Uj Szó, 1952. július (5. évfolyam, 154-180.szám)

1952-07-27 / 177. szám, vasárnap

1952 július 27. UJSZ0 / 5 Ameuka Hangja Vastag Mihály kulák zsörtölődve törölgette a szemeit, amikor hajnalban felébresztették a mezőre tartó pöfögő traktorok. „Csapna belétek a ménkű" — mormogta, aztán a másik oldalára fordult, s megpróbált aludni. De bizony az alvásból nem lett semmi. A traktorok zakatoló muzsikája, a munkába siető szövetkezetbeliek vidám beszélgetése, dalolása nem tudták álomba ringatni a kulákot. Bosszankodva káromkodott, csaknem olyan „ájtatos arccal", mint ahogyan vasárna ponkint beül a templomba a „módos gazdák" padjába. Hogyisne káromkodott volna, hiszen még alig volt három óra, őkelme pedig még éjfélkor is a rádió mellett gubbasztott és halgatta a szebbnél-szebb Ígéretekben bővelkedő, „gyönyörűségesen igaz" nyugati híreket. Amikor már a szempillái is összetapadtak az álmosságtól, kikapcsolta a rádiót és a rövidesen várható világfordulás boldog tudatában bújt az ágyába. Mielőtt elaludt volna, odaszólt még a feleségének: „Mongyon mindentí amit akar, hanem hát ezek azér mindég megmongyák az igazat. Híjába no, Amerika hangja, az csak Amerika hangja " A háború óta faluja óriási változásokon ment át. Megalakult a földműves szövetkezet, végre emberhez méltó életet kezdtek élni a szövetkezetbe tömörült kis- és középparasztok. Soha nem látott, csodás gépek végezték el a legnehezebb munkákat. Aztán, mint egy jobb élet hírnöke, megjött a világosság is: bekajpcsolták a falut a villanyhálózatba. Üj kultúrház épült és korcsma helyett ott szórakozott a fiatalság csak úgy, mint az öregek. Lassan, de biztosan eltűnt a nyomor, az éhség, a munkanélküliség. A falut a szövetkezetbeliek lelkes életöröme, megelégedése, az emberek felszabadult kacagása és jókedve töltötte be. De Vastag Mihály mindebből nem látott semmit. Ö egy külön világban élt, melyet az amerikai hírek teremtettek körülötte. Vakon hitte Amerika hangjának minden szavát, rendületlenül bízott a „régi jő világ" feltámadásában, amikor még ült a bírói székben és az egész falu úgy táncolt, ahogy Vastag uram fütyült. Amikor Vastag Mihály „értesüléseit" továbbadta és pontos határidőt mondott az amerikaiak bejövetelét illetően, vagy amikor habzó szájjal és vérbenforgó szemekkel úszított a szövetkezet ellen, az emberek egy kézlegyintéssel elintézték. Most, amikor a szövetkezetbeliek munkába indulása felverte őt álmából, Vastag Mi hálj' visszagondolt a falu dolgozó parasztjainak öntudatos viselkedésére és felfedezte magában a gyűlölet mellett az irigység érzését is. Irigyelte ezeket a megelégedett embereket, akik biztosak a dolgukban és lelkesen építenek egy új világot, fittyet hányva a kulákok eredménytelen úszításának. Az ablakon át beszűrődő hangok közül most kivált egy üde, csilingelő leánykacaj. A kulák eltorzult arccal hallgatta, majd gyűlölettől szikrázó szemrfiel mormogta: „Jó kedvetek van, persze, no de az nevet a legjobban, aki utoljára nevet. Hogy csapna belétek a ..." Szitkozódva lemászott az ágyról. Odament az ablakhoz, kinézett az útra, amelyen sűrű porfelhő kavargott a tovaszáguldó traktorok után. — Ma végeznek az aratással, a nyavalyások. Nélkülem is tudnak boldogulni. Valamikor az én cséplőgépem is jó volt nekik, most meg, amióta szövetkezet van, más meg se felel, csak az az átkozott ördögmasina, a kombájn, vagy mi a fenének hívják — tűnődött magában a kulák. De nem baj, jön még a kutyára dér — szőtte tovább gondolatait. Majd még jó lenne nektek az én cséplőgépem is. Amerika hangja megmondta, hogy úgy sem marad ez sokáig így. Hogy is maradhatna — fejezte be korareggeli