Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-07 / 238. szám, kedd

ŕ UJSZ0 1952 október 7 A Csehszlovák Népköztársaság állaiííiéríiainak üdvözlő táviratai a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 3. évfordulója alkalmából A Német Demokratikus Köztársaság megalakulásá­nak 3. évfordulója alkalmából Klement Gottwald köz­társasági elnök a következő táviratot küldte Wilhelm Piecknek, a Német Demokratikus Köztársaság elnöké­nek: „Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke, Berlin. Engedje meg tisztelt Elnök elvtárs, hogy a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 3. évfor­äulója alkalmával szívélyes üdvözletemet küldjem és teljes sikert kívánjak Önnek és az Ön népének Német­ország egységéért és függetlenségéért folytatott harcá­ban és a szocializmus építésének útján az Önök hazá­jában. Biztosítom Önt, elnök elvtárs, hogy az egész cseh­szlovák nép következetesen a Szovjetunió javaslatai mellett áll, amelyekkel a német kérdést a béke és Né­metország egysége és függetlensége jegyében akarja megoldani. A békeszerető német nép harca a bonni különszerző­dés ellen, valamint az igazságos követelmények elnye­résére irá.nyuló áldozatos törekvése a csehszlovák nép­ben teljes támogatásra talált. Klement Gottwald." Anton Zápotocký kormányelnök Ottó Grotewohlnak, a Német Demokratikus Köztársaság kormányelnöké­nek a következő táviratot küldte: „Ottó Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársa­ság kormányelnöke, Berlin. Engedje meg Kormányelnök elvtárs, hogy a Német Demokratikus Köztársaság megalakításának harmadik évfordulója alkalmával tolmácsoljam a Csehszlovák Köztársaság nevében és saját nevemben is szívélyes üdvözleteinket. Egész népünk őszinte érdeklődéssel kíséri figyelem­mel a Német Demokratikus Köztársaság építő munká­ját, amely nagyon hozzájárul a béke megvédéséhez és i nemzetek közötti barátsághoz. Népijnk további sike­reket kíván Önöknek. Antonín Zápotocký, a Csehszlovák Népköztársaság kormányelnöke." Viliam Široký kormányelnökhelyettes, külügyminisz­ter a következő táviratban köszöntötte a Német Demo­kratikus Köztársaság külügyminiszterét. „Georg Dertinger, a Német Demokratikus Köztársa­ság külügyminisztere, Berlin. Fogadja tisztelt Miniszter úr a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 3. évfordulója alkalmá­ból őszinte jókivánataimat a további sikerek elérésére, az Ön munkájában az egész német nép és a béke érde­kében. A csehszlovák nép egy a békeszerető német néppel a oonni különszerződés ellen folytatott harcában és tel­jes erejéből támogatja és továbbra is támogatni fogja a Szovjetunió javaslatának elfogadását a Németország­gal való békeszerződés megkötésére és az egységes, független, 'demokratikus és békeszerető Németország megalakítására. Viliam Široký kormányelnökhelyettes, külügyminiszter." A Csehszlovák Hadsereg Napfát ünnepe te hazánk dolgozó népe A Csehszlovák Hadseregnap po­zsonyi ünnepségei a Nemzeti Szín­házban megtartott ünneppel érték el tetőpontjukat, amelyet a Pozso­nyi Központi Nemzeti Bizottság rendezett a Szlovák Nemzeti Arc­vonal összes szervezeteivel, karölt­ve. Az ünnepi díszben ús^o színház­ban az idei Hadseregnap jelszavá­nak: ,,A Szovjetunióra támaszkod va kiépítjük hazánkból a haladás és a béke bevehetetlen erődjét" jegyé­ben folyt le az ünnepség. Az ünne­pélyt a himnuszok elhangzása után Ladislav Pesko, a Központi Nemzeti Bizottság képviselője nyitotta