Uj Szó, 1952. augusztus (5. évfolyam, 181-207.szám)

1952-08-31 / 207. szám, vasárnap

1932 augusztus 31 UISZ0 7 BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG A Nyári Kiképző Tábor életéből Egy hegy oldalán az országútról szép tábort láthatunk. A tábor be­járatánál lágy szellő lengeti a cseh­szlovák és szovjet zászlót. A tábor ki van díszítve, törpe fenyők övezik, a bejáratnál a katonák apró, színes kövekkel mozaikszerűen kirakták Sztálin és Gottwald elvtársak képeit. Vacek őrvezető egy helyen hatalmas Sztálin- szobrot állított fel. Vacek elvtárs civilben szobrász. Akármerre tekint az ember, min­denütt példás rend és tisztaság fo­gadja. A katonák fegyverükről is példásan gondoskodnak. Hisz a szá­zadnak kötelessége, hogy mindig harcrakész legyen. Itt a táborban a fegyverek gondosabb ápolást köve­telnek meg, mint a laktanyákban. Valamennyien sokkal több időt ál­dozunk a fegyvertisztításra. Esténként néha tábortűz van. Ilyen tábortűz-műsornál rendszerint fellép Hanus tizedes és Golbaba elvtárs, akik mindig változatos műsorszámo­kat mutatnak be. Örömmel fogadjuk a Bugyonnijról elnevezett énekka­runk és zenekarunk koncertjeit is. Nemrégiben egy koreai filmet láttunk a koreai harcos fiatalok imperializ­mus ellenes küzdelméről. Ilyenkor még jobban tudatosítja minden baj­társunk, hogy fokoznunk kell harci és politikai fejlődésünket, ha meg akarjuk védeni békénket. Kárász Zoltán, tisztjelölt. Községünk nem marad el a járásban A királyhelmeci járásban lévő Bély községben a kis- és középparasztok eleinte kételkedtek a közös munka sikerében, de az ez évi nyári munkák után ők is rájöttek, hogy könnyebb és hasznosabb a közös munka, hogy csak közös akarattal érhetik el azt a célt, amelyet Gottwald elvtárs tűzött elénk. Járásunkban egymásután alakul­nak és szilárdulnak a szövetkezetek, ami a párt jó munkáját dicséri. Mi, királyhelmeci járási katonák, öröm­mel figyeljük ezt a fejlődést és to­vábbi sok sikert kívánunk. Szabad időnkben örömmel beszélgetünk já­rásunk, falvaink fejlődéséről. Meg vagyunk győződve arról, hogy a bé­lyi szövetkezeti tagok is nagy gon­dot fordítanak majd a szövetkezet munkájára, erősítésére. Tóth Géza, közkatona. Századunk körzetünk legjobbja Körzetünkben kiharcoltuk a leg­jobb századot illető elismerést. Nem volt könnyű a dolog, de az eröjs aka­rat, szorgalmas munka és tanulás meghozta gyümölcsét. Mind a Ifikép­zés és brigádmunka, mind a sport terén bizonyítékát adtuk annak, hogy tudatában vagyunk kötelességeink­nek dolgozó népükkel és szeretett hazánkkal szemben. A brigádmun­kák során szerzett pénzen ezidén magyar és cseh nyelvű könyvekből álló könyvtárat állítottunk fel. Varga István közkatona. Amerikai megszállók Angliában Az idők távolába veszett 1066 esz­tendő, vagyis Háditó Vilmos partra­szállása óta először történt, hogy ide­gen hadak szállták meg Angliát. Több mint 50.000 amerikai katona 30 hely­re befészkelődött London, Cambridge, Oxford, Norwich, Newmarket és más angol városok környékén Amerikai ad­mirálisok vezénylik az angol hajóha­dat, amerikai generálisok az angol hadsereget. Az amerikai kormány dik­tálja Angliának a fegyverkezési prog­rammot: ez