Uj Szó, 1952. július (5. évfolyam, 154-180.szám)

1952-07-06 / 159. szám, vasárnap

1952 július 6 U J szo 7 BUSZKESEGÜNK A NÉPHADSEREG A SZOVJET HADSEREG TAPASZTALATAIBÓL Néhány megjegyzés a komszomolista katonai nevelésről Michail Ivánovics Kalinin több mint húsz évig állott a Szovjetunió legfelsőbb állami szervezetének élén. E hosszú idő alatt, fáradhatatlan munkája közben óriási figyelmet szentelt a szovjetifjúság kommunista nevelésének. A fiatalsághoz intézett tanácsait és kívánságait szívélyesség és egyszerűség jellemzi; éles fényben mutatkozik meg bennük gazdag élettapasztalata és bolsevik bölcsessége. Beszédei, munkái ma is nagy értéket jelentenek szovjet ifjúság számára és ebből a gazdag forrásból a mi ifjúságunk, CsISz-tagjaink is igen hasznos ismereteket meríthetnek.Ezért közöljük a továbbiakban M. I. Kalinin egyik nagyjelentőségű beszédét, amelyet 1944 május 15-én tartott a Vörös Hadsereg komszomolista dolgozóinak fogadásán. • A BEKE K41

0NÁl t Irta : Devecseri Gábor • Néhány szót szeretnék mondani, l saikhoz, mert uz ellenséget rászedlieeľctársaim, a fiatalság neveléséről há borús viszonyok között. , Köztudomású, hogy a komszomol legfontosabb feladata mindenütt, így tehát a hadseregben is a fiatalság nevelése. A nevelés, különösen pedig a tik, sőt rá is kell szedniök, de rászedni fegyvertársaikat, megvetendő dolog. Igen nagy jelentősége van a tiszl személyes tekintélyének is Ezt mindig tartsa fenn csorbítatlanul. Ha a gyű léseken olyan tiszt követ el tévedésekatonák nevelése, bonyolult és kényes ket felszólalásában, aki különben báfeladat. Megoldásában nem támasz- tor, rendelkezni tudó, katonailag képkodhatunk állandó szabályokra vagy zelt, a katonák ezt a hibát szívesen bármely életkörülmények között alkal- elnézik. Azt mondják, hogy itt ugyan mazható módszerekre, amelyek segít- , balfogást követett el, de annál kiváségével a nevelő munka automatiku- lóbb az ütközetben. Személyes tekinsan elintézhető. Kész formulákkal, j télyt a tiszt egyrészt a harctéren szerbármilyen jók legyenek is, a nevelés valamennyi kérdését meg nem oldhatjuk. Nézzük például, hogy milyen állandó befolyást gyakorolhat a komszomolista tiszt a Vörös Hadsereg komszomolista katonáira. Lehet-e erre vonatkozólag a komszomol Központi Bizottsága által törvényerűre emelt, kötelező előírásokat elképzelni? Alig hinném. A mindennapi életviszonyok, melyek kialakulnak egy-egy csapattestnél, határozott, életteljes formákat öltenek és a nevelés ügyét szolgálják. x. A komszomolista vöröskatonák tanult emberek, túlnyomó többségük legalább hét osztályt végzett. De valamennyiük hevesvérű fiatalember. A tiszteknek kell fegyelemhez szoktatni őket. Jól meg kell eközben különbőz• zi meg, másrést politikai munkájával és csapatparancsnoki képességeivel érdemli ki. A tekintély a komszomol elé kerülő minden kérdés eldöntésénél megmutatkozik. Az természetesen kívánatos, hogy a komszomolista tiszt politikai tudásban és műveltségben felette álljon a nem komszomolista tisztnek. Katonai tudásban lehelnek egyenlők, de műveltségi színvonalban a komszomol-liszt igyekezzék magmmbban állni. Ez, csakis ez biztosíthat neki nagyobb tekintélyt. Tudását állandóan gyarapíttania kell. Ezzel szemben önök talán arra hivatkoznak, hogy immár három éve szakadatlanul harcolnak és ilyen körülmények