Uj Szó, 1952. július (5. évfolyam, 154-180.szám)
1952-07-30 / 179. szám, szerda
Ul SZO 1952 július 30. A békéért, az új emberért, a tökéletesebb emberiségért Nagysikerű életrajz-film Semmelweis Ignácról, a nagy magyar tudósról, az anyák megmentőjéről A Nemzetközi Filmfesztivál második hetének egyik nagy eseménye a mongol filmgyártás „A Mongol Népköztársaság" című színes dokumentumfilmjének bemutatása volt. Ha elgondoljuk, hogy alig 13 esztendővel ezelőtt egész Mongóliában a lakosságnak mindössze 1 százaléka tudott írni-olvasni és ma már kilencven százalék az írástudók száma, az elmaradt országnak olyan fejlődéséről kapunk képet, amelyet egyenesen csodaszámba kell vennünk. A szovjet szakemberek segítségével készült film szebbnél-szebb képekben számol be erről a hatal, mas, ugrásszerű fejlődésről, amelyet a mongol nép elsősorban a Szovjetuniónak és a szovjet emberek segítségének köszönhet. És igazolja egyszersmind azt is, hogy ilyen „csodák", ilyen ugrásszerű fejlődés mindenütt megtörténik, ahol maga a nép vette kezébe sorsa intézését és a lenini-sztálini tanításokkal felfegyverezve építi jelenjét és jövőjét. A filmen sokszor látjuk a mongol nép nemrég elhunyt vezetőjének, Csolbajszán marsallnak alakját, aki az országépítés munká. iát inspirálta és a hatalmas terjedelmű elmaradt Mongóliát kultúrált országgá tette. A játékfilmek sorában a hét nagy eseménye a Semmelweis cimű magyar életrajz-film volt. Összehasonlíthatatlanul jobb ez az életrajzfüm a két évvel ezelőtt látott német Semmelweis filmnél. A német film, amelynek technikai kivitele és rendezői munkája kifogástalan volt, nem tudta Semmelweis alakját teljesen hitelesen a korba helyezni és inkább romantikus elemekkel dolgozva keltett érdeklődést a nagy magyar tudós alakja iránt. A Kos. suth díjas Bán Frigyeg filmje — amelynek forgatókönyvét Dallos Sándor írta — hiteles és teljesen reáüs képet ad a magyar tudósnak és hazafinak kora miszticizmusa, vallásos babonái és maradisága ellen folytatott harcáról. A film lebilincselő, drámai erejű jelenetekben megmutatja, hogyan jutott Semmelweis Ignác nagy felfedezéséhez, hogy a gyermekágy' lázat nem holmi kozmikus sugarak vagy valami járvány, hanem fertőzés' okozza. Millió és millió anya megmentőjévé válik ezzel a halhatatlan tudós, akit a kor meg nem értése őrületbe és korai halálba kergetett. A magyar Semmelweis film nagy érdeme, hogy nemcsak hű életrajzot ad a tudósról, hanem hiteles környezetrajz mellett nagyszerű korképp, is ad, híven ecseteli a szociális viszonyokat és megfesti a Habsburg monarchia elnyomott népei szabad, ságharcának egy-egy drámai szakaszát is. A nagy sikert aratott film főszerepét a Karlové Varyban időző Apátliy Imre alakította. Szakemberek véleménye szerint Apáthy ezzel az alakításával a fesztivál egyik legjobb színészi teljesítményét nyújtotta. De hadd beszéljen most a filmről és alakításáról Apáthy Imre maga. — A film egy nagy magyar tudós életével és küzdelmeivel példát akar mutatni és példájával erősítést nyújtani mai életünkhöz ég ahhoz a küzdelemhez, amellyel az új emberért, a jobb emberiségért é3 a tartós békéért harcolunk. Semmelweis nagy tudós volt, nagy kutató és felfedező, de minket — a film alkotóit — elsősorban nemcsak az érdekelt, nemcsak azt kutattuk, ami a nagy tudós életében egyedülálló és különleges, hanem mind Dallos Sándor az írás közben, mind Bán Frigyes a film rendezésénél, mind jómagam Semmelweis alakjának megteremtésekor azt kerestük, ami a nagy humanista emberben közös, a világ haladásáért, az emberiség jobb jövőjéért harcoló nagy egyéniségek jellemével. — Minket nemcsak Semmelweis a tudós, hanem Semmelweis a hős i s érdekel. Az a hős, aki nagy felfedezése után egész hátralévő életét arra áldozta, hogy meggyőződéséért, a valóságban meglelt igazságért megtorpanás és megalkuvás nélkül utolsó lehelletéig harcoljon. A harc felőrölte. 