Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-19 / 249. szám, vasárnap

1 0 52 október 1 8 UJSZ0 137 BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG Néphadseregünk hazánk megbízható védelmezője A Csehszlovákiai Kommunista Párt Gottwald elvtárs vezetésével 1948 februárjában megszilárdította a munkásosztály hatalmát és bizto. eította az 1945. évi forradalom vív­mányait. Dolgozó népünk örök idők­re kezébe vette a hatalmat és nagy lendülettel hozzáfogott a békés, szo­cializmust építő munkához. Pártunk politikája szem előtt tartja azt is, hogy dolgozó népünk építőmunká­ját és vívmányait erős hadsereg vé­delmezze. A népi demokratikus or­szágok gazdaságának és életszínvo­nalának növekedésével, a béke tábo­ra erőinek és hatalmának a Szovjet­unió vezetése mellett való erősödé­sével egyidejűleg a háborús uszítók azon igyekeznek, hogy erősítsék az imperialisták táborát. Azért tákol­ták össze a támadó Atlanti-szerző­dést. azért folytatják Nyugat-Né­metország újabb felfegyverzését és azért üldözik országaikban a hala­dószellemű dolgozókat. Uj Münchent készítenek elő és ismét a kapitaliz­mus rabszolgaságába és nyomorába akarják dönteni az országokat. Ma azonban más a helyzet, mint azelőtt volt. Népeink védelmére nem egy münchenelőtti hadsereg áll, ha­nem népi demokratikus hadsere. günk. Hadseregünknek, amely szo­ros kapcsolatban áll a hős Szovjet Hadsereggel, meg vannak az összes előfeltételei ahhoz, hogy megvédje népünk éa országunk szabadságát és békéjét. Mai néphadseregünk megbízható védőbástyája orszá­gunknak. A mi hadseregünk min­denben igyekszik elsajátítani példa­képünk, a Szovjet Hadsereg, har­ci tudományát és technikáját. A második világháború folyamán bebizonyult, hogy a háborúban a döntő tényező maga az ember, a po­litikailag meggyőződött katona, aki tudja, miért harcol. Békében is a hadsereg harckészségének fejleszté­se és fokozása összefügg a hadsereg tagjai politikai meggyőződésének el­mélyítésével. Ezt a feladatot főleg a pártszervezetnek és a CsISz ifjúsá­gi szerveinek kell megoldaniok a hadseregben. A párt tagjainak ép­pen úgy, mint a civiléletben minta­képül kell szolgálniok a katonaság­nál is. elől kell járniok a katonai kö­telességek pé'dás teljesítésében. A. példás katonák mozgalmának fárad­hatatlan agitátoraivá és propagáto­raivá kell válniok. Ezt természete­sen akkor tehetik meg legjobban, ha maguk is példás katonákká válnak. Erre is a szovjet katonák példája ta nít bennünket. E becsületbeli és fe­lelősségteljes feladatok teljesítésében is kell, hogy elöljárjanak pártunk tagjai, a CsISz alakulati szerveze­teinek tagjai. A mai katona, hála a nép mun­kájának és szeretetének, teljesen be van biztosítva a kétéves szolgálati, időre. Az az anyagi és kulturális gondoskodás, mellyel dolgozó népünk katonáit elhalmozza, meghozza a maga gyümölcseit, mert olyan kato­nákat nevel ki néphadseregünk, akik mindenkorra biztosítják, hogy dol­gozóink békében építhetik országu­kat. Csóka István, közkatona. Továbbra ís hadseregünk fagjai maradunk Hazánk dolgozői, sztahanovisták, élmunkások kötelezettséget vállal­tak az SzK(b)P XIX. kongresszusa tiszteletére a szocializmus mielőbbi kiépítésére. Néphadseregünk tagjai közül Igen sokan vállalták a Tyrs­és Fucsík-jelvény megszerzését és tettek a harci és politikai felkészült­ség, valamint a fegyelem fokozására Irányuló