Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)
1952-10-23 / 252. szám, csütörtök
/ 6 UI SZO 1952 október 23 SAS ANDOR: ARANY JÁM05 Amit a költő a maga koráinak adott és korunknak ad n. Arany János némileg rokona fia talabb képzőművész kortársának, Munkácsy Mihálynak. Nagy törté nelmi témák, a nemzeti múlt egye dülálló jelentőségű eseménye, mint a honfoglalás, érdeklik mindkettőt. Közben a konkrét éle, realisztikus megfigyelése, a dolgozók és az elnyomottság ellen lázadók sorsának megörökítése teszi megragadóvá egyes alkotásaikat. Munkácsy Mihály nem volt boldog abban a párizsi palotában, abbar a burzsoá deka denciájú, úgynevezett makarti ízlés sel túlékesíteU termekben vagy sza Iónokban, ahol müveit alkotta és azoknak csodáiéit fogadta. Arany János is, mint a Magyar Tudomá nyos .Akadémia palotájának lakója, melankólikusan írta pesti évei alatt, hogy paraszti kör- ezetből szárma zott s igazi otthona egyszerű kuny hó lenne: Szülőhelyem Szalonta, Nem szült engem szalonba, Azért vágyom naponta, Kunyhóba és pagonyba. Mindketten vta-zavágyódnak a XIX. század második felében a polgári, értelmiségi életkörből plebejus ifjúságuknak — Arany, mint parasztfiú marokszedöként dolgo zott, a fiattal Munkácsyt pedig asz talos inasnak szegődtették — ter. mészetes paradi imába. Az a robo tolásban elgyötört kis inas, akit Munkácsy egyik ragyogó alkotásán ábrázol, azt mondhatjuk, Arany Já nosnál is feltűnik a Hídavatás című balladájában az életnek egy még szomorúbb állomásán, a mesterének durvasága miatt öngyilkossá váló iparostanonc alakjában. Arany János nem titkolta, hogy abban a társadalmi környezetben, ahova kisparaszti életkörből, a polgárosodó Pesten fölkerült, nem talált" otthonra. A parasztság felemelkedésének kollektív útja akkor még nem tárult föl, mert eh hez hiányzott a vezető erőnek, az ipari munkásságnak megjelenése, az egyéni fölemelkedés pedig a polgári szintre. amelyben Aranynak részé volt, öt nem elégítette ki. Az kétségtelen, hogy 1867 után a jelenben nem talált örömet. Engem is a bánat nn- gviselvén zordul. Vigaszért hő lelkem a multakba fordul. Azokkal időzöm, akik immár voltak. Mit az élet megvon, megadják a holtak. Vagy egy másik versben: Mióta a mezőt, az anyatermészet Keblét elliagytam, sajog egy érzet. Holtig sajog it t benn s tüzesebben vér láttodra te kedves alföldi szekér. Arany 1848/49 után sok mindent magába fojtott, ami öt azután belülről mardosta. Egy új Március, egy új Debrecen fölvirradásának lehetősége egyre reménytelenebbé vált. Maradt az egyéni, az élet hosszúságához mérten végeláthatatlan emigráció. Tudjuk, hogy Marx és Engels is emigrációban töltötték életüket 1848/49 után, Míg azonban Marx, aki az európai forradalmak közeli felújul ásában a Bach. korszak idején nem bízott, tudományos bizonysággal és törhetetlenséggel látta az útbanlévö fejlődés vonalán kiibontakozó jövőt s ezzel a tudattal éli emigrációs éveit, l Aranynak, aki odahaza maradt, valósággal emigrációs otthoni magányban és partravetettségben, ilyesmi nem adatott meg. Megmaradt egyéni tiltakozásoknál és följajdulásoknál a feudálkapitalista világ magyar változata ellen. Ezért kíséri üt az otthontalanság érzése. A népi alkotóművészet világából halhatatlan értékeket vitt be müvein keresztül a kor uralkodó ízlésébe, népies volt. de azért mégsem népköltő, a dolgozó nép költője, a dolgozók legbensőbb, kollektív törekvéseinek megszólaltatója Petőfinek 1847-ben rrrég ezt irta Arany János: Mi