Uj Szó, 1952. július (5. évfolyam, 154-180.szám)

1952-07-13 / 165. szám, vasárnap

1952 július 13 UJSZ0 3 ,,üasá m a p '-400 mázsái adunk az áll k / í í. Országszerte folyik a harc az ara­tás mielőbbi elvégzéséért, a termés veszteségnélküli begyűjtéséért. Az ál­lami birtokok és szövetkezetek dol­gozói kétszeres igyekezettel, lanka­datlan, SZÍVÓS és kitartó munkával adják tanújelét, hogy az idei aratás­nál is bebizonyítsák békevágyukat. „Az idén több gabonát ailuAk az ál­lamnak, mint a mult eszteniJőben" — jelszóval a szorgos kezek nyomán napról napra sokasodik a gabonake­resztek sokasága és teljes ütemben megindult a cséplés és a gabonabe­gyüjtés is. Dolgozó parasztjaink a szovjet kolhozok és szovhozok gaz­dag tapasztalatait felhasználva, Sztá­lin elvtárs tanítását szem előtt tart­va — „A betakarítás idénymunka és nem szeret várni, ha idejében be­takarítottál — nyertél, — ha elkés­tél a betakarítással — vesztettél" — fáradhatatlanul dolgoznak az idei ter­més szemveszteség nélküli betakarí­tásáért. Csallóköz hatalmas rónáinak túl­nyomó részén learatva, keresztekben az új termés. Alig egy pár tábla zab van már csak aratnivaló. Megindul­tak a cséplőgépek is ... A Ppzsony— Komárom közötti útvonalon szágul­dó gépkocsiból nézve mindent lenyü­I gözó szepséges látványban gyönyör­ködhetünk. A pár évvel ezelőtti kis parcellák százféle növéoyei he­lyett ma az óriási táblák gyönyörű növényei és a szakadatlan gabona­keresztek, bennük az új kenyér, pa­rasztságunk szorgalmas munkájának bőséges gyümölcsével — az új élet távlatait idézik szemünk elé ... Vi­dám nóta, aratógépkerepelés, cséplő­gép zúgása hallatszik a határ min­den részéből. A békecsata zaját a jellegzetes búgású szovjet kombájnok teszik erösebbé. jelentve: ahogy dol­gozó parasztságunk élete napról nap­ra szebb, szorgos keze nyomán úgy szilárdul mindnyájunk legdrágább kincse, a világbéke. A nagymegyeri járás határához érve, mind élénkebbé válik a béke­ssata zaja s a kombájnok jellegzetes lúgása jelzi, hogy a nagymegyeri já­rásban a Szovjetuniótól kapott ha­talmas gépek — megkönnyítve a dol­gozó parasztság munkáját — gyor­sítják az aratás ütemét. Kilenc ara­tó-cséplö óriás dolgozik a járás dús termőföldjét;. És jövőre a szovjet nép önzetlen segítsége folytán ismét több kombájnnal megyünk majd az ara­tás döntő csatájára. A járás községeinek dolgozóival szoros együttműködésben lévő járá­si aratóbizottság elérkezettnek látta az időt, hogy kiadja a jelszót: „Szer­dán a járás befejezi az aratást". Hogy ez a jelszó mit jel«et és milyen súlya van, azt tapasztalhatjuk, ha meglátogatjuk a járás szövetkeze­teit. Sojia ilyen snunkakedr. soha ilyen öröm és boldogság nem tükrö­ződött a parasztarcokon, mint az idei aratásnál. Minden szövetkezet­nek valamennyi dolgozója érzi és tud­ja, hogy az idei aratás hatalmas lé­pésekkel viszi előre a nagyüzemi gaz­dálkodás ügyét. ^ 2. A szocialista hazát szerető új em­ber áll előttünk a gelléri szövetkezet csoportvezetője személyében is, ami­kor könnyed mozdulatokkal emeli a búzával telt zsákokat a cséplőgép garatjától. —. Vasárnap 400 mázsát adunk az államnak — mondja, s közben egy másik zsákot kap fel, hogy az pilla­natok alatt megtelve, újabb mázsá­val szaporítsa a gelléri szövetkezet szívbéli adományát dolgozó népünk kenyérnek