Uj Szó, 1952. július (5. évfolyam, 154-180.szám)

1952-07-08 / 160. szám, kedd

4 U J SZO 1952 július 4 Beszéigetes Mikus Sándor szobrászművésszé!, a budapesti Sztálin-szobor alkotójával A Marianske Láznebaai üdülő kitüntetett magyar munkások közt van Miku

s Sándor elvtárs, kétszeres Kossuth-díjas szobrászművész, a budapesti Sztálin-szobor alkotója is. Azért látogattuk meg őt, hogy mondja el nekünk, hogyan érte el kétszer egymásután a Kossuth-dijat, hogyan jutott el odáig, hogy megmintázza, szoborba öntse a világ legnagyobb államférfiának, a béke legelszántabb harcosának, Sztáiin elvtársnak alakját. Mikus elvtárs a Diniitrovról elnevezett üdülőben egyszerűen, kedélyesen él, hangját nem sokat lebor máskép nem lehet monumentális, csalt ha mozdulatlan és szimmetrikus. A szobor két rohanó alakja azonban szinte elsodorta eat a téveszmét és eldöntötte benne, hogy el lehet és el is kell térni ezektől a hagyományoktél. Sztálin alakja ekkor született meg a művész, ben és igyekezett ezeket a szovjet tapasztalatokat a gyakorlatban megvalósítani: a beszéd, mozgásközben való ábrázolását. Mint mondta, hatalmas segítséget jelentett számára a marxizmus-leninizmus is. Már akkor felmerült benne a gondolat, hogy megmintázJiet hallani. Amikor bekopogtunk hoizzá, éppen Gorkij „Három ember" című müvét olvasgatta. Mielőtt még nagy alkotásáról beszélt volna, kíváncsiak voltunk arra, hogy mint ember, hogyan élt, hogy dolgozott a felszabadulás előtt. Elmondotta, hogy saiját verejtékes munkájával sikerült magát képeznie, nem támogatta öt senki. Egyszerű munkásszülök gyermeke, nem kellett a művészete az akitori Magyarország- uralkodó köreinek. Éppen ezért művész létére gyárba kényszerült és ott dolgozott a felszabadulásig. Bár ezekben az időkben is jelenték meg alkotásai, erre inkább csak la külföld figyelt fel és jutalmazta őt meg aranyéremmel. Az akkori Magyarország nem törődött vele, nem adott neki munkát. Ebben a% időben alig volt mód arra, hogy külföldre merhessen, talárw egyetlen egyszer volt Olaszországban. Visszatérve onnét, ahogy magyar területre, ért és kilépett a vonat ajtaján, az első kép az volt, hogy pár vasutas kézierövel vagónokat tologat. Ez jellemezte akkor Magyarországot, ez döntött további sorsáról. A fölszabadulás 'változást hozott az ö életében is. Felszabadult környezetben az alkotó munka lázas ütemében érezte, hogy tennie kell valamit. Nem csak azért, mert megváltozott az ő, hanem azért is, mert megváltózott az egész dolgozó nép élete is. Egymásután születtek meg- müvei, az ózdi és a csepeli Petőfi-szobor, a vecsési parlamenter emlékmű. Ebben az időben jut ki •a Szovjetunióba is. A Szovjetunió művészi segítsége hatalmas lendületet jelentett számára. Ekkor látott egy Sztálin-szobor pályázatot is, ezenkívül a moszkvai Metro művészi értékű alkotásait is. A legnagyobb hatást a párizsi világkiállításon is szereplő 18 m. magas munkás és kolhozparasztnő szobra tette rá. Szinte megdöbbent, amikor ezt a monumentális alkotást meglátta. Eddig azt hitte, hogy a szoza Sztálin elvtárs alakját, amikor megismerkedett Sztálin tanításaival. Meggyőződése az, hogy a marxizmus tanulmányozása volt az, ami a legjobban elősegítette a világ legnagyobb államférfia szobrának megalkotását. Nagy szeretettel és elismeréssel beszélt a művész Sztálin elvtársról magáról. Elmondotta, milyen nagy feladat előtt állott, mert mint mondta, a hegyeket elmozdító, folyókat szabályozó, tár. sadalmat és természetet egyaránt megváltoztató sztálini akaratot akarta megmintázni, kifejezésre akarta juttatni a szobor elkészítésekor a magyar nép szeretetét a béketábor nagy vezére, a magyar nép barátja, a dolgozók atyja iránt. Sztálint, az embert, Sztálint, a zseniális államférfit akarta bemutatni, mégpedig úgy, ahogy a magyar nép szívében él. • Ilyen előzmények után született meg a hatalmas, 8 méter magás, alkotás. Ilyen nagy alkotás egy darabban Magyarországon még nem készült. Amikor legutóbb Vorosilov 'elvtárs Magyarországon járt, alaposan és hosszasan megvizsgálta a szobrot, azt mondotta, hogy a Sztálin elvtársat nagyon gyakran látja és ennek alapján bátran mondhatja hogy a szobor jó. így jutott el Mikus elvtár