vagyok én, kérded? Egy népi sarjadék. Ki népemnek élek, érette s általa. Szerette népét, a földet, melyen a parasztság dolgozott, de életpályájának alakulása úgy hozta magával, hogy később e szeretet csak mint távoli sóvárgás jelentkezhetett s nem sűrűsödött tevékeny szeretetté, cselekvő ragaszkodássá. Az a réteg, amelybe Arany társadalmilag fölemelkedett, a dolgozó parasztság e nagy fiát elszakította a néptől eddig milyen rátermettsége volt arra, hogy ne csak mint jegyző a közigazgatási teendők keretében tegyen szolgálatot á dolgozó parasztságnak, hanem megszólaltassa annak népi igényeit, milyen művészi képessége volt a társadalmi félszegségek és bűnök bírálatára, arra a szatirikus társadalomábrázolásra amelyet Malenkov elvtárs a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. komgreszusán olyan nélkülözhetetlen fontosságúnak jelöl meg az írók munkájában. Arany nem érezte magát az uralkodó úri rendhez tartozónak, ha a Szent István-rend kiskeresztjét mellére is tűznék. A „Szegény jobbágy" keserűségében az úri kocsis kevélysége miatt, benne van a költőnek, bár ugyan nem harcos, de meghátrálásában is keserű személyes oppoziciója. Ha nem is érezte magát kiváltságos nemesnek, szolgasorban levő jobbágynak sem, hanem hajdani felkelő hajdú-ősök Ivadékának. Hogy a Baoh-korszakban a császárról hpgyan gondolkodott, az kitűnik a „Velszi bárdok"-ból. Epilógusában megemlíti az úri lócsiszárokat, akik öt sárral dobálták meg. Az orosz irodalomhoz való viszonyának jellemezésére elég egy dolgot említeni. Gogol egyik halhatatlan müve a Köpeny című hosszabb elbeszélés, benne a félszeg, önmegtagadó csigaszerűen magába húzódó és félénk kispolgár alakjával. Ezt a novellát Arany lefordította magyarra s tragikomikus hősének. Akakij Akakijevicsnek nevét írói pszeudonim gyanánt használta. Mire vall ez? Hogy mély érzéke volt a gogoli realista művészet iránt s hogy a szalontai községháza és később a szolgabíróság tollnoka valami rokonságot érzett az apró pétervári bürokrata életével. Mindenesetre jellemző, hogy Arany írói fedőnévül orosz nevet választott. Vessünk egy pillantást Arany és a szlovák nép kapcsolatába. 1843ban mint szalontai nótárius egy perben Bécsbe utazott. Pestről augusztus 27-én indult el Pozsonyba, gőzhajón s itt két napot töltött, valószínűleg augusztus 29-ét és 30át. Ezen az útján lát először Debrecennél nagyobb és urbánosabb várost. Föltehető, hogy pozsonyi tartózkodása alatt került a kezébe szlováknyelvü újság, mert az „Elveszett alkotmány" elején említést találunk ilyenről. Egy-egy költeményében feltűnik a vásárokon vásznat és ponyvát áruló szlovák vándorkereskedő és a magyar Alföldre aratás idejére aratónak elszegődő szlovák mezőgazdasági munkás alakja. Katalin című elbeszélő költeménye a Vágvölgyben, Trencsén és Zsolna között játszik s a Vág vidékéről adott festői leírások vonzóak és szemléletesek, noha a költemény nem a benne elmondott esemény színhelyének ismerete alapján, hanem a Mednyánszky által német nyelven közölt mondából készült. Arany költeményeinek szlovák fordítását 1905 óta (a Slovenské PohFady-ban) egy kiváló művész és Aranynyal rokonalkatú lélek, Hviezdoslav-Országh Pál vállalta. Cseh nyelvre Brábek Ferenc és Vrchlioký Jaroslav fordítottak tőle. Az utóbbinak cseh átültetésében 1897-ben jelent meg a Buda halála. Aranynak alkalma volt, hogy a cseh -népet és Csehország életét megismerje. 