Uj Szó, 1952. augusztus (5. évfolyam, 181-207.szám)
1952-08-03 / 183. szám, vasárnap
4 UJJSZ0 1952 augusztus 5. A békéért, az új emberért, a tökéletesebb emberiségért. / Álljatok ellen Amerikának, segítsétek Koreát „A legszívesebben egyenesen az arcba lövök ... Tökéletes gyilkos vagyok most... Ha egy sebesültet látok, aki segélytkérően rám néz, akkor célba veszem és igazi büszkeség fog el. Ha egyenesen a halántékra célzok és lövésem után leszakad a felső koponyacsont és a szemek kiugranak üregükből, akkor tudom, hogy lövésem kifogástalan volt." Ezeket a szadizmusal telj, elrettentő sorokat nem egy őrült írta és nem egy hivatásos hóhér „emlékirataiból idézem, hanem egy Kőreában harcoló amerikai katonának szülővárosa, az Illinois állambeli „Belville Daily Advocat" cimü lapjából. Ki a hibás, ki a tulajdonképpeni bűnös? A felelet kézenfekvő. Végső fokon és valójában a Wall Street, Truman egész bandájával, mert még ez az egyszerű amerikai is elszörnyedve ismeri fel, hogy akaratán kívül vált hivatásos gyilkossá. Eltompult és a sorozatos gyilkosságoktól ködössé váló agyában felrémlik a gondolat, hogy valami itt nincsen rendben és az élet célja nem ez a véres hóhérmunka, amit felettesei parancsára végez. „Idegroncs vagyok, — írja ez a félrevezetett katona. — Megelégeltem, hogy embereket öljek és nézzem a gyikosságokat... Már régóta nem alszom nyugodtan. Az egész idő alatt szörnyű álmaim vannak, mintha nem volna elegendő, amit nappal látok, még álmaimban is kísért... Érzem, hogy eszemet vesztem. És valóban őrült vagyok, amikor ilyen tettekbe kergetnek. Ilyenkor nem tudom, mit cselekszem..." Erre a levélre, az őrületbe hajtott amerikai katona vallomására kellett gondolnom, amikor az „Álljatok ellen Amerikának, segítsétek Kóreát" című kinai dokumentumfilm pergett előttem a karlové vary-i fesztiválon. Az egész haladó világ rokonszenve, együttérzése, nagy szeretete kíséri a harcoló Kóreát. De elsősorban a népi Kína az, amely ezt a szolidaritást és szeretetet felbecsülhetetlen tettekkel, hathatós segítséggel juttatja kifejezésre. A fesztiválon bemu tátott film megcáfolhatatlan bizonyítékokat hoz arról a tényről, hogy az amerikaiak és liszinmanni csatlósaik a népidemokratikus Kórea elleni támadásukat eleve előkészítették. Több mint két évvel ezelőtt, 1950 június •25-én fogtak támadó terveik megvalósításába. Azóta amerikai bombázók a bombák tízezreit szórják a békés országra, asszonyok és gyermekek tízezreit gyikolják, virágzó városokat döntenek romokba, iskolákat, kórházakat égetnek fel, békés szántóvetökre gépfegyvertüzzel támadnak; a katonák, a liszinmani banditák a gaztettek tízezreit hajtják végre a történelemben eddig még nem ismert kegyetlenséggel. A filmnek minden kockája Amerikát vádolja a pusztításért és halálért, amely a békeszerető koreai népet éri. És megmutatja a Kim Irszen v«zette koreai hazafiaknak rettenthetetlen bátorságot, amellyel a barbár támadásokra felelnek. De az agresszorok aljassága nemcsak dacot és ellenállást vált ki, hanem olyan harci kedvet is, amely a gyilkosokat meghátrálásra, fejvesztett menekülésre kényszeríti. A barbár támadók erre újabb gaztettek és aljasságok sorozatával felelnek. A szomszédos Kína dolgozó népe hatalmas mozgalmat indít a megtámadott Korea