Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-14 / 244. szám, kedd

1952 október 11 IIJ S W 5 A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja XIX. kongresszusa mi jelentőségű kongresszuson a Bol sevik Pártot, amely tanítója és ra gyogó példája Valamennyi ország kommunista és munkáspártjainak Ez a párt vezeti a szovjet társadalmat a szocializmu-ból a kommunizmusba. A szocializmus hazájának sikerei és virágzása lelkesedéssel tölt el bennünket, akik az atlanti egyezmény országaiban élünk. Ott a fegyverkezési verseny következté ben egyre kétségbeejtöbbé válik a gazdasági helyzet. Larsen ezekkel a szavakkal fejez te be felszólalását: — Éljen a béke, a dán és a szov jetnép barátsága és együttműködése! Sok éven áf éljen az egész emberiség boldogságára a nagy és sze retett Joszif Visszárionovics Sztá lín! Ezeket a szavakat a jelenlévők viharos tapssal fogadták. Mindenki felállt. , Ezután R. Radmanes, az Iráni Néppárt Központi Bizottságának főtitkára kapott szót. Moszkva, október 12. Elvtársak! Malenkov elvtárs az SzK(b)P Központi Bizottságának munkájáról tartott beszámolójában kimerítően és világosan összefoglalta annak a munkának eredményeit, amelyet a párt és a szovjet nép az SzK(b)P XVin. kongresszusa öta eltelt időszakban végzett. A Szovjetunió népei ezekben az években a a kommunista párt irányításával, Sztálin elvtársnak, a nagy vezérnek és tanítónak vezetésével újabb világtörténelmi jelentőségű győzelmeket vívtak ki, mégjobban megszilárdították a szovjet állam hatalmát, növelték nemzetközi tekintélyét, újabb gigászi lépést tettek a kommunizmus. építésének útján. Ebben az időszakban aratta a szovjet nép nagyszerű győzelmét a hitleri Németország és az imperialista Japán fölött, ebben az időszakban védte meg hazánk becsületét, szabadságát és függetlenségét, szabadította fel Európának a fasizmus igájában szenvedő népeit, mentette meg a világ civilizációját a fasiszta pogromhősöktől, szabadította fel a német népet a hitleri önkényuralom alól. A háború utáni szocialista építés évei egyik legragyogóbb fejezetét jelentik annak az önfeláldozó harcnak, amelyet a szovjet- nép a kommunizmus győzelméért vlv. Ezekben az években páratlan arányokban fellendült a népgazdaság valamennyi ága, szakadatlanul emelkedett népünk anyagi jóléte és kultúrája. Ezt az időszakot a szovjet nép lankadatlen harca jellemzi a világ békéjének megőrzéséért és megszilárdításáért, valamennyi nép szabadságáért, nemzeti függetlenségéért és biztonságáért. A háború alatt és a háborút követő időszakban pártunk megnőtt, megedződött és még jobban megerősítette kapcsolatát a néppel, újabb tapasztalatokkal gyarapodott a kommunista építés minden területén. A kivívott sikerekben öltött testet pártunk általános irányvonalának győzelme, a szovjet nép önfeláldozó készsége, megingathatatlan odaadása és szilárd összefogása a párt, a Központi Bizottság s nagy vezérünk és tanítómesterünk Sztálin elvtárs körül. (Hosszantartó tetszésnyilvánítás. ) Azok a nagyszerű feladatok és távlatok, amelyeket az SzK(b)P Központi Bizottságának beszámolója és a XIX. pártkongresszusnak az új ötéves tervre vonatkozó irányelvtervezete vetített elénk, világosan mutatják a kommunista párt gondoskodását a népgazdaság újabb -óriási fellendüléséről, a szovjet nép anyagi és kulturális színvonalának további emeléséről. Az imperializmus táborában az elmúlt években folytatódott a belső és külső ellentétek további éleződésének. a válság elmélyülésének és a kapitalista rendszer gyengülésének folyamata, az a folyamat, amely az Radmanes beszélt a Szovjetunió békeszerető lenini-sztálini külpolitikájáról, amely Irán számára függetlenségének