Uj Szó, 1952. augusztus (5. évfolyam, 181-207.szám)
1952-08-17 / 195. szám, vasárnap
1952 augusztus 1 6. UI SZ0 5 Harcba a beadási kötelezettségeknek a megállapított határidőre való teljesítéséért Irta: Jozef Krošnár, begyűjtési miniszter Azon jelentőségteljes intézkedések közé, amelyeknek az a feladatuk, hogy a betakarítás és begyűjtés gyors lefolyását biztosítsák, tartozik a begyűjtési terv teljesítési határidejének megállapítása az egyes járásokban. Már az a tény, hogy az egyes járások elé a kormányhatározat alapján határidőt tűztek ki rendkívüli jelentőséggel bír. A végleges határidőket hosszú tapasztalatok alapján állapították meg és emellett az egyes vidékek természeti feltételeiből indultak ki, úgy, hogy a begyűjtési terv teljesítése a megállapított időben csupán csak a jó politikai és szervezési munka kérdése és a kormány határozataihoz és utasításaihoz való helyes viszony bizonyítéka. A begyűjtési terv idejében való teljesitéért folyó harc e szemszögből nézve az új születő szocialista fegyelem, az öntudatos állami fegyelem szemléje, mivel a kormány rendelkezéseit teljesíteni a becsület dolga. Ezen intézkedés rendkívüli politikai jelentősége másodsorban abban rejlik, hogy egyidejűleg a gabonabegyűjtési terv teljesítése határidejének végleges megállapításával közzé tették azt a rendeletet ís, hogy termelők a teljes gabonaárat csak azon gabonáért kapják meg, amelyet a meghatározott időben szolgáltatnak be; azért a gabonáért, amelyet a határidő után adnak be 15 százalékkal alacsonyabb árat fizetnek. Az intézkedésnek ez a része abból az elvből indul ki, hogy a kedvezményes gabonaárakból csak azok részesüljenek, akik törődnek a kormány utasításaival és rendeleteivel. Ez a rész tovább megkárosítja anyagilag azokat a termelőket, akik a gabona beadás kései teljesítésével a gabonabegyüjtést késleltetik. Az új intézkedések ^hirdetésével kapcsolatban fontos, hogy az új intézkedést mindenütt alaposan megmagyarázzák és népszerűsítsék, mert csak így válik olyan erővé, amely tényleg elősegíti a gabonabegyüjtés gyors lebonyolítását. • \z aratás és a gabonabegyüjtés minden évben jelentőségteljes időszakot jelentenek hazánk gazdasági életében. Az aratás és begyűjtés eredményét várja a földműves, mert ilyenkor látja egész évi munkájának gyümölcsét, de várja az eredményeket dolgozó népünk is, mert a gabonabetakarítástól függ az élelmiszerellátás. Népi demokratikus országunkban a gazdaságot tervezzük és gazdaságunk fejlődésének egyik főtényezője az egyes szakaszokon a mezőgazdasági termékek begyűjtésének terve és ennek keretében a gabonabegyűjtéei terv. Ahogy teljesítjük ezeket a terveket akár nálunk, akár valamelyik másik népi demokratikus országban, attól függ a dolgozók életszínvonalának emelkedése és a mezőgazdasági termékek tervénék teljesítésével szorosan összefügg a nép élelmiszerellátásának megjavítása. A terv be nem tartása bármelyik szakaszon azonnal megmutatja káros hatását a nemzetgazdaság többi részében is, de különösen kedvezőtlen következményei vannak azért, mert veszélyezteti a közellátást. Kormányunk ezért rendkívül nagy figyelmet fordít arra, hogy a begyűjtési tervet idejében és teljesen teljesítsük. A tervezett gabonamenynyiség az állami begyűjtési raktárakban biztosítékot szolgáltat a kormánynak arra, hogy az élelmiszer szükséglet tervének teljesítése mind mennyiség, mind minőség terén biztosítva legyen, hogy a terv szerint ki lehessen adni olyan intézkedéseket, amelyek a közellátás további javítására irányulnak. Egész más a helyzet a kapitalista országokban és egészen más volt a helyzet nálunk is az első köztársaság