Uj Szó, 1952. augusztus (5. évfolyam, 181-207.szám)

1952-08-24 / 201. szám, vasárnap

2 . IIi szÖ 1952 augusztus 13. Biztosítsuk az 1953. évi terv jó előkészítését Az üzemekben, vállalatokban és vezető szervekben működő kommu­nisták, valamint a vezető gazdasági dolgozók fontos és felelősségteljes fejadat előtt állanak: biztosítaniok kell a tervezés új módszerének al­kalmazását és ezzel kapcsolatban a bolsevik módszerek megvalósítását szocialista építésünk 'irányításában és tervezésében. Világos, hogy itt nem a tervezés szoros értelemben vett kérdéséről, vagy csupán a tervezés kérdéséről van szó, és nem csak a módszer kér­déséről, hanem, hogy ez az új mód­szer azon fontos intézkedések egyi­ke, amelyekkel Pártunk megvalósít­ja gazdaságunk következetesen szo­cialista megszervezését a Szovjet­unió példájára, biztosítja a szocia­lista építésben való előrehaladást, kiküszöbölve egyidejűleg az e téren fennálló óriási hiányosságokat. A tervezés új módszerének alkalmazá­sában előttünk álló feladatokat te­hát nagy politikai jelentőségű fel. adatokként kell felfogni, abbeli igye­kezetünk részeként, hogy elősegít­sük a termelő erők további hatal­mas fejlődését, az ötéves terv fo­kozott feladatainak teljesítését, a világbéketábor további megszilár­dulását, mint olyan feladatot, amely­nek teljesítése a szocializmus felé való további előrehaladásunk fontos előfeltétele. Rendkívül jelentős tény az, hogy rendelkezésünkre állanak a Szov­jetunió gazdag tapasztalatai a nép­gazdaság megszervezésében és ter. vezésében, amelyek a sztálini öt­éves tervekből halmozódtak fel és hogy e térén is a szovjet szakem­berek nagylelkű éš önzetlen támo­gatásában részesülünk, akik minden­képpen segítenek bennünket, hogy jól elsajátítsuk a gazdasági terve­zés szovjet megszervezésének drá­ga vívmányait. A szovjet népre az emberiség tör­ténelmében először igazán gigászi feladat hárult, hogy végetvessen az ösztönszerű gazdasági fejlődésnek és a gazdaságot különféle óriási ágazataival és tagoltságával, kölcsö­nösen összekapcsolt folyamatainak tömegével alávesse a tervszerű ve­zetésnek, hogy az egész gazdaságot alávesse a dolgozó nép szükségle­teinek. A sztálini lángész biztos utat mutatott arra is, hogyan oldjuk meg ezt a feladatot. A gazdasági tervezés elmélete és gyakorlata Sztá­lin vezetésével^ óriási fejlődésen ment keresztül és a Szovjetunióban 'lehe­tővé tette a szocialista termelési rendszer kapitalista rendszerrel szemben való előnyeinek teljes mér. tékü kifejlődését és így a termelő­erők fejlődése szokatlan lendületé­nek biztosítását, a szocialista épí­tés betetőzését és a szocializmusból a kommunizmusba való átmenetet, és ezzel az egykor elmaradott Orosz­országnak a világ leghaladóbb tech­nikájával felfegyverzett, elsőrangú ipari hatalommá való átalakulását. Az elmélet és a gyakorlat oly szo­ros egységében, amilyet csak a marx-lenini elmélethez igazodó kor­mány tud megvalósítani, a szovjet állam megalkotói, Lenin és Sztálin, kidolgozták a gazdasági tervezés és a szocialista vállalatok igazgatásá nak alapelveit, amelyeket most le­hetőségünk van nálunk is teljes mér­tékben érvényesíteni. Az 1953. évi terv összeállítási munkálatai teljes iramban folynak. Arról van szó, hogy a tervezés új módszerét az összes gazdasági sza. kaszokon minden dolgozó elsajátítsa és mélyen és következetesen magáé­vá tegye. Nemcsak ez: hanem hogy a tervezés és irányítás bolsevik alap­elvei, amelyeket viszonyainkra néz­ve konkretizált és bevezetett a párt és a kormány július 8-i nagyjelen­tőségű okmánya, az üzemek, hiva­talok és EFSz-ek dolgozói legszéle­sebb tömegeinek tulajdonává válja­nak. Azt hiszem, hogy ebben van a kommunisták főfeladata, hogy tő­lük, az üzemi szervezetek piunkájá­tól függ elsősorban. hogy minden munkahelyen az új munkamódsze­rinti