köáklt nem nagyon lehet tanulni, tudást fejleszteni, különösen nem az elméleti tudást. Belátom, hogy •"I.W. ÍU, llíĽg rvelí C.HUCUCH 'vt*. W w V*- - • tetni u szolgálati és a szolgálaton M- i <?z csakugyan nehéz. De aki nem fejvüli érintkezést. Amikor a katona háborús időkben szolgálati beosztásban van, engedelmeskednie kell a parancsnak minden ellenvetés nélkül. Ellenvetéseket tenni a liare folyamán — biztos vereség; az ellenség nem vár, amíg a véleménykülönbségek tisztázódnak. Ellenben az ütközet után, a komszomolgyűlésen például, a katonák nyíltan megvitathatják a hibákat, amelyeket akár ők, akár társaik elkövettek. Komszomol környezetben a komszomolista tiszt tekintélyét nemcsak a rendfokozat határozza meg. A tekintélynek itt más alapja is van. A komszomoltisztben nemcsak a hadnagyot vagy a kapitányt kell tisztelniük a katonáknak, hanem a katonai tudást, az értelmes embert, a politikai vezetőt is. A tekintélyt ki kell vívni, éspedig elsősorban tudással, tapasztalattal. A komszomol-tiszt egész viselkedése nevelési tényező. A fiatal katonát minden vontkozásban az emberek között — jelenleg háborúban lévő emberek között — szövődő viszonylatok nevelik elsősorban. Különösen fontos e szempontból a tisztikarnak viszonya a Vörös Hadsereg legénységéhez. Hadseregünkben nem az a helyzet, hogy a tisztek csak parancsolnak, a katonák pedig csak engedelmeskednek. Ha harcközben a' szakasz- vagy rajparancsnok elesik, közkatona veszi át a parancsnokságot; már magával ezzel a ténnyel kezdeményező készségről tesznek tanúságot. A németeknél csak elszórtan fordul elő ilyen eset, nálunk azonban tömegesen. Nálunk a tisztikar és a legénység egységes lélekben, nevelésben, származásban. A komszomolista közlegény, aki tíz osztályt végzett, nemcsak lelkileg áll közel a komszomolista tiszthez, nemcsak egyformán gondolkodik vele, hanem közel áll hozzá értelmi fejlettségben is. Megköveteljük a szigorú fegyelmet. Ez érhető; egy hadsereg csak addig hadsereg, amíg fegyelmezett, amíg sorai zártak. Ezért a fegyelmezettség kövAelményét erőteljesen hangsúlyoznunk kell. Azonsán éppen ezért fontos, nogy a politikai megbízott tisztek különös figyelmet szenteljenek a nevelésnek. Nevelés nélkül ugyanis nincs fegyelem — és éppen az ilyen fegyelem jellemző a mi hadseregünkre. A politikai megbízottak arra nevelik a vöröskatonúkat. hogy legyenek bátrak, becsületesek, legyenek őszinték bajtárleszti tudását nehéz körülmények között, kényelmesebb időkben valószínűleg arra., fog hivatkozni, hogy pihennie kell, különben is, — a tudás szerinte nem is olyan nagyon fontos. Elismerem a helyzet nehézségeit. De éppen e nehézségek ösztönöznek arra, hogy tanuljunk, művelődjünk. Ha nincs állandó külső nyomás, nehézen szánjuk rá magunkat a tanulásra. Magamról ítélek: soha egy cikket meg nem írtam külső nyomás nélkül. Ha kértek, sürgettek, mit tehettem volna mást, — megírtam. A külső nyomás nem engedi, hogy az ember megmerevedjék, egy helyben topogjon. Már a hetven év körül járok, mégis kérlelhetetlenül, napról napra figyelemmel kell kísérnem az irodalmat, tanulnom kell. Ez előtt nincs kitérés. Tapasztaltabb vagyok önöknél, politikailag gyakorlottabb, könnyebben kiismerem magam a nehéz helyzetekben. Önök fiatalabbak, nehezebben tájékozódnak és segítséget csak a tudástól várhatnak. Állandóan