1869 és 1876 között nyolc esztendőn át minden évben négy-öt hetet töltött Karlové Varyban, rendesen július és augusztus hónapokban. A házat, ahol lakott márványtáblával jelölték meg. A karlsbadi híres szökőforrásnak gyógyító erejét megörökítette a Toldi szerelmének IX. énekében. Karlové Varyban időzve lefordította magyarra a cseh Janus Pannoniusnak, aki II. Ulászló korában, a XVI. század elején Budán is megfordult, latinnyelvű költeményét IV. Károly gyógyforrására. Egyik tréfás versében Karlsbadot búcsúzás közben aposztrofálja. A Toldi szerelmének 2., 3. és 4. énekében említve van a mű hősének megfordulta Prágában s a Morvaországban játszó Jodok-Jodovna epizód. Tudjuk, hogy Arany a Toldi szerelme írása közben olvasta és forrásul is használta Palacky nagy történeti müvét. Szlovák nyelven 1924-ben megjelent egy terjedelmes, mintegy 250 oldalas munka Arany János költészetének szlovák költőkre gyakorolt hatásáról. Részletesen ismerteti Arany életét és működését, sajnos a polgári irodalomtudomány szürke, adathalmozó módszerével. Arra azonban nincs gondja a szerzőnek, hogy a századok óta egymás közvetlen szomszédságában élő népek és népkultúrák akadályozott közlekedésére rámutasson és semlegesítse azt a burzsoá nacionalizmus mérgező hatásától. Hogy Arany János Losonczy István című elbeszélő költeményében, amely Temesvárnak. mint végvárnak hős védőjéről szól a török túlnyomó ereje ellen, azt olvassuk, hogy a hős levelet ír a csejtei váruradalomban élő feleségének, Pekry Annának — ilyesmit, mint irodalmi kapcsolatot emlegetni valóban feleslegesnek és meddőnek látszik. Az említett mű szerzője Aranynak szlovák költőkre tett hatásán sem ismeri fel, hogy az teljesen epigón.jellegü, vagyis nem mutat a szlovák társadalmi és irodalmi fejlődés jövőjének irányába. Az említett munka a polgári értelmiségi kultúra tartalmatlanná aszalódásának kifejezője. Az van benne, amit német szóval „Leerláuf"-nak, vagyis egy gépezet, technikai berendezés termékeny eredményt nem hozó forgásának, működtetésének nie veznek. Ma, másképen tudunk és kell is beszélni. Arany páratlan művészi értékeit becsüljük, de azért nem hallgatjuk el elbátortalanodá sát pályája második felében és azt sem, hogy a régi Magyarország testvérnépeiről egy-kA olyan megjegyzést is tett, -amelyekkel nem szolgálta e nemzetek dolgozó tömegeinek semlegesítését a burzsoá befolyástól s megtérésüket e népek együttműködését előmozdító demokrácia ügyének. Arany nyomában a XIX. század utolsó negyedében úgynevezett epigón irodalom burjánzik fel. Olyan költök művelik ezt, akik küldetésüket abban látják, hogy Aranyt mint nagy példát kövessék. Az epigónokat az jellemzi, hogy nem az élet ihleti őket, nem ebből merítik inspirációjukat, hanem irodalmi mintákból. A társadalom életéből csak annyit tükröztetnek, ha ezt egyáltalán tükröztetésnek lehet nevezni, amennyit példaképük közegén keresztül látnak. Ehhez járul, hogy nem talának újszerű, eredeti kijejező formákat sem hogy a nyelvhasználatben és a verselésben kitaposott úton járnak. Ez természetes . Mert ahol hiányzik a közvetlen elevenségű tartalom, ott a forma is igazodik hozzá, s hervatag, avatag lesz. Az epi. gónok követik Aranyt zárkózott lírájában. ezt a zárkózottságot, mely a mesternél egyéni, irodalmi sémává, köznapiasítják. Kispolgári egyhangúságot tesznek otthonossá a költői termelésben. Van azután még valami, amit kifogásolni lehet náluk. Mint gyakran apró felhőfoszlányok megteszik a nappal, az epigönok is elfüggönyözik egy jelentékeny fényforrás látványát. Kovosmalt