Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)

1952-06-08 / 135. szám, vasárnap

fiatal szövetkezeti nőtagokat éa tagoltat felelősségteljes funkcióba kell emelni. 3. Az EFSz-ek vezetőségeinek ajánlatos: a) hogy a szövetkezeti tagok oktatását felelősségteljesen tervezzék, az oktatásra a legjobb és legalkalmasabb szövetkezeti tagokat válasszák ki, semmi esetre se feledkezzenek meg a szövetkezet elnökének és többi vezető dolgozójának rendes oktatásáról, hasonlóképpen gondoskodjanak megfelelő számú szövetkezeti tag oktatásáról az állami traktorállomások tanfolyamain; ' b) hogy egészévi költségvetésében a szövetkezet megfelelő összeggel gondoskodjék az oktatás résztvevőinek anyagi biztosításáról, úgy, hogy az oktatás ideje alatt naponta 1/2—

2 munkaegységet jóváír-nekik a szövetkezet lehetőségei szerint. A járási nemzeti bizottságok feladata, hogy az EFSz-eknek segítséget nyújtsanak az oktatás számára alkalmas dolgozók kikeresésében és az EFSz-ek vezetőségét a dolgozók valóban felelősségteljes kiválasztására vezessék és gondoskodjanak arról, hogy ne legyen szükség a vezető káderek gyakori, megfontolatlan cserélgetésére. vin. Az EFSz-eket meg kell tisztítani a falusi gazdagoktól A falusi gazdag nem való a szövetkezetbe. A földműveseknek és az összes falusi dolgozóknak egy pillanatra sem szabad elfeledniök azt, hogy a falusi gazdag megrögzött ellenségük, aki veszélyes már azért is, mert a legnagyobb számmal bíró kapitalista osztály tagja. Kíméletlensége, kapzsisága és kegyetlensége ma épp úgy megnyilvánul, mint -a múltban, mikor a falu korlátlan ura volt, jóllehet ma ezt az igazi arcát álcázni igyekszik. A dolgozó nép és a népi demokratikus rendszer iránti gyűlöletében szövetkezik a külföldi ellenséggel és új háborúra spekulál saját nemzete ellen. A falusi gazdag minden eszközzel ártani igyekszik, szabotál és felforgat, nem retten vissza a hazugságoktól és gyilkosságoktól sem. A falusi gazdag jellemének meghatározására nem a tulajdonában lévő föld nagysága az egyetlen döntő ismertető jel, a falusi gazdag jellemző vonása a kizsákmányolás. Még ma sem szűnik meg a kis- és középparasztok kárára gazdagodni és kizsákmányolni őket. Az is falusi gazdag szokott lenni, akinek kisebb területű földje van, azonban emellett vendéglős, molnár, kereskedő, mészáros, fuvaros,, gazdag szőlőtermelő, zöldségtermelő stb., jóllehet ezt az iparágat magánúton nem űzi. Az állandó munkaerők alkalmazása ma már nem tipikus formája a kizsákmányolásnak. Az új helyzetben a gazdag a kizsákmányolásnak csak módszereit és formáit változtatta meg. Most jobban, mint valaha visszaél a kis- és középparasztok függőségével, akiknek nincs elegendő fogatuk, és kisebb gépük; a fogatok vagy gépek kölcsönzéséért, amelyektől gyakrap a kis- és középparaszt gazdálkodásának eredménye függ, a kisparaszttól vagy annak családjától aránytalanul nagymennyiségű munkát követel. Gyakran ő maga igyekszik szervezni „közös" munkát, hogy így a „szomszédok egymást segítésének" leple alatt olcsó munkaerőhöz jussón. Hogy az EFSz-eket megtisztítsuk a falusi gazdagoktól és azoknak befolyásától, a népi közigazgatás szerveinek (a kerületi nemzeti Bizottságok, járási nemzeti bizottságok, helyi nemzeti bizottságok elnökeinek) feladata és az EFSz-ek vezetőségének ajánlatos, hogy: 15