Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-25 / 254. szám, szombat

1052 október 18 UJSZ0 5 A sztálini szavak nagy igazsága és az imperialista tábor országai közti ellentétek kiéleződése Sztálin elvtárs az SzKP XIX. Kongresszusa alkalmából kiadott müvében »A szocializmus közgazda sági problémád a Szovjetunióban* rámutat azokra az elkerülhetetlen ellentétekre, amelyek a háború tá borának egyes imperialista országai között merülnek fel állandóan és amelyek következtében gyöngül a béke és a haladás híveinek táborá val szembenálló, árupiacokért, pro fitért, üjabb véres és raffinált há borús terveket szövögető impéria lista tábor. Az USA monopol urai a második világháború befejezése után és fő kép a nemzeti felszabadulás ered ményeképpen létrejött népi demo kráciák megalakulása és megszilár dúlása következtében érzékeny vesz teségeket szenveditek az árupiacok terén. Rá kellett ébredniök, hogy a volt hitleri náci Németország csiz mája alatt vergődő országok nem hajlandók tűrni, hogy az USA mo nopóliumai áruikkal együtt rájuk kényszerítsék a politikai és gazda sági függőség politikáját. Külön') sem hanyatlott Anglia gazdaság szerepe és politikai befolyása, amelynek kezéből a vezetést az USA. illetve a Wall Street urai vet ték át. A félgyarmati és függő országok nagy részében folyó nemzeti felsza badító harc diadalai következtében gyöngült és számos esetben, mint a nagy Kína esetében, végképp megszűnt az imperialisták befolyá sa. A felszabadult népek saját ke zükbe vették sorsuk irányítását. Az imperialisták ezáltal elestek jelen tős és biztos árupiacoktól és olcsó nyersanyagbeszerzési forrásoktól. ' Az USA szűkült gazdasági körében saját >,szövetségeseire«, a nála gaz daságilag gyengébb imperialista ál lamokra vetette magát, amelyeket hova. tovább teljesen megfoszt nem zeti függetlenségüktől, hadseregei ket bevonja hadigépezetébe, a pa rancsnoksága alatt álló úgynevezett »Európai Hadseregbe*, gazdaságilag pedig a tönk szélére juttatja ezeket az országokat. Sztálin elvtárs a kapitalista or szágok közti háborúk eikerülhetet lenfégét fejtegetve ezeket írja: '»Vegyük mindenekelőtt Angliát és Franciaországot. Kétségtelen, hogy ezek imperialista országok. Kétségtelen, hogy az olcsó nyers anyag és a biztos árupiacok szá mukra elsőrendű jelentőségűek. Fel tételezhető-e, hogy ezek az orszá gok végnélkül tűrni fogják a mai helyzetet, amikor az amerikaiak a »Marshall terv« keretében nyújtott »segély« leple alatt befészkelik ma gukat Anglia és Franciaország gaz dasági életébe és igyekeznek ezen országok gazdasági életét az Ame rikai Egyesült Államok gazdasági életének függvényévé tenni, amikor az amerikai töke elhódítja az angol francia gyarmatokon lévő nyers anyagot és árupiacokat, s ilymódon veszélyesen fenyegeti az angol francia kapitalisták nagy profit jait ? Nem lenne-e helyesebb azt mondani, hogy a kapitalista Anglia, majd nyomában a kapitalista Fran ciaország végül is kénytelen lesz kiszakítani magát az Egyesült Ál­lamok karjaiból és konfliktusba ke rülni vele, hogy biztosítsa önállósá gát és természetesen magas profit jait?« Az utóbbi időben szemmellátható, mily nyíltan tör az USA Anglia gazdasági pozícióira. Az USA a »megszálló hataiom« szerepével visszaélve, Nyugat-Németországot és Japánt nemcsak a béketábor országai ellen indító háborúra sze reli fel, hanem előszeretettel hasz nálja fel őket saját versenytárs xi hatalmának a letörésére is. Ismere tes, hogy a nyugatnémet nehéz és vegyiipari tenmékak kivitele elké­pesztő arányban túlszárnyalta az angliai hasonnemü iparágak Török országba és egyéb más, többek kö zött az afrikai államokba irányuló kivitelét. Baxton angliai fürdővárosban nemrég