valóját. Mivel magyarázható, hogy a gel­léri szövetkezet, amely a mult esz­tendőben úgyszólván az utolsók kö­zöt kullogott, ma az élenjárók közé küzdötte fel magát? Annyira meg­változtak egy év alatt az emberek? Igen, sokat változott a gelléri szö­vetkezet és sokat hozott az idei gyö­nyörű termés, a közös vagyonhoz va­ló ragaszkodás és szeretet, ami egy új, boldog jövőt jelent a gelléri pa­rasztságnak. Emellett nagy segítőke­zet nyújtott a nagymegyeri járási pártbizottság is meggyőző és a fá­radhatalan felvilágosító munkájával. A járási pártbizottság tudt*. hogy a gelléri, sokat szenvedett parasztok­ból jó szövetkezeti tagokat lehet ne­velni, ha megteremtik velük az igazi együttműködést, egymás közötti megértést és a baráti kapcsalatokat. Maga a járási pártbizottság titkára nemegyszer éjjeleket áldozva fel, a néppel való beszélgetés formájában egyengette és simítgatta az akkor még göröngyös útat a gelléri paraszt­ság előtt. Természetesen ebben a munkában nem yolt egyedül, jó se­gítőkézre talált a községben lévő, tettrekész kommunistákban is. A meggyőző és felvilágosító mun­ka, a tagság megértése hozta az idei aratásnál azt a nemes versengést is, ami Vörös Dezső és Bot József mun­kacsoportjai közt folyt. És ebből fa­kadt az a gyönyörű eredmény, hogy a 9 napra tervezett aratást 5 nap­pal a határiflő előtt elvégazték. A szorgalmas munka pedig az átlagos 22 mázsás búzatermésben — a ke­resztsorú vetésnél 25 mázsásban — meghozta bőséges gyümölcsét. — Olyan ez a búza, hogy ha az ember kezébe veszi, érezni, hogy súlya van — mondogatják a szövetkezet tag­jai. Gelléren győzött a nagybani gaz­dálkodás. Az idén már csaknem a fél falu a szövetkezetben dolgozik, de a férfiak mellett ott szorgoskodnak a családtagok és az asszonyok is, ami a kommunisták és a vezetők jó pél­damutatása nyomán' történt. Aratás alatt nem volt munkaerőhiány, mert volt olyan nap, hogy 50—60 asszony is szorgoskodott a kéverakásnál és a gabona keresztberakásánál. Fitus Imréné, — aki szintén párttag — elsők között jelent meg a szövetke­zet földjein, utAna. mint a hegyekből legördülő lavina, úgy követték pél­dáját a többi asszonyok. A szorgal­mas munka — mint mindig — Gel­léren is meghozta az eredményt: jú­lius 10-én befejezték az aratást és teljes ütemben folyik a cséplés. A tanyi szövetkezet határában ta­karosan összerakott nagy szalmaf kazlak mutatják, hogy a tanyiak is jól felkészültek az idei békearatás­ra. Már javában csépelnek. Két csép­lőgép ontja a szövetkezet tagjai és az ország részére az új kenyérnek­valót, amelyből jut böeégesen a szö­vetkezet tagjainak is és az állam­nak is, mert olyan gyönyörű volt a búzatermésük, hogy egyes táblán 26 mázsás az átlaghozam. A vasárnapi manifesztációs gabonabegyüjtésbe 600 mázsát ajánlottak fel, de amilyen jól megy a cséplés és jól fizet a ga­bona, minden remény megvan a rra, hogy túlhaladják vállalt kötelezett­ségeiket. 