Uj Szó, 1952. augusztus (5. évfolyam, 181-207.szám)

1952-08-09 / 188. szám, szombat

m szo 1952 augusztus 9. r f ' ŕ P ARI ÉLET Az elvéti i tanulás módszereiről Ahogy az SzKP bizottságának ha­tározatából tudjuk, a járási bizott­ságok augusztusban megkezdik a propagandisták nyári oktatását. Ezért szeretnék néhány szóval hoz­zájárulni az előkészítő munkálatok­hoz. As idei szemináriumokat szov­jet tapasztalatok alapján szervezzük meg, tehát a nyári szemináriumok legfontosabb része az egyéni tanulás lesz. (önálló munka a könyvvel). Legfőképpen ehhez a tárgyhoz sze­retnék hozzászólni azért, mert a ma­gyar nyelvű eív társak ezzel a kérdés­sel keveset foglalkoznak. Már sokat hallottunk arról, hogy az egyéni tanulás a legjobb módszer a. marx-leninizmus elsajátítására. Szükséges tehát, hogy az SzK(b)P sokévi tapasztalatai alapján nálunk is az egyéni tanulás legyen a fömód­szere a pártcktatásnak. Ez a módszer arra tanít bennünket, hogy önállóan gondolkozzunk, hogy meg tudjuk ér­teni a kérdéseket. Ez a módszer meg adja azt a lehetőséget, hogy a főkér­déseket külön tudjuk választani a mellékkérdésektől és a jó átgondolás alapján ezeket a főkérdéseket meg­értsük. Továbbá megtanít bennünket összekapcsolni az elméleti tudást a gyakorlattal; az elméleti kérdéseket a saját gyakorlati tapasztalataink­kal egybekapcsolva, magasabb szín­vonalú munkát végezhetünk. Az egyéni tanulásnak csak akkor van értelme, ha pontos terv szerint dolgozunk. Hogyan irányítsuk az egyéni tanulást. A pártoktató, az elméleti tanács­adó vagy konzultáns állandó munka­társa a, tanulónak. Rendszeres tanács csal irányítja és a módszer helyes el­sajátításában segítséget nyújt a ta­nulónak. Tanácsot ad az irodalom helyes megválasztásában, mert ez egyik alapja a eikeree tanulásnak. Segít összeállítani a tanulási tervet; a terv a tanulónak rendszerességet, önellenőrzést és célt ad. A hallgató egyéni terve reális legyen. A terv állandó ellenőrzésével módunkban van kiküszöbölni a hibákat. ­Hogyan tanuljunk ? ' A legelső dolgunk megállapítani, hogy a könyv, amelyből tanulunk, mikor és müyen körülmények között jelent meg, mikor adták ki és mikor írták. Ez azért szükséges, hogy kikü­szöböljük a tévedéseket és hibákat, amelyek esetleg belecsúsztak. Ez azért fontos, hogy ezek a hibák a marx-leninizmus tanulmányozásának a gyakorlatba való átvitelénél ne okozzaiifik zavart. Igy akadályozzuk meg a marxizmus dogmatikus és mechanikus alkalmazását és magya­rázatát. Szükséges továbbá elolvasni leg­először a bevezetést vagy a kiegészí­tő irodalmat s így megismerkedni a helyzettel abban az időszakban, ami­kor a könyvet kiadták. Az első olvasás Egyenletesen, amennyire lehet, szü net nélkül olvassunk. Ez megadja a lehetőséget, hogy nagyjában kéjiet alkossunk a könyv tárgyáról. További tanulás Ceruzával a kezünkben átvesszük az egyik bekezdést a másik után, át­gondoljuk a kérdéseket, megkeressük az alapvető gondolatokat az egyes szakaszokban, bekezdésekben és feje­zetekben, amellett szükséges, hogy megoldjuk a .főkérdéseket és gon­dolkodjunk azon, hogyan lehet alkal­mazni ezeket a mindennapi mun­kánknál. A tanulás módszere és taktikája Bizonyos bevezetések alapgondo­latokat és indokolást tartalmaznak, amelyek képet adnak az adott hely­zetről. A tanulásnál nem léleknélküli formulákht, betűket, hanem alapvető gondolatokat keresünk. Ezeket úgy jegyezzük meg, hogy minél jobban