Uj Szó, 1952. szeptember (5. évfolyam, 208-232.szám)

1952-09-30 / 232. szám, kedd

6 I

II SZŐ" 1952 szeptember 13 A nagyodi szövetkezetben teljes ütemben folynak az öszi munkák Kovács István életét is boldoggá tette a szövetkezeti gazdálkodás Nagyod a Garam-partján épült kisközség. Lakói bülnyomórészben középgazdák, de kulák ís akad jőnéhány, Az uitcája nyáron poros, ha meg esik az eső, nyakig érő a sár, szóval semmivel sem különb, mint a Garam-menti községek általában. Az embernek, ha bemegy a faluba, akarata ellenére is megakad a szeme a deszkakerítésekre mésszel felírt jelszavakon. „Minden erőnkkel a termés betakarításáért", „A kasza után mindjárt az eke" stlb. Vajjjon betartották-e a lelkesítő jelszavaikat a nagyodiak, vagy csak a kerítésüket díszítették velük? Az én meggyőződésem szerint betartották őket. A búza és árpakereszt ek még kint voltak a földeken, amikor a tarlóhántást már a keresztek között elNem hagyták egy pillanatig sem száradni a földet A tapasztalt középgaadák, akik ma ín. típusú szövetkezetnek a tagjai, megvoltaik győződve arról, hogy a tarlóhántás teljes elvégzéséivel a jövő évi jó termés alapjait már az aratás után lerakják. Iparkodnak minden munkált a lehető légjobban és leggyorsabban elvégezni. A verseny láza is fűti a szövetkezeti tagokat. A nagyodi szövetkezet tagjai ugyanis versenyben álltaaJc az aisőszecsied III. típusú szövetkezettel. A verseny legfőbíb pontjait a munkák idejében és minősé, gíleg jó elvégzése képezi. Röviddel az aratás és cséplés el1 végzése után megkezdték az istállóbrágya kihordását is. Kovács István is feüülit a trágyával megrakott szekerére. Kovács Istvánt mindenki komoly, hallgatag emlbemek ismerte a faluban. Vidám nóta nagyon ritkán hagyta el a száját. Akik közelebbről nem ismerték, azt hitték, hogy talán valamiért harag, szik. Az idei aratás után azonban misnltlha megváltozott volna a 9 hektáros gazda. A szövetkezeti tagtársai is többször észrevették, hogy a szekéren ülve halkan dúdolgat ma— Pista bácsinak meghozta a kedvét a szövetkezeti gazdálkodás — szokták mondogatni a társai. Kovács István már többször kijelentette, hogy amig egyénileg gazdálkodott a 9 hektár földjén 1 év alatt sem volt annyi jövedelme, mint az idén az első félévben Tény, hogy Kovács István a multban is jól bírta imagát. A legjobb gazda hírnevének örvendett a köz. ségben. Most a szövetkezetben is úgy dolgozik, hogy nem sokan tud. nának -ve}© felvenni a versenyt. Soha nem nézi az órát vagy a napot, neki az elvégzett munka az Irányadó. Kovács Istvánnak a családtagjai is példásan bekapcsolódtak a munkába. Hatan vannak a családiban és a hat közül öten szövetkezet, ben dolgoznak. Az első félévben a család összesen ledolgozott 862 munkaegységet. A ledolgozott egységek után az első félévben 50 százalékos kifizetés mellett 51.720 korona ütötte a markukat, kenyérgabonából 14.60 mázsát, az állatok részére pedig 18.24 mázsa árpát kaptak. Kell is az árpa Kovács'Istvánéknak, mert a háztáji gazdálkodáisra kapott földből és a munkaegységek után járó természetbeni jutalmazás, bői egy szép anyadiszmót, 2 hízót és 6 malacot tartanak. Ezenfelül annyi a szárnyas jószág, az udvaron, hogy ha megkérdeznék, hány tyúkjuk vagy csibéjük van, hirtelen meg se tudnák mondani. Egyszóval Kovács Istvánék nyugodtan mondhatják, hogy életüket boldoggá tette a szövetkezeti