Uj Szó, 1952. július (5. évfolyam, 154-180.szám)

1952-07-08 / 160. szám, kedd

1952 július 10 III SZ0 3 Reális kilátás van a béke megmentésére A Béke-Világtanács berlini rendkívüli ülésszaka vasárnap déjelőtt a Sportcsarnokban tartott nagygyűléssel ért véget. A nagygyűlésen Joliot Ourie professzor, a Béke-Világtanács elnöke és a világot átfogó hatal­mas békemozgalom több más vezető személyisége szólt a német fővá­ros lakosságahoz. A Béke-Világtanács szerdai ülésén megválasztott bizottságok szombaton délelőtt hozzáláttak a határozati ja­vaslat megfogalmazásához, A Béke-Világtanács a teljes ülé­sen áttért a berlini ülésszak napi­rendjén szereplő harmadik pontra, a fegyverkezési versennyel és az öt­hatalmi békeegyezménnyel össze­függő kérdések megtárgyalására. Ehhez a napirendi ponthoz első­nek Jean Lafitte, a Béke-Világta­nács főtitkára szólt hozzá. Hangsú­lyozta, hogy az öthatalmi béke­egyezményért folyó harc nem érhet véget ^folyamatban lévő aláírás­gyűjtő akcióval. Ezt a harcot még szélesebb keretek között kell foly­tatni mindaddig, amig az öt nagy­hatalom képviselőd megkötik és alá­írják a békeegyezményt. — Mozgalomnak még sohasem volt annyi hive, mint a mi mozgal­munknak. Ez azt jelenti, hogy reális kilátás van a béke megmen­tésére. Az ez év végén megtartandó vi­lágkongresszus előkészítését min­dem országban újabb békeharcosok toborzásával kell összekötni. Az emberiség fele mozgalmunk mögött áll. Most az a legfontosabb felada­tunk, hogy megnyerjük a békéért folyó (harcnak az emberiség másik felét is. hangoztatta Jean Lafitte. Infeld professzor lengyel küldött hozzászólása után a leszerelés kér­déséről Bernal angol tudó"? beszť'-t. Részletesen ismertette az ENSz le­szerelési bizottságában folyó tárgya­lások mai állását és kijelentette, hogy a bizottság munkája minden esetben az amerikaiak aknamunká­ján szenvedett hajótörést. Az amierikai imperialisták béke­ellenes tevékenységét Alekszandr Korny-ejcsuk szovjet küldött ismer­tette. Hangsúlyozta, hogy az ame­rikai háborús uszítók csak a népek nyomására egyeztek oele a leszere­lési- tárgyalások felvételébe. Kornyejcsuk a példák hosszú so­rán mutatta be, hogy az Egyesült Államok és csatlósaik, mint változ­tatják az ENSz leszerelési bizottsá-V gát a hadseregek további felfegy­verzését előmozdító bizottsággá. A szovjet küldött felhívta vala­mennyi ország hazafiait, hogy fo­kozzák harcukat az öthatalmi béke­egyezmény megkötéséért, a tömeg­irtásra alkalma- hadieszközök be­tiltásáért, továbbá azért, hogy az öt nagyhatalom a jelenlegi színvonal­hoz képest 33—50 százalékkal csök­kentse fegyverzetét és fegyveres erőit. Ezután Eugenie Cotton asszony, a Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség Sztálin-békedíjjal kitün­tetett elnöke felhívta a. német nő­ket, hogy erőteljesen vegyenek részt népük békeharcában. Uja Ehrenburg felszólalása. Amikor az ülést vezető Bernal angol igyetemi tanár bejelentette, hogy a következp szónok Hja Ehren­burg, a jelenlévők falemelkedtek helyükről és .percekig ünnepeltél: a kiváló szovjet írót és békeharcost. Uja Ehrenburg a többi között a következőket mondotta: — Miért lángolnak a szerencsét­len Koreában a falvak? Miért éhez­nek a munkások a mezőgazdasági termékekben oly gazdag Franciaor­szágban ? Miért lesz egyre súlyosabb és vasta­gabb az államok hadipáncélja és miért sorvad el a páncél alatt az emberi gondolat és a remény az em­beri boldogságról? A Béke-Világtanács igen tisztelt tagjai természetesen könnyűszerrel válaszolhatnak ezekre a kérdések: % mert tudják: ki az, aki állandóan kitér a tárgyalások