4. Apácaszakállas, Ekecs. Alistál ha­tárában az „óriások" aratják és csé­pelik a gabonát. Jő és hűséges segí­tőtársa a kombájn a ' szövetkezet tagjainak. Egy-két nap alatt úgy megszerették és ragaszkodnak hoz­zá, mint anya édes gyermekéhez. Pe­dig kezdetben a szó sz&i'os értelmé­ben idegenkedtek a kombájnnal va­ló aratástól. Az újtól való idegenke­dés mellett a kulákság és a reakció hangjai szerette volna a szövetkezet tagjait félrevezetni és lebeszélni ar­ról, hogy kombájnnal arassanak. A járási pártbizottság éber szem­mel vigyázott és számított árra, hogy a kulákság minden áron meg akar­ja akadályozni az aratás sikeres el­végzését és ezért jól felkészült a re­akció támadásaira. Az aratási bizott­ságok, a köaségekbe beosztott in­struktorok a meggyőző munka és az éberség kezével kiütötték a fegyvert a reakció, a kulákság kezéből, még mielőtt azok árthattak volna vele. Ott, ahol hiányok mutatkoztak az aratásnál vagy valamilyen segítség­re volt szükség, nyomban megjelen­tek a pártbizottság vagy az aratási bizottság funkcionáriusai és bolse­vik módra kiküszöbölték a hiányos­ságokat. Ha pedig olyan hiba esett, ami abból kifolyólag fordult elő, hogy a kombájnok kezelői nem bántak szakszerűen a gépekkel és nem tud­ták megjavítani az üzemképtelenné váltakat, szovjet szakembereket hív­tak segitségül. így volt ez Nemes­ócsán is. Két napig javították a kombájn, nem sikerült vele megin­dulni. — Jött a szovjet kombájnos — mondotta Krizsan elvtárs, a traktor­állomás vezetője — és szavamra mondom, a kombájn 10 percen belül úgy vágta a gabonát, mint a vajat. Emlegetik is a szovjet elvtársakat az egész járásban. Nyugodt, megfontolt, nem kapkod, nem idegeskedik — mondogatják. Ilyenek a szovjet emberek és ez a titka a kommunizmus hatalmas épít­kezésein elért sikereiknek ' is. 5. Két S—4-es jelzésű kombájn vág­ja és csépeli az árpát az ekecsi ha­tárban. Nyolc ember dolgozik a kom­bájnok mellett, naponta 400 mázsa gabonát csépelnek ki. Hát van ennél fényesebb bizonyíték, hogy mekkora segítség ez a békeszerető szovjet néptől? — Ha ez a gép itt nem volna, bi­zony nagyon lemaradnánk az ara­tásban, — mondja Németh József, a kombájnos-csoport vezetője. — Gazdaságos és alaposan megfontolt szerkezet ez. Az ember nem győzi csodálni, hogy egyszerre arat, csé­pel, alig négy ember kell hozzá és azok sem végeznek fárasztó munkát csak éppen ellenőrzik, hogy mikor telik meg a garat az elcsépelt tisz­ta gabonával. Meg is fogadták a szövetkezet tagjai, hogy az összes vetésterületen kombájnnal fogják learatni a gabo­nát. Eddig is olyan eredményeket ér­tek el, amire nem is számítottak, mert alig egy-két nap alatt 900 mázsa gabonát csépelt el a, kombájn. Azt is megígérték, hogy az ősszel nagyobb gondossággal szántják meg a földet, vetés előtt is jó simára bo­ronálják, akkor a jövő aratásnál még szebb eredményeket tudnak felmutatni a kombájnnal való ara­tásnál. 6. Minden szövetkezetben jól dolgoz­nak a gépek és az emberek között csak ez járja: „Hatalmas gép ez a kombájn. Soha ilyen könnyen nem arattunk, mint az idén". Az igaz, hogy még nem rendelkezünk aíinyi szakemberrel és kombájnvezeíővel, hogy az eddigieknél gazdaságosab­ban kihasználhatnánk a kombájno­kat, de az idei aratás ebben is meg­hozza a fordulópontot. Kombájn­vezetőink a szovjet tapasztalatok elsajátításával napról napra jobban megismerik a kombájnokat, azok helyes kezelését. Az alistáli szövet­kezetben Kuszi Pál és Rásó Mihály naponta 235 mázsa gabonát aratnak és csépelnek a kombájnnal. Járási méretben a legszeb b eredményt az apácaszakállasi kombájnosok, Csi­csó Vendel és Domonkos Lajos ér­ték el. Egy nap alatt learattak 12 hektár árpát és 245 mázsa gabonát