Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)

1952-06-29 / 153. szám, vasárnap

1952 június 29 UISZÖ 7 BllSZKESEGÜNK A NEPHADSEREG A katonai alakulat klubfának jelentőségéről és feladatairól A kulturális-ismeretterjesztő dolgozók mult év szeptemberi aktíváján a nemzetvédelmi miniszter feladatul tűzte ki a parancsnokok, a politikai munkások, a párt alakulat! szervezetei és az ifjúsági csoportok elé, liofjy ugyanolyan igyekezetet fordítsanak ebben a kiképzési évben a katonai alakulatok klubjalnnk kiépítésére, mint amilyent a mult évben a politikai nevelőszobák kiépítésére fordítottak. A nemzetvédelmi miniszter elvtárs ugyanakkor kitűzte ennek a munkának irányelveit is. A katonai alakulatok klubjainak feladata az, hogy hathatós segítséget nyújtsanak a parancsnoknnk a katonák nevelésénél, hogy olyan katonákat neveljenek ki, akik hűek pártunkhoz és népi demokratikus rendszerünkhöz, akik mint hazánk lelkes őrei, készenlétben állnak bármikor megvédeni népünk érdekeit. A klubok mindennapi feladata az, hogy a legközvetlenebb formában és módszerekkel segítséget nyújtsanak a katonáknak általános műveltségi színvonaluk fokozásában és elmélyítésében, katonai és politikai ismereteik tökéletesítésében, hogy kifejlesszék bennük az erkölcsi és harci értékeket, — a szilárd fegyelmet, a katonai bajtársiasságot, becsületességet, bátorságot és kitartást, szilárdságot, készenlétet és kezdeményezést. Ezeket a nagy és felelősségteljes feladatokat a katonai alakulatok klubja csak abban az esetben teljesítheti, ha figyelmét a politikai nevelő, katonai — tömeges és a tudományos — ismeretterjesztésre összpontosítja, ha ezt a munkát céltudatosan és a katonák harci és politikai felkészültségével párhuzamosan és ezzel szilárd kapcsolatban valósítja meg. A katonai alakulatok klubjai előtt álló feladatok tényleg igen .nagyok. Főleg arról van%szó, hogy 'a klubok biztosítsák a katonák ľ -<mára egyrészt a gazdag tartalm i, értékes szórakozást, másrészt az ismeretek kiterjesztését is. Olyan szórakozást kell nyujtaniok, amely minden katonai feladatuk mind jobb és mlrtd tökéletesebb teljesítésére ösztönzi őket. A/. Ilyen feladatokat természetesen nem teljesíthetik a klubok tanácsai és vezetői a parancsnokok és a politikai munkások folytonos segítségnyújtása nélkül, nem teljesíthetik ezeket a feladatokat az alakulati pártszervezetek és az ifjúsági csoportok támogatása nélkül. Csak szilárd és közös együttmunkálkodás során lehet elérni azt, hogy valamennyi klub a parancsnokok tényleges és meghízható segítőtársává váljon a katonák nevelésénél, harci ismereteik fokozásánál. A klub nem nyújthat hathatós segítséget a kiképzésnek a katonák harci felkészülésénél, ha a klubtanács nem készíti el tevékenységének tervét gondosan és pontosun a kiképzés és a politikai munkaterv alapján, ha nem veszi tekintetbe az alakulati pártszervezet és az ifjúsági csoport tervét. Nem beszélhetünk komolyan a klub feladatáról, ha nem nézünk erre a kérdése abból a szempontból, hogy munkája egybekapcsolódik a századokban végzett kulturális-ismeretterjesztő munkával. A katonai alakulat klubtanácsa, amely a klub irányító szerve, elsősorban a politlkai-nevelőszobák tanácsainak nyújt segítséget a katonák szabad idejének értékes kihasználásával kapcsolatban. A klub ténykedése szorosan egybekapcsolódik a kulturálls-ismeretterjesztö munkával, amelyben a klubnak aktív szervezőmunkát kell kifejtenie. A katonai alakulatok klubjainak sok vezetője már megértette, hogy a klub elsőrendű feladata