bevésődjenek emlékezetünkbe és így könnyen felhasználhassuk az előadásnál, vagy bármilyen más munkánál. Aláhúzási módszer Az aláhúzással az alapvető gondo­latokat szoktuk megjelölni. Jegyze­teket készítünk, kereszttel és körrel jelöljük a könyv szélén az alapvető gondolatokat, vagy a fontos argu­mentációkat. Nagyon fontos minden­ki számára, hogy egy bizonyos ilyen jelölő módszert elsajátítson, amely szerint aztán tanul. Kiírási módszer A fontos, hogy a kiemelkedő gon­dolatokat kiírjuk a könyv szélére vagy füzetünkbe, vagy kartotéklapot vezessünk róla jelszó formájában. A jelszavak kiírásánál vigyázni kell arra, hogy ne változtassuk meg az értelmét. írjuk hozzá a szerző nevét, a könyv címét, a kiadást, idejét, és az oldalszámot is. A kiírást aztán tetszés szerint ren­dezhetjük, akár kartoték mintára is. A fogalmazás módszere Felírjuk a mű címét, a szerző ne­vét, a fejezetet és ez alá saját sza­vainkkai rövid, szabatos és világos pontokban megírjuk a fő gondolato­kat. Saját szavainkkal fogalmazzuk, jó! átgondoljuk az áttanulmányozott részt, ezt összegezzük és a saját ta­pasztalatainkkal kibővítjük. Az egyéni tanulás módszerét elsa­játítani és megtanulni az egyéni ta­nulás anyagát, állandó és rendsze­res munkát igényel, főképpen jó ve­zetést és segítséget. Ezek a tanácsok természetesen nem dogmák és nem törvények. Sen­kinek sem lehet előírni pontosan, hogyan tanuljon. Amit itt megad­tam, egy példája a magántanulás módjának, amelyet azok számára szántam, akik még idáig nem voltak tisztában az egyéni tanulás módsze­reivel. Szigeti -József a Központi Pártjskola hallgatója. A felsőpatonyi nőbizottság jól dolgozik Már két hónapja, hogy megala­kultak a nemzetközi bizottságok mel­leit működő nőbizottságok, hogy a nemzeti bizottságokkal karöltve előbbre vigyék a város és falu szo. cialista fejlődését. Ahol megértették a nőbizottsá­gok országépítő feladatainak fon­tosságát, ott már mutatkoznak is a jó eredmények. Ilyen falu Felsöpa'. tony. Miklós Péteiné. a nőbizottság elnöknője, a helyi gyermekotthon szakácsnője, értelmes, okos érveivel meg tudja győzni mind az EFSz­ben, mind a házban dolgozó nőket arról, hogy minél erősebb a falu szocializmust építő ereje, annál ki­sebb a háborús veszély. A felsőpatonyi nőbizottság már a répaegyelés idején aktív volt. Jó szervező munkával elérte azt, hogy a falu minden asszonya 9 sor répa­egyelés munkáját vállalta. Kucina Gyuláné négygyermeke s hadiözvegy 19 sorra egészítette ki kötelezett­ségvállalását. A forró júniusi napok rendkívül gyorsán érlelték a gabonát, gyorsan kellett az aratást elvégezni. Miklós Péterné " felhívására az asszonyok készségesen siettek az egységes földműves szövetkezet segítségére Meglepetést szereztek az egységes földműves szövetkezetnek. 46 hektá­ron rakták a kévéket keresztbe és augusztus 3-án, vasárnap hajnalban 45 asszony ment ki a határba, hogy még az elmaradt 6 hektáron is cso. máb a rakja a zabkévéket. Példájukat kövessék a többi fal­vak nőbizottságai is. Havran Ferenené, Csécsénypatony HIREK A SZOVJETUNIÓBÓL „Ezt mondom én, az anya ' A. Sz. Luckaja, a ,,Hös anya" kitün­tetés birtokosa mondotta el a követ­kezőket a békéről az egyik kolhoz­gyűlésen. Tíz gyermek anyja vagyok. Két fiam — Vologya és Vanja — életü­ket adták a hazáért a Nagy Honvédő Háborúban. A többi nyolc együtt la­kik velem és valamennyi hasznos munkát végez a nép javára. Csalá­dunkban a