Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-22 / 251. szám, szerda

1952 október 21 ül Sz

o 5 SAS ANDOR: ARANY JAN05 Amit a költő a maga korának adott és korunknak ad A szocializmust építő munkálkodásának és eszmeiségének egyik legfontosabb ösztönzője és tényezője az, amit Lenin 1920 októberében a Komszomol III. országos kongresszusához intézett beszédében a kommunisták haladó kulturális örökségének nevezett. Kulturális örökség számunkra mindaz, ami becsesebb tehát nemcsak az uralkodó osztályok javára" értékesíthetöt, az emberiség a múltban, akár a feudalizmus és a kapitalizmus korában alkotott. Irodalmi téren kulturális örök ségnek számít ai olyan mű, mely tartalmával a fejlődést, a haladást mozdítja elő, amely a kizsákmányolástól ment dolgozó ember ügyét szolgálja s formájával, szerkezeté vei, egész művészi eszmeiségével méltó kifejezője a fölszabadító len dületű nemes tartalomnak. Ebben az értelemben Arany János költészete nyelvének rendkívüli gazdagságával, gyökeres tisztaságával és kifejező erejű szépségével akkurátus műgondjával és számos alkotásának tartalmával a magyar dolgozók haladó kulturális örökségének nagy és időálló értékeihez tartozik. Örökségről van itt »zó, de nem abban az értelemben, ahogy az örökség fogalmát a feudalizmus és a kapitalizmus haszonélvezői értelmezték. Mi is beszélünk örökségről, mi ls ismerünk örökséget, de nem abban az értelemben, hogy az örökség készen kapott javak munkátlan élvezetét, « javaknak minden korlátozás nélküli felélését jelenti. Számunkra örökség előző nemzedékek minden olyan becses alkotása, amelyet nemcsak átveszünk és megóvunk, hanem amelyet tovább építenünk, minden atomjávái a dolgozók közösségéneit kultúrája számára gyümölcsöztetnünk kell. Arról fogunk néhány szót szólani, milyen kötelezettséget jelent számunkra Arany János költészetének öröksége, hogyan sáfárkodott ezzel az örökséggel az 1945-ös fölszabadulást megelőző 60 esztendő, mit jelent az számunkra ma, hogyan lehet és kell azt értékelnünk és gyümölcsöztetnünk. A XIX. század második felében és a XX. század elején a feudalizmus és a kapitalizmus vegyes uralmát mutató magyar társadalom nem volt közömbös Arany János iránt. Az 1867-es kiegyezés után az irodalmi kritika hivatalos és kemény ítéletü képviselője. Gyulai Pál, a legnagyobb élő magyar költőnek müvét az irodalmi fejlődés túl nem haladható betetőzésének tekintette. Igaz, hogy a legnagyobb költőt 1867 örömére csupán az uraknak „ adományozott kitüntetések egyik legkisebbjével tisztelték meg, de külső elismerés és tisztelet hiányáról, iránta, az akkori irodalmi fórumok világában nem lehet szó. Mintegy 1880-tól kezdve Arany János Toldiját beépítették az iskolák irodalmi és erkölcsi nevelésébe. A magyar nyelv tanítási óráin behatóan foglalkoztak Arany balladáival, a hunok világában játszó eposzával, a. Buda halálával, kisebb költeményeit is tárgyalták, de a feudális társadalmat élesen bíráló Elveszett alkotmányt már kevesebb figyelemben részesítették, arról oedig. h^o-v Arany Jánosnak, mint költőnek milyen kapcsolata volt az 1849-es debreceni kormánnyal, alig esett szó. Arany János a békés, egészen csöndes alkotónak, a szelídségnek, kispolgári zártságnak és összhangnak, a józanságnak és a mérsékletének- megtestesüléseként bontakozott ki az irodalmi órákon elhangzott