Uj Szó, 1952. szeptember (5. évfolyam, 208-232.szám)

1952-09-28 / 231. szám, vasárnap

1952 szeptember 19 I

f J S

ZŐ Z 158 BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG Részlet Illés Béla: HONFOGLALAS" c. müvéből 9? Tóth és Oldner hadnagyok gondosan átfésülték Davidovkát. Magyar kommunistákat kerestek. Kovács Márton tagja volt a Magyar Kommunista Párt budapesti illegális szervezetének. 1938-ban négy hónapon át a Vas Zoltán cellájával szomszédos cellában iilt, a váci fegyházban. Személyesen sohasem látta Vos Zoltánt, de hónapokon át beszélgetett vele — a falon-kopogtatásnak nemzetközi méretekben ismert és elfogadott nyelvén. Kovács állítását Vas Zoltán táviratilag igazolta. Sebestyén Dániel 1936-ig téglagyári munkás volt Beregszászon. Tagja a Csehszlovák Kommunista Pártnak. 1936-ban Spanyolországba ment harcolni. Mikor Hitler és Mussolini katonái az angolok és franciák segítségével vérbefojtották a spanyol nép szabadságharcát, Sebestyént egy esztendőn át internálótáborban tartották Franciaországban. Onnét kiszabadulva, kalandos, hosszú ide-oda utazás, gyaloglás után ért haza Beregszászra, ahol akkor már Horthy csendőrei hajszolták, irtották a kommunistákat. Sebestyén Ungvárra menekült. Ott dolgozott közel féleszténdeig, álnév alatt, egy bútorgyárban. Ezerkilencszáznegyven tavaszán letartóztatták. Még máig sem tudja, ki árulta el. De bizonyos, hogy a csendőrök mindent tudtak róla. Először Beregszászra kísérték, onnét Kassára, Kassáról Pécsre. Ott szembesítették két bányásszal, akiket nem ismert Csúnyán megkínozták, hogy vallja be, hol találkozott a két bányásszal és hogyan, kinek a segítségével jutottak volt azok Spanyolországba. A szembesítésnél Sebestyénhek kiverték két zápfogát, az egyik bányásznak pedig letépték a balfüléi. A második szembesítésnél a félfülű bányász, mikor már orrán-száján folyt a vér, jegyzőkönyvbe mondotta, hogy Sebestyénnel Madridban találkozott, ahol mindketten a köztársasági politikai rendőrségnél szolgáltak. Sebestyén hiába erősítette, hogy ő Spanyolországban a „Rákosi Mátyás zászlóalj" közlegénye volt — azt a vádat emelték ellene, hogy mint a spanyolországi köztársasági kormány rendőrtisztje, kivégeztetett nyolc papot és egy volt királyi minisztert. Öt hónapig iilt Sebestyén magánzáriában. Azután Budapestre kísérték és ónnét Tápiósülyre. Ott beosztottak egy politikai büntetőszázadba, Négyhónapi munkaszolgálat után Klevben egy zászlós, (aki. a háborúig tanító volt a Beregszász melletti Búcsú községben, valahogy átvezényeltette, átminősítette Sebestyént honvédnek. Ezt a zászlósi néhány héttel későbben a németek Poltaván felakasztották. De Sebestyén maradt őt senki se kereste. Állításainak egyrészét két, Moszkvában dolgozó, Spanyolországot járt cseh kommunista táviratilag igazolta. Sebestyén felfedezte a táborban Németh András kubikost, aki (mint Moszkvából igazolták,) tizenegy esztendeje tagja a Kommunista Pártnak. Németh igazolta egy salgótarjáni bányász és egy újpesti bőrmunkás párttagságát Kovács Márton pedig két budapesti ifjúmunkást ajánlott Tóth József, figyelmébe. Mindkettőt azért kiildötték, minden katonai kiképzés nélkül a frontra, mert bírálták a Szociáldemokrata Párt vezetőségét és egyikük, Mikes Antal, egy értekezleten hitler ügynökének nevezte Peyer Károlyt. ' Ez a pár ember szervezte meg azt az iskolát, amelyet Bálint őrnagy Davidovkán tartott, háromszáz magyar hadifogoly számára. Kovács, Sebestyén Js Németh András vüiogatták ki a hallgatókat Bálint figyelmeztette őket. hogy minél több szegényparasz• tot és zsellért Vegyenek be a hallgatók közé. Es jó \leltne, ha néhány fiatal, tartalékos tl\zt is végighallgatná az előadásokat. Iskolaterem a templom volt. A templom, — ahonnét a kórházat átköltöztették a kultúrházba, — elég tágas de nagyon hideg Csak állni lehetett benne, mert a padokat annakidején azok a németek törték szét és égették