Uj Szó, 1952. szeptember (5. évfolyam, 208-232.szám)

1952-09-28 / 231. szám, vasárnap

UI SZO 1952 szeptember 28 A vasárnapi mezőgazdasági rádíóbeszélgetést magyar ayelven is ismeriefik A csehszlovák rádió a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 35. évfordulója, valamint a dicső Szov­jet Kommunista (bolsevik) Párt XIX. kongresszusa alkalmából rá-, dióbeszélgetéseket szervezett, ame. lyek keretében pártunk, kormá­nyunk és a megbízottak testületé­nek vezető tagjai megvitatják nap- ! jai'nk problémáit és ugyanakkor rá­mutatnak e két nagy esemény tör­ténelmi fontosságára. Hazánkban újkeletű dolog a rádióbeszélgetés, nak ez a formája, ám a Szovjet­unióban már régen meghonosították és az egész szovjet nép tulajdon­képpeni együttes ülését jelentik. A rádióbeszélgetésben pártunk, kor­mányunk és a megbízottak testüle­tének vezető tényezői az élmunká­sok. újítók, szövetkezeti tagok és traktoristák jelenlétében szólnak dolgozóink legszélesebb rétegeihez. Az első ilyen rádióbeszélgetést a Csehszlovák rádió valamennyi állo mása e hó 18-án sugározta, amely­nek keretében felszólalt Antonin Zápotocky elvtárs miniszterelnök, Dolánsky elvtárs miniszterelnök­helyettes. ing Púcik miniszter, a tervhivatal elnöke, továbbá a Cseh­szlovákiai Kommunista Párt Köz. ponti Bizottságának titkára, Tesla elvtä;r s és Gustáv Kiiment, az Or. szágos Szakszervezeti Tanács elnö­ke. Az első rádióbeszélgetés igen . nagy visszhangra talált dolgozóink széles tömegeinél, a gyárakban, üzemekben, bányákban és szövetke. zetekben rögtön a rádióbeszélgetés elhangzása után élénk vita indult meg, amelynek során az elhangzott besáédek alapján dolgozóink hozzá­láttak a termelés sikerének további biztosításához. Vasárnap, szeptember 28-án a Csehszlovák rádió adóállomásai 17.00 ,órás kezdettel a szövetkezeti tagokhoz, falvaink dolgozó paraszt­ságához, a traktorállomások és az állami birtokok dolgozóihoz szólnak második mezőgazdasági tárgyú rá. dióbeszélgetésben. A rádióbeszélgetést Václav Nőseit elvtárs, belügyminiszter nyitja meg. További felszólalók Nepomucky elv­társ földmüvelésügyi miniszter, Jo­zef Krosnár begyűjtési miniszter, Uher elvtárs, a CSKP Központi Bi­zottságának titkára, Culen elvtárs, földművelésügyi megbízott. Felhívjuk olvasóink figyelmét e rádi ^beszélgetésre, amelyben köz­vetlenül vezető tényezőink előadá­sából szerezhetnek majd pontos ké. pet arról, hogy falvaink szocialista építésében milyen eredményeket ér­tünk el eddig és hogy a tervfelada­tok teljesítésével, sőt azoknak túl­szárnyalásával miként haladunk napról napra előbbre a magunk és gyermekeink örömteli életének biz­tosítására. Ezúton is felhívjuk az Egységes Földműves -Szövetkezete, ket. Állami tr'aktorállomásokat, Állami birtokokat, falvaink dolgozó kis- és középparasztságát, hogy hallgassák meg a rádióbeszélgeté­sek keretében elhangzó felszólalá­sokat és meghallgatásuk után a beszédek aiapján indítsanak a szö­vetkezeti tagok, traktoristák és ál­lami birtokok dolgozói vitát annak érdekében, hogy az öszi munkálato. kat és a mezőgazdasági szektorból eredő további feladatokát minél si­keresebben teljesíthessék, hogy ve­lük hatványozottan elősegítsék a gottwaldj ötéves terv negyedik terv­esztendejének idöelőtti befejezését. A Csehszlovák rádi í valamennyi adóállomásának hullámhosszán va­sárnap d. u. 17,00 órai kezdettel közvetíti a mezőgazdasági tárgyú rádióbeszélgetést, majd azt követö­leg 18.00 órakor a 427.9 méteres hullámhosszon, tehát Banská Byst­rica, Bratislava II. és Koäice II. adóállomások kisugárzásában tol. máosolni fogja