zálogát jelenti. Az 1921-ben kötött szovjet.iráni szerző dés az első egyenjogú szerződés, amelyet Irán nagyhatalommal kötött. Ez a szerződés egyik alapvető tényezője volt nemzeti függetlensé günknek, ma is az. és az is marad — mondotta Radmanes. — Nem en gedjük meg. hogy az amerikai és angol imperialisták megvalósítsák Iránra vonatkozó őrült terveiket és az országot gyarmatukká, a Szov. jetunió elleni felvonulási területté váltóztassák. Az iráni nép sohasem fog fegyvert legjobb és legkedve sebb barátja, a Szovjetunió ellen (Viharos taps.) Radmanes beszéde végén éltette a Szovjetunió és Irán népeinek barátságát, Lenin-Sztálin pártját, Sztálin elvtársat, az egész világ dolgozóinak vezérét és tanítóját. E szavaknál a kongresszusi küldöttek nagy tapsvihar közepette felálltak. Utána H. Bahdas, Szíria és Liba non Kommunista Pártjának fötit kára emelkedett szólásra. Szíria és Libanon munkásai és parasztjai, valamennyi igaz hazafi nevében kö szöntötte a XIX. kongresszust, az egész szovjet népet, a nagy Sztálint. Azután így folytatta: — Elvtársak! Önökben reményke. dik az egész emberiség. A mi né. pünk is — éppúgy, mint a világ valamennyi népe, — önöknek köszön heti, hogy megszerezte a függetlenségért, a demokráciáért és a szocializmusért folyó harcban kivívandó győzelem szilárd hitét. Beszédét ezekkel a szavakkal fe jez te be: Éljen a szovjet-arab barátság! Éljen a Bolsevik Párt XIX. kongresszusa — a békének és a kommunizmus építésének kongresszusa! Éljen szeretett vezérünk és tani tónk, a>. emberiség lángelméje, a nagy Sztálin elvtárs, Szíria és Libanon népeinek nagy barátja. (Hoszszantartó taps. Mindenki felállt.) A kongresszus következő ülését október 13-án tartja. kulturális felemelkedését. A szocialista földmüvelés legszámottevőbb eredménye a gabonanemüek termésének rendszeres növekedése, amely 1952-ben elérte a 8 milliárd pudot. Az SzKíb)P Központi Bizottságának beszámolója hangsúlyozza, hogy a gabonaprobléma, — amelyet azelőtt a legégetőbb és legkomolyabb problémának tekintettek — sikerrel, végérvényesen és visszavonhatatlanul — mint Malenkov elvtárs beszámolójából kitűnik, emelkedett az egyéb mezőgazdasági növények össztermése, lényegesen növekedett az ország állatállománya, túlsúlyba jutott a szovhozok és kolhozok állattenyésztése. A szocialista termelési mód erejét és előnyeit az élet megcáfolhatatlanul bebizonyította - a mezőgazdaságban is. A szocialista mezőgazdaság ma erős és szilárd bázisa országunk lakossága szakadatlanul javuló élelmiszerellátásának, megbízható nyersanyagbázisa fejlődő iparunknak, forrása azoknak az állami élelmiszeranyagtartalékoknak, amelyek minden eshetőségre biztosítani tudják az országot. A kapitalista világ gabonaössztermése 1938-tól 1940-ig 2 milliárd púddal csökkent. Az Egyesült Államok gabonaössztermése 1947-től 1950-ig 26 százalékkal esett. Az Egyesült Államok szenátusi bizottságának adatai szerint az egy főre eső gabonafogyasztás 1950-ben 19 százalékkal volt kevesebb, mint a háború előtt. De az utóbbi években az Egyesült Államokban nemcsak a gabonafogyasztás csökkent. Az Egyesült Államok mezőgazdasági hivatalának adatai szerint az étolajgyártás és fogyasztás 1951-ben 41 százalékkal volt a háborúelőtti színvonal alatt, a bárányhúsfogyasztás 56 százalékkal, a borjúhúsfogyasztás pedig 14 százalékkal csökkent. Harold Dodds, a princetoni egyetem elnöke nagyon találóan fejezte ki magát, amikor azt mondta, hogy „az ágyúk eltakarították az amerikai munkás asztaláról a húst és a vajat". A szovjet mezőgazdaság valamenynyi ágának sikerei eleve biztosították a mezőgazdasági termékek és nyersanyagok beadásának jelentős mennyiségi és minőségi