felajánlásokat. Századunk tagjai ünnepi pártgyü­lésünk alkalmával nagyon sok szép kötelezettséget vállaltak. így Brabec elvtárs, aki nagyon megszerette hi­vatását, továbbra Is néphadseregünk tagja marad és ideológiailag jól ki­képzett katonákat nevel. Halbich elvtárs vállalta, hogy jő eredmény­nyel végzi el a tiszti iskolát és to­vább szolgál hadseregünkben. A szovjet tisztek példája szerint fogja nevelni katonáinkat. Büszke rá, hogy néphadseregünk tisztjévé válhat. Ondrovics és Pongrácz elvtársak, akik szintén néphadseregünk hivatá­sos tagjai akarnak lenni, vállalták, hogy megszerzik a Fucsík-jelvényt. Hadseregünknek szükség van új, fia­tal káderekre ,hogy jó politikai és harci felkészültséggel mindenkor ké­szen álljunk megvédeni hazánkat az imperialisták támadásai ellen és biz­tosíthassuk dolgozóink szabadságát. Az, hogy katonáink közül többen — megszeretve munkájukat — hívatá­sos tagjai akarnak lenni hadsere­günknek, mutatja, hogy népi hadse­regünkben szolgálni nagy dicsőség. Pártunknak köszönhetjük, hogy had­seregünk tagjai tisztiiskolában és más iskolákban tanulhatnak. Ezek közé tartozik Babinec elvtárs, aki legjobb eredménnyel végzi az isko­lát. ö és még sokan mások becsüle­tesen és odaadóan szolgálják hazán­kat és dolgozó népünket. Kárász Zoltán, tizedes. Megszerzem a példás katona jelvényét A Szlovák Szakszervezeti Tanács katonai szolgálatra bevonuló dol­gozói közül Halász Henrik elvtárs­sal beszélgetünk. Magastermetü, életerős fiatalem­ber. Meglátszik rajta a sorsával való megelégedettség. — A légierőkhöz szeretnék bevo­nulni, mint repülőgép-műszerész. A szakszervezetnél gépkocsivezető vol­tam, de emellett otthonos vagyok a műszerész szakmában, — vála­szolja érdeklődésünkre. Szavaiból öntudatosság és mes­terkéltségnélküli közvetlenség árad. A hadsereggel együttmködő szövetség egyik gyűlésén kötelezett­séget vállalt, hogy katonai szolgá­lata során megszerzi a „példás ka­tona" jelvényt. Tudatában van an­nak, hogy hazánk egyik legfőbb érdeke a jó és ütőképes hadsereg további megszilárdítása. Ezért igyekszik ö is jó katonává válni. És bízik abban, hogy a katonaság­nál is megállja helyét úgy, mint eddigi munkakörében. K. G. Népünk minden tekintetben gondját viseli katonáinknak Azokhoz az elvtársakhoz szólok, akik pár nap múlva felveszik népi­hadseregünk egyenruháját. Vannak olyan újoncok, akik félelémmel te­kintenek a katonaélet elé. Ennek oka a kapitalista hadsereg múltja, s amit róla hallottak. Ma a katona élete népihadseregünkben egészen más, mint a régi burzsoá rendszer­ben volt. Régente a katona a föld­birtokos vagyonát védte, aki a dol­gozó népet kizsákmányolta és' ké­nye-kedve szerint bánt vele. Külö­nös fegyelmi eljárások, kikötés, kü­lönféle tilalmak mind elvették a kedvét a katonai szolgálattól. A népi hadseregben ez el van törölve. A ma katonája őrt áll a dolgozók békés élete és boldogabb jövője fe­lett. Dolgozó népünk nemcsak meg. kívánja az erős fegyelmezett had­sereget, hanem meg is adja mind­azt, ami e cél eléréséhez szükséges. A mai katonának nem kell üres gyomorral várnia az ebédet, nem áll hosszú sorokban a csajkával, — és sok ehhez hasonló dolog mind megszűnt. Szocialista államunk és népünk gondot visel reánk minden tekintetben. Papp Arpád, közkatona Diószegen ünnepélyesen búcsúztatták a bevonulókat Az elmúlt napokban az üzemi pártszervezet