Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)

1952-06-08 / 135. szám, vasárnap

BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG LEV OSANYIN: 2 i(jÚ \emms iák h o z Megérted, már, hogy mily sokat jelent E nagy név — ifjú-leninista, Mily széles út jövőd, s a szép jelent Milyen erő lendíti fel magasba! Nézz csak körül, vizsgáld a sorsokat, S a tábortűznél emlékezve mondd: A ma hőse, a dolgos és szabad, Tegnap mind ifjú-leninista volt, E hősöket vihar erősítette Lenin szép harci zászlai alatt, Rég volt pionír — Zója? Hősi tette Számodra is örök eszmény maradt. Tudósok ott és tüzérek emitten, Városépítők, ágyútervezők, Vasakarattal tiszta sziveikben, Mind pionírok voltak ezelőtt. Menj hát, eredj, bátran lépj nyomdokukba, Hazám reménye — ifjú had! Lenin nevét hímezték zászlaidra, S Sztálin vezérli most az ifjakat! K. E A kezdeményezés és leleményesség jelentőségéről A korszerű háború jellegzetes vonása a fegyvernemek együttműködése. A gyalogos közös feladatokat teljesít a páncélossal, tüzérrel, utász, szal és a repülővel. Ez az együttműködés a modem harc törvényszerűségéből faliad és ezért teljesen nélkülözhetetlen. Az egyes fegyver, nemek közös akcióit a parancsnokok szervezik és irányítják, gyakorlati keresztülvitelükben azonban az oroszlánrész közvetlenül a katonáké. Nem kétséges, hogy éppen a háború gépesített korszaka fokozta a katona ötletes kezdeményezésének, valamint a harci siker eléréséért viselt személyes felelősséget. Megkívánja azonban, hogy a katona mesterien kezelje fegyverét, hogy állandóan tanulja a hadi művészetet. A kezdeményezés és leleményesség nem választható el a tudástól és ismeretektől. Sztálin generaliszszimusz arra tanít, hogy nemcsak a fiatal katonáknak, hanem az öreg, tapasztalt harcosoknak is állandóan tökéletesíteniük kell ismereteiket: „Megkésni a katonai ismeretek tökéletesítésében annyit jelent, mint elmaradni és a kullogókat, mint ismeretes, ütik." Katonánknak azonban nemcsak a harcban, de béke idején is minden feltétele megvan ahhoz, hogy határozottságának, ötletességének és kezdeményezésének érvényt szerezzen. A nyári táborokban és gyakorlatokon a legfontosabb tényezők egyike éppen a katona talpraesettsége, ügyessége, kezdeményezése és leleményessége, lelkesedése és harci elszántsága, hogy mintaszerűen teljesítse a kijelölt feladatot. A kezdeményező katona a kártevőkkel, diverzánsokkal és a nép más ellenségeivel vívott harcban l>ékeidején is nagy szolgálatokat tehet hazájának. Vafto tizedest, Racko hadnagyot és Reissner alhadnagy repülőket a levegőben egy áruló támadta meg, aki velük együtt repült. Amikor a repülőgép a nyugati határhoz közeledett, orvul pisztolyt rántott elő, öt lövéssel megsebesítette a rádiótávirászt és a pilótát a határ átrepülésére kényszerítette. A megsebesített rádiótávírász Reissner, Vaňo és a pilóta segítségévei, aki egyúttal a repülőgépet is irányította, legyűrték a támadót és megakadályozták a repülőgép kényszerleszállását ellenséges területen. Kezdeményező é» bátor cselekedetet hajtottak végre egy alakulat katonái, amikor benzinfejtésnél és betöltésnél a benzingőzök lángra lobbantak. Antonin Navarka és Ján Mareš tizedes bajtársak életük kockáztatásával eloltották a tüzet és a ciszternát biztos helyre szállították. Ezzel