Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)

1952-06-29 / 153. szám, vasárnap

2 UJSZÖ 1952 június 29 A pozsonyi építkezési tizem Szlovákia legjobb építkezési üzemének címét nyerte el A májusi versenyeredményeik alap­ján a szlovákiai építkezési üze­mek közül az első helyet a pozsonyi vállalat szerezte meg, amely elnyer­te a vándorzászlót a nyitrai építke­zési üzemtől. Amikor a vándorzász­lót átvették, a pozsonyi építkezési üzemek munkásai, mesterei és mű­szakijai kötelezettséget vállaltak, hogy sikeresen teljesítik a júniusi feladatokat is. Hogy vállalt kötele­zettségeiknek megfeleltek, bizonyit­ja az is, hogy a pozsonyi építészeti nemzeti vállalat e hő 26-án, mint Szlovákia legjobb építkezési üzeme teljesítette a tervet és második lett az egész Köztársaság területén. A jó eredmény felbuzdította a munká­sokat és ennek tudható be, hogy az építkezési üzem többi vállalatának alkalmazottai között verseny indul meg az egész évi tervfeladatok ha­táridő előtti teljesítéséért. Mint a fenti hírből látjuk, a Föld­építkezési üzemek pozsonyi vállala­tai a legjobbak Szlovákia területén és másodikok az egész ország terü­letén. Hogy érték el ezeket a kiváló eredményeket? Bennünket elsősor­ban az érdekel, hogy az egyes üze­mekben milyen szervezési intézke­déseket tettek, milyen új módsze­reket vezettek be, hogy a legjobb üzem büszke címét viselhetik? Elsősorban is példásan teljesítet­ték a májusi kötelezettségeket és ugyancsak kiváló teljesítményeket nyújtottak Siroky elvtájrs születése napjának tiszteletére is. Azonkívül mindenütt, ahol lehetséges, alkal­mazzák az új építkezési módszere­ket, mind a Tencer-rámával való falazás, mind Novotny elvtárs mód­szerét. Az egyes üzemekben a szo­cialista versenyek kapcsán a terve­ket heti tervekké bontották szét és ezeknek eredményeiről grafikonokon értesülnek a dolgozók. Az építkezé­si üzemek vezetői és technikusai hetenként értekezletet tartottak és ezeken részletesen megbeszélték az előttük álló feladatokat. De az épí­tésvezetők, technikusok minden fá­radozást. sem lett volna elégséges, ha az egyes épületeken a dolgozók nem járultak volna hozzá a tervek­hez kiváló teljesítményeikkel. A ré­csei építkezésen például Bahorec László csoportja 200%-on felül tel­jesítette előirányzott feladatait, ugyanitt Katona Lajos 217%-os eredménye is bizonyítja, hogy az építkezés dolgozói tevékenyen segí­tették a tervek teljesítését. Nem is beszélve arról, hogy ezen az építke­zésen dolgozik Gálisz elvtárs is, aki nemrégiben megkapta Bratislava város diját. De felsorolhatnánk /még egy egész sor dolgozót, akik mind legalább 100%-os eredményt érnek el. Az üzem vezetősége azonban ma­ga is mindent megtesz, hogy a dol­gozók épíiő kedvét és lelkesedését fokozza.. Említsük csak meg, hogy a P^.ličková-utcán 400 munkás be­Az évzáró vizsgák sikeres lefolyá­sa után megelégedetten töltik utolsó napjaikat a bányásztanoncok az iskolában. Fegyelmezetten ülnek a padokban olyan csendben, hogy tisz­tán lehel hallani a bánya felöl a csillék kerekeinek zörgését. Öröm­teljes volt ez az év, nemes verseny­gésben telt el. A bányásztanulók a munkahelyeken, a tanulásban és a fegyelmezett magaviseletben egy­aránt versenyeztek egymással. A Sverma-tárna bányásztanoncai eseményekben és tanulásban gazdag évet hagytak maguk mögött. Nagy fejlődést értek el, amint a záró­vizsgák