Uj Szó, 1952. augusztus (5. évfolyam, 181-207.szám)

1952-08-28 / 204. szám, csütörtök

4 U J SZO 1952 augusztus 28 PAK í ELET \ A jövő pártoktaíási a propagandista A pártszervezetek napirendjén a mult hónapban központi kérdés volt a pártoktatás évének értékelése és egyben felkészülés a jövő oktatási évre. Ez az értékelés azonban még mostanáig sem történt meg, igaz hogy már csak kis százalékban. A jövő oktatási évre való felkészülés legfontosabb részei közé tartozik a propagandisták helye

s kiválasztása, mert csak így valósíthatjuk meg pártunk központi bizottságának határozatát, pártoktatásunk eszmei színvonalának emelését. A szocializmus győzelméért folytatott harcban, mely az állandóan élesedő osztályharc közepette folyik, mind erősebb és erősebb eszmei fegyverekre van szükség. Propagandistáinknak tehát egyre alaposabb felkészültséggel kell rendelkezniük a marxizmus-leninizmus klaszszikusaiban, főleg az SzK(b)P történetében, szülöpártunk történetében, még mélyebben kell plántálniok hallgatóink lelkébe a. szocialista hazafiasság, a proletár nemzetköziség érzését és mindjobban kell kifejleszteni bennük a forró szeretetet felszabadítónk, a nagy Szovjetunió iránt. Nagy erővel és kitartó meggyőző munkával fel kell tárni előttük a szocializmust építő hazánk gyönyörű távlatait é

s nagyszerű jövőjét. A pártoktatás évének rendszere lényegében a jövő évben sem változik, azonban lesznek olyan intézkedések, amelyeket már most az előkészítés idején figyelembe kell venni. Mindenekelőtt a jövő évben sokkal többen fognak résztvenni a pártoktatásban, mint az idén. Jelentősen megnő a pártonkívüliek részvétele. Különösen nagy figyelmet kell szentelni a CsISz tagjainak oktatására. Ezenkívül jelentős figyelmet kell szentelni annak, hogy az idei békearatás sikeres befejezése után — hála pártszervezeteink jó agitációs munkájának —, az EFSz.ek falvainkban megerősödtek, áttértek a magasabb típusokra, és tömegesen léptek be a kis- és középparasztok. Az egységes földműves szövetkezetek további megerősítése szempontjából nagyon fontos, hogy a kis- és középparasztok, akik az EFSz-ek tagjai lettek, résztvegyenek a pártoktatásban, mint pártonkívüliek. Ahhoz, hogy az újonnan belépett kis- és középparasztok hasznos építői legyenek a falu szociális fejlődésének, a pártoktatás évében kell megkapniok a megfelelő oktatást, hogy megértsék a szocialista építés kérdését. Éppen ezért a pártoktaťási év előkészítésének egyik legfontosabb feladata tehát a propagandisták gondos és helyes kiválasztása. Kerüljük el azokat a hibákat, amelyeket tavaly a propagandisták kiválasztásánál elkövettünk. Az elmúlt oktatási évben különösen egyes üzemekben az eszmei színvonal nem volt kielégítő. Az alapfokú iskolázáson a lényeg, az elvi kérdés kiemelése elsikkad a történeti tanulás előnyére, A hibákat nagyrészt a

z okozta, hogy az alapfokú pártoktatás propagandistája nem volt jól felkészülve és nem volt elég tapasztalata. Sok helyen tudniillik olyan elvtársakat bíztak meg oktatók hiányában, akik még csak tavaly végezték az alapfokú iskolázást, vagy a marxista kört. Az idén ezeket a hibákat ki kell küszöbölni és az alapfokú iskola vezetésére éppen a fejlett és tapasztalt elvtársaév egyik főkérdése jó kiválasztása kat kell megbízni. Természetesen lehetnek azok az elvtársak is, akik a marxista kört kitűnő eredménynyel elvégezték, azonban igyekezzünk éppen az alapfokú oktatásra képzett, tapasztalt elvtársakat adni, akik megadják a hallgatóknak az alaptudást, akik felkeltik érdeklődésüket és olyan hatással tudnak lenni a hallgatókra, hogy a pártoktatást kötelességüknek, örömteli lelkesítő kötelességüknek tartsák. Aki az alapfokú oktatásban a legfontosabb politikai kérdéseket megértette, az szívesen és érdeklődéssel folytatja a tanulást. Éppen ezért jelentős mímka a propagandisták nyári iskolázása. É