magyarázatokon. Ennek a századnak első évtizedében két fiatal ember, már akkor is müveit és harcos meggyőződésű, később harcosan tevékeny marxista, akik az egyetemen magyar irodalmi előadásokat hallgattak és nagyon szerették Aranyt, nem tudtak belenyugodni abba, hogy ez a páratlan megfigyelő, ez a nagy elme, nemes szív és kiváló művész egészen idegen maradt volna korának történelmi jelentőségű mozgalmaitól. E két marxista közül az egyik valósággal kiásta az ismeretlenségből és 1907-ben közölte egy akkori baloldali lapban Arany Jánosnak bátorszavú, antiklerikális költeményét, a János pap országát, később pedig egy tanulmányban megvilágította Arany JánosI J-ak a nép fegyveres felkelésének érdekében kifejtendő propagandatevékenységére való készségét 1849 májusában és júniusában, a forradalmi cselekvés legforróbb napjaiban Szemere Bertalan forradalmi kormányának szolgálatában. A másik 1909-ben doktori értekezést írt Arany János politikai nézeteiről, amire a budapesti egyetem filozófiai fakultásán az értekezés bírálói felkapták fejüket, ferdítést és felforgatást szimatoltak, akkor még csak az irodalmi ideológia terén mutatkozó csendháborítást és fölforgatást sejtve ennek a fiatal embernek a szokatlantól eltérő irodalmi szemléletéből, hiszen az irodalomtörténet hivatalos előadóitól* formált köztudatban Arany János olyan egyéniségként szerepelt, aki valósággal elefántcsonttoronyban él a nem csak távol tartotta magát mindentől, ami politikának nevezhető, hanem politikai nézetei egyáltalán nem voltak. Ez a két marxista, irodalomtörténeti téren a magyar kultúra keretében kétségtelenül a zelsö igazi marxisták, közlegényként harcolt 1914 és 1918 között az első világháborúban, megismerték az imperializmus háborús bűneit is s 1919-ben mindketten tevékenyen résztvettek abban a forradalmi megmozdulásban, amelyben a magyar proletariátus 1919 március 21-én először ragadta magához az államhatalmat s megteremtette a Magyar Tanácsköztársaságot. Az egyik közülük a magyar tanács állam kormányában hadügyi népbiztos volt, a másik Budapest népbiztosa. A forradalom eltiprása után az utóbbi a Szovjetunióban végzett tudományos munkát, a Lenin-intézetben dolgozott s munkatársa lett a Bolsaja Szovjetszka Enciklopedíjának, ahova Engels Frigyesről írt cikket. Ezek a magyar marxisták törtek utat ahhoz a realista szemlélethez, amellyel ma Arany János felé fordulunk. Milyen vőlt a magyar társadalom állapota 1817 körül, amikor Arany János született és mi jellemezte az osztályviszonyokat és a politika állapotát 1882-ben, amikor eltávozott az élők sorából? 1817: a Szent szövetség és Metternich kora. A bécsi udvar és neki hódoló nagybirtokos arisztokraták minden hatalom urai. A közigazgatást intéző kormányszékek az udvar parancsára engedelmeskedő s a főurak sorából kikerülő bürokrácia kezében voltak. A nemesség birtokait, az úri földet, jobbágyok művelték meg robotban, igaz," hogy a jobbágy nép földerengő öntudatosodása következtében egyre inkább húzódozva dolgozott, a jobbágymunka értéktelenné vált s a legnagyobb akkori latifundiumok egyikén a jószágigazgató azt javasolja urának, hogy jobbágyok helyett inkább bérmunkásokkal dolgoztasson, mert így bérfizetés mellett is többet fognak hozni a földjei. Gazdasági téren 1817 körül gyarmati helyzetben van a magyar társadalom, a kiviteli vámok