Uj Szó, 1952. szeptember (5. évfolyam, 208-232.szám)

1952-09-14 / 219. szám, vasárnap

1952 szeptember 19 I

f J SZŐ Z 7 BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG Dolgozóink készülnek a Csehszlovák Hadsereg Napjára Október 5-én ünnepli népünk a Csehszlovák Hadsereg Napját. Az ünnepség célja az, hogy megmutassa néphadseregünk jelentőségét és erejét, megszilárdítsa a dolgozók győzelembe vetett hitét és kihangsúlyozza a Szovjetunió és a Szovjet Hadsereg testvéri segítségének nagy fontosságát országunk szocialista építésénél, védelmi képességünk fokozásánál. Az ünnepségekkel kapcsolatban az üzemekben és a falvakban új védnökségeket vállalnak a katonák és a dolgozók, amelyek segítségével polgáraink további ezrei kapcsolódnak bele a honvédelmi nevelésbe. Az ünnepségeket a nemzeti bizottságok fogják irányítani, amelyek szűkebb bizottságokat alakítanak az akcióbizottság, a szakszervezet, a Hadsereggel együttmunkálkodó szövetség, a CsISz, a Szokol és a többi tömegszervezetek képviselőinek bevonásával. Az ünnepségeket a hadsereg tagjai és az üzemek, EFSz-ek, valamint iskolák közösen rendezik. Szeptember 22-től október 4-ig minden munkahelyen ünnepi gyűléseket rendeznek. A Csehszlovák Hadsereg Napjának előestéjén, október 4-én a katonákkal közös tömeges kulturális fellépéseket tartanak. A Sväzarm feladata, hogy az illetékes nemzeti bizottságok irányítása alapján többek között október 5-én biztosítsa a honvédelmi- és sportdélutánt, amelyen a Sväzarm tagjai mutatványokat mutatnak be. Lehetőségek szerint az ünnepségek színhelyein könyv-, katonai és honvédelmi plakát, faliújság, fegyverkiállításokat rendeznek, stb. A Csehszlovák Hadsereg Napja ünnepségeinek keretében előkészítik újoncainkat a tényleges katonai szolgálat manifesztációs megkezdésére. A Csehszlovák Hadsereg Napja előkészületei ez évben szorosan egybekapcsolódnak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. évfordulója ünnepségének előkészületeivel és ezért egész népünk forró szeretetét fejezi ki a Szovjetunió iránt és egyben megmutatják, hogy dolgozóink készek megvédeni a békét. ' üjra bakot lőtt a Európa"! .Szabad Több különféle jóslat után a „Szabad Európa" leadóállotnás szeptember 5-én újra elkalandozott és adásában foglalkozott a repülőkkel, bizonyára azért, mivel sejtették a prágai repülőnap hatalmas sikerét. „Nem igaz, hogy a csehszlovák repülők a legjobb vadászgépekkel rendelkeznek", —- mondotta a „Szabad Európa'' —, a repülőnap látogatói — folytatta — csak másodrendű gépeket látnak majd!" Szeptember 7-én a Csehszlovák repülők napján a ruzyni repülőtér felett zúgó legkiválóbb vadászgépek újra rámutattak a „Szabad Európa" hírszolgálatának nevetséges voltára. Valószínű, hogy amikor a ,.Szabad Európa" leadóállomás urai megtudták, hogy rep.ülőnapunkpn a világ legjobb vadászgépeit látta a közönség, a guta kerülgette őket. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatni az angliai repülőnap csődjére. Itt egy De Havilland 110 jelzésű lökhajtásos kétmotoros repülőgép felrobbant a levegőben, a nézőtérbe lehulló roncsai 27 embert megöltek és 67-et megsebesítetlek. 