Uj Szó, 1952. július (5. évfolyam, 154-180.szám)

1952-07-09 / 161. szám, szerda

4 U J SZO 1952 július 4 HÍREK A NÉPI DEMOKRÁCIÁKBÓL Kölcsönös segítség * Hosszúlejáratú gazdasági egyezmény Magyarország és Románia közt Az utóbbi napokban a Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság kormányainak képviselői hosszúlejáratú gazdasági együttműködési egyezményt írtak alá Bukarestben. A szerződés értelmében a két baráti ország „ROMAGCHIM" néven magyar román vegyestársaságot létesített földgáz felhasználásán alapuló vegyikombinát építésére a Román Népköztársaságban. A Román Népköztársaság által szolgáltatott földgáznak a Magyar Népköztársaság területén építendő vegyiüzemhez történő szállítására közösen vezetéket építenek. A két ország magasfeszültségű helyi villanyáram hálózatát egybekapcsolja abból a célból, hogy kölcsönösen segítséget nyújtsanak egymásnak és hogy a villarnosenergia-forrásokat és hálózatot gazdaságosabban kihasználják. A Román Népköztársaság nitráttermékeket gyártó vegyiiparának fejlesztéséhez a Magyar Népköztársaság gépek és felszerelések szállításával fog hozzájárulni, hogy mindkét ország iparát ellássák ezekkel a termékekkel. A magyar-román gazdasági együttműködési egyezményt az egyenlő részvétel és a kölcsönös segítség alapján hozták létre s ez az egyezmény a Magyar Népköztársaság, valamint a Román Népköztársaság szocialista iparosításának ügyét egyaránt szolgálja. Hozzá fog járulni mindkét ország fontos gazdasági szükségleteinek fedezéséhez, valamint Magyarország és Románia felvirágzásához. Ez a szerződés fontos hozzájárulást jelent mindkét ország szocialista gazdasági fejlődéséhez, megszilárdítja a dolgozó magyar nép és a dolgozó román nép közötti barátságot és a béke ügyét szolgálja. A párt neveltje Albánia ötéves tervének egyik nagy alkotása a fieri gyapottisztító üzem. A gyár minden részében lelkes munka folyik. Hatalmas Diesel-motorok zúgnak, a kék és zöld színre festett csillogó gépek mellett pontos kézmozdulatokkal dolgoznak a munkások és munkásnők. Valamennyiük munkáján rjíeglátszik, hogy nemcsak alaposan ismerik, hanem szeretik is a gondjaikra bízott gépeket. Uj emberek ezek, felszabadult férfiak és nők, akik nemrég még Írástudatlan, szegényparasztok voltak. A legtöbben közülük résztvettek az üzem felépítésében ia és az építkezés közben rendezett szaktanfolyamokon sajátították el a bonyolult gépek kezelését. Neki Merko ifjúmunkás, a bálázó részleg vezetője szegény parasztcsaládból származik, írni-olvasni a néphadseregben tanult meg, többször kitüntette magát, ezért felvették a pártba. Leszerelés után a fieri gyapottisztitó gyár építkezéséhez került, ahol hamarosan kitűnő betonozómunkás lett. Amikor a Szovjetunióból megérkezett a gyár korszerű berendezése és megkezdték a gyár szerelési munkálatait, az ifjú Neki Merko arra gondolt, milyen szívesen megtanulná ezeknek a gépeknek a kezelését. A párt ezt is lehetővé tette számára. Az építkezel pártszervezete és kiváltképpen a szovjet mérnökök felfigyeltek az ifjú munkásra és szerelési munkára osztották be. A szovjet szakemberek segítsége és Neki Merko vasakarata meghozta a kellő eredményt s mire a gyár megkezdte a termelést, az ifjúmunkás már szakértelemmel kezelte a bálázógépet. Szakmai tudását ezután is állandóan tökéletesítette, sokat tanult, úgyhogy hamarosan rábízták a bálázórészleg vezetését. Neki Merko ifjúmunkás az új, felelősségteljes beosztásában is becsülettel helytáll, részlege állandóan 180 százalékra teljesíti a normát Most már nemcsak magát képezi, hanem segíti munkatársait, az ö tanítványa Maje Sahu munkásnő, aki segédmunkásként