dönti el, kivel keresked­het, kivel ném kereskedhet Nagy-Bri­tannia. Alexander angol hadügymi­niszter nemrég szégyenszemre elismer­te, hogy mielőtt a parlamentnek ko­reai utazásáról beszámolt, elöistesen bemutatta beszédét az egyik ameri­kai generálisnak. Az amerikai betolakodók nem vér­rel hódították meg Albiont, mint a normand herceg. A „sziget-erőd" kul­csát az angol kormányköröktől kap­ták meg. Ez a kufárkodás Anglia nem­zeti függetlenségével nemcsak a mun­kásosztályt, hanem Anglia minden dolgozóját fölháborította. Még egy mérsékelt labourista parlamenti kép­viselő is kibökte, hogy Churchill rub­szolgamódra meghunyászkodik Wa­shington parancsa előtt, s az angol „bulldog' 1 ölebbé szelídülve lapul az Egyesült Államok lobogója alatt". Az amerikai megszállók ugyanúgy garázdálkonak Angliában, mint ahogy annakidején a hitlerista rablók garáz­dálkodtak a megszállt európai orszá­gokban. Az ősi egyetemi városok, mint Cambridge és Oxford fölött „az amerikaiak bordélyházad-nak csöp­pet sem irigylésreméltó cégére függ­Ezeken a helyeken egyetlenegy lány sincs biztonságban a megszállók ocs­mány tolakodásaitól. S az oxfordi dol­gozók felháborodva beszélik, hogy az amerikaiak ragaszkodnak a főrendek­nek kijáró „Sir" megszólításhoz. Egy amerikai egyenruhába bujtatott ban­dita az egyetefni város egyik boltjá­ban a minap véresre verte a pult mö­gött álló 72 éves asszonyt. Az iskolai hatóságok felhívással fordultak a szü­lőkhöz, hogy alkonyat után tartsák odahaza gyermekeiket. Viharos jelenetek játszódtak le nem­régi Warrington lancashlrei város köz­ségtanácsában. Warringtonban is — mint bárhol Angliaszerte —- sok csa­lád várja, mikor jut végre lakáshoz. Ámde a hatóságok elsősorban az ame­rikai betolakodók rendelkezésére bo­csátják az új házakat. Ezen George Bushqll warringtoni lakos, aki már öt esztendeje vár lakásra, rendkívül felháborodott. Bushell a községtanács Illésén kimondta: „Feleségem és én együttvéve tíz és fél évet töltöttünk a hadseregben. Szerintiig jogos, hogy minden jött-ment jenkinél hamarabb jussunk lakáshoz!" Az angol népgt mindinkább lázítja az a lakájkodás és meghunyászkodás, amellyel a konzervatívok és a labqur­párti jobboldal vezetői áruba bocsá­tották Anglia' függetlenségét Hitler amerikai örököseinek; mindinkább lá­zítja az angol lakosságot Churchill és Attlee antidemokratikus, népellenes, szovjetellenes politikája. Egyre erő­sebben harsan föl a békeszerető angol milliók, a szakszervezeti tagok, az egyszerű labourpárti tagok, a kommu­nisták és minden demokrata haragos szava: „Vessünk véget az amerikaiak angliai uralmánaki Amerikaiak, ta­karodjatok ki Angliából!" A német és az amerikai milita­rista klikk között régóta fenállott szoros kapcsolatok megszemélyesí. tője Wilhelm Canarig sötét alakja. Wilhelm Canaris, hitlerista tenger­nagy, a német katonai kémazolgálat főnöke és ugyanakkor az amerikai­ak legjelentősebb hírszerzője, a Pen­tagon vezetőinek bizalmasa volt. Nem csoda tehát, hogy az amerikai propaganda a háború után beleka­paszkodott ebbe az alakba és min­denáron azon igyekezett, hogy a ..vértanú" dicsfényével övezze Cana. ri s nevét. (Canarist 1944-ben, a Hit­ler