növekedését. A mezőgazdaság fejlődése szempontjából rendkívül fontos volt az SzK(b)P Központi Bizottsága és a kormány által 1940-ben jóváhagyott új mezőgazdasági begyűjtési politika, amely szerint a kolhozok beadási kötelezettségét mind a földmüvelés, mind az állattenyésztés területén a kolhoz szántóföldjeinek, vagy földterületeinek hektárokban kifejezett nagysága alapján állapítják meg. A begyűjtésnek ez a rendszere még érdekeltebbé tette a kolhozokat és a kolhozparasztokat a közösségi földmüvelés és állattenyésztés fejlesztésében, biztosította a begyűjtés szilárd és megingathatatlan alapját. Ez a begyűjtési politika — alkalmazásának tizenkét éve alatt — ragyogóan bevált. Évről évre jelentősen emelkedik majdnem valamennyi mezőgazdasági termék- és nyersanyagfajta begyűjtött mennyisége. A gabonabegyüjtési tervet hosszú évek óta túlteljesítik. Az állami gabonabegyűjtési terv teljesítése 1952-ben szintén sikeresen folyik. Igen sok terület, határterület és köztársaság már teljesítette és túlteljesítette a gabonabeadási tervét. A közeljövőben minden területnek, határterületnek és köztársaságnak teljesítenie kell a gabonabeadási tervet. Említésre méltó, hogy az Ukrán SzSzK, a krasznodari és sztavropoli határterület, a rosztovi és a krimi terület — túlteljesítve az idei gjabonabeadási tervet — több gabonát adott be, mint 1940-ben és ami rendkívül fontos, jelentős mértékben a búza termesztésének növelése alapján emelte a termény beadását. Megnövekedett a búza termesztése és beadása igen sok területen. így keleten, a központi övezetben és a Kaukázusontúl köztársaságaiban is. Jelentős mértékben növekedett a búza termesztése és beadása Grúziában, Azerbajdzsánban és Örményországban. Ez lehetővé tette, hogy a köztársaságokba sokkal kevesebb búzát kelljen bevinni távoli területekről. Malenkov elvtárs beszámolójában rámutatott, hogy a legértékesebb kenyérgabonának, a búzának össztermelése 1952-ben 48 százalékkal növekedett 1940-hez viszonyítva. Ennek eredményeképpen a búza százalékos aránya az 1952. évi gabonabeadásbaň jelentős mértékben megnőtt és 61 százalékot tesz ki az 1940. évi 43 százalékkal szemben. Ez lehetővé teszi, hogy kielégítsük a dolgozók részéről nagymértékben megnövekedett keresletet a minőségi pékáru terén. A legjobb minőségű búzaliszt előállítása és fogyasztása az idén 69 százalékkal emelkedett 1940-hez viszonyítva, az elsőrendű búzaliszté pedig 29 százalékkal. A Szovjetunió Minisztertanácsa és az SzK(b)P Központi Bizottsága és az állattenyésztés fejlesztése hároméves tervéről és az állattenyésztés termékeinek begyűjtéséről szóló határozataiban 1949-ben a következőkre mutatott rá: az ország népgazdaságának fellendítéséhez és a nép jólétének további emeléséhez fűződő érdekek követelöen előírják, hogy a következő három esztendőben a hús, vaj, tej, tojás, szalonna, bőr, gyapjú és egyéb állattenyésztési termékek beadásának mennyisége legalább másfél-kétszeresére növekedjék." A párt- és szovjetszervek és a begyűjtő szervezetek alapjában véve elérték a feladat teljesítését. 1951ben 1948-hoz viszonyítva 1.4-szer annyi tejet, 1.5-szer annyi húst, gyapjút és bört és több mint kétszfrannyi tojást adtak be, ami szintén jelentős mértékben túlszárnyalja az 1940. évi szinvonalat. Jelentősen megnőtt 1951-ben a gyapot és cukorrépa beadása 1940hez viszonyítva. 