került a gyárba, de Neki Merko irányítása mellett hamarosan a hydraulikus sajtó mellé került és most a gyár egyik legkiválóbb gépkezelőnője. Épül a fürstenbergi Kohászati Kombinát A fürstenbergi keleti Kohászati Kombinát a Német Demokratikus Köztársaság ötéves tervének leghatalmasabb építkezése. Frankfurt (Oder körzet) eddig mezőgazdasági körzet volt. Most az egykori erdők helyén magaskemencék, transzformátorok, hatalmas épületek emelkednek. Az épülő Kohászati Kombinát egyszersmind a népek barátságának a jelképe is, hiszen a fürstenbergi mapas olvasztó szovjet vasércből, lengyel koksszal olvaszt német vasat. A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói jól tudják, milyen nagyjelentőségű a kohászati kombinát felépítése és ezért tömegesen és hatalmas lelkesedéssel vesznek részt az építkezésben. A körzetből sok volt mezőgazdasági munkás is jelentkezett az építkezésre, szerzett itt szakmai képzettséget és napról napra ragyogóbb eredményeket ér el. A kohászati kombinát három magaskemencéjét már üzembe helyezték. Az iparváros építői vállalták, hogy augusztus l-ig további 123 munkáslakás építését fejezik be. Az építőipari tanulók vállalták, hogy széles körben kifejlesztik a tanulmányi- és munkaversenyt, hogy minél jobb eredménnyel tehessék le vizsgáikat. A kombinát műszaki értelmisége az élenjáró szovjet munkamódszerek fejlesztésével a szakmailag nem eléggé képzett dolgozók felett védnökséget vállalt és így kapcsoódott be a munkaversenybe. Még sokáig lehetne folytatni a fürstenbergi dolgozók felajánlásainak felsorolását. Az építkezés mindenegyes dolgozója számot vetett önmagával, milyen felajánlásokkal gyorsíthatná meg a kombinát felépítését, hogyan emelhetné teljesítményét. Az új élet fiatal építői (Komsomolskája Pravda) A népi demokratikus országok dolgozói örökre elkergették a kizsákmányolókat és szilárdan ráléptek a szocializmus felé vezető útra. A népi demokratikus országok ifjúsága magabiztosan építi az új életet. A komszomolok példájára az életöröm, hősiesség és az alkotás csillapíthatatlan szomja elválaszthatatlan útitársként szegődött a népi dmokratikus országok ifjú nemzedékéhez. Az ifjúság tevékeny alkotómunkát végez a szocializmus építkezésein, Lengyelorsjigban Nowa Hután, Bulgáriában Dftiiitrovgrádban, Romániában a Duna—Fekete-tengeri csatornán, Csehszlovákiában a Szövetségi Vasútvonalon, a Duzzasztógáton, Osztravában, Magyarországon a Sztálin-város építkezésén. Az új Kínában a fiatalok az ország iparosításában és a kultúra felvirágozásáért vívott, az egész népet felölelő harc élén járnak. A népi demokratikus országok sokmillió ifjúmunkása harcol a népgazdasági tervnek határidő előtti teljesítéséért, ezen belül a minőség javításáért, a technika jó kihasználásáért, az önköltség csökkentéséért és a takarékosságért. Az Ifjúmunkások tömegei elsajátítják a legújabb technikát és az élenjáró szovjet munkamódszereket. A szovjet sztahanovisták gazdag tapasztalatai kimeríthetetlen éltető forrása fejlődésüknek. A szovjet újítók segítségét és tapasztalatait kiváló eredményekkel hasznosítják a budapesti Földalatti Vasút építésénél, a Sztálin nevét viselő albán olajipari kombinátnál, a romániai Lenin vízierömünél stb. „N. V. Volkonszkaja szovjet szövőnő segit nekem, hogy felismerjem: felelős vagyok az egész dolgozó népnek minden méter Aratás a Szovjetunióban „A betakarítás idénymunka és nem szeret várni. Ha idejében betakarítottál — nyertél, ha elkéstél a betakarítással — vesztettél" — mondotta Sztálin elvtárs A szovjet kolhozok, szovhozok és gépállomások dolgozói megszívlelték a sztálini szavakat. A déli vidékek, a gazdag