Uj Szó, 1952. szeptember (5. évfolyam, 208-232.szám)

1952-09-09 / 214. szám, kedd

W 1952 szeptember 9 . , h t % »Győs as igazság — ez a mép szava ÜISZÖ Májusi közjáték 1943-ban Részlet J. Fucsík „Üzenet az élőknek" c. könyvéből • 1943 május elseje van s olyan őrség, melynél írhatok. Milyen szerencse, hogy éppen e napon ismét kommunista újságíró lehetek egy pillanatra és tudósítást jegyezhetek le az új világ harci erőinek május szemléjéről! Ne várd, hogy loibogó szászlókról hallasz maíjd. Itt nem volt ilyesasztalra és az ablakrács mögül lesem őket. Észrevettek és üdvözlésre emelték öklüket. Odalenn ma élénk, másképpen és vidámabban élénk az élet, mint más napokon. A felügyelönő semmit sem lát vagy nem akar látni. Ez már az idei májusi szemléhez tartozik.' Most a mi reggeli félóránk kö. Július Fucsík' nemzeti hős, aki nemcsak fi; :LÍ ;;ó, hanem cseh hazafi, kommunista és a szabadság hitva'iója volt. mi. Azok sem beszélhetnek elragadó cselekedetekről, akiket olyan szí ' vesen hallgatnak. Ma minden jóval egyszerűbb volt. Ez nem tízezrek gyors, sodró hullájna, mely ?.z elmúlt években Prága utcáin söpört végig, nem milliók gyönyörű ten.gere, melynek áradását a moszkvai Vörös-téren láttam. Itt nincsenek milliók, sem százak. Néhány elvtársat és elvtársnöt látsz csupán. Érzed mégis, hogy nincs kisebb dologról szó. Hísssen annalí az erőnek szemléje ez, mely a leghevesebb tü zet állja ki most, de nem hamuvá változik, hanem acéllá. A szemlét futóárokban tairtjuk, ütközet alatt. Az árokban pedig csukaszürkét viselnek. Miniden olyan aiprő dolgokban nyilvánul mieg", hogy ki tudja, meg érted-e majd, aki egyszer ezeket a sorokat olvasod, ha mindeat nem élted át. Mégis: próbáld megérteni. Hidd el, erő van e példában: A szomszéd zárka reggeli köszöntése, — két taktust ver ki Beetho. vénből, — • komolyabb, ünnepibb, mint mádkor, mintha a fal is magasabb fekvésben adná tovább. Legtisztább ruháinkba öltözünk, így van az minden zárkában. A reggelit már teljes díszben fogyaszt juk el. A nyitott zárkaajtók előtt a folyoBÓszolgálatosok vonulnak . fel kenyérrel, feketével és vízzel. Szkörzsepa bajtárs ma három cipót ad kettő helyett. Ez májusi köszöntése: egy gondoskodó lélek alkotó üdvözlete. A cipó átnyújtása közben megszorítja ujjadat. Beszél ned nem szabad, szémedjárására is vigyáznak, — de nem tudnak-e érthetően beszélni néma ujjaid? Az udvaron, zárkánk ablaka alatt, a nők a félórás reggeli sétára indulnak. Felkapaszkodom az vetkezik. Má én vagyok az elötor. nász. Május elseje van fiúk, kezdjük ma másképpen, hadd bámuljanak az örök. Az első gyakorlat: egy-kettő, egy-kettő, — kalapácsütések. A második gyakorlat: kaszáló mozdulatok. Kalapács és kasza. Némi képaeiőerővel talán megértik az/ elvtársak: sarló és kalapács. Körülnézek s látom, hogy a többi mosolyog és nagy lendülettel végzi a gyakorlatokat. Megértették. Bizony fiúk, ez a mi májusi gyűlésünk s ez a némajáték — májusi fogadalmunk, hogy, ha kell, a halál árán is hűek maradunk. Vissza a zárkába. Kilenc óra. A Kreml órái ilyenkor már elverték a tiizet és a Vörös-téren megkezdődik a szemle. Apácska, tartsunk velük! Ott most