elöl, ki kény­szeritett különszerződéseket a japá­nokra és németekre, ki garázdál­kodik a haditörténelemben példát­lan embertelenséggel Koreában. Ámde igen sok ember van a földön, aki r.iég nem ismerte fel e borzal­mak forrását. Meg kell találnunk az utat e tájékozatlan és - tétovázó emberek agyához és szivéhez. Hiszen a gonosztevők kis cso­portja, amely céltudatosan új hábo­rút készít elő, számszerűen egészen jelentéktelen, az Egyesült Államok lakosságának talán egy ezrelékét sem teszi. Amerika népe nem akar háborút! Tudom, hogy Amerikában is vannak munkaszerető farmerek, becsületes munkások, kiváló tudósok, jő írók, gyermekeiket /féltő anyák ós szerel­mesek, akik egyszerű emberi bol­dogságra vágynak. Tudom, hogy Amerikában milliószámra akadnak nyárspolgárok, akik nemcsak a pestistől félnek, hanem egy közön­séges náthától is és akiket kétségbe ejt minden olyan újságcikk, amely az atombombáról szól. De miért nem tudja ez a százmil­lió ember elhallgattatni és leinteni a maroknyi gonosztevőt? A háborút előkészítő üzletembereknek és a hi­vatásos bajkeverőknek újságok, rá­dióállomások, filmgyárak, agitáto­rok, provokatőrök és hitszónokok állnak rendelkezésükre. Ezek nemcsak az amerikaiak millióit, hanem sok európait is fél­revezetnek. Azok között, akik bizal­matlanul, sőt ellenségesen tekinte­nek a béke világmozgalomra,' igen kevés olyan ember van, aki valóban háborút akar. Egy-egy csalóra a becsapottak ezrei és milliói esnek. Most ezekhez a becsapottakhoz for­dulok. Nyilbain akarok beszélni és semmit nem hallgatok el. Veszélyben van-e az „amerikai életforma" ? A szavakat általában sokfélekép­pen lehet értelmezni, de alig van ki­fejezés, amelyet többféleképpen le­heti. értelmezni, mint az „életfor­mát". Truman elnök számára az amerikai életforma a kormánypoli­tikát é a washir-toni hadügymi­nisztérium mesterkedéseit jelenti. Az Egyesült Államok egyszerű pol­gára számára azonban az amerikai életforma az az életmód, amelyet becsül és szeret: munka, család, az­után labdarúgósport, dzsezs, izgal­mas kalandorfilm, terefere a klub­ban, hitszónaklat a templomban, röviden:^ a vasárnapi örömök és a köznapi gondok összessége. Mindenkinek elvitathatatlan joga, hogy ezt az életmódot szeresse vagy ne szeresse, magasrendünek vagy alacsonyrendűnek tartsa. Ha ez az életmód tetszik az amerikaiak­nak, senkinek nincs joga ezt az élet­formát megtámadni. Nem is támad­ja senki. Az Egyesült Államok pol­gárainak milliói számára az ameri­kai életforma fogalma áramvonalas gépkocsihoz, villamos hűtőszekré­nyekhez, televíziós készülékekhez, szabványházakhoz kapcsolódik és ahhoz a lehetőséghez, hogy különö­sebb formaságok mellőzésével, fe­szélyezettség nélkül megrázhassák egy szenátor kezét. Ez a vasárnapi Idill bearanyozza a köznap sivársá­gát, enyhíti a társadalmi egyenlőt­lenség keserűségét. Az amerikai életformához hozzátartozik az álom is a szerencsés véletlenről, amely egy napon mindenható milliomossá teszi a hajléktalan szegény ördögöt Itt ideje, hogy a egyszerű amerikaiak megé -ék: az oroszok­nak nincs szándékukban elvenni tő­lük kis „Fordjukat". A kínaiaknak eszük ágába sem jutott, hogy be­a.