s ezen a téren hiányosságok mutatkoznak. A propagandistákat a nyári iskolázásra mechanikusan osztották be, nem előzte ezt meg politikai meggyőző munka és így a kijelölt propagandistáknak csak 80 százaléka jelent meg az iskolázáson.' Tehát helytelen volt az iskolázásra való beosztás azon módja, hogy a propagandistákat levélbén vagy körlevélben értesítették az iskolázás megkezdéséről, és nem beszéltek velük előzőleg. Sokan úgy tekintettek a kérdésre, hogy a propagandisták ugyanazt az anyagot adják elő, tehát nincs szükségük tanulásra. Ez helytelen álláspont. A propagandistáknak fejlődniök kell és ennek alapfeltételeit meg keli teremteni. A propagandisták részére szervezett előkészítő tanfolyamnak magas színvonalúnak kell lennie. Mutatkoznak olyan hiányosságok is, hogy valóban képzett elvtársakat, akik már pártiskola előadói voltak, beosztották ezekbe a nyári iskolázásokba. Természetesen ez sem helyes, mert ezek az elvtársak azt az anyagot már olyan fokon ismerik, hogy szükségtelen az idejűkből elvenni egypár hetet, csak hogy éppen ott üljenek az iskolában. Állami és gazdasági életünkben igen sok elvtárs dolgozik, akiknek politikai képzettsége alkalmassá tenné őket a pártoktatás vezetésére. Azonban ezen elvtársak nagy része nem végez propagandamunkát. Ez kettős okból helytelen. Elsősorban ők maguk elszakadnak a pártélettöl és eszmei politikai fejlődésük megáll, másrészt hatalmas tartalékot hagyunk kiaknázatlanul. A pártszervezeteink dolga ezeket az elvtársakat mozgósítani és bebiztosítani őket a munkába, meggyőződésünk szerint kiváló pártoktatókat nyerünk velük. A jövő oktatási év jó előkészítésének másik főkérdése a szerevzési kérdés. Arra, hogy a nagyszámú propagandista a pártoktatási év részére megfeleljen, mindenütt mozgósítani kell a pártbizottságokat és az alapszervezeteknek is magukévá kell tenni ezt a kérdést. Ennél a pontnál nem szabad úgy eljárni, mint az elmúlt esztendőben, amikor kissé bürokratikusán készítettük elő a pártoktatás évét. Helyes volna minden propagandistával külön beszélni, meghallgatni a véleményét é

s személyes megbeszélés alapján megtárgyalni a pártoktaitást. A pártoktatás évének sikere nagyrészt a propagandistán múlik; az elmúlt év folyamán a propagandisták többsége igenis bebizonyította, hogy lelkes és odaadó munkával képes megoldani a nagy és megtisztelő feladatot, hogy a dolgozókat marx-lenini szellemben neveljék. T. M. Új hallgatók beosztása a járási esti iskolákba A járási esti pártiskolák tevé. kenységük második évébe lépnek. Felmerült az a kérdés, fel lehet-e venni a második évbe új hallgatókat, olyanokat, akik nem végezték el az eteö évet. A járási esti iskola tanulmányi ideje két év, azonban a második évben való részvételt nem kötjük az első év elvégzéséhez, mint ahogy az a rendes iskoláknál van, ezért a második évbe azokat az elvtársakat is be lehet osztani, akiket a járási bizottság javasol és jóváhagy elvégzett munkájuk ered. menyei, fejlődésük és marx-lenini tudásuk alapján. Éppen így az első év elvégzése után beoszthatjuk önálló tanulásra azokat