Uj Szó, 1952. augusztus (5. évfolyam, 181-207.szám)

1952-08-31 / 207. szám, vasárnap

1932 augusztus 31 UJSZG 3 A Német demokratikus Köztársaság kormányának nyilatkozata a Szovjetunió legutóbbi jegyzékével kapcsolatban A Német Demokratikus Köztár­saság minisztertanácsa aug-usztus 28-i ülésén nyilatkozatot tett a Szov­jetunió kormányának a három nyu­gati hatalom kormányához intézett 1952 augusztus hó 23-i jegyzékével kapcsolatban. A nyilatkozat a töb­bi között ezeket mondja: A Német Demokratikus Köztársa­ság minisztertanácsa örömmel üd. vözli azokat az újabb javaslatokat, amelyeket a Szovjetunió kormánya 1952 augusztus 23-ikj jegyzékében tett a nyugati hatalmak kormányai­nak. A Német Demokratikus Köz­társaság minisztertanácsa elhatá­rozta, hogy javasolja a Német De­mokratikus Köztársaság népi ka­marájának, hogy foglaljon állást/ a szovjet kormány javaslatával kap­csolatban és hozzon megfelelő hatá. rozatokat. A Német Demokratikus Köztár­saság kormánya állásfoglalásánál a következő meggondolásokból indul ki: 1. A nyugati hatalmak az Aden­aueiíkormánnyal szövetkezve meg­akarják akadályozni a német egy­ség helyreállítását, a független, össznémet kormány megalakítását és beláthatalan időre meg akarják hosszabbítani Nyugat-Németország megszállását, hogy azt az atlanti tömb agresszív céljai érdekében használhassák fel. A szovjet kormány új javasla­tai azt bizonyítják, hogy lehető­ség nyílik a német nép számára a megegyezéshez és althoz, hogy a bonni különszerződés ratifikálá­sát a napirendről levegyék. 2. A nyugati hatalmak a szovjet kormányhoz intézett jegyzékükben arról beszélnek, hogy szavatolják az össznémet kormány cselekvési sza­badságát. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya úgy véli, hogy Németország egységének bé­kés úton való helyreállítása és a független össznémet kormány meg. alakítása csak a szovjet kormány javasla­tainak gyors megvalósítása útján lehetséges. Ennek bizonyítéka, hogy a szov­jet kormány , javasolja a megszálló csapatok kivonásáról való tárgya­lást. • 3. A Német Demokratikus Köz­társaság kormánya a potsdami szer. ződés alapelveinek megfelelően ma is, mint' eddig, azon az állásponton van, hogy az egységes Németor. szág csak békeszerető és demokra­tikus Németország.lehet. Tökéletesen megfelel a német nép létérdekeinek és békeakaratá­nak, a szovjet kormánynak az a javaslata, amely szerint Német­országot kötelezni kell arra, hogy ne vehessen részt valamely olyan állam ellen irányuló koalícióban, vagy katonai szövetségben, amely harcolt haderőivel a hitleri Né­metország ellen. 4. A nyugati hatalmak jegyzé­kükben megkísérelték a német bé. keszerződés megkötésének késlelte­tését azáltal, hogy követelték: az ő kívánságuk szerint állapítsák meg az egyes intézkedések állítólag egye­düli helyes sorrendjét. A Német De­mokratikus Köztársaság kormánya úgy véli, hogy a német egység helyreállításának, az össznémet kor­mány megalakításának és a béke. szerződés megkötésének kérdése egymással szervesen összefügg. A minisztertanács tehát örömmel üd. vözli a szovjet kormánynak azt a javaslatát, hogy egyidejűleg tár­gyaljanak a német nép összes dön­tő kérdéseiről. 