meg. Beszéde bevezető részében köszön­tötte az SzK(b)P dicső XIX. kon­gresszusát. Azután üdvözölte a vendégeket, akik között megjelen­tek a Szlovák Nemzeti Tanács tag­jai František Kubacs elnökkel az élükön, a Megbízottak Testületének tagjai, dr. Ján Puli és Milos Gossio­rovszky, az SzKP KB titkárai, a konzuli testület tagjai Beriezin po­zsonyi szovjet főkonzullal az élü­kön. az SzKP kerületi és városi bi­zottságának tagjai, a hadsereg kép­viselői, a Szlovák Nemzeti Arcvo­nal összes szervezeteinek és a népi igazgatás képviselői, államdijasok, kiváló dolgozók, élmunkások és újítók. Az ünnepi beszédet Pavol Marcelly tábornok, a csehszlovák hadsereg képviselője mondotta. Be­szédében kifejtette, hogy hadsere­günk harmadízben, sokkal erőseb­ben és szilárdabban üli meg ünne pét, mint bármikor ezelőtt. Kiemel­te a pártnak és a kormánynak nép­hadseregünk iránt tanúsított nagy gondoskodását. Beszéde további részében Mar­celly tábornok hangsúlyozta a had­sereggel való együttműködés szö­vetségének nagy feladatát, melynek a szocialista hazafiság szellemében a dolgozók tömegeit és főleg az if­júságot a honvédelmi nevelés által üzemeik és munkahelyeik védelmé­re kész, derék és bátor polgárokká kell nevelni. Beszéde befejező szében hangsúlyozta, hogy a Szovjet Hadsereggel és a népi demokrati­kus államok hadseregeivel baráti szövetségben néphadseregünk hatal­mas erőt képez, amely a tartós vi­lágbéke hatalmas oltalmazója lesz. Marcelly tábornok beszSdét a je­lenlevők néphadseregünk és legfel­sőbb paracsnoka, Klement Gottwald elvtárs éltetésével fogadták. Besztercebányán, október 4-én a délutáni órákban a Nemzeti Arcvo­nal szervezeteinek képviselői meg. koszorúzták a Szövet Hadsereg el­esett hőseinek márvány emlékmü­vét. Az emlékműnél késő éjjeli órák. ig katonai díszörség állott. Este a dolgozók, CsISz-tagok és pionírok százai lampiónos- és fáklyamenet­ben vonultak a Nemzeti Ház nagy­termébe. Az ünnepi gyűlésen, amelyen a hadsereg képviselője katonáink nagy küldetéséről beszélt a béke­harcban, fellépett a gyermekbalett együttes, a pedagógiai gimnázium énekkara és a ponyiky-i EFSz Po­nicsan nevü néprajzi együttese. Va­sárnap az SzK(b)P dicső XIX. kon­gresszusa megnyitásának napján már reggel 7 órától Besztercebánya hadseregünk örömteljes ünnepének jegyében élt. Az egész napot gaz­dag kultúr- és sportműsor töltötte ki. A katonák a Szokol sportpályán bemutatták a dolgozóknak harcmű­vészetüket. Üdvözlő táviratok a Csehszlovák Hadsereg Napja alkalmából A. Vasilevszkij, a Szovjetunió honvédelmi minisztere és tábornagya dr. Alexej Čepička nemzetvédelmi miniszternek és hadseregtábornoknak a Csehszlovák Hadsereg Napja alkalmából a következő táviratot küldte: „Dr. A. Čepička hadseregtábornok, a Csehszlovák Köztársaság nemzet­védelmi miniszterének! A Csehszlovák Köztársaság Hadseregnapja alkalmából fogadja minisz­ter elvtárs a szovjet hadsereg és az én üdvözletemet. További sikereket kívánok a Csehszlovák Köztársaság felfegyverzett erői harci képességének megszilárdításában. A. VasileVszkij, a Szovjetunió hadügyminisztere és tábornagya." Emil Bodnaras, a Román Népköztársaság fegyveres erőinek minisztere a Csehszlovák Hadsereg Napja alkalmából dr. A. Ceplčka hadseregtábor­' nok, nemzetvédelmi miniszternek a következő táviratot küldte: „Dr. A. Čepička hadseregtábornok, a Csehszlovák Köztársaság nemzet­védelmi minisztere. A Csehszlovákv Hadsereg Napja alkalmával a Román