megakadályozzák a nyerstermények értékesítését az Ausztrián kívüli külföldön, a behozatali vámok pedig monopol- [ helyzetet biztosítanak az osztrák ipar termékei számára Magyarországon. fia milyen volt a helyzet 1882ben? Jobbágyság már nincs. A régi Jobbágyak ivadékai milliószámra föld nélkül nyomorognak, vagy mint mezőgazdasági, és mint ipari munkások, a legalacsonyabb életszínvonalra szorítva, éhbérért dolgoznak. A jobbágyföldek leválása után a nagybirtokosok régi birtokállományuknak 3/5-részét polgári tulajdon gyanánt megtartották. A belföldi ós az osztrák tőke vasutakat épít, gyárakat, ipari üzemeket és bankokat alapít s profitjaiban részlelteti a feudális elemeket. Van magas cenzus alapján • választott parlament és van magyar kormány, melynek önállóságát és önrendelkezését az jellemzi, hogy a hodügyet, a hadsereg fönntartásával összefüggő pénzügyét és a külügyét bécsi minisztériumok intézik. Az Arany János születése és halála közé eső időszakban végbement egy forradalom előkészítése, az 1848—49-es nagy megmozdulás a feudalizmus és a gyarmati függés ellen. A forradalom eltiprását követte egy újabb, keserves,Siem a főurak, hanem a forradalom hívei számára keserves abszolutizmus, majd 1867-ben a nemesi uralkodó osztály megbékülése, kiegyezése az ellenforradalom belső és külső erői vei. Ezt a fejlődést a maga egészében Arany János költészete nem tükrözteti, de egészen tisztán és egy értelműen visszhangozza annak kezdetét, a nagy Március előkészíti . ;t a .reformkorban, és magát a 48/49 es forradalmat. Arany életének első 32 éve és ennek az időszaknak al kotásai eleven kapcsolatban vannak a társadalom élő mozgalmaival és a jövőbe mutatnak. Az 1849 őszétől számító 33 további év ilyen aktivitást csak részben és végül egyálta Ián nem mutat. Aranyon a forrada lom eltiprása után megtörtség vesz erőt, utóbb Deák Ferenc politikai törekvéseinek vonalára lép s bele nyugszik a kiegyezésbe. Ekkor is megmarad nagy alkotónak, de a múltba fordul, a néptől, a társadalom mélyén végbemenő történelmi folyamatoktól elszakad. Nem hall gatható azonban el, hogy ezt az el szakadást a nagy költő keservesen érezte, ez fájt neki és belső tépett séget, nyilván soha be nem hegedő lelki sebeket okozott nála. Arany János halálának 70. évfor. dulóján elgondolkodhatunk arról, hogy öt azzal az átértékeléssel kap csolatban. amely a magyar irodalom igazi . értékeinek ismeretét, fejlődé sének helyes szemléletét annyira fokozta, 1945 óta aránylag keveset emlegették. Révay József figyel meztet arra, hogy elhajlásokra hajlamos elemek hajlandók elnézni felette. Pedig Arany hatása él a népi demokrácia verses költészetében. Az épülő szocializmus nagyszeiű távlatait, a dolgozók élmé nyelt és életérzését níai magyar költők a polgári szimbolizmus sejtel mességével szakító s az Arany ál t<al kezdeményezett tiszta, népies és mindenkihez szóló nyelven tolmá csolják. Arany János kevésbbé nyo mult be az új olvasótömegek tuda tába, mint pl, Ady Endre vagy Jó zsef Atilla költészete. Nem csak azért van ez így, mert Arany Já nos inkább epikus, mint nagy közös érzéseket felszít'' lírai költő, vala mint nem is azért, mivel egy távo labbi nemzedék hozzátartozója, hanem az ok abban keresendő, amire már utaltunk: hogv életének csupán első felét töltötte a szociális és nemzeti ébredésnek bizakodással teljes