gazdálkodás. A trágyahordóssal egyidőtai a föld vetés alá való elkészítését is megkezdték. A repcéjüket már szep. •tember első felében elvetették. A szántást traktorral végezték el. A repce után 5 hektár takarmánykeveréket is elvetettek. A repce és a takarmány alá istálló trágyát nem adtak, ment a mult évben meg volt trágyázva rendesen csak műtrágyát szórtak el hektáronként 3 mázsát. Az őszi vetési terv szerint az árpa és a búzavetést csak október közepén kellett volna megkezdeni A nagyodiak azonban kihasználják a kedvező időjárást és a mult héten megkezdték az öszi árpa vetését. A szövetkezet udvarából 12, lóval vontatott vetőgép indulit a mezőre, hogy miegkezdjiék a vetést. A nagyo. diak az őszi munkáknál traktorokat csak a szántáshoz vesznek igénybe. A vetést és boronál äst saját lovaikkal végzik. A jó felkészültségnek tudható be, hogy a nagyodiak az öszi árpa vetését pár nap múlva befejezik. Míg a lovak a vetést s a boronálást végzik, addig a traktorok szántanak. Előkészítik a talajt a toiváibbi vetésre. Közvetlenül az ekék után henger van akasztva, így a felszántott földet azonnal lehengerezik, hogy a nedvesség ne párologjon A szövetkezet vetőmagkészlete is biztosítva van. Nem kell a földműves raktárszö. vetkezetthez fordulni, hogy vetőmagot kölcsönözzön, illetve cseréljen a részükre. A nagyodiak kitermelték a saját részükre szükséges vetőmag mennyiséget. A mult évben a nagyodiak a ke. resztsoro^ vetési módszert is alkalmazták. Próbának 14 hektár búzát vetettek keresztsorosan. Amikor elvetették ezt a 14 hektár búzát, még maguk sem hittek, hogy olyan óriási különbség legyen majd a két vetési módszer között. Az eredményt csak a cséplés után tudták meg pontosan.A keresztsorosan vetett búza átlag 13 mázsával adott többet mint a közönségesen vetett búza. Az átlagos hektárhozam a közönségesen vetett búzából 16 mázsa volt, míg a keresztsoros búza hektáronként 29 mázsát adott. Ez a szép eredmény óriási hatással volt a szövetkezet tagjaira, mert maguk meggyőződtek a keresztsoros vetési módszer előnyeiről. Ugyanolyan minőségű talajban, ugyanolyan» megmunkálás mellett, hektáronként 13 mázsával több termés nem csekély eredmény. A szemük előtt elért eredmények után a szövetkezet tagjai elhatározták, hegy az ősziek 50 százalékát tó keresztsorosan vetik. Az őszi vetések mellet a kapásnövények betakarítására is sor került. A krumpli kiszedéssel máris végeztek. Ugyanúgy mint a cséplőgéptől a gabonát, a krumpli is egyenesen a földekről szállították a földműves raktárszövetkezetbe. Amíg beadási kötelezettségüknek eleget nem tettek, egy szem krumplit sem vittek haza. A kukoricatöréssel még várnak, mert az elnök szavai szerint nincs elég munkaerő ahhoz, hogy a dohánymunkákat is el tudják végezni és a kukoricát is szedhessék. A dohánnyal természetesen nem szabad egy napot sem késni, mert egy bekövetkezhető hideg éjszaka is óriási kárt tehet a dohányban. A kukoricának azonban nem árt a hideg. Nagyodon most minden munkabíró ember, kivéve azokat, akik a vetést végzik, a dohányföldeken és a dohányszárítóban dolgozik. Eddig a 12 hektár dohánynak a háromnegyedrészét törték le. Most azért vonták össze a dohánymunkához az összes munkaerőket, hogy ha a hideg bekövetkezik, egy dohánylevél se legyen a földeken és azután nyugodtan foghassanak a kukorica betakarításához. A szövetkezet irodájában a