magyarnyelvű fordí­tásban is az egész rádióbeszélgetés lefolyását. E műsor magyarnyelvű fordításának ismertetését a vasár­nap délután 18.00 órai adáson kívül hétfőn, szeptember 29 én reggél 5.15-i magyar adásában a Csehszlo­vákiai rádió megismétli. Felkérjük olvasóinkat, hogy szer. kesztőségünkbe, vagy a rádió szer­kesztőségének írják meg észrevéte­leiket, hozzászólásaikat és ismer­tessék az Űj Szó, ill, a rádió szer­kesztőségével, hogy községükben, illetve munkahelyükön milyen vissz­hangra talált a Csehszlovák rádió­nak ez az adása. ZOLA TARSADALOMSZEMLELETE AZ UJ SZÓ POSTÁJÁBÓL Űj élet Tornagörgőn A felszabadulás után új élet kez­dődött hazánkban. Dolgozó népünk hatalmas lendülettel fogott hozzá a szocializmus építéséhez. Napról napra újabb tervek születnek, me­lyeket dolgozóink sikeresen megva lósítanak. Egymásután helyezzük üzembe újabb gyárainkat, mert ha zánk a nagy Szovjetunió példáját követve, az iparosítás útján halad. Dolgozóink életszínvonala állan­dóan emelkedik. Az ipar fejlődésé­vel egyidőben a mezőgazdasági ter­melje is növekszik. A szocializmus építéséből Torna­görgő lakossága is kiveszi részét. Egyre többen jelentkeznek ipari munkára. Nagyobb részük a HUKO hatalmas építkezésén dolgozik, má­sik része a község mellett készülő új vasútvonalon. A szorgalmas mim ka eredménye meglátszik községünk­ben. Már két év óta villanyvilágí­tásunk van és most helyezték üzem­be a helybeli hangos híradót, amely­ből hasznos tudnivalókat és vidám zenét haillgathstunk. így gondos­kodik kormányunk a falu népéről. Szabó Gyula, tanító. Tornagörgő. Üjra szeretne dolgozni Egy délelőtt az autóbuszra vár­va, leültem egy árnyékos fa alá. Az Uj Szót olvasgattam. Egy öreg bácsi mellettem foglalt helyet és érdeklődött, hogy mit ír az újság. Beszélgetni kezdtünk és elmondta, hogy náluk már megalakult az EFSz és jól működik. Sajnálja, hogy már 73 éves és ezért nem igen bír dolgozni. Bejárta a világot, volt az első világháborúban, majd 1919-ben résztvett a magyar-vörös forrada­lomban. Most öregségi járadékot kap. Elmesélte, hogy 5 gyermeke közül négy dolgozik, az ötödik a II. világháborúban esett el. Ő ma ga jól él, megelégedett. Szeretne legalább 50 éves lenni, hogy a szo­cializmus építésében ö is résztvehet­ne. Megelégedett, mert tisztességes megélhetése van neki is, gyerme­keinek is. A szocializmus minden ember megélhetését biztosítja. Pásztor István tanító, Apátújfalu. December 21-ig teljesítik évi tervüket A poprádi Tátravagonka-üzem dol­gozói elhatározták, hogy egész évi tervüket december 21-ig, Sztálin elv­társ születésnapjáig teljesítik. A tervfeladatok időelőtti teljesítéséért indított yersenybe bekapcsolódott a dolgozók 82 százaléka. Hanácsek András fúró ez alkalommal normáját egyik munkaműveletnél 17.5 száza­lékkal, a másiknál pedig 33.6 száza­lékkal szilárdította meg. A fogyasztók figyelmébe! A kereskedelemügyi megbízotti hivatal figyelmezteti a fogyasztókat, hogy a szeptemberi élelmezési idő­szakra kiadott tojás jegyek szelvé­nyeinek érvényességét egész Szlo­vákia területén az októberi élelme­zési időszak végéig meghosszabbí­totta, Ha a fogyasztók tojásfejadagjai kat október 31-ig bezárólag nem váltják ki, a szelvények elvesztik a tojás kiadására szóló érvényességű ket. A Csehszlovákiai Irók Szövetsége szlovákiai tagozatának védnöksége alatt vasárnap, szeptember 28-án 11.30 órakor Komáromban, a Kul­túrház előtt visszaállítják talpaza­tára Jókai Mór, a nagy magyar író szobrát. Az ünnepélyt Pavol Beck, a HNB elnöke nyitja meg, az ünnepi beszé­det szlovák nyelven Frantisek Hec­ko államdíjas