1951-ben hasonlóképpen megnőtt — 1940-hez képest — a tea beadása 83 százalékkal, a szőlőé 34, a gyümölcsöké 42, a selyemgubóké 28, a karakülbőröké 18, a prémeké 51 százalékkal, a feldolgozatlan szőrméké négyszeresére. Jelentős mértékben megnövekedett e termeivények beadása 1952-ben is. Folytatódott ezekben az években a kolhozok és kolhozparasztok természetbeni és pénzjövedelmének növekedése. Mennyiségileg megnőttek a kolhozok vetőmagbiztosítási és egyéb alapjai és emelkedett a kolhozparasztoknak munkaegységeik után kiadott gabonamennyisége is. Erről tanúskodik pl. az a tény, hogy 1951ben a kolhozparasztok és kolhozok 170 százalékkal több lisztet őröltettek a malmokban saját szükségleteikre, mint 1947-ben, a kolhozok és kolhozparasztok 1951-ben több mint kétszerannyi kenyeret adtak el a városi kolhozpiacokon, mint 1947-ben. A szovjet begyűjtési rendszer gyakorlatában bizonyos mértékig fejlődött a beadott termeivények „áruraváltása", vagy ahogy Sztálin elvtárs rámutat: a termékcsere csírája. A begyűjtés során igen sok árut kedvezményes áron bocsátanak rendelkezésre, aminek eredményeképpen a kolhozok és kolhozparasztok csupán 1952-ben többmilliárd rubel összegű tiszta nyereséghez jutnak. Sztálin elvtárs feladatul tűzte ki. íiogy a termékcsere csíráit a mezőgazdaság minden ágában meg kell szervezni és a termékcsere széles rendszerévé kell fejleszteni olyanformán, hogy a kolhoz termékeiért necsak pénzt, hanem főként szükséges iparcikkeket kapjanak. Sztálin elvtárs lángeszű előrelátás, sal határozta meg, milyen óriási Jelentősége van a kommunista társadalom építésében annak, hogy a termékcsere csiráit a termékcsere széles rendszerévé fejlesszék, amely „reális és döntő eszköze annak, hogy jelenlegi viszonyaink között a kolhoztulajdont az össznépi tulajdon színvonalára emeljük". Mezőgazdaságunk sikerei minden szovjet embert megörvendeztetnek. Ezek a sikerek megcáfolhatatlanul tanúskodnak a szocialista mezőgazdaság döntő előnyeiről a kapitalista országok mezőgazdaságával szemben. Az új ötéves terv még nagyobb szabású távlatokat nyit meg mezőgazdaságunk előtt. A begyűjtésben, valamint egyes területek mezőgazdasági termelésében azonban még vannak • fogyatékosságok. Nagy fogyatékosság az, hogy egyes területeken és kerületekben nem fordítanak elegendő figyelP. K.Ponomarenko elvtárs felszólalása az SzK(b)P XIX. kongresszusának oklóber 8-i esti ülésén egész politikát és az egész gazdaságot a háborús előkészületeknek, a dolgozók létérdekei ellen intézett kíméletlen támadásának rendeli alá. Az elmúlt években folytatódott a kapitalista országok munkásosztályánának abszolút és relatív elnyomorodása, a mezőgazdaság hanyatlása. A dolgozó parasztság óriási tömegei elveszítik földjeiket és koldusbotra jutnak. A paraszti kis. és törpegazdaságok milliói — amelyek a trágyahiány miatt Kimerült földeken elmaradott, sokszor középkori szerszámokkal kilzködtek, — az elviselhetetlen adóterhek súlya és a kapitalista konkurrencia csapásai alatt tönkrementek és eltűntek a föld színéről. Törökországban például, amelyet az Egyesült Államok fökolomposai minden józan értelem meghazudtolásával a „szabad" országok mintaképeként hirdetnek — ötmillió parasztnak valójában még talpalatnyi földje sincs és — mint az „Aksam" című török lap írja — a parasztok munkát keresve, éhezve bolyonganak az országban. A kis nadrágszíj parcellákkal rendelkező parasztcsaládok közül is csupán minden százötvenediknek van saját ekéje. Ezzel szemben Törökországban az összes földek kétharmada van a földesurak és a kapitalisták birtokában. A földek zöme megmüveletlen. Az Egyesült Államokban a farmerek százezrei mennek tönkre és növelik a hajléktalan, vándorló mezőgazdasági munkások sorait. Csupán 1945-től 1950-ig 713.000 farmergazdaság ment tönkre és „tűnt el". Ugyanakkor, amikor a parasztgazdaságok milliói kegyetlenül szenvedtek a földhiánytól, a kapitalista országok nagybirtokosainak tulajdonában lévő, megművelésre alkalmas föld kétharmada megmüveletlen és