testvéri Szeretet érzete mély. Valahányszor rágondolok, mindig országunk és a benne lakó testvérnépek jutnak eszembe. Ez nem véletlen, mert sorsom és gyer­mekeim sorsa a nép történelmének tükröződése kicsinyben. Hatvanhét éves vagyok, fiietem je­lentős része még a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtti időkre esik. Mire emlékszem leginkább a múltból ? Egy nyomorúságos kis föiddara'ora, a cselédeskedésre a gaz­dagoknál, az állandó rossz táplálko­zásra. Eljött a szovjet hatalom és mint a nap, beragyogta addig sötét éle­tünket és bőséggel és vidám gyer­mekhangokkal töltötte meg. Boldog kolhozéletet élünk. Á gyermekek ta­nulni mentek. Amikor a fasiszták országunkba betörtek, természetesen — másként nem is lehetett volna, — hogy az egész család beállt parti­zánnak. Vologya, a legidősebb már korábban elment a hadseregbe. Én/is partizánkodtam: ebédet főztem a. par tizánoknak, fehérneműt mostam ne­kik, fürdőt készítettem. Gyakran jutnak eszembe ezek a kemény idők. A szovjet emberek bátorságot, hősiességet mutattak. Magukat nem kímélve védték a ha­zát és győztek. Azt is tudom, hogy éppen így legyőznének minden hódi­tót, aki megpróbálná, hogy békés munkánkat megzavarja. Nem tudom, meghallják-e hango­mat ott túl az óceánon. De azt biz­tosan tudom, hogy a milliók együt­tes, a békéért kiáltó hangját a leg­süketebb háborús gyujtogatóknak is meg kell hallania. Mi a munka és a béke emberei vagyunk. A hitlerista agresszorok szétzúzását és a háború befejezését úgy fogadtuk, mint a legnagyobb ünnepet. Most pedig újra puskapor­szag kezd terjedni. Az amerikai-an­gol imperialisták azt a célt tűzték maguk' elé, hogy véres háborút rob­bantanak ki. A népek életére, gyer­mekeim életére törnek. Ezek az emberek szörnyetegek, azonban gyengék sötét üzelnieik kö­zepette. Szemben áll velük minden jóakaratú ember, sokszázmillió béke­harcos. Ezek a halálkereskedök nem tudják megfertőzni a gyűlölet és pusztítás mérgével a népek egészsé­ges erejét. Az emberek megvédik a békét. Ezt mondom én, az anya, aki tíz gyer­meknek adtam életet. A becsületes'munka jutalma Nemrégiben Sztorozsnyica kár pataijai faluba az az örvendetes hír érkezett, hogy Anna Andrejev­na PavJjukot, a Sztálin kolhoz ne­velőjét a szocialista munka hőse címmel tüntették ki. A híres kol­hozdolgozó címére több levél érke­zett, amelyben elvtársai és isme­rősei jókívánságaikat fejezik ki a magas kitüntetés alkalmából. — A Szovjetunióban így becsülik meg az egyszerű sertésnevelö becsü­lettel végzett munkáját, — mondja Anna Pavljuk. — A szovjet állam létrejöttéig csak szomorúságot ismertem. Sze­gény, vagyontalan napszámos csa ládjában születtem. A kimerítő mun­kától apám háromnapos koromban meghalt. Gyermekkoromtól kezdve kuláknál dolgoztam. A mezőgazdasági artyei megala­kulása után Anna Pavljuk a kol­hoz sertésfarmján kezdett dolgozni, esténként pedig iskolába járt. 1950­ben nyolc' anyasertéstöl 79 malacot ért el és mindegyiket felnevelte. 