Uj Szó, 1952. szeptember (5. évfolyam, 208-232.szám)

1952-09-16 / 220. szám, kedd

2 III SZŐ 1952 «September

1 16 M. I. Kutuzov, a dicső orosz hadvezér Napoleon legyőzője A bányásznapot ünnepelte hazánk dolgozó népe (Folytatás az 1. oldalról) rogyinoi síkún. Napoleon 136 ezer főnyi seréggel és 687 ágyúból állá tüzérséggel érkezett Borogyinhoz. Az orosz reguláris csatiatok létszáma Borogylnonál 120 ezer f6 volt. Napoleon az oroszok balszárnyára akarta mérni a főcsapéit. A franciák támadásai egymást követték. A Bagratlontól fellelkesített orosz csapatok azonban hallatlan szilárdsággal vették vissza a rohamokat. Napoleon kénytelen volt erre a szakaszra mintegy 400 löveget összpontosítani. A csata több, mint 6 órán át tartott. Bügratíont égy ágyúlövedék szilánkjai halálra sebezték. A franciáknak hatalmas erőfeszítés árán sikerült benyomnlok az orosz hadsereg balszárnyéit. Napoleon ezután Rajevszklj ütegének támadására adott parancsot. Heves harcban az ütegnek szinte valamennyi védelmezője elesett. A franciáknak azonban nem sike• rült megtörniük az orosz hadsereg ellenállását. Kutuzov a döntő pillanatban az ellenség hátába küldte Platov kozákjait. Ezek meghiúsították Napoleon tdrvét. A borogyinoi csata megmutatta az orosz hadsereg hősiességét és erejét. Maga Napoleon is beismerte halála előtt: „Valamennyi csatám közül az volt a legborzalmasabb, amelyet Moszkva alatt vívtam. A franciák méltónak mutatkoztak arra, hogy győzelmet arassanak, de az oroszok legyőzhetetlennek bizonyultak." A borogyinoi csata után az orosz hadseregnek mégsem volt még erőtúlsúlya, ezért lassan visszavonult a moszkvai úton. Senki sem hitt abban a lehetőségben, hogy Moszkvát harc nélkül feladják. A Moszkva alatti állások azonban alkalmatlanok voltak ú/ csatára. A hadsereget meg kellett őrizni és elő kellett készíteni az elkövetkezendő harcok.ra Kutuzov elhatározta, hogy feladja Moszkvát. A Fili nevű faluban tartott haditanácson Kutuzov ezt mondotta tábornokainak: „Ameddig meglesz a hadsereg és ellenállóképes lesz, addig reményünk van arra, hogy előnyösen fejezzük be á háborút. Ha azonban a hadsereg megsemmisül, elvész Moszkva és Oroszország." 1812 szeptember 2-án kora reggel a visszavonuló orosz seregek szakadatlan áradatként özönlöttek Moszkván keresztül. A hadsereggel együtt elhagyták a várost Moszkva lakói is. Midőn a francia csapatok a csendes, néptelen Moszkvába bevonultak, különféle városrészekben tűzvészek törtek ki, amelyek hat napon át tartottak. Napoleon a Kreml-palota ablakából nézte a tűztengert. A büszke hódító megrázkódott. „Micsoda nép ez — kiáltott fel. — Önmaguk égetnek fel mindent. Ez sok bajt jelent nekünk." tűzvész ellen senki sem küzdött. Az égő várost elhagyó moszkvaiak ezt mondották: „Vesszen el minden, csak ne kerüljön az ellenség kezébe!" Napoleon serege Moszkvában mindent összerabolt, ami nem lett a tűz martaléka. A francia katonák részegeskedni kezdtek. A ,.Nagy hadsereg" felbomlott. Napoleon békejavaslatokkal fordult /. Sándorhoz, /de nem kapott választ. A télre Moszkvában maradni: értelmetlenség lett volna. Napoleon elhatározta, hogy elhagyja Moszkvát. Október 6-án reggel 7 órakor Napoleon megkezdte a visszavonulást. Kaluga felé indult, ott voltak az orosz sereg élelmezési raktárai. Kutuzov attónban, aki a rjazanyi úton vonult vissza Mosskvábil, megkerülő manőverrel rátért a kalugat útra. Itt, Malojaroszlavecnél az orosz sereg elvágta Napoleon útját. Heves harc kezdődött. Malojaroszlaoec egyetlen nap alatt nyolcszor cserélt gazdát. Napoleon nem határozta el magát arra, hogy újból általános csatába kezd Kutuzov csapataival. Parancsot adott seregének, hogy