Népköztársaság fegyveres erőinek nevében és saját nevemben őszinte jókivánataimat kül­döm azokhoz a sikerekhez, amelyeket a csehszlovák hadsereg elért a Csehszlovákiai Kommunista Párt és Klement Gottwald elvtárs vezetése alatt. A csehszlovák hadsereg éppúgy, mint a román hadsereg, népi demokrá­ciáink önállóságának és függetlenségének, valamint a világ békéjének megbízható bástyája lett a Sztálin generalisszimusz által- vezetett Szov­jetunióval való szilárd szövetségben. Emil Bodnaras hadseregtábornok, a Román Népköztársaság fegyveres erőinek minisztere." Enver Hodzsa hadseregtábornok, az Albán Népköztársaság nemzetvé­delmi minisztere és a minisztertanács elnöke dr. Alexej Čepička hadsereg­tábornoknak és nemzetvédelmi miniszternek a Csehszlovák Hadsereg Napja alkalmával a következő táviratot küldte: „Dr. Alexej Čepička hadseregtábornok, Csehszlovákia nemzetvédelmi mi­nisztere. Engedje meg, hogy Önnek, a néphadseregnek és az egész csehszlovák népnek az albán hadsereg katonái, altisztjei, tisztjei és generálisai nevé­ben és saját nevemben is szívélyes testvéri üdvözletet küldjek a Csehszlo­vák Hadsereg Napja alkalmából. , Kívánom Önnek, hogy a csehszlovák néphadsereg, amely a dicsőséges tezovjet hadsereg példája szerint tanul és nevelkedik, új," még nagyobb sikereket érjen el a sztálini hadiismeretek elsajátításában, mint a cseh­szlovák népi demokrácia megbízható védőbástyája, amely oszthatatlan ré­sze a világbéke táborának, a demokráciának és a szocializmusnak, amelyet a dicsőséges Szovjetunió és a nagy Sztálin vezet. Enver Hodzsa hadseregtábornok, az Albán Népköztársaság minisztertaná­csának elnöke és nemzetvédelmi minisztere." Konstantin Rakossowszki, a Lengyel Népköztársaság nemzetvédelmi mi­nisztere a következő táviratot küldte dr. Alexej Čepička hadseregtábor­nok, nemzetvédelmi miniszternek a Csehszlovák Hadsereg Napja alkalmá­val: „Alexej Čepička hadseregtábornok, a Csehszlovák Népköztársaság nem­zetvédelmi minisztere, Prága. A baráti csehszlovák hadsereg ünnepe alkalmával legszívélyesebb üdvöz­leteimet küldöm a csehszlovák hadsereg katonáinak és Önnek saját ne­vemben és a lengyel hadsereg nevében. A csehszlovák hadsereg, mint a legyőzhetetlen szovjet hadsereg és a népi demokráciák hadseregeinek baráti és testvéri szövetségese őrködik ma hazája függetlensége felett, valamint a világbéke felett, amelyet az amerikai imperialisták — az új hitleri hordák fenyegetnek. A csehszlovák hadseregnek további sikereket kívánok a szocializmus békés építésében és a világ bék'etáborának megszilárdításában, amelyet a nagy Szovjetunió vezet. Konstantin Rakossowszki, Lengyelország tábornagya és a Lengyel Népköztársaság nemzetvédemi miniszter." FIATAL szlovák író, Ladiszlav Mnyacsko „Hidak kelet felé" cí­mű darabjával nyitotta meg a po­zsonyi Nemzeti Színház idei évad­ját. Már itt elöljáróban leszögez­hetjük, hogy a bemutatónak meg érdemelten nagy sikere volt; a Nemzeti Színház azzal a művészi gonddal és megértéssel hozta szín­re a darabot, amelyet az író teljesen mai, korszerű mondanivalója mél tán megkövetelt. A színjáték központjában egy Vargoncsik nevü hídszerelö áll, akinek viszonya a munkához igen elégtelen és ugyanígy az emberek­hez való kapcsolata is teljesen ne­gatív. Önző és öntelt ember ez a Vargoncsik, túlságosan magabízó, a közösség baja és gondja nem ér­dekli. nem érinti, de még örömében sem tud osztozni. Valahogy rossz vágányra futott ennek a