tanulni kell. Magának az életnek követelménye ez. Érthető, hogy minden tisztnek és minden katonának elsősorban saját ezredének, saját századának becsületei fekszik a szivén. Vannak ezredek, különösen kiválók, nagyszerű teljesítményeket mutatnak fel. Hogyan lehetne harci tudásukat más csapatokba átvinni, hogy azok is olyan kiválókká legyenek? Egy példával válaszotok. Egy művész gyönyörű képet festett. A képről másolatokat készítenek, nagyon jó másolatokat. Es mégis, — a másolat másolat marad, az értéke sokkal kevesebb. Ugyanígy vagyunk a neveléssel; az se tűri meg a sablont, még a jó sablont sem. Mások tapasztalatait ki kelt ugyan használnunk, -de nem alkalmazhatjuk azokat sablonoson, az adott körülmények, feladatok és a rendelkezésünkre álló emberek sajátságainak számbavétele nélkül. Minden tapasztalatot meg kell szenvedni, küzdelemmel kell megszerezni, hogy átmenjen húsunkba és vérünkbe. , Tegyük fel, hogy egy csapattest, partraszálló hadműveletekben vett részt és ezzel erős háborús iskolán ment keresztül. Az ilyen csapattestben a tengerészeknek, a gyalogságnak és a tüzérségnek szorosan együtt kell működnie és ez nagyfokú fegyverbarátságot fejleszt ki közöttük. A tengerészek, amikor harcba bocsátkoznak, tudják, hogy az egész csapattest figyeli őket, tudják, mennyi minden függ tőlük. Veszély leskelődik rájuk mindéin lépésüknél. Minden ember aton van, hogy teljesítsee a parancsot, jól végezze a dolgát és ezzel megmentse önmagát és megmentse társait. Ilyen körülmények között a katonák harci tudása sokkal gyorsabban érik, mint azoknál a csapatoknál, amelyek nyugodtabb frontszakaszokon harcolnak. Itt a katonákban kisebb a feszültség, a körülmények változatlansága sem gyakorol rájuk fejlesztő hatást. Az ilyen csapatoknál több a sza budidö. — azt hihetné tehát az ember, hogy itt könnyebb nevelni a katonákat, A nevelés sokkal könnyebb ott ahol maga az élet segít nevelni. Ott, ahol a csapatok sokáig voltak egy helyen, lövészárkokban vesztegeltek, mind a szervezési, mind az agitációs és politikai munka sokkal nehezebb. Ilyen c sapatoknál ezért fokozott figyelmet Kell .-szentelni a komszomol szervezetek munkájának. Ez a példa is arra vall, hogy igen nehéz kész receptet adni arra, hogyan tudják a hads%regben a komszomol szervezetek legeredményesebben folytatni nevelőmunkájukat az életben felmerülhető különféle helyzetekben. Mi a magyarázata annak, hogy az egyik .csapat jobb, a másik rosszabb? Elsősorbn az, hogy a jobb csapatnak olyan parancsnoka van, aki érti a dolgát. Lehet valaki művelt, nagyttidású, ha hideg szívvel vezeti a fiatalságot, ha nem viszi bele egész lelkét a kiképzésbe és nevelésbe, a fiatalság ezt rögtön megérzi és az ilyen parancsnokot nem fogja szeretni Ha ellenben lelket öntünk a munkába, ha megteszünk mindent, hogy csapatunk az elsők közé kerüljön, ha befektetjük munkánkba teljes erőnket, jutalmul a fiatalság szeretetét nyerjük. Nemcsak tisztelni, hanem szeretni is fognak, a szeretet pedig több a tiszteletnél. Ezért én azt tartom, hogy egy csapat jósága elsősorban attól függ, hogy jó parancsnok áll-e az élen. Ha valakinek igazán szívügye a nevelés és csak némileg is kultúrált, nem pedig kifejezetten buta ember, a siker nem fog elmaradni, az élet maga fogja megmutatni a sikerhez vezető utakat. Az emberekkel való