az Internacionálét éneklik, ettől hangos most a világ, csendüljön fel a mii zárkánkban is. Énekelünk. Az egyik forradalmi dal a másikat követi, hiszen nem va. gyünk egyedül, hiszen azokhoz tar. tözunk, akik most a szabad ég alatt és szabadon énekcinek, de épp úgy harcban állnak, mint mi. .. Elvtársak a falak mögött, Vak börtönök homályán. Velünk vagytok ti akkor is, Ha nem látunk a pályán. Igen, veletek vagyunk. . így terveztük ki a 267-es zárkában a májusi szemle ünnepi befejezését. Ámde a felvonulásnak még nincsen vége. . Folytatja a folyosói munkásnö, aki délután az udvaron jártában a Vörös Hadsereg indulóját és a partizán-indulót fütyörészi, hogy erőt adjon a cellákban levő férfiaknak. Folytatja az a cseh rendőregyenruhát viselő férfi, aki ceruzát és papírt hozott s most a folyosón vigyáz arra, hogy senki hi. vatlan ne lephessen meg. Folytatja az a másik férfi,' aki tulajdonképpen kezdeményezője e naplónak, melynek papírlapját ö viszi ki és ö rejti el, gondosan, hogy egyszer, ha elérkezett az ideje, világot lásson. Ezért a papírlapért életükkel fizetnének. Megkockáztatják, hogy hídként éljenek a befalazott jelen és szabad jövő között. Harcolnak. Odaadóan, bátran harcolnak, a rendelkezésükre álló eszközökkel, ki-ki a "viaga helyén, ahogy ezt a- terep meghatározza. Egyszerűek, látszólag jelentéktelenek és annyira híjával vannak minden pátosznak, hogy nem is ismernéd fel: élet-halál- harcról van itt szó barátaink oldalán s hogy ebben a mérkőzésben egyforma. eséllyel győzhetnek vagy bukhatnak el. Egy tucatszor láttad már fevonulni a forradalom katonaságát a má5 jusi szemléken: mindig felemelő ! dolog volt ez. Ám csak most, a : harcban méred le a hadsereg elpusztíthat aűan erejét. A halál egyj szerübb, mint ahogy gondoltad Tolí na és a hősi arcél felett nincasn diiosfénykicszorú. Ám a harc irgal| matlanabb, mint feltételeznéd, j helytállni benne s győzelemre vin. i ni — ehhez mérhetetlen erő kell. • Ezt az erőt naponta látod működés közben, de nem mindig tudatosítod teljesen. Hiszen minden olyan magától értetődőnek látszik. Ma: iamiét megtudod, mii ez az erő. Az 1943-as májusi szemlén. 1943 május elseje egy pillanatra megszakította e történet folyamato-sis-ágát. Talán jól van ez így, hiszen ünnepnapokon más dolgok jutnak eszünkbe és talán az e nap. fölött szétsugárzó öröm elrajzolta volna emlékezéseimet. A Petschek-paliota ,.-mozi"-ja bizony cseppet eem vidám dolog. A kínzókamra előszobája - ez, ahol mások jajszavát és rémült kiáltásait hallod, közben pedig nem tudod, mi vár rád. Egészséges, erős, vidám emberek két-három órai kihallgatás után elnyomorodva és megtörve térnek ide vissza. Csengő hang felél, amikor kihallgatásra hívják, s egy óra múlva a visszatérésit megtört, láztól fojtott, fájdalomtól meggyötört szavak jelzik. Van ennél is rosszabb; tiszta, nyílt tekintetű embereket szólít a felső szoba -- és nem néznek többé szemedbe visszatértük után. Ha fenn a vallatóhelyiségben egy gyenge pillanatovi volt, ha csak egy percre is megtántorodtál, ha akárcsak futólag elfogott a félelem vagy a vágy, hogy életed megintsed, — ma vagy hdlnap új embereket hoznak