Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-26 / 255. szám, vasárnap

1952 október 26 ÜJSZÖ BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG A Szovjet Hadsereg katonáitót tanuljuk eskünk minden szavának pétdás teljesítését A Nagy Honvédő Háború óta már hét év telt el, de gyakran visszaemlékezünk a Szovjet Hadsereg hősi harcaira, és nem felejtjük el a szovjet katonák önfeláldozó magatartását és dicső tetteiket Tanulunk az ő tapasztalataikból. Szám talan hősi példáját találjuk annak, mily becsülettel, önfeláldozással tel. jesítették feladataikat Mindenkor betartották az eskü szavait: „becsületes leszek, figyelmes, példamutató és hős, szó nélkül fogom teljesíteni a fegyelmi szabályokat, parancsnokom és feljebbvalóim pa rancsait". Példaképül áll előttünk Matrozov elvtárs, aki feláldozta életét, hogy teljesítse feljebbvalójának parancsát. Utolsó szavai a harc előtt, melyeket elvtársainak mondott, a következők voltak: „Nem fogok sokat beszélni. Ismerjük a paralncsot, — teljesítjük. Ezt mondom mindegyikünk helyett és én helyettem. Harcolni fogok, míg erőm lesz, míg kezsmben bírom tartani a fegyvert, míg dobogni fog a szivem". ígéretét betartotta. Mikor küőtte utolsó golyóját és eldobta utolsó gránátját, saját testével takarta el a lőrést, hogy így hallgattassa el az ellenséges gépfegyvert. Ugyanígy teljesítette a parancsot egy szovjet tüzér megfigyelő, amikor megközelítették az ellensége

s tankok. A szovjet katona álláspontja ez volt: „meg lehet halni, de nem lehet a parancsot nem teljesíteni". Ehhez a hősi elvhez hűek voltak, nem kímélve életüket. A kapitalista hadseregekben ez másként van. A parancsnokok csak szolgái uraiknak, a kapitalistáknak. Az ő parancsaik ellentétben állnak a katona érdekével. Hogy lehetne a katona hős, s hogy teljesíthetné becsülettel a parancsot, ha lőnie kell a sztrájkoló munkásokra és idegen országban kell védenie a kapitalisták érdekeit, harcolni a szabadságát, függetlenségét védő nép ellen. Az ilyen katonák a háborút, melyet rájuk kényszeritettek, végtelenül igazságtalannak tartják s csak formálisan végzik feladataikat. A mi néphadseregünkben a parancsnokok felelős képviselői a népi demokratikus államnak. Kitüntetett munkások gyárakból, falvakból. A hazának, a népnek felelősek a harci feladatok teljesítéséért. Hogy ezeket sikeresen lehessen teljesíteni, a parancsnoknak oszthatatlan hatásköre, rendkívüli jogai vannak. Parancsolhatnak, kiróhatnak feladatokat az alárendeltjeikre s keményen megkövetelhetik a parancs teljesítését. A parancsban a nép érdeke nyer kifejezést s ezért minden katona a haza, a dolgozó nép parancsát teljesíti. A parancsot szó nélkül, a meghatározott időben és pontosan kell teljesíteni. Szó nélkül, — ez azt jelenti, fcogy tiltakozás, megjegyzés nélkül. A parancs követelés és nem pedig kérés. Ha a katona harcban van, a parancsot mindenféle kifogás nélkül teljesíteni kell. Kifogás, egyezkedés a parancsról — időveszteséget jelent mert az ellenség közben előrenyomulhat. A parancsot pontosan keli teljesíteni. A katona, aki parancsot kap, köteles azt minden körülmények között végrehajtani. Nem pontos teljesítése a parancsnak harci helyzetben a legkomolyabb következmé. nyekhez vezethet. Például ha a katona parancsot kap, hogy bizonyos helyen építse ki a megfigyelő állást és ő kiépíti, de máshol. A harc folyamán ez olyan következményekhez vezethet, hogy e miatt összeomolhat a támadás. A parancsot a meghatározott időben kell teljesíteni. Ezért minden parancsba bele van foglalva a végrehajtásának az ideje. Ez a követelés olyan fontos, hogy ezen múlik a harc sikere. Egy pillanat is sokszor győzelmet jelenthet — mondotta a nagy orosz hadvezér, Szuvorov. A parancs teljesítése törvény a katona számára, nemteljesitését pedig szigorúan meg kell büntetni. A kapitalista