3 a Sztálin-szoborig, így alkothatta meg életének egyik legnagyobb alkotását. Élete gyökeresen megváltozott, A múltban még vonaton sem utazhatott, most saját autóján járja az országot és mindenfelé, amerre jár, lelkesíti a magyar nép dolgozó len dülete, keresi, kutatja az új típusú ember alakját, hogy meg tudja mintázni. Bele szeretné adni az új emberbe saját megváltózott életét is, mert megbecsüli a dolgozó nép, -segíti a dolgozó nép, hiszen kétszeres Kossuth-díjjal tüntette ki a' dolgozó nép állama. Ezután a magyar képzőművészek helyzetéről beszélgettünk. Elmondotta, hogy milyen szorgalommal tanulnak, még a legkiválóbb ma. Július 8, kedd. A nap kél 4 órakor, nyugszik 20 óra 9 perckor. A naptár szerint Erzsébet napja van. Várható időjárás': Észak felöl hűvösebb levegő áramlik felénk, ami némileg csökkenti a hőséget. A hőmérséklet awmban így is megközelíti a 30 fokot. Helyi zivatarokra inkább csak az ország északi részén van kilátás. A jóslat: továbbra is derűs, száraz és meleg. Egy évre szótő önkéntes brigádmunka a handlovai szénbányában Kedves kultúrtársak! Magyar dolgozók! Örömmel üdvözöllek Benneteket új munkahelyemről, a handlovai szénbányából. Nagyon örülök annak, hogy a szocializmus vilyen fontos szakaszán dolgozhatom. A mun!9ihelyemen már megszoktam s nagyon meg vagyok elégedve. Látom azt, hogy egész munkásságommal a dolgozók és saját jobblétemet segítem elő, továbbá munkáménál hozzájárulok épülő szocialista hazánk védelmi képességének fokozásáhbz. Ennek teljes tudatában végzem munkámat. Minden nap örömmel megyek munkahelyemre és szorgalmasan dolgozom. i. Kérlek benneteket, hogy ne feledkezzetek meg rólunk, látogassátok meg a handlovai szénbánya telepet. Varga János, (A Csemadok nyitrakerületi titkárságához címzett levélből.) Felsőpatonyban is megszólal a hangszóró Nagy lelkesedéssel folyik' az aratási munka a határban. A nagy munkalázban a falu megélénkül, szerelik a hangszórót és már csak az utolsó simítások vannak hátra. Az öregebbek csodálkoznak és az egyik öreg bácsi ezt mondja: — Erre aztán igazán még gondolni sem mertem volna, hogy még hangszórót is fogok öregségemre hallgatni... Igen, mert eszünkbe jut ai mult, amikor még álmodnunk sem lehetett erről. Ma minden munkásember gyermeke t tanulhat,- művelődhetik, szórakozhat. Mi felsőpatonyiak büszkén elmondhatjuk, hogy tanulunk és művelődünk, mert vau már középiskolánk, mozink, most pedig megkaptuk a líang szórót. Köszönet jár ezért Pártunknak és országunk vezetőjének, Klement Gottwald elvtársnak. Mi, felsőpatonyiak ígérjük, hogy mind az aratásban, mind a beszolgáltatásban iparkodunk az elsők között lenni, hogy ezzel is megmutassuk hálánkat nagy Pártunk iránt. Pollák Margit. Befejezés előtt a tahanovi alagút A Szövetségi Vasútvonal/ tahanovi alagútjának építkezése nagyjából elkészült. <£sak még három helyen kell a kőzetet kifejteni, be kell fejezni az alagút homlokzatát és a másik oldalon a csatorna részére szolgáló fejtést. Eddig ezen az építkezésen több, mint 28.675 köbméter kőzetet fejtettek ki és szállítottak el. A DONI KOZÁKOK ÖRÖME Egyesült a Volga és a Don vize! A Volga—Don hajózható csatornán végighaladtak az első hajók!... A Cimíjanszki-tenger vize több mint 100 kilométerre behatolt a dommenti sztyeppék