textil-értekezletet tartottak amelyen résztvettek Anglia, USA. Japán. India. Nyugat Németország Olaszország, Franciaország, Hollan dia és Belgium küldöttségei, vala mint svájci és más államokbeli »megfigyelők«. A konferencia ösz szehívása azért történt, nogy kive zetó utat mutasson abból a válság ból, amelybe most kerültek a kapi talista országok textiliparosai, konferencia ideges légkörben folyt le és teljes" kudarccal végződött. A »News Chronicle* című lap megjegyzi, hogy a konferencia ered ménye a Lancashire és a Japán kö zött folyó kereskedelmi háború és nem a békés megegyezés, amelynek céljából a konferenciát összehívták. Az angol japán kereskedelmi há borúval foglalkoznak az összes an gol lapok. Valamennyien megállapít ják, hogy az Anglia és Japán közti kereskedelmi vetélykedés egyre joto ban kiéleződik. Hogyis áll a helyzet a textilpiac teién? A második világháború be fejezése után az USA textilkivitele a háromszorosára, műselyemtermé keinek kivitele pedig a tízszeresére emelkedett a háború előttihez vi szonyítva. Az azelőtt behozatalra szoruló India szintén kiviteli állam má vált; kivitele a háború előtti színvonallal szemben a négyszeresé re növekedett. Anglia így más or szágok versenyével találta magát szemben. A japán piac ideiglenes kiesése a japán imperializmus ve resége után könnyebbséget okozott Anglia monopóliumainak. Mihelyt azonban az amerikai konoeinekkei szoros szövetségben álló japán mo nopóliumok megjelentek a világ piacon, a legveszélyesebb vetély társat jelen-tették Anglia számára Ez az angol lapok által felhozott számadatokból is kitűnik. A japán textilkivitel 1951-ben 1947hez vi szonyítva 4.7-szer, a gyapot, és pa­píripari termékek kivitele 3.5 szer növekedett. A japán belkereskede­lemügyi miniszter közlése szerint Japán kivitele a fontsterling öveze tébe — azaz az angol piacok érdek­körébe — a legutóbbi egy év alatt 29 százalékról 43 százalékra szö kött fel. Japán behozatala ebből az övezetből összbehozatalának 24 sz-á. zalékát teszi, a fennmaradó 56 szá zalékot kizárólag az USA-ból tör. ténő behozatal képezi. E számadatok mögött nem kis veszedelem rejlik Angliára nézve a feltörő Japán kereskedelmi konkur. rencia képében, amelynek háttéré ben természetesen ki más áll, mint az USA. Az USA a megszállt Ja pánban megkaparintott számos vál lalatot és ellenőrzése alá vette ke­reskedelmüket. Egyúttal olcsó nyers anyaghoz jutott és a japán munkás olcsó bérén sokkal olcsóbb árucik keket tud piacra dobni, mint Ang lia. Anglia érzi az ebben rejlő óriá si veszedelmet és a japán áru beho zatalára tett korlátozó intézkedé sekkel védekezik ellenük. Megtiltot ta japán áruknak a z angol gyartma tok piacaira való behozatalát; a japán textil behozatala teljesen megszűnt Tanganyikában, Kenyá ban, Jamaikában, Trinidadban, Hongkongban. Hasonlóképpen erő sem csökkent Malá j földön, Pakisz­tánban. Burmában és Ausztrállá ban. • De nemcsak a textil játszik itt nagy szerepet. A japán fémipari és kohászati termékek kivitele 1951 ben 1947 hez viszonyítva 22-szere­sen, a gépek kivitele 15.3-szeresen növekedett Japán Braziliával nem régen kereskedelmi szerződést kö­tött, amelynek alapján 70 millió dollár értékű mezőgazdasági gépe ket. villanyberendezéseket, fekete és színesfémipari termékeket, stb fog szállítani. Kanadával pedig ép pen most folytat tárgyalásokat ke reskedelmi szerződés megkötésére. Az amerikai támogatással előre törő japán konkurrencia nem kis gondot okoz az érdekelt angol ka pitalista köröknek. A konzervatív párt neves tényezői is nyilvános gyűléseken keseregnek affölött, ho gyan taszítja Amerika Angliát gaz dasági válságba és veszi ki kezéből a világuralmat, gazdasági, kiviteli