az önfeláldozó tettel megakadályozták a földalatti tartályok meggyltadását és felrobbanását. Nem csak határozott kezdeményezést tanúsítottak, hanem megmutatták azt is, hogyan gondoskodnak arról az értékes anyagról, amelyet a dolgozó nép bízott hadseregére. Katonai szabályzataink a hadsereg valamennyi tagjának kötelességéül rójják fel, hogy segítsenek bajtársaiknak a harcban, vegyék át a parancsnokságot, ha parancsnokuk elesik, mindenütt lépjenek közbe, ahol veszély fenyeget. Katonáink ezt a katonás összefogást és kölcsönös bajtársiam segítséget nemcsak rendkívüli eseményeknél, és ha kell, harcban végrehajtott bátor tettekkel tanúsítják, hanem mindennapi életükben is. Abban a rajban, ahol példás katona van, akad gyakran olyan is, aki megkésik és elmarad a többiek mögött. A kezdeményezés és leleményesség megnyilvánulásához tartozik segíteni ezeknek a bajtársaknak, tanítani őket a hadművészetre és különös gonddal foglalkozni velük. így dolgozik Antonin Veseiy szar kaszvezető, aki segít bajtársainak, hogy kiváló katonákká váljanak. „Mit akarok tenni a kiváló katonák mozgalmának fellendítése érdekében? Mindenekelőtt el akarom kerülni a hibákat, amelyeket a mult kiképzési évben követtünk el: számos bajtárs kötelezettséget vállalt, hogy megszerzi a példás katona jelvényét és azután senltisem törődött velük. Az idei kiképzési évben tehát lehetővé kell tennünk a pályázók számára, hogy céljukat elérjék. Véleményem szerint a kiváló aknavető jelvényének megszerzéséhez — az általános feltételeken kívül — mindenekelőtt a lőelmélet ismerete a legfontosabb. Minden pályázónak meg kell tanulnia az irányzókészülékeik gyors kezelését és a távolságok megbízhat*) becslését. Eddig úgy dolgoztam, hogy a század valamennyi katonája számára póttanköröket tartottam, Most a kiváló aknavető jelvényére pályázó bajtársak számára szeretnék külön tanköröket szervezni. Legalább minden második nap összejönnénk és ismételnénk az utolsó két napon átvett anyagot.. Éppen azáltal, hogy rámutatnánk az utolsó két napon elkövetett hibákra, javítanánk a kiváló aknavető címének eléréséhez szükséges általános és különleges feltételeket. Tankörünk egyúttal tanulási segédeszközöket állítana össze a többi bajtárs számára, például: a tűzállás vázlatait, a lőelméletet szewléltetó'en magyarázó és Agitátoraink segítségére Hogyan használjuk fel munkánknál a szépirodalmat A népnevelők a Szovjet Hadsereg soraiban is nagy munkát fejtenek ki és ennél nagy mértékben felhasználják a szépirodalmat. Filippov gárdaőrmester ezt mondja: ,.Az én népnevelő munkámban nagy helyet foglal el a szépirodalmi és a propagandakönyvek felhasználása. Abból, amit olvasok, sokat elmondok elvtársaimnak és ezáltal megszerettetem velük is az olvasást. Mikor elolvastam Polevoj könyvét, az „Egy igaz ember"-t és elmeséltem bajtársaimnak a könyv tartalmát, egyszerre kedvük kerekedett a kollektív olvasásra, hogy többet tudjanak meg a dicső szovjet pilóta-hazafiról, Alexej Mereszjevről és hőstetteiről. Miután közösen elolvastuk a könyvet, megnéztük a hasonló című filmet is és megvitattuk korunk hősének jellemét. Ugyancsak kollektíven olvastuk el Pavlenko „Boldogság" című regényét is. Mindezek eredménye a katonák és altisztek kulturális fejlődésének, öntudatának és