tervre a tervhez, a tervfelada. tokhoz, a szocialista építéshez, az ál­lam és védelmének szükségleteihez való élénk bolsevik viszonyra támasz­kodhassanak. A terv tudományos megokolása A tervezés új módszerének alapkö­vetelménye á tervnek normákkal való pontos tudományos alátámasz­tása. Termelésünkben a termelőhe­lyek és a gépi berendezés kihaszná­latlan kapacitásában a mértéken fe­lüli fontos nyersanyag és energia, szükségletben, az időveszteségekben és a műszaki felszereléshez képest aránytalan teljesítményekben nagy tartalékok rejlenek. E tartalékok ki­használása a termelés további fejlő­dése érdekében csak akkor lehetsé­ges ha a tervet normákra építik. A helyzet nálunk eddig olyan volt, hogy sok fontos normánk egyáltalán nem volt meg, néhány pedig nem volt he­lyesen megállapítva és nem válha­tott a tervteljesítés igazi eszközévé. A normák meghatározásának fel­adata előtt állunk most. Nem akármi­lyen normákról van azonban szó. Azok a normák, amelyeket az elért átlag alapján szabtak meg, nem vál­hatnának a terv helyes alapjává. Sztálin elvtárs arra tanít bennünket, hogy a normákat a közép-progresz­szivitás szerint kell meghatározni, ami azt jelenti, hogy a legjobb ered­ményekhez kell igazodni és az elért átlagok és a legjobb eredmények közti normákat úgy kell megszabni, hogy minden dolgozót mozgósítsanak a legjobb átlag elérésére. A dolgo­zókkal részletesen meg kell ismer­tetni a közép-haladó normák nagy politikai és népgazdasági jelentősé gét. Ismeretes, hogy a kapitalista rendszerben a gazdasági és ezzel a műszaki fejlődés mozgató ereje a nyereség utáni hajsza. Nálunk a terv, a terv minősége ad választ arra a kérdésre, milyen mű­szaki és szervezési haladás lehet­séges és elérhető az egész népgaz­daságban, egyes ágazatokban és üze* mekben és a jól kidolgozott normá­nak kell a terv alapkövévé válnia. Az a vállalat vagy ágazat, amely nem ilyen normák alapján dol­gozza ki tervét, egyhelyben fog to­pogni és lemarad. Az elmúlt időszak­ban kétségkívül óriási haladást ér­tünk el termelésünk műszaki és ter­melési színvonalában. Egyúttal azon. ban tény az is, hogy nem kevés olyan üzemünk van, amelyek nem tudták kihasználni a szocialista megszerve­zés nagy előnyeit, amelyek lemarad­tak. így a helyesen felállított nor­mákban van meg annak a fő bizto sítéka, hogy terveinknek éspedig minden terv, minden ágazat, minden vállalat, minden üzem tervének moz­gósító jellege lesz. A párt és a kor­mány határozatában feladatul tűzi ki nekünk, hogy szakítsunk az ala­csony tervek felállításának gyakor­latával ,az olyan tervekével, ame­lyek senkit sem mozgósítanak. Vé­get kell vetni az olyan gyakorlatnak is, mint amilyen Szlovákiában elég­gé elterjedt, hogy az üzemek és vál­lalatok tartalékokat hagynak meg, hogy aztán jobban túlléphessék a tervet. A terv ilymódon való túltel­jesítése egészségtelen és nagy vesze­delmet rejt magában és végül azt okozza, hogy az üzem nem ad meg az államnak mindent, amit adnia kellene és amit adhatna. Most amikor készül a jövő évi terv, szükséges, hogy dolgozóink a szá­mok mögött élő embereket lássanak, akik készek jobban dolgozni és a jövő évben magasra emelni szak- és szervezési képességeiket, fokozni a munka színvonalát és biztosítani az állandó műszaki előrehaladást. Em­lékezetben kell tartani, hogy a terv mozgósító jellegét nem mindig a ma gas termelési feladatok határoz­zák meg. Vannak olyan üzemek, amelyeknek különféle okokból nem érdekük a termékek mennyiségének növelése; a mozgósító jelleget nem­csak és nem elsősorban a mennyiség határozza meg, hanem az, milyen költséggel teljesítjük a termelési feladatot, milyen munkatermelékeny­séget érünk el és hogyan csökkent, jük az önköltségeket. A normáli ilyenértelmü meghatározásának sem­mi-köze sincs a szűk normázótevé­kenységhez, amint