könyvelőn kisül senkit sem talál az ember. Mindenkinek van munkája bőven, csak győzze végezni. Még a szövetkezet elnöke sem ér rá az irodában tartózkodni, neki ia megvan a maga kötelessége. Az alelnökkel együtt szorgalmasan javítják az istállókat. Egyik se vizsgázott kőműves, de ez nem akadály, mert az állataik egészségéről van szó, hisz lassan beköszönt a tél. Rossz istállóban pedig nem tarthatják az állatokat. "" Szarka István. A muzslai szövetkezet rozsvetése már szépen zöldéi Új tagokkal megerősödött szövetkezetünk az őszi munkákra nagy gondossággal Készült. Tagosították a földeket s az új tagokat beosztottuk a munkacsoportokba. A munka helyes megszervezése után hozzáfogtunk az ősziek elvetéséhez. Eddig elvetettünk 67 hektár rozsot, ami már kisorolt és már olyan szép zöld, akár,a hagyma, A 67 hektár rozsvetésből 52 hektárt keresztsorosan vetettünk el. Azonkívül elvetettünk 15 hektár őszi árpát é

s 27 hek tár búzát. Az új tagokkal megértéssel dolgozunk, a úgy megy s munka az egész vonalon akár a karikacsapás. Az asszonyok túlnyomórésze a dohánymunlkákkal van elfoglalva, hisz azzal is igyekezni kell, mert ha beköszöntene az esős időjárás, vagy az éjtszakai fagy, bizony a szép dohányunk tönkremenne. Két nagy dohányszárító már tele van felfűzött dohánylevelekkel és még 16 hektár dohány van, ahol le kell törni a leveleket De közös erővel és jó munkával azzal is hamarosan végzünk é

s utána megkezdjük- a ku. korica betakarítását. Szilva Mária, Muzsla Csehszlovákiai dolgozó parasztok találkozása a „Tűzkeresztség" dolgozó parasztjaival Irta: Urbán Ernő, Kossuth-díjas. Urbán Ernő Kossuth-díjas író, aki a Iíarlové Vary-i VII. filmfesztivál alkalmából, mint - a magyar filmküldöttség tagja, köztársaságunkban tartózkodott, élményeiről több cikkben számolt be a „Szabad Nép"-ben és á „Szabad Föld"ben. Az alábbiakban Urbán Ernőnek a „Szabad Föld" szep tember 14-i számában megjelent cikkét közöljük. A Szabad Föld annakidején beszámolt róla, hogy a csehszlovákiai nemzetközi versenyen a magyar filmgyártás számottevő sikert ért el. A fesztiválra kivitt mindhárom filmünk: a „Tűzkeresztség", a „Semmelweis" és az „Erkel" első díjat nyert. Csehszlovákiában az a szokás, hogy a nemzetközi verseny után úgynevezett „munkásfesztiválokat" rendeznek, amikor is a fesztivál győztes filmjeit magának a dolgozó népnek mutatják be. Mint a magyar filmküldöttség tagját az a kitüntetés ért. hogy győztes filmünket: a Tűzkeresztséget több mint három héten át városról városra kísérhettem. Erről az útról, a magyar film csehszlovákiai diadalútjáról szeretnék most néhány feledhetetlen élményt elmondani dolgozó parasztságunknak mintegy je e-' ést tenni. Az első meglepetés Eperjesen, az eperjesi szabadtéri színházban ért, alighogy a „Tűzkeresztség" vetítésé megkezdődött. (Ezeket a szabadtéri színházakat az jellemzi, hpgy nézőterükön, egy-egy három oldalról zárt yölgykatlanban, egyszorre 10—20 ?50 sőt 40 ezer emb-r' is helyet fo;* alhat. A vetítővászon hossza. 