hathatós segítséget nyújtani a politikai nevelőszobák tanácsainak. Ma természetes és magától értetődő kötelességüknek tartják rendszeresen egybehívni a politikai nevelőszobák elnökeinek és funkcionáriusainak gyűléseit. Igy dolgozik például Slmánek elvtárs klubvezető. Hetente összehívja a politikai nevelöszobák tanácsainak elnökeit, • tanácsokkal látja el őket, kitűzi az irányelveket, segítséget nyújt nekik különféle akadályok leküzdésénél és ami a legfontosabb, lehetővé teszi számukra, hogy. kicseréljék gazdag tapasztalataikat. A klub egyes funkcionáriusai ugyancsak rendszeresen egybehívják a szobatanácsok illetékes funkcionáriusait, hogy segítségükkel biztosítsák ama feladatok sikeres teljesítését, amelyek az. alakulat valamennyi kulturális-ismeretterjesztő dolgozója előtt állnak. A klub az igy megszervezett munkát a nyári kiképzőtáborban is folytatja. Az elvtársak megértették, hogy éppen a nyári kiképzőtáborban a klubnak még jobban kell dolgoznia, mint a laktanyákban, hogy jó munkája nem kis mértékben járul hozzá az egység harci és politikai felkészülése során elért eredmények javulásához. Természetesen távolról sem lehet azt állítani, hogy a klubok valamenynyi vezetője és különösen a parancsnokok és politikai dolgozók — akiktől függ nagyrészt a klub sokoldalú munkája — tudatosították Volna nagy felelősségüket a katonák kulturális életének biztosításánál a nyári kiképző táborokban. Hiszen itt a katonák szániára a kulturális élet terén csak az egységek keretén belül nyílik alkalom és lehetőség folytatni a laktanyákban megkezdett kulturális munkát. Vannak még olyan parancsnokaink és politikai munkásaink is, akik még nem látták meg és nem fogták fel, liogy milyen nagy segítséget nyújt nekik éppen a jóll rányitott kulturális tömegmunka. Ezek a parancsnokok és politikai munkások nemcsak, liogy maguk nem kapcsolódtak be egységeik kulturális-ismeretterjesztő munkájába, hanem éppen ellenkezőleg, sokhelyütt lebecsülik katonáink sokoldalú és gazdag kulturális életének jelentőségét, nem gondoskodnak a katonák számára oly fontos kulturális élet felélénkítéséről. Ilyen egységeknél azután gyakran megtörténik az, hogy a katonák előtt nem nyílik alkalom céltudatos és okos szórakozásra, hogy szabad idejüket és a pihenőnapokat nem tudják megfelelőképpen kihasználni és így nincs az a mozgatóerő, amely további munkára lelkesítené őket. Az a megokolás, hogy a parancsnoknak és a politikai dolgozónak nincs elég ideje foglalkozni alantasainak kulturális-ismeretterjesztő tevékenységével, ma már nem állja meg a helyét. Nagyon sok olyan parancsnokunk van, akik elég Időt találtak nemcsak arra, hogy állandóan ellenőrizzék és irányítsák a klub munkáját, hanem még aktívan be is kapcsolódtak N annak munkájába. Patzlt tiszt egy klubtanács tagja. Ez lehetővé teszi számára, hogy szorosan egybekapcsolja a klub ténykedését a harci és politikai felkészülés feladataival, hogy jobban megismerje katonáit és teljes mértékben kihasználhassa kezdeményezésüket. Ott, ahol a parancsnokok maguk is aktivan bekapcsolódtak a kulturális-ismeretterjesztő munkába, ott a klub tevékenysége értékes segítséget nyújtott a katonák nevelésénél. Es nemcsak hogy segítséget nyújtott számukra tekintélyük megszilárdításánál, hanem ugyanakkor megnyerték alantasaik bizalmát és szeretetét is. Nem kisebb mértékben hat a klub sikeres munkájára az alakulati pártszervezettel és az ifjúsági csoporttal való legszorosabb együttmunkálkodás. A mozik, szfnterniek, klubhelyiségek, olvasótermek, könyvtárak', a