ez még üzemeink ben egyes helyeken gyakorlatban van. Szükséges a normák meghatá­rozását összekapcsolni az üzemben tett szervezési és műszaki intézke­désekkel és a helyes normameghatá­rozás következményeképpen az üze­JŰLIUS BRANIE ' mek megszervezésében és lényeges i javításában messzemenő beavatko­zások következnek be. Nagyjelentőségűk van a szükségle­ti normáknak. A haladó anyagmeg­takarítás a bővített szocialista re­produkciónak elkerülhetetlen előfel. tétele. A termelőerők fejlődésének gyors ütemét ugyanis csak úgy le­het elérni, ha a nyersanyag termelés lassú növekedését haladó nyersanyag takarékossággal, továbbá nemes és értékes nyersanyagoknak kevésbbé értékes nyersanyagokkal való pót­lásával kiegyensúlyozzák. Mily átha­tó eredményeket lehet itt elérni, ar­ról meggyőz bennünket a nagyszom­bati Kovosmalt példája nyomán az anyagtakarékosságokra irányított szocialista munkaverseny fejlődése, vagypedig a faiparban fatakarékos­sággal elért részlegeredmények. Szá­mos olyan esetünk is van azonban, amikor egyenesen tékozolják az anyagot, mint például az építészet­ben. Különösen nagy figyelmet kell fordítani a szén és villamos eröta­karékosságra és helyes lesz, ha üze meink az állam által meghatározott takarékossági feladatok túllépésére fognak törekedni. A szükségleti normák feltételezik ellenőrző intézkedések biztosítását, amelyek lehetővé teszik a fogyasz tott villanyerö és nyersanyag meny­nyiség pontos megállapítását. Nem nagyon kielégítő pot, ami a kapacitásnormákat és a gépek kihasználási normáit illeti. Ál­talában ezek a normák nem váltak a tervteljesítés eszközévé, üzemeink és gépberendezéseink még nincsenek kellőképpen kihasználva. Ez irány­ban már a jövő évben lényeges ja. i VUlást akarunk elérni. A kapacitás és a gépek kihasználásának haladó normái lehetővé teszik számunkra a termelés jelentékeny növekedésé­nek további beruházások nélkül tör­ténő elérését a jövő évbén. A teljesítihénynormáknak döntő jelentőségük van a munkatermelé­kenység növekedésére. A gépek ki­használásának, az időalap, a kapa­citás kihasználásának normáival kapcsolatban a dolgozók tervössze­állitásának megbízható alapjává kell válniok. Fel kell számolni a dolgozók eddigi szükséglete túlmé­retezésnek káros gyakorlatát, ami tervgazdaságunknak nem kis nehéz­ságeket okoz. A dolgozók tervének túlméretezése lehetetlenné teszi a dolgozók helyes beilleszkedését a szocialista építés kulcsfontosságú he­lyeibe, ezenkívül az alapbérek túl­méretezésére vezet. Biztosítani kell, hogy a jövő évben a dolgozók ter­vét, valamint a terv többi részeit pontosan megindokolják és hogy összhangban legyenek a terv töb­bi részeivel. lapítását. t ?itő a mai állaí Az így megállapított normák alap­ján biztosítható lesz a normák tel­jesítésére és túllépésére irányított szocialista munkaverseny újabb ha­talmas fejlődése. Ezért szükséges, hogy a terv előkészítése az üzemek és vállalatok minden dolgozójának szívügyévé váljon, hogy a tervfel­adatckat az egész munkakollektíva magáévá tegye. • • Önköltségcsökkentés A normák mellett a terv további igen fontos iránymutaltója az ön­költségcsökkentés. Az idén első íz­ben tervezzük az önköltségcsökken­tést. Jövő évben a terv ezen része jelentősen elmélyül és kibővül. Emel­lett már az idén nagy hiányosságok mutatkoznak a tervteljesités és ön­költségcsökkentés figyelemmel köve­tésében és ellenőrzésében. Egyes irányító szerveknek lehetőségük sincs figyelnli hogyan teljesítik a tervet az alapfeltételek teljes meg­bízhatatlansága miatt. Ennek az állapotnak a föoka az, hogy több vezető gazdasági dolgozó a gyakor­latban (ha ezt nem is ismerik be) lebecsülik e kérdés jelentőségét. Ép­pen ezért hangsúlyozni kell, hogy az önköltségcsökkentés a szocialista gazdaságban fonltos szintetikus iránymutató, mert visszatükrözi