Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)

1952-06-06 / 133. szám, péntek

1952 június 1 UJSZ0 3 Um Ir tábornok leleplezi az amerikai szoidateszka aGSas provokációit A Sinhua hírügynökség tudósítója jelenti június 2-án Keszonból: Június 2-án a küldöttségek ülésén Nam Ir tábornok megismételte azo­kat a fontos engedményeket, amelye­ket a koreai és kínai fél tett a hadi­foglyok kérdésében. Nam Ir rámutatott arra, hogy a május 2-iki teljesen igazságos és ész­szerű kompromisszum javaslat mind­két fél hadifoglyainak biztosítja, hogy hazatérhessenek a békés élet­be. Hangsúlyozta, hogy az amerikai fél csökönyössége, amely foggal és körömmel ragaszkodik abszurd ja­vaslatához, mely a mi hadifoglyaink visszatartására irányul és az ame­rikai fél makacssága, hogy nem akar engedményeket tenni, világosan ta­núskodik arról, hogy az amerikaiak nem óhajtják a koreai fegyverszünet megkötését, megkísérlik a tárgyalá­sok elhúzását és a háború kiterjeszté­sét. Nam Ir tábornok beszédében főleg a következőket hangsúlyozta: A koreai fegyverszünet megköté­sének egyetlen akadálya az Önök kisérletó, hogy visszatartsák hadifog­lyainkat. Mi jelentős erőfeszítéseket tettünk a hadifoglyok kérdésének megoldására, de önök elhatározták, hogy visszatartják hadifoglyainkat és nem tettek semmi engedményt sem attól a pillanattól fogva, amikor előterjesztették abszurd javaslatukat a hadifoglyoknak „egyet egyért" va­ló kicseréléséről. Szemtelenül vissza­léptek saját kijelentésüktől és így meghiúsították e kérdés megoldását. Sőt, Önök rágalmazásokhoz és hami­sítványok készítésihez folyamodtak abból a célból, hogy alátámasszák a hadifoglyaink visszatartására irányu­ló törekvéseinket. Az összes hadifoglyoknak a kato­nai akció beszüntetése utáni szaba­donbocsátása és hazatérése megvál­tozhatatlan éá megcáfolhatatlan alapelv. Hogy lehetetlenné tegyék nekünk a hivatkozást arra, hogy ez a repatriá.ció biztosítja az egyik fél katonai túlsúlyát, február 2-án önök javaslatot terjesztettek elő, amely szerint mindkét fél biztosítja, hogy az összes hadifoglyok visszatérnek a békés életbe és hogy hazatérésük után nem vesznek részt katonai ak­ciókban. Sohasem értettünk egyet azzal, hogy hadifoglyainkat, akiknek lakhe­lyük Dél-Korea, internált polgári személyeknek tartsák. Attól a törek­véstől vezérelve, hogy e kérdést tár­gyalások útján oldjuk meg, amelye­ken mindkét fél ésszerű engedménye­ket tesz, március 21-én kitűztük mindkét fél hadifoglyainak azon jegyzékek alapján való szabadonbo­csátását és hazatérését, amelyeket a két fél 1951 december 18-án kicse­rélt. Mivel önök már nem egyszer és világosan kifejezték ama készsé­güket, hogy e kérdést március 21-iki javaslatunk keretében megoldják, valamint tekintettel arra, hogy mind­két fél hadifoglyai közül egyesek azon a területen éltek, amely most az őket fogságbaejtett fél ellenőrzése alatt áll, március 27-én kompromisz­szumos javaslatot terjesztettünk elő e kérdés megoldására, amely lehe­tővé tenné a hadifoglyoknak, hogy mindjárt a fegyverszünet megkötése után otthonukba visszatérjenek. Már­cius 27-iki javaslatunk megállapítja a délkoreai hadsereg összes tagjai­nak hazatérését, akiknek