író, magyar nyelven Lőrincz Gyula, a Csehszlovákiai Ma­gyar Dolgozók Kultúregyesületének elnöke mondják. Az ünnepély után a Csemadok komáromi helyicsoportja kultúrmű­sort ad. Nemrég Boris Gorbatov „Donbasz" ti című regényében a sztahanovista bä- h nyászok nagyszerű teljesítményeinek ri megragadó leírását olvasva, önkény- d telenül emlékezetbe idéződtek Zola p Emil 1885-ben megjelent bányászre- n gényének, a „Germinál"-nak azok a s. részletei, amelyek egészen más tár- n sadalmi és technikai főtételek mellett n a kézi szerszámokkal és éhbérért v végzett vájármunka kínjait örökítik a meg. Zola bányászai bérjavításért eredménytelen küzdelmet folytatnak a kapitalizmussal, Gorbatov regényé- n ben a Szovjetunió szabad dolgozói '' diadalmasan veszik fel a harcot a. 15 természettel. s Zola Germinálja Franciaországban, e a kalandor III. Napoleon (1852— 1( 1870) uralma idején kibontakozó ka­pitalista társadalomban játszik. Ha ma, Zola halálának ötvenedik ^ évfordulóján, erről az élesszemü és a bátor íróról a békeharcosok és a k haladás hívei. megemlékeznek, azt f kell elsősorban elmondani róla, hogy fc őt az úgynevezett második francia e császárság és az erre következő har- c madik köztársaság gazdasági és po- j litikai életkörülményeinek, az ural­kodó osztályok telhetetlenségének, ^ tobzódásának és erkölcsi ellazultsá­gának s a proletáriátus nyomorba ta- a szítottságának felmutatásában a e szépirodalom, a regényírás területén író nem multa felül. e Marx Bonaparte Lajos brumaire s 18-ájáról írt remekében feltárja a 1 második császárság rendszerének c születési körülményeit, Zola a rend­szer fejlődéséről nyújt monumentális j körképet és krónikát, annak 1870-ben s a' német-francia háború alatt bekö- t vetkezett összeomlásáig. Ezt a húsz j kötetre terjedő társadalomrajzot Zo­la 1871 és 1893 között készítette el. ; Rendelkezésére állott fáradhatatlan, enciklopédikus méretű megfigyelőké ' pessége s dokumentációjának töme- j gét a nyelvi kifejezés művészi esz­közeivel vitte az olvasók elé. Benne * van ebben a regényciklusban a fran­cia vidék és a világváros Párizs éle- ' te, a katonai és a közigazgatási kor- J rupció, a bonapartizmus békebontása ^ és a klerikalizmus szolgaságra nevelő ^ törekvése, látjuk paloták és külváro- , j sok, szalonok és nyomortanyák, áru- j házak és kisboltok, bányászok, pa- I rasztok és gyári munkások életét. A regényciklus középpontjában a Rougon-Macquart család 32 tagja áll, í ezek körül mintegy 1200 további sze- 1 mély szerepel. A kapitalista társa­dalom üzérkedő, vállalkozó és keres- : kedö-típusai közül többet realiszti­kus erővel örökített meg Zola, igen sok azután az olyan részlet, amely naturalisztikus természetű s a tár­sadalom fölszinéről készített pülanat- ! fölvételnek tekinthető. Az egész mű i Paolo Veroneze nagy csoportképeire, vagy hatalmas gobelinekre emlékez­tet, amelyeken a részletek érdekessé­gével és sokféleségével nem veheti fel a versenyt a megkomponálás egy­ségessége. Ennek az volt az oka, hogy Zola minden tehetsége mellett ' sem ismerte fel azt az alapvető ösz­szetartó erőt és törvényt, amely a társadalom fejlődését szabályozza. Nagy kompozicióinak légköre igen sokszor nyomasztó és ködös. Bármilyen érdeklődéssel fordult is Zola a társadalomban élő ember felé, bármilyen harcos és önzetlen a ma­gatartása, regényeiben a biológiai és fiziológiai oldalt, szervi bajok és fo­gyatékosságok örökletességét, az ösztönök és szenvedélyek világát hangsúlyozza ki s ezek mögött haj­landó a társadalmi szempontot fi­gyelmen kívül hagyni. Valóságkeresö volt és sok