megsegítésére. Ez a mozgalom egész mélységében rávilágít a kínai népnek az amerikai agresszorok és csatlósaik elleni gyűlöletének okaira és megmutatja a kínai dolgozók patriotizmusát is, amellyel a testvéri nép segítségére sietnek. Látjuk az első önkéntesek jelentkezését; munkások, parasztok és diákok, fiatal lányok sietnek a zászlók alá, hogy bosszút álljanak azokért a roppant szenvedésekéit, amely a koreai népet éri. A kínai dokumentumfilm jelentős katonai eseményekről ad képet, így Phenjang felszabadításáról, az agresszorok visszaveréséről a 38. szélességi foktól délre és végül beszámol annak a küldöttségnek munkájáról. amely a harctérről visszament Kínába, hogy az otthoniaknak lefesse az agresszorok barbár tetteit és leírja a kínai önkéntesek és koreai hazafiak hősi tetteit. A kínai nép a delegáció beszámolóira újabb segítséggel felel. A dolgozók országszerte emelik munkájuk termelékenységét és az önkéntesek újabb ezrei és tízezrei indulnak a koreai frontra^ hogy fegyverrel a kezükben feleljenek a gaztettekre, a határsértésekre és azokra a légitámadásokra, amelyeknek védtelen kínai nők és gyermekek is áldozatul esnek. Az „Álljatok ellen Amerikának, segítsétek Koreát" kínai dokumentumfilm a haladó filmművészet idei versenyén mély hatást keltett. Képeivei meggyőz arról, milyen igazságos az a harc, amelyet a kínai önkéntesek és a koreai katonák folytatnak a sokat szenvedett Korea tűzzel és vassal, pestisbombákkal elárasztott földjén. És meggyőzi a nézőt arról is, hogy ez az igazságos harc csak győzelemmel végződhet, hogy ezek a kínai önkéntesek és a koreai hazafiak a béke harcosai, akik azért küzdenek, hogy újra felvehessék a munkát, hogy a pusztaságok és romok helyén újra virágzó életet varázsoljanak. hogy gyárakat, iskolákat és lakóházakat építsenek, kerteket, rizsés gyapotföldeket műveljenek, ahol újra szabadon fog felcsendülni az ének, a munka és a boldog béke harsány dala. Népi hadseregünk filmjének, a „Győzelmi menet"-nek hatalmas sikere. Katonáink a béke katonái, néphadseregünk a békét őrzi Néphadseregünk filmdolgozói vasárnap két filmjüket mutatták be a fesztiválon, a „Győzelmi menet" című, egész estét betöltő színes dokumentumfilmet és „A tudomány a néppel halad" című népszerű tudományos rövidfilmet. A „Győzelmi menet" szebbnél szebb képekben mutatja hazánk örömteli, életét építő törekvéseit. A néző tanúja lesz annak a hatalmas munkalendületnek, amely szerte az egész országban folyik. Szín és ritmus, élet és igazság szinte dalszerüen, himnikus erővel árad ezekből a képekből, amelyek dolgozó népünk örömteli, egészséges viszonyát hirdeti a munkához és számot ad május elsejei készülődéseiről. Ez az énekszerűen égnek szálló lendület néphadseregünk májusi győzedelmes menetében csúcsosodik ki. A filmnek ez a része — néphadseregünk, tankosaink, repüpiilöink, milicistáink felvonulása — hatalams erőt áraszt és hittel tölti el a nézőt, hogy mindannak a szépnek védelme, amit ennek a színpompás nagyerejű és képeiben lenyűgöző filmnek eleje mutatott — biztos kezekben nyugszik. Katonáink a béke katonái, néphadseregünk a békét őrzi! Egri Viktor. A CSEMADOK HÍREI T A Csemadok rimaszombati helyi csoportja kultúrvédnökséget vállalt a podbrezovai Sverma-üzem felett. Ennek megfelelően a helyi csoport