fegyelmezettségének megnövekedésében mutatkozott meg." Kolokolcev tiszt osztagának kcunszomolistái Fagyejev „Ifjú Gárdája"ból rendeztek kollektív felolvasást. A felolvasót minden este körülvették a katonák, és figyelmesen hallgatták a hős krasznodoncokrót szóló elbeszélést. Egy ilyen felolvasás után Moszkaljov őrvezető a Komszomol titkárához fordult és átadott neki egy kérvényt, meíyben a Komszomolba való felvételét kérte. Moszkaljov izgatottan ezt mondta: — Olyan akarok lenni, mint Oleg Kosevoj! Vasilij Boriszov őrvezető — a szakasz népnevelője — elmondta, hogy a táborozás ideje alatt sokat kellet dolgoznia. A táborban szolgálatot teljesítő egyes fiatal katonák azt képzelték, hogy pihenőben vannak. „Erdő, napsütés, folyó — mondták a katonák — minden adva van, hogy kellemesen töltsük el az időt " A szakaszvezető azt tanácsolta a népnevelőnek, hogy szedje össze a fiatal katonákat és beszéljen nekik a nyári tábori tanulás feladatairól, a nehézségekről, a nyári harcászati és politikai tanulás feladatairól és nehézségeiről. Boriszov népnevelő így is tett. Beszédében emlékeztette a katonákat, hogy a táborban való tanulás olyan körülmények között folyik majd le, amely leginkább megközelíti a harctéri viszonyokat. Hamarosan megkezdődtek a taktikai gyakorlatok. Egy csoport katona azt a parancsot kapta, hogy gyorsan hatoljon át a terep egy nyílt, védtelen területén. Boriszov meghallotta, amint Szergejev kaáina a szomszédjának ezt mondta: — Nem értem, minek kell ilyen hőségben hátizsákot és gázmaszkot cipelni. Baj, hogy ezt nem tudod megérteni — felelte Szergejevnek a népnevelő. -r Hát mikor katonáink a harcok alatt képesek voltak minden pihenés nélkül sok kilométeren át menetelni? Mikor a parancsnok arra kényszerít, hogy cipeld a hátizsákot és a gázmaszkot, gondoskodik rólad, arra tanít, hogy megedződj, le tudd küzdeni a nehézségeket. Az átkelésnél Borisz népnevelő a katonáknak • részleteket olvasott fel, Beck „A volokolamszki országút" című könyvéből. A katonák nagy figyelemmel hallgatták a panfilovcok kitartásáról és hősiességéről szóló elbeszélést. Kiegészítő felvilágosításokra nem volt szükség. Mindenki megértette, milyen jelentősége van a kitartásnak és a nehézségek leküzdésének. A katonák belátták, hogy minél nehezebb a tanulás, annál könnyebb a harc". Egy örmény újság a Gulmuhametov kapitány gárdaszázadában dolgozó népnevelők igen érdekes tapasztalatáról számol be. A század párt- és Komszomol-szervezete erősen nekilátott, hogy felkeltse a katonák érdeklődését a könyvek iránt. A népnevelőket megbíztuk, hogy olvassanak fel elbeszéléseket és nagyobb művekből vett egyes részlete, ket. Egy alkalommal Krol őrmester Osztrovszkij „Az acélt megedzik" című regényének egyes, fejezeteit olvasta fel a katonáknak. Az olvasottak igen mély hatást váltottak ki a katonákból. Ök maguk kérték, hogy másnap folytassák a felolvasást. Zincsuk őrvezető megkérdezte: — Hol lehet ezt a könyvet megszerezni? En magam akarom elolvasni! Krol azt tanácsolta Zincsuknak, hogy menjen a könyvtárba. Ettől kezdve Zincsuk szenvedélyes olvasó lett: orosz klasszikus és szovjet írók műveit gyakran veszi \ki a könyvtárból és folyóiratok után is érdeklődik. A komszomolistákat nem elégítették ki az irodalmi felolvasások. Komszomol-gyűlést