Uj Szó, 1952. szeptember (5. évfolyam, 208-232.szám)

1952-09-21 / 225. szám, vasárnap

4 HI £20 1952 szeptember 21 A faluszínház magyar művészegyüttesének uj, oszi műsor ráról Míg a faluszínház többi művészegyüttesei az 1951/52. évi színházi évadot június végén befejezték, hogy mindjárt hozzáfoghassanak a kővetkező 1952/53. évi 5. színházi évad előkészítéséhez, addig a faluszínház magyar művészegyüttese az 1951/52 évi színházi idényt szeptember 15-ig meghosszabította. Azt az időt, amit a faluszíniház többi művészegyüttesei új előadások betanulására fordítottak, a magyar művészegyüttes azzal töltötte ki, hogy folytatta szokásos műsoros szerepléseit falvainkon, a nyári aratási munkálatok alkalmából. Erre a munkájára alaposan feikészülit, nemcsak ami a betanuit íűőadási darabokat illeti, ha-nem ezenkívül színes, dalos, verses, zenei éa táncmüsorral is. Igyekezett gondoskodni dolgozó polgáraink, főleg kis- és középparasztjaink, szövetkezeteseink, az állami birtokok és a gépállomások dolgozóinak szórakoztatásáról, hiszen valójában az ö számukra alakult meg Pozsonyban a faluszínház. Már 1952 július 20-án meglátogatták a faluszínház magyar együttesének tagjai a szlovákiai hivatásos művészegyüttesek közül elsőnek Párkány, Dunaszerdahely, ÓgyaUia,' Nagymegyer és a komáromi járás szövetkezeteseit, hogy előadják A. Arbuzov ,,Hat szerelmes" és N. V. Gogol „Kérők" című darabjait. Az előbbi a gépállomások problematikájával foglalkozik, míg az utóbbit, mint az orosz klasszikus - irodalom gyöngyét, a nagy orosz drámaíró halálának 100. évfordulója alkalmából adták elő. A színdarabokat és a színes kültúrmüsort a magyar művészegyüttes közvetlen a munkahelyeiken adta elő a dolgozóknak. A faluszínház magya-r művészegyüttese épúgy, mint az egész faluszínház dolgozói világosan érzik, hogy helyük és küldetésük a falvak és a vidék dolgozó népe közt van. A magyar művészegyüttes az 1952/53. év színházi évadját 1952 október 1-én kezdi meg, Műsorán újonnan betanult darabok fogak szerepelni, mint H. Muchtalov szovjet író „A család becsülete" című drámája, amely turkmén környezetben játszódik le és kolhoz problematikával foglalkozik. Ez a darab kitüntetést kapott először a Turkmén-Szovjet Köztársaságban, később a legmagasabb kitüntetésben részesült, mert írója Sztálin-díjat nyert el. Ezt a darabot az egyik szlovák művészegyüttes is műsorára tűzte. Magyar nyelvre Martin Gregor, a pozsonyi rádió rendezője fordította.. A magyar művészegyüttes további műsorszáma lesz Vladimír Semrád „Legjobb fiaink és lányaink" című darabja Július Fuesíkról, nemzeti hősünkről, amely a faluszínház dramaturgjának, D. L. Vasútnak a rendezésében került filmre „Július Fucsík" címen Anton Benyo magyar fordításában. Ez a darab nagyban hozzá fog járulni ahhoz, hogy falvainkon kialakuljon az új szocialista ember, aki lelkesen harcol a falu szocializálásáért és a tartós világbékéért. A gyermekek és az ifjúság számára a faluszínház magyar művészegyüttese egy eredeti szlovák népmesét tanult be, amely a faluszínház dramaturgiájának, Ján Domaszt a szerzővel való együttműködéséből született. A népmese címe: „A só az aranynál is többet ér." Az eredeti szlovák mese gondos fordítását Ungvári Ferenc, a csehszlovák rádió pozsonyi munkatársa készítette. A faluszínház vezetősége gondoskodott arról, hogy a magyar művészegyüttes műsorán szerepeljenek a legsikerültebb cseh, szlovák, szovjet, stb. haladó drámák, de mindezideig hiányt szenvednek eredeti magyar drámákban. Ezt a hiányt a faluszínhájJ vezetősége igyekszik kiküszöbölni és felvette a kapcsolatot egyrészt a Kulturális Kapcsolatok Intézetével Budapesten, másrészt Egri Viktor szlovákiai államdíjnyertes- magyar" író útján különböző budapesti ezln-házi körökkel és reméli, hogy ezek a kapcsolatok a