az elvtársa, kat, akik ismerik és elsajátították az önálló tanulás módszerét és akiknek a járási esti iskola anyaga nem volt nehéz. Itt főleg a hosszútartamú pártiskolák, központi munkásiskolák, stb., végzett növendékeiről van szó. Ezenkívül fontos szempont a következő: a járási esti iskolában való beosztásnál nem mérvadó az elvtárs politikai funk ciója, hanem főszempont az elméleti és politikai fejlettség, a hűség és lelkesedés, a szorgalom, amelyet az elvtárs a marx.leninizmus tanulmányozásánál mutat. Beláthatatlan távlatok A Szovjetunió Kommunista Pártjának ma legfőbb feladata, hogy a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet útján felépítse a kommunista társa. . dalmat, szüntelenül emelje a társadalom anyagi és kulturális színvonalát... ' (A Szovjetunió Kommunista Pártjának szervezeti szabályzatának tervezettből.) H. G. Wells, a nagy angol író Időgép" című utópisztikus regényében valóságos virágoskertnek képzelte el a földet, melyre mindig ragyogni fog a napfény. De Wells csak a föld felszínén képzelte el a derűt és a boldogságot s megírta, hogy a földalatti gyárakban örökös rabságra és sötétségre kárhoztatott proletárok robotolnak majd. A Szovjetunió valósága, amely az em. beriség jövőjét példázza, azonban mást bizonyít, mint Wells elképzelései: nem azáltal „tűnnek" el az egészségtelen üzemek, hogy elsüllyesztik őket a föld mélyére, hanem a gépek sokaságával, az egé3z munkafolyamat automatizálásával válik az ember a gép urává, szabadul meg a nehéz fizikai munkától. Az automatagyár a jövő, a kommunizmus üzeme. Amerre csak nézel, mindenütt tervszerűen össze, hangolt, gyorsan járó gépek, amelyek között alig találkozunk munkással. A moszkvai önműködő autódugattyúgyárban a szükséges nyersanyag kirakásától a kész termék becsomagolásáig minden munkafolyamatot gépesítettek. Gyors egy. másutánban önműködően történik az adagolás, olvasztás, az öntvény hő- és mechanikai megmunkálása, az ónozás, a dugattyúk mosása és szárítása, a forma és a méret ellen, őrzése, a márkázás, a dugattyúk rozsdavédő zsírral történő bevonása és becsomagolása vízhatlan papírba, sőt a kartondobozba való csomagolás is. Az egész üzemet összesen öt ember irányítja, magas műszaki képzettségű munkások B még a minőségi ellenőrzést is az elektromos ellenőrző „szemek" hajtják végre. Az önműködő dugattyúgyár éppen kilencszeresére emeli a termelékenységet. Nagy jelentőségűek az önműködő betongyárak is, különösen a- kommunizmus nagy építkezéseinél. A kujbisevi betongyár például percenként 24 köbméter beton beépítésé, hez elegendő anyagot ad. A gyármunkarendje a következő: a munkaü'ányító olya-' asztal előtt áll, amelynek lapján apró színés lámpák gyúlnak ki. Megnyomja az egyik gombot, amire mozgásba jön az első futószalag és homok, cement, zúzott kő ömlik egy óriási mérlegre. Amikor a mérleg megtelik, újabb gombnyomás és a másik futószalag az óriási betonkeverőbe viszi az anyagot. A következő gombnyomásra az acéldob megtelik a szükséges vízzel és egyúttal megindul a keverés. Az üzem készen bocsátja ki magából a betont. Egy.egy ilyen munkafolyam e ideje igen rövid: 25 másodperc a mérés, nyolc másodperc -a betonkeverögép megtöltése, 180 másodperc a keverés. A betongyár összes munkáslétszáma nyolc: egy vezető, három munkairányító, egy szerelő, három lakatos. A szovjet -'parban igyekeznek minden vonalon kiterjeszteni és tökéletesíteni az automatizálást. A kohászati üzemekben az acél 87 százalékát