bánásmód mindennapi szabályai íratlanok, az élet sodrában alakulnak ki, ellentétben a szervezeti, történetileg kifejlett és írott szabályzatokba foglalt formákkal. Önöktől függ, hogy a tisztikar és a komszomolista legénység között olyan legyen a viszony, hogy a nevelés ügyét állandóan előbbre vigye és hadseregünket erősítse. Azt kérdezik egyesek, hogy van az, hogy a csapatoknál vannak jó és vannak rossz komszomolisták? Szerintem ez természetes. A komszomolisták nem az égből hullanak alá, hanem a nép köréből jönnek. A nép körében vannak jó, nagyon jó emberek és vannak roszszak, gyávák, tunyák, képmutatók. Népünk csak huszonhat éve szabadult meg a kapitalizmustól és a régi rend nyomai még nem tűntek el. Furcsa volna, ha a nép fiaiból álló hadseregben csupa szent ember lenne. Erről nem lehet szó. Ugyanígy a komszomolisták egy része is jó, másik része rossz. Ha csupa tisztesség<-s, bátor, fegyelmezett. kultúrált.mesterségét jól értő ember volna a világon önök száméra n;m maradna semmi tennivaló Nem tévedek talán ha mégis art mondom, hogy a komszomolisták tömege túlnyomó részben a fiatalság iegelörehaladottabb képviselőiből áll. Természetesen van e tömegben az elmaradott embereknek is egy vékony rétege. Ezeket sem szabad azonban kiengedni befolyásunk alól. Ez külön feladat. CFolytatás következik.) Kérdezd, meg a virágot, ha szétbontotta szirmát s fölsertlül karerti szárán, a nap felé nevet, hogy összezsugorodva bújnék-e földbe újra, tanulni új sötétet, feledni az eget. És kérdezd meg az embert, kí bújt sötét hegyekben, lapuit fenyvesekben, harcolt a föld alatt, hogy újr

a gyilkos éjbe pincék, gödrök vizébe bújnék-e, fölcserélve kínnal a sugarat. Kik vérrel üzletelnek, békés munkára törnek, békét hazudva ölnek, sandán ezt tervezik. De építő kezekkel, élő emlékezettel és fényes fegyverekkel adunk választ nekik. Négy éve, hogy e népet kivezették a fényre nehéz harcok tüzében a Szovjet fiai. Ök állítottak lábra: ma már mellettük állva tudjuk, láncunk lerázva a zászlót tartani. A béke zászlajához sereglenek a bátor dolgozó férfiakkal a férfilelkű nők, é

s harci kürtjét fújják a békének, ha sírnak, mert mind élni akarnak, a féltett csecsemők. A béke katonája minden fa, mely az Alföld homokján lombosodva varázsol kerteket:^ a béke katonája mind, ki a tárnát vájja, gyógyít, tervez, követ hord. csépel, traktort vezet. S a béke katonája, . ki fegyverét bemártja az álnok oldalába, nem kíméli a vért. Szabad föld szép virága, népünk Köztársasága, vérzünk ha kell, te drága, édes gyümölcsödért; Irtsuk hát buzgalommal, ki vésővel, ki tollal, s ha ránktámad szuronnyal a tőke vadonát! öntözzük kertjeinket. Szeressük fegyverünket. Öntözzük kertjeinket. Előre katonák! Váljunk a Fucsik-jelvény büszke viselőivé! Nehezen képzelhetjük'el ma katonáink életét a laktanyában gazdag kulturális és művészi tevékenység nélkül. Amikor a kulturális tevékenységgel kapcsolatban Csepicska hadseregtábornok, nemzetvédelmi íriiniszter elvtárs kiadta fontos hadsereg parancsát fordulat állt be ezen a téren is hadseregünk életébe. Azóta sokat fejlődtünk, Századunk politikai nevelő szo. bájában a Fucsik-jelvény megszerzésével kapcsolatban felolvasást tartunk. Közel van már a vizsga napja, ezért folyik olyan lázas tevékenység. Régi burzsoá hadseregekben ilyesmit nem lehetett