Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-19 / 249. szám, vasárnap

1

0

52 október 1

8 UJSZ0 137 BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG Néphadseregünk hazánk megbízható védelmezője A Csehszlovákiai Kommunista Párt Gottwald elvtárs vezetésével 1948 februárjában megszilárdította a munkásosztály hatalmát és bizto. eította az 1945. évi forradalom vívmányait. Dolgozó népünk örök időkre kezébe vette a hatalmat és nagy lendülettel hozzáfogott a békés, szocializmust építő munkához. Pártunk politikája szem előtt tartja azt is, hogy dolgozó népünk építőmunkáját és vívmányait erős hadsereg védelmezze. A népi demokratikus országok gazdaságának és életszínvonalának növekedésével, a béke tábora erőinek és hatalmának a Szovjetunió vezetése mellett való erősödésével egyidejűleg a háborús uszítók azon igyekeznek, hogy erősítsék az imperialisták táborát. Azért tákolták össze a támadó Atlanti-szerződést. azért folytatják Nyugat-Németország újabb felfegyverzését és azért üldözik országaikban a haladószellemű dolgozókat. Uj Münchent készítenek elő és ismét a kapitalizmus rabszolgaságába és nyomorába akarják dönteni az országokat. Ma azonban más a helyzet, mint azelőtt volt. Népeink védelmére nem egy münchenelőtti hadsereg áll, hanem népi demokratikus hadsere. günk. Hadseregünknek, amely szoros kapcsolatban áll a hős Szovjet Hadsereggel, meg vannak az összes előfeltételei ahhoz, hogy megvédje népünk éa országunk szabadságát és békéjét. Mai néphadseregünk megbízható védőbástyája országunknak. A mi hadseregünk mindenben igyekszik elsajátítani példaképünk, a Szovjet Hadsereg, harci tudományát és technikáját. A második világháború folyamán bebizonyult, hogy a háborúban a döntő tényező maga az ember, a politikailag meggyőződött katona, aki tudja, miért harcol. Békében is a hadsereg harckészségének fejlesztése és fokozása összefügg a hadsereg tagjai politikai meggyőződésének elmélyítésével. Ezt a feladatot főleg a pártszervezetnek és a CsISz ifjúsági szerveinek kell megoldaniok a hadseregben. A párt tagjainak éppen úgy, mint a civiléletben mintaképül kell szolgálniok a katonaságnál is. elől kell járniok a katonai kötelességek pé'dás teljesítésében. A. példás katonák mozgalmának fáradhatatlan agitátoraivá és propagátoraivá kell válniok. Ezt természetesen akkor tehetik meg legjobban, ha maguk is példás katonákká válnak. Erre is a szovjet katonák példája ta nít bennünket. E becsületbeli és felelősségteljes feladatok teljesítésében is kell, hogy elöljárjanak pártunk tagjai, a CsISz alakulati szervezeteinek tagjai. A mai katona, hála a nép munkájának és szeretetének, teljesen be van biztosítva a kétéves szolgálati, időre. Az az anyagi és kulturális gondoskodás, mellyel dolgozó népünk katonáit elhalmozza, meghozza a maga gyümölcseit, mert olyan katonákat nevel ki néphadseregünk, akik mindenkorra biztosítják, hogy dolgozóink békében építhetik országukat. Csóka István, közkatona. Továbbra ís hadseregünk fagjai maradunk Hazánk dolgozői, sztahanovisták, élmunkások kötelezettséget vállaltak az SzK(b)P XIX. kongresszusa tiszteletére a szocializmus mielőbbi kiépítésére. Néphadseregünk tagjai közül Igen sokan vállalták a Tyrsés Fucsík-jelvény megszerzését és tettek a harci és politikai felkészültség, valamint a fegyelem fokozására