Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)

1952-06-12 / 138. szám, csütörtök

1952 június 12 U J SZO 7 A munkásosztály pártjának erősítése biztosítja a szocializmus győzelmét Romániában (Folytatás a 6. oldalról) gát és az egész pártot harcra moz­gósítja az opportunizmus iránt meg­mutatkozó békülékenység ellen. Az RMP központi bizottságának május 26—27-én lefolyt teljes ülése nem tartotta kielégítőnek Teohari Georgescu elvtárs önkritikáját és egyhangúan úgy döntött, hogy elmoz­dítja a politikai bizottságban, a szer­vezőbizottságban, a központi bizott­ság titkárságában viselt tisztségétől és alacsonyabb beosztásba helyezi. A központi bizottság plénuma szigorúan megbírálta Ana Pauker elvtársnő hibáit, egyhangú határo. zattal megrovásban részesítette, és nem választotta be a Román Mun­káspárt politikai bizottságába és titkárságába. Ana Pauker elvtársnő a kritika hatására elismerte egyes hibáit és a teljes ülés előtt ígéretet tett, hogy harcolni fog a párt irányvonalának és határozatainak megvalósítá­sáért. IV. A központi bizottság márciusi és májusi (1952) teljes üléseinek ha­tározatai a Román Munkáspárt erejét és szilárdságát bizonyítják. Ezek a határozatok azt mutatják, hogy a párt szilárd egységét és fegyelmet nem a nézeteltérések el­kendőzése, hanem feltárásuk és megszüntetésük, a párt egységét veszélyeztető elhajlások és békülé­kenység elleni könyörtelen harc biztosítja. a bolsevik vasfegyelem, amely a pártépítés alapja, egyforma mértékben minden egyes párttagra kötelező, azokat a vezetőket is bele­értve, akiknek „múltbeli érdemeik vannak", s akik „előkelőségek"-ké válván, nem tartják kötelességük­nek, hogy a párt határozatait vég­rehajtsák. A kritika és az önkritika bátor kifejlesztése a párt erejét bizo­nyítja, nem pedig gyöngeségét. „A párt legyőzhetetlen — tanítja Sztálin elvtárs —, ha nem fél a kritikától és az önkritikától, ha nem keni el a munkában előforduló hibákat és fogyatékosságokat, ha kádereit a pártmunka hibáin ta­nítja és neveli, ha idejében képes kijavítani hibáit." A jobboldali elhajlás feltárása és széthúzása pártunkban, súlyos csa­pás a belső és külső ellenségre, azt jelenti, hogy hatalmas akadály tű­nik el az ország gazdasági felvi­rágoztatásának, a dolgozók anyagi és kultúrális életszínvonala to­vábbi emelésének útjából. A Bolsevik Párt tapasztalata ar­ra tanít bennünket: nem szabad megengedni, hogy a pártban, amely a munkásosztály élcsapata, harcos vezérkara, helyet kapjanak a kis­hitűek, az opportunisták, a behó­dolok és árulók. Nem vívhatunk élet-halálharcot osztályellenségeink­kel, ha sorainkban opportunisták, behódolók vagy árulók vannak. A győzelem kivívásához nélkülözhe­tetlen, hogy a munkásosztály pártja mindenekelőtt megtisztuljon min­denfajta opportunistától. A párt önmagát erősíti azzal, hogy meg­tisztítja sorait az opportunistáktól. Az egész párt mozgósítása az opportunizmus és az opportunizmus iránti békülékenység ellen, hozzá­járul valamennyi pártszervezet, ál­lami szerv és tömegszervezet mun­kája színvonalának emeléséhez. Ez azt eredményezi, hogy méginkább megerősödik a párt akarat- és ak­cióegysége, hogy megnövekedik a párttagok felelősségérzete és oda­adása a hazánkban folyó szocialista építés nagy ügye iránt. Minden bizonnyal elmondhatjuk, hogy a párt tekintélye a néptöme­gek előtt még jobban megnöveke­dett, mert a nép látja, hogy a párt a dolgozók érdekeit helyezi min­denek elébe, s hogy a párt ingado­zás nélkül erélyesen eljár azokkal szemben, akik ártanak a nép