el. akiket pár nappal későbben ebben a templomban vertek volt agyon Bálint szalmát szerzett, szalmával takartatta le a templom káit. hideg kőkocBálint őrnagy a templomban naponta két előadást tartott Egyet délelőtt, egyet kora délután. Az első, délelőtti előadásának tárgya: A Szovjetunió hadicéljai. Ugyanaznap délután a magyarországi birtokelosztásról tartott előadást, statisztikai adatokkal és rövid történelmi visszapillantással. A délelőtti előadáshoz csak ketten szóltak hozzá. Kovács és Sebestyén. Mikor a honvédek a délutáni előadásra gyülekeztek, Bálint félrehívta Sebestyént. — Nem az a cél, hogy te és Kovács beszéljetek. Szólaljanak meg végre azok, akiknek otthon mindig befogták a száját. A magyarországi birtokviszonyokról tartott előadás után egyszerre öten is szót kértek. Kisparasztok, zsellérek. Persze nem ahhoz , szólottak, amiről Bálint beszélt, de sok érdekes dologról számoltak be. A jegyzők és ispánok viselt dolgairól. A csendőrökről, A rekvirálásról. A gazdag parasztok uzsoráskodásáról. Egy dunántúli béres, Dudás Berci, lassú mozgású, jólmegtermett, csontos, jó harmincas férfi, aki lassan kezdett beszélni, de mikor belejött, csak úgy ömlött belőle a szó, ez a barnaképű, barnahajú honvédjeimondottá, hogy a keszthelyi Festetich uradalomban a háború kitörése után a kegyelmes herceg, (így mondotta: a kegyelmes herceg), bevezette a botbüntetést. Akiket a hét folyamán az ispánok kijelölnek, azokat vasárnap délelőtt templombamenés előtt megbotozzák. — ügy csinálják, — mesélte nagyon izgatottan Dudás, — hogy a szegény cselédembernek át kell ölelnie egy jegenyefa törzsét és két lator, az ispán úr kocsisa és a tisztelendő úr kocsisa, felváltva, hatot-hatot húz a nyomorult mezítelen hátuljára. Még asszonyokat is botoztat a kegyelmes herceg .. — Na és ha az elítélt nem hagyja magát? Ha nem tólja le a nadrágját és nem öleli át a fát? — kérdezte Bálint. — Attól őrizze meg a szerencsétlent az úristen — felelte Dudás. — Aki lázad, azt egyba-főbe vereti az ispán úr Aztán átadja a csendőröknek ... Hatodiknak Pásztor Gyula kért szót — Egy kérdésem volna az őrnagy úrhoz. - \ — Őrnagy bajtárshoz — javította ki Bálint. — Az őrnagy bajtárshoz — ismételte meg a szót Pásztor. — Azt szeretném megkérdezni, hogy ha a Vörös Hadsereg győz, ha eljut Magyarországra, akkor felosztja a szegényparasztok között a hercegek, grófok és bárók meg egyéb nagyurak földjét? — A Vörös Hadsereg biztosan győzni fog, mert igaz ügyért harcol — így Bálint. — A népért harcol és ő maga a felfegyverzett nép. De a földet Magyarországon nem a Vörös Hadsereg osztja fel, hanem — miután a Vörös Hadsereg, a magyar nép segítségével kiveri Magyarországról a németeket és a német Zsoldban álló hazaárulókat, — a magyarországi nagybirtokokat a magyar kommunisták fogják felosztani, a dőigozó magyar nép pártja. — Mikor lesz ez? — kérdezte Pásztor. — Ez bizonyos mértékig tőletek is függ-fejezte be Bálint.—Nem kell karbatett kézzel várni, hogy a sültgalamb a szájatokba repüljön. — Nem értem/ — kiáltott Pásztor Inkább önmagához, mint Bálinthoz intézte a kérdést: — Hát mi, idegenbe került hadifoglyok, mii tehetünk? — Erre a kérdésre itt, most néhány szóval nem tudok és azt hiszem, nem is lehet válaszolni Előreláthatóan még egy hétig maradtok Davidovkán. Ezalatt az idő alatt minden nap két előadást tartok Gondolkozzatok azon, amit itt hallani fogtok. Aztán önmagatoknak tegyétek fel a kérdést, amelyikre most én nem tudok válaszolni. Remélem, önmagatoktól megkapjátok a választ, az igazit. A Béke-izem dolgozói szívélyesen búcsúztatták a bevonuló ifjúmunkásokat Ünnepélyes hangulatú társaság búcsúzik el a katonai szolgálatra bevonuló munkatársaktól a pozsonyi Békeüzem kultúrtermében. Nyomát sem látjuk a búcsúzáénál máskor gyakran feltűnő szomorúság, nak. Gondf eledten szórakoznak a bevonulók éppúgy, mint hozzátartozóik. Meglátszik az ifjúmunkások viselkedésén, hogy