alatt. Hogy nézett ki akkor a „begyűjtés" kérdése? Akkor természetesen nem beszéltek a begyűjtésről a mai értelemben. A földműves és munkás mellett, aki az aratástól várta a szerény élete fenntartásához szükséges kenyeret, várta az aratást a nagybirtokos, a gabonaspekuláns, akik diktálták akkoriban „a begyűjtés ütemét". Az a főerő, amely meghatározta a mezőgazdasági termékek felvásárlásának folyamatát, a nyereség utáni hajsza volt. Az a hely, ahol az árak felett döntöttek, a kapitalista tőzsde volt, az a korbács, amely a földművest hajtotta, a nyomorúság volt, az eladósodott ház, a végrehajtó, aki a földművesre azonnal az aratá s után rácsapott, hogy kiszipolyozzon tőle, amit tud. A földműves akkor alig csépelt el, máris vitte a gabonát eladni, mert nyomta az adósság, mert nem volt a házban egy korona sem. Mennyit adtak akkor a kapitalisták a földművesnek a gabonáért, amelyet egyenesen a cséplőgéptől vitt elad ni ? Csak felét adták annak az ÖSZ3zegnek, amelyet aztán később a nagybirtokosok é s a nagygazdák kaptak gabonájukért, mert nekik nem kellett sietniök az eladással, mert az kra t ás után nagy volt a ga. bonakínálat az eladósodott kis. és középföldmíivesek részéről. A kisparaszt az aratás, után fillérekért adta oda gabonáját, a birtokos leg. alább mégegyszer annyit kapott árujáért — ez volt az akkori kormány politikája. Elég ha megemlítjük Gottwald elvtárs szavait, amelyeket 1931 május 19-én mondott parlamenti beszédében, amikor a nagybirtokosok, nak és a szociáldemokrata uraknak akik a kormányt a munkásellenos és parasztellen«e politikájában támogatták a következőket mondotta „Az agrárok „biztosították" az aratás után a kisparasztoknak az aratást. Az agrárpárt tagjai a pártkongresszuson ebbe beleegyeztek. Röviden mindegyikök gondoskodni akart a kisföldmüvesekről. De mi történt? Az aratás után az árakat lenyomták és most jóval magasabbra emelték azokat. Egy-két szám: piros búza az aratás után 120 koro nába került, most 168 -172 korona az ára; sárgabúza ára az aratás után 100 korona volt, most 155—160 korona. A rozs ár 72 korona volt, most 150—155 koronába kerül. Az árpáért 115 koronát fizetitek, most 110—145 koronát adnak. Az aratás után, amikor a kisföldmüves nyakán ült a végrehajtó, amikor el kellett adnia a gabonáját bármilyen alacsony áron is, az árakat lenyomták. Most, az aratás előtt, amikor a kenyeret és a lisztet nemcsak a munkásnak és a kisipa. rosoknak keli vásárolniok, hanem sok kisparasztnak is, az árak rohannak felfelé". Az akkori államnak nem volt érdeke, hogy biztosítva van-e a dolgozó nép közellátása, ez nem volt politikájának célja. Ma nálunk nincs munkanélküli, sőt ellenkezőleg, állandóan fokozzuk az ütemet, a szocializmus építésének müveit hazánkban. A gabonaárak kihirdetése, a szerződésen felüli gabonaárak közlése és azok az intézkedések, melyek szerint a kedvezményes árakat csak a határidő előtt beadott gabonáért fizetik ki, egyidejűleg az állam új viszonyát mutatják a földművesekhez. Az állam ma biztosítja a föld. művesek számára a mezőgazdasági termékek eladását, eltérően az előző helyzettől, amikor az árakat a kapitalista tőzsde a kis- és középföldművesek rovására állapította meg. Ma, aki gyorsan ég idejében eleget tesz az állam iránti kötelezettségének, kedvezményes árat kap, míg azelőtt a jó termés a földműves számára csak annyit jelentett, hogy a gabona ára alacsonyabb lesz, addig ma a jó termés lehetővé teszi a földművesnek, hogy szerződésen felül adjon b e gabonát és hogy ezért a rendes árnál magasabb összeget kapjon. A felülfizetés a rendes felvásárlási ár 50 százalékát i s