5. A szovjet kormány új jegyzéke szerint az össznémet választások megtartásának kérdesében nem en. gedhető meg további huza-vona. A Német Demokratikus Köztársaság kormányának meggyőződése, hogy az egész német nép támogatja a szovjet kormánynak azt a javasla­tát, hogy a négy nagyhatalom be­leegyezésével a Német Demokra­tikus Köztársaság népi kamarája és a nyugatnémet szövetségi gyű­lés képviselőiből alakítsanak vizs­gálóbizottságot. 6. A szovjet kormány jegyzékében joggal jelenti ki, hogy minden ala­pot nélkülöz a nyugati hatalmák­nak az a megállapítása, amely sze­rint a Német Demokratikus Köz­társaságban a biztonság fokozása valamint a kémek, ügynökök elleni védelem érdekében hozott intézke­dések maguk után vonják Német, ország szétszakítottságának elmé­lyítését. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya ez év má­jus 26-i rendeletében leszögezte, hogy ezek a biztonsági intézkedéseit azonnal visszavonhatok, mihelyt megegyezés jön létre a német kér­désben. 7. A bonni kormány tervbevette, hogy rövidesen keresztülhajszolja a nyugatnémet szövetségi gyűlésben a különszerződés ratifikálását. A Német Demokratikus Köztár­saság kormánya felhívja a nyugat­német pártok soraiban és a bonni szövetségi gyűlésben lévő hazafia­kat, akadályozzák meg a különszer­ződés ratifikálását és működjenek közre a német kérdés békés megoldásában. Ez megköveteli, hogy Nyugat­Németországban is megfelelő hatá­rozatokat hozzanak, jelöljék ki kép­viselőiket az össznémet vizsgálóbi­zottságba és a szovjet kormány által javasolt négyhatalmi értekez­letre. Gyermekgyilkosok A népek békekongresszusa kifejezésre juttatja majd a népek eltökéltségét: megvédik a békét Joliot-Curie professzor, a Béke­Világtanácg elnöke a tiépek béke­kongresszusának előkészítésével kapcsolatban levelet intézett a nem­zeti békebizottságokhoz. Levelében a többi között a 'következőket írja: „A férfiak és nők milliói harcol­nak az új háború megakadályozásé, ért. A stockholmi felhívásra gyűj­tött sokmillió aláírással eddig meg­akadályoztuk az atomfegyver alkal­mazását. Az öt nagyhatalom béke­egyezményének megkötéséért indí­tott, világot átfogó kampány visz­szatükrózte több mint 600 millió embernek azt a kívánságát, hogy a vitás kérdéseket tárgyalások útján és n e erőszakkal oldják meg. De en­nél többet is kell tenni". Joliot-Curie professzor ezután hangsúlyozza: minden férfit é3 nőt meg kell ismertetni a Béke-Világ­tanácsnak a népek békekongresszu­sa összehívásáról kiadott felhívásá­val és a Béke-Világtanácsnak a bé­ke megőrzése és megszilárdítása érdekében tett javaslataival. A felhívást úgy kell terjeszteni, hogy a népek békekongresszusáról a legkisebb falutól a legnagyobb vá­rosig mindenütt értesüljenek. Minden országban szoros kapcso­latot kell teremteni a népek nem­zeti érdekeinek védelmére és a béke megőrzésére irányuló tevékenység között. Minden városban és minden faluban fel kell világosítani az em­bereket arról, hogy a boldogabb élet útjában álló akadályok a háborús előkészületek politikájának követ­Az m% z leszerelési bizottságában az amerikai-angol tömb ismét megtagadta a baktériumfegyverek eltiltásának megtárgyalását Az ENSz leszerelési bizottsága augusztus 27-i ülésén szavazásra bocsátották a szovjet küldöttség javaslatát. E javaslat szerint a bi. zottságnak azonnal meg kell vizs­gálnia a baktériumháborúra vonat, kozó tilalom megsértésének