nem félnek a katonáskodástól. Nem érzékenyülnek el amiatt, hogy el kell hagyniok megszokott környezetüket, — kemény fából faragták valamennyit. Először a csehszlovák néphadse. reg küldötte üdvözölte az újonco. hat, majd az üzenni bizottság és a CsISz titkára méltatta eddigi munkálkodásukat. Az ünnepi beszédek után a.z üzem kultúrcsoportja zeneég énekszámokkal, versek előadásával szórakoztató műsort adott tiszteletükre. A műsorszámok között megkérdeztük Sánkia Zoltán elvtárstól, hogy milyen érzésekkel vonul be. — Nem félünk mi az egyenruhától — mondotta. — Az „öreg" katonabajtársak is azt mondják, hogy jó az életük. Igaz, hogy nem könynyü dolog most itthagyni szüleinket és barátainkat, de ismerjük kötelességeinket hazánkkal szemben. És éppen a szüleink és a barátaink békés élete felett őrködünk, ha hatonák leszünk, — válaszolta keresetlen szavakkal. Érdeklődtünk, hogy milyen munkát végzett az üzemben. Egy kicsit gondolkozott a válaszadás előtt, majd határozottan felelte: — Talán még a munkahelyemtől válok meg a legnehezebben. Dolgoztam az üzem építésénél, a gépek elhelyezésénél s munkatervemet mindig 170—180 százalékra teljesítettem. Igyekezni fogok a hadseregben is. Barta István és Lőnek István is igyekeznek majd olyan jó katonákká válni, mint amilyen jó munkások Szél Ferenez elvtárs, a Beke-üzem dolgozója a légierőnél alcarja teljesíteni hazafias kötelességét. voltak eddig az üzemben. Mindkét, ten jó minőségű munkát végeztek, Lőnek a lakatos műhelyben, Barta a laboratóriumban. Zeman István elvtárs, az üzemi ltultúrcsoport és sportegylet titkára, elismerően nyilatkozott a bevonulók eddigi munkájáról és meggyőződését fejezte ki, hogy ezek a fiatalok a katonai szolgálati idő alatt is megállják a helyüket. Ezután Szél Ferenc elvtárssal beszélgettünk. Ö pilóta, repülő szeretne lenni. — Tudom, hogy eddig miért dolgoztam 150—160 százalékra, — mondja — de azt is tudom, hogy miért megyek majd a repülőkhöz. Építenünk kell, s amit felépítünk, azt meg is kell védenünk, — mond. ja meggyőzően. Erő, akarat és bátorság sugárzik a tekintetéből. Érezzük, hogy szive mélyéből szereti a repülőket. Már az üzemben érdeklődéssel figyelte az üzemi repülőklub tevékenységét. Elméletileg is foglalkozott a repülés kérdéseivel. — A repüléstől nem félek. Csodálom a nagyszerű gépeket és leginkább az új szovjet mintájú lökhajtásos repülőgépet. Ilyennel szeretnék én is felszállni, — s hirtelen elakad a szava. Mintha tőlünk várná a magyarázatot, hogy vájjon telje, sülhet-e a kívánsága. Nekünk az a meggyőződésünk, hogy teljesülhet. Az ilyen határozott, akaraterős fiatalemberből bizonyára néphadseregünk kiváló repülője iesz. Az ünnepély után mi is jó hangulatban búcsúztunk el néphadsere. günk leendő katonáitól. Jó helyre mennek, és mi bízunk bennük, mert ifjúságunk színe-java méltá a bizalomra. Kovács Gáspár Egy emberként ünnepeljük meg a Néphadsereg Napját Közeledik október 6-a, a csehszlovák néphadsereg napja. Ez egyik legnagyobb ünnepünk. A legkisebb falutól a legnagyobb városig mindenütt felkészülnék megünneplésére. Nyolc évvel ezelőtt e napon vívta, meg győzelmes és dicsőséges csatáját Duklánál a csehszlovák haderő a Szovjet Hadsereg oldalán, amely azután lehetővé tette hazánk felszabadulását. Büszkék vagyunk hadseregünkre, mely oly kiválóan teljesíti hivatását. M'egvédi hazán, kat, dolgozó népünket a külső és belső ellenség, a reakciósok és kulákok ellen, akik még mindig nem akarják teljesíteni legelemibb kötelességüket a beszolgáltatást, s visz. sza szeretnék állítani a régi kizsákmányoló rendszert. Néphadseregünk katonái öröm. mel segítenek mindenütt dolgozó népünknek, A bányákban, EFSz. ben, gyárakban, építkezéseknél a terv teljesítését biztosítják. Ezért ünnepli népünk a hadsereg napját, mert tudja, hogy az új hadsereg hazánk és dolgozóink felett őrködik. Kárász Zoltán tizedes Október ó-ára teljesítjük