államok hadseregeiben egyedüli módszer a parancs végrehajtásához a kényszer. A mi népi demokratikus hadseregünkben és a Szovjet Hadseregben legfontosabb a proletár fegyelem. Minden katonánk tudja, hogy miért kell a parancsot hűen teljesíteni, tudja, hogy a parancs megvalósítása a saját érdeke is. A hanyagok ellen s azok ellen, akik a parancs nemteljesítésével társaik életét veszélyeztetik, a haza és a nép érdekében keményen kell eljárni és szigorú büntetéssel kell őket sújtani. A szilárd munkafegyelem a termelésben legfőbb elve a szocialista építkezésnek. Hogyan teljesíthetnék üzemeink a terveket, ha valamelyik munkás nem teljesítené a feladatát. Ezzel veszélyeztetnék az egész termelési folyamatot. Ezek az elvek érvényesülnek hadseregünkben is. A legnagyobb hadvezér, Sztálin mondotta; — „A haza minden katonától megköveteli a feljebbvaló parancsait, a fegyelmi szabályokat, előírásokat, — teljesíteni, megőrizni a fegyelmet, megtartani a szervezést s a rendet". A feljebbvaló parancsa törvény az alárendelt számára. Ha a katona parancsot kap, ezt feleli rá „végrehajtom" s azonnal hozzákezd a végrehajtásához. Ez a felelet kifejezi felkészültségét, készenlétét mindenkor a haza védelmére. Kocka István, közkatona Maradjatok bajtársak a néphadsereg kötelékében! a nép Hadseregünk • vívmányait biztosítja, a nép érdekét védelmezi kedves katona között van. Ma már ninrs emberkín- Ti, akik a párt eszméivel Hozzátok szólok, kedves katona elvtársak, mint hazánk dolgozó né• pének őreihez. Hozzátok, kiknek feladata, hogy megvédjétek apáitok munkájának gyümölcsét, a munkásOsztály kivívott jogait. Dicső munka ez! Különösen ma, mikor népünk óriási iramban fejleszti iparát, építi a HUKO-t, Kuncsicét, s pótolja a technika és a kultúra terén a hiányokat. Néphadseregünk fiai tudják, mit jelent ma katonának lenni, miért kell növelni tudásukat, harckészségüket. Katonáinknak ma jó élete van, semmiben sem szenvednek hiányt. Államunk és dolgozó népünk minden tekintetben gondoskodik róluk, hogy nyugodtan és jól felkészülhessenek nagy feladataikra. Lenin és Sztálin eszméivel felfegyverkezve a ma katonája szívből szereti hazáját, gyűlöli népünk ellenségeit s öntudatosan harcol ellenük. Ezt az elszántságot a párt oltja belé s ez köti össze felbonthatatlanul a néppel. S a hadsereg, melynek támasza a párt, az legyőzhetetlen. Példa rá a dicső Szovjet Hadsereg. Hiábavaló a reakció minden erőfeszítése, éberen figyelünk és még csírájában elfojtjuk ellenségeink minden megmozdulását. Ha követni akarjátok felszabadítóinkat, a fegyelmet megszilárdítva sokat kell tanulnotok, politikailag fejlődnötök, hogy elsajátítsátok fejlettebb katonai technikájukat. Mind a politika, mind a kultúra terén öntudatosan kell harcolni, felismerve a barátot, megvetve az ellenséget Ismerjétek meg a multat s tanuljatok belőle, s lássátok meg a nagy különbséget, mely a mult és a jelen között van. Ma már nintfs emberkínzás a katonaságnál, nincs foltos, rongyos katona, „sajkamódszer", „sorbanállás" mint valamikor volt. Nincs ma terror és unszolás a laktanyában. A múltban a katona minden más volt csak katona nem. Milyen hetyke volt a káplár is, csak úgy hullott szájából a káromlás esője. S ha nem elég jól cifrázta meg a szavait katonatársaira, rákiáltott a hadnagy úr és volt „repülő", „feküdj" és ,,harc. kocsi", „elölről" és „futás", hogy majdnem nyelvünkre léptünk — s végül díszmenetben vonaglottunk előtte, homoki tevékhez hasonlóan. Az anyátok... Ez nektek díszmenet? Büdös parasztok, várjatok, ma vért pisáltok ... (Kónya Lajos „Katonák" c. verséből.) Nagyot változott a világ sora 1945. óta. Ma már a katona ember. Kiváló költőnk, Petőfi Sándor több mint 100 évvel ezelőtt így írt a katonaéletről: Tiszt vagyok ... ha lát a közlegénység, Tiszteikedve megyen el mellettem, Én pirulok, gondolván