50 méter, szélessége 27 méter, vagyis akkora, hogy a film tisztán látható 800—900 méterről, a nézőtér legtávolabbi pontjáról is.) Nos, az eperjesi bemutató 15 ezres közönsége alig helyezkedett el, alig kezdett peregni a film, a nézőtéren hirtelen kitört a vihar. Előbb csak szórványosan, majd egyre sűrűbben, végül pedig elemi erővel zúgott fel a nézők kiáltása. A kulákasszonyt szidták, azt is mondhatnám, jó vaskos kiszólásokkal becsmérelték, amiért aknamunkát kezdett a „Kék Október" termelőszövetkezet ellen. Ugyanakkor féltő, a középparaszt Ható Ignácot figyelmeztető szavak is röppentek, mikor pedig a titkárnő, Szele Zsuzska szerencsétlenül járt és eltalálta a csendőrpisztolyból küldött golyó — nemcsak a lány sírt föl a filmben, fölsírt a hatalmas, pisszenés nélkül figyelő közönség is. Először nem értettem, jobban mondva nem mertem megérteni, mi megy a nézők lelkében végbe ? Mi kor a-\film és a hasonló című színdarab megírásához fogtam, az volt a szándékom, hogy a magyar dolgozó parasztok döntését tegyem könynyebbé az ö útjukat egyengessem a termelőszövetkezetek felé. S akkor egyszerre csak mit kell látniom? Azt, hogy a szomszédságban, a csehszlovák népi demokráciában a filmnek tán nagyobb hatása van, mint itt. Mi lehet ennek az oka? Talán a jobb szervezés? Talán az. hogy Csehszlovákiában rövid három hét alatt tóbb mint félmillió ember látta a filmet? Töprengésemre egy fiatal cseh elvtársnő, a kerületi tanács mezőgazdasági osztályának munkatársa adta meg a választ. Alig gyúltak fel ugyanis előadás u-tán a fénvsző- j rók. 20—25 szövetkezeti elnök élén odafutott hozzám megölelt, megcsókolt és sírva-nevetve azt mondta: — Milyen nagy segítséget hoztatok elvtársak! Milyen nagy segítséget! Akkor derült ki, hogy a nagy hatás oka nem más, mint a csehszlovákiai földindulás, a középparasztok áramlása a termelőszövetkezetek felé. Másszóval Eperjesen azért talált elevenbe a film, mert a szekereken, autóbuszokon egybegyűlt sokaság úgy érezte: a saját sorsáról van szó, a saját életét látja tükröztetni a filmben. , Szótlanul a meghatottságtól, csaknem bénán álltam a csehszlovákiai dolgozó parasztok koszorújában. Ott, a csillagokkal fényes nyári ég alatt értettem meg igazán, micsoda hatalmas ereje és jelentősége van a filmnek. Attól a pillanattól fogva, hogy sikerült, nem ismer se országhatárokat, se nyelvi korlátokat. Ha jó, ha közérthető és hasznos a benne rejlő eszmei mondanivaló, az egész világ számára szólhat, milliók szívében táplálhatja a haladás gondolatát. E bben a meggyőződésemben csak még jobban megerősített az a hajnalig tartó vita, amely a filmet követte. Vége-hossza nem volt a problémáknak és a magyar termelőszövetkezeti mozgalmat illető kérdezösködésnek A filmben felvetődik többek között az a fogas kérdés: hogyan lehet egyszerse két lovat megülni? A szövetkezeti munkát is megkezdeni és ugyanakkor a volt saját földről is betakarulni. Nosza, hadd haljuk hogyan oldották meg ezt a kérdést a hirtelen felnövekedés közben a magyar elvtársak? — fordultak hozzám az elnökök és a jelenlevő funkcionáriusok. A választ azért sürgették, azért fogtak ceruzát, mert mint mondották, valósággal elbódultak a gyoís növekedés felett érzett erőmtől és a gyakorlati nrcblém^kró! kissé megfeledkez. tél:. Ható Ignác fia agronómusnak megy a filmben? Nosza, hadd halljuk, hogyan folyik Magyarországon az elnök- és a szakemberképzés. Mi a teendő abban az esetben, ha nincs kéznél agronómus és maga az elnök is nehezen birkózik meg a ráeső feladatokkal ? Az ilyen, főleg gyakorlati kérdések azt mutatták, hogy nemcsak Eperjesen, de egyebütt is igazak, a szövetkezeti élet valóságos iskolapéldájának fogták fel a filmet és ha egyben-másban vita alakult ki, a