1951-ben egész éven át versenyzett Anna Mudrája sertésnevelőnővel. An. na Pavljuk tíz anyasertéstől 258 ma­lacot nevelt fel. A mult évben le­dolgozott munkanapjaiért 18 mázsa búzát, 25 mázsa kukoricát, nagyobb pénzösszeget és ráadásul nyolc ma­lacot kapott. Sztálingrádtól északra — az új építkezések nyomában A szovjet emberek napjai azért nagyszerűek, a sztálini kor azért olyan örömteli, mert a szovjet nép a párt vezetésével új meg új győzelme­ket arat. Nemrégiben voltunk tenúi a kommunizmus első nagy müve el­készültének. Láttuk a Volga és a Don egyesülését, tanúi voltunk a Cimljanszki Vízierörnü üzembehelye­zésének, a Lenin-csatorna ünnepélyes megnyitásának, s íme alig néhány kilométernyire innen új nagyszabású építkezés páratlan üteme kápráztat­ja el az embert: a Sztálingrádi —•. vízierörnü! Hatalmas gözkomp közlekedik Sztálingrád és a Volga túlsó partján levő vizierőmü építkezés munkahe­lye között. Odaát Loginowal, az építkezés vezetőjével találkoztunk, aki megismertet bennünket a munka eddigi eredményével, jelenlegi mene­tével és a jövő feladataival. Lenyű­gözd arányok fogadják az embert. A vízierörnü építkezésénél®! 10 millió köbméter földet kell megmozgatni, több mint 6 millió köbméter betont és vasbetont beépíteni, a záró- és duz zasztógátak építésénél 40.000 tonna fém-szádfalat leverni, s több tízezer tonnányi fémszerkezetet és gépet felszerelni. Mosolyogva mesélik, hogy ez az építkezés átlendült a „sátor és ba­rakk időszakon". Nem hevenyészett elhelyezési lehetőségek várták az épí­tőket, hanem szép, korszerű házak, egész kis város, széles utcákkal, nagy terekkel, szállodával, üzletekkel, is­kolával, kórházzal, bölcsödével. Ahol nemrég még sivár sztyeppe volt, ott most barátságos város van mosoly­gó virágágyakkal, barátságosan bó­loga^ fákkal, üdítő zöld parkokkal. És meg mindig épül az építők váro­sa. Az Ahtuba árterületén szorgos­kodó emberekkel találkozunk, akik színes cövekeket vernek a földbe. Itt épül fel a tízezer néző befogadására alkalmas sporttelep. A Volga balpartja, ameddig" a szem ellát, nyüzsgő elevenség, lüktető . élet. Már dolgozik a hatalmás javító. ' üzem, amelyben az ekszkavátorokat, földnyesőket és egyéb nagy gépeket i gondozzák, javítják. Az utakon egy­más érik a tehergépkocsik, a Volgán a vontatógözösök roskadásig megra­kott uszályokat húznak, hatalmas gőzkompok ^jel-nappal szállítják az építőknek az anyagot. A habarcs- és betongyárak tornyai merészen törnek a magasba, befejezéséhez közeledik az aszfaltgyár építése, kijelölték két további betongyár helyét, ezeket szétszerelt állapotban hozzák át Cimljanszkból. Az építkezés vezetője érdekes számadatot mond, a Sztálin­grádi Vizierőmü építkezésénél dolgo­zó betongyárak összteljesitöképessé­ge 16.000 köbméter lesz naponta! Gépek, gépek mindenütt! A Lenin-csatorna építkezésénél al­kalmazott, óránként 300 és 500 köb­méter teljesítményű szívókotrók mellett, itt mái olyan szívókotrógép dolgozik, amelynek egy óra alatt 1000 köbméter a teljesítménye. És rövidesen 15 ekszkavátor markolja msjd hatalmas kanalával a földet. Eddig főleg az építkezési munkák előkészítésén dolgoztak, most már egyre lendületesebb ütemben fejlő­dik maga a vízisrőmü építkezése. Az alapárkot zárógátak választják el a Volgától, melyen már ekszkavátorok dolgoznak és szorgalmasan rakják a földet a billenő szekrényes tehergép­kocsikra, amelyek viszik tovább a folyam medrébe mélyen belenyúló mesterséges földnyelvre. Itt dolgozik a fiatal Viktor Boriszov, aki az elsők között érkezett erre a munkahelyre. Akkor még kis, félköbméteres eksz­kavátorokon dolgozott, azóta már hatalmas ,,Uralec"-et kezel s ragyo­gó eredménnyel büszkólkedhetik: műszakonként 2700 köbméter földet epiel ki. ; Pontonhídon átjutunk a közeli szi­getre, ahol a munkálatok egyik leg­fontosabb része folyik. Zárógáttal választották