Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-04 / 236. szám, szombat

m sio 10G2 október 4 A cinobányai öntőmunkások nagy szava a tizenkilencedik pártkongresszus tiszteletére Kanyargós út vezet a cinobányai Háromhatárhegy alá, ahol a hosz­szasan elnyúló völgyben húzódik meg a iria^a füstölgő kéményével a Kovoszmalt-üzem. A távolbál ide. látszik a völgyet záró, tompazölden kimagasló, merészivelésü Sztriebor_ ná.hegy. Lanyha őszi napsugarak vonják be a tájat. Az üzem közelé­ben lévő munkásházak mellett a gyorsvizü patak mentén játszadozó gyermekek hangoskodnak. Csengő hangjuk, vidám kacajuk derűt éb­reszt az emberben. Apáik, testvé­reik a gyárban dolgoznak. Egyszer­re csak felzúg a gyári sziréna, nyolc óra van. Itt a reggeli ideje. Az üzem még a régi időkből ma­radt reánk. A szűkreszabott mun­kahelyek, a homályos zománcozó, szerelőműhely mind-mind a mult égető fájdalmait emlegetik, amikor nem a munkás jólétének biztosí­tása, de a tőkések gyors gazdago­dása volt a fontos. És most az üzemi hangszóróból felzeng egy orosz dal, amely a szovjet föld szeretetéről szól- Mesz­szire szárnyal a dal, betölti a völgy nagy részit. Szinte úgy érezzük, mintlxa a mi szivünkből fakadná­nak a dal szavai. Szeretjük mi is a szovjet földet, a szovjet embere­ket, akiknek szabadságunkat kö­szönhetjük, azt is, hogy a régi üzem tetejére felkerülhetett a nagy ötágú vörös csillag, amely népünk boldog életének hirdetője. Hirdeti azt, hogy hazánk minden talpalatnyi helyén Változik az élet, ha csak a cinobányai üzem i s ez, amelyről oly keveset hallunk, de az itt élő, itt dolgozó (emberek a nagy üzemeinkben, a nagyszerű szocia­lista építkezéseinken dolgozó mun­kástársainkhoz hasonlóan bátor len­dülettel és tüzes lelkesedéssel épí­tik a szocializmust. Életünk itt is, ebben a szép völgyben i s az új em­ber kovácsa lett. Az üze, m központja az öntöde, kis része béketermelésünk nagy szivének, a nagy kohóknak, ame­lyek hazánk fő éltetője, melyek a vasnak, az acélnak ezer ós ezer tonnáival erősítik hatalmunkat, növelik népünk gazdagságát. A nagy műhelycsarnokba behelyezett emeletes daru könnyüszérrel helyezi egyik helyről a másikra a súlyos nagy öntvényeket, amelyeket az­előtt munkások emelgettek verej. tékezve. Az olvasztó-kemencéből szikrázva folyik ki a vas a kandal­lóba, amelyet síneken tolnak oda az öntőkhöz. Évekkel ezelőtt ezt is kézzel hordták szét. A présgépek­nél serényen munkálkodnak az em­berek, szitálják a mintázó homo­kot, késeitik a magot, formáznak és ming magasabbra tornyosulnak a leformázott szekrények sorai. Az öntöde különböző helyein sűrűn veti szét izzó fényét a folyékony vas, amikor a tégelyekből a szek. rényekbe öntik. Itt sok olyan ember dolgozik, akik tegnap még az ekeszarvát fogták és ma már a folyékonyvas­nak adnak formát. Chudinára, Ja­kubára mutatnak rá, akik három nappal rá, hogy idekerültek, már olyan teljesítményt értek el, mint a régi öntők. Stevove György is egy közeli faluból, Málinecről jár ide munkába. Derék, magas, vé­konybajúszú ember. Napbarnította arcában felcsillan a szeme, amikor munkájáról kezd beszélni. — Más itt a munka, mint a me­zőkön — mondja, — fontos azon­ban, hogy ott is jól menjen minden. De nekem itt a gyárban jobban tetszik. Havonta 9000 koronát is megkeresek. Aki két ember helyett dolgozik Stevovevai szemben Amcho Jó­zsef kályhalábakat formáz, ő is málineei. Már öszhajú férfi. Fején piros barett van. 