felajánlásainkat Október 6-án ünnepli hadseregünk és dolgozó népünk a csehszlo. vák Néphadsereg Napját. Nekünk, katonáknak egyik legnagyobb ünnepünk ez. 1 Mi katonák felajánlásainkat a néphadsereg napjához kötjük. így van ez nálunk is. Századunk nagy része még február 28a tiszteletére felajánlást tett, hogy október 6-ig a harci tudomány tel. jes elsajátításával, az éleslövészetben elért kitűnő eredményekkel és politikai ismereteik fejlesztésével megszerzik a „példás katona" címét. Béke idején ez a legnagyobb kitüntetés, melyet katona elérhet. Továbbá századunk minden egyes tagja felajánlást tett, hogy a Néphadsereg Napjáig eleget tesz a TOZ jelvény megszerzéséhez szükséges feltételeknek. Ezen felajánlásunkat már 90 százalékban teljesítettük s a fennmaradó 10 százalék erősen gyakorol, hogy megfeleljen a feltételeknek. Felajánlásaink főcélja: erős, harcképes hadseregünk meg. szilárdítása, a világbéke és a dol. gozó nép érdekeinek megvédése. Varga. István, közkatona Ne hozzatok magatokkal élelmiszer-csomagokat! Egy kis tanáccsal szolgálok a be_ vonulni készülő újoncoknak. Saját bevonulásukat ne hasonlítsák össze apáikéval, akik ínég a kapitalista rendszerben voltak katonák. Mamáik már most készítik a jó „hazait", hogy a bevonuló katona fiú ne „éhezzen majd". Alkalmam volt látni a többi évfolyambeliek bevonulását is, akik szintén ennivalóval túltömött csomagokkal vonultak be. Röviden leírom egy ilyen csomag sorsát. Tekintettel arra, hogy a bevonu. ló újonc az utazás alatt nem bírja elfogyasztani a sok ennivalót, az megmarad. A laktanyában bősége, sen adagolt, friss, ízletes étel várja őket, s így az övék megmarad. Miután a napi ellátás jó és bőséges, a magukkai hozottak elszáradnak, izüket vesztik, s így a hulladékba kerülnek. Nem nemzetgazdasági kár ez? Ezért megnyugtatásul a követ, kezöket ajánlom: Senki se hasonlítsa össze' bevonulását az édesapjáéval, mert szocialista államunk népi. hadseregében a katonák mindennemű ellátásáról jól és bőségésen gondoskodnak Ezért kár a sok hulladékba kerülő élelemért, melyet sokkal gazdaságosabban fel lehet használni. Fábián András tizedes Bálint, mialatt válaszolt, Satilov tábornokra gondolt. Pásztor azokra a kuláklegényekre, akikkel valamikor olyan sokat verekedett. Másnap Bálint délelőtt is, délután is a kommunista, bolsevik párt történetéről tartott előadást. Túlzott lázas sietséggel igyekezett mindent, amit fontosnak tartott, elmondani a hadifogoly honvédeknek A következő napon délelőtt Dózsa Györgyről, délután Rákóczi Ferencről beszélt. Vasárnap délelőtt Oldner hadnagy Petőfi, Ady és József Atilla verseket olvasott fel a davidovkai templomban összegyűlt magyar honvédeknek. A felolvasás előtt, Bálint felszólítására, Pásztor Gyula rövid imát mondott. A magyar népért imádkozott. Az ima után hosszú csend támadt. Sok szem, sok honvéd szeme lábadt könnybe. A hosszú csendet Bálint törte meg. Egy Petőfi verssel. — Ha majd a bőség kosarából. . Hétfőn délelőtt Bálint Kossuthról beszélt. Délután Oldner hadnagy beszélt Petőfiről és Táncsicsról. Kedden délelőtt Bálint: Rákosi Mátyásról. A davidovkai templomban tartott első, magyarnyelvű előadásnak mintegy háromszáz hallgatója volt Valameny nyien kényelmesen elfértek a templomban. Mikor Bc'int Rákosi Mátyásról beszélt, akkor már közel nyolcszázán szorongtak a templomban. Többen nem fértek be. A Rákosiról tartott előadást másnap délelőtt, (megint nyolcszáz honvéd előtt), meg kellett ismételni. Mikor Bálint befejezte az első. Rákosiról tartott előadását, Dudás, aki pár nap előtt a Festetich herceg uradalmában való botozásról számolt volt be, ezt kérdezte. — Es látni fogjuk mi valamikor a saját szemünkkel azt a Rákosi Mátyást? — Ezt nem tudom megmondani, — felelte Bálint — • De remélem, hiszem, sőt tudom is, hogy a keze munkáját érezni fogjátok A davidovkai templomban — mint a fronton ágyútűz után, — hallható csend volt.