Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)
1952-10-17 / 247. szám, péntek
<8 19S2 október 17 A kisvárosba beforduló' szekér bakján egy férfi, egy nö és egy körülbelül 6 éves fiú ült. A rozoga szekér egész a tetejéig minden lehető holmival volt telerakva. A rakomány fölött nagy ponyva feszült. Még két gyerek — egy 11 éves fiú és egy 10 éves lány — ült háltul és meztelen, poros látoadkat lógatták a szekérről. Az elcsigázott lovak csak nagy keservesen baktattak előre. A városka a valóságban csak egy utca, amely vastag porréteggel fedve a végtelenségbe húzódott és a déli hőségben üresnek látszott. — Inini akarok, — mondta a fiú — Nem segít semmi, meg kell állni, Mirta — mormogta a férfi. Márta arca elsötétedett: — De hisz ez egy kocsma! — Egy pohár tiszta víz talán csak akad benne — válaszolta váll. vonogatva a férfi. - - Azonkívül lóitatot is látok itt. Fáradt lovakat nem szabad az ivóvíz mellett továbbhajtani. — Hát nem bánom, — bólintott Márta. Amint a lovak vizet szimatoltak, erőteljesebben vontatták a szeke ret. Maguktól találták meg az itatót és mindjárt belemélyesztették poros szájukat. A férfi erőlködve nyújtotta ki megmerevedett lábát és lemászott, a szekérről. A hátul ülő gyerekekre rászólt, hogy le ne szálljanak. Azután visszatért lovaihoz és megsimogatta nyakukat. Az asszony gyengéden nézett rá. — Talán itt vár ránk*valami jó, annyi balszerencsénk volt idáig, úgy e Mánta? — Eredj csak, hozd a vizet. Amint a kocsma előtt állott, kinyílt az aj tó két férfi lépett ki rajta: az egyik zömök és görbelábú, a másik valamivel . jnagasabb és erösebta. A megrakott szekér láttára gúnyos mosolyra húzódott a szájuk. — Eladó ez a holmi, vagy talán maguk vásárolnának valamit ? — kérdezte a görbelábú. Az asszony mereven nézett maga elé, csupán ajkait szorította össze és a sizája szélén lévő ráncok mutatkoztak élesebben. — Mister, — folytatta a kicsi, — az ön gebéi kiürítik az egész itatót. — Még idáig senki sem sajnálta a lovaktól a vizet, — morogta Jim, miközben türelmetlenül lépett egyik lábáról a másikra. — Mi pedig sajnáljuk, — válaszolt a magas. — Ez ugyanis lótenyésztők országa, és tönkrement farmereknek nincs benne helye. Márta látta, hogy férje keze ökölbe szorul és sietve mondta: — Jim, tovább kell utaznunk! — A gyerekeknek hozok még gyorsan vizet, — válaszolta nyugodtan Jim és a kocsma falépcsőin felfelé indult. Márta várt. Úgy rémlett neki, mintha Jim már egy örökkévalóság óta lenne távol, holott alig mult el öt perc. Az utca túloldalán nagy címtábla lógott: »Clover City Espress« szerkesztőség és nyomda. A nyomdából ingujjas, kövér, alacsony férfi lépett ki. Mustrálta a szekeret és amint az asszony pillantásával találkozott, barátságosan bólintott feléje. Hirtelen lárma hallatszott a kocs mából. Nem éppen a férje hangja volt ez? — Maradj ülve és el ne mozdulj a helyedről, — szólt rá a fiúra és leugrott a bakról. A hangzavar mind erősebfo lett. Márta határozottan nyomta le a kilincset és belépett. Férje az ivónál állt, nem messze tőle lármás, 10—12 férfiből álló társaság, hetykén tarkóra tolt kalapokkal. Fel voltak fegyverkezve. — Egy pohár vizet kértem öntől, — szólt Jim nyugodtan. A kocsmáros nagy gonddal mosta tovább a poharakat, ügyet sem vet. ve rá. — Jim, — szólalt meg Márta, — menjünkAmint észrevették, az egyik férfi rászólt: — Gyere ide hugócskám, igyunk egyet! Jim odalépett a férfihez és élesen rákiáltott: — Ez a feleségem! — Na és? Mi a hiba? — válaszolt amaz. — Meg akarom hívni. K0WAKD FAST: ILSŐ 1ÖV Hé, gyere csak ide, szép gyermekem! Jim egyet ütött, mire a másik egész hosszában elterült a földön, egy asztalkát és széket rántva magával. Az asszony felkiáltott. ' A lezuhant férfi pisztolyt húzott és lőtt. Jim