnyűipar szélesméretü fejlődését terveztük be, 1 annak ellenére, hogy ez a nyersanyagokban behozatalra szorult. Ezzel egyben fokoztuk és megnagyobbítottuk a csehszlovák nemzetgazdaságnak a kapitalista nyugattól való függő viszonyát. Ügyész: Az ön vallomása úgy hat, mintha az ötéves tervben teljes mértékben érvényesült volna kártevő elgondolásuk. Az ötéves terv egészbenvéve az az alap, amelyből a szocializmus építésénél kiindulunk. Milyen módon és milyen mértékig érvényesítették kártevő elgondolásukat saját javaslatukban és később az ötéves terv tervezetének további megtárgyalásánál? Vádlott: Az ötéves terv alapvető elgondolása teljesen helyes. Nekünk, az államellenes központ résztvevőinek terveink végrehajtásánál nem sikerült ezt az elgondolást megsemmisíteni. Azonban sikerült, nekünk az ötéves tervbe becsempészni néhány szabotőr célkitűzést, amelyekről itt vallottam. A Köztársasági elnök úr érdeméből ezek a szabotázs-tétteink folyamatosan leálcázódtak és azután az ötéves tervben is helyre lettek hozva ezpk a dolgok, különösen a köztársasági elnök úrnak a CsKP Központi Bizottsága 1950—51 februári ülései során mondott beszámolói után. Ügyész: Vagyis az ötéves tervegészséges alapját megtisztították az önök szabotőr hordalékától. Vádlott: Igen, így van. Az ügyész ezután felszólította a vádlottat, hogy részletesebben magyarázza meg a külkereskedelem torén kifejtett kártevő tevékenységet. A vádlott felhozta, hogy az államellenes, központ kártevői a csehszlovák kereskedelmet nyugat felé irányították, nem pedig a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal való gazdasági, együttmunkálkodás fejlesztésére. »Az ötéves tervbe — mondotta a vádlott, — a fogyasztási cikkeknek túlméretezett nyugatra való kivitelét és a nyugatról származó nyersanyag túlmaga

s behozatalát terveztük be. Ezt a módszert használtuk fel a lábbeli, a textil és a könnyü-gumiabroncsok kivitelének, a textil-nyersanyagok, a bör és a természetes kaucsuk behozatalának tervezésénél. Ügyész: Nyilatkozzon a következő kérdéssel kapcsolatos véleményre vonatkozóan: »A Centrotex-társaság vesztesége a textil kivitelénél csak az 1950—51. évben több mint 3 milliárd koronát tesz ki.« Vádlott: Ez azon pénzügyi veszteségeknek csak kisebb része, amelyeket ezen a szakaszon a csehszlovák nemzetgazdaságnak okoztunk, mert amennyire tudom, a csehszlovák külkereskedelmi társaságok pénzügyi veszteségei elérték a 8 milliárd koronát. További szabotázs-eszköz, amelyet felhasználtunk annak érdekében, hogy a külkereskedelem vonalán a Csehszlovák Köztársaságot hozzábilincseljük a nyugathoz, az volt, hogy az úgynevezett korlátolt hitelből való rendszeres végsőkigmenő merítés ellenséges politkáját folytattuk. Ez a politika a gyakorlatban a korlátolt hitel keretének túllépéséhez vezefelhasználatlanul. Ügyész: Szabotálásukriak ezen módszeréről a szakértői vélemény zárórésze ezt mondja: »A tervezési felkészületlenség és a helytelenül megvalósított befektetési terv következtében az építkezésben a károk elérik a 12 milliárd Kčs-t.