Uj Szó, 1952. július (5. évfolyam, 154-180.szám)

1952-07-18 / 169. szám, péntek

100 III SZO 1952 július 13 DÉRYNÉ dl mac^iciľ S>&íiihz(ti hőskorának (iim je T Ä Nemzetközi Filmfesztivál harmadik napján magyar film, a „Déryné?" került osztatlan nagy siker mellett bemutatásra. A magyar filmművészet ezt a filmjét miután még további három nagy játékfilmmel, a „Tűzkeresztség" gel, a „Semmelweiss"- el, és az „Erkel Ferenc"-cel szerepel a Fesztivál műsorán, versenyen kívül mutatta be. A rohamlépésekkel fejlődő magyar filmgyártás évről-évre nagyobb meglepetésekkel szolgál. A „Talpalatnyi föld" a „Felszabadult föld" és a „Különös házasság" után most a „Déryné" az, amely meglep filmszerűségével, a társadalmi valóság művészi ábrázolásával. Ha azt mondhatjuk a Kossuthdíjas Bán Frigyes filmjéről, hogy lenyűgöző erővel tudta az új kialakuló szocialista ember problémáját a film vásznára vinni, a „Déryné"-ben lebilincsel bennünket a helyes művészi és emberi magatartás. És meglep bennünket a múltnak oly formában való feltárása, hogy a mondanivaló oktatóan, nevelő hatással szól a mának és egyúttal a jövőnek is. A legnagyobb erénye a filmnek, amely át és át van szőve romantikus elemekkel, hogy egyetlen jelenetben sem válik érzelgőssé, hogy mindvégig tökéletesen filmszerű marad helyes eszmei tartamával és alakjainak emberi közvetlenségével, netnes egyszerűségével. Déryné nevét a „Naplója" örökítette meg az utókor számára. A század fordulójának divatos olvasmánya volt, ez a napló, amely a magyar színészet küzdelmes hőskorát festette le és amelyből Békeffi István kitűnő forgatókönyvet írt. Békeffi a napló visszaemlékezéseinek első részére támaszkodott, a Dérynével induló magyar színjátszásnak hősi elindulására, harcára a német szó és a német színészet ellen. így aztán a film-mozgósíthat, optimista hittel zárulhat, hogy nem keverődnek bele komorabb színek, amelyeket Déryné naplójának másik fele bőven tartalmaz: a művésznő megánéletének szomorú fordulata, elhagyatottsága és nyomora, a „hivatalos" helyek hálátlansága. A „DÉRYNÉ" HÁROM TANULSAGA Három nagy tanulsággal szolgál nekünk ez a megindítóan lelkes, derűt és könnyeket fakasztó, lélekkel és énekkel teli szép új magyar film. Azzal, hogy a magyar színjátszás hőskorát vetíti elénk és a falujáró nyelvápolók múltjának egy küzdelmes darabját eleveníti fel, rávilágít napjaink egyik elsőrendűen fontos kérdésére: a magyar nyelv és kultúra ápolásának politikai fontosságára. Déryné és kortársai, a Szentpéteri 2sigák úttörő munkát végeztek, amikor magyar szóval és magyar dallal az ajkukon járták be az országot. Odaadó lelkes mun kájukat az elnyomott nép anyagilag csak igen szerényen fizette meg, de annál gazdagabban áradt a vándorszínészek felé a nép szíve és szeretete. A falusi szegénység a szívhezszóló nótákból biztatást és bátorítást kapott, hogy ne hagyja magát kifosztani, kiuzsorázni a telhetetlen bendőjű uzsorásoktól. Ha bevezetőnkben azt mondottuk, hogy a „Déryné" mondanivalójával mozgósít, elsősorban műkedvelőinkre, a magyar szó és ének ápolóira gondolunk és köztük főleg azokra, akik éreznek magukban annyi tehetséget, hogy a színjátszást hivatásként is vállalnák. A „Déryné" optimista hitével és mély emberségével meggyőzheti őket, hogy milyen élenjáró munkát végezhetnek hazánk délvidékén a szocialista kultúra terjesztésével — ma, amikor ezt az úttörő munkát nem kíséri nyomor és gond és nem kell a hivatalos helyek közönye, sőt ellenségeskedése ellen küzdeni, mint a magyar színészet hőskorában volt. Élenjáró hősi munkáról van ma is szó, amelyet éppen kormányunk támogatása tesz lehetővé és csak rajtunk áll, hogy mennyire tudunk élni ezzel a jogunkkal és kötelességünkkel, s mennyire tudunk hasznos népnevelő munkát kifejteni dolgozóink között. Ma, amikor a kozmopolitizmus ellen folytatunk harcot, ennek az új magyar filmnek ez irányban is erősen megmutatkozik nevelő hatása. Déryékkel szemben ott áll az osztrák kamarilla a szolgalelkű magyar reakcióval, az elfajzott, elnemzetlenített arisztokráciával, amely