csépelten, ki. A kombájnnal való csépiéi nagy segítséget jelent járá­si viszonylatban is, mert 9 kombájn, hacsak 200 mázsás átlagot is ve­szünk, naponta 1800 mázsa gabonái­val gyorsítja meg a gabonabegyüj­tést. Ezzel magyarázható, hogy a járás a kombájnok segítő munkája nyomán július 13-án 70 vagon gabo­nát gyűjt be és így a gabonabe­gyüjtési tervét 5 nappal a határidő előtt teljesíti. A szövetkezetek tagjai látva a kombájnnal való aratás könnyebb­ségét, az utóbbi napokban valóságos harcét indítottak a kombájnért. Vol­tak olyanok is, akiit már nem is akartak önkötözögéppel dolgozni, hanem kizárólag kombájnnal szeret­tek volna aratni és. csépelni. Napon­ta több szövetkezeti elnöke vagy ag­ronómus keresi fel a járási pártbi­zottság titkárát. — Faraga elvtárs, mi is kombájn­nal szeretnénk aratni. Halottuk. hogy eredményes és jó munkát vé­gez és azt is tudjuk, hogy Apáca­szakálason 245 mázsa árpát csépelt ki egy nap alatt. A járási pártbizottság az aratási bizottsággál együtt megtárgyalta a dolgokat és elhatározták, hogy az aratást határidő előtt elvégzik. A napokban újabb önkötözögépeket és kombájnokat kapnak, hogy ezzel is megrövidítsék az aratás határidejét, megkönnyítsék a szövetkezetek tag­jainak munkáját és így valóra vá­lik a jelszó: Szerdán a nagymegyeri járás valamennyi szövetkezetében el­végzik az aratást, megindul a gabo­nabegyüjtés. 7. A szövetkezetek tagjainál is na­gyobb érdeklődéssel figyelik a kom­bájnok munkáját az egyénileg dol­gozó parasztok. Esténként össze-ösz­szejönnek a szövetkezet tagjaival és kérdések özönével árasztják el őket. — Mondd. István, aztán jól csé­peli az~ az ördöngös masina a gabo­nát? Nem hagy magas tarlót? Ilyen és hasonló kérdések nem egyszer merülnek fel az esti beszél­getéseken azok részéről, akik idáig hitetlenkedtek a szövetkezeti gaz­dálkodás győzelmében. Akik pedig már közelebb érzik magukat a nagy­üzemi gazdálkodás eszméjéhez, cso­portosan mennek a szövetkezet föld­jeire és csodálkozva nézik a kombáj­nok munkáját. Ekecsen naponta 10—15 kisparaszt fordul meg a szö­vetkezet földjein és este, amikor ösz­szejönnek. nem beszélnek másról: a szövetkezet és a kombájn. — Hallod-e Dezső, ezek már nem­csak a terméshozamukkal pipálnak le bennünket, de még az aratásban és a cséplésben is elsők lesznek. — Könnyű nekik — felelte Né­met József, egy öthektáros közép­paraszt. — Hisz azzal a bolondériás géppel, vagy hogy is hívják, a kom­bájnnal, úgy haladnak, mint a kari­kacsapás. Közben elbeszélik egymásnak mi­lyen tisztán dolgozik a kombájn, hogy nem hagy maga után tarlót sem, ahol a föld egyenletes, sima, úgy lehet vele vágni, mint a kézi­kaszával. Az ilyen beszélgetések ar­ra vezetnek majd. hogy aratás után ezek az öntudatos kisgazdák, mint Német József, Beke Dezsé>. kitöltik a szövetkezetbe való belépési ívet. 8 • Letörték a kulákság szarvát. A járási pártbizottság pedig mindent megtesz, hogy úgy, ahogy az idei aratást, a termésbegyüjtést is ide­jében és jó eredménnyel elvégezzék. Megtették a kellő intézkedéseket az első számú osztályellenség, a ku­lákság aknamunkája ellen. A köz­ségekben működő aratóbizottságok a i rma R mellett tűzbiztonsági figyelőket állí­tottak fel a helyi pártszervezetek és nemzeti bizottságok segítségével, tehát idejében elejét veszik a kulák­ság