magamban, Nincs igazság, nincs igazság ebben. Nekünk kéne köszönteni őket, Mert mi nálunk sokkal többet érnek. — Tiszteljétek a közkatonákat, Nagyobbak ök, mint a hadvezérek. — Ti, akik a párt eszméivel felfegyverkezve álltok hazánk őrhelyein, tanuljatok a múltból, és igyekezzetek megismerni Petőfit a maga igazi valóságában. „Ott állok én is a csatában Katonáid közt, századom, Csatázok verseimmel... egy-egy Harcos legény minden dalom. Rongyos legények, de vitézek, Mind bátran harcol, bátran vág S a katonának bátorsága Teszi díszét nem a ruhák. S nem kérdem én, hogy költeményim Túlélnek-e majd engemet? Ha el kell esniök, talán e Csatában: ám hadd essenek. Még akkor is szent lesz e köny, hol Meghalt eszméim nyugszanak, Mert hősök temetője az, kik A szabadságért haltanak." így írt Petőfi, a szabadság lánglelkü költője. Tanuljunk tőle nemcsak szeretni, de ha kell, életünk árán is megvédeni hazánk szabadságát, hogy nyugodtan és biztosan építhessük hazánkban a szocializmust. Ezen az úton vezet bennünket a párt és annak bölcs vezére, Gottwald elvtárs, a párt fáradhatatlan harcosa és munkása. Fogadjuk, hogy felépítjük hazánkban a szocializmust. Tovább fejlesztjük iparunkat, többet gyártunk terven felül, hogy mielőbb valóra váljon a szebb jövő. Bálint László, Lónyabánya. Olvastam Kárász tizedes elvtárs cikkét egysége néhány katonáinak aktiválásáról. Nem ritka jelenség ez a mi egységűnknél sem. Nálunk ez azzal kezdődött, hogy Nekuda starsina elvtárs a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusa tiszteletére vállalta, hogy tényleges katonai szolgálata leteltével tovább, ra is néphadseregünk kötelékében marad és egyben felhívta bajtársait, hogy kövessék példáját. Aki tökéletesen megértette néphadseregünk hivatását, az felfogta, hogy a parancsnoki kar fejlettségétől függ katonáink harci képzettsé ge és öntudatossága. Sokan ellenben feltették magukban a kérdést, minek maradjak katona, mikor a termelésben nagyobb hasznot nyújtok épülő hazámnak. Ilyen elvtársak nézeteire tökéletes feleletet ad az a kis epizód, melyet parancsnokomtól hallottam. — A sztálingrádi lövészárkokban találkozott két jó barát. Az egyik főhadnagy volt, a másik szerzsant. A főhadnagy zászlóaljparancsnok volt, a szerzsant szakaszparancsnok. Baráti kapcsolatuk onnan eredt, hogy 1936-ban együtt teljesítették katonai szolgálatukat, melynek leteltével elbúcsúztak egymástól. A főhadnagy hivatásos tiszt lett, a szerzsant pedig hazament. Kolhozban dolgozott, mert mint akkor mondta: „

a szíve oda húzta". Néhány évre rá találkoztak. A szerzsant géppuskája foganytyúit markolta kezében. A hideg orosz télben a hó ráfagyott ruhájára. Komor tekintetéből az ellenség iránti gyűlölet tükröződött. A főhadnagy pedig terepszemlét tartott, é

s a hófedte utakon kúszva-mászva, ellenséges megfigyelők előtt bujkálva odajutott barátjához. Miután üdvözölték egyiÁást, a főhadnagy az ellenség lövészárkait figyelve szerzsant barátjához szólt: — Hol a családod? — Nincsen. A fasiszták meggyil. kolták feleségemet és gyermekeimet — mondta a szerzsant, közben görcsösen magához szorította fegyverét majd így folytatta: — Lehet, hogyha 1936-han én is megértettem volna a katonai szolgálat fontosságát, nem kellene most itt a lövészárokban fagyoskodnom és családom is élhetne. Ma, mikor a nyugati imperialisták új háborúval fenyegetőznék, kell, hogy mi is a jövőre gondoljunk. Éppen ezért minden vonalon túl kell szárnyalnunk az „öreg iskolát", parancsnokaink nevelésénél. Óriási lehetőségeink vannak, a munkásosztályunk legjobb fiai tanulhat nak ott, ahol a múltban csak kiváltságosoknak, úri fiókáknak volt helyük. Hangsúlyoznunk kell, hogy minden lehetőségük meg van a tanulásra. Nem minden esetben fogadható el az az indok, hogy neken»ez nem megy, nincs kellő képzettségem hozzá, kevés az iskolám stb. Meg van a tanulás lehetősége és annak a Jehetösége is, hogy a múltban elnyomott munkásfiúk behozzák azt, amit a t'íkések uralma alatt nem tudtak elérni. Mikor Sztálin elvtársnak azt mondták, hogy nem lehet a munkásokkal megértetni a vegytani jeleket, Sztálin elvtárs azt válaszolta, ' hogy nincs .az az erőd, melyet munkások •— kommunisták el ne tudnának foglalni. Ellenben nemcsak munkások érvényesülnek a katonaságnál. Néphadseregünk köztársaságunk valamennyi dolgozójának hadserege. Az öntudatos panasztfiúnak és haladó értelmiségünknek i