0. L „Régi vágyam volf, hogy a repülőkhöz kerüljek" Üzemeinkből, gyárainkból, műhelyeinkből lassanként bevonulnak a fiatalok az új népi demokratikus hadseregbe, hogy eleget tegyenek állampolgári kötelességüknek. Mindenütt a gyárakban, a munkapadoknál nagy megbeszélések folynak. A bevonuló fiatalok átadják munkahelyüket társaiknak, még utoljára gondosan letörlik a gépeket, amelyekhez hosszú évek alatt hozzászoktak, még egy utolsó pillantást vetnek a műhelyre, a kollégákra és vidáman kezet szorítva velük, elindulnak az új élet, a katonai szolgálat felé. ' A ,,Pravda" nyomdájában dolgozik Mihalovics Ferenc fiatal gépszedő, akivel beszélgettünk arról, milyen érzésekkel ifidül a katonaéletbe. A fiatal szedő ott ül gépe előtt és szorgalmasan dolgozik. — Milyen érzésekkel indulsz a katonai életbe ? Tudom azt, hogy minden dolgozónak állampolgári kötelessége, hogy katona legyen, ezért én is igyekezni fogok majd megtenni kötelességemet a katonaságnál. Hallottam kollégáimtól, akik már leszereltek, hogy ma a katona élete egészen más, mint volt valamikor. Bégen, az első köztársaság idején nem igyekeztek a katonákat valóban meggyőzni arról, hogy ez, vagy az a gyakorlat miért fontos, nem adták magyarázatát az egyes intézkedéseknek, hanem kiadták a parancsot és azt vakon teljesíteni kellett. Ma igen fontos a, katona ideológiai nevelése. Hol voltak valamikor az olvasókörök, hol voltak valamikor a sakkörök és mindaz a sok újdonság, ami ma a katonát fogadja. Szedett-vedett ruhát dobtak oda az újoncnak, és aztán követelték, hogy tisztán és rendesen nézzen ki. Most ez is egészen másképpen van. A katonák méret után kapják a ruhát, cipőt, arra törekszenek, hogy a katonák örömmel is viseljék. — Nem sajnálsz elbúcsúzni a gépedtől ? Mihalovics elvtárs szeretettel tekint végig a szedögépen és ezt válaszolja: — Bizony, eléggé összeszoktunk a géppel mi ketten. Én már azok közé a nyomdászok közé tartozom, akik talán kissé másképpen kezelik a gépet, mint az idősebb kollégák. Mint a CsISz és a ROH tagja, mint olyan, aki figyelmesen tanulmányozom az újságokat és azokat a cikkeket, amelyeket leírok, megértettem, hogy milyen jelentősége van az én munkámnak. Vigyázok, hogy hibákat ne ejtsek, hisz pártla.pnál dolgozunk és itt minden leírt és nyomtatott szónak fokozott jelentősége van. Először Komáromban dolgoztam mint kéziszedő, azután, mivel szüleim itt élnek, ide költöztem. Remélem, hogy az, aki majd átveszi gépemet, ugyanolyan szeretettel és odaadással fog rajta dolgozni, mint én. A szocialista rendszerben nagy súlyt fektetnek arra, hogy képzett nyomdászok váljanak a tanoncokból. Én már magam is ilyen alapos kiképzésben részesültem. — Milyen fegyvernemhez szeretnél kerülni ? — Már régi vágyam volt, hogy a repülőkhöz kerüljek. Kértem, hogy ide osszanak be. Mindig csodálattal néztem a repülök merész mutatványait, bátor, férfias magatartásukat. De ha más fegyvernemhez osztanának be, akkor is ugyanolyan jó katona lennék, mint ahogy mindig igyekeztem jól dolgozni gépemnél. Hálás vagyok mai rendszerünknek és Gottwald elvtársnak, hogy ma már más körülmények között vonulhatok be a katonasághoz, félelem nélkül, nem úgy, mint valamikor apáink, akiket leszerelésük után a munkanélküliség fenyegetett, akiknek nem volt egy jó civilruhájuk. Én egyenesen a szedögéptöl vonulok be és biztos vagyok abban, ha majd leszerelek, ugyanez a szedögép vár vissza. így nyilatkozik Mihalovics elvtárs, és örömteli, boldog szavai visszatükrözik annak a száz és száz fiatalnak a véleményét, akik október 1-én bevonulnak, hogy néphadseregünk bátor katonái legyenek és készen" álljanak köztársaságunkat bármikor megvédem az imperialisták aljas támadásai ellen. Vidor István. Versenyeztünk a „példás géppuskás" jelvény megszerzéséért A reggeli ébresztő elhangzása után mindenki sietett a sorakozó helyre. Felhallatszott a parancsnok vezényszava, s a század felvidulva menetelt a kora hajnalban. A század örült, mert tudta, hogy egész évi kiképzésének legnehezebb