kérdé­sét, valamint a baktériumfegyver alkalmazásának megengedhetetlen­ségét és a baktériumháborúra vo­natkozó tilalom megsértőinek fele­lösségrévonását. A Szovjetunió kép. viselője a javaslat mellett szava­zott, Pakisztán és Chjle tartózko­dott a szavazástól, az amerikai­angol tömb tagjai á szovjet javaslat ellen szavaztak. Az Egyesült Államok ilymódon ismét bebizonyította, hogy ellen­sége a baktérium fegyverre vonat, kozó tilalomnak, ellenzi a bakté­riumháborút bstiltó genfi jegyző­könyv ratifikálását. Az Egyesült Államok küldöttsége .és néhány más ország küldöttsége leplezni] akarta, hogy nem hajlandó elfogadni a szovjet javaslatot és semmire sem kötelező ,-,módosítást" terjesztett be és szavazott meg. Ez a „módosítás" javasolja, hogy em­lítsék meg a baktériumfegyvert az ENSz leszerelési bizottsága mun­katervében. Ez a munkaterv azon. ban nem írja elő az atom-, a bak­térium. és a többi tömegpusztító fegyver betiltását. Malik, a Szovjetpnió képviselője, a szavazás eredményét értékelve kijelentette, hogy a bizottság ame­rikai-angol tömbje már másodszor tagadja meg a haktériumfegyver alkalmazásának megengedhetetlenségére vonatko­zó kérdés megtárgyalását. Az Amerikai Egyesült Államok álláspontja arra irányul — mondot­ta Malik, — hogy szabad kezet kapjon a baktériumháború elökészí. tésére és kirobbantására. kezményei — írja a Béke-Világta­nács elnöke. Joliot-Curie a továbbiakban rá­mutat annak szükségességére, hogy a nyugati hatalmak háborús mes­terkedéseivei szemben újabb intéz­kedéseket kell tenni a békeharc erő­'sítésére. „Tanácskozni aliarunk Önökkel a legmegfelelőbb módsze­rekről az általános leszerelés meg­valósítása érdekében; minden nép­nek biztosítani kell, hogy maga dönthessen életmódjáról és meg kell tennünk mindent a nemzetközi helyzet feszültségének enyhülése ér­dekében. Minden gyűlésnek, minden fórumnak, minden értekezletnek, minden helyi és országos kongresz­szusnak, mindazok széleskörű esz­mecseréjévé kell lennie, akik azt akarják, hogy a tárgyalások szel­leme győzedelmeskedjék az erőszak alkalmazásával szemben". Joliot-Curie professzor végül rá­mutat, hogy a békeharcosok aktív­tevékenysége a népek békekongresz­szusa elökészítéséb. n rendkívüli fel­lendülést fog eredményezni és ki­jelenti: „A népek békekongresszusa kifejezésre juttatja majd a népek eltökéltségét: megvédik a békét!" .4 dolgozó nép keservesen él a Tito-féle Jugoszláviában: kényszer, munka, ínség és nyomor az osztály­része. De a jugoszláv gyermekek helyzete a legrettenetesebb és leg­vigasztalanabb. A könyörtelen gyar­mati elnyomással súlyosbított fa­siszta rendszer testi-lelki sarnyulás­ra kárhoztatja az ifjú nemzedéket. A titofasiszta lapok néhány aka­ratlan vallomása is elárulja, mi­lyen tragikus sors érte a jugoszláv gyermekeket. Nézzük meg. mit ír a Tito-klikk fő lapja, a Borba: „A belgrádi mo­zik előtt ődöngő hajléktalan gyere­kek csapata gyorsan szaporodik. A város minden zugában megtaláljuk őket. A piacokon lopkodnak, a sörö­zőkben és a vendéglőkben koldul­nak, az elhagyott házak padlásain hálnak. ,ügy terjednek, mint a ra­gály:' A jugoszláv burzsoázia fő szó­csöve, a Politika pedig a követke­zőket írja: „. .A gyerekek az ut­cán kóborolnak, éjjelre egyik se tér haza, pedig soknak szülei vannak. Csavargók és