el a Volgától az Ahtu­ba folyót, amelynek jelentős szerepet szánnak a jövőben: az árterület nagy kiterjedésű földjeit ós gyümölcsöseit kell majd öntöznie. Ezért az épülő vízierömütől délre hat kilométeres csatornát építenek, amely új helyen köti ösze az Ahtubát a Volgával és módot ad széles öntözőhálózat kiépí­tésére. Megkezdték a Volga—Urai-csator­na építését is. Fáradhatatlanul dol­goznak az „Uralec" eszkavátoróriá­sok. Felmentünk a hatalmas építke­zés legjobb ekszkavátorkezelöjéhez, Ivan Jelszejevhez. Üdvözölt bennün­ket és büszkén mutatott a kiásott roppant földtömegre: — Itt kezdődik a Volga—Urai-csa­torna. Pár napja, hogy az öreg „Ura­lec" kiemelte az első adagot, s lám, milyen hegy lett már itt a kiemelt földből!" Lelkesen beszél a szép munkáról, amelyet végez. Az új csatorna 600 kilométer hosszú, többszázmillló köbméter földet kell itt kiemelni, sokkal többet, mint a Sztálingrádi Vizierőmü építésénél. Csodálatos kép, ami előttünk van. A munka szimfóniája zeng. Sztálin­grádtól, a hősök városától északra újabb munkagyözelem születik, épül a kommunizmus új, nagy alkotása. A dolgozók szebb életéért A leningrádi üveg díszműárugyár a dolgozók szebb életmódja érdekében különféle üvegdíszműárúkat ké­szít nagy választékban. A vállalat teljesítménye 400 különféle üveg­fajtát tesz ki. A választékban kivá­ló helyet foglalnak el a háztartás­beli tárgyak: poharaik, vázák, gyü­mölcs, virágtartók és egyéb kris. tály, közönséges és színes üvegből készült tárgyak. A gyár bevezette az üvegtárgyak képnyomásos gyártását, Az üzem művészeti laboratóriuma. nak dolgozói új üvegtárgyformák kidolgozásán fáradnak. A mérnökök új esztergag'épszerke­zetet állítottak össze, amely jelen­tősen megkönnyíti a munkát és emeli az üvegtárgyak díszítésén végzett munka termelékenységét, A Lenszovjet nevű leningrádi tech­nológiai intézet üvegtanszakával együtt működve az üzem dolgozói új üveggyártási módszereket dolgoz, tak ki és elsajátítják az üvegszob­rászat művészetének technológiáját. Újabb tudományos intézetek Az idén az Altáj.hegység alatt I Bulgáriában kiadták Sztálin elvtárs jelentősen bővült a tudományos in­tézetek hálózata. Különös figyelmet szentelnek a mezőgazdasági szak­emberek nevelésének. Mamontov közságben állatorvosi technikumot létesítettek, Rubcov városban meg­nyílt a mezőgazdaság gépesítésé­nek technikuma, amely a mezőgaz­daság műszaki embereit, villamosí­tóit képezi ki. Az Ob melletti Kani. nye városban kolhozerdészeti isko­lát létesítettek. Nagy a hallgatók özönlése az ön­tözőberendezések szakembereit elő­készítő hidromeliorációs technikum­ba. Barnaulban nemrégen létesítet. ték az állami vizgazdasági és me­lioratív építkezési tervhivatal fiók ' intézményét. A kerület meliorátor­káderekbeli szükséglete igen nagy. műveit A Bolgár Kommunista Párt ki. adóvállalata kiadta J. V. Sztálin a Leninizmus kérdései című klasszi­kus müvének ötödik bolgárnyelvú kiadását. Megjelent mongol nyelvén Sztálin elvtárs műveinek 4. kötete Ulan Batorban kiadták J. V. Sztálin müveinek negyedik kötetét mongol nyelven. A fordítást a mon­gol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága mellett működő marx­leninizmus klasszikus müvei fordí­tóinak kollektívája végezte. A közeljövőben kiadják Sztálin elvtárs müveinek ötödik kötetét és nyomtatás céljából előkészítik Sztá­lin elvtárs müveinek hatodik köte­tét. V

Next

/
Thumbnails
Contents