vezetősége és az üze­mi vezetőség „Beszélgetés a bevo­nuló újoncokkal" jelszóval ünnepi estet rendezett, amelyen résztvet­tek a párt járási kiküldöttei, Seres titkár elvtárs, Gábris elvtárs és a hadsereggel való együttműködés szövetségének titkára Az ünnepély megnyitó beszédét üzemünk párt­szervezetének titkára, Balog Vidor elvtárs mondotta. Utána az üzemi bizottság elnöke, Vawí Gyula elv­társ emelkedett szólásra, aki üdvö­zölte a bevonuló újoncokat. Ismer­tette a kapitalista rendszerben a katona életét és a mái népi demo­kratikus hadseregünk tagjainak életét. Majd dr. Soltész elvtárs, üzemi igazgató szólalt fel. Rámu­tatott arra, milyen nagy a különb­ség a mai és a régi katona között. A régi katona a kapitalisták ki­zsákmányoló érdekeit védte. A mi hadseregünk tagjainak más hivatá­suk van: védeni népünk forradalmi vívmányait, védeni népi demokrati­kus államunkat, mely jobb és öröm_ teljesebb életet biztosít dolgozóink számára. Soltész igazgató elvtárs beszédében hangsúlyozta, hogy a mi népi hadseregünk példája a dicső Szovjet Hadsereg, amely a mult há. borúban a világtörténelem legna­gyobb győzelmét vivta ki a hitleri fasiszta hadsereg ellen. Utána szó­lásra emelkedett a hadsereggel való együttműködés szövetségének titká­ra, aki politikai téren nyújtott fel­világosítást bevonuló újoncainknak, példaképül állítva a dicső szovjet hadsereget, annak edzett katonáit, akik drága vérük árán szabadítot­ták fel hazánkat. Seres elvtárs, a járási pártszerve­zet titkára lelkes, felemelő beszédé­ben rámutatott arra, hogy békés országunknak építő munkáját olyan hadseregnek kell védenie, amelyre bátran mondhatjuk, hogy méltó kö_ vetője a dicső Szovjet Hadseregnek. A mi katonáink a nép fiai — mon­dotta Seres elvtárs. Bátran rájuk bízhatjuk a haza védelmét, mert erős bástyái ők a béke szent ügyé­nek. Az ünnepély az Internacionálé eléneklésével ért véget. Hrdllca Sándor, munkáslevelező, Diószeg A keletszlovákíai gépgyár bevonuló dolgozóinak felajánlásai Néphadseregünkben katonának lenni egészen más, mint a kapita­lista világban volt. A múltban, mi­kor az újonc elbúcsúzott hozzátar­tozóitól, hogy bevonuljon, sírt az egész család, mert tudták, hogy nehéz szolgálatra megy. Ma egészen másként van. Az újono mosolygó arccal búcsúzik családjától annak tudatában, hogy a katonaságnál második otthonra talál. Embersége­sen bánnak velük, minden tekintet­ben gondoskodnak róluk. Örömmel teljesítik a katonai szolgálatot, mert hadseregünk erős, öntudatos, jelle­mes embereket nevel, akik minden­kor készek megvédeni a békét, a munkásosztály kivívott jogait. Így gondolkoznak a keletszlová­kiai gépgyár kohászati részlegének újoncai a bevonulásról. Katonai szol gálatuk megkezdése előtt értékes kötelezettségvállalásokat tesznek. Néhányat közülük megemlítünk. Daniló Ferenc vasöntő munkás kommunista munkáscsaládból szár. mazik. Tudja, mit köszönhet a párt­nak, ezért igyekszik, szorgalmasan dolgozik, hogy jó szakmunkás le­gyen belőle. Örömmel készül a nép­hadseregbe való belépésre, ahol ön­tudatos, példás katonát képeznek belőle, a munkásosztály jogainak harcos védőjét. Ezért a XIX. párt­kongresszus tiszteletére az üzemi gyűlésen kötelezettséget vállalt, hogy bevonulásáig hetenként kiönt egy darualkatrészt. Fazekas Ferenc, sokgyermekes bányászcsalád fia, büszke arma, hogy a néphadsereg­ben fog szolgálni, ö