feladata előtt, az éleslövészét előtt áll. A legjobb eredményt értük el a hadtestben Mi katonák valamennyien büszkék vagyunk arra, hogy a néphadsereg tagjai lehetünk. Szorgalmasan tanulunk, nemcsak elméletet, de a fegyverekkel való bánásmódot is. Nemrégen az az öröm ért minket, hogy résztvehettünk egy éleslövészeti gyakorlaton. Erre nagy buzgalommal készültünk, mert azon résztvenni nagy dicsőség. Azt meg keili szolgálni mind tudással, mind magaviselettel. Hogy erre a kitüntetésre méltók legyünk, megfogadtuk, egymás között, hogy minden időt felhasználunk tanulásra. Érdeklődünk minden iránt, ami az éleslővészelthez tartozik. Ebben segítsé. günkre volt szakaszparancsnokunk, aki fáradhatatlanul tanított minket. Végre eljött a várva-várt nap. Ágyúnkat gondosan előkészítettük, minden legkisebb csavart átvizsgáltunk. Mikor mindennel elkészültünk, parancsnokunk megadta a jelt a lövéshez. Miden kezelő a leggyorsabban és a legnagyobb fegyelmezettséggel végezte munkáját. Mikor befejeztük, izgatottan vártuk parancsnokunkat a hírrel. Visszatérve parancsnokunk már messziről kiáltott felénk: ,,Mi lőttünk a legjobban! Minden lövésünk kitűnő! Újra elsők lettünk, nem csak ezredünkben, hanem az egész hadtestben!" Elképzelhetitek örömünket. Összeölelkeztünk, és csókoltuk egymást, mintha édestestvérek lettünk volnia. Sikerünkben nagy része van század- és szakaszparancsnokunknak, akik gyors és pontos vezényszavakkal segítettek minket. E sikert is annak köszönhetjük, hogy a szovjet katonák ta pasztalatai alapján tanulunk és tökéletesítjük tudásunkat. .Vicén János, közkatona, Ez egyben verseny a „példás géppuskás" jelvény megszerzéséért. Napfelkelte már a lőtéren találta századunkat, ahol mindenki az előkészületekkel volt elfoglalva. A lövés megkezdése előtt parancsnokunk figyelmeztetett bennünket, hogy tekintettel a rossz időjárásra, mire vigyázzunk. Amikor felhangzott a vezényszó: 5 golyóval tűz, a géppuska megszólalt, látni lehetett a világító lövedékek röppályáját és a becsapódást. De már hangzik a másik vezényszó: Ellenséges raj vonal 250 m-re a bokrok között. 30 tölténnyel tűz! A géppuskások ügyesen dolgoznak, az ellenséges rajvonalra golyózápor zúdul. Mikor mind a három géppuska elvégezte munkáját, cseng a telefon, halljuk az eredményt: Igen jó, kitűnő, kitűnő. A század kitűnő eredménnyel teljesítette a nagy feladatot. A gyakorlatok folyamán gyors és pontos munkájukkal kitűntek Kopácek és Gottwald tizedesek, Gu] bala, Jurka és Kárász örvezetök. A sikeres gyakorlat után nagy örömmel vitattuk meg az eredményeket. Kárász Zoltán, őrvezető. Katonáink kultúréletéből Értékes színdarabot láttunk. A napokban nem mindennapi színielőadáson voltunk. A darab Zápotocky László elvtárs példás életrajzát mutatja be. Láttuk, mennyit harcolt a munkásnép érdekében. Láttuk felvilágosító munkáját szülőfalujában. Az ottani földbirtokosok által kihasznált, elnyomott nép érdekében működött. A párt, amelynek alapító tagja volt, nehezen indult, mert sokan féltek a gyűlésekre járni. A lecsukástól tartottak. De Zápotocky László, elvtárs ettől sem riadt vissza, a börtönből kikerülve tovább folytatta felvilágosító munkáját. így harcolt a munkásosztály érdekeiért Antonin Zápotocky elvtárs apj<a. Életéből, munkájából, áldozatos harcából mi is erőt merítünk munkánkban. Ballá József, példás szakaszvezető. Nemrégiben egy nyári katonai kiképzőtáborban ünnepélyes keretek között befejezték az I. csehszlovák hadsereg filmfesztivált, amely megmutatta líadseregüiik kulturális fejlettségét, megmutatta a haladó világ erejét Képünkön néphadseregünk katonái egy nyári katonai kiképzőtáborban a hadsereg filmfesztiválra érkezett magyarországi katonalküld(Jttekkel beszélnek. 