Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)

1952-06-08 / 135. szám, vasárnap

Kis- és középparasztjaink ma történelmi jelentőségű feladatok előtt állnak: döntő módon fokozni a mezőgazdasági termelést és lényegesen emelni a mezőgazdasági munka termelékenységét. A mezőgazdasági termelés fokozása a közellátásban felmerült nehézségek tartós kiküszöbölésének alapfeltétele és a dolgozók, elsősorban a földművesek életszínvonala állandó emelkedésének a feltétele. A földművesek azonban nem fejleszthetik a termelést és nem dicsérhetik -gazdaságukat, ha továbbra is kitartanak az elmaradt egyéni kisüzemi termelés mellett; a mezőgazdaság tartós fejlődésének egyetlen útja, a szocialista szövetkezeti nagyüzemi termelés — az Egységes Földműves Szövetkezetek útja. Ezen út sikeres megkezdésének minden alapfeltétele hazánkban ma adva van. A földet azok kezébe adtuk, akik rajta dolgoznak; iparunk nagyteljesítményű gépeket ad a mezőgazdaságnak és a népi demokratikus állam sohasem látott segítségben részesíti a mezőgazdaságot. Földműveseinknek leghaladóbb része a falusi gazdagok makacs ellenállása ellenére is a szovjet kolhozisták példája nyomán a CsKP IX. kongresszusa által kitűzött szövetkezeti gazdálkodás útjára lépett. 7669 községben a parasztok egységes földműves szövetkezeteket alapítottak, ezek közül 4476 EFSz áttért a földnek egységes táblán való közös megművelésére és 3059 EFSz a közös gazdálkodásra. A közös vetési eljárással dolgozó EFSz-ek ma a Csehszlovák Köztársaság termőföldjének 19 százalékán gazdálkodnak és emellett 27 százalékban veszik ki részüket a gabona. beszolgáltatásából, mivel az EFSz-ek átlagban magasabb hektárhozamot értek el, mint az egyénileg gazdálkodó parasztok. A szövetkezeti tagok az állam és a munkásosztály segítségére támaszkodva a falvakon új hatalmas értékeket állítottak elő, közös istállókat és más berendezéseket építettek. Ebben az építő törekvésben az azelőtt egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztokból új emberek, újtípusú gazdák nevelődnek fel, akik jobban gazdálkodnak és közös munkával magasabb bevételeket érnek el, mint az egyénileg gazdálkodó parasztok. Ezen jó kezdeti sikerek ellenére a szövetkezetek építésében és megszilárdításában, valamint magasabb típusokra való áttérésükben a hiányosságok egész sora jelentkezik. A szövetkezeti tagok mindjárt kezdettől fogva nem irányították munkájukat következetesen a közös termelés teljes mértékű kifejlesztésére, ami egyedül tudja biztosítani a dolgozók jobb ellátását, a szövetkezet közös vagyonának gyarapodását és a szövetkezeti tagok jólétének emelését. Gyakran azt sem értik meg, hogy a kis-, de főleg a középparaszt megnyerése nélkül nem lehet a falvakon felépíteni a szocializmust; ennek ellenére még gyakran engedékenység tapasztalható a falusi gazdagokkal szemben és elfeledkeznek arról, hogy a szövetkezeteket az ellenük folytatott legélesebb küzdelemben lehet építeni és szilárdítani. 3