és behozatali hatalmát. A pozícióik megvédésére törekvő angol monopóliumok és az angol burzsoázia pozícióinak további alá ásására a iapán és a nyugatnémet országi monopolistákat felhasználó amerikai monopóliumok közti har< egyre változatc tbb és élesebb jel­Lemondott az osztrák kormány Mint az „Osztrák Távirati Iroda" jelenti, az osztrák kormány lemon dott, mert a kormánykoalíció párt­jaj nem egyeztek meg a költségve­tés kérdésében. Az „AFP" bécsi tudósítójának je­lentése szerint az osztrák kormány lemondása a választások mielőbbi megtartását vonja maga után. Mint ismeretes, a választásokat eredetileg 1953. tavaszára tűzték ki. Az „österreichische Volksstimme" az Osztrák Kommunista Párt lapja szerkesztőségi cikkében kiemeli, hogy az Osztrák Szocialista Párt és Néppárt között a költségvetés kérdésében felmerült „ellentét valójában a néptömegek félreve­zetésére szolgált A valóságban a kormánypártok között a küszöbönálló választások kai kapcsolatban már megegyezés jött létre arról, hogy a választások után is fenntartják a koalíciót. A koalíció azt fogja végrehajtani, amit a koalíción belül az amerikaiak pa ranesára már elfogadtak. Johann Koplenig elvtárs, az osztrák kormány lemondásának hátteréről Az Osztrák Kommunista Párt sajtószolgálatának munkatársa a kormány lemondásának okaira és a közelgő választásokra vonatkozólag néhány kérdéssel fordult Johann Koplenighez, az Osztrák KP elnö­kéhez. Az alábbiakban közöljük a kérdéseket és Koplenig elvtárs vá­laszait. Kérdés: Miért mondott le az oszt­rák kormány? Válasz: A kormány lemondásá­nak komédiájával azt a látszatot akarják kelteni, mintha a két kor­mányzó párton belül nézeteltérések lennének. Ilyen nézeteltérések azon­ban a valóságban nem léteznek. Döntő kérdésekben a két kormányzó párt: az Osztrák Szocialista Párt és a Néppárt között nincsenek el­lentétek. Mindkét Párt vezetői tel­jesen egyetértenek politikájuk szov­jetellenességében, Ausztriának a nyugati háborús blokkba való be­sorolás kérdésében. Mindkét párt támogatja az osztrák államszerző­dés amerikai szabotálását, mindkét párt megegyezik abban, hogy poli­tikájának gazdasági következményei az osztrák népet sújtják. Aki azon­ban igent mond az amerikai hábo­rús politikának való alárendeltség­re, az egyben igennel válaszol azok­ra a következményekre is, amelyek ebből népünkre hárulnak, az igien­nel válaszol a nép életszínvonalának süllyesztésére, a növekvő munkanél­küliségre és a nyugdijak csökkenté­sére is. Ha az Osztrák Szocialista Párt vezetői most megkísérlik azt a be­nyomást kelteni, hogy ők a nyug­díjak csökkentése ellen, a lakás­építkezések és a teljes foglalkozta­tottság mellett folytatnak harcot, akkor ez nem egyéb választási de­magógiánál. Ök maguk jelentették ki több alkalommal, hogy Ausztriá­nak is meg kell fizetnie a hideghá­ború és a nyugati hatalmak fegy­verkezési politikájához való hozzá­járulás költségeit, A szocialista párt az elmúlt években minden nép­ellenes intézkedést a néppárttal és a VDU-val (a neofasiszta párttal) közösen hozott meg. Kérdés: Miért határozták el a kormánypártok ilyen hirtelen a vá­lasztások gyors megtartását? Válasz: A katasztrofális gazdasá­gi helyzet miatt, amelybe az orszá­got taszították, mind a két párt Egriek a koreai kérdést t- ravaľaa politikai bizottság Az ENSz-közgyülés politikai bi­zottsága október 22-én tartotta el ső ülését. Az ülésen éles vita folyt a bizottság napirendjére tűzött kér­dések sorrendjéről. Az amerikai-angol csoport kép­viselői a kérdések megvitatásának olyan sorrendjét próbálták a bizott­ságra kényszeríteni, amely háttér­be szorította volna a legfontosabb nemzetközi problémák megtárgya lását, így a koreai kérdést, az új