ellen megkísérelt merénylet után kivégezték, mert leleplezték az amerikai kémszolgálattal fenn­tartott kapcsolatait). Talán egyet­len német tábornokról és tenger­nagyról sem írnak manapság olyan sokat az Egyesűit Államokban és Nyugat-Németországban, mint Ca­narisról.. w ilhelm Canaris, a görög ten­gernagy fia, 1917-ben lépett a né­met tengeri kémszervezet szolgála­tába. A húszas években más német katonai személyekkel együtt részt­vett a ,.Fekete Reichswehr" létre­hozásában. Hitler hatalomrajutása után a „Führer" egyik bizalmasa, Németország újrafelfegyverzésének egyik irányítója lett. 1939-ben az úgynevezett „Abwehr" — a német katonai kémszolgálat főnöke. Az „Abwehr" fontos szerepet játszott a fasiszta agresszió előkészítésében. A kémkozpontok szokásos feladatai mellett „ötödik hadoszlopokat" szer­vezett Nyugat-Európa országaiban, és előkészítette a talajt Németor­szág jövendő katonai ellenfeléinek legyőzésére. „Szivárogj be, bomlassz, demoralizálj" — ez volt Canaris jel­szava. Canaris a háború kitörése előtt átadta Hitlernek a francia védelem titkos terveit és valamennyi fran­cia repülőtér fényképét. A német vezérkar Canaris jóvoltából tudott Gammelinnek. a francia főparancs­nok minden lépéséről. Ezenkívül az „Abwehr" kezében tartotta az Olyan A kémek nemzetközi szövetsége megvásárolható nyugateurópai po­litikusokat, mint például Laval, Se­yss-Inquart, Quisling... Canaris már a hitleri agresszió kezdete előtt különleges iskolát szervezett, ahol a legkegyetlenebb é s a legvérengzőbb SS-eket gyűjtötte össze. Ebben az iskolában készítették elő a jövő gauleitereit, a fasiszta „új rend" megszervezőit és hóhérait. Canaris „legjobb" tanítványai Heydrich, Stülpnagel, Falkenhauser és az eu­rópai népek más hírhedt zsarnokai voltak. Nem kis szerepet játszott Canaris a második világháború közvetlen ki­robbantásában sem. Heydrich Cana­ris terve alapján hajtotta végre azt a fasiszta provokációt, amely for­mális ürügyül szolgált a Lengyelor­szág elleni hadüzenetre. Canaris lengyel egyenruhába öltözött suhan, cai Heydrich irányításával meg­szervezték a gleiwitzi német rádió­állomás „elfoglalását". Válaszul Hit­ler parancsot adott a csapatoknak, hogy lépjék át a lengyel határt. Nem csoda, hogy Canaris 1939—40­ben a „barna birodalom hőse" lett. De „hőse" volt ugyanakkor íz amerikai kémszolgálatnak is, amellyel a legszorosabb kapcsolatot tartotta fenn. Ezeket a kapcsolato­kat a háború után több külföldi új­ság és folyóirat — például az oszt­rák „Di e Weltwoehe" című hetilap, az amerikai „Newsweek" stb. szá­mos cikke is leleplezte. Canaris Turman-Smith berlini amerikai ka­tonai attasé közvetítésével tartotta az összeköttetést az amerikai kém­szolgálattal. Igaz, hogy Turman­Smith sohasem találkozott Canaris­sal szolgálati helyén. Canaris csak ritkán hívta fel őt telefonon, viszont a környezetéhez tartozó emberek keresték fel az amerikai követség közelében levő kis kávéházat. A berlini amerikai követ azonban ép­pen e szűkszavú telefonbeszélgeté­sek és futólagos találkozások ered­ményeképpen közölhette kormányá­val a második világháború kezdeté­nek időpontját, a Kréta elleni meg­lepetésszerű támadás