is értékes kö­telezettséget vállalt a XIX. kon­gresszus tiszteletére. Bevonulásáig az anód-kemencéhez négy darab al­katrésszel többet készít el heten­ként. Bartai Ferenc vasöntő ugyan­osak munkáscsalád fia, lelkesen ké­szül a katonai szolgálatra, példás katona akar lenni. Fazekas elvtárs, sal együtt ő ia hetente négy darab alkatrésszel többet készít. így készülnek a katonai szolgá­latra a kassai keletszlovákiai gép­gyár ifjú munkásai. Jelszavuk: töb­bet termelni, hogy minél több jus­son dolgozó népünknek, hogy a szo­cializmus mielőbb megvalósulhasson hazánkban. Stefan István Kassa, VSS Kao Ju-pao kínai közkatona Az egész hatalmas kínai biroda­lomban egyik napról a másikra hí­ressé vált Kao Ju-pao neve. A vezető kínai lapok hosszú cikkeket közöltek az új íróról. Millió és millió olvasó türelmetlenül várja Kao Ju-pao ön­életrajzának megjelenését. De a fűzöld színű egyenruhát vise­lő, 26 éves katona szerény mosollyal hárítja el magától az „író" elneve­zést. Az újságíróknak ezt mondotta: — Elvtársak, én csak egyszerű katonája vagyok a népi felszabadító hadseregnek. Iró-e valóban, vagy „csak" egy­szerű katona? Elmondjuk élettörté­netét, amelyet ma már egész Kína ismer. • Egy dúsgazdag földesúr birtokán volt disznópásztor gyerekkorában Kao-Ju-pao. Már nyolc éves korá­ban kitűnt éles eszével, gyors gon­dolkozásával és a kis falusi Iskola jószívű tanítója felajánlotta, hogy ingyen tanítja a gyereket. Kao Ju­pao nagyon boldog volt, de öröme csak néhány napig tartott. Kiparan­csolták az iskolából, mert a földes­úrnak az volt a véleménye, hogy a „tanulás elvonja a fiú figyelmét a disznókról". Kao Ju-pao most már nem sokáig maradt a földesúr birtokán. A csa­ládjával együtt Dairen városába ván­dorolt, ahol — úgy vélték — talán elviselhetőbb lesz a nyomor. Sokféle mesterséget próbált itt a fiú, de ál­landó munkára sohasem talált. Ami­kor a japán fasiszta megszállók be­törtek, még rosszabbra fordult sora. Kao Ju-pao egész családja az éhín­ség és nyomor áldozatául esett. Csu­pán a fiú apja maradt életben a né­pes családból, ök ketten azután visz­szatértek egykori földbirtokosukhoz s tovább húzták a kínai szegénypa­raszti milliók igáját. • Egy novemberi napon 1947-ben Kao-Ju-pao éppen a disznóól fedelét javítgatta, amikor újfajta katonák érkeztek a faluba. A szegény embe­rek serege jött el a faluba — a kí­nai felszabadító hadsereg. Kao Ju­paohoz hasonló fiatalemberekből állt ez a csapat. Üj életet, boldogságot hoztak az elnyomott millióknak és elkergették a földesurakat. Kao Ju­pao lelkesen csatlakozott hozzájuk. Sok csatában harcolt vitézül, sok­ezler kilométert tett meg Kína vég­telen földjén. És közben szívós aka­rattal, szorgalmasan tanult. A kínai néphadseregben nemcsak a pihenés idejét használták fel tanulásra. Me­netelés közben is tanultak. Minden katona fatáblát akasztott a hátára s a táblára mindennap más betűt írtak. így, egymás hátáról leolvas­va tanulták a kinai katonák az írás­jeleket. így tanult meg olvasni Kao­Ju-pao is. Kao Ju-pao mindig büszkeségtől csillogó szemmel beszél a kinai né­pi felszabadító hadseregről: — Olyan a mi néphadseregünk, mint egy nagy család. Mennél ke­ményebb harcokat vívtunk, annál in­kább éreztük, hogy valamennyien testvérek vagyunk. Ha egyikük fel­törte a lábát menetelés közben, mindannyian felajánlottuk, hogy visszük a puskáját, vagy vizet