jövőben aktivizálódva száanos megfelelő, időszerű előadási darabbal járulnak majd hozzá a szlovákiai magyar faluszínház műsorához. Igen sokat vár a Faluszínház vezetősége attól a lehetőségtől is, hogy a Magyarországon megalakult Falujáró színházzal tapasztalatcserére nyílik majd alkalom, amit elsősorban a kölcsönös vendégszereplés és annak megvalósulásáig a levélbeli kapcsolat mozdítana elő. A Faluszínház magyar művészegyüttese november 15-én indul első körútjára és meglátogatja a galántai, ipolysági, szenei, somorjai, nyitrai, nagysu-rányi, verebélyi, lévai, zselízi, sellyei, kékkői és korponai járások községeit. A magyar Faluszínháznak ebben a színházi évadban sajnos már nem le§sz két munkacsoportja, mert a Faluszínház az együttes 11 tagját átengedte a megalakulóban lévő komáromi Körzeti Magyar Színháznak. így a Faluszínház magyar művészegyüttesében ebben az évadban csak 9 férfi és 5 női -szereplő dolgozik, vagyis annyi, ahány színészt megkövetel az együttes tervezett műsora. D. L. Vasút, a Faluszínház dramaturgja. Megérkezett Csehszlovákiába a NDK ,Max Hütten-Ensemble" művészegyüttese Szeptember 17-én érkezett Csehszlovákiába a „Max Hütten Ensem_ ble" ének- és táncegyüttes, a Német Demokratikus Köztársaság népi alkotó versenyének győztese és Wilhelm Pieck vándorzászlajának nyertese, hogy háromhetes vendégszereplése során meglátogassa köztársaságunk néhány városát a Csehszlovák Népidemokrácia és a Német Demokratikus Köztársaság közötti kulturális kapcsolatok ápolása keretében. Az együttes a prágai Maaaryk-pá'lyaudvarooi ünnepélyes fogadtatásban részesült. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom nevében Vojteah Daubner képviselő, a Központi Szakszervezeti Tanács titkára, a csehszlovák Ifjúsági Szövetség központi bizbttsága nevében pedig Jiri Pelikán képviselő üdvözölte az együttest. A baráti fogadtatásért Günther Gerdesius, az együttes vezetője mondott meleg köszönetet. Ezután Ján Poplowi-tz író mondott cseh nyelvű beszédet, kiemelve, hogy mennyire érzik az együttes tagjai a csehszlovák földön feléjük áradó barátságot. Az új német ifjúság ezután táncés énekszámokat adott elő, amelyek megismertették dolgozóinkkal a német nép gazdag nemzeti kultúráját. Az énekegyüttes egyrészt új német dalokat énekelt, amelyek a Német Demokratikus Köztársaság örömteli, építő lelkesedését tükrözték viszsza, másrészt régi népi karénekeket és részleteket J. Sz. Bach „Hajnali fény, napjaink reménye vagy" című kantátájából. Igen érdekes volt az ácsok új nemzeti tánca, amely Berlin háború utáni újjáépítése folyamán keletkezett, éa amelynek koreográfiáját az együttes tagjai állították össze. A német együttes A. Tulikov „A szovjet ifjúság indulója" olmű dallal fejezte be műsorát. A jelenlevők szünet nélkül hangzó tajpsvihara közben a kladnoi kohók tanoncai, valamint kiváló művészegyütteseink tagjai üdvözölték az együttest, és a fiatal német munkás-művészeknek ajándékokat és virágcsokrokat nyújtottak át. Az örömteli est, amely népünknek megmutatta az üj demokratikus ifjúság arculatát, hatalmas maniíesztáoióvá fejlődött, amely a csehszlovák népi demokrácia és a Német Demokratikus Köztársaság közti barátságot élénk tényben mutatta, MAXIM GORKIJ: AMERIKABAN Maxim Gorkij, a világszerte ismert nagy szovjet realista író „Amerikában" című elbeszéléskötetében leírta amerikai útjáról benyomásait. Amerikába utazása 1906-ban a kivándorlók tömegeinek útjával esik. egybe, akiket az éhség, az európai munkanélküliség a „jólét Amerikájába" vezetett. A hajó, amelyen az író a kivándorlókkal együtt utazott, még be sem futott a newyorki kikötőbe, de az íróban a város közelsége máris a gondolatok ezreit ébresztgette és megérlelte benne a „Sárga ördög városa" című elbeszélését. Gorkij érdekesen ecseteli a ködben