forduljanak a szmolenszki útra. Es az út elpusztított vidéken húzódott át, fajta a visszavonulás súlyos nehézségekkél járt. Kutuzov szakadatlanul követte az ellenséget, párhuzamosan vonult vele és súlyos oldalcsapásokat mért rá. A viszszavonuló napoleonl hadsereg útján és hátában orosz partizánok működtek. A partizánok kikémlelték a francia ellátó oszlopokat, rájak támadtak, vagy hirtelen megrohanásaikkal nyugtalanították az ellenség hátvédjét. Egyes francia katonákat, sőt egész osztagokat fogságba ejtettek. Akinek nem volt fegyvere, az fejszével és villával vonult harcba. A parasztasszonyok a férfiakkal egy sorban vettek részt a küzdelemben. Kutuzov minden erővel támogatta a parasztok fellépését a napoleonl sereg ellen. "Melyik hadvezér ne verné meg az ellent úgy, mint én, ily bátor néppel! Boldog vagyok, hogy az oroszokat vezethetem." — írta Kutuzov, látva a nép hatalmas hazafias lelkesedését. /Íz orosz seregek szakadatlanul üldözték az ellenséget. Beállottak a korai fagyok, A hó belepte a síkságot és a feldúlt vagy felégetett falvakat, amelyekben a franciák sem a hideg elől oltalmat, sem ételt nem találtak. A franciák tömegesen kezdtek szökdösni. A fegyelem meglazult. Az éhes francia katonai egységek rablóbandákká alakultak. Kutuzov szakadatlanul üldözte Napoleont. Az végül is elérte a Berezina folyót. Az átkelés ágyú- és puskagolyók özönében folyt. Napoleonnal együtt mintegy hatvanezer ember kelt át a folyón, de ez a sereg is tovább apadt. December végére a „Nagy hadsereg"-ből alig maradt 30.000 ember. Midőn az ellenséget véglegesen kiűzték Oroszország földjéről, az egész ország öröm és büszkeség érzésével olvasta Kutuzov kiáltványát, amelyben lerótta a köteles tiszteletet az orosz harcosok példa nélkül álló tettei és hősiessége előtt. „Bátor és győzedelmes hadsereg! Végre a birodalom" határain állok. Mindegyik közületek a haza megmentője. Oroszország ezzel a névvel köszönt benneteket. Az ellenség kitartó üldözése és a szokatlanul súlyos nehézségek, amelyeket a. gyors előnyomulásban elviseltetek, minden népet bámulatba ejtenek és halhatatlan dicsőséget szereznek nektek." Az orosz nép és hősi hadserege Kutuzovnak, a nagy hadvezérnek vezetésével szétzúzta az Oroszország függetlenségére törő francia hódítókat. Az orosz nép Napoleonban hóditót, leigázót látott és az egész nép harcot kezdett ellene. Ebben van Napoleon „Nagy Hadserege" romlásának •főoka. Az 1812-es háború az orosz nép igazságos háborúja volt függetlenségéért. Honvédő Háború néven vonult be hazánk történelmébe. Kutuzov kiváló haditetteinek emlékét az 1941— 1945. évi Nagy Honvédő Háború idején a Kutuzov-rend alapításával örökítették meg. Rosztov a Donon Ezután Mikulás Alojz, a nováky-1 szénbányák vállalati igazgatója b. szélt az üzem helyzetéről. Beszédé, ben foglalkozott azok _al az okokkal, amelyele miatt a nováky-i szénbánya üzem reálisan felépített ter. Vét szeptember 13-ig csak 65.9%(r. é.) Pótoron már a korareg, geli órákban gyülekeztek a bányászok a bánya bejárata előtt, ahol egyenruhában feszítő bányásztanulóink várták őket. Felsorakozás után a zenekarral az ólén elindultak az ünnepély színhelyére. A zászlókkal feldíszített tribünök előtt foglaltak helyet a legjobb bányászok. Az ünnepi beszédet a Szlovák Nemzeti Tanács megbízottja, Skalick? elvtárs tartotta meg. Beszédében máltatta a Bányásznap jelen tőségét és hős bányászaink munkáját, akik ma a legfontosabb szaka, szon állnak a szocializmus építésében. Skalicky elvtárs hangsúlyozta, hogy fokozni, gyorsítani kell a szo cializmus építését és ezért minél több szénre van szükségünk s kiemelte beszédében, hogy a hét év alatt