'Bőrkötényben dol­gozik. Két gyermek apja. Földnél küli munkás. _ Tizenkét évig Podforezován dolgoztam, — mohdja Amcho elv­társ — kínos' volt akkor az éle­tünk, nem volt jogunk semmire, családi pótlékra, szabadságra. Ket­tős ünnep előtt gyorsan kijelentet­tek é ci csak jóval utána jelentettek csak vissza, bennünket:- Ma már ez nem történik meg. A hatalom nem az egyes urak, de egész dolgozó társadalmunk kezében van. Elége­detten élünk, nem úgy, mint a múltban, amikor volt kenyér, de sokszor nem volt pénzünk azt meg­venni. És most a Bolsevik Párt XIX. kongresszusa előtt és utána is még jobban akarunk dolgozni, hogy megháláljuk a Szovjetunió­nak mind azt a jót, amit értünk tett, azt, hogy bőven van munkánk é s kenyerünk. Én két ember mun­káját végzem. Magas teljesítmény­nyel köszöntöm a nagy pártkon gresszust. Már az a szó, hogy „tizenkilence­dik pártkongresszus" tüzet gyújt az emberek lelkében és azt forgat ják eszükben, hogy milyen kötele­zettséget is vállalhatnának ennek tiszteletére. így volt ez a cinobá­nyai öntődében is. A kommunisták elmentek minden egyes dolgozóhoz és beszéltek nekik a kongresszus jelentőségéről. És az eredmény? Az öntödei munkások sorra aláír­ták a szocialista kötelezettségeket. A papírlapokon rajta maradt kor. mos kezük nyoma. is. A mi győ­zelmeink a munkában születnek. S a szovjet emberek még nagyobb si kerek elérésére ösztönöznek ben­nünket. Gondoltak-e azelőtt a cino­bányai öntőmunkások arra. hogy ilyen rövid idő alatt, — amire kö. telezték magukat — november 7­ig, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. évfordulójáig, a XIX. pártkongresszus tiszteletére a terven felül 10—12 tonna öntvényt adnak hazánknak Csak Szalay Pál és Horváth Barna öntőkettős H mázsával já­rul hozzá ehhez a nagy többlethez. A Kulich testvérek, Milán és Mi­hály 20 mázsa öntvényyel termel­nek többet november 7-ig. Fejen, ként naponta megkeresnek 300— 440 koronát is. Közepes termetű fiatalemberek. Nősek mind a ket­ten, Hradiste község melletti pusz­táról valók. A fiatalabb Milán fel­csillanó szemmel tekint testvérére. Összemosolyognak, amikor magya­rázni kezdik, hogy miért vállaltak kötelezettséget. A 31 éves Mihály szűkszavú ember, de az a néhány SZÓ, amit most mondott, sokat ki­fejez. — Nyomorúságos volt azelőtt a munkás élete. Ma nincs mire pa­naszkodnunk. Jól dolgozunk és jól keresünk. Nagy kötelezettséget vállaltunk a XIX. pártkongresszus tiszteletére, de november 7-ig telje­sítjük. A Szovjetunió iránti hálánk jeléül tettük ezt. Milán erre int egyet és rámutat a már megtisztított nagy öntvé­nyekre. Csatorna torokrámákat és fedőket öntenek. — Egyre több csatornát építünk hazánkban. Sok új házat, sok új üzemet, sok új utat építünk és a mi termelésünkre nagy szükség van, — mondja büsz­kén Milán, — aki érzi, hogy a ma­ga munkájával tevékenyen hozzá­járul a szocializmus gyorsabb ki­építéséhez. Csepko Mihály, a volt föld­munkás és favágó, most az öntöde egyik legjobb dolgozója, felajánlotta, hogy a XIX. pártkongresszus vé­géig terven felül 00 darab csatorna elágazót készít. Magas, erős férfi. Harmincöt éves. — Tegnap még az ebédről i s le­késtem, — mondja mosolyogva Csepko elvtárs, — hogy önthessek. Csak azt a homokot jobban készí­tenék elő, kevesebb lenne a selejt... Iparkodunk, hogy jobb munkát vé­gezzünk, többet termeljünk. Már nem élünk úgy, mint a múltban, amikor nem fizettek meg munkán­kért. Mi heteken keresztül csak krumplin éltünk. Ma már más az életünk, elégedettek vagyunk. — É s a családod hogy él? Csepko erre a kérdésre elneveti magát és 3 vállamra csap. — Most nősülök osak elvtársam, — mondja vidáman, — a jövő hó­napban lesz az esküvöm. Boldog családj életet csak most