úszó várost. Arcán érzi bűzös lehelletét, amelyből fenyegető mohóság árad és roncsolja, ropogtatja az ember idegzetét. " Az író a felhőkbe futó hatalmas épületek ablakainak egyikében sem látott virágokat, amelyek a lakók lelkivilágának finomságáról tanúskodtak volna. New-York nyomasztólag hatott Gorkijra, a város fekete fogsorú gigászi állkapocsnak tűnt szemében, amely fogával belemar az emberek, az Európából érkezők lelkivilágába. A nagy szocialista-realista író az amerikai fővárosban társtalannak érezte magát. A rohanó emberek mindegyikében a kegyetlen, mindenre elszánt dollárharcost látta, akik elsüllyednek a dollármilliárdosok mocsarában. Gorkij bevallja, először látott ilyen városszörnyeteget, először vésődtek emlékébe benyomások silány, gúzsbakötött emberekről. Amerikai látogatása során megláthatta az író a vagyonhajhászás mellett az emberek ürességét, erkölcsi romlottságát is. Ezeknek a newyorki embereknek egyetlen lelki táplálékuk a ponyvairodalom. Hány és hány olyan fiatalembert állított a város Gorkij elé, akik reménytelenül, fásult szemmel bámultak a jövőbe, az igazabb, az emberibb élet elébe. A munkanélküliek ezreinek nyomora sok esetben szorongatta az író meleg, emberszerető szívét, mert ezeken a kivetetteken észrevette a tőke emberölő vasfogának nyomait. Gorkij newyorki látogatása az orosz polgári forradalom utáni időkre esett. Noha a cári kormány kapitulálása az imperialista Japán előtt okozója volt a polgári forradalom leverésének, mégis a nagy íróba az orosz nép forrongásai a jobb életformáért, egy új világ iránti lelkesedést oltották. Gorkij a forrongó orosz földről lépett az amerikai partra, ahol teljességében kibontakozott előtte a „hírhedt" amerikai élet törpesége. A kicsinyesség, a pénzmohóság, amely pókhálószerüen a szívekre telepedett, -érlelte meg Gorkijban a „Sivárság birodalma" című elbeszélést. A város idegtépő zörejeiben, a zenefoszlányokban, a vonatok dübörgésében, az autók tülkölésében elvész az amerikai dolgozók hangja. És Gorkij kiönti forró vágyát, milyen jó lenne eltiporni azt az elfajult életformát és helyébe a munkanélküliek tízezreinek a dolgozók Amerikáját adni. Goikíj a szocialista-realista író szemével nézett New-Yorkra. A dolgozóknak a kenyérért vívott harcában meglátta a bajok orvoslását is: egyetlen csapással darabokra zúzni a tőke embereket faló hatalmas agyarát. „Amerikában" című elbeszéléskötetéből felbecsülhetetlen értékeket meríthet az olvasó. Gorkij élethűen' ábrázolta könyvében egy acélkirály személyében az amerikai mágnások gondolkodásmódját. Mennyire rabjai önönmaguknak, mennyire elvadítja őket a semmittevés, Egyetlen örömük az állandó profitszerzés, a túlvilági boldogság világgákürtölése és a gazdagokra váró túlvilági pokol az egyik leghatásosabb eszközük arra, hogy a dolgozók figyelmét eltereljék rossz anyagi körülményeikről — vallja be Gorkijnak az egyik acél-király. A vallás fegyver a mágnások kezében arra, hogy fogvatartsák a dolgozókat a tőke rabságában. „A vallás olyan, mint a gépolaj. Minél kiadósabban olajozzuk vele az élet gépezetét, annál kevésbbé súrlódnak az alkatrészek, annál könnyebb dolga van a gépésznek" — okosítja Gorkijt az acélkirály. A művészetet alig ismerik, azt csak megvásárolni szokták. Gorkij az acélkirály szájából hallotta a milliomosok véleményét a szocialistákról. Szerintük a szocialisták olyanok, mint a homokszemek, ha belekerülnek a tőke gépezetébe, fékezik a tempóját, sőt mi több, még a kerekeket is leállítják. Az amerikai erkölcsökről bőven szerezhetett benyomásokat a szocialista író. Erről ír az „Erkölcsök őre" című fejezetében. Sokan vannak Amerikában, akik eladják magukat az erkölcsök „hűséges őrzőjének", a tökének és ezek az emberek csupán azzal foglalkoznak, hogy állandóan ordítoznak az erkölcsi