Vargon­csiknak az élete, a felesége erősza­kos és önző természete miatt el­hagyta és most itt a viaduktépítés válságos napjaiban, amikor a mun kások összefogásán, igazi szocia­lista magatartásán áll vagy bukik egy fontos építkezésnek egész sor­sa, az a veszély fenyegeti, hogy egész embersége csődöt mond, el züüik végkép. Üzemeinkben és építkezéseinken nem egyszer' látjuk ezt a tipust. Értik a munkát, gyakran élenjáró dolgozók, de valahogy elromlott bennük a beisö motor, talajtalanul állnak itt. nem tudnak kapcsolatot találni a közösséggel. Taszítsuk el ezeket az embereket? Lökjük el őket csak azért mert a múltnak iszapja rájuk rakódott és akarva nem akarva, gyakran igazi termé­szntik ellenére hibáznak? Vagy kő. zeledjünk hozzájuk mélyebb meg­értéssel. szerető gonddal és csihol juk fel bennük a meglévő jót, hogy így utat leljenek a közösség\felé? HIDAK KELET FELE Ladiszlav Mnyacsko színjátékának bemutatása a pozsonyi Nemzeti Színházban Mnyacsko játéka igen helyesen azt példázza, hogy társadalmunknak szüksége van ezekre a hibájukon kívül zsákutcába került lelkekre, erős kézzel ki kell vezetnünk őket az önzés, a gőg és gyakran a tu­datlanság útvesztőjéből, hogy a kö zösség hasznos tagjává válhassa­nak. A fiatal szlovák írónak ki­tűnően sikerült hőse emberré válá­sának drámáját megragadni és olyan színjátékot alkotnia, mely díszé­re válik az új szlovák drámairás­nak és erős nyeresége a szocialis­ta-realista ' irodalmunknak. VARGONCSIK élő ember, jó is­merősünk, akinek nevét nem fe­lejtjük el és ez talán a legnagyobb elismerésünk, amivel a szerző erős tehetségének adózunk. Nagyszájú, darabos ember ez a Vargoncsik, a munka őt valójában osak akkor érdekli, ha veszélyes és valami ka­landosságot lát benne. Igen, szédítő magasságokban hidat ácsolni nem csekélység, csak az ilyen félelmet nem ismerő csupa izom és erő­emberek tudnak megbirkózni vele. Ám amikor ugyanezt a munkát kockázat nélkül a földön is el lehet végezni, akkor valahogy ízét vesz ti előtte a munka, ha elvész a ka­landossága, hősi mivolta! Nos, Var­goncsiknak rá kell jönnie arra, hogy valójában az a munka hősi, amit társai végeznek és amikor ezt fel­ismeri, az önzés és gőg kéregként leszakad róla, felismeri a közössé­gi munka szépségét és megkapja a jól elvégzett szocialista munka ju­talmát is, a szerelmet Azt a sze­relmet, amit fiatalabb fejjel, fiata­labb szívvel' önzésében nem ismert fel és eldobott magától. Ugyanilyen élő és eleven az öreg Hulej remekbefaragott alakja is. Ezt a Hulejt a kapitalista rend ti­zenöt esztendővel ezelőtt sántává nyomorította. A hátán kardlapok nyomát viseli, sztrájkok emlékét. A szivében pedig viszi magával a hidácsolás olthatatlan szeretetét. Ezért nem vállal portási állást, ki­tart a szerelők mellett hosszú más­fél évtizeden át a szakács sarokba lökött szerepét vállalva, ám a via­duktépítés válságos idején kisüt végre az ő várvavárt napja: újra beállhat az ácsolok közé, hogy nem kell sánta lábával széditő magas­ságokban dolgoznia és a munka va­lósággal újjáteremti, megfiatalítja ezt a már lomtárba való öreget. És e két kitűnően sikerült figu­ra mellett ott van Páricska fögé­pész, a munkavezető jól megrajzolt figurája, tele ötlettel, munkakedv­vel, nagy emberismerettel. Erényei­vel és hibáival együtt ezt a Párics­kát is örömmel látjuk a színpadon, mint eleven mását azoknak a pom pás embereknek, akik ma a HUKO-t építik, a komáromi hajógyárban a szovjet hajókat