a németnyelvű színészetet, a könnyűvérű chanzonénekesnőket pénzeli, ugyanakkor azonban a Pesten, az ország fővárosában állandó kőszínházat követelő magyar színművészek magától értetődő kultúrtörekvéseit elgáncsolja. A színészekkel szemben győztes marad a finomkodó, de csontja velejéig romlott Altenberg gróf: a magyar színészeket még a rozoga Rondellóból is kiűzik és kénytelenek vándorútra kelni. Végül úttörő a film abban is, hogy megmutatja, hogy támad a faluzó, kocsmákban tanyát verő színésztruppban a közösség érzése, az önzetlen barátság, amely lehetővé teszi, hogy elviseljék a vándorélettel járó fáradalmakat, az otthontalanságot. Igen, otthon nélkül járnak, szekereznek és mégis otthon vannak a nép szívében, amelynek komédiáznak és Déryné csalogány hangjával, a színésztrupp pedig önzetlen munkájával, a magyar szó lelkes hirdetésével ad lángoló példát a hazafiasságból. Színész és nép összeforr a falusi kocsma ivójában és udvarán a felgyújtott hazafias érzés tüzében. A filfn megpróbálja nemes eszmei tartalmát Katona Józsefnek, a „Bánk bán" halhatatlan alkotójának alakjával emelni. Egy jelenetben, ahol Katona Tiborccal a magyar jobbágyság keservét siratja el, azokkal az örökveretű szavakkal ez sikerül is. Dérynét a Magyar Népköztársaság kiváló Kossuth-díjas művésznője Tolnay Klári bensőséges játékkal, művészi mértéktartással alakítja. Csendes és szerény megjelenésű, máskor meg viharos kedélyű és elragadó, tomboló lelkesedést kiváltó; minden jelenetében hiteles nagy művésznő. Technikailag is bámulatot kelt, hogyan oldja meg szájmozgását, amikor a filmen helyette Gyurkovics Mária énekel tüneményesen szép hangjával. Déryné mellett úgyszólván eltörpül a többi szerep, mégis ki kell emelnünk a mértéktartó Rajnay Gábort, a kedélyes Gázon Gyulát, a széphangú Sárdi Jánost, aki Szentpétery Zsigát alakítja és Deák Sándort, az újságíró Kulcsár Istváft szerepében. De ugyanilyen jók a játék negatív figurái is, különösen Báslhy Lajos Altenberg gróf és Tapolczay Gyula a polgármester majdnem karikatúraszerü alakjában. A hangulatos kisérő muzsikát Kerekes János és Polgár Tibor szerezték, illetve állították össze. Kalmár Tibor rendezése igen figyelemreméltó művészi munka. Nemcsak az egyes szereplőket állítja jellemüknek megfelelően igen hitelesen elénk, hanem az egész együttest is sikerül gondos összjátékra hangolnia és ezzel megadja a filmnek azt az egységet, emberi közvetlenséget és harmóniát, amit a szovjet filmekben annyira csodálunk. A magyar színészet úttörőinek filmje, az önfeláldozó hivatástudattal szekerező és a magyar szót lelkesen hirdető színészeket a néző szeretettel zárja szívébe, ahogy megtanulja a filmből gyűlölni a kultúra keréktörőit, a monarchiát talpnyalóan kiszolgáló főúri bandát és kullancsait is. Egri Viktor. Tolnay Kláry Kossuth-díjas művésznő a „Déryné" címszerepében. A. J. Bogomolov nagykövet íátogatása dr. Oldrich John-nál, a Nemzetgyűlés elnökénél Tegnap a délutáni órákban dr. Oldrich John, a Nemzetgyűlés elnöke fogadta A. J. Bogomolovot, a Szovjetunió csehszlovákiai rendkívüli meghatalmazott nagykövetét. A Nemzetgyűlés elnöke vendégével hosszantartó, szívélyes beszélgetést folytatott. A Maríaoske-Lázneban üdülők nemzetközi szövetségének estje Hétfőn, július 14-én este a ROH üdülőhelyén — üdülők nemzetközi központjában a MaiianskeLiázne-i Bellevue ban nemzetközi szövetségi estet rendeztek Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság és Magyarország dolgozóinak részvételével, akik megérde. melt üdülésük boldog napjait töltik itt. A gazdag kultúrműsorral betöltött esten, amelyet a trutnovi ze. neiskola iskolai csoportja rcnde. zett, fellépett a magyar üdülök együttese is. A lány-i akció szlovákiai kerületi napjai A lány-i akció idei sikeres lefolyá-. sának csúcspontjaként a lány-i akció kerületi bizottságai július és augusztusban a népi igazgatással és a tömegszervezetekkel való együttműködésben Szlovákia összes kerületeiben megrendezik a lány-i akció örömteljes napjait. Az eperjesi kerületben a lány.