tartottak, amelyen a „Szovjet irodalom szerepe az ifjúság nevelésében" című előadást hallgatták meg. A gyűlésen a század minden katonája résztvett. Az előadást a pártszervezet titkára, Matvejev gárdaőrvezető tartotta. Beszélt egyes írók műveinek jelentőségéről, Fagyejev „Ifjú gárda", Kazakevics „Csillag", Goncsar „Zászlóvivők", Bubennov „Fehér nyírfa", Pavlenko „Boldogság" c. műveiről és másokról. A gyűlés részvevői közül nagyon sokan szólaltak fel. Elhatározták, hogy részletesen megbeszélik az „Ifjú gárdát". A regény megvitatása után a könyvtár állandó olvasóinak iratkoztak be. Közöttük volt Sevcsenko őrvezető is, aki eddig még nagyon kevés könyvet olvasott el, de most már a könyv elválaszthatatlan barátja lett. Politikai és kultúrális színvonala szemmel láthatóan emelkedett. Ö a század legjobb telefonistája, mesterien érti a dolgát, azonkívül szakaszában aktív népnevelő munkát fejt ki. Gulmuhametov gárdakapitány századának minden tagja kiváló katona. Anton Vikarcsuk őrvezető ezt mondjál — A mi szovjet íróink művei engem nagyon sok mindenre megtanítottak. Rámutatnak arra, milyen legyen a szovjet polgár, a szocialista Haza fia. En is igyekszem olyan lenni, és arra buzdítom a többi elvtársakat is, hogy olyan bátor és becsületes harcosai legyenek a kommunizmus ügyének, mint a polgárháború hőse, Pavel Korcsagin, mint Dávidov bolsevik munkás, a kolhoz megszervezője, mint a hős krasznodoniak, Oleg Kosevoj és harcos elvtársai. A Komszomol-szervezet egyik alapszervében az ukrán írók második kongresszusa alkalmából irodalmi estet rendeztek. Ugyanez a Komszomolszervezet félév alatt megszervezte az „Ifjú gárda", az „Egy igaz ember" és a „Szivárvány" kollektív olvasását és megvitatását. A komszomolisták kezdeményezésére más hadtesteknél is gyakran tartottak ilyen témájú irodalmi estéket: „Ki a te kedvenc hősöd?" A Komszomol Bizottsága felhívást intézett a katonákhoz: Elvtársl Te már sok könyvet olvastál, amely a mi nagyszerű szovjet ifjúságunkról szól. Megszeretted ezeknek a műveknek hőseit. Van kedvenc hősöd, akit utánozni igyekszel, akitől élni és harcolni tanulsz. Meghívunk esténkre, jöjj el és mondd el nekünk Miért szereted hős&det és miért olyan drága neked?" A népes, élénk irodalmi esi mély az aknavető anyagot ismertető rajzokat, segédeszközöket- a vezénylés technikájához ós a legénység politikai oktatásához. Hasonló leleményességgel járhat el az a katona is, aki a fegyverek ről és a harci technikáról gondoskodik. Az anyag iránti gondoskodás rendszeres tökéletesítése, az üzem a

nyag megtakarítás, az újító-mozgalom a katonai műhelyekben és gyárakban, valamint a fegyverek tökéletesítésrére vonatkozó újítások — a katona kezdeményezésének és le. leményességének legszebb példái békeidőben, a katonai szolgálat öntudatos és mintaszerű teljesíté :é"ek, minden hazafi legbecsületbelibb feladatának legjobb megnyilvánulásai. Néphadseregünk valamennyi taj» nyomokat hagyott a résztvevők emlékezetében. Előfordul, hogy a művészi irodalomról szóló beszélgetések véletlenül. spontán alakulnak ki. Ilyen esetber, a népnevelő nem marad háttérben. Kurianov katona egy alkalommal felemlítette, hogy a dohányzás következtében erős köhögés szokta elfogni. Volt, akt azt ajánlotta neki, hogy szokjon le a dohányzásról. — Már