alapitha. tünk igazán. Moravcsik Pal, szovjet munka­módszerrel megsokszorozza a termelést n Moravcsik elvtárs hónapokkal ezelőtt még egyik munkatársával dolgozott együtt. Fiatal, kékszemű, kisbajúszú férfi. Fürdőkályha alsó részeit formázták és öntötték. Ket­ten naponta csak 16 darabot csi­náltak. Közben társa a járási nem­zeti bizottság funkcionáriusa lett. Moravcsik egyedül maradt. Nem kért kisegítőt. Elhatározta, hogy maga is eléri kettőjük eredményét. Szovjet könyv került a kezébe, mely az öntödei munka meggyorsí­tásáról szólt. Teplov és Vaszielov szovjet elvtársak írták. Az abból szerzett tapasztalatok alapján kez. dett dolgozni. Eleinte akadályok merültek fel, a présgépet is meg kellett javítania. Rövidesen 12—14 szekrényt formázott le naponta. Ma már tizennyolcnál tart. 18 szekrényt formáz le és önt le na­ponta, azelőtt 16.ot csinált két em­ber. Ez nem csekélység. Fel ig fi­gyelt rá az egész üzem. A munka­versenyben első lett és efy szép rádióval jutalmazták meg. Az ön­tödéből többen nem értették meg őt. Áskálódni kezdtek ellene. Mo­ravcsik elvtárs beszélt velük: „Ol­vasni kell, , hogy emeljük tudásun kat" — mondotta nekik. Többen könnyedén azt felelték, hogy „Ne­künk egészséges kézre van szüksé­günk és nem olvasásra". És mi lett ennek az eredménye ? Ök elmarad­tak a versenyben, többen még a tervet sem teljesítették, Moravcsik elvtár s meg már túlszárnyalta két ember megszokott teljesítményét. De meg is van ennek az eredmé­nye, megérzi ezt az ö zsebe. A mult hónapban 17 ezer koronát ke­resett. Az ö munkamódszerével a selejt ellen is hatékonyan küzdhet­nek. Amikor* ketten voltak, a selejt 5 százalékot tett ki, és most le­csökkent másfél százalékra. — Szovjet elvtársaktól tanul­tam, — mondja Moravcsik Pál ön­tömunkás — s ez a munkamódszer rávezetett arra, hogy gondosabban végezzem feladatomat, alaposan végezzem el a döngölést. Azelőtt, ahogy a többi munkástársamnál most is szokásban van, iminden egyes szekrényt egyszerre formáz­tunk le, ez sok időveszteséggel járt. Ha meg akarjuk többszörözni ön­tödénkben i s a termelést, meg kell gyorsítani a gyártási folyamatot. Teplov és Vaszielov elvtársak köny­véből megtanultam azt, hogy nem csinálom külön-külön la magrésze­ket, hanem egyszerre és az oldala­kat is rögtön a maghoz rakom. Utána egyszerre az alsó részeket, majd a felsőket. így nem foglalok el nagy helyet és megrövidítem a hozzáhordási időt. A magbetéteket egyszerűsítettem több levegő hoz­závezetésével, nagyobb nyüást hagytam és így csökkentettem a selejtet és anyagmegtakarítást is értem el. Nem csinálok kirakodó­vásárt, — mondja mosolyogva Mo­ravcsik elvtárs, — de amikor mun­katársaim nem hittek ebben a munkamódszerben, felhívtam őket, hogy bármelyikükkel hajlandó va­gyok a munkát kicserélni, és ezt a módszert ott is bevezetem. Párttag vagyok és tudom, mit jelent har­colni az új munkamódszerekért és erről meggyőzni munkatársaimat. Nem egyéni sikerek után vágyunk, hanem azt akarjuk, hogy az egész üzem nagyobb sikert érjen el. Erre tanítanak bennünket a szovjet elv­társak. Ha eddig a mi öntödénkben egyesek alakoskodtak is, az ed­digi siker legyőzi őket aa új mun. kamódszer helyességéről. A XIX. pártkongresszus tiszteletére az üzem vezetőségével és a kommu­nisták segítségével népszerűsítjük ezt a szovjet módszert. Már Urban­csok Mártc.x és Turony János is követijpk engem. A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja XIX. kongresszusa biztosítja a kommu­nizmus kiépítésének meggyorsítá­sát, a Szovjetunió hatalmas meg­erősödését és ha mi is időelőtt