i akció kerületi napjait már július 12—13-án megtartották. A lány-i akció kerületi napjai mindenütt új ifjúságunk örömteljes manifesztációjává válnak, amely a megtisztelő bányász- és kohászhivatást választotta és amely az idén első ízben megy egységesen az állandó munkaerötartalékok ) szakiskoláiba. Huszonnyolcnapos üdülés után a jelentkező tanulók összejönnek kerületi székhelyeiken idősebb tanulótársaikkal együtt, hogy a más hivatású ifjúsággal együtt elszántságukat fejezzék ki, hogy a bányász- és kohásziskolák példás tanulóival hazánkban a szocializmus öntudatos építőiévé válnak. Szlovákia fővárosában, Pozsony-; ban és Nyitrán a lány-i akció kerü.; leti napjait július 26—27-én tart; ják meg. A kassai és besztercebányai kerület székhelyei augusztus 9—10-én, Zsolnán pedig augusztus 16—17-én készülnek megtartani a lány-i akció kerületi napjait. -=—===—== Jacques Duclos szabad! A béke világfrontja, a dolgozók antiimperializmusa első győzelmét könyvelheti el. Ne feledjük: e perben vég. ső fokon Ridgway tábornok volt, Duclos ellenlábasa, az amerikai háborús front elsőszámú katonája. Jacques Duclos szabad! Jusson eszünkbe, milyen tehetetlen volt a világ, amikor 25 év előtt a Sacco és Vanzetti esetében az amerikai áldemokrácia először provokálhatta büntetlenül a világ közvéleményét. Emlékezzünk Tliällmannra és Ossietzkyre, Hitler áldozataira, a ti' takozások, mentőakciók hiábavalóságára... Jacques Duclos szabad! De ha nincs szervezett világtiltako. zás — eldugott falvak sürgönyei, iparcentrumok, szakszervezetek százezreinek felfokozott és nem lankadó vétója, parlamentek átiratai — akkor Jacques Duclos még ma is a Santé lakója lenne. A békefront tekintélye, a dolgozók poli. tikai súlya e győzelem következteben félremagyalázhatatlan történelmi erővé igazolódott. Ezen erő nagyságát, növekvő kisugárzását tényekkel mérhetjük le. Franciaországról lévén szó, az összehasonlítás mértéke magától adódik. A franciar politikában lényegében semmi sem változott. A mai kormányhatalom birtokosai pontosan ugyanazok, akik a végzetes 1938/39-es években voltak: Daladier- és Laval-fiókák. Vichy árulói pléhpofával ítélhetnek ma is az el. A KÜLÖNBSÉG lenállás legendás hősei felett. Semmi sem változott: 1939-ben és 1952. ben a vádlott neve egyformán — Jacques Duclos. Duclos és 44 társa: a francia parlament kommunista képviselői. Az 1939.es névsorban megtaláljuk Thorez és Gabriel Péri neveit is, de ezeket csak in contumaciam ítélhetik el: Duclos és Thorez illegalitásban dolgoznak, a francia ellenállást szervezik, Périt később a németek végzik ki. A többiek 5 évi börtönt kapnak és csak 1943-ban szabadulnak. Mi volt a bűnük? Hajszálpontosan ugyanaz, mint ma. Az egyezés ténye kísérteties: az ország háború előtt áll, sőt már hadat visel, de a kormány legnagyobb gondja: törvényen kívül helyezni a kommunistákat. Miért? Mert békét akartak. Herriot képviselőházi elnök a Francia Munkás-Paraszt Frakciótól (a betiltott KP utódja) a következő levelet kapja: „Minden erőnkkel igazságos és tartós békét akarunk és hisszük, hogy azt egyhamar ki is vívhatjuk, mert az imperialista háborús uszítókkal és a hitleri Né. meťországgal szemben — amelyek saját belső ellentmondásaik áldozatai — ott áll a Szovjetunió, mely lehetővé tsszi a kollektív bizton, ság politikájának megvalósítását." Ez az 1939 októberében szövegezett levél lett a legfontosabb „bűnjel", A háború már rég folyik, a „furcsa háború", amikor a parlamenti