47 éves korában, ag. gastyánná törődve, lélekben é s idegeiben szétmarcangolva hal meg. De a küzdelmet egyetlen pillanatra sem adja fel! — Semmelweis olyan nép fia volt, amely levert szabadságharca után a Habsburg zsarnokság legszörnyűbb elnyomása alatt nyögött. Olyan tudós volt, aki az igazságot a valóság, a materializmus útján kereste. Azon az úton, ahol szembe találta imagát az idealista filozófia alapján álló tudósokkal. A misztikus elméletek dogmáihoz görcsösen ragaszkodó elmaradt tudomány hivatalos hatalmasságaival. Ezzel a falanksszal: a tudományos ég politikai reakció szövetségével szemben állni a harcot, nagy és hősi tett volt. — És Semmelweis állta a harcot! Állta, mert három hatalmas erő lakott benne: az anyáknak, a világ valamennyi asszonyának sorsáért aggódó emberi jóság, nemzetének felemelkedéséért, népének jobb jövőjé. ért égő liazaíiasság és a tudománynak, g felfedezésének igazságába vetett törhetetlen hit és meggyőződés. — Ha ezt a Semmelweist sikerült valamelyest is ^felmutatnunk a világnak, akkor író, rendező, színészek, filmünk egész kollektívája •méltóképpen szolgálta a művészet fegyvereivel azt a célt, amelyért Semmelweig egész életében harcolt: az igazságot! Egri Viktor Művészettel a% építésért és a% új emberért Külföldi művészek fellépte a kassai fesztiválon A dolgozók 1952. évi kassai Zenés Nyarán a csehszlovák államvasutak expozitúrájának védnöksége alatt hangversenyt rendeztek, amelyen két külföldi művész lépett fel: Vadas Ágnes hegedümüvésznő és Komor Vilmos, az Állami Opera karnagya -Budapestről. A hangverseny a magyar és csehszlovák nép baráti szövetségének újabb megnyilvánulása volt. Műsorán a szlovák filharmonikus zenekar Kókai Rezső verbunkos szvitjét, Chacsaturján hegedükoneertjét és Beethoven V. szimfóniáját, a gyönyörű sorsszimfóniát adta elö. A szólót Vadas Ágnes hegedülte, a zenekart Komor Vilmos vezényelte. — Nagyon örülök, — nyilatkozott Komor Vilmos — hogy alkalmam van megismerni a szlovák zeneszerzők legújabb alkotásait. Szuchony ^Szerenád" című vonósnégyesét már is műsorra vettem. Külföldi vendégszerepléseimmel kapcsolatban az a véleményem, hogy a vendégszereplés most formájában és lényegében egészen más, mint a múltban volt. Azelőtt kizárólag' egyéni hiúság, főleg azonban pénzszerzés volt a fellépések célja, — igen sok esetben a művészi színvonal rovására. Ma a népi demokratikus . országok kultúrmunkásai lehetővé teszik a fellépés legalaposabb művészi előkészítését, hogy a művész tudása legjavát adhassa, és ezzel még szorosabbra fűzze a baráti népek egységes harcát a háborús gyujtogatókkal szemben. Kókai Rezső magyar zeneszerző verbunkos szvitjének bemutatása Kassán nagy tetszésre talált. A műnek szóló spontán taps nem udvariassági forma volt. Ez a muzsika a mai embernek szól, és itt Kassán ezt megértették. Eddigi pályafutásom alatt a legnagyobb élményem az volt, — folytatja Komor Vilmos elvtárs — amikor 1945-ben, felszabadulásunk után két hónappal megnyithattuk az Operaházat. Világítás és villamos-közlekedés akitor még nem volt Budapesten és a színpadra beesett az eső, de mi már játszottunk. Komor Vilmos karmesterre az elkövetkező szezonban nagy munka vár. Űj szovjet operát tanulnak be, több darabot felújítanak, ezenkívül külföldi hangversenyeket is tervbevett. Vadas Ágnes hegedümüvésznő fellépése kellemes meglepetés volt. Mesteri játékával fiatal kora ellenére kész, érett tehetségként mutatkozott be. Chacsaturján hegedükoneertjét abszolút technikai fölénnyel játszotta. Művészete gazdag drámai fordulatokban, szenvedélyes és energikus, mindig muzikális, de mentes a fölösleges érzelgösségtöl. Vadas Ágnes még nem volt hat éves, amikor már hangversenyezett. A háború alatt