lassan előre bukott az ivóra. Márta férjéhez ugrott és felfogta. — Gyere ki, gyorsan, majd segítek — mondta. — Bírsz menni? — Jim intett. Menés közben nehézkes sn rátámaszkodott. Márta az ajtót vállával kinyitotta és lesegítette férjét a lépcsőn. A kocsma előtt, a fogat mellett kis csoport gyülekezett. — Ugyan, segítsenek már! — kiáltott az asszony. Ekkor a kíváncsiak csoportjából kivált egy férfi és hozzálépett. Megismerte a kis kövéret, aki a nyomdából jött ki. Szótlanul nyúlt Jim karja alá. — Nehéz lesz öt kocsira emelni Missis, — szólt a kövér. — Gyerünk inkább énhozzám. A nyomdában Jimet egy padra fektették. Az asszony kigombolta ingét és letörölte testéről a vért. Jim szeme nyitva volt. — Igazad volt... Nem kellett volna bemennem — próbált még tréfálkozni. — Egészséges leszel megint, Jim! — Hol vagyunk? — Nálam van, a nyomdában, — szólt a kövér. — Csak nyugodtan, minden jóra fordul. Megyek orvosért. / » Jim nehezen lélegzett. Az aszezony megsimogatta haját. Aztán mély sóhajtással felállt és kiment az utcára. A kisfiú nyomban odafutott anyjához és ruhájába rejtet te arcát. A két másik gyerek a szekér mellett állt és ijedten nézett anyjukra. — Nyugodjatok meg! Minden rendben van, halljátok? Magasra emelte a kicsit és a kocsi bakjára ültette. — Maradj itt az árnyékban, — mondta neki. Megfordult, mert léptek zaját hallotta. Ketten álltak mellette a kocsmából. — Mit akarnak ? — kérdezte tőlük. — Semmi különöset... Milyen csinos fiúcska ül itt magánál! — Menjenek innen! — Magától értetődik. Gondoltuk cSupán, hogy maga talán nem is látta, hogy ki lőtt az urára. Talán egyszerűen csak baleset volt? Valóban ez lesz a legjobb. Mind magára, mind a csinos fiúcskára néz. ve. A beszélő hangja fenyegetően hangzott. A férfiak kalapjukat tarkójukra tolva, cigarrettáikat szívták. — Takarodjanak innen! — kiáltott az anya. — Természetesen, Missis. Igazán helyes gyermek. Nevetve távolodtak el. Márta mereven nézett maga elé. •— Másszatok a szekérre és Vigyázzatok öcsé tekre! Azután visszatért a nyomdába, férje mellé ült és* egy régi újsággal legyezgette. így találta öt a visszaérkező övér, aki az orvost hozta magával. — Ez orvos, Missis... • Nem tudom, hogy hívják magát, asz én nevem Jedd Logan. Ez pedig dr. Hartley. Az orvos meghajolt, majd leve tette kabátját és feltűrte ingujjait. — Az én nevem Wesliey Márta. Férjem Jim úgylátszik veszélyes" megsebesült. — Ezt egyelőre nem szükséges feltételeznünk. szólalt meg az orvos, kinyitotta táskáját és mű szert vett ki belőle. Jim fölé hajolt. Logan kézenfogta Mártát és a szomszéd szobába vezette. A kály hán kávéskanna állott. A kövér teleöntött egy csészét és Márta elé állította. — Köszönöm, maga nagyon jó hozzám, — mondotta az asszony. Gépiesen egy korty ká ít ivott és ugyanolyar gépiesen visszahelyezte a csészét. — Mért is lőttek rá? És ha megölték volna, — mi lett volna azután ? ... — a kövérre pillantott. — A kakas sem kukorékolt volna utána. Ezek mindig így csinálják. — De miért? — Mert banditák, mert a hata. lom az ő kezükben van. És a hatalom nálunk minden. — Hát tisztességes ember egyáltalában nincs közöttük? — De igein — felelte a kövér — én magam is tisztességes vagyak néha. Az orvos is. Számos kisebb farmer és szegényebb állattenyésztő is az. De meg vannak rémítve. Hisz látta, hogy féltek csak segí. teni is magéinak. — Nem féltek! — válaszolta az asszony. — Nem... — a kövér elfordult és a mennyezetet nézte. — Nincsen feleségem, sem gyermekeim, nincs veszíteni valóm. Látom, hogy mindez hová vezet és bizony néha kimutatom a fogamat. Ha meg tudná mondani, hogy ki lőtt az urára ... — Nem tudom, hogy hívják. — Maga látta őt. Talán leírhatná, hogy ttáeett ki. Márta visszalépett az asztaltól. Nagy, szép