gyártják, akik bá­nyáinkban és építkezéseinken min­denütt előljárnak, eleven mozgatói a termelésnek, újításaikkal mér­földes léptekkel viszi előre a szo­cializmus ügyét. PÁRICSKA érdekes ötlettel len­díti előre a megfeneklett viadukt építés ügyét. A szovjet tapasztala­tok és egy hazai példa alapján rá jön arra hogy a viadukt építését még határidő előtt is be lehet fe je&ri, ha földön végzik el állvány­zat hiányában az összeállítás, a szegecselés munkáját és aztán eme­lőtornyok segítségével vonják a ma gasba a viadukt hiányzó ívét. A bonyodalmat az idézi elő, hogy az építkezés vezető mérnöke, Matula nem ismeri fel az újítás hordere­jét, s otthagyja az építkezést, ami­kor nem adnak maradi nézetének igazat. Itt egyébként az emberáb rázolásban kitűnő szerző gyengének bizonyul, a bonyodalmat nem fej­ti ki és az értelmiséget megsze­mélyesítő mérnökben félrerajzolt fi­gurát mutat. Általában gyöngéje Mnyacsko nagyon rokonszenves és időszerű színjátékának az értelmi­ség szerepe. Sem ebben a Matulá­ban, sem pedig az építkezést átvevő Kiss mérnökben nem tudott a Var. goncsikhoz vagy Hulejhez mérhető eleven alakot megformálni. Fiatal író első darabjáról lévén szó, egészen természetes, hogy a fent említett zökkenőjén kívül van­nak még kisebb hibái, elrajzolt, itt­ott felesleges figurái. Amilyen szin telenül hatnak értelmiségi figurái, olyan hiányos Hornyáková alakja, aki a párt vezető. irányító erejét volna hivatva a darabban érzékel­tetni. Ügyszólván az eseményeken, a színpadi történésen kívül ál] az írónak ez a figurája, nem tudja be leágyazni a munkások életébe és nem is tudja elhitetni velünk „ven­dégszereplésként" ható megjelené­sével, hogy irányító szerepe volna. A darabnak többi nöi szereplője is ilyen arcél nélküli; csupán a férjét követő Miikának és az öreg Fabó feleségének vannak sikerült embe­ri pillanatai. A hibák java, amelyről itt emlí­tést tettünk, azonban olyan termé­szetű, hogy könnyen kijavítható és elhalványul a színjáték erős pozití­vumai mellett. így igen nagy erős­sége ennek az új szlovák színjá­téknak, hogy nyelvezete igen eleven és ízes, a párbeszédek gördüléke­nyek, gyors ütemben viszik előre a cselekményt. Vannak jelenetek, amelyek lenyűgözik a nézőt erős drámaiságukkal, más jelenetek meg költői szépségükkel kapnak meg. A lassan, vontatottan induló első felvonás után Mnyacsko a máso­dik és harmadik képben igen erős drámaírói kvalitásokról ad tanúsá­got és ezt a tehetséget még emeli örvendetesen egészséges humorér­zéke. Ez a humor sehol sem öncé­lú, a legtöbb esetben a jellemek­ből fakadó és egészséges derűt kelt­ve jól szolgálja a darab igényes eszmei mondanivalóját. AZ ÜJ SZLOVÁK színjáték ren­dezője, az államdíjas Mikulás Huba derekas munkát végzett és sokat segített a fiatal szerzőnek abban, hogy átmentse a darab egyes el­lentmondásain. Nagy erőssége en­nek a rendezésnek, hogy a fősze­replőit kitűnően hozta mindenkor az előtérbe és hogy az első felvo­nás vontatott hangulatától eltekint, ve forró légkört tudott teremteni színpadán. Kívánatos Jett volna, ha a kevésbbé fontos jeleneteket ugyan­ilyen gonddal dolgozza ki. A szov­jet rendezők — a filmek és színpadi müvek rendezői egyaránt arra tanítanak bennünket, hogy nincs mellékes szerep ' és nincs mellékes jelenet. Ennek a lényeges szem pontnak érvényesítése még erőseb­bé tette volna az író mondanivaló­ját és még hitelesebbé a színpadi játékot. EGRI VIKTOR

Next

/
Thumbnails
Contents