fejlődésében hoszszabb szünet állt be. A felszabadulás titán beiratkozott a Zeneművészeti Főiskolára, ahol Zátbureczky tanítványa volt. A főiskolát 1950ben fejezte be. Ugyanebben az évben résztvett a lipcsei Bach-versenyen, ahol az első két dijat szovjet művészek, a harmadik díjat pedig Vadas Ágnes nyerte el. Résztvett a prágai Ifjúsági kongresszuson is, ahol ugyancsak a harmadik díj helyezettje volt. Kedvenc zeneszerzői Bach, Bartók és Brahms. — A kassai fellépés számomra nagy élmény volt, — mondja Vadas Ágnes. — Alkalmam nyílt megismerkedni a kassai dolgozókkal és a fesztiválon résztvevő szlovák művészekkel. Hálás és kedves közönség fogadott és én nagyon örültem annak, hogy tetszik a játékom. Ugyancsak nagy örömet szerzett az a kotta-anyag, amelyet a Megbízotti Hivataltól kaptam ajándékba. Alkalmam nyílik így szlovák szerzőktől is játszani, és azokat bemutatni Budapesten. A prágai ifjúsági kongresszus is feledhetetlen emlékként marad meg bennem. Egy nagy intemátusban laktunk együtt, a sok különféle nemzet ifjúsága. Hogy mi a legközelebbi tervem? Sokat heCJCéft a hlU ea ra lásvvl Onkötözök f ürge sorba járnak síkon, völgybe, dombra. Nyomukban száll vidám ének, kévehordók seregének. Ilyen vígan hol aratnak? talán grófnakkanonoknak? Ott csak konok dühvel vágnák, átkozódva más búzáját. Szövetkezet közös kincsét, Népállamunk új kenyerét, Nótaszóval gyűjtik egybe, dicsőség e víg seregre! Etető a gépre dobban, szérűskertben kedve lobban, Száll az ének, búza ömlik, Sok-sok zsákot egyre töltik. Vidám, boldog szekerészek begyűjtési helyre érnek. Drága hazánk földje hasznát büszkeséggél közre adják. Derék hajlik, mérleg billen, sokasodnák egyre többen. Megtelt zsákok egymást érik, hordják, öntik, írják, mérik. Csak a kulák búsul egyre hogy a termést hová rejtse. Pincébe le? vagy padlásra? törvényünkért szabotálja. Nem úgy ám a szövetkezet, boldog, aki többet tehet. Minden jó tag teszi dolgát becsülettél s veszi hasznát. Közös földön, munkazajbari, traktor berreg, búgva robban. Tarlóhántók szürke porba járnak dombra, sík laposba. Gyurcsó István, Decin, Az ipolyságí Csemadok-tagok kuítúrkörútja j gedülni, és minél jobbat nyújtani dolgozó társadalmunknak. Szeretném Bartókot egyre jobban megismertetni a dolgozók széles tömegeivel, mert művészetét igen nagyra j értékelem, — fejezte be szavait a hegedümüvésznő. A hangverseny, amely a szovjet, magyar és klasszikus zene mestereinek muzsikáját hozta el nekünk, ezen az estén is dokumentálta népeink szabad alkotó szellemének sikereit, nagyszerű eredményeit. Ott, ahol a nép saját maga intézi sorsát, ahol lerázta magáról az élősködő kizsákmányolókat, ott a művészet eddig soha nem reanélt fejlődésnek indult, szépséget és örömet áraszt. Ezen a kassai hangversenyen is a művészek és a közönség mindinkább közel jutottak egymáshoz és a feledhetetlen est a hallgatóság és a művészek meleg barátsága jegyében fejeződött be. Mészáros Gyula. Az ipolysági Csemadok helyi csoport kultiúrbrigádja vidám énekszóval indult az egyik júliusi vasárnapon kultúrkörútra, hogy a helyőrségi zenekarral karöltve színt, örömet, és hasznos tudnivalókat szállítson a környékbeli falvakba. Az építkezési üzem autója vitte községröl-községre a brigádot, míg Dudás elvtárs motorkerékpáron sietett előre Inánba hírt adni a kultúrbrigád elindulásáról. Az ináni heiyi csoport örömmel várta az ipolyságiakat. Titkáruk a születendő EFSz, a község dolgozóinak és a helyi csoport tagjainak nevében üdvözölte a brigádot. Ezután előadták a kultúrműsort, verseket, énekszámokat, szavalatokat és vidám jeleneteket a katonazenekar kíséretében. A műsor keretében három beszéd hangzott el, mégpedig a katonák részéről az egyik szakaszvezető elvtárs szlovákul beszélt mai népihad seregünk jellegéről, Szikszai elvtárs a helyi csoport