lakhelye Dél-Koreában van és a koreai nép­hadsereg összes tagjainak hazatéré­sét, akiknek lakhelye Észak-Koreá­ban van, valamint az Egyesült Nem­zetek fegyveres erőihez tartozó ösz­szes hadifoglyok és az összes kínai népi önkéntesek hazatérését is. Ez a javaslat megállapítja azt is, hogy azoknak a koreai hadifoglyok­nak, akiknek lakhelye az őket fog­ságba ejtő fél ellenőrzése alatt álló területeken van, nem kell repatriál­niok, ha mindjárt a fegyverszünet megkötése után akarnak hazamenni. E javaslat alapján javasoltuk a jegyzékek felülvizsgálását is azzal, hogy határozza meg mindkét fél azon hadifoglyainak számát, akik a hazatérítés alá esnek. Mindezek a tények fel vannak jegyezve az ülé­sek jegyzőkönyveiben és ezeket nem lehet meghamisítani. A koreai és kí­nai fél mindezen lépéseket abból a célból tette, hogy megoldást nyerjen a hadifoglyok kérdése. Önök azonban nemcsak, hogy semmi ilyet nem tet­tek, hanem ellenkezőleg, arcátlanul eltértek saját világos kijelentésüktől, amely szerint készek megoldani p kérdést a mi március 21-iki javasláy tunk keretében. Önök azonban meg­sértették a további tárgyalásoknak az alapját is. Nemrégen történt, hogy még az ülésekről szóló jegyző­könyvi bejegyzéseket is megkísérel­ték meghamisítani, amikor rágal­maztak bennünket és azt állították, hogy egyetértettünk az önök úgy­nevezett „toborzásával", amellyel Önök megkísérlik a mi hadifoglyaink visszatartását. Ez a nyilvánvaló ha­zugság teljesen összeegyezhetetlen a küldöttségek tisztségével a fegy­verszüneti tárgyalásokon. A történe­lemben alig található a becstelenség­nek és hitszegésnek ilyen példája. Az Önök eljárását nem lehet más­ként minősíteni, mint hogy önök tel­jesen elutasítják a hadifoglyok kér­désének megoldását. Május 2-iki javaslatunk a leg­ésszerűbb kompromisszum. Mindkét fél hadifoglyainak biztosltja a békés élethez való visszatérést és biztosít­ja azt, hogy nem vesznek részt a há­borúban. Ez a javaslat küldöttségünk fontos engedményei sorának eredmé­nye volt. Javaslatunk ésszerűsége vi­tathatatlan. A hadifoglyok tízezrei, közöttük az Önök hadifoglyai is, ha­za akarnak térni. Ha a mi javasla­tunkat elfogadják, a hadifoglyok né­hány héten belül hazatérnek. Azon­ban önök május 2-ika óta esztelen álláspontot foglaltak el e kérdéssel szemben abban a törekvésben, hogy a mi hadifoglyainkat visszatartsák. Önök nem hajlandók tárgyalni, ellen­ben az egész világ nemzeteinek foly­tonos tiltakozása és haragja ellenére hadifoglyainkat legyilkolják és szán­dékosan a feszültség légkörét alakít­ják ki és igy lehetetlenné teszik a hadifoglyok kérdésének megoldását. Az Önök arcátlan provokációi, ame­lyeket a konferencia asztalánál és másutt is elkövetnek, nyilvánvalóan a hadifogoly kérdés megoldásának meghiúsítására irányulnak, és a fegyverszüneti tárgyalások elhúzá­sára és a háború kiterjesztésére irá­nyuló terveiket támogatják. Azon törekvéstől vezérelve, hogy a hadifoglyok kérdését észszerű ala­pon való tárgyalásokkal megoldjuk és biztosítsuk a koreai fegyverszünet megkötését, a komoly engedmények egész sorát tettük, amikor május 2-án teljesen észszerű kompromisszu­mos javaslatot terjesztettünk elő, míg Önök a