elmélkedését Vastag Mihály. S hogy goňdolatai megint kedvenc rádióállomására terelődtek, újra kedve kerekedett a rádióhallgatáshoz. Bekapcsolta a TÓTH TIBOR: rádiót. — Nézzük csak meg, hátha üyenkor is sikerül egy-két jó hírt fognom. A rádió recsegett, sípolt, ropogott, de semmi értelmes egyéb hangot nem adott ki. A kulák izgatottan csavargatta a rádió gombjait, jobbra-balra, de a recsegésen, ropogáson kívül egy árva hangot sem sikerült előcsalnia. Érdekes — töprengett magában/ Elromlott volna? Aligha. Hiszen éjfélkor még milyen remekül szólt. Biztosan sehol sincs még műsor ilyen korán reggel. Egy ideig még keresgélt az állomások skáiájün, de mivel minden igyekezete hiábavalónak bizonyult, kikapcsolta a rádiót. — Majd fogsz te még kiabálni is, — mormogta az orra alatt — ha majd eljön a hírI adás ideje. Felöltözött és kiment, hogy köj rülnézzen a házatáján. Bosszantot; ta a gondolat, hogy elromlott talán a rádiója, egyetlen igazi barátja, amely nagy bánatában mind

!g megI vigasztalta és új reményt ébresz! tett benne, hogy rövidesen úira az ; ö parancsára ugrál az a „sok koszos senki, akiknek azelőtt egy rongyos gatyájuk se vót, most meg | bezzeg pöffeszkednek a szövetkeI zetben." Egy óra eltelte után ismét beka.pcsoIta a rádiót, de az még min! dig nem szólt. Később félóaánként | járt be a szobába, hogy újra meg I újra próbálkozzék, de minden kísér; lete eredménytelenül maradt. DélI felé aztán elvesztette a türelmét és j dühösen ordítozni kezdett. Mindenkit kizavart a házból, felgyűrte az inge újját és nekilátott a csökönyös rádió „megjavításának". Jó másfél órai töprengés és esetlen motozás után kénytelen volt beismerni, hogy annyit sem ért hozzá, mint hajdú a harangöntéshez. — Beviszem a városba, nincs más segítség — határozta el nagy mérgesen. — Csak hát mi lesz, ha ott tartják akár egy hónapig is. Hisz még egy hetet sem bírok ki nélküle — töprengett tovább. — No meg aztán majd valami jó borsos árat kérnek, a javításért, s a mai időkben a magamfajta szegény ember nem igen dobálózhat a pénzzel. Vastag Mihály elmosolyodott. Egyrészt azért, mert maga is nevetségesnek találta, hogy gondolatban szegény embernek nevezte magát, másrészt pedig azért, mert hirtelen eszébe jutott egy olcsóbb megoldás. — No lám, hogy ez nem jutott hamarább eszembe, — kiáltott fel hangosan, vigyorgó képpel. * Éppen előző nap érkezett haza nyári szabadságra Demeter Jóska, , aki már két éve ipari tanuló a vái rosban, s azóta a faluban úgy isj merték, mint ügyes villanyszerelőt. Jóskát akkor fogta el a vágy, hogy villanyszerelő lehessen, amikor a falujukba bevezették a villanyt, és ö segédkezve a szerelőknek, csodálkozva bámulta azok ügyességét. Amikor aztán kigyúltak a fények a kis házakban és az utcai villanyoszlopokon, Jóskában ellenállhatatlanul felébredt a vágy kitanulni ezt a azép mesterséget, hogy majd egyszer ö is azok közt lehessen, akik elviszik a fényt a legkisebb faluba is. Amikor apjával közölte, hogy villanyszerelő szeretne lenni, az apa, idősebb Demeter József egy kicsit gondolkozott, aztán beleegyezett fia elhatározásába — Én még nem mehettem vóna ipart tanulni, mert az én időmben még az egész családnak azon a darabka fődön köllött kínlódni, — mondta komolyan a fiának. — Akkor még nem vót szö vetkezet.' Most meg, látod, te mehetsz mesterséget tanulni. Nem vagyunk magunkra utalva, segít az egész szövetkezet. Megleszünk a te segítséged nélkül. Menj fiam, ha kedved van, csak tanulj. És Jóska ment. Csakhamar a legjobbak közt emlegették Demeter Jóskát az ipariskolában. Ez a Jóska jutott most eszébe Vastag Mihálynak. Egész jó kedve