Uj Szó, 1952. július (5. évfolyam, 154-180.szám)

1952-07-31 / 180. szám, csütörtök

1952 július 27. UJSZÖ 7 A JOBBOLDALI SZOCIALISTÁK ÖNLELEPLEZÉSE Ma, a második világháború után, amikor a kapitalizmus világrendszerének általános válsága mindinkább kiéleződik, az eddiginél is élesebben domborodik ki a jobboldali szocialista pártok reakciós vezetőinek áruló szerepe. Ezek a pártok most már tökéletesen a tőkés monopóliumok szükségleteihez szabják taktikájukat s egyre jobban leleplezik magukat a munkásosztály előtt, mint az amerikai imperializmus engedelmes, alázatos szolgái. V. I. Lenin hangsúlyozta, hogy a jobboldali szocialista pártok már régóta „a nemzetközi imperializmus ügynökei s a munkásmozgalmon belül terjesztik a burzsoá befolyást, a burzsoá eszméket, a burzsoá hazugságokat, a burzsoá feslettséget". J. V. Sztálin megsemmisitő bírálattal illette a jobboldali szocialisták ideológiáját és politikáját, s bebizonyította, hogy „

a jelenlegi szaciáidemokratizmus a kapitalizmus eszmei támasza". „Nem lehet a kapitalizmussal végezni — irta Sztálin elvtárs — ha nem végzünk a szociáldemokratizmusual a munkásmozgalomban. Ezért a kapitalizmus halódásának korszaka egyszersmind a munkásmozgalomban a szociálrtemokratlzmus halódásának korszaka". Az élet minden tekintetben igazolta Leninnek és Sztálinnak azt a megállapítását, hogy a jobboldali szocialisták áruló szerepet játszanak a nemzetközi munkásmozgalomban. A jobboldali szocialisták ideológiai elgondolásai (a „demokratikus szocializmus", „harmadik erő", „világkormány" és más hírhedt elméletek, a munkás- és tőkészosztály érdekközösségének hazug propagandája, a nemzeti szuverenitás eszméi elleni hadjárat) mind csúfosan csődöt vallottak. A jobboldali szociáldemokraták már az első világháború alatt nyíltan átálltak saját imperialista burzsoáziájuk oldalára. Vak gyűlölettel harcoltak az oroszországi szocialista forradalom ellen és aktív segítséget nyújtottak az imperialistáknak á szovjet-ellenes intervenció megszervezésében. A második világháború után, amikor megszülettek a népi demokratikus országok s az imperializmus rendszere újabb súlyos csapást szenvedett, a jobboldali szocialisták még mélyebbre csúsztak a munkásosztály érdekei elárulásának lejtőjén. Ma már nem egyszerűen saját burzsoáziájuk, hanem közvetlenül az amerikai imperializmus ügynökei. A jobboldali szocialista vezetők megteremtették a hírhedt ,, szocialista internacionálét", amely lázas buzgalommal hajtja végre az imperialista reakciónak az új világháború előkészítésére vonatkozó utasításait. A „Szocialista Internacionálé" feladata az, hogy tömegesen hajtson végre körmönfont provokációkat és kémkedést a munkásosztály, a szocialista tábor országai ellen. Ügynevezett „kelet irodája" az amerikai imperialisták utasítására kémkedést és diverziót szervez a népi demokratikus országokban. Averali Harriman, az amerikai tőkés monopóliumok bizalmi embere nem ok nélkül nevezi a nyugateurópai szocialistákat „az Egyesült Államok legjobb szövetségeseinek". Megcáfolhatatlan tények tanúskodnak arról, hogy a jobboldali szocialistáknak nincs semmi közük sem a szocializmushoz, sem a demokráciához. A szociáldemokratizmus mind nyíltabban harcol a marxizmus ellen Morgan Philips, az egyik labourista vezető a jobboldali szocialisták kopenhágai konferenciáján a következőket mondotta: „A brit szocialisták kategorikusan elvetik a marxizmust és semmiféle formájában vagy megnyilvánulásában nem ismerik el az osztályharc elvét... Semmiftíie marxizmust. Semmiféle materializmust és osztályharcot!" Csak a munkásosztály legádázabb ellenségei, a töke leghűbb