Kubán és Ukrajna kolhozaiban éppen úgy, mint a messzi észak gabonatermő területein nagy körültekintéssel és lelkesedésser' készülődnek az aratásra. Az aratás — nagy ünnep a Szovjetunióban, s évről-évre boldogabb ünnep, mert egyre növekszik a szovjet ország, a kolhozok és szovhozok dolgozóinak gazdagsága, minden évben több gabonát takarítanak be a földekről. A háború szörnyű pusztítást okozott a szovjet mezőgazdaságban. De a szovjet emberek a háború győztes csatái után diadalmasan vívták meg a mezőgazdaság fellendítéséért vívott csatát is. A gabonafélék termése 1949-ben már felülmúlta a háború előttit 1951-ben — a sokhelyt kedvezőtlen időjárás ellenére — 1 milliárd 212 millió mázsa gabonát takarítottak be a mérhetetlen szovjet földről. Az idén több mint egymillió hektárral növekedett a tavaszibúza vetési területe. Száz- és százezer kolhozban, szovhozban szilárdan eltökélték, hogy az idén még többet takarítanak be, mint tavaly, s egész évben mintaszerű növényápolási munkát végeztek, hogy ez a cél megvalósuljon. Jóval az aratás ideje előtt megindultak az előkészítő munkák. A kolhozokban gyűléseken vitatták meg az aratási tervet, felülvizsgálták és kijavították a gépállomással kötött éves szerződéseket. Egy-egy kolhoz terve — kis része csupán annak a nagy tervnek, amelyet a köztársaságok, egész országrészek készítettek és fogadalmat tettek Sztálin elvtársnak, hogy ezt a tervet teljesítik. A szovjet em-, ber szava — tettekkel felér. A szovjet emberek Sztálinnak adott szava — megmásíthatatlan törvény. A szovjet mezőgazdaság dolgozói hazafias kötelességüknek tartják, hogy Sztálin elvtársnak tett fogadalmukat teljesítsék és túlteljesítsék, minél előbb és minél több kiváló minőségű gabonát takarítsanak be, növelve saját gazdaságukat és a szovjet haza erejét. Az aratási előkészületekben és az ara tás legforróbb napjaiban is a bolsevik pártszervezetek, a kommunisták vezetik a harcot a kiváló eredmények eléréséért. A kolhoz- és szovhozpártszervezetek százezreiben taggyűlésen vitatták meg a kommunisták feladatait a aratási terv teljesítésében, kommunistákat küldenek a legfontosabb posztokra, felkésaiilnek ae állandó politikai munkára. Csupán a — viszonylag nem nagy — vinyicai területen például a pártszervezetek 43 ezer népnevelőt, több mint 12 ezer előadót, 3500 kultúrszervezőt és könyvterjesztőt mozgósítanak a kolhozparasztok és a gépkezelők közti felvilágosító munkára. Az állandó brigádokba népnevelőket küldtek, több mint ezer mozgókönyvtárat állítottak össze. Előadásokat tartanak a nemzetközi helyzetről a brigádok közti verseny állásáról stb. Gondoskodtak rádióvevőkészülékekről és megszervezték a folyóiratok, újságok terjesztését. A Szovjetunióban az aratás idején rendkívül élénk a politikai és kulturális felvilágosító munka. Az előkészületek fontos része: a gépek kijavítása. Ezt még a télen s tavasszal elvégezték, most pedig újból felülvizsgálták a gépkezelők kombájnjaikat, traktoraikat. Tavaly a gabonavetés összterületének 60 százalékát aratták kombájnnal a Szovjetunióban. Az idén a kalászosoknak több mint 70 százalékát vágják le ezek a nagyszerű gépek. A rendkívül magasfokú gépesítés megkönnyíti a kolhozparasztok munkáját, megrövidíti a betakarítás idejét és csökkenti a szemveszteséget. A gépállomások és a kolhozok egyre fejlettebb nagyüzemi módszerekkel dolgoznak. Évről évre több gépállomáson vezetik be a rádió-diszpécser szolgálatot. A traktorista brigádokat „Urozsaj" (Termés)-nevű rádió adóvevőkészülékkel látják el, a brigádok így állandó kapcsolatban vannak a központtal, rádión keresztül irányítják munkájukat, ellenőrzik a