már önműködő hőszabályozóval ellátott Martin-kemencék, ben gyártják. Létrehozták az első szovjet gyártmányú sín- és gerendagyártó padot, amelyen bonyolult gépezetek összessége kapcsolódik nagyszerű rendben egymáshoz. De nemcsak a nehéziparban, hanem például a gnmicipők gyártásában is több munkafolyamatot automatizáltak. Moszkvában működik az első automata kenyérgyár is. A Hrus. csovrói elnevezett gyárban 140 fajta kenyér és péksütemény készül, s a liszt megérkezésétől a friss kenyér elszállításáig minden müveletet gépek végeznek el. Az automatizálás, a csodálatos gépek rendszere, amelyek kiszolgálják a szovjet embert, beláthatatlan távlatokat nyitnak meg. A jövő nagyszerű képét festik elénk, amely már nem évszázadok reménye, nem nagy írók ábrándos elképzelése, hanem napról napra jobban formálódik Cki a szovjetember alkotó keze nyomán. HIREK ^OV^l-ÜN/^ * A szovjet kolhozok fejlődését meggyorsítja 500 újonnan vízierőmíí A Szovjetunió kolhozaiban ebben az évben niuitegy 500 új hő- és vízierőmüvet építenek. Í952 első felében az új válamoserőtelepek közül már sok megkezdte működését. Űj, nagy kolhoz-villamoserömüvet adtak át rendeltetésének az elmúlt napokban Bjelorussziában. Gyors ütemben gyullad ki a villanyfény a kárpátukrajnai falvakban is. Kárpát-Ukrajna hegyi falvaiban már 100 kolhozt villamosítottak. Az Uraiban, Ukrajnában, Moszkva vidékén, Leningrád környékén és az ország sok más területén a falusi körzetek tucátjai váltak a háború utáni években teljesen villamosított körzetekké. A kolhozoknak a villanytelepek építésében sok, külön erre a célra létesített állami gépállomás nyújt segítséget. Gazdag termés a szovjet kolhozföldeken A Szovjetunióban (amelynek számos vidékén később érik be a gabona, mint Magyarországon A szerk.) gyors ütemben halad a gabonanemüek betakarítása. Az ország déli területein az elmúlt héten már a gabona 86 százalékát betakarították. Ukrajnában mindenütt nagyobb a termés, mint a mult évben. Különösen magas az öszibúza hozama. A herszoni, zaporezsjei, dnyepropetrovszki, nyikolájevi, odesszai és más területeken sok kolhoz hektáronkint 30—40 mázsa gabonát termelt. Ukrajnában az utakon éjjel-nappal haladnak a gépkocsik és szekérsorok, szállítják az új termést. Az odesszai terület beljajevi járásának kolhozai már augusztus elején teljesítették gabonabeadási kötelezettségüket 400.000 púddal (6,400.000 kilogramm) több gabonát szállítottak az állami gyűjtőhelyekre, mint a mult évben. F ORR O SZIVEK KRASZNODON Vaszilij Kanonyenko soha nem tudná elfelejteni első találkozását a várossal, amelynek dicsőségét az egész jöld zéngi. — Mit tagadjam, nagyon vártam a megérkezés pillanatát — eleveníti fel emlékeit a lenszőke, kékszemű fiatalember. — A vonaton egyre azon töprengtem, vájjon lesz-e belőlem bányász? Nem fogoks-e szégyenkezve hazatérni? Barátom, Nyikoláj Timosenko, aki a felettem lévő hálóhelyen feküdt, amint később elmesélte, szintén ezen gondolkodott az egész úton. Ej, testvér, mondta, nem lesz könnyű dolgunk. De csak nem ijedünk meg! A VAROSBA ÉRKEZŐKET az állomáson a kerületi Komszomol bizottság képviselője üdvözölte. Beszélt az ifjú Gárda hőseiről, akih a mi boldogságunkért áldozták fel életüket. Üj világ, számtalan új benyomás. A lelkes, türelmetlen fiatalok rögtön te akartak ereszkedni a bányába. Először azonban az ipari tanulók iskolájába osztották be őket. Hónapokon keresztül folyt a komoly, megfeszített tanulás. Gyakran eljár az iskolába