kerekedett, amikor arra gondolt, hogy Jóska megjavítja a rádióját. Késő este bekopogott a Demeterék ablakán. Nem ment be a házba, mert az öreg Demeterrel nem egy éles eszmecseréje volt, s Demeter mindig inkább hitt a szövetkezetnek, mint Vastag Mihálynak. De a kuláknak ezúttal szerencséje volt. Csak Jóskát találta otthon, az öregDemeter még a többi szövetkezetbeliekkei együtt kint aratott a mezőn. Amikor Vastag Mihály előadta a kívánságát, Jóska nem tudta, mit válaszoljon. Ismerte jól a kulákot, azt is tudta, miféle rádióhallgatás folyik Vastagéknál. Elutasító választ mégsem akart adni, ezért, ezt mondta: „Reggel majd benézek magukhoz, ha nem jön közbe valami." „De aztán el ne felejtsd hallod-e!" — kiáltotta még vissza a kulák, s megindult hazafelé. Az utcán már kigyúltak a villanyfények. A távolból vidám nótaszót hozott a szellő. Az aratók voltak hazatérőben a mezőről. Daluk most a szokottnál is vidámabban csengett. Nagy nap volt ez a mai. Befejezték az aratást né<~y nappal előbb, mint ahogy tervezték. Vastag Mihály szaporázni kezdte e. lépést, nem akart összetalálkozni a jókedvű szöv tkezetbeliekkel. Jóskát a nótaszó kicsalta az utcára. Épp akkor ért a házuk elé a csapat. Valaki kivált belőle. Az apja volt. Jóska hangosan odaköszönt az apjának, de nem ment vele a házba. Várt valakit. A traktor két lámpása messziről bevilágította az utat. Jóska hunyorgatta elvakuló szemeit, de mégis felismerte a tr.tktoristát. — Bözsi — kiáltotta túlharsogva a traktordübörgését, mire megcsikordult a traktor fékje és Bözsi leugrott az ülésről. — Jóska, no nézd csak, nem is tudtam, hogy te már itthon vagy — szólalt meg vidáman, miközben szemébehulló szőke hajfürtjeit igyekezett kis pi^os kendője alá gyömöszölni. Jóska meglepetten, jóleső érzéssel nézegette Bözsit. Amióta traktorista, még szebb, mint volt — gondolta, de szóhoz í alig tudott jutni. Bözsi azonban fürgén egyre beszélt, lelkesen magyarázta Jóskának, hogy nekik, traktoristáknak nem kis részük volt abban, hogy az aratást négy nappal a tervezett idő előtt befejezték. Jóskának közben szintén akadt mondanivalója és így beszélgetésük kissé elhúzódott. Búcsúzáskor még Bözsinek eszébe jutott valami: „Majd elfelejtem, látod, pedig ez egy érdekes újság. Tegnapelőtt éjjel meglesték, hogy hová tűnik a Vastag Mihály új gabonája. Kint a borpincéje mögött van neki egy betónozott verme, oda hordta az új termés nagy részét. Haza világos nappal alig néhány zsákkal vitt csak és panaszkodik fűnek-fának, hogy nagyon rossz az idei termés, nem is tudja, hogyan teljesiti majd a be adást. Hát látod, igy akarná ez a gazember szabotálni a beadási kötelezettséget. No, de most már igazán sietek. Álmodj szépeket, Jóska!" Bözsi eldübörgött a traktorán. Jóska sokáig komolyan, elgondolkozva nézett utána. Aztán elmosolyodott. Ha sikerül a dolog, hát holnap melege lesz a kuláknak — zárta le a fejében kavargó gondolatok árját. Jókedvűen besietett a házba. -f Másnap este hét órakor Vastag Mihály hazaérkezett a városból, khoyá még reggel ment be autóbuszon, hogy a járási hivatalban is elpanaszolja, micsoda gyönge az idei termése. Otthon Jóskát találta, aki egész délután a kulák rádiójával foglalatoskodott. „Jó, hogy jön már, Vastag úr, épp menni készülök, így legalább kipróbáljuk a rádiót, — szólt Jóska. Bekapcsolta a rádiót, valamit igazított még rajta, egyszercsak megszólalt Vastag Mihály kedvenc állomása: .Itt New York! Amerika hangja! Kedves hallgatóink! Adásunk bevezető részében beszámolunk a csehszlovákiai aratásokról. Az idei aratást Csehszlovákiában a földműves szövetkezetek megszilárdításával kapcsolták egybe. Az