részletes ütemterv betartását. A kolhozokban is nagy munka folyik a gépek körül. Bredjuk-féle gyorscséplésre alakítják át a cséplőgépeket, előkészítik — sokhelyt betonnal burkolják — a szérűket, amelyeket számos helyen teljesen gépesítenek.. A s'zovhozokban, de számos kolhozban is pontosan kiszámítják, mennyi egy mázsa gabona önköltsége és ezt az összeget szívós harcban csökkentik. Előkészítik a megtisztított gabona szállítását is. A traktoristák, kombájnvezetők igen sok kolhozban grafikon szerint, pontos ütemterv alapján dolgoznak, mint a jól szervezett gyárak munkásai. Pása Angelina, az első női traktorista, egykori kulák-cseléd, majd szénhordó munkásnő, most a Legfelső Tanács tagja, a szocialista munka hőse, Sztálin-díjas a Lenin-rend kétszeres kitüntetettje, 1949 óta egész traktoros brigádjával óragrafikon szerint dolgozik. A trak. toristák, kombájnisták pontosan meghatározzák, hány perc alatt kell elvégezniök egy-egy fordulót, az egy műszak alatt learatandó földterület végére kis vörös zászlót tűznek. Az a gépkezelő, aki a műszak lejárta előtt elér a zászlóhoz, a gépére tűzheti azt, mint a munkadicsőség jelképét. Pása Angelina traktoristái percnyi pontossággal tudják, hol tartanak tervük teljesítésében és a brigád valamennyi tagja a mezőgazdasági munka minden ágában rendszeresen túlteljesíti normáját. Az óragrafikon szerinti ACZÉL TAMÁS ÉS NAGY SÁNDOR magyar Sztálin-díjas írók táviratot intéztek André Stilhez, a párizsi Santébörtönbe. — „Törvénytelen elfogatásod híre a Szovjetunióban ért bennünket— mon(}ja többek között a távirat. — Akkor mindketten arra a rövid, de emlékezetes találkozásra gondoltunk, amikor Budapesten békésen, nyugodtan beszélgettünk veled, a francia nép, a magyar nép, minden dolgozó nép ügyéről. Mosolyogva búcsúztál el tőlünk. Ez a mosoly belevésődött szívünkbe és ezt látjuk most is és úgy érezzük, mintha itt ülnél velünk és beszélnél, mint akkor, egyszerűen és csendesen a nagyvilág eseményeiről s szemed felcsillanna, amikor néped jövőjét említed. Mert — ezt te is jól tudod — nincs az a börtönrács, amely bennünket elválaszthatna egymástól, nincs az a kormány, amely téged elszakíthat barátaidtól — a népek" millióitól. A mi nagy költőnk, Arany János így írt: „nem veszhet el, ki milliókra költi dus élte kincsét" — a te harcod, a nép harca, ezért legyőzhetetlen és megtörhetetlen. Mi mindent megteszünk, ami tőlünk telik, hogy elősegítsük: mielőbb visszanyerd szabadságodat te csakúgy, mint valamennyi^ francia hazafi." szövetért" — mondta Varga Mária, a Magyar Pamutipar fiatal munkásnője. A népi demokratikus országokban évről évre gyarapodnak az iskolák és egyetemek. A régi Albániának nem volt egyetlenegy főiskolája sem, most az albán fiatalok hazai főiskolákon szerzik meg a leghatalmasabb képzettséget. Fürstenbergben már hatalmas méretekben, lelkes ütemben bontakozik ki a szocialista munkaver,seny. Egymásután alakulnak meg a „kiváló minőség" brigádjaid egymásután kötnek versenyszerződést a brigádok az önköltség csökkentésére, munkájuk minőségének további javítására. Serény kezek alatt ég a munka Fürstenbergben. Lázas ütemű munkaversenyben épül a hatalmas kombinát, hogy több nyersvassal, több acéllal biztosítsa az ipar és a mezőgazdaság egyre növekvő szükségleteit és meggyorsítsa a szocializmus alapjainak lerakását. munka egyre elterjedtebb a szovjet gépállomásokon. Gépesítik a kicsépelt magvak behordását, tisztítását szárítását is. A gépesített szérűkön mindössze hat-hét ember dolgozik — ott, ahol azelőtt 40—50 is alig győzto a munkát. Teherautók szállítják a gabonát a kombájnoktól a szérűre, önműködően öntik