helyükről sem mozdul­tak. Ha Önök őszintén óhajtják a koreai fegyverszünetet, és ha nem csak a tárgyalások elhúzására gon­dolnak, akkor nincs semmi okuk, hogy elutasítsák a hadifoglyok kér­désének a mai kompromisszumos ja­vaslatunk alapján Való gyors megol­dását. Igy biztosítva lenne a tűz be­szüntetése Koreában. I f megvédjük Franciaország szabadságát!" Első jelentések párizsi és vidéki sztrájkokról Szerda reggel megkezdődött Pári zsban a CGT felhívása alapján be­jelentett sztrájk. Hatalmas rendőri megerősítések láthatók Párizs úgy­nevezett „stratégiai pontjain", vala mint a peremvárosokban, a nagy gyárak körül. Különösen nagylétsz ámú rendőr- és rohamrendőr-oszta­gok állomásoznak a Renault-gyár és a Citroen-gyár közelében. A sztrájkról még nem lehet rész­letes képet adni, mert a dolgozók a CGT felhívása értelmében megjelen­tek munkahelyükön és a sztrájk a szakszervezetek határozata alapján különböző időpontokban kezdődik a nap folyamán az egyes gyárakban és üzemekben. A percenként beér­kező jelentések azonban a sztrájk állandó terjedéséről számolnak be. A Renault-gyár dolgozóinak több mint ötven százaléka már reggel abbahagyta a munkát — jelenti az „Union Francaise d'Information". Délelőtt tizenegy órakor a sztrájk­mozgalom terjed Saint-Ouen-ban ós Saint Denis-ben, Issy-les-Mouline­auxban és más helyeken. A munka igen sok üzemben teljesen megállt. Moulineaux-ban például a Voisin Hétéves a Német Demokratikus Köztársaság népi rendőrsége 1945 június 3-án, hét évvel ez­előtt alakult meg a mai Német Demokratikus Köztársaság területén a német demokrácia karhatalma: a népi rendőrség. Az évforduló alkalmából Wilhelm Pieck elvtárs, a Német Demokrati­kus Köztársaság elnöke üdvözlő­táviratot küldött Kari Maronnak, a népi rendőrség vezetőjének. — Azzal, hogy Adenauer aláírta a háborús különszerződést, mérhe­tetlenül fokozódott népi rendőrsé­günk feladata és felelőssége. A há­borús gyujtogatók fokozzák me­rényleteiket köztársaságunk és bé­kés építőmunkánk eredményei el­len. — Népi rendőrségünknek ezért növelnie kell harci erejét,, hogy szétzúzhassa az amerikai és nyu­gatnémet imperiaUstáknak és há­borús uszítóknak köztársaságunk ellen Irányuló minden mesterkedé­sét. Ehhez arra van szükség, hogy a népi rendőrséget a Szabad Német Ifjúság legjobbjaival erősítsük meg, továbbá, hogy a népi rendőrséget a legjobb és legcélszerűbb fegyverzet­tel és felszereléssel lássuk el — Írja táviratában Wilhelm Pieck elvtárs. Walter Ulbrieht elvtárs, a Német Szocialista Egységpárt főtitkára, miniszterelnökhelyettes a népi rend­örséghez intézett üdvözletében a többi közt a következőket írja: — A népi rendőrség minden tag­ja békés építőmunkánk megingat­hatatlan védelmezője, s egyben kér­lelhetetlen ellensége mindazoknak, akik ezt a munkát veszélyeztetik. autógyár és a Tiru-gépgyár dolgo­zói egyöntetűen abbahagyták a munkát. A párizsi reggeli lapok első ki­adása nem jelent meg a nyomdá­szok tiltakozó munkaszüneteltetése miatt. A vidéki városokból is sok sztrájk­megmozdulásról érkezik jelentés. Marseille-ben incidensekre került a sor és igen sok vasutas sztrájkol. Mountluconban, Avignonban, Be­ziersben, Sete-ben és más városok­ban