Irányuló felajánlásokat. Századunk tagjai ünnepi pártgyülésünk alkalmával nagyon sok szép kötelezettséget vállaltak. így Brabec elvtárs, aki nagyon megszerette hivatását, továbbra Is néphadseregünk tagja marad és ideológiailag jól kiképzett katonákat nevel. Halbich elvtárs vállalta, hogy jő eredménynyel végzi el a tiszti iskolát és tovább szolgál hadseregünkben. A szovjet tisztek példája szerint fogja nevelni katonáinkat. Büszke rá, hogy néphadseregünk tisztjévé válhat. Ondrovics és Pongrácz elvtársak, akik szintén néphadseregünk hivatásos tagjai akarnak lenni, vállalták, hogy megszerzik a Fucsík-jelvényt. Hadseregünknek szükség van új, fiatal káderekre ,hogy jó politikai és harci felkészültséggel mindenkor készen álljunk megvédeni hazánkat az imperialisták támadásai ellen és biztosíthassuk dolgozóink szabadságát. Az, hogy katonáink közül többen — megszeretve munkájukat — hívatásos tagjai akarnak lenni hadseregünknek, mutatja, hogy népi hadseregünkben szolgálni nagy dicsőség. Pártunknak köszönhetjük, hogy hadseregünk tagjai tisztiiskolában és más iskolákban tanulhatnak. Ezek közé tartozik Babinec elvtárs, aki legjobb eredménnyel végzi az iskolát. ö és még sokan mások becsületesen és odaadóan szolgálják hazánkat és dolgozó népünket. Kárász Zoltán, tizedes. Megszerzem a példás katona jelvényét A Szlovák Szakszervezeti Tanács katonai szolgálatra bevonuló dolgozói közül Halász Henrik elvtárssal beszélgetünk. Magastermetü, életerős fiatalember. Meglátszik rajta a sorsával való megelégedettség. — A légierőkhöz szeretnék bevonulni, mint repülőgép-műszerész. A szakszervezetnél gépkocsivezető voltam, de emellett otthonos vagyok a műszerész szakmában, — válaszolja érdeklődésünkre. Szavaiból öntudatosság és mesterkéltségnélküli közvetlenség árad. A hadsereggel együttmködő szövetség egyik gyűlésén kötelezettséget vállalt, hogy katonai szolgálata során megszerzi a „példás katona" jelvényt. Tudatában van annak, hogy hazánk egyik legfőbb érdeke a jó és ütőképes hadsereg további megszilárdítása. Ezért igyekszik ö is jó katonává válni. És bízik abban, hogy a katonaságnál is megállja helyét úgy, mint eddigi munkakörében. K. G. Népünk minden tekintetben gondját viseli katonáinknak Azokhoz az elvtársakhoz szólok, akik pár nap múlva felveszik népihadseregünk egyenruháját. Vannak olyan újoncok, akik félelémmel tekintenek a katonaélet elé. Ennek oka a kapitalista hadsereg múltja, s amit róla hallottak. Ma a katona élete népihadseregünkben egészen más, mint a régi burzsoá rendszerben volt. Régente a katona a földbirtokos vagyonát védte, aki a dolgozó népet kizsákmányolta és' kénye-kedve szerint bánt vele. Különös fegyelmi eljárások, kikötés, különféle tilalmak mind elvették a kedvét a katonai szolgálattól. A népi hadseregben ez el van törölve. A ma katonája őrt áll a dolgozók békés élete és boldogabb jövője felett. Dolgozó népünk nemcsak meg. kívánja az erős fegyelmezett hadsereget, hanem meg is adja mindazt, ami e cél eléréséhez szükséges. A mai katonának nem kell üres gyomorral várnia az ebédet, nem áll hosszú sorokban a csajkával, — és sok ehhez hasonló dolog mind megszűnt. Szocialista államunk és népünk gondot visel reánk minden tekintetben. Papp Arpád, közkatona Diószegen ünnepélyesen búcsúztatták a bevonulókat Az elmúlt napokban az