világháború veszélyének elhárításá­ról, valamint a béke és a népek közötti baráti együttműködés meg­erősítéséről szóló lengyel javasla­tot, valamint a tuniszi és marokkói kérdést. Skrzeszewski, a lengyel küldött­ség vezetője indítványozta, hogy a bizottság kezdje munkáját a lengyel javaslat megvitatásával. Lengyel­ország képviselőjének indítványát támogatta A. A. Gromiko, a Szov. jetunió küldötte. A Szovjetunió küldöttségének véleménye szerint — mondotta — a politikai bizott­ságnak mindenekelőtt a len. gyei javaslatot keli megvitatnia, mert ez a legfontosabb, legégetőbb és legidőszerűbb problémákra, a béke és a nemzetközi biztonság problémájára vonatkozik. A Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia. az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság és a Bjelo­rusz Szovjet Szocialista Köztársa­ság küldöttei kiemelték a lengyel küldöttség javaslatában foglalt kér­dések nagy jelentőségét E küldöt­tek felszólalása után az angol ame­rikai tömb képviselői kénytelenek voltak taktikát változtatni. Tovább­ra is síkraszálltak ugyan az ellen, hogy a lengyei javaslatot a napi­rend első pontjaként tárgyalják meg. de ugyanakkor nem merték ellenezni több olyan küldöttség ja­vaslatát, amely indítványozta, hogy a bizottság a koreai kérdés meg­vitatásával kezdje munkáját. A bi­zottság ülésén felszólaló ázsiai, la tinamerikai és nyugateurópai kül­döttek túlnyomj többsége ugyanis hangsúlyozta, hogy a koreai háború megszűntetése a közgyűlés legfon­tosabb feladata. Ennek eredménye­ként a politikai bizottság elfogadta azt a javaslatot, hogy a koreai kér­dést első pontként tűzzék a bizott­ság napirendjére. A lengyel indítvánnyal kapcsolat ban az amerikad-angol tömbnek si­került annyi szavazatra szert ten­nie, hogy a bizottság elutasította azt, hogy a Napirend első pontja­ként megtárgyalják az új világhá­ború veszélyének elhárításáról, vala mint a béke és a népek közötti ba­ráti együttműködés megerősítésé­ről szóló lengyel javaslatot. A lengyel javaslat első napirendi pontjaként való megtárgyalása mel­lett a Szovjetunió, Lengyelország, a Bjelorusz Szovjet Szocialista Köz­társaság, Csehszlovákia és az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság képviselői szavaztak. Nyolc ország -— köztük Jemen, Irán és Afganisz­tán — tartózkodott a szavazástól­A politikai bizottság a gyarmat tartó hatalmak képviselőinek tilta­kozása ellenére elhatározta, hogy a tuniszi, valamint a marokkói kérdést második, illetve harmadik pontként tűzi napirendjé­re. Az erre vonatkozó javaslat mel­lett 34 küldöttség szavazott, köztük a Szovjetunió, Lengyelország, a Bjelorusz Szovjet Szocialista köz­társaság. Csehszlovákia, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, továbbá 13 arab és ázsiai ország, valamint több latinamerikai ország, köztük Chile, Brazília, Kuba, Me xikó, Uruguay és Szalvador. Húsz küldöttség — köztük Anglia," Fran­ciaország, Belgium, Hollandia és Uj-Zeeland küldöttsége — a lat ellen szavazott. leget ölt, ami fényesen bizonyítja Sztálin elvtárs szavait: ^Helytelen lenne azonban azt gondolni, hogy »örök időkre* min­den B rendben lesz«, hogy ezek az országok végnélkül tűrni fogják az Egyesült Államok uralmát és jár mát, hogy nem próbálnak kiszaba dúlni az amerikai rabságból és az önálló fejlődés útjára lépni.