ide, akik élőiről élik végig a retteneteket, úi embereket, akiket bajtársuk szolgáltatott ki aiz ellenségnek harc közben. Olyan emberek látása, akiknek lelkiismerete szenved, sokkal szomorúbb, mint a testileg elkínzottaké. Ha szemedet az eure settenkedő halál mosta meg, ha feltámadásod reggelét éled, szavak nélkül is ér zed. Id zavarodott meg, ki követett el árulást s ki tűnődik lelke valar mely félreeső zúgában arról, hogy talán nem is tennie olyan szörnyű, ha kissé könnyítene helyzetén s kiadná valamilyen nagyon is jelentéktelen munkatársát. Sajnáld a gyengéket! Milyen élet lenne az, aimát társad élete árán kaptál viszsza. Talán nem ez volt éppen első ^gondolatom, mikoy először ültem a „moziban". E gondolat azonban gyakran foglalkoztatott. És visszatért abban a környezetben, ami a leggazdagabb észleletek forrásává vált számomra, a négyszázasban. „Július Fucsík" -— ezt a nevet aranybetükkel jegyezte fel a Csehszlovákiai Kommunista Párt történelme és ott él szocialista hazánk aranykorát építő valamennyi becsületes dolgozó szívében. Ki-volt ez a bátor, öntudatos, ha' talmas lelkierővel bíró ember, aki száz halállal szembeszaUva is megőrizte kommunista becsületét és a Geiítapo pankráci fegyházában eltöltött 411 nap alatt is ember maradt? Július Fucsík kommunista volt, és ez mindent megmagyaráz. Lenin és Sztálin ezer csatában megedzett pártja tagjár^k lenni nagy megtiszteltetés, de hatalmas feladat is és különösen felelősségteljes feladat volt a megszállás és elnyomatás idején. Lenin és Sztálin pártjának egyenes útját választotta Július Fucsík is, bár tudatában, volt annak, hogy milyen sűrűn árasztják el ezt az igaz utat az akadályok. Nem ijedt meg a barbár hitleri pribékek, - a Gestapo rendőreinek rémuralmától. Illegalitásba vonulva szervezte a pártot, és a megszállás idején is lankadatlanul dc.gozott a munkásosztály élcsapatában. Nem riadt vissza Fucsík elvtárs a veszedelemtől, az esetleges szenvedéstől, vagy haláltól sem. Bízott az igazságén küzdő- népek végső győzelmében. .Július Fucsik a csehszlovák^ nép nemzeti hőse 190,3 február 23-án született Smíchovbsun. Apja üzemi munkás volt. Az ifjú Fucsík már 1920-ban aktív meggyőző munkát fejtett ki a baloldali szociáldemokrata munikásifjúság között. Mint öntudatos ifjúmunkás fontos szerepet töltött be a Csehszlovákiai Kommunista Párt megalakításéiban. Ebben a nevezetes esztendőben, 1921ben töltötte be 18. életévét. Később a Rudé Právo és a Tvorba című kommunista folyóiratok szerkesztője lett. Az újságíróknak ahhoz a csoportjához tartozott, akik közül tizen áldozták fel' életüket a fasizmur, elíeni harcban. Fucsík elvtárs két ízben volt a világ első szocialista államában, a. Szovjetunióban és az ott szerzett tapasztalatok alaipján megírta híres könyvét: „Ahol a holnap már tegnapot jelent", ugyancsak Szovjetunióbeli útjáról szói második ismert könyve is: „A szeretett földön". A náci megszállás idején tagjia lett az illegáiis Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságának. A pártvezetőség helyzete aggasztó volt, lopva, álnév alatt kellett elnlok hazájukban, ihert üldözték őket. Egy pillanatig sem volt biztonságban az igazság harcosainak élete. 