üzemi pártszervezet vezetősége és az üzemi vezetőség „Beszélgetés a bevonuló újoncokkal" jelszóval ünnepi estet rendezett, amelyen résztvettek a párt járási kiküldöttei, Seres titkár elvtárs, Gábris elvtárs és a hadsereggel való együttműködés szövetségének titkára Az ünnepély megnyitó beszédét üzemünk pártszervezetének titkára, Balog Vidor elvtárs mondotta. Utána az üzemi bizottság elnöke, Vawí Gyula elvtárs emelkedett szólásra, aki üdvözölte a bevonuló újoncokat. Ismertette a kapitalista rendszerben a katona életét és a mái népi demokratikus hadseregünk tagjainak életét. Majd dr. Soltész elvtárs, üzemi igazgató szólalt fel. Rámutatott arra, milyen nagy a különbség a mai és a régi katona között. A régi katona a kapitalisták kizsákmányoló érdekeit védte. A mi hadseregünk tagjainak más hivatásuk van: védeni népünk forradalmi vívmányait, védeni népi demokratikus államunkat, mely jobb és öröm_ teljesebb életet biztosít dolgozóink számára. Soltész igazgató elvtárs beszédében hangsúlyozta, hogy a mi népi hadseregünk példája a dicső Szovjet Hadsereg, amely a mult há. borúban a világtörténelem legnagyobb győzelmét vivta ki a hitleri fasiszta hadsereg ellen. Utána szólásra emelkedett a hadsereggel való együttműködés szövetségének titkára, aki politikai téren nyújtott felvilágosítást bevonuló újoncainknak, példaképül állítva a dicső szovjet hadsereget, annak edzett katonáit, akik drága vérük árán szabadították fel hazánkat. Seres elvtárs, a járási pártszervezet titkára lelkes, felemelő beszédében rámutatott arra, hogy békés országunknak építő munkáját olyan hadseregnek kell védenie, amelyre bátran mondhatjuk, hogy méltó kö_ vetője a dicső Szovjet Hadseregnek. A mi katonáink a nép fiai — mondotta Seres elvtárs. Bátran rájuk bízhatjuk a haza védelmét, mert erős bástyái ők a béke szent ügyének. Az ünnepély az Internacionálé eléneklésével ért véget. Hrdllca Sándor, munkáslevelező, Diószeg A keletszlovákíai gépgyár bevonuló dolgozóinak felajánlásai Néphadseregünkben katonának lenni egészen más, mint a kapitalista világban volt. A múltban, mikor az újonc elbúcsúzott hozzátartozóitól, hogy bevonuljon, sírt az egész család, mert tudták, hogy nehéz szolgálatra megy. Ma egészen másként van. Az újono mosolygó arccal búcsúzik családjától annak tudatában, hogy a katonaságnál második otthonra talál. Emberségesen bánnak velük, minden tekintetben gondoskodnak róluk. Örömmel teljesítik a katonai szolgálatot, mert hadseregünk erős, öntudatos, jellemes embereket nevel, akik mindenkor készek megvédeni a békét, a munkásosztály kivívott jogait. Így gondolkoznak a keletszlovákiai gépgyár kohászati részlegének újoncai a bevonulásról. Katonai szol gálatuk megkezdése előtt értékes kötelezettségvállalásokat tesznek. Néhányat közülük megemlítünk. Daniló Ferenc vasöntő munkás kommunista munkáscsaládból szár. mazik. Tudja, mit köszönhet a pártnak, ezért igyekszik, szorgalmasan dolgozik, hogy jó szakmunkás legyen belőle. Örömmel készül a néphadseregbe való belépésre, ahol öntudatos, példás katonát képeznek belőle, a munkásosztály jogainak harcos védőjét. Ezért a XIX. pártkongresszus tiszteletére az üzemi gyűlésen kötelezettséget vállalt, hogy bevonulásáig hetenként kiönt egy darualkatrészt. Fazekas Ferenc, sokgyermekes bányászcsalád fia, büszke arma, hogy a