bevetetlen. A kapitalizmus prókátorainak semmiféjp mesterkedéssel sem sikerült takargatni a munkások és dolgozó parasztok nyomorúságát, éhínségét és jogfosztottságát a kapitalista országokban, a gyarmatokon és félgyarmatokon. A tőkések és a földesurak — akik saját kezükben összpontosítják a földbirtokokat és az árugabona zömét — szuperprofit-hajhászásukban végkimerülésre és éhhalálra kárhoztatják a dolgozók széles tömegeit. Ezek a kapitalizmus garázdálkodásának szükségszerű következményei. Az imperialista burzsoázia ideológusai hamis számításokkal bizonygatják, hogy az állítólag „csökkenő" földhozadék következtében a technika semilyen színvonala mellett sem lehet élelemmel ellátni az egyre szaporodó lakosságot. „A világon ez idő szerint a legfenyegetőbb erő a születési arányszám feltartóztathatatlan növekedése" — üvöltik az amerikai geopolitikusok és reakciós filozófusok. Arra uszítanak, hogy a föld lakosságának számát legalább felére kell csökkenteni. Az imperialisták e tudós lakájai olyan módszereket dolgoznak ki erre a célra, amelyek saját kifejezésük szerint is „az emberek tudományosan megszervezett tömeges irtását" jelentik. Ilyenfajta kannibáli őrültségekkel van tele az Egyesült Államok egész sajtója. Ezek a szörnyek a legfélreérthetetlenebb és legvisszataszítóbb formában hangoztatják azokat az embergyülölettöl fűtött terveket. amelyeket az amerikai háborús gyujtogatók az emberek millióinak kiirtására dolgoztak ki. Az imperialista rablók leplezetlen cinizmussal szónokolnak az előkészítésük alatt álló hódítóháború céljairól. Egy tekintélyes külföldi diplomata és kém kijelenti könyvében, hogy üdvözli az elkövetkezendő háborút, mivel — véleménye szerint — e háború eredményeképpen az Egyesült Államok zsákba teheti a földgömböt és dúsgazdagon élhet az öszszerablott holmikból. Amikor az ilyesféle nyilatkozatókat olvassa az ember, feltétlenül eszébe jut egy keleti közmondás arról a rablóról, aki, amint ezt a közmondás mondja: vad és mohó volt, de értelme szegény. Az amerikai imperialisták támadó terveik megvalósításának útjában ott áll a Szovjetunió egyre növekvő ereje és békeakarata. Az imperialisták rabló terveivel szemben ott áll a világ békéjéért keményen harcoló népek törhetetlen elszántsága. A haladó emberiség tekintete, minden reménye és várakozása a Szovjetunió felé fordul, mert a Szovjetunió az új élet hírnöke és példaképe valamenynyi ország dolgozói számára. Országunk népei, Lenin-Sztálin pártjának vezetésével megszabadultak a kapitalizmus béklyóitól, felépítették a szocializmust, amelynek alaptörvénye Sztálin elvtárs tanítása szerint: az ^gész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosítása, a szocialista termelés szüntelen fejlesztése és tökéletesítése útján, a legfejlettebb technika alapján. A szovjet rendszer egyik legnagyobb vívmánya volt a falu szocialista átépítése. A kolhozrendszerre való áttérés lehetővé tette a mezőgazdaság évszázados elmaradottságának felszámolását, lehetővé tette, hogy a dolgozó parasztok megszabaduljanak a földesúri és kulák-elnyomástól és a vigasztalan élettől. „Az emberiség történetében — mondja Sztálin elvtárs — először jelent meg a világon olyan hatalom, a szovjet hatalom, mely a gyakorlatban bebizonyította ,hogy kész és képes rendszeres és tartós termelési segítséget nyújtani a parasztság dolgozó tömegeinek." A párt és a szovjet állam minden feltételt megteremtett a szocialista mezőgazdaság eredményes fejlődéséhez és ellátta nagyteljesítményű, korszerű technikával. Ez biztosította a szocialista mezőgazdaság valamennyi ágának páratlan arányú fejlődését, a kolhozok nagyszerű felvirágzását, a szovjet falu anyagi és