percre' pontos időpontját éa sok egyebet. A fasisz­ta csapatok lengyelországi betöré­sét megelőző héten három oldalnyi géppel írott szöveget adtak át az amerikai követnek: annak a beszéd­nek gyorsírói jegyzőkönyvét, ame­lyet Hitler mondott a legfelsőbb haditanács 1939 augusztus 23-iki értekezletén. Ez a beszéd a Lengyel­ország elleni támadás tervét tartal­mazta. Néhány nappal azelőtt, hogy Németország megtámadta Belgiu­mot, a Berlinben működő amerikai ügynökök megkapták a hadművelet részletes tervét. Az amerikaiak 1940 májusában Canaris bizalmasá­nak, Oster tábornoknak a közvetí­tésével megtudták, hogy Németor-. szág be akar törni Hollandiába. Az amerikai követség és Cana­ris kapcsolata különösen 1941 elején vált szorossá, amikor a fasiszták a Szovjetunió megtámadására készü­lődtek. Amerikai barátai ekkor kö­zölték Canaris-szal, hogy ő nem­csak egyszerű hírszerző, — szerepe jóval nagyobb; neki a hitleri pa­rancsnokságnál é s magánál a „Füh­rernél" is sürgetnie kell a Szovjet­unió elleni háború megkezdését. Az „ékesenszóló" Canaris a Hitlerrel történt találkozásai alkalmával ékesebben szólt mint bármikor. Minden alkalommai lángragyújtotta a „Führer" agresszív szenvedélyét, aki már enélkül is sietett a Szovjet­unió elleni hitszegő támadással. Ugyanaz a Canaris, aki a nyugati háború kezdetekor kijelentette, hogy tele van „borús" balsejtel­mekkel", 1941 júniusában hevesen bizonygatta, hogy a keleti hadjárat „semmiség", és legkésőbb másfél hónapon belül befejeződik. Canaris­nak ezért az „optimizmusáért" a bőkezű Turman-Smith — aki idő­közben visszatért az Egy^ült Álla­mokba — olyan nagy összeget utal­tatott át, hogy Canaris fényüzó csa­. ládi házat vásárolt Zellendorfban, Berlin legelőkelőbb negyedében ... 1941-ben Canaris nagy, viaszos­vászonba kötött, albumhoz hásonló füzeteket szerzett be. Ezeket a fü­zeteket állandóan magánál hordta. Canaris értesülései szerint az ame­rikaiaknak és az angoloknak rövid időn belül német földre kellett ér­kezniök, és nem akarta üres kézzel várni őket. Wilhelm Canaris ezekbe a viaszosvászon füzetekbe rendkí­vüli pontossággal feljegyezte mind­azokat a szolgálatokat, amelyeket bizonyos magasállásu amerikai sze­mélyeknek tett— olyan személyek­nek, akik bejáratosak voltak a Fe­hér házba, akárcsak Canaris Hitler „harna házába". Canaris füzeteit, ha hinni lehet Huppenkoten Gestapo­ezredes tanúvallomásának — akit az amerikaiak nem is olyan régen engedtek ki a börtönből —, a „fel­sőbb hatóság parancsára" elégette a Gestapo. E jegyzetek egyetlen fényképmásolatát is elégették. Lé­nyegében azonban Canarisnak, az amerikai kémszolgálat Németor­szágban működő legjelentősebb ügy­nökének tevékenységére ennek elle­nére is fény derült... Valóságos szimbólum ennek a zsoldosnak, ennek a kozmopolita mi­litaristának az alakja, aki nem riadt vissza attól, hogy bármelyik külföldi kémszervezettel kapcsolat­ba lépjen, aki egyidőben kapott ki­tüntetéseket Hitlertál és dollárt az amerikaiaktól. Alakjában minden­nél kifejezőbben ütköznek ki a né­met vezérkar legjellemzőbb v<?ná­sai: a megvásárolhatóság és a vér­szomjas kegyetlenség. Nem ''élet­len, hogy a nyugatnémet és ameri­kai reakciós propaganda oly szíve­sen fújja fel a Qanarisrjl költött legendát. A halott Canaris példaké­pe mindazoknak, akik ma az ameri­kai imperialisták szolgálatában^ álló német tábornokokat ünneplik. (Részlet D. Melnyikov-L. Cser­naja: „Hitler tábornokai az amerikai lobogó alatt" c. müvé­ből).