azt is megpróbáltam, de tehogy sem sikerült — felelte a katona. — Tehát magának nincs elég akaratereje — felelte rá Vojnov komszomolista — Nyikolaj Osztrovszkij egyszer a Komszomol-gyűlés előtt ígéretet tr.tt, hogy nem fog dohányozni és szacát be is tartotta. — Messze vagyunk mi Nyikolaj Osztrovszkijtól — mondották egyesek. — Miért volnánk messze? — tiltakozott Vojnov. — Azt hiszik, hogy Osztrovszkij mindjárt bátornak született? Nem... „A hősiesség a harcban születik" — mondta Osztrovszkij. Ennél a beszélgetésnél jelen volt Kolcsin őrvezető is. Beleszólt a beszélgetésbe és rámutatott arra, hogy az akaratot a mindennapi nehézségek leküzdésével kell nevelni. — Gorkij szerint — mondotta Kolcsin — az önmagunk fölött aratott legkisebb győzelem is megtízszerezi az ember erejét. Ha megijedtél a nehézségektől, ha nem hajtottad végre elhatározásodat akár a legjelentéktelenebb dologban is, úgy a következőkben nem lesz elég akaraterőd arra, hogy leküzd a nehezebb akadályokat. így bontakozott ki a beszélgetés, melyben minden jelenlevő résztvett. Majnakov őrmesterhelyettes Kovpak hős partizánjáról, Pavlov közkatona a krasznodoni illegális munkásokról, Sapkin pedig a régi bolsevikok hősies-' ségéről beszélt. A felszólalók arról is beszéltek, hogy miként teljesítik a Haza iránti kötelességeiket. A beszélgetés, mely spontán kezdődött, Vojnov népnevelő hozzáértő irányításával két órán át tartott és részvevői arra a következtetésre jutottak, hogy mindenkiből lehet hős. Nagy jelentősége van annak, ha a népnevelő hozzáértőén tudja alkalmazni az irodalomból vett példákat, szójátékokat, közmondásokat, idézeteket. Rjabuskin népnevelő komszomolista a háború utáni sztálini ötéves terv sikereiről beszélve, azt a gondolatot' fejtette ki, hogy a Haza boldogsága az ő egyéni boldogságát is jelenti és ezért nem sajnál semmi fáradságot, ha azzal a Haza javát szolgálhatja. — Minden, amivel a nép rendelkezik, drága mindannyiunk számára — mondta Rjabuskin elvtárs. — Minden, ami a miénk, a népé. A külföldiek számára, akik a kapitalizmus farkastörvényei szerint élnek, ez persze érthetetlen. Eszembe jut a „Hétköznapok" egyik fejezete, Petrov őrnagy elbeszélése. Mikor Bécsben járt, az egyik mellékutcában barátjával együtt majdnem lábát törte a romokban heverő házak omladékai között. Egy arra ődöngő osztráktól megkérdezték, szereti-e Bécset, amire ő büszkén felkiáltotta: „Öh, a mi Bécsünk!" Erre megkérdezték tőle, miként lehetséges az, hogy még most sem takarították el a romokat az utcákról, hiszen a háború befejezése óta meglehetősen sok idő mult el. Az osztrák erre azt felelte: „Bocsánat, de önök tévednek, ha azt képzelik, hogy ez az utca az enyém. Sajnálom, de kénytelen vagyok bevallani, uraim, hogy még nem vagyok ilyen gazdag. Én csupán ebben az utcában lakom". Nem csoda, ha a szovjet tisztet megdöbbentette ez a válasz A szovjet ember nem érzi magát vendégnek a saját utcájában, ö az egész szovjet föld gazdája. F. M. ja, — a haza és a béke védelmezői — megfontolt kezdeményezéssel és leleményességgel, lankadatlan kitartással és szívósággal, bátran és határozottan teljesíti felelősségteljes feladatait, mivel tudja, hogy azt nem saját személyes érdekében, hanem népéért és hazájáért — a Csehszlovák Köztársaságért teszi. J. S.