kultúra és pihenés parkjainak kiépítése a nyári kiképző táborokban, mindez a pártszervezet és az ifjúsági csoport kezdőménvezésétő! és segítségétől függ. Tő'lik függ az is. hogy aktivizálják a lelkes és kezdeményező bajtársakat, hogy azok kivegyék részüket a klub munkájából, segítséget nyújtsanak a művészeti versenyek, az alkotó versenyek megszervezésénél és biztosításánál és más knltiiresemények megrendezésénél. Éppen a nyári kiképző-táborokban sok pártszervezeti és ifjúsági csoport nem értette meg a kulturális tömegmunka és a klubok feladatainak nagy jelentőségét. Azzal a. megokolással. hogy politikailag kell biztosítnniok a kiképzési feladatokat, és hogy teljes mértékben ki kell liasználniok a nyári táborozást a harci felkészültség sokoldalú fokozására — teljes mértékben elhanyagolták a kulturális-Ismeretterjesztő munkát. Pedig éppen a kulturális-ismeretterjesztő tevékenység teszi számukra lehetővé azt, hogy a legkönnyebb úton közelítsék meg a katona szivét, hogy a legközvetlenebbül hassanak rá. A klubok tanácsai és a vezetők előtt még nagy munka áll. Sok igyekezetet kell kifejteniük, hogy a klubokból a közös kirándulások, exkurziók, tábortüzek, kultúrintézmények meglátogatása, stb. jó szervezőivé váljanak. Meg kell szilárdítani az egységek és az üzemek, valamint a szövetkezetek közti kapcsolatokat is és itt is nagy feladatok várnak a klubokra. Még jobban ki kell fejleszteni a csehszlovák-szovjetbaráti szövetség köreinek, munkáját és teljes mértékben fel kell ezeket használni arra, hogy a katonák tökéletesen megismerkedjenek a Szovjetunióval és különösen a Szovjet Hadsereggel. Ismereteink fejlesztésével, kultúrmunkánk elmélyítésével készülünk fel feladataink teljesítésére Néphadseregünkben lázas politikai munka folyik. Politikai dolgozóink tisztáznak előttünk minden kérdést, feltárják előttünk a mult kapitális

1- világ katonai életének minden mozzanatát, rámutatva arra, hogy akkor a katona teljesen ki volt zárva a politikai életből, hogy így jobban félre tudják vezetni. Az ilyen oktatás kidomborítja előttünk, hogy mennyire más ma a helyzet a néphadseregünkben, ahol minden laktanyában a politikai nevelöszobákban jól kihasználhatjuk szabadidőnket, politikailag és kulturális téren is fejlődhetünk. Gazdag könyvtárak állnak rendelkezésünkre, magyar nyelven éppúgy, mint szlovákul, úgyhogy mindegyikünknek meg van a lehetősége arra, hogy anyanyelvén sajátíthassa el az ismereteket, kultúrát. Tanulhatunk Lenin ós Sztálin tanításaiból, a Szovjet Hadsereg magasfokú harcászati technikájából, a szovjet kolhozok életéből, Fu:"»"król, a nagy emberről, és még sok-sok másról. Mi katonák, bizony sokat tanulunk, művelődünk, állandóan fokozzuk ismeretcinket. Azon az úton haladunk, amelyen a Szovjet Hadsereg haladt és halad, de a mi útunk sokkal könnyebb, mivel tapasztalatokat meríthetünk a Szovjet Hadsereg eddigi fejlődéséből, mivel már tudjuk annak módját, miként kell legyőzni az útunkba kerülő nehézségeket. A Szovjetunió mutatta meg nekünk a néphadsereg felépítésének útját és azóta már hatalmas eredményeket értünk el ezen a téren, szilárd, ütőképes néphadsereget építettünk ki. Akik most szolgálunk a néphadseregben, teljes tudatában vagyunk ;.nnak, hogy a nép ügyét szolgáljuk, hogy a béke őrségén állunk és hogy ezért állandóan* fejlődnünk kell és állandóan szilárdítanunk kell mély barátságunkat a nagy Szovjetunió nemzeteivel. Kovács József, közkatona. Részlet Borisz Polevoj: „Egy igaz ember" című művéből De napról napra