-atkc • nak az egyesültállamok­beli televíziós műsor összeállításába, a koreaiakat nem ingerli Mister Smith hűtőszekrénye, a lengyelek­nek semmi kifogásuk az ellen, hogy az emiitett Mister Smith időnként megrázza Dullas, sőt Truman kezét s közben ne is milliókról, hanem milliárdokról álmodjék. Az egyszerű amerikainak meg kell értenie végre, hogy igen s k függ tőle: elősegítheti a háborút, de elősegítheti a békét is. Senki nem akadályozza abban, hogy úgy éljen, ahogy kedve tartja. De ha egy maroknyi gonosztevő az „amerikai életformát" fegyveres erőszakkal akarja a világ különböző tájain bevezetni, akkor az ez élet­forma összeomlik, mint a kártya­vár. Soha sem fogom elhinni, hogy az az ember, aki válóban tiszteli az édesanyját, meg tudsérteni idegen anyákat. Sohasem fogom elhinni, hogy az az ember, aki a saját házát szentségnek tekinti, be tudja ron­dítani mások házát. Minden népnek drága a saját életformája. Az egy­szerű amerikainak, aki szereti az amerikai életmódot, tisztelétben kell tartania más népek erkölcsét, tör­vényeit, szokásait és ízlését. Bombákkal nem lehet senkire rá­kényszeríteni ilyen vagy amolyan világszemléletet. Pestismikróbákkal meg leihet ölni egy embert. De nin­csen olyan mikróba, amely egy kí­nait rákényszeríthetne, hogy úgy gondolkodjék és érezzen, mint Ridg­way tábornok. Az amerikai kormánykörök csak­nem minden héten kijelentik, hogy a Szovjetunió rendje nem tetszik ne­kik. Ez az ő dolguk. Sok amerikai jelenség viszont nem felel meg a szovjetemberek ízlésének. Szeretnénk például, hogy az amerikaiak kevésbé tiszteljék a dollárt és jobban tisztel­jék az embert. De ez is az amerikai­ak dolga. Az egyszerű amerikainak meg kell értenie, hogy saját valósá­gos, vagy látszólagos szabadsága nevében nem szabad megkísérelnie más nemzetek szabadságának elrab­lását. Fiatal amerikai katona, jogod van hozzá, hogy olyan életformát válassz magadnak, amilyen tetszik neked, jo­god van a demokrata párt és a re­publikánus párt között választani. Választhatsz két ökölvívó vagy film­csülag, az amerikai hegyvidék és a floridai tengerpart között. De ahhoz, hogy a háború és béke ügyében dönts, — nincs jogod. Egyetlen külföldi sem vont fele­lősségre azért, mert erre vagy arra az elnökre szavaztál, azért, hogy he­lyesled-e vagy sem az amerikai tör­vényeket. De a világ valamennyi né­pe felháborodva vonna felelősségre téged, jóravaló, derék, békeszerető fiatalembert, ha Országod kormánya harmadik világháború kirobbantásá­ra vetemedne. Nem igaz, hogy rnl, szovjet embe­rek gyűlöljük Amerikát. Becsüljük az, amerikai népet és e nép értelmes­séget, tudományos eredményeit, ta­lálmányait és munkaszeretetét. A Szovjetunióban senki sem terve­zett és nem tervez támadást az ame­rikai életforma ellen. A szovjet em­berek azt kívánják, hogy minden nép találja meg a békéhez vezető utat és nem azt, hogy az egyik nép esz­ményei, ízlése és érdekei megakadá­lyozzák, hogy a többi élhessen, gon­dolkodhasson és alkothasson. A háború' veszélyének kiküszöbölé­séhez arra van szükség, hogy az ál­lamok képviselői leüljenek tárgyalni és megegyezni. A szovjet nép békét akar Amerikával, a haladópártiak Amerikájával éppúgy, mint a repub­likánus vagy demokratapártiak Ame­rikájával. A szovjet nép békét akar az amerikai munkásokkal és az ame­rikai tőkésekkel, a barátokkal és el­lenfelekkel egyaránt. A szovjet nép nem azért akar bé­két, mintha kishitű vagy gyenge len­ne, hanem azért, mert erkölcsi kö­telességének tartja megóvni a vilá­got egy új, rettenetes vérfürdőtől. Sokan azt mondják: nehéz meg­egyezni. Ez igaz. A megegyezést el­érni nem könnyű. Ehhez mindkét ol­dalon jóaakratra és megegyezési szándékra van szükség. Amikor a hitleri fasizmus fenyegette Európát és Amerikát, a Szovjetunió és az Egyesült Államok megegyezett. A veszély éveiben a mi katonáink és Amerika katonái együtt harcoltak a békéért. Ami bennünket illet, mi nem feledkeztünk meg erről. Akkor is fennállottak köztünk ideológiai, íz­lésbeli és érdekellentétek. Végtére is kisebb