szolgái, csak olyan emberek beszélhetnek így, akiket csontjuk velejéig átitatott a polgári ideológia. A jobboldali szocialista Lange, Norvégia külügyminisztere nemrégiben cinikusan kijelentette: „Megmondom nyíltan: a demokratikus szocializmus ideológiai szempontból a liberalizmus örököse. A „szocializmus" és ,,filozófiai alapja" alapvető tételeiben nem különbözik attól, amit a polgári pártok hirdet nek." A jobboldali szocialisták, mint az amerikai imperializmus ügynökei, hadjáratot folytatnak a népek nem zeti szuverénitása ellen, s álszentül a „szellem szabadságát", a „demokrácia védelmét" és az „egész emberiség eszményeit" stb. hangoztatva igyekeznek elaltatni a népek éberségét. A jobboldali szocialisták köztudomásúan számtalan terjedeimes nyilatkozatot adtak ki. melyek szerint a „demokratikus szacializmus" valamiféle „harmadik erő", amely állítólag független mind a kommunizmustól, mind a kapitalizmustól. Vezetőik újabbnál újabb beismerései azonban elárulják; képtelenek már elleplezni azt a tényt, hogy szó sem lehet a „harmadik erő" függetlenségéről", mert a „harmadik erő" mindig egyike volt az imperialista erőknek és az is marad. I. Hindels az osztrák szocialisták egyik „teoretikusa" a ..Dis Zukunft" folyóirat hasábjain beismerte a „harmadik erő" elméletének dicstelen bukását. „Ne ámítsuk magunkat! — írja Hindels. — A „harmadik erő" ragyogó eszméje a szétfoszlott eszmények lomtárába került. Az európai szocialista pártok már nem igyekeznek a tömbök között állni... Az erőknek ama csoportjához tartozunk, amelynek élén a szuperkapitalista Amerika áll. Ha becsületesek akarunk lenni, be kell ismernünk, hogy lemondásunk a „harmadik erö" eszméjéről erősen lefékezte a szocialista mozgalom lendületét és átütő erejét. Űr támadt világszemléletünkben, amelyat mindezideig semmiféle meggyőző eszmével nem tudtuk betölteni..." A „demokratikus szocializmus" e teoretikusa keserűen panaszkodik a munkások erősödő osztályöntudata, a „demokratikus szocializmus" vagiikus helyaefte" miatt, siránkozik, hogy a munkások — 3 köztük igen sok a jobboldali szocialista pártok egyszerű tagjai, mint például Párizs külvárosaiban és Olaszország ipari városaiban — megbélyegzik reakciós vezetőinket, minit az amerikai imperializmus ügynökeit. Hindels beismerése szemléltetően tanúskodik a jobboldali szocialisták Ideológiájának valóságáról, megmutatja, hogy politikai befolyásuk a tömegekre egyre csökken. Egyes csoportok ég helyi szervek kiváltak ezekből a pártokból, a szociáldemokrata munkások pedig egyre-másra intéznek felhívásokat pártvezetöségeikhez és követelik az akclóegységet a kommunistákkal. A szociáldemokrata pártok taglétszáma csökkent. Ez megmutatja, hogy az egyszerű szocialista párttagok mind elégedetlenebbek vezetőik amerikabariít politikájával. Elég, ha megemlítjük, hogy az osztrák szocialista pántból 1951-iben mintegy százezren léptek ki. A francia szocialista pártnak 1945-ben 340 ezer tagja volt, 1951-ben pedig már csak 100.000. A belga szocialista párt taglétszáma a második világháború előtt elérte a 600.000-et, jelenleg azonban már csak 130.000 körül mozog. Néhány nappal ezelőtt a nyugatnémet szocialista párt tagjai a szocialista akció csoport" felhívására gyűlést tartottak, amelyen követelték Adenauer kormányának leváltását, az akcióegység megteremtését a német kommunista párttal és a militarista különszerződés elleni harc megindítását stb. Az imperialista reakciót támogató jobboldali szocialsta pártok jelentőségét azonban tömegbefolyásuk csökkenése ellenére sem szabad lebecsülni. D. Healey, a Labour Party végrehajtó bizottságának képviselője az úgynevezett „Szocialista Internacionálé" tanácsának konferenciáján a következő kijelentést tette: „Az Egyesült Államok kivonulása Euró pából végzetes volna a világbékére és mindarra, amit mi demokratikus szocialisták, el akarunk érni. Fennmaradásunkért vivott harcunk csak V. GRIGORJAN • • * akkor lehet eredményes, ha stratégiailag és gazdaságilag összeolvadunk az Amerikai Egyesült Államokkal." Ilyen nyílt beismeréseket tesznek az imperializmus szekértolói, a szocializmus és demokrácia esküdt ellenséged. A kommunista éu munkáspártok s a világ haladó erői fokozott éberséggel figyelik a reakciós jobboldali szocialista vezetők bomlasztó propagandáját, és különféle mesterkedését. Minél jobban kiéleződnek az ellentétek az imperialista reakció táborán belül, minél ármányosabb terveket sző az imperialista, reak ció egy új világháború Rirobbantására, annál kenetteljesebbé és álszentebbé válik az imperializmus szolgálatában álló jobboldali szocialista vezetők frazeológiája. Sztálin elvtárs már 1924-ben hangsúlyozta: „A kommunistáknak az a kötelességük, hogy ne maradjanak el az eseményektől és kíméletlenül leleplezzék a II. Internacionálé pártjainak minden lépését, minden cselekedetét. amellyel az imperializmust szolgálják és a proletáriátust elárulják." • A jobboldali szocialista vezetők valamennyi tőkés országban olyan politikát folytatnak, amellyel elárulják országuk nemzeti érdekeit, a békének és a népek biztonságának ügyét. Politikájuk a széles néptömegek életszínvonalának süllyedéséhez vezet. A labourista párt vezetőinek Attleenek, Morrisonnak, Gaitskellnek, stb., —- egész tevékenysége megmutatja, hogy csupán a konzervatívok balszárnyát alkotják és semmi közük sínes a dolgozók érdekeihez. Politikájuk bebiztosította az amerikai monopóliumok uralmát Angliában. Az

1 Egyesült Államok utasítására folytatott » militarizálás és fegyverkezési hajsza miatt az angol nép életszínvonala állandóan sülylyed, hanyatlanak a békés iparágak, tovább csökken a munkások reálbére, fokozódik a munkanélküliség s vég-veszélybe került az ország függetlensége. A labourista vezetők ma már nincsenek hatalmon, de annál nagyobb buzgalommal töltik be az amerikai imperializmus ügynökeinek szerepét. A francia jobboldali szocialista vezetők aktívan folytatják aa amerikai imperialisták diktálta politikát. Mint tudjuk, a francia szociálisát párt parlamenti csoportja jóváhagyta a „Marshall-tervet", a brüsszeli és atlanti egyezményt, s a katonai hitelek és a katonai szolgálat meghosszabbítása mellett szavazott. A francia kormány a jobboldali szocialista vezetők támogatásával az ország fasizálására törekszik, s összeesküvést szervezett ft Francia Kommunista Párt ellen, amely bátran védelmezi a békét. A „Populaire", a Francia Szocialista Párt központi lapja, Jacques Duclos provokációs jellegű letartóztatásával és a demokratikus szervezetek elleni fokozódó rendőri megtorlásokkal kapcsolatban ezt írta: „A törvény teljes szigorával kell lesújtani". Pierre Commin, a szocialista párt főtitkárhelyettese, lap egyik számának vezércikkében a francia népnek Rídgway tábornok elleni tüntetését „fasiszta lázongásnak" nevezte. Commin „szocialista" szerint tehát Ridgway demokrata. Párizs lakossága pedig lázongó fasiszta csőcselék. Baylot jobboldali szocialista rendőrfőkapitány nem sokkal azután, hogy visszaérkezett az Egyesült Államokból, szigorú megtorló intézkedéseket foganatosított a kommunista párt ellen. A Német Szociáldemokrata Párt Schumacher-féle vezetősége mindenképpen vissza akarja tartani az aktív működéstől az alsóbb pártszerveket, amelyek mind gyakrabban követelik a tevékeny harcot