érde­keinek, függetlenül attól, hogy az illetők milyen tisztséget töltenek be a pártban vagy az állami szer­vekben. Az opportunizmus és az opportu­nizmus iránti békülékenység ellen vívott harc elválaszthatatlanul ösz­szefügg azzal a harccal, amelyet a párt sorainak megszilárdításáért, a kommunisták jobb politikai és el­méleti felkészültségéért, a párt­munka bolsevik módszereinek meg­honosításáért, a párt szervezeti sza­bályzatban foglalt elvek szigorú megtartásáért folytatunk. Harcol­nunk kell és harcolni is fogunk azért, hogy a párt életét egyre mé­lyebben áthassa a demokrácia s ily­módon minden párttag még tevéke­nyebben küzdjön a párt marxista­leninista irányvonalának érvényre­juttatásáért. A párt a legszigorúb­ban elítéli a kritika bárminemű el­nyomását. A vezető pártszerveknek rendszeresen ellenörizniök kell a határozatok végrehajtását és bekell számolniok az őket megválasztó párttagok előtt. Ezeket a beszámo­lókat a bolsevik kritika és önkritika jegyében kell megvitatni. A párt­szervezeteknek és az összes párt­tagoknak kötelességeik, hogy állan­dóan erősítsék kapcsolatukat a tö­megekkel, mert ez a párt legyözhe­tetlenségének záloga. A pártmunka gyakorlati felada­tainak sikeres megoldása lehetetlen a marxista-leninista elmélet kitartó és szorgalmas tanulmányozása nél­kül. A szocialista építőmunka gazdasági és politikai kérdéseinek átfogó ismerete biztosítja a pártta­gok helyes tájékozódását minden­napi munkájukban és lehetővé te­szi, hogy elkerüljenek bárminemű hibát és elhajlást. A központi bizottság megköveteli, hogy a párt különös figyelemmel kísérje az új, fejlődő kádereket, s hogy a magasfokú osztályöntudat, a proletárnemzetköziség iránti hű­ség szellemben nevelje őket, olyan szellemben, amely bolsevik engesz­telhetetlenséggel fordul szembe a marxista-leninista elvektől való mindennemű elhajlással. így való­síthatjuk majd meg „a proletár­osztálypolitikát..., a szocializmus épí tésének megingathatatan politiká­ját; amely a kapitalizmus elleni szüntelen támadáson alapszik". (Ghearghius-D ej.) Nemrég újból megindult pártunk­ban a tagfelvétel. Az élenjáró mun­kásokat és parasztokat — a szövet­kezeti gazdaságok legjobb tagjait, a néphadsereg kiváló katonáit és tisztjeit, az értelmiség legjobbjait, a Dolgozó Ifjúság Szövetségének legjobb tagjait az a törekvés hat­ja át, hogy belépjenek a román munkásosztály élcsapatának sorá­ba, hogy így egyre jobban dolgoz­hassanak a béke és szocializmus javára. A pártba való egyéni felvé­tel lenini-sztálini elveinek szem előtt tartása, a párt helyes szociális ösz­szetételének biztosítása azt fogja eredményezni, hogy a párt a jövő­ben méginkább megerősödik. Mindaz, ami hazánkat erősíti, egyben a béketábort is erősíti, s ugyanakkor gyöngíti az imperialis­ták táborát. Nem feledkezhetünk meg róla és nem is szabad elfelej­tenünk, hogy az amerikai-angol im­perialisták és jobboldali szocialista meg titóista lakájaik agresszív ter­veiknek egyik legnagyobb akadá­lyát, a kommunista és munkáspár­tokban látják, hogy az imperialis­ták és szekértolóik megpróbálnak ki­használni bármily elhajlást, amely gyöngítheti a párt egységét és harcképességét. A jobboldali el­hajlás szétzúzása ezért népünk bé­keharcának nagy sikerét is jelenti. Pártunk, szorosan tömörülve Gheorghiu-Dej elvtárs vezette köz­ponti bizottsága köré, állandóan tanul a Szovjetunió nagy kommu­nista pártjától és a világ dolgozói­nak szeretett vezérétől — Sztálin elvtárstól; szüntelenül erősíti egy­ségét, a pártfegyelmet, kapcsolatait a