szabotálásainak. A csicsói szö­vetkezetben éppen az aratás előtt két kulák mákvirág szerette volna megbontani a munkafegyelmet, szétzülleszteni a munkacsoportokat és a szövetkezet egységét. Külön kulák szövetkezet megalakításán törték a fejüket. A helyi pártszer­vezet ébersége és Bedek Vilmos ön­tudatos szövetkezeti tag segítségé-^/ vei leleplezték .i kulákok aknamun­káját. amiben a járási pártszerve­zet is azonnal segédkezet nyújtott. Mészáros Pál 24 hektárost és Mé­száros Dezső 50 hektáros kulákfiút, • aki a szövetkezet könyvelője volt, tagsági gyűlésen kizárták a szövet­kezetből. Hiábavaló lesz azonban a járási pártbizott lankadatlan munkája, h* a helyi pártszervezetek és nemzeti bizottságok nincsenek segítségünkre a kulákság elleni harcban és meg­hátrálnak az első számú osztályel­lenség, a kulákság elöl. Jónak és becsületesnek nevezik őket. Persze, az eszes kulákok kihasználják az alkalmat és hogy még nagyobb szánalmat keltsenek maguk iránt, rongyos ruhákban járnak, sírnak, jajveszékelnek és nem bánnák azt sem, ha a helyi Nemzeti Bizottság kiállítaná részükre a szegénységi bizonyítványt. De sohasem szabad szem elől téveszteni, hogy mindezt csak látszólag teszik. Számos példa tanúskodik arról, hogy amikor a iegje bban sírnak és jajgatnak a ku­lákok a legnagyobb aljasságon tö­rik a fejüket. Gondoltak vájjon arra a lakszakállasi helyi Nemzeti Bi­zottság, vagy a szövetkezet tagjai, jíjgv Csépi Zsigmond padlásán és kamrájábai. a lim-lomnak mondott dolgok milyen értéket rejtenek ma­gukban, ha történetesen a járási szövetkezeti előadó nem találta vol­na meg azokat, amikor a raktára­kat ellenőrizte az idei gabonabe­gyüjtés biztosítására ? Valószínű, hogy a lakszakállasi szövetkezet tagjai és a helyi Nemzeti Bizottság is más nézeten lesz majd a volt 50 holdas kulák iránt, akinek padlásán 3 vasalatlan és 1 teljesen elkészített új szekér, keréktalpak, morzsoló­gép, 1 pár vadonatúj lószerszám, 1 féderes kocsi bőrüléssel, egy tize­des méi'leg, azonkívül ekék és foga­sok voltak elrejtve. Ez a kulák igazi arca. Medvén a helyi Nemzeti Bizottság gyengeségét ki is használják a ku­láŕkok. Aratókat tartanak. Követik a helyi Nemzeti Bizottság elnökének példáját, — miért ne? Hisz az el­nök is másokkal dolgoztatja földjét. Horváth Zoltán és Sebők Etel a he­lyi Nemzeti Bizottság elnökének, Varga Befőnek dolgoznak. Erre a kulákok élnek az alkalommal. Mol­nár János 25 hektáros kuláknak egész aratócsoportja van. Fekete Gyula 17 hektáros kuláknak Bajcsi Emil a „részesaratója". Aratója van Molnár Ödön és Végh Antal kulákoknak is. Sokkal keményebben jártak el az apácaszakállasi helyi Nemzeti Bizottságon, ahol leleplez­ték Végli Béla és Végh Géza speku­lánsokat, akik abban ringatták ma­gukat, hogy amíg ök egy ki* mel­lékkereset után n«»znek és fuvaro­zással töltik el aratás alatt a drága időt, majd learatja Vendég Lajos részében a gabonájukat. A helyi pártszervezeteknek és nemzeti bizottságoknak mindenben követni kell Pártunk helyes osztály­politikáját, különösen most, az elkö­vetkezendő gabonabegyüjtés a,latt. A járási pártbizottsággal szorosan együttműködve meg kell, hogy ta­lálják a helyes útat, hogy a nagy­megyei; járásban a gabonabegyüj­tést úgy, mint az aratást, sikeresen elvégezhessék. Mérj- Ferenc.

Next

/
Thumbnails
Contents