gyöngült Alexej Mereszjev is. Egyik levelében meg is írta a meteorológiai őrmesternek, az egyetlen embernek, akivel megosztotta keservét, hogy élve ö innen ki nem kerül, de jobb is, ha nem jön ki, mert egy repülő láb nélkül annyi, mint egy szárnyavesztett madár, mely ugyan élni és szemet kapirgálni tud, de repülni — soha; nem is akar ő szárnyaszegett madárként élni és kész szembenézni a legkegyetlenebb megpróbáltatással, csak már minél előbb következne be. Kegyetlen levél volt: a lány a levelezés folyamán ugyanis bevallotta, hogy érzelmei már régen nem közömbösek a „főhadnagy elvtárs" iránt, de lia történetesen nem éti ilyen szerencsétlenség, soha ezt nem vallotta volna be. — Férjet akar, most nagy érték a férfi. Mit neki a láb, csak a hadisegély legyen minél nagyobb — mondta epés.en az önmagához hü Kukuskin. De Alexej visszaemlékezett a hozzája simuló fehér laányarcra, amikor a halál olt fütyült a fejük fölött. Tudta, hogy nem így van. Azt is tudta, milyen gyötrelem a lánynak olvasni ezeket a szörnyű dolgokat, s bár a nevét se tudta a meteorológiai őrmesternek, továbbra is közölte vele vigasztalan gondolatait. Mindenkihez tudott „kulcsot találni" a komisszár, de Mereszjev még neki se adta meg magát. Az operációt követő napon a kórterembe került Osztrovszkij: „Az acélt megedzik" című regénye. Fennhangon kezdték olvasni. Alexej sejtette, hogy kinek a címére megn ez az olvasás, 4e ez egyáltalán nem vigasztalta meg. Pavel Korcsagint — a regény hősét — gyerekkora óta becsülte. Legkedvesebb hőseinek egyike volt. De Korcsagin nem volt repülő — állapította meg magában Ale- xej. Volt neki fogalma arról- mit jelent „levegő után vágyódni"? Es amikor Osztrovszkij ágyához kötötten megírta regényét, akkor nem az volt a helyzet, hogy minden férfi. s a nök nagy része harcolt és maszatos kis gyerekek ládára álltak, hogy elérjék a lövedéket csiszoló gyalupadot. Egyszóval: a könyvnek adott esetben nem volt sikere. Akkor a komiszszár átkaroló mozdulatot hajtott végre. Csak úgy történetesen beszélni kezdett egy emberről, aki mindkét lábára megbénult, mégis nagy társadalmi munkát végzett. A minden iránt érdeklődő Sztyepan Ivanovks egyik ámulatból a másikba esett. Es maga is visszaemlékezett egy esetre, arra, hogy van az ő vidékükön egy félkarú doktor, a kerület legkiválóbb orvosa, lóháton jár, vadászgat, félkezével úgy használja a fegyvert, hogy serétlel szembe találja a mókust. A komisszár most a boldogult Viljamsz akadémikust említette, akit személyesen ismert még abból az időből, amikor a mezőgazdasági traktor- és gépállomásokat szervezték. Ez az ember féloldalára béna volt, mégis tovább tevékenykedett a mezőgazdasági akadémián és óriási jelentőségű munkát végzett. Mereszjev hallgatta és keserűen mosolygott: gondolkozni, írni, parancsolni, gyógyítani, sőt vadászni is lehet féllábbal vagy egyetlen láb nélkül, de ő repülő, gyerekkora óta, attól a naptól fogva, amikor mint kisfiú a gyümölcsöst őrizte és végig a Volga mentén dinnyék óriási hegyei zöldeltek a csontig kiszáradt nyári földeken, aztán egyszerre figyelmes lett egy kis ezüstös szitakötőre, mely napsütésben szikrázó szárnnyal húzott el magasan a poros sztyeppe felett, valahová Sztálingrád felé. — Nem repülő ez a maga akadémikusa — mondta Alexej és a fal felé fordult. Ám a komi szár mégsem mondott le szándékáról, hogy „jájdalmatlanítsa" Alexejt. Egyszer, amikor Alexej szokásos közömbösségében fásultan meredt maga elé, meghallotta a komiszszár dörgő basszusát. — Ljosa, idenézz, rólad írnak