mélyére!... A cimljanszki vízierőmű máris ipari áramot szolgáltat!... Megváltozott minden a Don mentén. Nyár van. A sztyeppe smaragdzöld, helyenkint már érik a vetés Azelőtt ilyenkor porfelhőkét kavart a forró szél a kiszáradt sztyeppén, így volt ez a mult esztendőben is. Most pedig tavak keletkeztek a Volga és a Don között. Víz fakadt a már hosszú évek óta kiszáradt sztyeppei kutakban, buján nő a fü ott is, ahol azelőtt nem látott senki zöldet. És a gabona! Nem látott még soha ilyen bőséget a sztyeppe. A hoszszú kilométerekre nyúló táblák kimagaslóan gazdag termést ígérnek. Régebben, ha éjszakánként harmat hullt a sztyeppére, nyomban meg is száradt. Most pedig megmarad, estétől egészen addig, míg a nap jó magasra hág. — Ez njjind a csatftma müve! Az esők is a csatorna felől jönnek — mondja Szafon Jevsztratovics -Pcselin doni kozák, a „kirov"-kolhoz tagja. — Májusban, júniusban soha nem volt a sztyeppén eső, most pedig bőven hull... A* sztálingrádi területi Logovszkojében lévő Kiirov-kolhoz több falu ltozákságát egyesíti. Logovszkoje Úí falu. Lakosai a Volga—Don-csatorna vizével elárasztott területekről jöttek ide. Életük gyökeresen megváltozott. A kolhoz megkezdte a gyapotültetvények és a gabonavetések öntözését. Várossá fejlődünk, ha mondom — büszkélkedik Szafon Javsztratovies. S igaza van. Épül már a kikötő, a halkonzervgyár és a tejfeldolgozó-üzem, * A ltarpovkai vízgyűjtő medence partján idősebb kozák áll. Kezét szemellenzőnek emeli sapkájához. A vízgyűjtő medence hatalmas, alig látni a túlsó partjára. — Ott, a tenger közepén volt a házamtája — mutatja. — Éjáfcakánkint álmomban még gyakran a régi, kiszáradt árterületet látom. Reggel pedig felkelek és előttem van «. tenger, amiről régen álmodoztam. — Bizony úgy van, hogy az egykori valóság vált álommá és az egykori álom lett valósággá. Alkonyatkor halkan morajlik a víz. A sztyeppén aranylik a gabona. A tengerpart új településén a fiatal part sudár fenyői nyúlnak a magasba. Ilyen ma a doni sztyeppe. V. Velicsko. Geszten meg kell javítani a politikai meggyőző munkát Több alkalommal kint jártam a nyitrai járás egyik legkisebb köz, ségében, Geszten és minden lehetőt elkövettem annak érdekében, hogy a Csemadok megalakuljon. Többször igyekeztem gyűlést tartani, de nem jöttek össze a falu dolgozói, hogy beszélhettem volna a csehszlovákiai dolgozók kultúregyesületének célkitűzéseiről, arról, hogy mi is az a Csemadok és miért van szükség annak megalakítására Nemrégen alakuló gyűlés volt bejelentve a Csemadok járási titkárságára és azért újból kimenteim. Kijöttek még a járásról KoVács és Szipira kultúrtársak is, akik a hegyeken át gyalog tették meg az utat. Az alakuló gyűlésre nem valaimi sokan jöttek össze; megjelenésünkre nagy részük szétszéledt. Egynéhányan ottmaradtak és módunkban állt -megkérdezni, mi az oka annak, hogy idegenkednek asz emberek a gyűléstől. Beszélgetésünk során arra a megállapításira jutottunk, hogy áe<m a helyi népi szervek, sem a tanítók nem törődtek kellőképpen e kis falu dolgozóinak kulturális életével és nevelésével. így történhetett meg, hogy a helyi rekaciónak sok becsületes dolgozó is befolyása alá került. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy meg tudta téveszteni a dolgozókat azáltal, hogy úgy állította be a gyűlést, hogy az nem a Cse. madok alakuló gyűlése, hanem munkaerő-toborzás a bányákba. Igyekeztünk az ottmaradtakat meggyőzni arról, hogy mi senkit nem kényszerítünk a bányákba, de nem szűnünk meg felvilágosító munkát végezni azon a téren, hogy igenis nagy szükség van új munkaerők bekapcsolására, mert a szén képezi alapját nehéziparunk kifejlesztésének. Példának hoztam fel Hladký Timot, középiskolai tanító esetét Nagykérröl, aki 1951 decemberében egyhónapos önkéntes brigádmunkára jelentkezett az osztravai szénbányába. A vége az lett, hogy úgy megtetszett neki a bányászélet, hogy nem is ment visza hivatását tovább folytatni, hanem bányász lett. Annak ellenére, hogy nagyon ia hiányát érezzük ennek a fiatal, agilis tanítónak (mert feleségével együtt aktívan kivették részüke et kultúrmunkából), mégis büszkék vagyunk rá, hogy hazánk építésébal olyan munkaágazaban dolgoťzik, amiért a legnagyobb dicséret és elismerés jár ki. Hogy mindezideig nem alakult meg a Csemadok Geszt községben, abban hibás a helyi kultúrbizalmi felesége is, aki a magyarnyelvű nemzeti iskola tanítónője. „Ezzel a néppel nem lehet csinálni semmit" kijelentése arra vall, hogy nem tártja szívügyének az iskolán, kívüli nevelést, a falu dolgozóinak kulturális felemelkedését. Arra a kérdésemre, hogy mit tett a Csemadok megalakulása ^Érdekében — nem a legmegnyugtatóbb választ kaptam: „Már szóltam a gyerekeknek". Ez a tanítónő összetéveszti a Cseanadokot a pionírok szervezetével .-Mintha a gyermekek volnának hivatva arra, hogy megszervezzék Geszten a Csemadokot. A feleletből legalább is ez tűnik ki: Iskolánkívüli nagy elfoglaltságára hivatkozik, hogy sokszor éjfélig is dolgozik férjével együtt ós nincs idejük olvasni a Fáklyát, így tehát nem is rendeli meg. Nem vonom kétségbe a tanítónő állítását, csak az sFmegjegyzésem hozzá, hogy a túlerőltetett iskolánkívüli munka nem tükröződik vissza a dolgozók kulturális színvonalában. Kérdezem, vájjon van-e garancia arra, hogy Geszten szocialista nevelésben részesülnek a tanulók? Mi, csehszlovákiai magyar dolgozók azt akarjuk, hogy gyermekeinkből szererett hazánk, dolgozó népünk iránt odaadó, bátor és hű hazafiak nevelődjenek. Tanítsák fiainkat a munka ^eretetére, a közösségi életre. Ezt a nevelést elvárjuk minden tanítótól. Amelyik tanító nem ezt teszi, az visszaél dolgozó- népünk beléhelyezett bizalmával. Szládecsek Miklós. Csemadok járási titkár. gyar művészek is. Rendszeresen járnak előadásokra, ahol gyakran szovjet professzorok is előadnak. Az előadás után a megadott irodalmat áttanulmányozzák és egy közös szemináriumon megbeszélik tapasztalataikat. Érdekesség kedvéért megemlíti azt is, hogy ezekről az előadásokról és szemináriumokról nem csak hogy nean hiányzott, hanem még csak nem is késettjei egy vezető magyar képzőművész sem. Mint a Képzőművészeti Főiskola tanára, elmondotta, hogy minden nevesebb művész gondjaira bíznak egy fiatal kezdő művészt, áz illető megbeszéli vele minden ^obiémáját és ha a tanítvány elgondolásából az iskolai év végén, egy mun, ka születik, azt közös bírálat alá veszik. Az alkotónak el kell mondania, hogy mi indította a mű elkészítésére, a többiek megbírálják a fiatal kezdő müvét. Ezekre a kritikákra felelni kell a nyilvánosság előtt és így tanulnak meg a fiatal művészek a kritika és önkritika tüzében alkotni. Később Mikus elvtárs további cél. jairól érdeklődtünk. Mindenekelőtt, mondotta, a legközelebbi célja az, hogy a Setálin-szobor talpazatára a donibormüvet elkészítse. A talpazaton negyven méter hosszúságban 2.20 cm magasságban 70 alakkal akarja bemutatni a magyar nép életét és felszabadulását a jövő perspektívái felé. Ezen fáradozik mostanában, hogy aztán belefoghasson egy még nagyobb mű elkészítésébe. Búcsúzóul elmondotta Mikus elvtárs, hogy már járt nálunk Csehszlovákiáiban többízben is. A Felszabadító Hadsereggel jött át először, aimikor a Vörös Hadsereg emlékműveit készítette, már ekkor iü a dolgozó nép rokonszenvével, sze. retetével találkozott. Most, Marianské Láznéban ugyan, ezt tapasztalja. Nem véletlen, hogy eljöhetett hozzánk, ezt csak a két ország Kommunista Pártja tette I& hetövé számára.