meghaladja. Ennyire megváltozott az állam, nak a földműveshez való viszonya, ilyen módon értékeli most a népi demokratikus állam a kis- és középföldműves munkáját. Tudatában kell lennünk annak, hogy a gabonabegyüjtést abban az időszakban szervezzük, amikor fal vaink a szocializmusra térnek át. A kis- és köaépföldmüvesek már nincsenek a nagybirtokosok és a végrehajtók „oltalma" alatt, nincsenek az adócsavar nuza-vonájába, hanem kihasználják a gépesítés elő nyelt, valamint az új árpolitika és a közszolgálat előnyeit, amelyekről azelőtt még csak álmodni sem mertek. Ma már nem harcolnak a csupiisz életlehetőség megtartásáért, mert életük színvonala lényegesen magasabb, jobban étkeznek, jobban ruházkodnak, szóval jobban élnek, mint a z elsó köztársaságban. A helyzet ma lén; ogesen megváltozott. Népi demokratikus kormányunk, hogy biztosítsa a dolgozók életszínvonalának emelkedését, a kormány, amely biztosítja a földműveseknek a jobb életet és a boldog szocialista jövő perspekti- ját tárja elibük, begyűjti termelésük eredményét a terv szerint szilárd és kedvezményes árakért. Az egzisztenciaharc, az éhség és a Xiyomor borzalmait ma a földművesnek egészen új viszonya váltja fel az államhoz. A beadási kötelezettségek teljesítésével a földműves hozzájárul a szocializmus kiépítéséhez hazánkban, a beadási kötelezettségek teljesítése mutatja a földműves hazafias viszonyát az új államhoz, mutatja, hogv a földműves soha többet nem akarja a kapitalista társadalmi rend visszatértét. Súlyos hiba lenne azonban, ha azt hinnénk, hogy ez az új állam iránti viszony egy éjt szaka született, vagy, hogy ez a viszony máiteljesen ki van fejlődve mind n földművesnél. Látnunk kell mindenekelőtt, hogy a falvakban létezik még a kulák, aki új rendszerünknek elkeseredett ellensége, mert az ő kizsákmányolási lehetőségei szorosan összefüggtek a kapitalista rendszerrel. Ezért iparkodik ina a kulák a lehető legtöbb gabonát meghagyni, hogy aztán érvényesíteni tudja a kis- és középföldművesekre befolyását, ezért szabotálja az állam iránti kötelezettségek teljesítését, ezért iparkodik kárt és zavart okozni a begyűjtés folyamatában és ezért akarja megakadályozni a begyűjtés sikeres befejezését. Hogy eltitkolja ellenséges mivoltát nagyon szívesen elrejtőzik a kis- és közápföldmüvesek mögé, de emellett iparkodik meglassítani a begyűjtést, hogy elég ideje legyen a gabonával való spekulálásra. A gabona a kulák vére és azért terjeszti az olyan nézeteket, hogy nem kell túlságosan sietni a gabonabeadással. Nézeteit iparkodik a kis- és középföldmüvesekre is rá erőszakolni, sőt felelős funkcionáriusokra is, mindenféle nemzetgazdasági okoskodással, mint például a „veszteségtől való félelem, raktárhelyiség hiány, stb." Ismeretesek az elmúlt évből az olyan példák, sőt az idén is fordultak elő ilyen esetek, hogy ott, ahol halogatták a begyűjtést, a kulákok megpróbálták a gabonát elrejteni. Végül pedig nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy még több egyénileg gazdálkodó kis- és középföldművest nevelnünk kell az öntudatos viszonyra az állam iránti kötelezettségek teljesítésével kapcsolatban, harcolnunk kell a kapitalista előítéletek ellen, a spekulációs törekvések ellen, valamint az egyes gazdasági termékeknek a feketepiacon való eladása ellen. T áljon a beadási kötelezettségeknek a határidőre való teljesítéséért folyó harc minden egyes földműves becsületbeli kérdésévé, valamint mutassa az állam iránti kötelezettségekhez való hazafias viszonyukat és jelentsen éles fegyvert a kulákság ellen! Legyen az idei gabonabegyüjtés a szocialista fegyelem nagy iskolája, további lépés