Iparosításunkban elért eredményekért bányászainkat illeti főiként köszönet. A beszédek elhangzása után kultúrműsor következett. Bányásztanulóink felköszöntötték a bányászokat, majd énekkel és tánccal szórakoz tatták aiz egybegyűlt közönséget. Az ünnepély után a hüségpótlékot (k. 1.) — Még fentragyogott a hajnalcsillag, de a dernői bányászok és velük együtt a többi dolgozók is már talpon vannak. Valamennyien ott szorgoskodnak az üzemi iroda előtti téren, ahol az ünnepélyt, a Bányásznapot fogják megtartani. Szívükét valami kellemes, jóleső érzés fogja el. Mindenki örül, mindenki jókedvű. A levegő megtelik ünnepélyes hangulattal. Nem is csoda! Hisz ma, szeptember 14-én ünneplik bányászaink és az egész ország dolgozó népe a Bányásznapot, Most amikor szabadon ünnepeljük ezt a napot, bányászaink és a dernői bányászok is a hős Szovjet Hadseregre gondolnak, amelynek köszönhetik, hogy szabadon ünnepelhetnek. Az ünnepélyt Kalinák elvtárs, a kerületi szakszervezeti tanács kiküldötte nyitotta meg, Beszámolójában megemlékezett azokról a harcokról, amelyeket bányászaink és az egész ország dolgozó népe Gottwald és Zá(k b.) Rudnó bányászai nagy gonddal készültek az idei bányásznapra. Már szombaton ünnepi díszbe öltöztették községüket. Vasár, nap reggel 9 órakor a bányászközség egész lakossága hosszú, fegyelmezett sorokban vonult fel az új sporttelepre. Munkaruhák Helyett egyenruhás ünnepi köntös feszült a bányászok domború mellkasán. A bányászok legszebb ünnepét Oresko elvtárs, az üzemi tanács elnöke nyitja meg. Üdvözli a megjelent vendégeket és az egybegyűlt dolgozókat, majd átadja a szót az üzem igazgatójának, Csulik János elvtársnak, aki ismerteti a dolgozókkal az elért eredményeket, de egyúttal feltárja a hibákat, amelyek hátráltatták a terv teljesítését. Rudnóbanya nem tudta teljesíteni a tervet, az év elejétől 80.6 százalékot ért el. Ez nemcsak a bányászok hibája, de a vezetőségé is; főleg az üzemi szakszervezet gyenge mun kájának lehet betudni a lemaradást. Ezután röviden .vázolta a jövöévi tervet, az új technika, új gépek bevezetését, ami hozzásegíti őket ah. hoz, hogy lemaradásukat minél előbb behozhassák. " Az ünnepi beszédek elhangzása után az üzemi tanács elnöke ismertette Rudnóbánya dolgozóinak kötelezettségvállalásait, amelyeket az SzKíblP XIX. kongresszusára, a Nagy Októberi Forradalom 35 évfordulójára, valamint Sztálin és Gottwald elvtársak születésnapjára tettek. Az ötévesterv-bányábaa. Kubik ra teljesítette és kiemelte azokat a munkakollektívákat, amelyek a legjobb helyezést nyerték a Bányásznap versenyében. Ezután majdnem 700 nováky-i bányásznak osztottak ki hüségpót lékot. I osztották ki. Egymásután vették át a borítékot a bányászok, akik egész évi munkájukkal bebizonyították, hogy méltók a jutalomra. Agocs József elvtárs 7440 koronát kapott. Elmondja, hogy régente semmibe sem vették a bányászt és nem fizették meg munkáját. Nerriegy. szer sztrájkkal kellet kiharcolniok a nagyobb darab kenyeret családjuk részére. Visszaemlékezik az 1931. évi ragyolci sztrájkra, mely 4 hétig tartott és végül 50 százalékra teljesítették követelésüket. Agocs József szavai szerint a bányászmunka a legszebb és nem is tudna már másjtt d< lET.zni, csak á bányában, ahol már 25 éve dolgozik. Magvető Pál, akit jó munkájáért munkavezetőnek neveztek ki, a leghatározottabban állítja, hogy ma a bányászok élete összehasonlíthatatlanul könnyebb, mint a múltban volt. A gépesítés folytán könnyebb a munkájuk és jobb a keresetük. A pótori bányának nem egy női dolgozója van. Kitűnik közülük Albert Margit, aki önként jelentkezett egy évi brigádra. Azelőtt Pozsony, ban ajz élelmezésügyi