« E látnoki szavak pedig arra en­gednek következtetni, hogy a szó­banforgó imperialista országok ki zsákmányolt dolgozói az ellentétek legnagyobb méretű kitörésekor fel kelnek zsarnokaik ellen, kivívják a nép hatalmát és országaikban is megteremtik a népi demokráciák példája nyomán a dolgozótamik ki zsákmányolók 'küli és kizsákmá nyolásmentes boldog hazáját. LőriitCK László. döntés előtt áll: vagy megváltoztat­ják gazdasági és politikai irányvo­nalukat, vagy eleget tesznek amerikai megbízóik újabb ren­delkezésének, ami a dolgozó nép életszínvonalának további csökken­tését jelentené Mindkét párt veze­tői el vannak szánva arra. hogy folytatják eddigi népellenes politi­kájukat és újabb terheket raknak a nép vállaira. Minthogy azonban a választók elé kell lépniök azok­kal az új kormányintézkedésekkel, amelyeknek keresztülvitelére az amerikaiak kényszerítik őket — az új választások mielőbbi megtartása mellet foglalnak állást. A szocia­lista vezetők nem sokat törődnek a munkásság érdekeivel, a nyugdí­jasok és a hajléktalanok bajaival, hanem egyedül és kizárólag azzal törődnek, hogy a választások után újabb merényleteket kíséreljenek meg a néptömegek ellen és a vá­lasztásokkal becsapják a szavazó­kat. Mindkét kormánypárt vezetői egyek abban, hogy eddig követett irányvonalukat nem megváltoztatni, hanem megerősíteni kell. Schärf is, Figl is már most kije­lentette. hogy a választások után fenn kell tartani pártjaik koalí­cióját. Kérdés: Hogyan ítéli meg az Osztrák Kommunista Párt a közel­gő választások kérdését? Válasz: A lakosság túlnyomó ré­sze örömmel üdvözli a Figl—Schárf­kormány lemondását és egyetlen könnyet sem hullajt utánuk. Most minden azon múlik, hogy sikerül-e gondoskodnunk arról, hogy ilyen kormány ne kerüljön többé hata­lomra s hogy a katasztrófa-politi­kának egyszersmindenkorra véget vessünk. Ausztriának olyan való­ban demokratikus kormányra van szüksége, amely következetes bé­kepolitikát folytat, amely a nemze­ti függetlenség és a szociális hala­dás ügyét szolgálja. Az Osztrák Kommunista Párt ezzel egyben ki­fejezést ad annak, hogyan gondol­kodnak és éreznek az elégedetlen osztrákok százezrei. A választások alkalmat adnak e néptömegeknek arra, hogy — mindazokkal együtt, akik elutasítják a korftiány végze­tes politikáját — leszámoljanak a kormánypártokkal és neofasiszta függelékükkel, a korrupció gyűlölt rendszerével, a népcsalással és a nép kifosztásának rendszerével. A sötétség belgrádi apostolai „Kormányunk politikája és kul­túrpolitikája között nem lehet el­lentét. Irodalmárainknak arra kell törekedniök, hogy tekintélyt szerez­zenek Nyugaton ... van honnan ta­nuljunk" — hajbókol imperialista gazdái előtt Tito kebelbarátja, Mi­lovan Gyilasz. Osztjuk Gyilasz úr véleményét: egy kormány kultúrpo­litikája valóban politikájából követ­kezik. Lakájpolitika szikes talaján pedig csak dudvás kultúra sarjad. AZ EMBERGYÜLÓLET FILOZOFUSAI A dollár egyházának belgrádi papjai buzgón hódolnak a washing­toni aranyborjúnak. A jugoszláv nép függetlenségéért nemcsak rágó­gumit és fegyverszállítmányokat hoznak be, hanem importálják az imperializmus velejéig rothadt ide­ológiai termékeit is. A „Novi Svet" című folyóiratban Premózsa Kozáka a hírhedt embergyűlölő Je­an Paul Sartre reakciós filozófiáját magasztalva így foglalja össze é tanítás mondanivalóját: Az élet lé­nyege a semmi. Mindenkinek meg kell értenie, hogy törekvései hiába­valóak és hogy állandóan a kétség­beesés homályában kell élni". „Az emberi erkölcsnek semmi értéke nincs ... félre kell dobni" _ mond­ja Sartre nyomán Kozáka. íme ezek a Jugoszláviában buzgón ter­jesztett sartreizmus „elvi" alapjai. Ki csodálkozhat ezek után azon, hogy a jugoszláv írószövetség tel­jes ülésén Eli Finci, titóista „iro­dalmár" mély szomorúsággal kiál­tott fel: Azt hiszem igen keveset fordítunk Sartre műveiből..So­pánkodása érthető Sartre elméleté, nek lényege az élet értelmetlenségé­nek, a haladásért vívott harc med­dőségének hirdetése- tehát kiválóan alkalmas, életunt, vakon engedel­meskedő zsoldosok nevelésére. t

Next

/
Thumbnails
Contents