hatalmas tartályodba, onnan szállítószalagon továbbítják a szórógéphez. Egyes kolhozokban egyszerűbb fajta szórógépet, a fából készült, úgynevezett „fa-ágyút" használják. Ez nagy erővel, szökőkútszerűen „kilövi" a magasba a magvakat. Ezzel az eljárással 1—2 százalékkal csökkentik a gabona víztartalmát. A tartályokból különleges emelők, elevátorok viszik a gabonát a magtisztító gépekhez. Tisztítás és osztályozás után a csúszdákon ismét a teherautókba kerül az aranyló gabonaszem. Sok helyt tetőket építettek a gépesített szérűk fölé, hogy az időjárás ne zavarhassa meg a munkát. De akármilyen fontos a gép, az aratásnál is az ember, a szovjet ember' öntudatos, nagyszerű lendületű munkája a győzelem Tegfontosabb záloga. A betakarítás egész ideje alatt folyik a verseny egyes kolhozisták, kombájnisták, a brigádok, kolhozok, kerületek között. Napról napra, sokhelyt óráról órára figyelemmel kísérik a verseny alakulását. Aratók, agronómusok, mérnökök, gépkocsivezetők — mind kemény harcot vívnak a betakarítási és a beadási verseny sikeréért. A versenyben a szocialista munka kiemelekedő példái születnek. Az adott szó, a versenyben vállalt kötelezettség teljesítéséért egymást segítve s egymást túlszárnyalva küzdenek a kolhozok, szovhozok, gépállomások dolgozói. íme egy egyszerű példa: A belogorkai gépállomás egyik legjobb, idős kombájnvezetője, Ivan Trofimovics Krívodub, tavaly a kolhozgyűlésen elvállalta, hogy ő és brigádja 375 hektáron aratja le a gabonát. Fia, a komszomolista Vaszilij Ivanovics Krivodub szintén kombájnkezelő, kijelentette: az ő brigádjuk 450 hektár learatását vállalja! Az öreg Krivodub elsápadt, felugrott helyéről és követelte, hogy módosítsák a vállalását: 450 hektárt learat ő is. Izgalmas versengés kezdődött az apa és fia között. A kerületi újság rendszeresen beszámolt a verseny állásáról. Hoszszú ideig az öreg vezetett, aztán Vaszilij előretört. A 13-ik napon ismét az öreg Krivodub vezetett, kombájnja 437 hektárt aratott le, fia pedig csak 433 hektárnál tartott. Ekkor Vaszilij kombájnjának magszállítóján eltörött a csiga-transzportőr. „Biztos az első helyed — hozták a hírt az öregnek — hiszen a csiga pótlása nem könnyű dolog". Az öreg Krivodub nem sokat gondolkozott, kerékpárra ült és saját tartalák csigáját elvitte Vaszilij brigádjához. Vigyázott, hogy a fia szeme elé ne kerüljön, s azt mondta régi harcostársának, Szemjon Kuzmicsnak: „Jól figyelj! Hoztam nektek egy csiga-transzportőrt, ezael folytathatjátok a munkát. De meg ne mondd a fiamnak, hogy ki hozta, mert agyonváglak". S már indult is vissza a saját gépéhez. Végül is egymás mellé kerültek, az utolsó nagy zabtáblához. Ezúttal az öreg Krivodub gépén törött el egy alkatrész. Vaszilij azt mondta apjának: „Nincs semmi baj. A két táblai úgyis szomszédos, learatjuk egybe, a mi kombájnunkkal". Másnap a kerületi újság nagy betűkkel közölte az aratási győzelem hírét. „Ivan Trofimovics Krivodub és Vaszilij Ivanovics Krivodub pontosan, s szinte egyszerre teljesítette szép felajánlását. Büszkék lehetünk mindkettőjükre? az apára is, a fiára is". Ilyen és hasonló eseményekben bővelkedik az aratás időszaka, a szovjet emberek hatalmas országában. Az idén több gabonát takarítanak b® a szovjet földekről, mint tavaly. És jövőre: ismét többet, mint az idén. A Volga—Don-csatorna öntözőrendszere máris 10Ö.000 hektár új földterületet öntöz, s a kommunizmus nagy építkezéséi 26 millió hektár földet öntöznek majd. Ennek következtében 82 millió mázsa gabonával mintegy 5 millió mázsa rizzsel terem több mint most. A szocialista mezőgazdaság fejlődésének nincs felső határa! Pesuth András.