látni. Akkoriban többnyire ponyvaregények kerültek a fiatalság kezébe és különösen arról gondoskodott a burzsoázia, hogy a hadsereg tagjai kezébe ne kerüljön olyan könyv, amely kinyitná a katonák szemét. Ott a katona bizony nem tudta szabad idejét kihasználni, hogy művelődhessen, hogy fokozhassa, emelhesse színvonalát. Mennyivel más a mi néphadseregünk élete. Mindenki szabad idejében szabadon Választhat a meglévő szórakozási lehetőségek közt, játszhat sakkot, asztalteniszt, olvashat, és sok minden mással foglajkozhatik. A szovjet katonák hősiességéről, pártunk nehéz harcáról, ifjúságunkról és a szovjet ifjúságról,, az ifjú gárdáról és a komszomolistákról szóló könyveket olvasva gazdag, értékes anyagot gyűjthetünk, sokat tanulhatunk. A mi néphadseregünkben, tehát a katona szabad idejének új fajtájú megszervezésével találkozunk, melyet a szovjet hadseregtől vettünk át. Ma, amikor néphadseregünk minden tagja hazánk békés építésének éber őre, a kultúra az egyik legerősebb fegyver és legfontosabb eszköz a harci és politikai felkészültség fokozásánál. Szabad időnket jól használjuk ki ez hozzájárul ahhoz, hogy újtipusú hazafiakká váljunk, hogy a proletár nemzetköziség szellemében haladjunk célunk felé. Megtanuljuk gyűlölni a béke és a hala. dás ellenségeit, az imperialista háborús uszítókat és megtanuljuk szeretni a Szovjetuniót, a szovjethősöket, hogy példájukat nap-nap után követni tudjuk. Fontosnak tartjuk a Fucsik-jelvény megszerzését, mert aki ezt a jelvényt elnyerte, bizonyára politikailag nagyot fejlődött és kulturális szempontból is fokozta színvonalát. Századunk minden tagja kötelezte magát, hogy megszerzi a Fucsík-jelvényt. Kárász Zoltán, tisztjelölt. Fucsík-kör a nyári kiképző táborban A Fucsík-kör a nyári kiképző táborban is folytatja munkáját. „Nálunk az altiszti iskolában a bajtársak nagy érdeklődést tanúsítanak a könyvek iránt. Ahogy egy kis szabad idő van, a fiúkat könyvvel kezükben lehet látni" mondja Kuszi bajtárs, a Fucsík-kör vezetője. A bajtársak a Fucsík-kört az altiszti iskola megkezdésekor alapították meg. A körnek nagy segítséget nyújtott Viszlouzsil szakaszvezető elvtárs, aki már megszerezte a jelvényt, aki már tudta, miként kell a körnek működnie és nagyon érdekesen tudott beszélni a könyvekről és az írókról. Az egyes könyvekről a politikai neTelőszoba tanácsának más-más tagja tart előadást. Az előadás nem hosszú, félórás és az idő további részét a vitára fordítják. A körnek nagy segítséget nyújt az alakulati könyvtár könyvtarosa, Bláha szakaszvezető elvtárs is, aki előadást tartott Fucsík „Üzenet az élőknek" c. müvéről. A kör egyik nagyon aktív tagja Peteluch közkatona. Jilemnicky vidékéről származik. Könyveit nagyon szereti, éppúgy, mint Fucsík nagyszerű müveit. „Mielőtt megkezdtem katonai szolgálatomat, nem olvastam sokat" — ismeri be. — „De Itt megtanultam azt, hogy mit jelent a könyv az ember számára ..." — teszi hozzá. A jó könyv tette számára lehetővé, hogy helyes megvilágításban lássa meg az eddigi homályos kérdéseket. Kitágult a látóköre. A körben magyar elvtársak is dolgoznak, akiknek magyarnyelvű könyvek állnak rendelkezésükre. A magyar bajtársakat Ölle őrvezető nagyon jól irányítja. Kezdeményező és példás munkájáért dicséretben részesült és jutalomként meglátogatta a prágai színház előadását. O. L.