tömegekkel, s a jövőben is fá­radhatatlanul harcolni fog a népi demokratikus állam további meg­erősödésért, azért, hogy a szocia­lizmus hazánkban való felépítésé­nek nagy ügyében méltó módon be­töltse szervező és vezető szerépét. PÁRTELET. A Pártoktatási Év évzáró értékeléséhez Dicső Csehszlovákiai Kommunista Pártunk Marx, Engels, Lenin és Sztálin legyőzhetetlen tanításai sze­rint igazodva, Gottwald elvtárs veze­tése alatt nagy sikereket ért el a szocializmus felépítésében. Az imperialista ragadozók és szol­gáik áskálódása ellenére napról nap­ra erősebb és gyönyörűbb hazánk fel­tartjzhatatlanul halad előre a szocia­lizmus felé. Mi a forrása a Kommunista Párt és az egész dolgozó nép nagy sikeré­nek ? A marxizmus-leninizmus le­győzhetetlen eszméi, amelyek erőt és elszántságot, áldozatkészséget és lelkesedést adnak és lehetővé teszik számunkra, hogy legyőzzünk előreve­zető útunkban minden akadályt és nehézséget. Az 1951—1952 pártoktatási év eredményei azt mutatják, hogy a kommunisták és a pártonkívüliek mind nagyobb mértékben sajátítják el a marxizmus-leninizmus alapjait, főleg tanítónknak, a Szovjet Kommu­nista (bolsevik) Pártnak tapaszta­latait. Pártunk Gottwald elvtárs ve­zetésével az SzK(b)P gazdag tapasz­talataiból tanulva kiküszöböli azokat a károkat, amelyeket az áruló Slán­skynak és társainak bandája okozott a Párt nevelése terén. Ezek a kárte­vők szándékosan fékezték az ideoló­giai munka fejlődését a Pártban, tud­ván azt, mily legyőzhetetlen akadályt jelent kártevő szándékaik megvalósí­tásában a párttagok öntudatossága, a Párt eszmei egysége. Ezekben a napokban a pártszer­vezetek értékelni fogják a pártokta­tási év lefolyását, foglalkozni fognak azzal, hogy meddig kell emelni a pártpropaganda színvonalát, amely egészben véve még nem kielégítő. Mitől függ elsősorban a pártpro­paganda színvonalának emelése, hogy hathatósabb, eszmeibb, élénkebb, har­ciasabb legyen, ihogy odaadó és lel­kes haroosait nevelje a békének és a szocializmusnak? Ez a megválasztott szervek gondos­kodásától, segítségétől és ellenőrzé­sétől függ, amelyeknek az összes pártfunkcionáriusok, tagok és jelöl­tek ideológiai színvonala emelésében elsőrendű feladatokat kell íáitniok. Továbbá attól függ, hogyan fegyve­rezzük fel a propagandistákat meg­tisztelő és felelősségteljes munkájuk­ra, hogyan segítjük őket konkrétan, hogyan gondoskodunk arról, hogy ál­landóan fokozzák minősítésüket, hogy megközelítsék az SzK(b)P pro­pagandistáinak példáját. A propa­gandista funkciójával való megbíza­tás minden kommunista számára nagy kitüntetés és felelősségteljes feladat, mert a propagandistákra a Párt legdrágább ügyét — a tagság és a pártonkívüliek nevelését bízza. Mindezt figyelembe kell venni. Ezekből a szempontokból kell a vég­ső kiértékeléseket végezni a pártok­tatási évről, főleg a júniusi taggyűlé­seken az alapszervezetekben, ahol megtárgyalják a bizottság egész je­lentését az 1951—52 -es pártoktatási év eredményeiről. A pártoktatás értékelésének nagy gyöngéje volt a megelőző években az, hogy a pártoktatást főként formáli­san értékelték anélkül, hogy a fogya­tékosságok okainak mélyére hatoltak volna. A fogyatékosságok oka főleg a választott szerveknek az oktatás színvonaláról való kevéssé hatásos és kevéssé konkrét gondoskodásában rejlett, valamint a propagandisták gyenge ideológiai színvonalában. A CsKP KB a politikai titkárságá­nak az 1952—53-as pártoktatási év­ről szóló határozatában arról van SZÓ: „Hogy megjavítsuk a mar­xista-leninista nevelést a