kultúregyüttese kultúrműsort adott a Sverma-üzem dolgozóinak. A kultúrbrigádot az üzem dolgozói, ' valamint az üzemi klub nevében Szaban János elvtárs üdvözölte és a brigád tagjainak áldozatos munkáját méltányolva, átnyújtotta nekik a podbrezovai munkásság ajándékát, egy munkást ábrázoló szobrot. A kultúrbrigád közel háromórás műsora a közönség első soraiban helyet foglaló egy-egy kiváló dolgozót köszöntötte. Drobka Géza, Rimaszombat. A dunaszerdahelyi helyicsoport július 2§-én kultúrbrigádot szervezett, hogy a járás élenjáró szövetkezeteit kultúrműsorral örvendeztesse meg az aratási, cséplési és beszolgáltatási munkálatok idején. Meg látogatták a hódosi harmadik típusú EFSz-t, amelynek tagjai eddig csaknem húsz vagon gabonát csépeltek ki. A kultúrműsor mindenegyes száma örömteli és tanulságos volt a hallgatóság számára. A dióspatonyi szövetkezetet keresték fel ezután, amelynek tagjai ez évben már 67 vagon gabonát kicsépeltek. A műsor végeztével a szövetkezeti dolgozók részéről Fodor elvtárs köszönte meg a kul túrbrigád munkáját. „Ilyenben nekünk még nem volt részünk, amióta csak élek, nem emlékszem, hogy kijöttek volna ide a határba a munkánkért köszönetet mondani." Pakos Pál, Dunaszerdahely. A rozsnyói járásban is tevékenykednek a Csemadok-kultúrbrigádok, hogy elszórakoztassák a szövetkezeti dolgozókat a mindnyájunk kenyeréért vívott harc idején. Elsőnek a csucsomi helyicsoport kultúrbrigádja látogatta meg a rozsnyói Ül. típusú szövetkezetet, A rozsnyóiak nagy örömmel fogadták a színes műsort és bizony a csucsómi szövetkezet is szívesen venné, ha hasonló kulturbrigádok keresnék fel dolgozóit, mert a kis taglétszámú szövetkezet becsületesen küzd azért, hogy egy négy„Szovjetirodalom" címmel orosz, német, angol, francia, lengyel és spanyol nyelven jelenik meg Moszkvában egy havi folyóirat. Olcsó és vastag: 15 koronáért 200 oldal olvasnivalót kapsz. Minden számban egy teljes regény, a folyóirat egészében a szovjetirodalom pontos tükre: kritikák, békemegnyilatkozások, szemlecikkek. Az utolsó számban a nagy emléknapok szovjet krónikáját olvashatjuk: a Vietor Hugó és Gogol ünnepélyek méltatását. Hogy s mint kell elhunyt nagyjaink emlékét a jelenbe ágyazva, folyamatossággá realizálni, azt meggyőzően mutatják a „Gogol-nap ok". A Tudományos Akadémiától a legkisebb kolhozig, minden intézmény, minden ember legfőbb napirendi pontként tárgyalta, élvezte, hallgatta, olvasta vagy nézte a Gogol-müvet. Néhány jellemző adat: az ünnepségek ideje alatt 150 színházban addig még színpadra nem került Gogolmüveket mutattak be, az ismert darabokat a rendes színházakon kívül 40.000 műkedvelői színpadon játszották. A mozi vásznain Gogol müvei éledtek új megnyilatkozásban az életéről készült dokumentum-film pedig bejárta a föld egyhatodát. És müvei? Ezek tömege nélkül üres és céltalan lenne minden ünneplés. A centennáriumra 7 és fél millió példányszámban szólt és szállt Gogol Leningrádtól Vladivosztokig: kétszerannyi példányban, mint amennyi a cárizmus egész ideje alatt megjelent. Emellett nem szabad elfejeltfcni, hogy JllizqoveiUól a j£en in - csa te tn á i íj a Szovjetunióban addig is 38 nyelven 18 millió példányban jelentek meg Gogol müvei. Amikor a tisztelet és emlékezés napjai elmúltak, száz és száz