veszélyt jelent egy harmadik világháború, mint a hitleri jelentett? Egyszerű amerikai emberek, mond­játok meg a hatalom amerikai birto­kosainak, hagyjanak fel a kardcsör­tetéssel, a fenyegetésekkel, tfljenek le a Szovjetunió és a többi nagyhata­lom képviselőivel a kerek asztalhoz és próbáljanak becsületesen meg­egyezésre jutni velünk. Ezzel meg­mentitek hazátok, gyermekeltek jö­vőjét. Hiszekfc az amerikai nép értelmes­ségében és szívében. Még ebben az évben sor kerül a nagy békevilág­kongresszusra, a népek nagy remény­ségére. Az amerikaiaknak fel kell ismerniök e kongresszus egész jelen­A Francia Kommunista Párt politikai hivatalának nyilatkozata Duclos szabadon bocsátása alkalmából A l'Humanité című lap közölte a Francia Kommunista Párt politikai hivatalának nyilatkozatát, amely többek között így szól: „,A Francia Kommunista Párt politikai hivatala, amely július 3-án ülést tartott, nagy örömmel üdvözli Jacqueg Duclosnak, a párt titkárá­nak kiszabadulását, akit törvény­ellenesen letartóztattak és börtönbe vetettek és ezáltal megsértették a Köztársaság alkotmányát. A politi­kai hivatal hangsúlyozza, hogy a vizsgálóka-mara döntése Jacques Duclos szabadonbocsátásáról a sza­badság és a béke ügyének győzelme — olyan győzelem, amelyet a fran­cia nép a világ összes nemezteinek aktív segítségével ért el, amelyek a békéért harcolnak. Jacque s Duclos a szabadonbocsá­tása után a politikai hivatal, a párt központi bizottságai és összes szerve­zeti határozatának alapján felhívja az összes franciákat, akik szeretik a szabadságot és békét, egyesüljenek André Still és a többi békeharcos hazafiak gyors szabadonbocsátásá­ért Az angol-amerikai tömb ismét az ellen szavazott, hogy megtárgyalják a 14 ország ENSz-tagságára vonatkozó javaslatot A Biztonsági Tanács ülésén az Egyesült Államok küldötte újabb provokációs és rágalmazó jellegű határozat tervezetet terjesztett elö: azt indítványozta, hogy „ítéljék el az Egyesült Államok ellen irányuló hazug vádak emelésének és terjesz­tésének gyakorlatát". Az amerikai küldött továbbá javasolta, hogy a Biztonsági Tanács ülését idő előtt fejezzék be. Malik, a Szovjetunió képviselője ismételten megállapította, hogy a Szovjetunió ellenzi minden olyan kér­désnek, vagy határozati javaslatnak a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kép­viselői távollétében történő megvita­sát, amely a Koreában baktérium­fegyvert alkalmazó amerikai csapa­tok eljárásával függ össze. Az Egyesült Államok kormánya semmibe sem veszi és lábbal tipor­ja más államoknak és népeknek azt a jogát, hogy résztvegyenek a Biztonsági Tanács elé terjese­tett és az említett népeket, vala­mint államokat érintő kérdések megtárgyalásában. A Szovjetunió képviselője tiltako­zott az ülésszak befejezését indítvá­nyozó javaslat ellen és indítványt terjesztett elő. hogy a tanács kezd­je meg a napirend következő pont­jának: az új ENSz-tagok (köztük Magyarország) felvételének megtár­gyalását. Gross, az Egyesült Államok kép­viselője ellenezte a szovjet küldött indítványát. Malik az Egyesült Ál­lamok küldöttének válaszolva, fel­hívta a Biztonsági Tanács tagjainak figyelmét arra, hogy az amerikai külügyminisztérium nem tud állást foglalni: továbbra Is makacsul elle­nezze-e a 14 állam felvételét, vagy valamiképpen módosítsa-e ezt az ál­láspontot? Ezért van szüksége az amerikai küldöttnek, hogy halogas­sa a kérdés megvitatását. Az Egye­sült Államok küldöttsége — fejezte be felszólalását Malik — meg akar­ja akadályozni a kérdés sikeres meg­oldását, • Az amerikai-angol tömb leszavaz­ta azt a szovjet javaslatot, hogy a Biztonsági Tanács haladéktalanul lásson hozzá a tagfelvételi kérdések megtárgyalásához és elfogadta a Biztonsági Tanács ülésének időelöt­ti befejezéséről szóló amerikai ja­vaslatot. Uj szovjet nagykövet Csehszlovákiában A Szovjetunió Legfelsőbb Szovjet­jének elnöksége Anatolij Joszifovics Lavrentyevet a Román Népköztársa­ság rendkívüli meghatalmazott nagy­követévé nevezte ki és felmentette a Szovjetunió rendkívüli é.s meghatal­mazott nagyköveti funkciójától a Csehszlovák Köztársaságban. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak elnöksége Szergej Ivanovics Kav­taradzsut felmentette a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott nagy­követi funkciójától a Román Nép­köztársaságban. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak elnöksége Alekszander Jefremo­vics Bogomolovot nevezte ki a Szov­jetunió rendkívüli és meghatalmazott nagykövetévé a Csehszlovák Köztár­saságban. A Szovjetunió Minisztertanácsa A. J. Bogomolovot felmentette a Szov­jetunió külügyminiszterhelyettesi funkciójától. Továbbra is tart az amerikai acélipari munkások sztrájkja Több, mint egy hónapja sztrájkol­nak az amerikai acélipari munkások azért, hogy kivívják a munkabér emelésére vonatkozó követeléseik teljesítését és hogy az új kollektív szerződésben fel vegyék azt a felté­telt, hogy minden újonnan munká­ba lépő munkás köteles belépni a szakszervezetbe. Ez a feltétel kü­lönösen fontoä az acélipari mun­kások szakszervezte számára, mi­vel a sztrájk alatt a fémkonszernek nyílt támadásokat intéztek a szak-" szervezet ellen és erre a célra azokat a munkásokat használták fel, akik nem tagjai a szakszervezetnek. A konszernek már hajlandók bizo­nyos engedményekre a munkabér­emelés terén, de élesen ellenzik a második feltételt: Amint a sajtó Clevelandból jelenti, a hat legna­gyobb fémkonszern képviselői titkos tanácskozást tartottak a városban, amelyen elhatározták, hogy fenn­tartják az „egységfrontot" a szak­szervezeti követelések elleni harc. ban. Franto hadbírósága 4 évre ítélte Lopez Raimuncfot A barcelonai katonai törvényszék pénteken ítéletet hozott Lopez Rai­mund és 21 társai ellen. Lopez Rai.. mundot négy évi börtönre ítélték, 21 társa — legtöbbjük szakszerve, zeti funkcionárius — hat hónaptól négy évig terjedő börtönbüntetést kapott, öt spanyol hazafit felmen­tettek. Az egész világra kiterjedő tilta­kozás hatására Franco „igazság­ügyi hatóságai" kénytelenk voltak enyhíteni a spanyol hazafiak ellen tervezett súlyos fegyverbüntetéseket. A vád képviselője még kedden is 6—20 évig terjedő fegyházbüntetést követelt Lopez Raimund és társai ellen. Ez az ügy is megmutatja a nemzetközi proletárszolidaritás óriá­si erejét. A népek természetesen nem elégednek meg azzal, hogy Franco bírósága kénytelen volt aránylag enyhe ítéletet hozni a spa­nyol békeharcosok ellen. Addig nem hagyjuk abba a harcot, amíg ki nem vívjuk Lopez Raimundnak és tár­sainak szabadónbocsátását. tőségét és olyan delegációt kell kül­deniök, amely a lakosság valamennyi csoportját és minden nézetét képvi­seli. Az amerikaiak a szovjet kül­döttekben olyan barátjukra találnak majd, akik kitűnően megértik min­den nép útját és akik nem töreksze­nek saját életformájukat más népek­re rákényszeríteni, hanem az a leg­i főbb céljuk, hogy megmentsék az egész emberiség életét, kultúráját és jövőjét — fejezte be felszólalását Uja Ehrenburg. Ilja Eíhrenburg felszólalása után a Béke Világtanács tagjai, az ülésen jelenlévő vendégek és újságírók hosz­szasan ünnepelték a béketábor élén haladó nagy Szovjetuniói t

Next

/
Thumbnails
Contents