­ACZEL TAMAS: I 7Hj<xnvédeskü Hazám, hűséges katonád leszek, míg egy csepp vér van bennem, megvédem népünk otthonát, növekedjék csak szerelemben — ne legyenek síró anyák, ne legyenek apátlan árvák — hogy megvédem az iskolák, gyárak, földek boldog hazáját, — esküszöm, mert szent ez a haza, én, a dolgozó nép fia. Ha áldozat kell — áldozat lesz — öntudatos, büszke, hősi, megszentelte zászlóimat már Zrínyi, Kossuth és Petőfi. Összeszorítom fogamat, ne hallassak egyetlen hangot — mikor ütök — pusztuljanak a külső és belső bitangok. Esküszöm, mert szent ez a haza, én, a dolgozó nép fia. Hazám, hogy téged védjelek, a tudás, mint a pusku — fegyver, az öntüdatos szeretet az öntudatos gyűlölettel így lesz erős és győzhetetlen', akár a szovjet seregek — népem kövesd és sose hagyd el csillagos példaképedet, így éljek mindig, becsülettel s így haljak, hogyha halni kell tán — legyen egyik kezemben fegyver, másikban dicsőséges szerszám. Am vesszek el, ha megszegem tettekkel szentelt esküvésem, ne legyen nyugtom sohasem, síromban is átkozzon népem — békéért küzdő millióinak sújtson rám rettentő haragja — s az undorító árulónak többé ne keljen fel a napja! Igy esküszöm, mert szent ez a haza, én, a dolgozó nép fia. En, a dolgozó nép fia nem kedvelem a sok beszédet — nem szóból — tettből érti a népünk, hogy már övé az élet. Tegyünk hát szépet és nagyot, esküdjünk együtt harcosok, esküdjünk népünk címerére, a földünkön kiömlött vérre, apáink dicső örökére — felszegezzük földünk egére a diadalmas csillagot. Esküdjünk — hangunk messze hallani — dolgozó nép fiai! Jó katonák leszünk A bodrogszögi üjoncok besorozá­suk óta úgy érzik, hogy már néphad­seregünk tagjai. Minden hét szom­batján gyakorlatozást folytatunk és igazán örömmel várjuk ezt a szom­bat délutánt, hogy oktatóinktól újabb ismereteket sajátítsunk el. Három oktató: Balog, Girinyi I. és Tóth elv­társak foglalkoznak velünk. Eleinte nehezen ment az alapki­képzés, de most niár nincs hiba. Nemrégiben céllövészet! gyakorla­ton vettünk részt. A gyakorlat so­rán jó eredményeket értül k el, igy Szlovák Mihály öt lövéssel 35 pon­tos eredményt ért el, nekem pedig 30 pontot sikerült elérnem. A kiképzés során megtanuljuk az egyes fegyverekkel való bánást és azoknak kezelését is. A gyakorlat u táti mindig tízperces szemlét tart számunkra Pajkos elvtárs. Már csak néhány hét választ el bennünket a bevonulástól, október 1-töl, de addig is igyekszünk okta­tóinktól az előadott anyagot elsa­játítani, hogy ha bevonulunk, már tisztában legyünk a katonai sza­bályzatokkal, az alapkiképzés egy­" egy kérdésével, mert így könnyebb lesz hadseregbeli oktatóink mun­kája is. (Mi, bodrogszögi besorozott újoncok megfogadjuk azt, hogy bátor, haza­fias és önfeláldozó katonái leszünk drága munkásosztályunknak és ha­zánknak.) Girinyi Zoltán, újonc, Bodrogszög.

Next

/
Thumbnails
Contents