« tetési eszközök milliárdjai feküdtek^-íett, amivel csökkentettük aranyés valutatartalékainkat. Államügyész: Ez miben áll? Vádlott: Különféle kapitalista államokkal kötött kereskedelmi egyezményekben rendelkezések vannak az úgynevezett határos hitelekről, amelyek szerint egy éven belül nem kell teljes magasságban kiegyenlíteni a kivitelt és behozatalt. Tegyük fel, hogy például Argentína esetében a határos hitel 900 millió koronát vagy egy milliárd koronát tett ki. Azáltal, hogy ezt a határos hitelt a végletekig kimerítettük, a kereskedelmi kapcsolatokat mértéken felül emeltük. Mivel e határos hitelek kimerítésénél adva volt a szélsőséges kimerítés vonala, az exporttársaságokban levő ellenséges ügynökök gyakorlatában arra került sor, hogy a hiteleket túllépték. Ezekről az esetekről a kereskedelmi és fizetési megegyezésekben az a rendelkezés állott, hogy Csehszlovákiának a határos hitelek túllépését aranyban vagy devizákban kell megfizetnie. Ezért a határos hitelek tényleges túllépésével arra került sor, hogy arany- és devizakészleteink megcsappantak. Államügyész: Sőt, a Szovjetuniótól is akart ön ehhez eszközöket szerezni. Tegyen vallomást erről. Vádlott: Igen, 1949-ben kérvényt adtunk be aranyban vagy dollárban nyújtandó kölcsönre, nýersanyag vásárlására a nyugaton. Ebben az ügyben a Szovjetunió kormányához memorandumot adtak be, amelyet Szlánszkyval való megegyezés után kidolgoztam és amelynek szerkesztését azután maga Szlánszky végezte. Szlánszky 1949 végéig e kölcsönykérvényünk keresztülvitele céljából a Szovjetunióba utazott, mely útján tanácsadójaként oda elkísértem. A Szovjetunió azonban e kölcsönkérésünket elutasította. Vallomásának további részében Frejka vádlott az összesküvöknek a külkereskedelemben végzett kártevő működéséről beszélt. Beismerte, hogy a Csehszlovák Köztársaság kereskedelmi kapcsolatainak a kapitalista nyugattal való kártevő túlméretezett fejlesztésével Szlánszky bandája a nyugati imperialistáknak kiváló lehetőséget nyújtott, hogy politikai és gazdasági nyomást gyakoroljanak Csehszlovákiára. Természetes, hogy az imperialista zsarolók ezeket a lehetőségeket gyakran kihasználták különféle kereskedelmi tárgyalások folyamán, amikor Csehszlovákiára rá akarták kényszeríteni az államosításért való kártérítés kifizetéséről szóló egyezmények megkötését. Államügyész: Tehát önök a csehszlovák gazdaságot szándékosan a i kapitalista államok karmai közé sodorták. Hogyan jártak el a Szovjetunióval és a népidemokratikus országokkal való gazdasági együttműködés fejlesztését illetően? Vádlott: A Szovjetunióval és a népidemokratikus országokkal való gazdasági kapcsolatok fejlesztését szabotáltuk. A népidemokratikus államokkal való kereskedelmi kapcsolatokról szóló különféle tárgyalások folyamán keresztülvittük azt, hogy tőlünk necsak olyan árukat és készítményeket vegyenek át, amelyekre iparuk felépítéséhez volt szükségük, hanem olyan árut is, amely, re nem volt szükségük vagy pedig, amelyet otthon is tudtak volna készíteni. Keresztülvittem azt, hogy olyan országok is, mint Bulgária, beruházási szállításaink ellenértékéül kizárólag csak ipari nyersanyagokat szállítsanak nekünk, amelyekben maguk is hiányt szenvedtek. Sőt elutasítottuk Bulgáriából a dohányszállítást, jóllehet azt később Törökországban nyugati devizákért kellett vásárolnunk. Államügyész: Milyen volt az önök tudományos-műszaki együttműködése a népidemokratikus államokkal? Vádlott: Ez egy további szakasz volt, ahol keresztülvittem az ellenséges álláspontot, főleg Lengyelországgal szemben, amely szerint nem kell tudományos műszaki segítséget nyújtani a szükséges dokumentumok úgynevezett készítési költségeiért, hanem magasabb jogtalan kártérítésért. Emellett ismeretes volt előttünk, hogy a Szovjetunió és Lengyelország is ezeket a dokumentumokat csupán a készítési költség ellenében adják. Ugyanígy jártunk el Lengyelországgal szemben tervezett saját automobilipari termelésének és cipészeti ipara felépítésének