pártokta­tási évben az idei pártoktatási év bezárásával kapcsolatban alaposan értékelni kell a propagandisták és tagok eredményeit és sokkal felelős­ségteljesebben kell javasolni a propa­gandistákat a jövő évre". Erre a nagyon felelősségteljes funkcióra a pártiskolák abszolven­seit, a pártoktatási év legjobb hall­gatóit választjuk ki és javasoljunk olyanokat, akik elsajátították az ön­álló tanulás módszerét. A propagandisták értékelésénél fontos, hogy ne ismétlődjenek meg a mult hibái, amikor gyakran a szemi­náriumok tanítóinak és vezetőinek jóváhagyását tömegesen, jótulaj­donságaik és képességeik alapos ismerete nélkül végezték. Csak így történhetett meg, hogy egyes ese­tekben a propagandista funkciókba olyan emberek kerültek, akiknek megalkuvó állásfoglalásuk van a fa­lusi gazdagokhoz, a régi gondolko­dás móddal terhelt emberek, akik maguk támogattak mindenféle nefn pártszerü jelenséget, vagy legalább is közömbösek voltak irántunk, vala­mint a burzsoá nacionalizmus és a kozmopolitizmus álcázott megnyilvá­nulásai iránt. Kevéssé fejlett elvtársakat nem fo­gunk propagandistáknak javasolni, mert ezzel a páirtoktatág ügyének csak ártanánk. Sokkal nagyobb mér­tékben kell megbízni a propagandista megtisztelő funkciójával a Párt iránt odaadó, harcokban edzett munkáská­dereket, és a munkásosztállyal ÖSZ­szeforrott, új értelmiség tagjait, aki­ket kiképezünk és ha gondoskodni fogunk róluk, biztosítani fogják azt, hogy tanításunk helyesen magyaráz­va pártunk még hatásosabb fegyveré­vé válik. Pártoktatóul kiválasztunk olyan bevált funkcionáriusokat, politikailag é s elméletileg fejlett és a Párt iránt odaadó elvtársakat, akiknek a pro­pagandista munkáihoz megvannak az előfeltételeik és ezt a munkát eddig más funkoióik nagy száma miatt nem tudták végezni. Az ilyen elvtár­sakat fel kell menteni néhány más funkciójuk alól, hogy a marxizmus­leninizmus oktatói munkáját telje­sen és felelősségteljesen végezhessék A harmadik pártoktatási év ered­ményeinek értékelésénél látjuk, hogy ha a pártoktatás magas eszmei szín­vonalon mozog, segíti a kommunistá­kat és a pártonkívülieket munkájuk­ban. Láthatjuk, hogyan növekednek új emberek, akik jobban vannak .fel­készülve a szocializmus felépítése összetett feladatainak véghezvitelére. A pártoktatásnak hála, növekedik a párttagok és a pártonkívüliek esz­mei, politikai és szakszínvonala is. A pártonkívüliek munkájának, főleg a CsíSz-tagok munkájának értékelésé­nél a pártoktatási évben az alapszer­vezetek bizottságai megtárgyalják pártjelöltekként való felvételük kér­dését is. Egyúttal a bizottságok to­vábbi nem párttagokat fognak meg­nyerni, akik érdemesek arra, hogy résztvegyenek az alapfokú tanfolya­mokon és a körökben a jövő év folya­mán. Ugyancsak a pártoktatás nem cse­kély érdeme, hogy megjavult a kom­munisták politikai munkája is az alapszervezetekben, az üzemekben és a falvakon is. A párttagok jobban lépnek fel a gyűléseken, harciasab­ban, biztosabban és hatásosabban győzik meg a dolgozók tömegeit Pár­tunk és kormányunk politikájának helyességéről. Szükséges, hogy a pártszervezetek bizottságai mindezen elvtársaknak lehetővé tegyék hogy ismereteiket a gyakorlati politikai munkában fel­használhassák. Ezeket az elvtársakat, akik sikerrel tanultak és megszerez­ték a marxizmus-leninizmus alapis­mereteit, meg kell bízni konkrét pártfeladatokkal, amelyek megfelel­nek emelkedett eszmei és politikai színvonalulcnak. Jól Itthatnak el pél­dául funkciókat a párt és tömeg­szervezetekben és a nemzeti