itt. Sztyepan Ivánovics már oda is vitte Alexejnek a folyóiratot. Benne egy ceruzával körülkerített, nem nagyon hosszú cikk. Alexej szemével végigfutotta, de a nevét nem találta meg A cikk az első világháború orosz repülőiről szólt. A folyóiratból ismeretlen fiatal tiszt nézett Alexejre: kipödrött bajusz, félrevágott pilótasapka, rajta fehér kokárda. — Olvasd, olvasd, egyenesen neked szól — mondta a komisszár. Mereszjev elolvasta. Valerján Arkadjevics Karpovics orosz repülőhadnagyról szólt a cikk. Az ellenség állásai felett repülve, Karpovics megsebesült, egy német robbanógolyó szétzúzta a lábát Szétzúzott lábbal képes volt „Farman"-ján átvergődni az arcvonalon és leszállni övéinél. Bokán alul levágták a lábát, de a fiatal liszt nem akart kilépni a hadseregből. Kitalált egy sajálszerkezetű műlábát. Soká és makacsul edzette magát, testgyakorlatozott és a háború vége felé vissza Is térhetett a hadseregbe. Oktató lett egy repülőiskolában és állítólag meg is kockáztatott néhány felrepülést a gépén. A Szentgyörgy-rend tiszti keresztjével tüntették ki. Karpovics becsületesen szolgált tovább az orosz katonai aviatikában, amig egy szerencsétlenség következtében el nem pusztult. Mereszjev elolvasta a cikket, aztán elolvasta másodszor, harmadszor is. A fiatat, szikár hadnagy fáradt, erélyes arca kissé feszélyezetten mosolygott rá. A kórterem feszülten figyelte Atexejt. Felborzolta haját és nem véve le szemét a cikkről, az éjjeliszekrényen fekvő ceruza után nyúlt é$ figyelmesen végighúzta a sorokon. — Elolvastad? — kérdezte ravaszul a komisszár. — Alexej hallgatott, szeme egyre még a sorokat futotta. — Nos, mit szólsz hozzá? — Neki čsak a lábfeje hiányzott. — Te viszont szovjetember vagy. — Egy „Farman"-on repült. Hát repülés ez? Ez egy könyvespolc. Ki ne repülhetne ilyenen. Olyan ott a vezetés, hogy sem ügyességre, sem gyorsaságra nincs szükség. — De te szovjetember vagy! — makacskodott a komisszár. — Szovjetember — mondta utána gépiesen Alexej, de szeme még mindig ott járt a cikken; aztán sápadt arca hirtelen felragyogott valami belső pirtől és csudálkozóan boldog tekintettel mérte végig társait. A „Néphadsereg művészegyüttese" látogatott el hozzánk A lenyugvó nap utolsó aranysugarait hinti a tájra, és a hegyi fenyvesek felöl közeledik az éjszaka. Sok ezren gyűltünk össze a kiképzőtáborokból, hogy meghallgassuk kultúresténk egyes számait. Előttünk nagyszerűen feldíszített emelvény áll, amelyen a „Néphadsereg művészegyüttese" sorakozik fel. Elragadtatással figyeljük az elénk táruló képet, amelynél szebbet csak tavaly láttunk, amikor a világ legnagyszerűbb együttese, az Alekszandrov-együttes gyönyörködtetett minket. Elhangzanak az üdvözlő beszédek és utána virágesö hull az emelvényre, kifejezve azt a szeretetet, amelyet a ma katonája, néphadseregünk katonáj? tanúsít a kultúra iránt. A következő pillanatban minden zaj elcsitul, és a karmester kézmozdulatára felcsendülnek az akkordok, felcsendül az ének. Az énekszámok szövege kifejezte a béketábor legyőzhetetlen erejét, a szovjetkatona hősiességét. Énekeltek azokról, akiknek ma még fegyverrel a kezükben kell harcolniok azért, hogy boldog és szabad életet élhessenek. És elhangzottak azután komoly és víg opcrarészletek, népdalok és népi táncdalok. Az orosz népi táncok gyönyörködtettek minket. A táncosok kiváló teljesítményt nyújtottak és így ez a tánc lett a műsor fénypontja. A befejező szám után a hosszantartó taps és tetszészaj szinte nem akart megszűnni. Kürthy Ferdinánd, közkatona.