és a forradalmi cselekvésnek tetőző korszakában. Erre következ nek azok az évtizedek, amelyeket az ellenforradalmi gyötrés és meg. gyötörtség, majd az ifjúkori forradalmiságtól elszakadó megalkuvás és beletörődés jellemeznek. Arany János küzdött e megalkuyásos világ szürkesége ellen, de magára hagyatva, elszigetelve, inkább befelé tette ezt. (Folytatjuk.), A balogfalai kulákok igazi arca A balogfalal pártszervezet a helyi nemzeti bizottsággal karöltve következetes harcot folytat a falusi gazdagok, a kulákok ellen. Eber szemekkel figyelik, minden mozdulatukat és rájuk csapnak, mielőtt aljas szándékaikat megvalósíthatnák. Balogfala „díszpolgárai", a minden hájjal megkent kulákok nem elégedte^ meg azzal, hogy a beszólgáltatási kötelezettségüket nem teljesítették, hanem a

c ősai munkák elvégzését is próbálták szabotálni. Most, amikor minden becsületes kis- és középföldműves azon iparkodik, hogy az öszi munkák idejében való elvégzésével megalapozza a jövő évi bőségéé termést^ a balogfalai „híres" kulákok másképpen gondolkoznak. A helyi pártszervezet és a nemzeti bizottság tagjai megállapították, hogy a község határában 102 hektár gazdátlan föld van. A község vezetősége nyomozni kezdett a föld tulajdonosai után és megállapították, hogy Balogfalán nincs egy talpalatnyi gazdátlan föld se, csak éppen a kulákok akarnak szabadulni a földtől. így akarnak középgazdát csinálni magukból. Földjeiket már évek óta nem trágyázták. Ez a két ok tisztán mutatja, hogy a hajdani „aranykalászos" gazdák, akik a múltban vagónszámra termeltek, Illetve alkalmazottaikkal termeltettek, most nem tűdnak termelni. Miért kell az „aranykalászos" kulákok helyett is a község kis- és középgazdáinak teljesíteni a beszolgáltatás! kötelezettségeket ? A helyi nemzeti bizottság a kulákok által megmüveletlenül hagyott földeket gondnoksága alá vette. A hiba azonban ott mutatkozott, hogy a föld nem volt megtrágyázva. A kulákok rablógazdálkodása teljesen kimerítette a földet. Veréb István, a helyi pártszervezet elnöke, aki a kapitalista rendszerben gazdasági cseléd volt és megtanult a földdel bánni. — kijelentette, hogy a trágyázátlan földbe semmiesetre sem vethetik el a gabonát mert a kihasznált föld még a vetőmagot sem teremné meg. Csakhogy a trágya megszerzése teljesen lehetetlennek bizonyult. Egyesek azt ajánlották, hogy a kulákoktől kell megszerezni a trágyát, rá kell őket kényszeríteni, hogy a kihasznált földet trágyázzák is meg. Ez az indítvány sem kecsegtetett reménnyel, mert a kulákok kezüket tördelve sopánkodtak, hogy nekik egy kocsi trágyájuk sincs, ami pedig van, az kell az ő földjeikre. • A pártszervezet tagjai azonban jobban ismerték a „nagyrabecsült" kulákokat, mintsem megelégedtek volna azzal, amit a jó mákyirágok mondtak. A pártszervezet utasítására a helyi nemzeti bizottság tagjai tiszteletüket tették a kulákok rezidenciáján. Megállapították, hogy az „aranykalászos" gazdák nem nagyon iparkodtak azon, hogy trágyázással tegyék termőképesebbé földjeiket, mert a balogfalai kulákok udvarában a megállapítás szerint 900 szekér trágya fekszik érintetlenül A juhakolban is majdnem a plafonig ér a felhalmozott trágya, a juhok már csak térdenállva tudnak bemenni az akolba. Dósa László udvarában is vádlóan meredezik az égnek a hatalmas trágyadomb. Nem kevesebb, mint 450 kocsira való