Pjotr Iüánovics Popov idős vájár, aki már több mint 40 esztendőt töltött a bányában. Még abban az időben kezdte a bányászéletet, amikor a bányában lámpavivők és lóhajtók dolgoztak. Az öreg mindig hangoztatta: ' Ha igazi bányászokká akartok válni, kössétek össze sorsotokat egyszer és mindenkorra a bánya sorsával. A szén jó szemet, ügyes kezet és forró szívet kíván. Pjotr tvánovičs kitűnő vájár volt. Pontosan i ismerte az egész bányát s tudását szívesen adta át a kolhozból jött fiataloknak, akik kíváncsian, tudásszomjtól eltelve gyorsan sajátították el a bányásza( nehéz, de nemes mesterségét. Vaszilij és Nikoláj, miután sikeresen befejezték az iskolát, önálló vájárokként kezdtek dolgozni. — Megy-e a munka? Vaszilij Kanonyenko elmosolyodik: — Hát lehet egy ilyen bányában rosszul dolgozni? Barátja, Nikoláj Timösenko folytatta a gondolatot: — Bányánhat Szergej Tyuletiinről nevezték el. Biztosan megérti, mit jelent ez! Megkérdeztük a bánya igazgatóját is, hogyan dolgoznak az ifjú bányászok? — Eleinte bizony a részlegvezetők nem örültek a fiatalok munkába állításának. Azt mondták: Kikkel végezzük a kitermelést, ha madárfiókákat küldenek? Aztán hamarosan megváltozott a véleményük. A madárfiókák szárnyakat eresztettek és — az igazat megvallva — valóságos csodákat műveltek. A komszomolisták a mi támaszaink! ügy is hívják őket, hogy „a munka ifjú gárdistái". Munkájukkal folytatták a krasznodoni ifjú hősök hagyományait. VASZÍEIJ BARÁTJÁVAL, Nikoláj Titnoienkoval akkor találkoztunk legközelebb, amikor belépett a komszomol-bizottság szobájába. — Tagsági díjat szeretnék fizetni — nyújtotta tagkönyvét a komszomolütkárnak az ifjú vájár. — A munkabéred mennyi? — líérdi a komszomol-titkár. — 4000 rubel. — S a mult hónapban? — Három és félezer. Amíg a komszomol-titkár bejegyzi a könyvbe a tagdíjfizetést, Timosenkoval beszélgetünk. — Elég • jól elsajátítottuk a vájár-, mesterséget — mondja. — Tudjuk, hol vannak a legjobb rétegek. Mi magunk ácsolunk és magunk rakodunk. Amikor nehezebben megy a munka, Szefjozsa Tyuleninre és tár-. saira gondolunk és máris érezzük, hogy új erő ömlött belénk. Jellemző, hogy Timösenko a beszéd folyamán egyetlen egyszer sem mondja „én". Egész idő alatt így beszél: „elhatároztuk", „megcsináltuk". „Mi" — ez brigád? A brigád magja — Vaszilij Romanyenko, Alexander Korsun, Pável Mitic. A brigádban van egy kedves szokás: Vaszilij Romanyen ko a kollektíva megbízásából minden hónap végén elmegy a kis házba, ahol. a Szovjetunió hősének, Szergej Tyulehinnék édesanyja, Alexandra Vasziljevna él. Romanyenko elmeséli neki, hogyan halad a munka a brigádban, a fiatalok közül ki ért el új rekordot. A KOMSZOMOL-TITKÁR tréfál Nikolájjal. — No, téged úgif látszik, Kanonyenko elhagyott. — S20 sincs róla! A kitermelt menynyiségben nem hagyott el, én szintén tizenöt tonnát fejtek egy váltásban. Elhagyott azonban ö másban ... — Ugyan miben? Nikoláj vár egy percet, azután ő is nevetve mondja: — Vaszilijjel együtt érkeztünk a bányába és megtelepedtünk a munkásszállóban. A napokban a barátom elhagyta szobánkat: megnősült. Hej, milyen vidám lakodalmat csaptunk! Aztán feleségével együtt beköltözött az új lakásba. De barátságunk nem szakadt meg... Barátság nélkül elképzelhetetlen az élet, hiszen az ifjú gárdisták is nagyon szerették egymást. Különösen jól megértette a barátság lényegét Sergej Tyulenin. Hallgat, aztán hozzáteszi: — Nálunk minden komszomolísta hozzá akar hasonlítani... ť