ér­ték-kifejezésben (a termelés önkölt­ségében) az összes szakaszokon vég­zett teljes munkát. Meg kell emlí­teni Sztálin elvtárs szavait a szocia­lista ipar érdekében való önköltség­csökkentés jelemtöségéröl: ,ja fő irányvonal — mondja Sztálin elv­társ — amelyen iparunknak halad­nia kell, a fővonal, amelynek meg kell határoznia iparunk minden lé­pését, az önköltségcsökkentésnek és az ipari termékek csökkentésének irányvonala." Az önköltségcsökken­tési terv teljesítésének döntő jelen­tősége van a vállalat jövedelmezősé­gére, a felhalmozási terv teljesíté­sére. Szükséges minden szakaszon nagy igyekezetet kifejteni abban, hogy az önköltésgcsökkentés tervét helyesen állítsák fel, jő összhang­ba hozzák a terv többi részeivel és hogy minden dolgozó szívügyévé váljon. A tervezési munkák decentralizációja A tervezés új módszere kiküszö­böli a tervezési munkák túlzott össz­pontosításának komoly hiányossá­gát az Állami Tervhivatalban, ame­lyet mindannyian megéreztünk. Ez az összpontosítás nemcsak abban nyilvánult meg. hogy nem tette le­hetővé a minisztériumok kellő tevé­keny kezdeményezését, nem is szól­va az alárendelt szervekről, hanem megfosztotta e szerveket a terv he­lyes összeállításáért, részeinek he­lyes összetartozásáért és az arány­talanságok kiküszöböléséért való fe­lelősség érzetétől. A decentralizáció föjelentősége tehát abban van. hogy minden szerv kezdeményező módon állíthassa össze a tervjavaslatokat és teljes mértékben felelős lehessen a terv minőségéért. Meg kell mon­dani, hogy ez a kezdeményezés ed­dig még nem nyilvánul meg kellő­képpen. Az ügyosztályokon, a fő­igazgatóságokon még nem kevés esetben fordul elö a számok gépies felsorakoztatása, nem kevés példa van rá, hogy a dolgozók még nem fogtak hozzá a kormány határozatá­ban feltüntetett tervezési alapelvek­nek ^ajŔt munkaszakaszukban, sa­jáf,vállalatukban ^..üzejpükben va­ló konkretizálásához. Nem kevés pél­da fordul elö továbbá, hogy az ügy­osztály vagy a főigazgatóság dolgo­zói a legjobb dolgozók, újítók, az üzemek élmunkásai. mesterei és mű­szakijai tevékeny részvétele nélküí állítják össze a tervjavaslatot, anél­kül, hogy velük tanácskoznának. Az új tervezési módszer lehetővé teszi az együttműködés és a pót­szállítások kérdésének sikeres meg­oldását, a termelés és a termékek árusítása összhangbahozása továb­bá az anyagi-műszaki ellátásban va­ló eljárás kérdéseinek megoldását, ami eddig igen sok nehézséget okoz nekünk. E kérdéseket eddig igen lassú módon oldják meg a közvetlen vállalat és ügyosztály-közi tárgyalá­sokat nem vezetik kellő operatív módon. E kérdések megoldása von­tatottságának okát gyakran az ügy­osztályok szűkkeblű állásfoglalása is képezi, ami teljes ellentétben áll a népgazdaság fejlődésének érdekei­vel. Ideje már hogy az ügyosztályok dolgozói tudatosítsák, hogy felada­taikat nem úgy kell teljesíteniök, ahogy nekik a legkényelmesebb (pl. a választékokban, szállítási határ­időkben, stb.), hanem úgy, ahogy a szocialista építés szükségletei meg­követelik. A párt- és kormányhatározat to­vábbá kitűzi azt az irányelvet, hogy a jövő évben a tervet biztosítsa a munkatermelékenységnek hónapról­hónapra, negyedévröl-negyedévre va­ló állandó növekedése. A mai gya­korlat még nem felel meg ennek a követelménynek. Nagyon sok eset­ben az első negyedévben (az utolsó negyedévi erőkifejtés után), vala­mint a harmadik negyedévben (sza­badságok) előfordult a munkaterme­lékenység csökkentése. A határozat ezen irányelvének teljesítésére külö­nös figyelmet kell ezért fordítani. Az ügyosztályok és főigazgatósá­gok dolgozóinak biztosítaniok kell a július 8-i párt- és kormányhatáro­zat teljesítését. Munkájukban eddig több komoly hiányosság merül fel. Elsősorban erőteljes küzdelmet kell folytatni a rutinizmus, a feladatok adminisztratív