bizott­ságokban, lehetővé kell tenni szá­mukra, hogy tovább kimélyítsék po­litikai ismereteiket a bentlakásos páirtiskolákban stb. A júniusi taggyűléseken a szerve­zetek egész sorában találkozunk az önkéntesség kérdésével a pártoktatá­si évbe való beosztásnál. Itt meg kell jegyezni, hogy az önkéntesség elvét nem lehet úgy magyarázni, hogy a marxizmus-leninizmus tanulmányozáu sa csupán a párttag jóakaratának ügye: ha akar, résztvesz az oktatá­son, ha nem akar, nem vesz részt. Ez teljesen helytelen nézet volna. Taní­tásaink alapjainak elsajátítása a pálrttag egyik főkötelessége. Az ön­kéntesség elvét úgy kell értelmezni, hogy minden részvevővel megbeszé­lik a pártoktatás formáinak egyikébe való beosztását és hogy minden egyeg részvevő véleményt nyilvánít beosztásáról. Az önkéntesség elvén alapuló döntés fokozza* a fegyelmet is — mind a részvételben, mind a tanulásban — az oktatás összes rész­vevőinél. Hogy a júniusi taggyűlések, ame­lyeken a pártoktatási évet kiértéke­lik, szervezésileg jól legyenek előké­szítve és magas eszmei színvonalon folyjanak, a járási bizottságoknak fokozott támogatást kell nyujtaniok az alapszervezeteknek, főleg aktivis­ták kiküldése által. Az értékelésnek nem szabad a helység politikai és gazdasági helyzetétől elkülönülten lefolynia. Meg kell ítélni azt, hogy az oktatás hogyan segít a politikai •munka megjavításában és az építő feladatok teljesítésében, milyen be­folyása volt a pártmunka és a tö­megpolitikai munka módszerének megjavítására, hogyan hatott pár­tunk akcióképességének és vonzóere­jének növekedésére. A káderbeli kiválasztás, a propa­gandisták előkészítése és szétlhelye­zése egyik legfontosabb feladat a pártoktatási év kiértékelésében, mert elsősorban a propagandisták ma má!r tizezres hadseregének kiválasztásától, színvonalától és elosztásától függ a a jövő pártoktatási év sikere. Vaszilij Kucser bányász A Donyec-medence világhírű bá­nyászhösei közül is kiemelkedik Va­szilij Petrovics Kucser, a huszon­négyesztendős Sztálin-díjas szén­kombájn-vezető. Még csak néhány esztendeje dol­gozik a Donyec-medence Csisztya­kovó bányavárosában, de ez alatt a néhány év alatt is nagyszerű ered­ményeket ért el. A bányásztephni­kum elvégzése mellett kitanulta a villanyszerelést is és ezt a tudását felhasználja a Danbasz kombájn munkájának megszervezésénél. A fiatal kombájnvezető valóság­gal példaképe a szellemi és fizikai munkát összekapcsoló szovjet dol­gozónak. Számos nagyjelentőségű újítást alkalmazott a Donbassz­kombájn munkájánál. Az ö ötlete volt például, hogy a kombájnra két egymásbakapcsolt villamoamotort szerelt és ezzel 57.5 kilowattról 115 kilowattra emelte a kombájn mo­torjának teljesítőképességét. Nem sokkal később a 72 fogas réselőlán­cot 36 fogasra cserélte ki, ezáltal csökkentette a motor terhelését és gyorsította a réselés munkáját. Nem elégedett meg azonban az így elért nagyszerű eredménnyel sem. Kiszámította, milyen előnyök származnak abból, ha a kombájn 25 méteres drótkötelét 50 méteresre cseréli ki. Az eredmény Vaszilij Kucsert igazolta: amig azelőtt a szénkombájn egy munkaszakaszát 4—5 óra alatt végezte el, most ugyanannak a műveletnek az idő­tartamát másfél órára sikerült' csökkentenie. Vaszilij Kucser az elsők között vezette be munkahelyén a ciklikus munkamódszert. Ezzel sikerült jó­val 40 ezer tonna fölé emelnie a kcmbájn havi széntermelését. Az­óta azonban munkamódszerének ja­vításával a termelékenység növelé­sével már elérte a havi 20 ezer ton­nás termelést.

Next

/
Thumbnails
Contents