öntudatos parasztok azonban derekasan ellenállnak és szabotálják mind a szövetkezetek munkáját, mind a beszolgáltatást. Ezek közé az öntudatosan ellenálló parasztok közé tartozik A HUKO üzemi klubjának életéről A keletszlovákiai épülő Kohjkombinát dolgozóinak munka utáni szórakozásáról az üzemi klub gondoskodik. A napokban a feldíszített kultúrotthonban megválasztották az üzemi klub új vezetőségét. Kniak elvtárs először ismertette az üzemi klub hivatását és ennek során pár. huzamot vont a mi dolgozóink felszabadult ég egyre színvonalasabb kultúrélete, valamint a nyugati úgynevezett kultúra között. Rámutatott arra. hogy a nyugatiak a tudományt és annak vívmányait a pusztítás és a háború szolgálatába állították. Chovancsik elvtárs. az üzemi klub eddigi vezetője beszámolt a klub működéséről a megalakulástól kezdve, ég ismételten felhívta a dolgozók figyelmét a klubban rendelkezésükre álló sokoldalú szórakozási és művelődési lehetőségre, A HUKO üzemi klubjának jól felszerelt könyvtára van, ahol a dolgozók saját anyanyelvükön írt könyveket találhatnak mind a szakirodalom, mind a szépirodalom terén. Ugyancsak rendelkezésükre állnak a különböző újságok, folyóiratok, to. vábbá domino, ping-pong, sakk stb. Az üzemi hangszórót gazdag hanglemez raktár látja el műsorral, míg az előadóteremben már számos értékes előadást hallgathattak meg a kohókombinát építői. Az üzemi klub vezetősége időnként táncestéket is rendez, míg mozielöadások rendszerint hetenként háromszor-négyszer vannak. Chcvanísik elvtárs egy örömhírt közölt a HUKO építőivel, mégpedig a kultúrház kibővítésének tervét és az c-zzei kacsolatos munkálatok megindulását. Sor került aztán az új elnök megválasztására, Malach János volt kirakodó munkás lett a klub új elnöke. A gyűlés ünnepélyességét a brnoi „Öröm" együttes, valamint a kohókombináton dolgozó brigádmunkások kultúrcsoportjainak műsora emelték. Balogh Kálmán, HUKO. Nyugdíjba ment a dob A sókszelőcei Egységes Földműves Szövetkezet a vágsellyei járás legjobb szövetkezetei közé tartozik. Az aratási munkálatokat és a tarlóhántást elvégezték idejében és példásan, de meg is van igyekezetük jutalma. A község hangszórót kapott, amelynek vidám harsogását már messziről hallhatjuk. Hol aj} munkásokat köszönti zeneszóval és énekszámokkal, hol a község időszerű eseményeit közli. El is búcsúztatták hát a kisbírót eddigi segítőtársa, a dob pergetésétöl, amelynek helyét felváltotta a vidám, zajos hangszóró. Még egy újabb kedvező változás történt a községben. A Csemadok helyi csoportja is felébredt tétlenségéből ég az idei békearatás jelentőségétől áthatva kultúrműsort rende zett az aratók tiszteletére. Előadták Egrí Viktor „Ne

m olvasok" című egyfelvonásos jelenetét, ezenkívül néhány szavalatot, villámtréfát és hangulatos arató-dalokat. A szín darabot Szalai Zsuzsa tanította be, Nem csekély áldozatba került a kultúrműsornak a legsürgősebb munkák idején válj betanulása. A szereplők nagy része, mint az EFSz tagja, kora reggeltől késő estig kint dolgozott a tarlón. Perina József elvtárs lelkesedve válaszolt arra a kérdésre, hogy mi készteti olyan buzgó szereptanulásra. — Megmutatjuk — mondta — hogy a mi Csemadokunk ezentúl működni fog. Vége a meg. alakulásunk óta uralkodó tétlenségnek és egykedvüségnek. Supena Ilonka, Skabláné, Mandákné, Réső Zsofka, Pinkáné is nagyban fogadkoznak, hogy felvirágoztatják a helyi csoport munkáját és ezentúl a szövetkezeti fejlődéssel lépést tartva, ők is hozzá fognak járulni a fal*