értelmezése és a terv­előkészítési munkák adminisztratív gépies megszervezése ellen. Különö­sen a kommunisták feladata, gondos­kodni arról, hogy a vezető szervek­ben teljes mértékben érvényesüljön a kritika és önkritika módszere, hogy minden dolgozó teljes felelős­ségért érezzen munkaszakasza ter­véért és így biztosítsák az ügyosz­tályok irányító és szervező tevékeny­sége színvonalának emelkedését. Az új tervezési módszert sikeresen fog­ják megvalósítani ott, ahol a kom­munisták megtanultak úgy dolgoz­ni, ahogy erre bennünket szülő kom­munista pártunk és Gottwald elv­társ személyesen tanít. , A műszaki-gazdasági terv Az idén első ízben fognak össze­állítani a vállalatok műszaki-gazda­sági tervet a terv egyes részeinek szoros egybekapcsolásával. A vá­lasztervezés eddigi gyakorlata mel­lett a dolgozók kezdeményezése nem nyilvánulhatott meg elégségesen, mert a terv végleges kivitelében a nópgazda^ági fejlődés, alapszükség­leteiből kellett kiindulni, amelyeket a választervezés idején még'nem lehe­tett mérlegelni. Azután már Csák a terv szétíráaa következett éspedig egymás között nem mindig össz­hangban álló részenként. Az Új tervezési módszer alapján az üzemek és vállalatok dolgozói már most a terv előkészíté­sének idején résztvesznek a főigaz­gatóságokon a tervjavaslat össze­állításában, hogy azután a népgaz­daság fejlődése állami tervének, jó­jóváhagyása után a dolgozók széles­méretű részvételével összeállítsák a vállalat teljes kölcsönösen összefüg­gő műszaki-gazdasági tervét. Ehhez a felelősségteljes munkához szüksé­ges, hogy az üzemek és vállalatok dolgozói jól felkészüljenek és így biz­tosítsák azt, hogy minden üzemben, minden vállalatban valóban bolsevik mozgósító tervek fognak rendelke­zésünkre állani. Az EFSz-ek további növekedésé­nek időszakában élünk. Igen fontos, hogy az új EFSz-eket elejétől fogva a szocialista munkamegszervezés szilárd alapjain építsük fel, hogy gondoskodjunk arról, hogy lij EFSz­eink jó műszaki-gazdasági terveket dolgozhassanak ki. Teljesíteni és százszázalékban megvalósítani az idei tervfeladatokat Ahhoz, hogy elsajátítsuk az új tervezési módszert, szükséges kikü­szöbölni néhány komoly tervhiányos­ságot, amelyekre figyelmeztet ben­nünket a párt és a kormány határo­zata. Meg kell szüntetni a terv túllépé­sének gyakorlatát, a bruttó termelé­si terv teljesítésével vagy túllépésé­vel a tervnek az állami terv nomen­klatúrája szerint való egyidejű nem­teljesítésével, tehát a kevésbbé fon­tos termékék, vagy kereslet nélküli termékek tervteljesítésének túllépé­sével. A tervteljesítés a tervnek mennyiség és minőség, az előírt vá­laszték, az összes műszaki-gazdasá­gi és pénzügyi mutatók szerinti tel­jesítését jelenti. Ki kell küszöbölni továbbá a tervezési felkészületlenség káros gyakorlatát, a beruházási tervben biztosítani kell a pénzeszkö­zöknek az üzembe helyezendő mü­vekre való fordítását, hogy elérjék a beruházások minél nagyobb ha­tékonyságát és megakadályozzák a beruházási eszközök szétaprózását. Egyes üzemek és egyes fontos ágazatok nem teljesítik a tervet. Ott. ahol az új tervezési módszer megvalósítása nincs összekapcsolva az idei tervfeladatok teljesítéséért folytatott komoly és könyörtelen harccal, az új tervezési módszerről szóló minden beszéd hiábavaló. Az új tervezési módszer megtanítja dolgozóinkat megfelelő bolsevik ál­láspont elfoglalására a tervfelada­tokkal szemben. Ezért szükséges az új tervezési módszer és az 1953. évi terv előkészületeinek alkalmazását gyorsan egybekapcsolni a dolgozók­nak az idei tervfeladatok teljesíté­sére és túlteljesítésére való moz­gósításával. A tervteljesítés ellenőrzésének az állami és tervfegyelem megszilárdí­tására kell vezetnie. Tudjuk, hogy itt-ott megnyilvánul a hiányosságok (Folytatás a 3. oldalon) /

Next

/
Thumbnails
Contents