1842, április 24-én az egyik főhadiszállásukon törtek rájuk a Gestapo bérencei. Állandóan! ütlegelték a. letartóztatott elvtársakat, miközben a P.etschek-palotáiba, a rendőrség fészkébe ^szállították őket. Az embertelen kínzások csak itt vették kezdetüket. Az egész éjtszaka szenvedésekkel telt el. Fucsíkot az állandó verés testileg megtörte, de lelkileg nem. Nem lett áruló, niem vallott be semmit. Az ő nevét egyik munkatársa, a kispolgári családból származó Mirek árulta el. Ezt az embert, aki pedig résztvett a spanyolorszíági harcokban, nélkülözött , és szenvedett a francj^prszági gyüjtötáborban, teljesen megtörte a barbár SS-legények állati, kínzó kegyetlensége. Ha jellemezzük Fucsíkot, mint kommunistát^ Mireket, mint árulót, akkor világosan kitűnik az, íj-ogy a munkásosztály érdekeit csak a munkásosztályból származó értelmiségiek ' védelmezik körmükszakadtáig, és ha szükséges, még életüket is készek érte feláldozni, mint ahogyan ezt Július Fucsík is megtette. A kispolgári származású Mirek áruló let£ de a végén rá is az a sors várt, csak éppen dicstelenül, mint a fasisztáik többi áldozataira: la halál. Fuosíkot a rendőrkihallgatás után összetörve, eszméletlenül a pankráci fegyház 267-es zárkájába vitték, ahoíj már két másik fogoly is sínylődött. Lázálmában már ravatalon látta önimagt. Több napig feküdt eszméletlenül bár a fegyház, orvosa „bivalytermészetü" jelzővel illette. A kis odúhoz hasonló pankráci zárkát Fuosik elvtárs és társai, akik. kel szoros barátságot kötött, rövidesen meghitt fészekké alakították át. Petschek József volt tanító és Malec Károly bányamunkás elmesélték Fuosik elvtársnak „bűneiket" így pecsételve meg az őszinte barátságot. Malec Károlyt rövidesen más zárkáiba vitték és így FucsíkéK kettesben maradtak az elhagyott zárkában, ahová még a napsugár »Bin tévedhetett be. T^t-vftúlt az idő, felvirradt 1943. május ejseje hajnala. A kelő nap fénye bearanyozta a hatalmas épület ódon falait. A zárka lakóinak képzelete elszállt a tavaszi szellővel, messzire, ahol szabadság honol. Gondolatban ők is résztvettek a ifoszkvában megtartott hatalmas ünnepi felvonuláson. Ez az elképzelés ünnepélyessé teszi a „bűnösök" napját, pedig valójában egyhangú életükben nem jelent semmi változást. Nem kellett hozzá pompa, i zászlódísz és diadalkapu. Az igazságnak e szabadságuktól megfosztott harcosai ígyis ünnepeltek. Május ejseje a dolgozók jogaiért küzdő munkásosztály nagy nemzetközi ünnepe, és a 267-es zárka lakói is az igazság harcosai közé tartoztak, bár az ellenség nehéz bilincseket rakott tevékeny kezeikre. Bíztak abban, hogy xa Szovjetunió kétségtelen védelme részükre is meghozza a váivavárt, szabadságot. A pankráci börtön rabjai ezen a reggelen a kötelező tornán kaszáló aratókat ős kalapácsoló kovácsokat utánozt|aik. Ez volt a néma ünnepi beszéd! A sarló és kalapács jelképezése. A sarlóé, mely a rendet vágva kenyeret ad a népnek, és a kalapácsé, amely megacélozza az ernyedt izmokat. A gyakorlatokból a „különösvágású emberek" mindent megértettek, és a tornagyakorlatok után daltól lett hangos az eddig