utca, tér, iskola, kolhoz és intézmény hordozta büszkén új nevét, számtalan mellszobor és emléktábla hirdette jelenvalőságát. Moszkvában a szovjet kormány emelt szobrot a nagy írónak. A leleplezési ünnepen Leonid Leonov beszélt: „Mintha nem is egy évszázad, de egy egész geológiai korszak választana el minket Gogol korától. És mégis ez a nagy költő olyan közel áll hozzánk, mint annakidején kortársaihoz. A magyarázat egyszerű: „Gogol Oroszország sötét éjszakájában fenntartás nélkül állt a nép mellé". Az akadémia nagy emlékünnepén nemcsak szovjet írók beszéltek, hanem vendégek: a népi demokráciák írói. Veres Péter kijelenti: „Gogol nemcsak példakép, hanem minden népek és írók reménycsillaga, kik egy jobb jövőért küzdenek." Damdin Surun mongol író helyzet, jelentést ad: „Ma a Gobi sivatagban nem egy pásztort találni, aki Gogolt olvassa. A nagy Äogol, mint örökifjú jött el hozzánk mongolokhoz a sivatagba". Zora Jesenská Csehszlovákia nevében beszél: „Csehszlovákia népei imádják Gogolt. Büszkék vagyunk arra, hogy Gogol ismerte és szerette Ján Kollárt és Safarikot". Arnold Zweig, a Német írószövetség elnöke leszögezi, hogy Gogol müve az emberiséggel együtt nő. Szabad Oroszországot akart, hogy az orosz ember nagyszerű tulajdonságai teljességben kifejlődhessenek. Fenya Perova, a szocialista munka hőse, az egész Szovjetunióban ismert traktorbrigádvezetönő, a szovjet nép nevében nyugtázza Zweig megállapítását: „Szeretem Gogolt, mert oly nagyon szerette népét és földjét, szeretem, mert oly nagyon hitt hazánk nagy jövőjében." Gogol nagyon hitt Oroszország jövőjében. Hitt és bízott — Mirgorod ellenére. Hogy ki, mi az a Mirgorod? Olvassátok Gogolt, a mirgorodi fejezetet, ezt a gyilkos szatirát, ezt a önmagát tépő és szégyenítő valóságot, a cári feudalizmus korhadtságának kisvárosi vetületét: „Csodaszép város ez a Mirgorod! Micsoda épületek! Vannak köztük szalmafedelüek, zsupfedelSek, de még fazsindelyesek is. Ügy ám! Utcák jobbra, utcák balra és mindenütt gyönyörű kerítés... A kerítés fel van ékesítve mindenféle holmi\»al, ami még festőibbé teszi, — teszem azt: egy kiteregetett alsószoknyával, vagy inggel, nadrággal. Gyönyörűség! ...Ha elértek a főtérre, hát biztos, hogy megáll tok egy időre a látványban gyönyörködni. Van ott egy tócsa, de valami csodálatos tócsa! Majdnem az egész teret elfoglalja. Gyönyörű tócsa. A köröskörül sorakozó házikók (messziről szénakazlaknak mondaná őket az ember) mind ennek a szépségében gyönyörködhetnek. És az egyetlen ház, mely végig fazsindellyel van fedve! Mi. csoda gyönyörüségÜgy volt, hogy a tetőt vörös színre fogják bemázolni, de az e célra szolgáló vöröshagymás olajat az irodai személyzet — mintha kiszámították volna: ép böjt idejére esett a dolog — megette, úgyhogy a tető mázolatlan maratd". Gogol jelenvalósága Mirgorodban dől el. A Gogol — óhajtotta mást, a változást, mint eredményt itt lehet a legjobban lemérni Mirgorod volt az orosz szégyenfolt, melyet csak szatírával lehetet felnagyítani. A szatíra lehet gyógyszer, de lehet öngyilkosság is: egy egész nemzet sírfelirata. Gogol enhúsba tépő gúnyjával népe szemét akarta a változás muszájára feltépni: Lássa szégyenét és akarja a gyógyuló változást. Az 1917es változás aztán kiszárította a mir» gorodi gyönyörűséget: aý