tel­jesítjük feladatainkat, fokozottabb erővel küzdünk ötéve s tervünk megvalósításáért, gyorsabban épít­jük ki mi is a szocializmust ha­zánkban. Petrőci Bálint Sajtóbeszélgetés Leíeszen A dolgozók hozzászólása az Uj Szó-hoz A kommunista sajtó a dolgozóké, az ö érdekeiket szolgálja, hatalmas fegyver kezükben újabb építési si­kerek elérésében, s a hazai és kül­földi reakció leverésében. Küldeté­sét azonban csak akkor tudja tel­jesíteni, ha maguk a dolgozók tö­rődnek a sajtó létével, a sajtó érté­kesebbé tételével. A leleszi dolgo­zók ezt szem előtt tartva, a sajtó­gyűlésen kritikát gyakoroltak az Uj Szó felett. Elmondották, miben segít az Uj Szó és melyik szaka­szon nem teljesiti feladatát. Biki István így nyilatkozik: „Az Uj Szó állandóan foglalkozott a szocialista munkaversennyel. A rendszeres versenyhírek nagyon le­kötik a dolgozók figyelmét. Sok­szor elhangzott köztünk, hogy hát mi miért ne tudnánk ilyen eredmé­nyeket elérni? Csakhogy az Uj Szó gyakran beleesik abba a hibába, hogy csupán száraz eredményeket közöl, de az utat, amely az ered­mények eléréséhez vezet nem mu. tatja meg". Biki elvtársnak ez a kritikája megfelel a valóságnak és a hiba ki lesz küszöbölve. Biki elvtárs továb­bá a kultúrrovatban talál hiányos­ságot; „Az Uj SZÓ nem közöl könyvismertetéseket, esetleg könyv­részleteket. Pedig ha valamelyik haladószellemű regényből elolvas az ember egy érdekes részt, amely felkelti érdeklődését és leköti fi­gyelmét, akkor azt a könyvet egé­szen biztosan megveszi. De így nincs áttekintésünk arról, hogy a haladószellemű irodalomnak tulaj­donképpen milyen kincsei varrnak, milyen könyvekkel érdemes gazda, gítani könyvtárunkat". Biki elvtárs e kérésének a jövő ben iparkodunk eleget tenni egy részt az Uj Szóban, másrészt pedig a magýar dolgozók kultúrpolitikai folyóiratában, a Fáklyában. Kobák elvtárs az Uj Szó mező­gazdasági rovatáról fejezi ki véle­ményét: „Ez a rovat hatásos segít­séget nyújtott nekünk a tagszer­zési kampányban és új szövetkeze­tek megalakításában az egész ki­rályhelmeei járás területén. Kiváló volt például Szarka Istvánnak a „Megmozdult a föld a királyhelme­ci járásban" — című riportja. E cikk hatására sikerült Nagyköves­den többségi szövetkezetet alakíta­ni. Az emberek az egész járásban szinte lázas izgalomíban éltek, s ha két ember találkozott, azok egészen biztosan arról beszéltek, „hogy már itt is, ott is megalakult a szövet­kezet". Nagyon jók a mezőgazda­sági riportok, amelyek világos ké­pet nyújtanak a szövetkezetekről". Kobák elvtárs külön emlékezett meg Ballá József cikkéről, amely­ben az őrsi népnevelöt és a jegy­kiosztásban történt állítólagos sza­bálytalanságot kritizálja. Rámuta­tott arra, hogy az Üj Szó dolgo­zóinak jobban kell kivizsgálni az ilyen ügyeket és jobban tisztában kell lenniök a rendeletekkel, mert a valótlanságokon alapuló kritika nem segít, sőt ellenkezőleg, ront. Kobák elvtársnak igaza van s a jövőben az Üj Szó dolgozói jobban ügyelnek az ilyen esetekre. Palágyi János így vélekedik: „Az Üj Szó hatásosan foglalkozik az egyes kampányokkal. Különösen a mezőgazdasági rovat nyerte meg tetszésemet ezen a téren, amely tényleg mozgósítani tudta a dol­gozók széles tömegeit az aratási, cséplési, begyűjtési stb. munkák si­keres elvégzésére". Palágyi elvtárs az Üj Szó' kul­túrrovatában több verset és elbeszé­lést kér szlovákiai magyar íróktól. Külön megnyerték tetszését Dénes György versei. Cap István az Üj Szó Pártélet rovatát bírálja: „Ez a rovat nem teljesiti hivatását. Többet, lénye­gesen többet kellene foglalkoznia a