az állami fegyelem megszilárdításában és dolgozó népünk élelmiszerellátásának teljes biztosítása. ' . Sajtókonferencia a Vöröskereszt kiküldötteivel A Tájékoztatásügyi minisztérium sajtóosztálya augusztus 15-én a csehszlovák újságírók prágai klubjában sajtókonferenciát rendezett a csehszlovák, kínai, koreai, bolgár és román Vöröskereszt kiküldöttek kel, akik résztvettek a Vöröskereszt 18. nemzetközi konferenciáján Torontóban. A sajtókonferencián résztvettek a csehszlovákiai és a külföldi újságírók. A konferencián megjelent Paula Koprivová, a Csehszlovák Vörös kereszt ügyvezető elnöke, Jozeí Svarz, a Csehszlovák Vöröskereszt központi titkára, továbbá Li TehChuan, a kínai népköztársaság egészségügyi minisztere, a kínai Vöröskereszt elnöke, a kínai küldöttség vezetője, Kim Min-Szan a koreai küldöttség vezetője, Dimit rev Nenov Chalov, a bolgár Vöröskereszt elnöke, a bolgár küldöttség vezetője, Magheru Mihal, a román küldöttség titkára és az említett küldöttségek tagjai. Dr. Miloš Novy, a csehszlovák Vöröskereszt elnökségi tagja, aki résztvett a torontói tárgyaláson, tájékoztatta az újságírókat a Vö röskereszt 18. nemzetközi konferenciájának lefolyásáról és eredményeiről. Dr. Karel Bláha, csehszlovák kiküldött ismertette a jelenlévőkkel a Vöröskereszt Liga társaság kormányzótanácsa ülésének lefolyását, amelyet július 25-én, augusztus 4 és 9-én tartottak meg. A csehszlovák kiküldöttek e tárgyaláson támogatták az elhurcolt szovjet gyermekek gyors hazaszállítására tett szovjet javaslatot és tiltakoztak Nyugat-Németországnak tagul felvétele ellen a Vöröskereszt társs,aág ligájába. Azután szólásra emelkedett Li Teh-Chuan, a kínai népköztársaság egészségügyi minisztere, a kínai Vöröskereszt elnöke és a kínai küldöttség vezére, aki a kínai küldöttségnek Torontón végzett munkájáról beszélt. — A kinai küldöttség — mondotta Li Teh-Chuan miniszter — igyekezett megtisztítani a nemzetközi Vöröskeresztet azoktól az elemektől, akik nem dolgoznak a szervezet érdekében és figyelmeztette a világ közvéleményét és az egyes országok vöröskeresztes szervezeteit a genfi egyezménynek az amerikai támadók és segítőtársaik által történt megszegésére. — Mindnyájan tudjátok, mily gonosztetteket követtek el az amerikai katonák Koreában a falvak és városok békeszerető lakói ellen. Azt is tudja mindenki, hogyan bánnak az amerikaiak a hadifoglyokkal. Ennek ellenére a Nemzetközi Vöröskereszt nemcsak, hogy nem tiltakozott ez ellen, sőt még jóváhagyta az amerikaiaknak a koreai hadifoglyokkal és az elfogott kínai önkéntesekkel szemben tanúsított bánásmódját. Ezért a kínai Vöröskereszt soha sem fogja támogatni és nem támogathatja e bizottság tevékenységét, amely nem képviseli a nemzetközi szervezetet. Ki Min Szan, a koreai küldöttség vezetője többek között ezt mondotta: „A torontói konferencián a koreai nép nevében beszéltem és beszédemben három fő pontot tűztem ki: 1. Az amerikai katonák Koreában öldösik és gyilkolják a hadifoglyokat. 2. Baktériumfegyvereket használnak Korea és Északkelet Kína ellen. 3. Az amerikai repülök barbár módon bombázzák a városokat, fal vakat és Korea békés lakósságát. Ezek olyan tények, amelyeket senki sem tagadhat le és ezért nyilvánvaló, hogy a konferencia elnöke fél — nem adott lehetőséget beszédemre, félbeszakított, amit azzal indokolt meg, hogy ez politikai propaganda. Nem politikai propaganda volt ez, egészen világos tények voltak ezek. Ugyanaz ismétlődött meg, mint amikor a kínai küldöttség fényes bizonyítékokat terjesztett a konferencia elé a/ baktériumfegyverek használatáról. A konferencia elnöke megakadályozta, hogy a küldöttség ezeket a bizonyítékokat előterjessze. A kinai küldöttségnek csupán azt a fehétö.