s lehetősége van, hogy munkásfiúkkal együtt parancsnokokká nevelkedhessenek és közös erővel elszántan é

3 bátran céltudatosan és éberen őrködjenek dolgozó népünk békéjén. Néphadseregünk nyugodtan támaszkodik valamennyi fiatal káderére, munkásokra, kis. és középparasztokra és a soraikból nevelkedett értelmiségre hatalmas feladatainál, melyet a szocialista építésünk biztosítása érdekében végez. Drábek Viktor, őrmester Mindenki tudása, képességei, igyekezete szerint fejlődhet Néhány nap múlva bevonuló, újonc bajtársaimhoz fordulok soraimmal. Nemsokára elhagyjátok gépeiteket munkahelyeiteket a civil életet és néphadseregünk tagjaivá váltok. Bizonyára kíváncsian és izgatottan várjátok a bevonulás pillanatát. Én is így voltam ezzel, mielőtt felvettem a katonai egyenruhát. Kíváncsi voltam, milyen is lehet a katonaélet. Most már tapasztalatból mondhatom, jó élet a katonaélet és minket büszkeség tölt el, hogy néphadseregünk soraiban szolgálhatunk. Nálunk egészen más az! élet mint a múltban volt a kapitalista hadseregben. Mindenki tudása, képességei, igyekezete szerint fejlődhet. A múltban csak az úri fiókák érhettek el tiszti rangot, nálunk ma parancsnokká válhat mindenki, aki azt megérdemli, aki szorgalmasan elsajátítja a katonai tudományt és művészetet, aki példásan teljesíti kötelességeit és állandó gondot fordít politikai tudásának, ismereteinek gyarapítására, léhát csupán tőletek függ, bajtársak, hogy néphadseregünkben milyen helyet foglaltok majd el. Ha iparkodni fogtok, ha a cél ismeretében öntudatosan fogjátok teljesíteni kötelességeiteket, akkor hadseregünk példás katonáivá váltok és továbbtanulva tisztek, parancsnokok lehettek. Igyekeznetek kell, hogy ezt elérjétek, mert ezzel is elősegítitek a béke ügyének győzelmét, mert ezzel is erősebbé teszitek hadseregünket amely éberen őrködik hazánk dolgozóinak szocializmust építő munkája felett. Legyetek ti is büszkék arra, hogy a nép hadseregének, a dolgozók hadseregének tagjaivá váltok. Holló László, tizedes. Második otthonra találnak a hadseregben újoncaink A közelmúltban gyönyörű ünnepély folyt le mi katonai otthonunkban. Ezt az ünnepélyt az altiszti iskolák tiszteletére rendezték, akik szép sikereket értek el jó munkájukkal és ünnepélyes keretek közt megkapták az előléptetésüket. Nagy örömünkre szolgál, hogy a védnökségi üzem fiatalsága is résztvett az esti előadáson. Örömmel fogadtuk őket már csak azért is, hogy lássák és tapasztalják, hogy milyen vidám a mai katona élete. Nemsokára bejönnek közénk az újoncok is, akik elhagyják otthonukat, munkahelyüket. Azonban itt második otthonra fognak találni, ahol mint egy nagy család élünk együtt. Sokat tanulunk, de szórakozásra is jut idő éa kulturális téren is fejlesztjük magunkat. A mi néphadseregünk nem a régi hadsereg, ahol még apáink is szolgáltak, hanem egy új hadsereg, ahol a katona otthon érzi magát. Mi már nem koplaluijk és szenvedünk a burzsoá tisztek kínzásai alatt, mert a mi tiszt'jeink a nép fiai, akik azon vannak, hogy minél többet s-'^itíthassunk el a tudományból és a kultúrából. Ma már családjainkról is gondoskodva van, mert ha a családapa bevonul, a gyermekei ésufelesége segélyben részesülnek, w.ielyből becsületesen megélhetnek. Buchlík József, közkatona \ t