megbízotti hivatalban volt könyvelönő. Saját szavai szerint szép a bányászélet és nagyon megszerette. potocky elvtársakkal az élen a magasabb bérért, a kizsákmányolás ellen harcoltak a reakciós gyárosok és a kormány ellen. Beszédében részletesen rátért a felszabadulás után elért eredményekre, bányászaink hős munkájára. Értékelte és, egyben megköszönte a dernői bányászok eddig elért sikereit és feltárta a hiányosságokat, hibákat, melyeket .a jövöben ki kell küszöbölni, hogy az eddiginél is jobb eredményeket érjenek el a szocializmus felépítésében. Ezután az üzemvezető elvtárs megköszönte a dernői vasércbányák dolgozóinak, technikusainak és bányászainak hősies munkáját, amit az üzem érdekében tettek, majd ünnepélyes keretek között kiosztották a hüségpótlékot úgy a külüzem dolgozóinak, mint a bányászoknak, amit becsületes munkájuk után megérdemeltek. János eseportja a mai Bányásznapon Iiöíi lezettséget vállait, hogy a jövő évi Bányásznapig 90p métert fog előremenni vágathajtásban. Kubik János, de vele együtt R d nóbán/a összes dolgozói is tudják, hogy csak tervük túlteljesít-Jt'vel leh'.t, ,szeb)> és boldogabb életet teremteni maguk és gyermjkiik r'ü&máia. ß kótelezettségvál'a'.ás-uc felolvasása után következett az ajándékok kiosztása. Amikor a nejeket felolvasták, a tömegből mosolygó bányászok lépteit elő. Az üzem igazgatója kiosztotta az értékes ajándékokat: kerékpárt, rádiót, zsebórát és más értékes tárgyakat. Gurcsik János élmunkás, aki 160 százalékon felül teljesíti tervét, boldog és mosolygó arccal veszi át a hatalmas rádiót, amely 8700 korona érteknek felel meg. Kinyik József kerékpárt. Tancik Gyula szintén egy 8700 korona értékű rádiót kap. Nehéz lenne felsorolni az összes ajándékokat, amelyek több, mint 150.000 korona értékben jutottak kiosztásra. Az ajándékok kiosztása után következett a a hüségpótlékok kifizetése. A mai Bányásznapon .2,590.803 koronát, osztanak ki hüségpótlékként a rudnói bányászok között. Ott látjuk Kubik Jánost, Nóvák Jánost, Kren» parszki Józsefet, aki 10.131 koronát és Fleischer Károlyt, aki 9413 ko. rana hüségpótlékot kap kezébe. Kubik János, amikor átveszi a hüségpótlékot s a borítékot megtapogatja, úgy érzi, mintha munkájának kamatját kapta volna vissza, amit a dolgc®5 népnek adott. \ Franciaország a forradalom első éveiben forradalmi felszabadító háborúkat vívott. A helyzet később meg' változott. 1799 novémb&r 9-én Franciaországban Bonaparte Napóleon tábornok katonai egyeduralmat teremtett. A tábornok hamarosan Franciaország császára lett. Nagy és sikeres hadjáratokat vezetett: 1812-ben szlnte egész Nyugat-Európa a hódító lába előtt hevert. Napoleon világuralomról álmodott, de látta, hogy addig nem lehet a világ ura, amíg Oroszországot szét nem zúzza. Szét akarta tehát tagolni és Franciaország gyarmatává tenni az Orosz Birodalmat. Napoleon azt a feladatot tűzte ki serege számára, hogy gyors csapással végezzen Oroszországgal. Azon volt, hogy már a háború első napjaiban minél mélyebben ékelődjék be Barklay és Bagration seregei közé és egyenként verje szét őket. Az orosz parancsnokság az akkori körülmények közt egyedül helyes taktikát válasz. totta: a döntő összecsapást elkerülve visszavonult és arra törekedett, hogy a két hadsereg Napoleonnak Moszkva felé vezető útján egyesüljön. <42 Oroszország ellen indított napóleoni támadás veszélyének pillanatában az orosz társadalom széles rétegei olyan embert akartak a hadsereg élén látni, aki képes szétverni az ellenséget. Valamennyi orosz ember száján egyetlen név hangzott: Kutuzov, Mihail Illarionovics OoljenyiscsevKutuzov 1745 szeptember 5-én született Pétervárott. Atyja korának