bűnözők lettek." Az Oszlobozsdénje szarajevói ti­toista lap kénytelen-kelletlen elis­meri: .,Amikor az ember Brcskoba érkezik, mindjárt szemébe ötleriek az „utcagyerekek". Egyetlen meg­élhetési forrásuk: a lopkodás''. .4 gyermek-csavargás, amely ma thár a városok és az ipari közpon­tok tömegjelensége, a jugoszláv dolgozók t megdöbbentő, rettenetes nyomoráról tanúskodik. De lehet-e az máskép, amikor országszerte ro­hamosan nő a munkanélküliség, amikor napról-napra szaporodik a teljes nyomorúságba taszítottak száma? A fasiszta Tito-rendszer vi­szonyai között sok dolgozó sem ru­házni, sem táplálni nem képes gye­mekeit. A nyomor és az éhség, az utcára kergeti, koldulásra kénysze­ríti, bűnre ösztökéli a kicsinyeket. Körülbelül egymillió jugoszláviai árva sziilei a népi felszabadító há­borúban estek el. A háború utáni első években, amikor Titoék még nagy igyekezettel rejtegették aljas, áruló iizelmeiket, az árvák részére külön otthonokat állítottak fel. Most sokkal ridegebbek. Sajnálják a „tanítás" költségét, s ezért iparo­sok, kereskedők és kulákok kezére adják a gyerekeket. Sőt még tör­vénnyel is biztosítják a magánvál­lalkozókat, hogy ezek tetszésük sze­rint összeszedhessék az árvákat, a szegény szülők gyermekeit, s ma­guk állapíthassák meg a gyermekek „oktatási rendjét". Mondanunk sem kell a vállal­kozók kisebb gondja is nagyobb az iskoláztatásnál. A gyermek nekik olcsó munkaerő. Az apróságokat éppúgy kizsákmányolják, mint a felnőtt munkásokat, de csak ttyol­cad-, tizedrészt fizetnek nekik. .4 zentai es zimonyi vasművekben 12 —14 éves gyermekek erejükön fe­lül robotolnak: ök töltik meg vas­hulladékkal a kemencéket, cipelik az izzó fémmel telt üstöket, s így tovább. Az éhség korbácsa az érc­bányákba hajtotta a gyermekek tíz­ezreit s ezek a kiskorúak teslet-lel­ket ölő robotban az amerikai és an­gol háborús gyújtogatok számára bányásszák a színesfémet. Egy szemernyivel sem jobb a ke­reskedők, kisiparosok és kulákok „felügyelete" alá került gyermekek helyzete Titóék hivatalos adatai szerint Boszniában és Hercegovi­nában mintegy 25 ezer gyermek sínylődik a vérszopó gyámok ,,fel­ügyelete" alatt. Ezek a szerencsét­lenek megszöknek gazdáiktól, nem bírják az ütlegelést és q. sok gya­lázatosságot. Elözönlik a városok utcáit, növelik a csavargó gyerme­kek seregét. Gyermekhalandóság tekintetében Jugoszlávia az egész világon vezet! Néhány titoista, megnyirbált, meg­szépített számadat: 16 éves korig Jugoszláviában a, gyermekek 20.3 százaléka hal meg, s a Vajdaság­ban ez az arány: 23 százalék: csu­pán Szerbiában havonta több, mint 2000 csecsemő pusztul el egyéves kora előtt: a városokban és az ipar­vidékeken a gyermekeknek több, mint 35 százaléka fertőző tüdőbaj­ban szenved. — Ezer meg ezer gyer­mek betegedik meg trahomában, de nem jutnak idejében orvosi segít­séghez, s így elvesztik szemük vi­lágát. A jugoszláv dolgozó — még ha van is munkája — nem hívhat or­vost beteg gyermekéhez. Nyomorú­ságos keresetéből nem futja az or­vos díjára. A méregdrága orvosság­hoz pedig csak a kiváltágos Tito­kaszt és a burzsoázia juthat. Idáig züllött a mai Jugoszlávia az amerikai imperializmus gyar­mata. A belgrádi fasiszta főkolom­posok bármily galádul és agyafúr­tűn hangoztatják is „az ifjú nem­zedék dédelgetését", a jugoszláv