látottakat azonnal mint érvet használták fel a saját helyzetük megítélésében. Vagy ahogy a besztercebányai pártitkár, Bogdanovszky elvtárs mondotta: „Fegyver lett a• filmetek elvtársak, mi pedig rajta leszünk, hogy ezt a fegyvert derekasan forgassuk." Magyarul mondta ezt Bogdanovszky elvtárs és annak a megbeszélésnek a felszólalói is javarészt magyarul beszélnek, melyet a kerületi titkár a film bemutatója után összehívott. Hogy miért? Mert Eesztereén a film a problémákat valósággal telibe találta. Míg más helyeken az volt a hiba, hogy túlságosan is tágra nyitották a kaput és a kulákot nem is egyszer beengedték a szövetkezetbe, a besztercei kerület elnökei még a középparasztot is szerették volna kinézni a szövetkezetből. Gyönge az én tollam ahhoz, hogy elmondjam: micsoda megrendítő volt látni és hallani, ahogy az elnökök egymásután felálltak ott az értekezleten és kínlódva, saját magukkal tusakodva, de beismerték, hogy micsoda hibát követtek el. Nem egyszer hangzott el: „Jó, hogy a filmet láttuk, mert ha nem láttuk volna, a saját 'magunk és a szövetkezet kárán kellett volna megtanulnunk, hová vezet a Köröm Sándor-féle elnök makacssága és szektáriánus magatartása". S hogy a párhuzam teljes legyen, az értekezleten felállt egy szövetkezeti elnöknő is. Dicsérte a filmet, egyetértett vele, csupán egy kifog'á-. sa volt: mért sírta el magát és mért szaladt meg Boziitté, Szele ZSiföska, mikor a rágalom érte? Mielőtt válaszolhattam volna, azt vettem észre, hogy nagy pusmogás, sugdolózás kezdődik és hogy néhányan jelentőségteljesen köszörülik a torkukat. — Ejnye már, elvtársnő, — előzött meg a párttitkár — éppen te kérdezed? Hát nem emlékszel, hogy sírtál itt nálam az irodában? Hogy fogadkoztál, hogy nem és nem, egy percig sem lész tovább elnök. Csak néztem ott és azt hittem, nem jól hallok. A párttitkár azonban nem sokáig hagyott kétségben. Kisült, hogy az ellenség úgy próbálta a szóbanforgó elnöknő hitelét ron-, tahi a tagság és a dolgozó parasztok előtt, hogy pálinkáshordót csempészett a pajtába és azt a hírt terjesztette, hogy- özvegyasszony létére itallal csalja lépre a férfiakat. Több se kellett a titkár feleségének, ki folyton zsörtölődött, folyton kárá/lódott a férje kései hazajárása miatt. — Aha — mondta. — Azért jár későn haza az uram, mert az elnöknőnél pálinkázik. A dologból akkora botrány támadt, hogy az elnöknő sírva ment a kerületi titkárhoz. És mit tesz isten: éppen ö kifogásrlta Szele Zsuzska sírvafakaelását és megfutamodását az ünnepélyes tagfelvétel éjtszakáján. A

z élményeket a csehszlovákiai dolgozó parasztság találkozását a Tűzkeresztség dolgozó parasztjaival és problémáival még hosszan mesélhetném. Befejezésül csak annyit: a háromhetes körutazás csak még jobban megerősített abban a hitemben, hogy az út, melyen dolgozó parasztságunk a boldog, minden kizsákmányolástól mentes élet felé elindult, helyes és biztos út. Nemcsak mi járjuk, ezen az úton halad a szocializmus felé többi testvérünk is: a népi demokráciák. S ha eddig tettem egyet-mást a fejlődés gyorsításának és megkönnyítése érdekében, ezentúl sokkal többet kell tennem. A harc nemcsak a szocialista mezőgazdaságért — az emberi lelkekért ís folyik. Ha írónak, ha „az emberi lélek mérakarwm vallani ip,gam, 'étiből a harcból a magain möíijln és a magam eszközeivel még jobban ki kell vennem a részemej.