Németország újrafelfegyverzése ellen, a kommunistákkal való akcióegységet, a munkásosztály egységét. Tekintettel a közelgő képviselőválasztásokra, a schumacherista vezetőség jelenleg demagóg propagandát folytat, s képmutatóan elítéli a bonni kormány hiftatalos politikáját, hogy ezzel a maga oldalára csábítsa a választókat. Schumacher „ellenzékének" nincs más célja, mint a nép aljas félrevezetése. Schumacher a különszerződés revíziójáért ágálva csupán minél több engedményt akar kicsikarni a nyugatnémet imperialisták számára, akik új háborúba szeretnék sodorni a német népet és folytatni Németország kirablását. Figyelemreméltó ebből a szempontból Mc Cloy amerikai megszállási főbiztos nemrégiben tett kijelentése, miszerint sok német szociáldemokrata minden ellenzékieskedése ellenére „nagyon is jó demokrata" ahhoz, hogy hatálytalannak nyilvánítaná a keretszerződést. A német jobboldali szocialisták tehát ma is, a fasizmus és a háború buzgó szekértolói. Az Osztrák Szocialista Párt reakciós vezetősége egyformán kiszolgálta a Habsburg-monarchiát, az osztrák fasizmust, ma pedig az amerikai-angol imperialisták zsoldjába szegődött. Adolf Schärf, a párt elnöke, Oskar Helmer, Oskar Pollák és más pártvezetőségi tagok — mind hétpróbás demagógok és zúgpolitikusok, akik kijárták az „ausztro-marxizmus" reformista iskoláját. Erwin Scharf, az Osztrák Szocialista Párt Központi Vezetőségének volt tagja, 1948-ban kiadta „Nem hallgathatok" című könyvét, amelyben élesen leleplezte az osztrák jobboldali szocialistákat. Könyvének tömegsikere tajtékzó dühre ingerelte a jobboldali szocialista vezetőket, akiket megrémített a pártvezetőség árulásainak leleplezése. 1950 novemberében a baloldali szocialisták a reakciós pártvezetöség üldözése, az ellenük indított hajsza ellenére kongresszust hívtak össze és megalakították a „Szocialista Munkáspártot", amely ma az Osztrák Kommunista Párttal egy tömbben lép fel. Az olasz jobboldali szocialisták teljes egészében támogatják De Gasperi reakciós kormányának amerika-barát külpolitikáját, helyeslik Olaszország részvételét az agresszív északatlanti tömbben, az ország militarizálásának politikáját, sőt nyíltan úszítanak az atomháborúra. A Japán Szocialista Pártban hoszszú ideig-.tartó éles politikai válság után végül is bekövetkezett a szakadás. A szakadást az váltotta ki, hogy a párt jobbszárnya Aszunuma főtitkárral az élen, helyeselte a különbékeszerződést, amely törvényesítette az amerikai megszállást. A jobboldali szocialisták a szerződés ratifikálása mellett szavaztak. A baloldali szocialista párt ellenezte a küiönbékeszerződést és az Egyesült Államokkal kötött más egyezményeket, követelte a békekötést a Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal, a kereskedelmi kapcsolatok kiépítését Kínáival. A baloldali szocialista párt vezetőinek többsége ugyanakkor ellenzi aiz akcióegységét a kommunistákkal. Mégis kialakult a pártban egy eléggé befolyásos csoport, amely követeli az akcióegységet és együttműködést a Japán Kommunista Párttal. Az indiai jobboldali szocialista vezetők — Dzsaiprakas Narain/ Asoka Mehta és mások aitnamunkát végeznek a dolgozói; tömegszervezeteiben, s szakadár ; -litikát folytatnak. Elkeseredetten harcolnak India kommunista pártja ellen, s rendszeresen, "féktelenül rágalmazzák a Szovjetuniót és a népi demokratikus országokat. A jobboldali szocialisták az összindiai és tartományi parlamenti választásom kon komoly vereségét szenvedtek. Az Indiai Szocialista Párt tagsága mind elégedetlenebb jobboldali vezetőinek politikájával. Egyre többen lépnek ki a pártból. 1951-ben kivált belőle az úgynevezett „baloldali szocialista csoport". 