ingoványos társadalmi talajt a nagy forradalomnak kellett építésre, alkotásra alkalmassá tenni. És száz év múlva Mirgorod büszkén felelhetett Gogolnak:zetméter föld se maradjon megmüveletlenűl. Az aratási munkálatok idején 8 pár aratót adott a Csemadok helyicsoportja, de segítségükre voltak a csucsómi bányászok és feleségeik is. A Rozsnyón adott kultúrműsor után derült csak ki, hogy a rozsnyói szövetkezet dolgozói nem is rqzsnyóiak, hanem sziliceiek, akik naponta 20 kilométerről járnak a rozsnyói EFSzbe dolgozni. A szilicei szövetkezeti dolgozók újtípusú öntudatos emberek, nekik köszönhető, hogy a nehézségekkel küzdő rozsnyói szövetkezet zökkenő nélkül végzi el összes munkáit. A rozsnyói Csemadok helyicsoport kultúrbrigádja a szilicei szövetkezetet látogatta meg, amely ékes példája annak, milyen eredményes munkát végezhetnek ott, ahol jó vezetők, nem pedig spekulánsok állnak a szövetkezet élén. Most már csak hiányzik, hogy a sziliceiek gazdasági színvonalának emelkedésével lépést tartson kulturális fejlődésük is, amihez feltétlenül szükséges lenne, hogy Szilice község autóbuszjáratot kapjon és így fenntarthassa az összeköttetést a környék többi községeivel is. A csucsómi kultúrbrigád meglátogatta a szalóci III. típusú EFSz-t is. Az előadást örömmel hallgató szövetkezeti tagok igen sajnálták a magángazdálkodókat,-akik az ő szórakozásuk idején is kénytelenek voltak a gabona kötözésével foglalatoskodni, hogy elvégezzék a munkát. Ez a tény is megvilágította, mityen előnyt jelent a szövetkezeti közös munka a dolgozók kulturális felszabadulása szempontjából. Valószínűleg hamarosan rájönnek erre a még robotoló magángazdálkodók is és rövidesen tömegesen lépnek be a szövetkezetekbe. Megszabadulnak a nadrágszíj parcellákon való gazdálkodás nehézségeitől, ök is bekapcsolódnak a kollektív gazdálkodásba, amely a legkorszerűbb mezőgazdasági gépekkel könnyíti falusi dolgozóink életét. Tóth Dezső, Rozsnyó. ott, ahol valamikor a „gyönyörű" tócsa terpeszkedett, ma gyönyörű, vidám emberektől hangos és este ívlámpáktól besugárzott tér áll. Mirgorodra egyszerűen nem lehet ráismerni. A városon kívüli mirgorodi fürdőbe gyönyörű ápolt útvonal vezet, a gyógyforrások szakszerű kezelésben várják a betegeket. „Gogol idejében — írja a Pravda Ukrainy — mindössze két iskola volt Mirgorodban: egy kerületi és egy felekezeti, összesen 36 tanulóval. És mindkét iskolának ugyanaz az egy tanítója! Ma Mirgorodban 8 középiskolát találunk 3000 tanulóval és 200 tanerővel" Mirgorod nem szégyenfolt többé, Gogol földje és népe ma a változás gigantikáját példázza. A mirgorodi gyönyörűséget a mától tényleg egész geológiai korszak választja el. Gogol leckéztetésére egy egész ország felel: épít, szépít, alkot, alakít eddig sohse látott méretekben. A Szovjetunió e napokban a Lenin-csatorna igézetében él. Ki gondolhat itt még a mirgorodi szégyenre? A föld egy hatodának népei egy óriási vízmüvei büszkélkednek. És ez csak kezdete egy még nagyobb erőfeszítésnek. Mirgorod és a Lenin-csatorna egyazon föld, egyazon nép két történelmi dokumentuma, a szégyen és büszkeség két véglete. Mirgorod és a Lenin-csatoma: mérjétek le a változást és megkapjátok a cáfolhatatlan eredményt, a szocialista társadalmi rend munkaerköloáének diadalát. Fábry Zoltán