egyik legműveltebb embere volt. A tudomány szeretetét fiába is beleoltotta. Mihail Kutuzov sikeresen elvégezte a katonai mérnökkari iskolát. Jól megtanulta a mérnöki tudományokat, a tüzéri tudnivalókat, kedvvel foglalkozott matematikával és remekül beszélt több idegen nyelven. Mihail Illarionovics mint századparancsnok szolgált az asztrachányi ezredben, melynek parancsnoka Szuvorov volt. A nagy hadvezér rögtön észrevette a tehetséges fiatal tisztet. Maga mellé vette és nagy hatással volt rá. Kutuzov a harcbdn nemcsak bátor és merész, de megingathatatlanul hidegvérű, rendelkezőképes és kezdeményező is volt. A második török háború idején Kutuzov résztvett Izmailia híres ostromában. Itt különösen kitűnt szervező és hadvezéri képességeivel. Szuvorov ezt jelentette róla: „Kutuzov tábornok a hadiművészeinek és személyes bátorságnak új példáit mutatta. A balszárnyamon vonult fel, de jobbkezem volt.'' Kutuzov sok harcban személyesen is résztvett, három ízben megsebesült, de mindig visszatért a csatasorba. Az Alusta közelében lefolyt csatában (a Krim félszigeten) Kutuzov zászlóval kezében vágtatott előre és úgy vezette rohamra katonáit. Ebben a csatában súlyosan megsebesült és elvesztette fél szemét. Kutuzov gyűlölte az értelmetlen rendgyakorlatokat és a botozó fegyelmezést. Szuvorovhoz hasonlóan megvetette a cárJ, udvarban uralkodó szolgalelkűséget, hizelgést és korrupciót. Az udvarban nem szerették. Maga 1. Sándor (Alexandr) cár sem szenvedhette. A katonák azonban tisztelték és becsülték parancsnokukat. I. Sándor a hadsereg és a nemesség követelésének engedve Kutuzovot nevezte, ki főparancsnokká. 1812 augusztus 17-én Kutuzov megérkezett a Carjovo Zajmiscsébe visszavonult hadsereghez. A katonák örömrivalgással fogadták a vezért. „Megjött Kutuzov, hogy szétverje a franciákat" — mondották egymásnak. Kutuzov folytatta a visszavonulást, de erőteljesen készülődni kezdett a csatára. A franciákkal megvívandó harc helyéül Borogyino falut választotta ki. A terep itt dombos és szakadékok szelik át. Az orosz hadsereg felvonulásának közepén Borogyino. a balszárnyon Szemjonovszkoje falu feküdt. A faluk előtt elterülő széles síkság -alkalmas volt a csapatok átcsoportosítására. Itt hamarjában három földerődöt építettek, kisebb árkokkal és nem nagyon magas sáncokkal. Kutuzov vállalta az általános irányítást, a jobbszárnyat Barklay-deTollira, a balszárnyat pedig- Bagratiónra bízta. A középső arcvonalszakaszt a Rajevszkij tábornak parancsnoksága alatt möködő tüzérség védelmezte. Augusztus 26-án reggel az orosz és a francia^sir^g megütközött a bo* A XXX. pártikongresszus irányvonalaiban benne van az a határozat 'is, amely az öntözőcsatorník építkezésével foglalkozik a Volga—Don csatorna zónájában. A XIX. kongresszus tiszteletére az öntözöcsatornák építői a Donon új szocialista kötelezettségeket vál. laltak. Felhasználják azokat a tapasztalatokat, amelyeket a doni magisztrális csatorna és az alsódoni öntözőcsatonia építésénél szereztek és naponta emelik a föld. és a betbnmunkák iramát. Nemrégen megkezdődött a bagajevszki és a szadkovszki öntözöcsatornák építkezése. A munkálatokon dolgozó számos exkavátoros, szkepperes, buldózeres két-három normát teljesít naponta. A mechanizátorok vállalták, hogy november 7-ig, tehát három héttel a határidő ,előtt telje-» sen elkészítik a csatorna egy részét, amelynek hossza négy és iél kilométer. A járó exkavátor munkaegyüttese, amelynek vezetője Szevelev elvtárs, vállalta a földmunkák időelőtti elvégzését. Nehéz körülmények között vízben kell dolgozni a kollektívának é

s mégis másfél normát • teljeeSi«bt egy hónap alatt. Pótor Dernő Rudnó