titkára magyar nyelven beszélt a békjearatás jelentőségéről és a Csemadok tagság fontos szerepéről az EFSz.ek szervezése és kultúrmunkássága terén, míg Hrcska elvtárs, mint a jár rás kiküldötte szólalt fel és ismételten felhívta a község kis- és közép. parasztjait, hogy a megalakuló EFSz-t erősítsék, mert csak közös munkával, kéz a kézben építhetjük fel hamarosan hazánkban a szocializmust. A zenekar vidám indulójának hangjai mellett indultak tovább a brigádosok Ipolynyékre, hogy ott, majd a soronkövetkező Szécsénke községben is elszórakoztassa kultúrműsorával az EFSz dolgozóit. Szé. csénkén ünnepélyes külsőségek közt jelképezték az EFSz tagjai békearatásuk sikere felett érzett örömüket. Két feldíszített trakor-vonta aratógép után felvonultak a falu összes szorgalmas dolgozói. Az első sorban vihartépett vörös zászlót lengetett a szél és a falun áthaladva mindenfelől örömteli arcok sugároztak a felvonulók felé. A zenekar egyik tagja útközben még meg is táncoltatott egy kapu előtt üldögélő öreg nénikét. Ezután a koszorú-átadás kövdtkezett, mégpedig Villám Kár&y, Deák Ferenc és Boska Ferenc adták át az aratási koszorút az EFSz elnökének, Borián Józsefnek. Az elnök köszöntő szavai után Takács Ferenc a helyi pártszervezet és a helyi nemzeti bizottság elnöke szóit az egybegyűltekhez elismerő és örömteli szavakkal. Henci Béla, járási Csemadok titkár. A komáromi Skoda hajógyár üzemi klubjának első lépései Dolgozóink egyre növekvö kultúr, igényei jól megszervezett kultúrmunkát követelnek. A komáromi Škoda hajógyár üzemi klubjának szervezői azzal kezdték meg felelősségteljes munkájukat, hogy elsősorban is megvetik az alapját a klub keretében működő külSnböző szak csoportoknak. A szakcsoportok munkájának támogatására máris elöirá. nyoztak számos értékes előadást. Elsősorban írói estéket rendeznek magyar és szlovák nyelven. Az egyik estén Egri Viktor író irányításával megbeszélik a „Távol Moszkvától" című Azsájev regényt, míg a szlovák írói estén Milán Lajcsiák nagy szlovák költő tart előadást. A Nyitrán megtartandó filmfesztiválon szervezetten és minél na gyobb számban vesznek részt az üzem dolgozói. A bemutatásra kerülő és a nemzetközi filmfesztiválon is nagy sikert aratott „Déryné" című magyar fűmen kívül az üzemi klub kultúrgárdája a Csemadok helyi csoport kultúrbrigádjával karöltve 25—30 perces műsorral járul hozzá a fesztivál műsorához. Az üzemi klub vezetői megszervezték a csehszlovák artista szövetség tagjainak fellépését is, míg a gusztus 16-án a magyarországi békéscsabai kuitúrbiigádot látják vendégül. Ezen a kultúrestén bemu. tatják a környék magyar és szlovák lakosságának népdalait és népi táncait. A békéscsabai kultúi'társak vendégjátékát a komáromi kultúrmunkások viszonozni fogják. Nem feledkeznek meg az üzemi klub szervezői a könyvtár kiegészítéséről és gazdagításáról sem. Kiépítik az üzemi klub sajtószolgálatát és megszervezik, hogy az üzemi rádiót ezentúl necsak hivatalos és személyes üzenetek közvetítésére használják, hanem kultúrpropaganda céljaira is. Ugyancsak a dolgo. zók lelki felüdülését szándékoznak szolgálni a tervbevett kirándulásokkal, közös halvacsorákkal, stb. Az üzemi klub vezetőségének íer. vei tehát igen szépek és úgy látszik, hogy a kezdeti nehézségeket szilárd kitartással leküzdik. Reméljük, hogy az üzemi klub élete valóban tartalmas lesz és példát mutat más üzemek dolgozóinak is. Mindenesetre szükséges lenne a klub élére egy központi irányitó és szervező vezetőt állítani, aki erélyesen intézné a klub sorsát. Ma Komárom nagyméretű szocialista építkezések színhelye, ezért minél szélesebb körben, be kell kapcsolni a dolgozókat a kultúrális életbe is, hogy az életszínvonal emelkedésével lépést tartson kultúrális életük színvonalának emelkedése is. Gyumbier László, Komárom,