't A BEVONULÁS ELŐTT örömmel fogadjuk hazánk új védelmezőit Népi demokratikus országunkban katonának lenni öröm és dicsőség. Ezt érzem és tapasztálom én is, aki már második éve katonáskodom. A tüzérségnél teljesítek szolgálatot, és igazán szedetem ezt a fegyvernemet, mert szükséges itt a gyors gondolkozás és cselekvés. A nyáron érdekes gyakorlatokon vettünk részt. Az ágyúk személyzetének tagjai szoros együttműködésben végezték feladataikat. Kölcsönösen ellenőriztük és segítettük egymást. A gyakorlat után vidáman beszéltük ' meg az eredményt, amely kitűnő volt. Valamennyien legjobb tudásunk szerint dolgoztunk. A harci gyakorlatok jó elvégzéséhez nagyban hozzájárult politikai oktatóink kiváló munkája is. Ilkó, Tomolya és Hovan elvtársak voltak ezek a politikai oktatók, míg a kezelő személyzet közül Burdiga, Nagy, Dómján, Zselye örvezetök és Tóth közkatona elvtárs mutatott fel kitűnő eredményt. A jól végzett munka örömmel és megelégedéssel töltött el bennünket. Egypár sort szeretnék írni azoknak a bajtársaimnak is, akik né. hány héten belül belépnek néphadseregünk kötelékébe. Bizonyára tudatában vagytok annak, hogy amikor a civiléletböl, munkahelyetekről eljöttök a néphadseregbe, ezzel hozzájárultok hadseregünk szilárdításához és a béke védelméhez. Ma már nem. kell attól sem félni, hogy mi lesz a családdal. Hiszen az állam gondoskodik róluk, és míg ti a katonai tényleges szolgálatot teljesititek, addig az otthonma.radottak nyugodtan élhetnek és dolgozhatnak. Nem kell tehát félni a katonaélettől. Én tapasztalatból mondom, hogy sohasem volt olyan nagyszerű a katonaélet, mint most. Nem is lehet összehasonlítani a múlttal. Ma tanulhatunk, fejlődhetünk, képezhetjük magunkat a hadseregben és ez is hozzájárul ahhoz, hogy öntudatosan szolgálunk néphadseregünkben. Nagy Károly, őrvezető. Néphadseregünkben szolgálni dicsőség Csak a szocializmusban van igazi szabadság. Ezért nagy hálával tartozunk Sztálin elvtársnak és az egész Szovjetuniónak hazánk felszabadításáért. Ök tették lehetővé hadseregünk megalakulását is. Mi, a népi hadsereg katonái minden áldo•zatria készen megvédjük dolgozó népünk békés életét és biztosítjuk építő munkáját. Bevonuló elvtársaimnak üzenem, hogy ne féljenek, szívesen és örömmel jöjjenek, mert a néphadseregben szolgálni dicsőség, Minden lehetőség megvan ahhoz, hogy második otthonunkban, a laktanyában jól érezzék magukat. A tanulás mellett sportolhatnak és műveltségüket, is fejleszthetik. Szolgáljunk örömmel a népi hadseregben és legyünk büszkék rá, hogy mi vagyunk a béke őrei. Holló László, közkatona. Várjuk néphadseregünk újoncait Kimondhatatlan nagy öröm számunkra, amikor kezet szoríthatunk a bevonuló újoncokkal és elhangzik a szó: drága katona bajtárs! "Újoncok, ne féljetek a bevonulás napjától! Az én félelmem is örömmé változott. Népi demokratikus államunkben a belépő újoncokat a parancsnoktól kezdve mindenki szeretettel várja és minden tekintetben gondoskodnak róluk. Kint nem is tudják, milyen jó dolga van az újoncnak. A i komoly mun.kAt vidám szórakozás követi. Sport, jó könyvek olvasása teszi kellemessé, mulatságossá napjainkat. Dolgozó népünk és államunk mindent megad a katonáknak, amire szükségük van. Ezért minden katonának jól fel kell készülnie, legyen öntudatos és fegyelmezett mert tudnia kell. hogy most népünk békés életét, szabadságát és dolgozóink vagyonát kell védelmeznie. Balázs Géza, közkatona,