szintén sztrájkmegmozdulások voltak. A szerdai sztrájk előestéjén — jelenti az „Union Francaise d'Infor­mation" — Lyonba.: már többezer dolgozó sztrájkba lépett és meg­szállta a gyárakat, illetve a építő­telepeket. Az „UFI" jelentése közli azoknak a gyáraknak a névsorát, amelyeknek dolgozói már kedden akcióba lép­tek. A bordeauxi vasmunkások egy­órás figyelmeztető sztrájkot tartot­tak bérköveteléseik támogatására és tiltakozásul a letartóztatások ellen. Brestben a dokkmunkásokon kí­vül, akik egyórás tiltakozó sztrájk­ba léptek, igen sok vállalat és gyár dolgozói hagyták abba a munkát. Dieppe-ben kedden a kikötő va­lamennyi dokkmunkása és rakodó­munkása huszonnégyórás sztrájkba lépett, követelve Jacques Duclos elvtárs és a bebörtönzött többi bé­keharcos szabadonbocsátását. A keletfranciaországi Bellegarde vegyipar dolgozói és nyomdászai til­takozó munkaszüneteltetést tartot­tak. Nyugat-Németország lakossága fokozodó erejű tüntetésekkel küzd Adenauer katasztrófa­politikája ellen Nyugat-Németország lakossága, elsősorban a munkásosztály fokozó­dó erejű tüntetésekkel és figyelmez­tető szrájkokkal küzd a Bonnban és Párizsban aláírt militarista egyez­mény ratifikálása és Adenauer ka­tasztrófa-politikája ellen. Nyugat­A gross-zimmemi szakszervezetek a bonni kormányhoz intézett leve­lükben követelik, hogy tartsanak népszavazást és döntse el a lakos­ság, helyesli-e a keretszerződést és az úgynevezett európai védelmi egyezményt, vagy sem. „Döntsön a Düsseldorfban Lehr fasizált rendőrsége brutális erőszakkal igyekszik szétkergetni a tüntetők menetét. Két rendőr egy fiatal békeharcostól el akarja ven n j a vörös zászlót. Németország népoymindinkább fel­ismeri azt a hatalmas segítséget, amit a legutóbbi szovjet jegyzék jelent a német egységért és a német békeszerződésért folyó nagy küzde­lemben. A dortmundi üzemek, köztük a ha­talmas paiafin müvek és a Minmach gépgyár dolgozói félórás figyelmez­tető sztrájkkal tiltakoztak Adenau­er bábkormányának háborús politi­kája ellen. A Ruhr-vidék több ipari központjában is tüntetések folytak le a bűnös keretszerződés ratifikálá­sa ellen. nép!" — hangoztatja a levél. Baade tanár, szociáldemokrata parlamenti képviselő Brémában egy vitaesten kijelentette: Senki sem vonhatja kétségbe, hogy a szovjet kormány által kidolgozott német békeszerződéstervezet a Szovjetunió becsületes és őszinte törekvéséről tanúskodik. A német kérdéssel kap­csolatos szovjet jegyzékek azt mu­tatják, hogy a Szovjetunió nem akar új háborút, ezzel szemben az Ameri­kai Egyesült Államok külpolitikája komolyan veszélyezteti a békét — mondotta Baade tanár. A Román Népköztársaság nagy nemzetgyűlése miniszterelnökké választotta (sfteorgfiiu-Deí elvtársat A Román Népköztársaság nagy nemzetgyűlése június 2-án ülést tar­tott. Az ülésen ismertették C. I. Par­hon akadémikus nyilatkozatát. Par­hon akadémikus kérte, hogy előre­haladott korára és tudományos mun­kával való túlterheltségére tekintet­tel mentsék fel a nagy nemzetgyűlés elnökségének elnöki tisztsége alól. Biztosította a nagy nemzetgyűlést, hogy ezután is odaadóan szolgálja a béke és a szocializmus ügyét. A képviselők melegen ünnepelték Par­hon