falusi és üzemi pártszervezetek mű­ködésével. Közölni kellene részlete­sen a példás szervezetek működését és ugyanakkor bátrabban kritizálni az „alvó" pártszervezeteket. Az Üj * Szó Pártélet rovata pl. egyetlen egy cikket sem hozott arról, ho­gyan kell. az ifjúságot kézbefogni, Uletve bekapcsolni a munkába. Ez pedig fontos kérdés konkréten a mi falunkban, de meg vagyok győ­ződve arról, hogy sok más üzem­ben és traktorállomáson is". Ez a kritika helytálló s a hibák orvosolva lesznek. Cap elvtárs tet­szését különösen Méry Ferenc ve­zércikkei nyerték meg, amint ö mondja „ezek a cikkek a mi nyel­vünkön vannak írva, tanulunk be­lőle". Török Imre kifogásolja, hogy az Üj Szóban több olyan cikk van, amely magas stilusa miatt a tö­megek számára nehezen érthető. Kéri, hogy necsak a funkcionáriu­soknak és a politikailag már magas fejlődési fokon álló embereknek ír. jon az Üj Szó, hanem mindenki­nek, azoknak is, akik még nem ju­tottak messzebb a fejlődésben, de tanulni akarnak. Lengyel Gyula, az „Üj Szó" ipari rovatától azt kéri, hogy többet fog­lalkozzon az egyes munkahelyeken előforduló hiányosságokkal, pél­dául azzal, hogy sok helyütt a gé. peket nem gondozzák rendesen. Rá­mutatott arra, hogy például a Szövetségi Vasútvonalon, a keskenyvágány kocsijai felforgatva vizben-sárban állnak, eszi őket a rozsda és senkisem törődi^ azok­kal a károkkal, amelyek így kelet­keznek. Lengyel elvtárs kérésének eleget teszünk, s a jövőben alaposabban foglalkozunk az ilyen esetekkel. A leleszi sajtóbeszélgetésen el­hangzott felszólalások tagadha. tatlanui előbbre viszik a kommunis­ta sajtó fejlődését és hozzásegítik az „Üj Szó"-t ahhoz, hogy még jobban tudja szolgálni munkásosztá­lyunk és egész (Solgozó népünk ér­dekeit. H. J. A magyar tannyelvű igazgatóságai A Állami Kiadóvállalat ezúttal ér­tesíti a magyar tannyelvű gimnáziu­mok és szakiskolák igazgatóságait, hogy a Magyar Könyvesbolt révén megrendelt magyarországi tanköny­vek közül eddig a következők érkez­tek meg: Kairov: Pedagógia; Jeszi­pov-GoncsaroV. Pedagógia; Pedagó­gia a tanítóképzők III.—IV. oszt. szá­mára; Módszertan a tanítóképzők III. oszt. számára; Teleptan az ipari technikusok számára; Orosz irodal­mi olvasókönyv ď gimn. Hl. oszt. számára; Fizika a gimnáziumok III. oszt. számára; A , szocializmus gaz­harmadfokú iskolák figyelmébe! daságtana a közgazdasági iskolák Hl.—IV. oszt. számára; Zenei isme­retek a tanítóképzők I. oszt. számá­ra. A könyvekből csak korlátolt meny­nyiség (30—50 példány egy-egy tan­könyvből) jött, ezért ehhez mérten lesznek a rendelések lebonyolítva. A rendeléseket haladéktalanul küldjék be a Pravda Magyar Könyvesboltba, Bratislava, Michalská ulica, amely könyvkereskedés a rendelést azonnal elintézi, ill. elszállítja a rendelőknek a megrendelt könyveket. Magyar tanítóink figyelmébe! Az Állami Kiadóvállalat ezúttal közli a magyar tannyelvű iskolák igazgatóságaival, "hogy a hiányzó tankönyvekből megjelentek a követ­kezők: -Geometria a közép isk. II. osztálya, Történelem a középiskolák II., Történelem a középiskolák III., Az ember szervezete, a középiskolák III., Aritmetika a középiskolák IV., Rajzoló mértan a középiskolák IV., Társadalmi neveléstan a középisko­lák IV., A Szovjetunió alkotmánya a középiskolák IV. és a harmadfokú iskolák és Magyar nyelvtan a gim­náziumok I. és II. osztálya számára. A rendeléseket küldjék be az Állami Kiadóvállalatnak minél előbb, hogy a kiadóvállalat idejekorán expediál­hassa a könyveket. Cím: Štátne na­kladateľstvo, Bratislava, Sasinko­vá č. 5. J

Next

/
Thumbnails
Contents