mele­gítünk neki a pihenő alatt. Ha vala­ki nagyon fáradt volt, a többiek megtiszteltetésnek érezték, ha vi­hették a felszerelését. De ugyanígy voltunk a városok, falvak lakosságá­val, egész népünkkel is. Közösen dol­goztunk velük a mezőkön és mindig boldogságot éreztünk, ha valakin se­gíteni tudtunk. A népi felszabadító hadseregben hamarosan még valami kiderült Kao­Ju-paoról: az, hogy milyen kitűnően tud elbeszélni. A hosszú fárasztó me­netelések alatt és a pihenés óráiban is állandóan mesélt bajtársainak. Sohasem fogyott ki az elbeszélések­ből. De minden történet közül a leg­szívesebben Kao Ju-pao saját élet­történetét hallgatták katonatársai. Kao-Ju-pao elmesélte gyermekkora kegyetlen emlékeit, a japán meg­szállók és a Kuoimintang banditák gazságait, azt a szörnyű nyomort, amelyben ő és családja éltek. Tör­ténetei könnyeket csaltak a katonák szemébe s még keményebbre acéloz­ták őket a harcban. regényt ír Kao Ju-pao jól emlékszik rá: pon­tosan délelőtt tíz órakor történt, 1949. augusztus 25-én, Csangsa vá­rosában, amelyet aznap szabadítot­tak fel. Ekkor bukkant egy olyan képeskönyvre, amelynél szebbet, ér­dekesebbet, még sohasem olvasott. „A fiatal Mao Ce-tung" volt a könyv címe. Különösen megragadták fi­gyelmét Mao Ce-tungnak azok a so­rai, melyekben arról írt, hogy a leg­több könyv hősei nagyurak, nagyvi­lági hölgyek. Az egyszerű, becsüle­tes parasztemberek, kétkezi dolgo­zók millióiról soha nem szólnak a történetek. Kao Ju-pao emlékezeté­ben ismét felvillant kedves halottai­nak népe. Ekkor határozta el, hogy könyvet fog írni. Regényt, az egy­szerű emberek életéről. A fiatal katona azonban ebben az időben még csak néhányszáz írásje­let ismert. Most, hogy a nagy elhatá­rozás megszületett benne, még fá­radhatatlanabbul tanult, mint az­előtt. A kínai ABC nem 32 betűből áll. Többezer írásjelet kell Ismerni ahhoz, hogy valaki kínaiul írjon. De Kao Ju-pao szorgalma nem ismert határt. És ha néha el-elcsüggedt, ar­ra gondolt, hogy a régi társadalmi rendszer nem engedte őt iskolába járni, a régi urak miatt kell a betű­vetést most megtanulnia. Ez a gon­dolat mindig friss erőt adott neki a munkájához. Tisztjei pedig segítet­ték őt a tanulásban. • És 1951 januárjában Kao Ju-pao regényének első vázlata már ott fe­küdt egy pekingi könyvkiadővállalat íróasztalán. A kézirathoz levelet mellékelt az író: „Azt szeretném, hogyha sokmillió kínai testvérem el­olvasná ezt a könyvet, hogy sohase feledkezzenek meg ördögi ellensége­inkről, hogy még keményebben fog­ják markukba a puskát és szabadít­sák fel az egész országot, hogy egy nagyszerű, új Kínát építhessünk a régi helyére". Csin Csi-juan. elvtárs, Kao Ju-pao politikai tisztje, aki éve­ken keresztül segítette a fiút az írás­ban, ezt mondotta: — Kao Ju-pao elvtárs, írjál csak szorgalmasan. Remélem, sikerül meg­írnod a kínai „Acélt megedzik"-et. Kao Ju-pao gyakorlott írókkal és kritikusokkal fejezetről fejezetre, sorról sorra megbeszélte regényének első vázlatát s a kapott tanácsok alapján most írja újra a könyvet. A jöVö év elejére szeretné befejezni a regényt, hogy minél előbb vissza­térhessen abba a nagy családba, amelyet a legjobban szeret, amelytől a legtöbbet kapta: a kinai népi fel­szabadító hadseregbe. És azután — elbeszélések, regények hosszú sorát akarja írni a kínai néphadseregről. (b. t). t

Next

/
Thumbnails
Contents