néma, mélabús börtön. A fegyházat és . környékét, betöltötte a végső győzelmében bizó munkásosztály nemzetközi harcos indulójának dallama, amely a börtön rácsain átszűrődve a tavaszi szellő szárnyán szállt messzire. Egyre növekedett. erősödött a bebörtönzött proletárok torkából harsogó induló, akár a tenger diagály idején: Ez a harc lesz a vég-sq. Csak összefogni hát, És nemzetközivé lesz Holnapra a világ! Nem féltek az ezért járó ütlegeléstől. Tudták, hogy nincs más veszíteni valójuk, csak a kezüket megbéklyózó bilincs, ám cserébe egy egész világot meghódít majd a munkásmozgalom és aiz ötágíi csillag fénye az ö dicsőségüket is fogja hirdetni. Hittek a győzelemben! Nem egyszer kiáltották a szemébe a Gestapo pribékjeinek is: „győz az igazság, — ez a nép szava!". Fucsík letartóztatása után feleségéről sem feledkezett meg a náci rendőrség. Neki is azoij az úton kellett haladnia, amelyet a férje is megjárt; a börtön, a nélkülözés és a szenvedés útján. Eijesík a feleségéről nem kapott biztos hírt, ellenben a feleségét, aki ugyanabban a börtönben sínylődött, egyre azzal hitegetitek: „beszélhet nyugodtan, férje meghalt, felakasztotta magát." Fucsík asszony azonban tudta, érezte hogy ez hazugság. Nem tudta elhinni, hogy férje, a munkásosztály hü harcosa, a párt tagja, ilyen gyáván megfutamodjék. Tudta, hogy tőle akarják megszerezni a többi elvtársak névsorát. Kitartott végig — a győzel

erpig. Nem lett 'áruló! Voltak a pankráci börtönörök közt olyan emberek is, akiknek^ igazi énjét takarta és megélhetését biztosította az egyenruha. Nem egyszer előfordult, hogy az ilyen jobbindulatú, cseh nemzetiségű öröktől Fucsík papirt és ceruzát kapott és jegyzeteket készített a 411 napról, amelyet a börtönben eltöltött. E jegyzeteket a háború befejezése után felesége Fucsík Auguszta összegyűjtötte és kiadta „Üzenet a-z élőknek" cím alatt. A könyv a varsói békekongresz szu-s alkalmával békedíjat nyert. Ebből a- könyvből tudjuk, hogy hogyan élt és szenvedett Fucsík elvtárs élete utolsó napjáig. Július Fucsíkot 1943. augusztus 25-én Berlinben halálra ítélték és rá 18 napra ugyanott kivégezték. Teste számtalan más áldozatéval együtt nyugszik valahol a föld alatt, de szelleme ma is itt él a már felszabadult dolgozó nép szívében. Nem feledjük el öt soha, hisz értünk, a mi boldogabb jövőnk biztosításáért harcolt és halt meg. Megfogadjuk intő szavát, éberen őrködjünk a sok emberáldozat árán kivívott szabadságunk felett. Biztos léptekkel haladunk Lenin és Sztálin zászlaja alatt, Gottwald és Siroky elvtársak vezetésével, boldogabb életünk réve, a szocializmus megvalósítása után a kommunizmus felé. E törekvésünkben qem állíthatnak meg bennünket ádáz" ellenségeink, a hitleri fenevad Utódai. Truman banditái. Döntő megsemmisítő csapást mérünk ezekre is, ha szükáég lesz- rá. Már most. hazánk gazdasági felvirágoztatásával, a termelés színvonalának emelésével is megmutathatjuk erőnket, de megfogadjuk, hogy ha kell, kiállunk a gátra, mint ahogy kiálltak a munkásosztály és a kommunizmus ügyéhez hü harcosok milliói is. Igazságos harcunk dsíaikis a mi győzelmünkkel végződhetik. Pakos Pál, Dunaszerdahely.