néphadseregben fog szolgálni, ö is értékes kötelezettséget vállalt a XIX. kongresszus tiszteletére. Bevonulásáig az anód-kemencéhez négy darab alkatrésszel többet készít el hetenként. Bartai Ferenc vasöntő ugyanosak munkáscsalád fia, lelkesen készül a katonai szolgálatra, példás katona akar lenni. Fazekas elvtárs, sal együtt ő ia hetente négy darab alkatrésszel többet készít. így készülnek a katonai szolgálatra a kassai keletszlovákiai gépgyár ifjú munkásai. Jelszavuk: többet termelni, hogy minél több jusson dolgozó népünknek, hogy a szocializmus mielőbb megvalósulhasson hazánkban. Stefan István Kassa, VSS Kao Ju-pao kínai közkatona Az egész hatalmas kínai birodalomban egyik napról a másikra híressé vált Kao Ju-pao neve. A vezető kínai lapok hosszú cikkeket közöltek az új íróról. Millió és millió olvasó türelmetlenül várja Kao Ju-pao önéletrajzának megjelenését. De a fűzöld színű egyenruhát viselő, 26 éves katona szerény mosollyal hárítja el magától az „író" elnevezést. Az újságíróknak ezt mondotta: — Elvtársak, én csak egyszerű katonája vagyok a népi felszabadító hadseregnek. Iró-e valóban, vagy „csak" egyszerű katona? Elmondjuk élettörténetét, amelyet ma már egész Kína ismer. • Egy dúsgazdag földesúr birtokán volt disznópásztor gyerekkorában Kao-Ju-pao. Már nyolc éves korában kitűnt éles eszével, gyors gondolkozásával és a kis falusi Iskola jószívű tanítója felajánlotta, hogy ingyen tanítja a gyereket. Kao Jupao nagyon boldog volt, de öröme csak néhány napig tartott. Kiparancsolták az iskolából, mert a földesúrnak az volt a véleménye, hogy a „tanulás elvonja a fiú figyelmét a disznókról". Kao Ju-pao most már nem sokáig maradt a földesúr birtokán. A családjával együtt Dairen városába vándorolt, ahol — úgy vélték — talán elviselhetőbb lesz a nyomor. Sokféle mesterséget próbált itt a fiú, de állandó munkára sohasem talált. Amikor a japán fasiszta megszállók betörtek, még rosszabbra fordult sora. Kao Ju-pao egész családja az éhínség és nyomor áldozatául esett. Csupán a fiú apja maradt életben a népes családból, ök ketten azután viszszatértek egykori földbirtokosukhoz s tovább húzták a kínai szegényparaszti milliók igáját. • Egy novemberi napon 1947-ben Kao-Ju-pao éppen a disznóól fedelét javítgatta, amikor újfajta katonák érkeztek a faluba. A szegény emberek serege jött el a faluba — a kínai felszabadító hadsereg. Kao Jupaohoz hasonló fiatalemberekből állt ez a csapat. Üj életet, boldogságot hoztak az elnyomott millióknak és elkergették a földesurakat. Kao Jupao lelkesen csatlakozott hozzájuk. Sok csatában harcolt vitézül, sokezler kilométert tett meg Kína végtelen földjén. És közben szívós akarattal, szorgalmasan tanult. A kínai néphadseregben nemcsak a pihenés idejét használták fel tanulásra. Menetelés közben is tanultak. Minden katona fatáblát akasztott a hátára s a táblára mindennap más betűt írtak. így, egymás hátáról leolvasva tanulták a kinai katonák az írásjeleket. így tanult meg olvasni KaoJu-pao is. Kao Ju-pao mindig büszkeségtől csillogó szemmel beszél a kinai népi felszabadító hadseregről: — Olyan a mi néphadseregünk, mint egy nagy család. Mennél keményebb harcokat vívtunk, annál inkább éreztük, hogy valamennyien testvérek vagyunk. Ha egyikük feltörte a lábát menetelés közben, mindannyian felajánlottuk, hogy