1C32 áprilisában a delhi szervezet számos tagja lépett ki a pártból. A jobboldali szocialista pártok vezetői szoros kapcsolatot létesítettek Tito fasiszta klikkjéhez tartozó kémekkel és gyilkosokkal. Guy Mol-, let, a Francia Szocialista Párt főtitkára nemrégiben bejelentette,, hogy Anglia, Belgium, Svédország és Franciaország szocialista pártjai, valamint Jugoszlávia úgynevezett „kommunista pártja" között megvalósul a „vélemények ' rendszeres kicserélése", az „akciók koordinálása", sőt közös folyóiratokat is fognak kiadni. A jobboldali szocialista pártokat — amelyek félrevezetik a népeket, megbontják a munkásosztály egységét és pusztulásra ítélt osztályokat szolgálnak ki, — maglikat is pusztulásra ítélte a történelem. „Az a párt — mondja Sztálin elvtárs, — amely a nép elől elrejti az igazságot, az a párt, amely fél a világosságtól és & bírálattól, nem párt, hanem pusztulásra ítélt csalók klikkje." • A kommunista és munkáspártok fáradhatatlanul harcolnak a" békéért, és a munkásosztály egységéért, leleplezik a reakciós jobboldali szocialista vezetőket, megteremtik és erősítik az együttműködést és az akcióegységet a szocialista pártok alsóbb szervezeteivel és egyszerű tagjaival, támogatják e pártok va- " lóban becsületes eleimeit, megmagyarázzák nekik, hogy reakciós jobboldali vezetőik politikája csak pusztulást hozhat. A testvéri kommunista és munkáspártok, amelyeket Marx, Engels, Lenin, Sztálin forradalmi elmélete vezet és a kommunizmust építő Szovjetunió fenséges példája lelkesit, a népek szeretetét és bizalmát élvezik. Ezek a pártok valóban a dolgozók érdekeit védelmezik s ezért mély gyökeret vertek a tömegekben. A kommunista pártok óriási erővé váltak, tömegbefolyásuk szüntelenül növekszik. Ezek erös pártok, fejlődő pártok, győzelem felé haladó pártok. Növekvő tömegbefolyásuk fényesen visszatükrözi legyőzhetetlen életerejüket, LeninSztálin eszméinek diadalát. Tito Jugoszláviája a spekulánsok paradicsoma Jugoszláviában a spekuláció és .a[ nép kifosztása már olyan méreteket ölt, hogy a titoista sajtó és rádió is kénytelen volt beismerni néhány tipikus, az egész ország helyzetére jellemző esetet. A gyors profitszerzés a vállalatok tevékenységének alapelve lett. A ..Nqdelne Informácione Novine" cí. mű lap hangsúlyozza, hogy a „kereskedelmi vállalatok vezetői és igazgatói nem arra törekszenek, hogy nagyobb forgalmat bonyolítsa. r,ak le, hanem arra, hogy nagyobb különbséget érjenek el a vételár és az eladási ár között. így könnyebben megoldják a nagy profit biztosítását, mint a nagyobb áruforgalommal". A „Macsva" kereskedelmi vállalat például, amely Belgrád zöldség, és gyümölcsellátásáról gondoskodik, vágómarhák, lovak, kukorica, zsír, tojás és más élelmiszerek felvásárlásával foglalkozik, ezeket a cikkeket spekulánsoknak adja el. A vállalat zöldség, és gyümölcsüzletei üresek, mert az árut a vállalat raktáraiban tárolják, hogy onnét különböző spekuláns szervezetek hálózatán'keresztül adják tovább magas árakon. A belgrádiak hiába járják végig a „Macsva" üres üzleteit, azokban semmit nem tudnak vásárolni. A „Macsva" és hasonló cégek vezetői jutalékot kapnak a spekulánsoktól. Ezek az összegek többszörö. sen felülmúlják az amúgy is magas havi fizetésüket. Az ipari vállalatoknál sem kisebb a spekuláció, mint a kereskedelmi, vagy kisipari vállalatoknál. A zágrábi „Vjesznik" című lap ezeket írja: „Számos vállalat nem adja el piacon a termékeit. Ezek a vállalatok áruikat különleges kliensek számára tárolják, akik magasabb árat fizetnek. Az így szerzett profitot a vállalatok vezetői elosztják egymás között".