Trnava—SVDVP Halle 7:21 (3:8) A Német Demokratikus Köztársaságból jött sportolók, a SVDVP Halle kézilabda csapatának tagjai kedden reggél AJZ NV Bratislava szokolegyesület stadionjában könynyű edzést tartottak, és azután au tóbuszon Nagyszombatba utaztak, ahol délután mérkőzésre állottak ki a legjobb szlovákiai kézilabda csapattal, a Kovosmalt Trnavával. A játék előtt eljátszották a csehszlovák, Német Demokratikus Köztársaság és a szovjet himnuszt, majd a vendégeket a helyi nemzeti bizottság nevében annak alelnöke Zd. Slimákova és a Kovosmalt üzem üzemtanácsának titkára G. Bosnyák üdvözölték. A vendégek részéről a küldöttség vezetője Herbert Gasch válaszolt. A csapatok felállitása a kővetkező volt; SVDVP Halle: Händel — Stoy, Duda — Görlitz, Stein, Teubner — Wende, Schulze, Mundt, Matz, Landgraf. Kovosmalt Trnava: Blaho I. (Stacho) — Novák, Blaho H. — Stanek, Lukačovič, Švaňava — Kopecky, Žírny, Gažo, Tomovič, Kocinger. A játékot nagyon jól Fridrich a vendégek .egyik tagja vezette. Az SVDVP Halle csapata technikailag és különösen taktikailag fejlett játékot mutatott be valamennyi játékos feltűnt gyorsaságával, kiváló labdakezelésévéi, pontos továbbítással és a csatárok kemény lövéseikkel, a honiak csak az első félidőben voltak méltó ellenfelek. szünet után azonbln már nem bítáik a gyors iramot é s csak a mérkőzés vége előtt javultak kissé, és ezzel szépítették az eredményt. A stockholmi sakkverseny eredményei Hétfőn játszották Stockholmban a világmesteri címért folyó zónaközi sakkverseny utolsó fordulóját. Steiner Kotovval döntetlenül játszott, ugyanúgy Geller Stoltz-al, valamint Pachman érdekes és kemény játék után Unzickerrel. Ezzel a döntetlennel Pachmann a lehetséges pontok 50 százalékát érte el, va gyis 20 játszmából 10-et és ezzel teljesítette kötelezettségvállalását. Matanovics legyőzte Prinset, Szabó pedig Eliskasest. A többi 5 játszmát félbeszakították. Averbach pontatlanul játszott Pilnikkel, azonban előreláthatólag mégis döntetlent tud elérni. Stahlberg a függőben maradt játékában túlsúlyban van Vaitonis felett, Taimanovnak egy paraszttal többje van, mint Barczának, Gligoriosnak Sanohezzel való játékában döntetlenre van kilátása, és a Golombek-Wade játszmát egyenlő állásban félbeszakították. Az utolsóelőtti fordulóból függőben maradt játszmák befejezésénél Gligorics n\egverte Matanovicsot; míg a Geller—Eliskases, Pachman— Prins és Szabó—Steiner játszmák döntetlenül végződtek. A 20. fordulóból függőben maradt játszma, befejezése után a verseny állása a következő: Kotov (szovj.) 16%, Geller (szovj.) 14, Petroszjan (szovj.) 13 Va, Tajmanov (szovj.) 12% (1) Szabó (magy.) 12y s, Averbach (szovj.) 12 (1), Stahlberg (svéd) és Gligorics (jugoszláv) 11J4 (1), Unzdcher (nyug. német.) 11%, Eliskases (Argentína) 10;/,, Pachmann (Csehszlovákia) és Steiner (USA) 10, Pilnik (Argentína) 91-2, Matanovicg (Jugoszlávia) 9, Barcza (magy.) 8 (1), Stoltz (svéd) 7%, Sanchez (Kolumbia) 7 (1), Wade (Uj-Zeeland) 6 (1), Vaitonis (Kanada) 5 (1), ,Prin s (Hollandia) 4%, Golombek (Anglia) 3y a (1). Az üzletek elárusító ideje vasárnap, október 26-án Tekintettel arra, hogy október 27-én, hétfőn, munkaszünet van, a kereskedelemügyi megbízotti hivatal az elárusítóhelyek nyitási és zárási óráit a következőképp szabja meg: Szombat, 1952. október 25.: a) élelmiszer (gyarmatáru) elárusítóhelyek reggel 7 órától 13 óráig, és 15 órától 18 óráig. b) tej, kenyér és péksütemény, hús és hentesáru elárusítóhelyek: reggel 5.30-tői 11 óráig és 13 órától 18 óráig. c) zöldség és gyümölesárusítóhe!yek a szokásos időben. Vasárnap, 1952. október 36.: a) élelmiszerelárusitőhelyek reggel 8 órától 10 óráig, b) tej, kenyér, péksütemény, hús és hentesáruelárusítóhelyek 6 órától 10 óráig, c) zöldség és gyümölcseláTUsitóhelyek 6 órától 10 óráig. Hétfő. 