törvények megszegőiről, mert a nagy lármában a társadalom képtelen meghallani az igazságot. Gorkij nemcsak azt bizonyítja könyvében, hogy Amerika a dolgozók engesztelhetetlen ellensége, hanem arról is beszél az olvasónak, hogy a beteg testnek a gyarmatokon is vannak sebei, a színesbörüek világában. „Az élet ura" című fejezete hősének az ördögöt teszi meg az író. A temetőben kóborolva elhalt filozófusokat hívnak fel a föld gyomrából, akik közül egyeseket az emberiség jótevőjének jegyzett fel a történelem, mert azon fáradoztak, hogy az egyént a közösség akarat alá rendeljék. De akadtak köztük olyan elmefuttatók is, akikre Amerika ba-i csületes dolgozói gyűlölettel emlékeznek, mert munkájukat a kiváltságosok uralmának a megtartására fordították. Gorkij- „Amerikában" című könyvéből azt az igaz tanulságot vonhatja le az olvasó, hogy a tőkés Amerika az emberiség legádázabb ellensége. Nagyon időszerű bepülantást tenni Maxim Gorkijnak ebbe a könyvébe, mert 1906 után jó pár Óvre megszületett a Szovjetunió s később a népi demokráciák egész sora. A közeli napokban a Szovjetunió XIX. pártkongresszusa a Bolsevik Párt történelmének újabb hatalmas fejezete lesz, amelynek fényénél a szovjet nép új, szélesebb gigászi építésekbe fog. I-gy nagyonis idő-szerű mérlegelni, hogy a Szovjetunió menynyire túlszárnyalta fejlett ipari és mezőgazdasági berendezésével, magasszínvonalú kultúrájával és erkölcsével Amerikát és a nyugati államokat. Gorkij látogatása után az az amerikai életforma, amelyet könyvében elénk állít, még rosszabbodott. Mérjük fel tehát a szocialista Szovjetunió hatalmas fejlődését Maxim Gorkij „Amerikában" című könyve tükrében ls. Mács József. A bécsi lakosság tiltakozik a Roramelról szóló film bemutatása ellen A napokban kezdték meg Bécsben a fasiszta Rommel tábornokot dicsőítő film előadását. A film nagy felháborodást váltott ki az osztrák főváros dolgozói közt. A „Gartenbau" mozi előtt, ahol a filmet játszazák, mindjárt az első napon nagy tiltakozó tüntetés za/jlott le, amelyen résztvettek a bécsi polgárok század. A demonstráció résztvevői plakátokat vittek: „El a nácikat dicsőítő filmekkel!" „Ma film a nácikról, holnap halál!" Helmer belügyminiszter parancsára rendörosztagokat küldtek a mozihoz, amelyeknek csak nehezen sikerült azétzav-arni a tüntetőket. Szász évvel ezelőtt jelent meg L. N. Tolsztoj első könyve A szovjet irodalmi világ jelentős évfordulót ünnepelt — 100 évvel ezelőtt látott napvilágot L. N. Tolszrttoj elaő müve, „Gyermekkorom története". Ez a mű később részévé vált a „Gyermekkorom" című önéletrajz-trilógiának. Az irodalmi miúzeumbam, ahol öszszegyüjtötték az L. N. Tolsztoj életéről és tevékenységéről szóló anyagot, megőriztek több mint félmillió kéziratot L. N. Tolsztoj művészi, irodalomkritikai és újságírói müveiből, valamint levelezéséből. A múzeum dolgozói most újabb okmányokat szereztek be. Nagyjelentőségű lelet volt az a terjedelmes levélgyűjtemény, amelyet L. N. Tolsztoj, valamint a felesége és a leánya írtak N. N. Sztrachovov kritikusnak és irod-alomtudósnak. Ennek a levelezésnek egy része azelőtt ismerettel Völt. yiiunkásdal í952-bevi Bámulnak még ránk gyűlölködve bús kulákok és ravasz papok. De nekünk most már nem árthatnak, kezünkben ragyog minden munka, mint közös földön wz osztagok. Fogunk, fénylik, mert most mosolygunk, pedig nyolc éve még csikorgott. Minek szőlőjét harcban szedtük, vidám, nótaszó, nagy szüretben: új élet bora már kiforrott. Húzunk a rendes, csendes, tiszta, örömöt ringat jó melegben. Penészes agyú tisztelendők ravász fejére pókhálónak a mult sötétje rongyán lebben. Mi összenézünk víg szemekkel, — a mi szemünkben Kelet villan, — Piros selyembe burkolt Földet |§| gyengéd, szerelmes dajkálással ringatunk erős karjaimkbem. Veres János.