tekintet­ben tisztánlátó a kapitalista társa­dalom bűneinek és bomlottságának irányában. Azonban csak azt látta, ami megvan, így a társadalom épü­letén mutatkozó repedéseket; azt észlelte, ami a meglevőben hibás, de a fejlődés törvényét, továbbsodró lendületét, a lendületből eredő biza­kodást, az alkotó, a tevékeny opti­mizmust, a társadalomépítés nagy ! feladatainsík megvalósítására szolgá­L ló eszközöket nem ismerte fel. Zola módszerére, Világfölfogására és emberábnázolására hatott egy kor­társának, a történetíró Taine-nek s haladásellenes elmélete, amely sze- p rint a társadalommal foglalkozó tu- p. dományokban elegendő a tények c puszta leírása, a jelen állapotok meg- s magyarázására szolgáló okok föltárá r sa, tekintet nélkül a fejlődés törvé- r nyeíre és jövőbeli tendenciáira. En- x nek a módszernek következménye * valami végzetszerű beletörődés abba, 1 ami létrejött. Az ilyen irányú vizs- 1 gálódás tulajdonképpen a kizsákmá- 1 nyoló osztályok szája íze szerint va- C ló. őket szolgálja ki, mert az ő érde- 1 kük azt kívánja, hogy az osztálytár­sadalom rendelkezésükre álló előnyei, és őket vádoló bűnei szükségképp j létrejött és elkerülhetetlen tényeknek < tűnjenek fel. ] Zola 1840-ben a délfranciaországi > Aix-ben született s abba a korba, ' amelyet ö átélt, a proletariátusnak ' két forradalma esik, az 1848-as februári megmozdulás és a párizsi kommün 1871 tavaszán. Mindkettőt egy-egy vérengző tábornok, az elsőt Cavaignae az utóbbit Gallifet töri le. Mindkét forradalomra a burzsoá uralom helyreállítása következik, de Zola meg nem alkuvó harcot folytat a burzsoáziát kiszolgáló militarizmus és klerikalizmus ellen. A mult század hatvanas éveinek elején Párizsba kerül, először mint alkalmazott dolgozik egy könyvkiadó kereskedőnél, azután teljesen az iro­dalomnak szenteli magát. Zola életrajza és pályája tanulsá­gos tájékoztatást nyújt a XIX. szá­zad Franciaországának osztályellen­téteiről. A liberalizmus korszakában Franciaországot tőle keletebbre úgy tüntették föl, mint ahol mindig és mindenki a Marseillaise-t énekli s a démokrácia háborítatlan otthonra ta­lál. Pedig azoknak — és ebbe a kör­be tartozik Zola is — akik a Mar­seillaisse-ben kifejeződő forradalmi szellemhez ragaszkodtak, a nagyka­pitalisták kézében levő kormány, a szoldateszka és az egyház részéről üldözésben volt részük. Zolát ellene fenekedő reakciós kritikusok és poli­tikusok rágalmazó indulataik céltáb­! Iájává tették. I Öt azonban a burzsoá nacionaliz­mus, a fajgyűlölet és a vakhit erői­nek egyesült rohama sem törte meg, sőt életének utolsó évtizedében tol­lát nemcsak mint regényíró, hanem mint publicista is egyenesen az élet, a. haladás szolgálatába állítja. így 1898-ban. síkraszállt egy közrendű tüzérkapitány mellett, akit 1894-ben mint kémet és hazaárulót életfogy­tiglan a gyilkos klímájú Ördögsziget­re deportáltak, pedig a neki tulajdon­nított árulást egy őrnagy, még hozzá gróf, aki a Walsin-Esterházy nevet viselte, követte el. Valahogy úgy, mint Mikszáth Különös házasságá­ban, egyházi és világi hatalmak^ ek­kor is összefognak az igazság kide­rítése ellen s az ártatlanul elítélt mellett fölszólaló Zolát mint rágal­mazót börtönbüntetésre Ítélik. Ekkor kénytelen volt átmenetileg Angliá­ba emigrálni, ahonnan azután véden­cének részleges rehabilitálása után hazatért. 