1 szocializálásához. A helybeli CsISz- és Csemadok.ta. gok közösen akarnak ezentúl har. colni a világbékéért és a szocializmus mielőbbi felépítéséért. Búkor József, Csemadok járási titkár. Ipolyság. A Bolgár Tudományos Akadémia ülésezett N. J. Vapcarov költő tiszteletére A Bolgár Tudományos Akadémia Nikola Jonkov Vapcarov (1909—42) a fasisztáktól meggyikolt kiváló bolgár forradalmi költő emlékezete tiszteletére ülésezett. Az ülésen résztvettek a legkiválóbb közéleti személyiségek és államférfiak, tudósok, írók, valamint a bolgár főváros dolgozói é

s számos külföldi vendég. Az ünnepi ülést Todor Pavlov, a Bolgár Tudományos Akadémia, elnöke nyitotta meg, aki méltatta Vapcarov költő-forradalmár érdemeit, aki Bulgária nemzeti hőse lett. Az ülésen felszólalt Václav Pekárek a csehszlovák írószövetség főtitkára is, aki beszámolt N. J. Vapearov. nak a tiszteletére Prágában. Brnóban ég Bratislavában rendezett ünnepségekről, valamint költeményeinek készülő cseh fordításáról. Az ünnepi ülésen üdvözlő beszédeket mondtak még a kínai és a magyar népköztársaság, valamint Finnország és más országok képviselői. Rövid kultúrhírek A demokratikus ifjúság nemzetközi olimpiai táborában fellépett a Szovjetunió népi táncainak állami együttese Igor Mojszejev művész vezetésével. A hangversenynek óriási sikere volt, több mint kétezer látogató nézte végig. • A karlove vary-i VII. nemzetközi filmfesztivál küldöttei üdvözlő levelet küldtek André Sülnek, a L'Humanité főszerkesztőjének, amelyben kifejezik szabadulása felett érzett örömüket. A levelet aláírták a VII. nemzetközi filmfesztivál összes külföldi és hazai küldöttei. • A lengyel köztársaság kormány elnöksége az államdíjak elosztását intéző bizottság javaslatára úgy határozott, hogy a legközelebbi díja. kat a tudomány, a technikai fejlődés, az irodalom és a művészet terén elért sikerekért osztja ki az 1952 évre. Az államdíjak kiosztása a lengyel kormánynak a népi Lengyelország nemzeti kultúrájának minden téren való fejlődéséről -/aló gondoskodását tanúsítja. Vastag Mihály is, aki az új termés javarészét a borpincéje mögötti betónvermekben rejtette el és így szabotálja a közellátást." Vastag Mihály csak állt kővé dermedve. Nem akart hinni a füleinek, amikor a nevét hallotta, majd felordított és elfehéredve zuhant az ágyára, hogy a titkát a világba kiabálják. Jóska kikapcsolta a rádiót. «Az orditásra Vastagné is előkerült, beszaladt Julcsa is, a kulák lánya. Jóska kiosont. Az udvaron csatlakozott hozzá Laci, a barátja, aki kezében egy ezüstösen csillogó kis mikrofont és egy gyűrött papírlapot szorongatva izgatottan kérdezte: „No mi van, Jóska, sikerült? Lehetett jól hallani?" — Minden rendben, — szólt mosolyogva Jóska. Ennek is elmegy a kedve egy időre Amerika hangjától." Lacinak nagyon tetszett a dolog, hogy egy ilyen hasznos csínyben Jóska segítőtársa lehetett, de azért nem volt tisztában mindennel. „Te Jóska, — szólalt meg habozva — azért nem értem egészen a dolgot. Hogyan hallgathattátok ti azt a rádióból, amit én ott a padláson beolvastam a mikrofonba?" Jóska a szakember fölényével válaszolt: „No hallod, ez csak igazán egyszerű. Kikapcsoltam a hullámhosszakat, átkapcsoltam a gramofonra és a gramofon helyett a te mikrofonodat kapcsoltam össze a rádió hangszórójával. A mikrofonnal összekötött drótot a padlásról az ablakon át behúztam a szobába." Mikor két nappal ezután a szövetkezet traktorain Vastag Mihály eltitkolt gabonáját elszállították a városba, az utolsó traktorra megfelelő kísérettel a kulákot is felültet, ték. A községháza előtt a látványosságra összeverődött néhány ember közül valaki megszólalt: De azért a Demeter Jóska ügyes fiú. Ö még azt is megcsinálta, hogy Amerika hangja egyszer kivételesen igazat mondott." t