1953. október 27.: a) élelmiszer (gyarmatáru) elárusítóhelyek zárva, i szombaton, október 25-én, és hétfőn, október 27-én b) tej. kenyér, péksütemény, hús és hentesáruelárusítóhelyek 6 órától 10 óráig, c) zöldség és gyümölcselárusítóhelyek 6 órától 10 óráig. A meghosszabított és a vasárnapi elárusitási időbe bevont összes elárusítóhelyek október 25-én é s 26-án a megszokott, időben, október 27-én 8 órától 12 ór&ig lesznek nyitva. Kedden, október 28-án valamennyi elárusítóhely a rendes időben nyit, A cukorkaüzletek, cukrászdák, vendéglők és étkezdék, amennyiben rendgs zárónapjuk hétfőre esik, a hét más napjára teszik ezt át. m ww wi wMMHimwmw Mi Ht ni iiwi OJ 8ZO. SzlOTäkla Kommunista Päi Mának napilapja - Szerkesztőség Bratislava. .fesenského 8—10 Telefon: <47-16 és S53—J0 Főszerkesztő Wrincz Gyula. — Kiadóhivatal: Pravda. lapkladővállalata, Jesenského 12. Telefón: (izeml előfizetés és taoárusitás 274—74 egyéni előfizetés 262—77 Az 03 SZO megrendelhető a posta) kézbesítőknél vapry a postahivatalokon ls. - Előfizetési dtl % évre 120 Kčs. Feladó és t rányitó postahivatal Bratislava H. — Nyomja a Pravda o v nyomdá1a. Bratislava. Helyreigazítás Az Uj SZÓ 1952. október 22-i szá- I kongresszusához intézett beszédé, mában Sas Andornak „Arany János ' 1— - —~— ;„<-AI. című cikkében sajtóhiba csúszott be. A cikk első és második bekezdése helyesen így hangzik: „A szocializmust építő dolgozók munkálkodásának és eszmeiségének egyik legfontosabb ösztönzője és tényezője az. amit Lenin 1920 októberében a Komszomol III. országos ben a kommunisták haladó kultúrális örökségének nevezett. Kultúrális örökség számunkra mindaz, ami becseset, tehát nemcsak az uralkodó osztályok javára értékesíthetöt, az emberiség a múltban akár a feudalizmus és a kapitalizmus korában alkotott". Mindez felépítménye az 1867-es kiegyezés után létrejövő társadalmi alapnak, a feudális-burzsoá együttműködésnek, kísérő jelensége az akkori politikusok vakságának, a jövövel nem gondoló osztályönzésének. Ady Endre Arany János kisjelentöségií epigonjaira értette, amikor azt mondotta, hogy nem akar a szűr, kék hegedűse lenni. A mai fölszabadult irodalomszemlélet tisztán látja a burzsoázia alkonyának bomlásról tanúskodó irodalmi jelenségeit s amikor rámutat szerepükre, ezzel lehetővé teszi, hogy magát Arany Jánost igazi jelentőségében értsük meg. Az epigonokról lemondunk, de fokozottan tesszük ki magunkat annak a páratlan nevelő hatásnak, amely a realizmus iránt érzékkel bíró Arany János műgondjában és klasszicizmusában megtestesül. Ö nevel benI nünket azzal a szigorú önkritikával amelyet sajátmaga fölött gyakorolt. Tanít bennünket azzal, hogy a kozmopolitizmus ellen fordult, s hogy India és Kína akkor legsötétebb gyarmati elnyomásban élő népének irodalmi alkotásaira fölhívta a magyar olvasók figyelmét. Zsdánov azt mondja, hogy a bolsevikok elsajátítanak minden kultúrhagyományt, gondosan kiválasztva mindazt „ami a munka, tudomány és kultúra terén nagy tettekre ihleti a szovjet társadalom dolgozóit". A Szovjetunió példája után indulva ilyen ihletet merítünk Arany János műveiből mi is. /