trágya vár kihordásra. Dósa László úgyiátszik sokkal jobban szereti, ha a trágyadomb neki illatozik, nem pedig a kihasznált földjét teszi termékenyebbé. Zólyomi úr udvarán is van vagy 700 kocsira való trágya. De hát arról Zólyomi úr hallani sem akart, hogy kihordaná a földjeire, mert attól félt, hogy a megtrágyázott föld esetleg még gabonát is teremne, nemcsak dudvát. Az ls lehet, hogy a kulákok a trágyát az általuk annyira várt „fordulat napjára" akarják tartogatni, amikor majd megjelenik Truman, a kulákok atyja és saját kezével avatja újra „aranykalászos gazdává" • trágyát rejtegető kulákokat. A dolog azonban rosszul ütött ki, mert a trágyadomboknak lába nőtt és a kulákok legnagyobb rémületére egyre apadnak. Egyre több és több szekér hordja a trágyát a 102 hekár földre, hogy a jövő évben bőséges termést hozzon. A jövő évben már 1700 kocsi eldugott trágya teszi jobbá és gazdagabbá a termést a kulákok elhanyagolt földjein. A kulákok pedig a hűvösön törhetik a fejüket, érdemes volt-e a dolgozók akaratával szembeszállni. A kulákok szabotálására még külön is fel kell hívni azoknak a kis- és középgazdáknak a figyelmét, akik a mult évben elégedetlenkedtek a beadási kötelezettség magassága miatt, azt azonban elfelejtették, I hogy a szabotáló kulákok helyett is ők teljesítették a beadást A trágyázatlan föld nem termett, mivel a trágya a kulákok udvarán porladt. Látták ezt a falu dolgozó parasztjai. Kovács Vilmos (Máté) figyelmeztette is a kulákokat a trágyakihordás fontosságára, de hát fütyült a kulák a szép szóra. Mihályi János, Kovács Andor, Mihályi István és még néhápyan ráfizettek már a kulákok spekulálására.. A kulákok miatt nem mertek eddig belépni a szövetkezetbe. Hogyne féltek volna Dósa András tvadékaitól, akihez még szóim sem mertek a szegényebb gazdák a múltban. Kovács Andor is emlékszik még rá, hogy a híres Dósa Andrásnak három napot kellett a cséplőgépnél dolgoznia, 3x3 méteres területért, ahová egy kis szalmát lerakhatott, azonban meg van győződve, hogy a jövő évben már Balogfalán is megalakul az egységes földműves szövetkezet és meghozza a boldog életet minden becsületes kis- és középgazdának. A muzslai brigád vezet az őszi munkákban Traktorállomásunk kitartó munkával és szocialista munkaversepynyel harcol az öszi munkák sikeres elvégzéséért, melyeknek tervét eddig 51 százalékra teljesítettük. A brigádok közötti versenyen kívül traktorosaink egyéni versenyben vannak a munkák idejében való és minőségi elvégzésében A brigádok közötti versenyben első helyen a muzslai brigád áll 73.1 százalékkal, a második a szőgyéni 66. a harmadik a köbölkúti 65, a negyedik ppdig a barti brigád 64.4 százalékkal. Az egyéni versenyben a legkiválóbb eredményt Matusek Rudolf, a szögvéni brigád traktorosa érte el napi 122 százalékos átlagteljesítményével. A nyitrai kerületben a szocialista munkaversenyben az első helyen mi vagyunk, de ez korántsem jelenti azt, hogy eredményeinkkel meg va. gyünk e'.égedve. További fokozottabb munkára határoztuk el magunkat. hogy heti teljesítményünket legalább 10 százalékkal emeljük, hogy tervünket túlteljesítsük. Az öszi munkák idejében való teljesítése azért is szükséges összüzemi szempontból, hogy a téli általános gépjavítást annak rendje-módja szerint idejében megkezdhessük. Bircsák József, a köbölkúti traktorállomás dolgozója.