nép joggal vágja szemükbe: gyer­mekgyilkosok! AN MAREK. A Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Cedenbal elvtárs Moszkvában Augusztus 28-án Moszkvába ér. kezett Cedenbal elvtárs, a Mongol Népköztársaság minisztertanácsá­nak elnöke, valamint I. Szambu elvtárs, a Mongol Népköztársaság külügyminiszterhelyettese. Cedenbal elvtárs, a moszkvai re­pülőtéren beszédet mondott, amely­ben a többi között ezeket hangoz, tatta: Moszkvába, a Szovjetunió főváro­sába való megérkezésem alkalmá­ból a hálás mongol nép nevében mély odaadással és őszinte jókíván­ságaimmal üdvözlöm a nagy, test­véri szovjetnépet s tolmácsolom népünk és a Mongol Népköztársa­ság kormányának őszinte, szívből jövő háláját legjobb barátunknak" és védelmezőnknek, a szovjet nép­Manolisz Glezoszt életfogytiglani fegyházra ítélte a monarciiofasfszta vérbíróság Augusztus 27-én az athéni kato­nai felebbviteli bíróság ítéletet ho. zott: Manolisz Glezoszt, Cerepaszt és Damianidiszt életfogytiglani, Kirkoszt 20 évi, Provelengioszt és Diamantopuloszt 12 évi, Szbaru­niszt 11 évi, Szotridiszt 9 évi fegy­házra ítélte. • Az athéni vérbíróság ítélete mélységesen felháborít minden be­csületes szabadságszerető embert. Manolisz Glezosz, a görög népi fel­szabadító mozgalom egyik hőse, aki számtalanszor kockáztatta életét a hitlerista megszállók elleni harcban. Az egész világon ismertte tette ne. vét az a cselekedete, hogy eltávolí­totta a horogkeresztes zászlót az Akropoliszról. Amikor a náci meg­szállókat amerikai és angol impe­rialista megszállók váltották le, Manolisz Glezosz tovább folytatta a küzdelmet hazája függetlensé­géért, népe szabadságáért. Ezért vetették börtönbe, ezért mérték most rá ezt a gyalázatos ítéletet. Népünk a többi békeszerető néppel együtt erélyesen követeli, hogy semmisítsék meg az ítéletet és he. lyezzék szabadlábra Manolisz Gle­zoszt és társait. nek, a Szovjetunió kormányának és a mongol nép nagy barátjának, J. V. Sztálin generalisezimusznak ál­landó gondoskodásukért és figyel­mükért, a Mongol Népköztársaság fejlődésében nyújtott állandó, fel­becsülhetetlen segítségükért. A béke, demokrácia és szocializ­mus legyőzhetetlen táborának élén álló nagy szovjetnép hatalmas al­kotómunkája, világtörténelmi je­lentőségű sikerei a kommunizmus győzelmes építésében, a Szovjetunió új ötéves tervének hatalmas pro. grammja óriási lelkesítő erő a mon­gol nép számára országa gazdasági, kulturális és államrendszerének to­vábbi fejlesztésére és erősítésére irányuló békés munkájában. Országunk nemzetközi helyzete eddig soha nem látott mértékben megszilárdult a japán imperializ­mus szótzúzásának, de különösen a kínai nép hatalmas győzelmének eredményeképpen. A kínai néppel — a kínai nép világtörténelmi je­lentőségű, dicső győzelmének és a Mao Ce-tung vezette Kínai Nép. köztársaság megalakulásának kö­vetkeztében —• a mongol nép szo­ros és állandóan erősödő baráti kapcsolatot tart fenn. A mongol nép a Szovjetunió ál. landó és sokoldalú segítségére tá. maszkodva, tovább erősíti baráti kapcsolatait a nagy szovjet és kínai néppel és a népi demokratikus or­szágok népeivel, s *nagy fiai és sze­retett vezérei, Szulie Bátor és Csojbalszan által megjelölt úton haladva újabb sikereket ér el békés alkotó munkájában.

Next

/
Thumbnails
Contents