kérdésében. > Államügyész: Hogyan folytatták ellenséges tevékenységüket a tárgyalásokon ? Vádlott: A Szovjetunióval való gazdasági együttműködés fejlesztése ellen jártam el 1950 őszén ,is, a Szovjetunióval való ötéves kereskedelmi egyezményről szóló kereskedelmi tárgyalásokon. E tárgyalásokon a többi összeesküvő társaimmal együtt keresztülvittem, hogy a Szovjetunió vegye át tőlünk fémiparunk különféle készítményeit, amelyekre a Szovjetuniónak nem volt szüksége és hogy a Szovjetunió szállítson nekünk feleslegesen nagymennyiségű nyersanyagot, amelyeket megszerezhettünk vagy megtakaríthattunk volna hazánkban. Ugyanígy keresztülvittem, hogy utasítsák el a Csehszlovákiának nyújtandó magasabb gabonaszállításokra tett szovjet ajánlatot, noha ezt gazdasági szükségleteink megkövetelték. Államügyész: Milyen szabotázsokat követett el a pénzügy terén? Vádlott: A legutóbbi időig fenntartottuk a Csehszlovák Köztársaság tagságát az úgynevezett Nemzetközi pénzügyi alapban és az úgynevezett Nemzetközi pénzügyi bankban, amelyek az amerikai bankárok és monopolisták eszközei. A gazdasági információk segítségével, amelyeket a tagállamok ezen intézményeknek adnak és a kulcs segítségével, amelyet ezen intézmények a tagállamoknak nyújtanak, az amerikai neofasiszták azután nyomást gyakoroltak a tagállamokra. Továbbá néhány kapitalista állammal Csehszlovákiára nézve ártalmas egyezményeket kötöttünk az államosításért való kárpótlás kifizetésére. Az államosításért való kárpótlás kifizetésével néhány százmillió koronával raboltuk meg a csehszlovák dolgozó népet. Államügyész: Milyen szabotázsokat követtek el az ár és élelmiszerellátási politika szakaszán? Vádlott: Felforgató tevékenységet végeztem főleg a kenyérnek és a lisztnek túlságos alacsony árakon való teljes felszabadításánál 1949 őszén és továbbá a húskészítmények szaba<j árainak csökkentésénél 1950ben. Támogattam összeesküvésünk egy másik résztvevőjének, dr. Eduard Outratának javaslatát, amelyet az úgynevezett műszaki bizottság nevében terjesztett elö a lisztnek és kenyérnek túlságosan alacsony árakon való teljes felszabadítására. Emellett tudtam, hogy az állati termékek felvásárlási árai túlságosan magasak és e kártevő javaslat megvalósításával nagy mértékben kellett, hogy sor keiüljön a kenyérrel és liszttel való takarmányozásra, kellett, hogy komoly zavarok álljanak be élelmiszerellátásunkban és hogy aránytalanul nagy igény támadjon a Szovjetunióból való gabona behozatalának. Akkoriban szintén szabaddá tettük túlságosan alacsony áron a burgonyát is. Épúgy, mint a kenyér és a liszt teljes felszabadítását, később el kellett törölni a burgonya teljes felszabadítását is 1951 őszén. Államügyész: Milyen hatása volt az önök felforgató tevékenységének a jegyrendszer eltörlésének lehetőségére ? Vádlott: Az én személyes felforgató tevékenységemmel az élelmiszerellátás szakaszán, valamint az egész államellenes összeesküvő központ felforgató tevékenységének általában az volt a következménye, hogy az ipari és mezőgazdasági termelés nem emelkedett olyan gyorsan, mint ahogy emelkedhetett volna. Egész gazdaságunkban nagy pazarlást okoztunk. Szabotázsokkal komoly aránytalanságot idéstünk elö a fogyasztási alapok, főleg az értékes élelmiszerek és a lakosság emelkedő vásárlóereje között. Ezért ez az árcsökkentés! politika is mintegy 1950 felében megfeneklett. Államügyész: Milyen szerepet játszott Frank? Vádlott: Jozef Frank, aki az ármegállapító és élelmiszerellátási bizottság elnöke volt, az élelmiszer-