akadémikust. Ezután az ülésen választott bizott­ság nevében, a képviselők viharos tapsa közepette C. I. Parhon java­solta, hogy a nagy nemzetgyűlés el­nökségének elnökévé Petru Grozát válasszák. , Az ülés Petru Grözát egyhangúlag a nagy nemzetgyűlés elnökségének elnökévé választotta, egyben fel­mentette a minisztertanácsban be­töltött elnöki tisztsége alól. A kép­viselők lelkesen éljenezték a nagy nemzetgyűlés elnökségének új elnö­két, aki letette az elnöki fogadalmat. Petru Groza ezután a nagy nem­zetgyűlés elnökségének megbízásá­ból javasolta, hogy Gheorghe Ghe­orghiu.Dej elvtársat, a Román Mun­káspárt Központi Bizottságának fő­titkárát válasszák meg a miniszter­tanács elnökévé. Az ülés részvevői hatalmas lelkesedéssel, éljenzéssel fogadták Petru Groza javaslatát és Gheorghiu-Dej elvtársat egyhangú­lag a minisztertanács elnökévé vá­lasztották. Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs a fogadalomtétel után mondott beszé­dében szívből megköszönte a kép­viselőknek azt a bizalmát, amellyel őt a parlament e nagy felelősséggel járó tisztségébe helyezték. Hangoz­tatta, hogy minden erejét latbavet­ve teljesíti kötelességét a népi demo­kratikus állam megszilárdítása, a román nép gazdasági, politikai és kulturális előrehaladása, a román és a szovjet nép közötti örök barátság elmélyítése érdekében. A Tudományos Dolgozók Világszövetsége végrehajtó bizottságának ülésezéséről Május 31.től június 2-ig Bécsben Jöliot Curie tanár elnöklete alatt ülést tartott a Tudományos Dolgo­zók Világszövetségének végrehajtó bizottsága. Az ülést Anglában akar­ták megtartani, az angol kormány azonban nem volt hajlandó megen­gedni a bizottság külföldi tagjainak a beutazást és ezért elhatározták, hogy az ülést Bécsben tartják meg. A végrehajtő bizottság felvette a szövetségbe a Szovjetunió főiskolái és tudományos intézetei dolgozóinak szakszervezeti szövetségét, a len­gyel tanítók szakszervezeti szövet­ségének tudományos szekcióját és a magyarországi tudományos és technikai társulatok egyesületét. Ezen új szövetségek felvételével a szövetség tagjainak száma 40 ezer­rel emelkedett és most összesen 84 ezer tagja van. A szövetség magá­ban foglalja Kína Franciaország, Anglia, az USA, a Szovjetunió és 9 más ország tudományos társula­tait és valóban világszervezet, amely a tudomány fejlesztéséről, az ösz­szes dolgozók alkotó tevékenységé­ről és a tudománynak a béke érde­kében való felhasználásáról gondos­kodik. A szövetség megnövekedésére va­ló tekintettel a végrehajtő bizottság tagjainak számát 22-re emelte és irodát alakított, melynek élén az elnök, alelnök és főtitkár állnak. Alelnökök a következők: Betnal tanár (Anglia), Li Szi Sang tanár (Kína), Oparin akadémikus (Szov­jetunió), Pauling tanár (USA), Po­wel tanár (Anglia). A végrehajtó bizottság megtár­gyalta azokat a nehézségeket, amelyekkel a tudomány fejlődése küzd a két táborra oszlott világ­ban. A végrehajtó bizottság által elfogadott határozatban komoly nyugtalanságukat fejezik ki azon esetek számának fokozódása miatt, amikor a tudományos dolgozóknak nem engedélyezik a nemzetközi kongresszusokon és konferenciákon való részvételt.

Next

/
Thumbnails
Contents