visszük a puskáját, vagy vizet melegítünk neki a pihenő alatt. Ha valaki nagyon fáradt volt, a többiek megtiszteltetésnek érezték, ha vihették a felszerelését. De ugyanígy voltunk a városok, falvak lakosságával, egész népünkkel is. Közösen dolgoztunk velük a mezőkön és mindig boldogságot éreztünk, ha valakin segíteni tudtunk. A népi felszabadító hadseregben hamarosan még valami kiderült KaoJu-paoról: az, hogy milyen kitűnően tud elbeszélni. A hosszú fárasztó menetelések alatt és a pihenés óráiban is állandóan mesélt bajtársainak. Sohasem fogyott ki az elbeszélésekből. De minden történet közül a legszívesebben Kao Ju-pao saját élettörténetét hallgatták katonatársai. Kao-Ju-pao elmesélte gyermekkora kegyetlen emlékeit, a japán megszállók és a Kuoimintang banditák gazságait, azt a szörnyű nyomort, amelyben ő és családja éltek. Történetei könnyeket csaltak a katonák szemébe s még keményebbre acélozták őket a harcban. regényt ír Kao Ju-pao jól emlékszik rá: pontosan délelőtt tíz órakor történt, 1949. augusztus 25-én, Csangsa városában, amelyet aznap szabadítottak fel. Ekkor bukkant egy olyan képeskönyvre, amelynél szebbet, érdekesebbet, még sohasem olvasott. „A fiatal Mao Ce-tung" volt a könyv címe. Különösen megragadták figyelmét Mao Ce-tungnak azok a sorai, melyekben arról írt, hogy a legtöbb könyv hősei nagyurak, nagyvilági hölgyek. Az egyszerű, becsületes parasztemberek, kétkezi dolgozók millióiról soha nem szólnak a történetek. Kao Ju-pao emlékezetében ismét felvillant kedves halottainak népe. Ekkor határozta el, hogy könyvet fog írni. Regényt, az egyszerű emberek életéről. A fiatal katona azonban ebben az időben még csak néhányszáz írásjelet ismert. Most, hogy a nagy elhatározás megszületett benne, még fáradhatatlanabbul tanult, mint azelőtt. A kínai ABC nem 32 betűből áll. Többezer írásjelet kell Ismerni ahhoz, hogy valaki kínaiul írjon. De Kao Ju-pao szorgalma nem ismert határt. És ha néha el-elcsüggedt, arra gondolt, hogy a régi társadalmi rendszer nem engedte őt iskolába járni, a régi urak miatt kell a betűvetést most megtanulnia. Ez a gondolat mindig friss erőt adott neki a munkájához. Tisztjei pedig segítették őt a tanulásban. • És 1951 januárjában Kao Ju-pao regényének első vázlata már ott feküdt egy pekingi könyvkiadővállalat íróasztalán. A kézirathoz levelet mellékelt az író: „Azt szeretném, hogyha sokmillió kínai testvérem elolvasná ezt a könyvet, hogy sohase feledkezzenek meg ördögi ellenségeinkről, hogy még keményebben fogják markukba a puskát és szabadítsák fel az egész országot, hogy egy nagyszerű, új Kínát építhessünk a régi helyére". Csin Csi-juan. elvtárs, Kao Ju-pao politikai tisztje, aki éveken keresztül segítette a fiút az írásban, ezt mondotta: — Kao Ju-pao elvtárs, írjál csak szorgalmasan. Remélem, sikerül megírnod a kínai „Acélt megedzik"-et. Kao Ju-pao gyakorlott írókkal és kritikusokkal fejezetről fejezetre, sorról sorra megbeszélte regényének első vázlatát s a kapott tanácsok alapján most írja újra a könyvet. A jöVö év elejére szeretné befejezni a regényt, hogy minél előbb visszatérhessen abba a nagy családba, amelyet a legjobban szeret, amelytől a legtöbbet kapta: a kinai népi felszabadító hadseregbe. És azután — elbeszélések, regények hosszú sorát akarja írni a kínai néphadseregről. (b. t). t