szemeivel Logan arcába nézett. — Fenyegetőztek, hogy ellopják a fiamat. — mondotta. — Három gyermekem van, a férjem sebesült... Mindenfélét átéltünk, első fiúnk meghalt, adósságaink miatt elvesztettük a farmot. Nem könnyű dolog ezen a régi szekéren az ismeretlenbe utazni. Újból visszatértek a nyomdába. J.ini csukott szemmel feküdt a padon. A szedőszekrény mellett csen. desen állt a két nagyobb gyerek. Az orvos éppen kabátját húzta fel. Amint Mártát meglátta, így szólt: — Férje megint egészséges lesz, de ágyba kell kerülnie, itt nem fekhet tovább. Mi lenne, ha Jedd és én elvininiök a beteget lakásomra ? — Ön oly sokat tett értünk! — válaszolta Márta. — Még semmit sem tettünk, — vetette oda az orvos. — Maradjon itt ülve, mindjárt visszajövünk. Amint férjét kivitték, Márta .fáradtan rogyott egy székbe. A két gyerek hozzásietett és odasimult anyjához. — Hol van Biliy? — A bakon ült, valószínűleg el is aludt. Az asszony kirohant az utcára, a gyerekek követték. A kocsiülés üres volt. — Bílly, Billy! — kiáltott Márta. — Hisz itt ült a bakon, szepegett a lányka Az asszony a kocsiülés alól kétcsövű vadászfegyvert húzott elő és mielőtt a kocsmába lé pett volna, felhúzta mindkét ra vaszt. A lépcsőn néhány férfi állt. — Valamivel óvatosabban azzal, a puskával — húgocskám! — szólt egyikük hozzá. Egy másik nevetni készült, de a nevetés torkán akadt. Márta kinyitotta az ajtót, belépett hálttal a falnak támaszkodva áiiwa maradt. Az asztaloknál kártyáztak. A vendéglős poharakat mosott. Amint észrevette az aszszonyt, mozdulatai lassúbbá váltak. A. játékosok letették kártyájukat. — Mi legyen ez? Női támadás? — kérdezte valaki. A görbelábú ne vetni 'akart, de hirtelen elnémult. — Maguk ellopták a gyermeke met! Adják azonnal vissza a fia mat! — Senki sem lopta el a. fiát, ve tette oda a vendéglős. — Mi közünk a gyerekéhez. Jobban tenné, ha el tűnnie innen, mielőtt a fegyver el sül. — Azért jöttem, hogy visszaszerezzem a gyermekemet! Két percig várok! Hozzák nekem ide! — Az aki a férjére lőtt, merően nézett rá. majd vállát vonogatva odasúgott valamit a görbelábúnak. Erre ez a hátsó kijáraton át elhagyta kocsmát. A fegyver mind nehezebbé vált. Márta már éppen fontolóra vette hogy aligha tudja sokáig tartani, mikor belépett a görbelábú és kezénél fogva vezette Billyt. Márta megragadta a gyereket és kivitte a kocsmából. Amint nyomda ajtaját kinyitotta, a kövér és a doktor már bent voltak. Az asszony földreengedte a fegyvert, leült és erősen magához szorította Billyt. A kövér érdeklődve figyelte, i doktor pedig felemelte a fegyvert. — Csak semmi aggodalom, mondta az asszony, — a fegyver nincs megtöltve. — Ellopták a gyereket? — kérdezte a kövér. — Megkísérelték. •— És maga visszavette tőlük? — Igen. Rövid hallgatás után kérdi Lo. gan: — Most hát megmondja már, ki volt a tettes? — Márta intett és körülményesen leírta a férfit, aki az urára lőtt —- Rockieyl és a görbelábú, az Cráne! Ez mind bekerül az újságba. Rendikívüli számot adunk ki és szétosztjuk az egész járásban. — Az nem vezet jóra, — vetette oda az orvos. — Azok idejönnek és... — Akkor majd megmutatjuk nekik, hogy kivel .van dolguk. — De ki fog harcolni? — kér. dezte a doktor. — Kerítsd elő Jonest, Frisbeyt, Angleyt és Forstert. Talán magaddal hozhatod Clementet és Andreát is. Egyikük ugorjon át Kenleyért és S-tevensért! Hívd még Mat Whits-et és Jim Smithet is. Ez elegendő is lesz? — Én azt hiszem, ezek félni fognak. — En is féltem. De mesélj nekik az asszonyról. Meséld el nekik, hogy meghunyászkodtak ezek a banditák egy asszony töltetlen fegyvere előtt. Hissz azok gyávák! Majd elbánunk velük! — Jő! Meglátom, hogy mit lehet tenni — válaszolt a doktor és el. tűnt az ajtó mögött. A nyomda mindinkább megélénkült: farmerek és állattenyésztők, ki fegyverrel, ki pisztollyal, léptek be egymásután. A férfiak arca kemény volt. Suttogva beszélgettek Logannal: — Magát a gyermekekkel együtt inkább magamhoz viszem, — szólt a visszatérő doktor Mártához. A szekér a doktor háza előtt állt meg — Jó éjtszakát! — köszönt a doktor, — a feleségem mindenről tud. — És sietve visszament a nyomdába. Amint Márta betette- maga mögött az ajtót, eldördült az első lö. vés, amelyet azután számtalan más követett. Fordította: Gazda Ferenc. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete 1952 október 21.-én, kedden 20 órakor a Belügyi Megbízotti Hivatal hangversenytermében Aranv János emlékestet rendez Megnyitó: Egri Viktor, államdíjas író Emlékbeszédek: dr. Sas Andor, P. Szűcs Béla. Kultúrműsor: Szavalatok: Nagy Jenő és Szakái István Magyar népdalok, előadja a Csemadok pozsonyi helyi csoportjának ének- és zeneegyüttese. WNiVVWVVVVVVVWVVtAWV WWSft^^AWWW^^^ -Qnielkedí o Felhőkön nyargalunk, majd füstbe vész a táj, a tág mezők felett a gép nagy-dongva száll. Erdők, kisvárosok ... — de gát, határ sehol! — lenn már Szloválda; a kék Garam dalol. Es erdők és hegyek... S máris Brno üzen. Szaval: ház-sorok és új meg új üzem. Tovább, tovább!... A gép mint vágy repül velesn .. . Oh, tágulj szemhatár, teljél csak értelem. Hisz vendégek vagyunk, már szellő simogat: kedves szó, figyelem! Es Prága hívogat. Gereblyés Lászlók A XIX. kongresszus tiszteletére A Csemadok dunaszerdahelyi szer. vezettének tagjai világosan látják^ hogy a Szovjetunió és a körülötte csoportosuló demokratikus államok a béke védőbástyái és tudják, hogy a béke ellen irányuló reakciós aknamunkát legeredményesebben jő mun kával és a szocialista kultúra széleskörű terjesztésével lehet letörni. A dunaszerdahelyi Csemadok-csoport ezért harcos feladatot vállalt: kultúrhrigáddal járja a falvakat, a nép közé viszi azt a kultúrát, amely a nép fejlődését, a dolgozóknak új emberré való átalakulását segíti elő. Szeptember 1-én vállalták ezt kötelezettség formájában és azóta 6 ízben szerepelt a népi zenészekből, táncegyüttesből, színjátszókból álló kultúrbrigád. Fellépett a Karcsán megtartott járási pártünnepélyen, a Nemzetközi Szövetkezeti Napon, a Kossuth-ünnepélyen, a szerdahelyi Fáklya-esten, a Hadsereg Napján és a nagymegyeri Fáklya-esten. A dunaszerdahelyi helyi csoport azon igyekszik, hogy működését olvasókörrel, orosz népi nyelvtanfolyammal és tevékeny énekkarral kibővítve, még jobban hozzájáruljon a béketábor megerősítéséhez és a szocia. lizmus mielőbbi felépítéséhez hazánkban. Havran Ferenené, Dunaszerdahely MW WH HI t tMWHWtKWWWH> m<WHHW» Az érsekújvári len-üzem dolgozóinak kötelezettéségvállalásai a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. évfordulója tiszteletére Az érsekújvári len-üzem dolgozói Sztálin elvtárs születésnapjára a következő felajánlást teszik: December 20-ig teljesítik egész évi tervüket és azt 3 százalékkal még túl is lépik, a munkamulasztásokat 2%-kai csökkentik, az új alkalmazottakat az üzemi munka iskolában kiképzik és betanítják az új munkamódszerekre. A gyár gépi berendezését a legnagyobb rendben tartják, hogy kötelezettségvállalásaikat teljesíthessék. Az üzem ideiglenes fürdőszobáját brigádmunka segítségével október 15-ig saját forrásaikból berendezik, hogy a dolgozóknak a téli időben is meleg zuhany álljon rendelkezésére, kultúr- és klubhelyiségüket október l-ig berendezik. Védnökséget vállalnak továbbá a zsitvaudvarhelyi EFSz felett és október l-ig megkötik az együttműködésről szóló kölcsönös szocialista szerződést. Minden két hétben összehívják az üzem dolgozóit, akikkel megxíLrgyalják az üzem tervteljesítését és annak biztosítását Buika József, Érsekújvár.