-eget adták meg, hítgý «**?:•? st a biüotfiyitékokat az újságirók és 3 sajtóHöflfelencia közvéleménye elé tefjessájí'," Dimitre Neno Chaít/V, a bolgár küldöttség vezetője, azokról n nehézségekről beszélt, amelyeket az angol hivatalok ' gördítettek a népi demokratikus országok küldöttségei elé. A vitában a kiküldöttek feleltek a csehszlovákiai és a külföldi újságírók több kérdésére. Dr. Miloš Novy csehszlovák kiküldött arra a kérdésre válaszolva, hogyan reagáltak a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságainak tagjai dr. František Vavricka csehszlovák kiküldött beszédére, aki konkrét eseteket hozott fel arra, hogyan élt vissza küldetésével a Nemzetközi Bizottság Csehszlovákia megszállása idején, többek között ezt mondotta: „Dr. František Vavrička kiküldöttnek a Nemzetközi Bizottsághoz intézett kérdései így hangzottak : Igaz-e, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt Bizottsága meglátogatta a terezini koncentrációs tábort és mindent rendben talált? Igaz-e vagy sem? Igaz-e, hogy Paul Dunant, a Nemzetközi Vöröskereszt elnöke, aki 1945 áprilisában és májusában a terezini koncentrációs táborban tartózkodott, habár közbeléphetett volna, nem akadályozta meg 52 csehszlovák hazafi kivégzését, akiket 1945 május 2-án Csehszlovákiának még a Szovjet Hadsereg által való felszabadulása előtt végeztek ki? Igaz-e, hogy Paul Dunant Csehszlovákia felszabadítása után 15 Gestapo embert és a náci szervezetek vezető képviselőit rejtegette Prágában és hogy ezabadonbocsátásukért a felszabadult politikai foglyok gyógyítására szükséges több millió értékű orvosságokat kínált? Igaz-e, hogy 1952 február 18-tól kezdve amerikai felfegyverzett csoportok Kocsedo-szígetén fegyvertelen hadifoglyokat gyükoltak le és a nemzetközi bizottság az amerikai csoportoknak ezt a bűnös tevékenységét és a genfi egyezmény hallatlan megszegését hallgatással figyelte és csak akkor adott ki rövid hírt, amikor a világ közvéleménye kényszierítette öt erre? Ezekre a kérdésekre — mondotta továbbá dr. Miloš Novy — nem adtak Torontóban választ, a terezini koncentrációs tábort érintő kérdés kivételével. A 119-es számú okmányban megadott válaszban kijelentették, hogy Terezin nem volt koncentrációs tábor és hogy olyan város volt, ahol a zsidó eredetű lakosokat tömörítették össze, akik itt általában jó lakás és más körülmények között éltek. Ebben a 119. sz. okirat okmányban — gúnyiratban — hallatlan módon megsértették a Szovjetunió és a többi népi demokratikus állam Vöröskeresztjét. A Nemzetközi Bizottság tehát nem válaszolt ezekre a konkréten megfogalmazott kérdésekre és így az egé;z világ előtt bűnösként szerepel. A Nemzetközi Bizottság ezzel megmutatta, hogy úgy, ahogy a második Világháborúban Hitler és többi fasiszták segítőtársa volt, a jelen időben is az amerikai támadók és csatlósaik számára dolgozik. Több mint kétmillió koronát takarítanak meg az év végéig A kassai Szovjet Hadsereg-tizemben nagy gondot fordítanak az újító-mozgalomra. Az év eleje óta 27 •újító javaslatot valósítottak meg- az üzemben, ami évi 2,208.594 korona megtakarítást jelent. Bányász László újító javaslata megváltoztatja a kerékgyártás módszerét, ami 725.912 korona megtakarítást jelent egy megrendelésnél. Vízim György úgynevezett feszítőt állított össze, amely hasonlít az esernyőnyitó szerkezethez. Ezzel a feszítő szerkezettel a katlan burkolatát pontos körbe lehet szorítani, úgyhogy a katlanmunkások legnehezebb és leghosszabban tartó munkája ezzel jelentősen megrövidül és egyszerűbbé válik.