1902-ben szerencsétlenség áldozata lett, egy éjszaka hálószobá­jában a kályhából kiáramló széngáz megölte. A Roug'on-Macquart-sorozat regé­nyei közül a Germinalon kívül a munkásság világába vezet az „Em­berírtő" (1877), amely a párizsi munkásnegyedek tűrhetetlen nyomo­rát és az alkoholfogyasztás pusztítá­sait mutatja be., Zola tanulmányokat folytatott a munkásság életének megismerésére, eljár a szénbányákba, a párizsi nyomortanyákról nem is zólva, azonban nem állítja a közép­iontba a munkásosztály és a mun­:ásmozgalmak pozitív erőit, a har­os, akarásnak, a jövőbelátó tudatos­ágnak képviselőit. A nyomort, a ossz lakásviszonyokat, az alkoholiz­nust, a kizsákmányolás által történő negnyomoritást jobban kiemeli, mint i marxizmus neveltjeit és munkás­nozgalmi tényezőit. A Ger­ninalban szerepel, de nem vezető he­yen, az első Internacíonálénak egy lelegátusa, a Pénz című regényében bedig Marxnak egy tanítványa, aki íölnben a Neue Rheinische Zeitung •nunkatársa volt. Az utóbbit teljesen ÍZ elmélet emberének tünteti fel Zo­a, ami mutatja, milyen távol állott 3 a marxizmus megértésétől. Hiába :átta a kapitalizmus igájában gör­nyedő munkásokat, szállt le bányák­ba, elemezte életüket, a proletariátus aagy és törvényszerű küldetésének tudata csak nagyon későn, a Négy evangéliumnak nevezett utolsó re­gényciklusában dereng föl benne, amikor ráeszmélt és leirta, hogy a jövő emberei a forradalmárok. Ez a regényciklus' töredékes maradt, csak három rész készült el belőle, a Ter­mékenység, a Munka, az Igazság (1899—1902). Ezt a regénycsoportot megelőzte egy másik, amelynek címe a Három város (Lourdes, Róma, Pá­rizs), tárgya a vakhit és a klerikaliz­mus elleni harc (1894—1898). A Rougon-ciklus utolsóelőtti köte­te az 1892-ben megjelent Összeomlás. III. Napoleon hadseregének 1870-es vereségeitől kezdve a kommün eltip­rásáig rajzolja ebben Franciaország sorsát. Zola nem ismerte föl a kom­mün jelentőségét, de megbélyegzi az újra hatalomra került burzsoáziának belevadulását a kommün hős harco­sain állott vérengző hosszúba. Zola a regényt valami tudományos jellegű írásmüvé akarta formálni s személyeinek sorsában elsősorban a biológiai, természetrajzi és orvostu­dományi tényezők hatását emeli ki. Bár a társadalom leköti kritikai ér­deklődését, valóságkeresése végered­ményben fiziológiai jellegű. Materia­lista volt, de nem a történelmi ma­terializmus vonalán. Valami elvont­ság van benne, elnéz a lényeg fölött, nem veszi észre az osztályharc biz­tató, felemelő, az emberiség útjára fényt és világosságot hintő valósá­gát. Elkeseredetten dörömböl a pol­gári társadalom börtőnfal^ín, de át­törni rajtuk, túllátni ezeken a fala­kon nem tud. Nagy mestere a leírá­soknak, például sztrájkolók, kato­nák, zarándokok tömegeit bámulatos elevenséggel varázsolja olvasói elé. Azonban az élet tükröztetésének, a fölszínnek általa rögzített ezernyi részlete, végeredményben atomizáló­dik, mert nincs föltüntetve az a tör­'vény, amely e részletekben és raj­tuk keresztül érvényesül. * A Szovjetunióban 1917 óta Zola művei több mint egy tucat nyelven, közel három millió példányban jelen­tek meg. Nagyrabecsülik őket, mint a világirodalom haladó értékét. Ha­tása Turgenyevtől Gorkijig kimutat­ható. Magyar nyelvre valamennyi müvét lefordították. Ady 1902-hen mint nagyváradi újságíró írt róla nekrológot s ebben azt kérdezi: Miért kell a Zoláknak az igazságot látniok és mégis szenvedniök miatta? Zola emlékének elégtétel, hogy a ma realistái az övéhez hasonló meg­próbáltatásoknak nincsenek kitéve s amikor átveszik és továbbfejlesztik az ő örökségét: az író harcos síkra­szállását az ember boldogságának fokozásáért, a szocializmus építésé­ért, hangjukra az öntudatos és fel­szabadult dolgozók milliós tömegei­ből megértő, nagyszerű visszhang fe­lel. Sas Andor.

Next

/
Thumbnails
Contents