jegy. zökönyv tanúsága szerint a „kommunistákat ártalmatlanná kell tenni". A katonai törvényszék elé épp azért 44 komunista képviselőt utalnak. A vád egész mesterkedés^ annak bizonyítására irányul, hogy ,,a Munkás Paraszt Frakció alakítása, külföldi befolyásra történt és az volt a rendeltetése, hogy a III. In. ternacionále jelszavait terjessze. Hitler már ugrásra készen ál, ami. kor az egyik vádlott, F. Bonte a következő kijelentést teszi: „A há. ború ellen vivott harcban követett taktikánk lényege ez volt: a dolgozók egysége az országon belül az összes országok dolgozóinak egysége a nemzetköziség alapján; az összes szabadságszerető népek egysége; az összes népek egysége, kiknek érdeke a béke fenntartása. Az ilyen egységgel nem katonai győzelmeket arattunk volna, hanem elriaszthattuk volna a háborút. A kollektív, józan és szilárd ellenállás nehezen áttörhető gátat vetett vol. na a háborús gyújtogatóknak." A bíróság válasza: 5 évi fegyház. Néhány nap múlva Hitler el. özönli Franciaországot, megalakul a vichyi kormány és a foglyok vándorlása kezdetét veszi; a végén megállapodnak velük az algíri Maison Careeben. „Ugy bánnak velünk, mint a kutyákkal," irja F. Bonte, könyvében („A becsület útja"). Vichy árulói nem vehetik emberszám ba azokat, akiknek szabadon lévő társai a haza ellenállását szervezik Hitler hadigépezete ellen. Thorez és Duclos levelei mégis eljutnak a börtönbe és a foglyok új erőt me rítve olvassák az igazolást: ,,Mi voltunk az egyedüliek, akik a francia nép érdekeinek megfelelő ma. gatartást tanusitottunk. Az emberek és dolgozók zűrzavarában mi képviseltük azt a nagy politikai erőt, amely egyedül képes tömöríteni és egyesíteni a francia nemzetet, hogy elvezesse a szabadsághoz és függetlenséghez." Az afrikai partraszállás és végső fokon a sztálingrádi győzelem eldöntötte a foglyok sorsát is: 1943 februárjában kályíit az algíri bortön -ajtaja és Bonte akkori zárószavai most már zökkenő nélkül vezetnek át a jelenbe, a Duolosok újra kivirult, egyforma harcához: „Börtönünkből azzal a törhetetlen elhatározással távoztunk, hogy életünket ezentúl is Franciaország és mindazon népek felszabadításának szenteljük, amelyek a gyilkos fasizmus vad terrorját sínylik. Meg. ujíty>ttuk ünnepélyes fogadalmunkat, hogy minden erőnkkel fáradj hatatlanul hazánkat és népét fogjuk szolgálni. Megfogadtuk, hogy továbbra is az emberiség felszaba.; dításának és a proletár nemzetköziség eszméjének rendithetetlen hívei és harcosai maradtunk." Jacques Duclos szabad! A dolga, zók világszolidaritása, a békefront ereje szabadította ki börtönéből, az az erő, amely 1939-ben, csakúgy mint 1952-ben vádlottként áll Viohy kreatúrái előtt. Bonte és társaival a Lavalok úgy bántak börtöneikben mint a kutyákkal: a fog.) lyok a világtól elzártan, Hitler árnyékában >a fasizmus francia bábkormányának voltak kiszolgáltatott rabjai. Ki tudott róliuk? Hol volt a kövélemény, mely tiltakozhatott volna ? De ma? Nincsen gyár, egylet és munkahely, mely ne küldött volna tiltakozó sürgönyt ,a világ minden részén a francia követségnek. 1939 és 1952 között mégis csak történt valami. A különbség szembefutó, a különbség cáfolhatatlan, az ereö. mény tagadhatatlan: Still, Duclos cellatársa, még fogoly. Ö most a túsz, a kezes, kit visszatartottak. A duclosi győzelem kötelez: az eredmény csak akkor lesz teljes, ha a Duclost kiszabadító történelmi erő André Stilnak és társainak is. megszerzi a szabadságot. Fábry Zoltán.