eredményei mutatják. Fasanek Rudolf, az egyik bá­nyásztanuló szivében nagy elhatáro­zás érlelődött meg. A nyári szün­időben megint jelentkezik brigád­munkára az Ifjúsági Duzzasztógát építésére. De nem egyedül. Megpró­bálja társait is meggyőzni az épit­kezés fontosságáról. Elsősorban Ko­sa Károly legjobb barátját, aki ép­pen szemközt jött vele. Megszólí­totta: — Te Karcsi, nem volna kedved az idén is velem jönni oda, ahol ta­valy olyan szép napokat töltöttünk. Karcsi kissé csodálkozva nézett rá, de rögtön észbe kapott. Nem is gondolkozott sokáig, hanem kezet nyújtott barátjának: fogadására alkalmas modern kul­túrház áll a= építkezési üzemek rendelkezésére, ahol a dolgozók po­litikai és szakelőadásokat hallgat­hat* .ak. És ha már a récsei építkezésnél tartunk, ahol lakások tömegét ad­ják át a dolgozóknak, meg kell em­lítenünk, hogy itt is elsősorban az új módszerek tömeges bevezetésé­nek, a szocialista versenynek és a legjobb falazó csoportok versenyé­nek tudhatjuk be az eredményeket. A Tencer-rámával való falazás, a Novotny-módszer többé már nem idegenek a munkásoknak. Bahorec elvtárs ötös csoportjának tagjai például nem kőművesek, hanem igen sokan közülük • az adminisztrációból kerültek át a termelésbe. Plavecky, Rohács, Trachta elvtársak hat köb­méter "lagos teljesítményt érnek el fejenként éa műszakonként. A ré­csei, dubnicai, nagyszombati, tren­cséni építkezések eredménye az, hogy az egy évvel ezelőtt üres te­rületen, ma új háztömbök, új negye­dek, új utcák, öt hónap alatt ezer egészéges lakás, téglák milliói a Tencer-módszer szerint felhúzva, megváltoztatják a városok és fal­vak arculatát. Forradalmi változás az építészetben. Az elmúlt évben éppen a falazás­nál sikerült az építkezés kézműves jellegét új munkamódszerekkel és munkamegszervezésekkel ipari jelle­gűvé változtatni, amit a munkahely újfajta megszervezésével ét az új követelményeknek megfelelően vé­geztek. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a falazó hármasok és ötö­sök számára legfontosabb, hogy biz­tosítsuk a munka jó előkészítését és megszervezését. Olyan segédesz­közöket kell a dolgozó kezébe adni, olyan kereteket és malteros-ládákat kell készíteni, amelyek a magas teljesítményeket biztosítják. Anton Tencer elvtárs, az állam­díj viselője a maga hosszúéves ta­pasztalatait használja fel a récsei építkezésen. Kijelentette, hogy a párt- és a szakszervezetek, valamint minden becsületes dolgozó segítsé­gével a récsei építkezést mintaépít­kezéssé akarja tenni, ahol a szo­cialista versenyek és munkamód­szerek tényleg az építkezés alap­jaivá válnak. Vidor István. A píeszoki gépművek ifjúmunkásai élenjárnak az új munkamódszerek elsajátításában A piesoki gépműhely dolgozói igyekeznek teljesíteni magasabb termelési tervüket a termelés széles­méretű racionalizálásával, amelynek éppen az üzem ifjúmunkásai — CsISz-tagjai között vannak lelkes úttörői. A CsISz-tagok, akik az üzem dolgozóinak nagyrészét képe­zik, termelési feladataik teljesítésé­ben a leghaladóbb munkamódszere­ket alkalmazzák, amelyek sokszoro­san fokozzák a munkatermelékeny­séget és az üzem számára több mil­lió értékű megtakarítást jelentenek. Képünkön Kyszel Pál esztergályos, I lyozásnál vegyiúton keményített CsISz-tag az új munkaformák acélszerszámokat használ. Normá­egyik úttörője látható. Az esztergá- | ját 246%-ra teljesíti. A vágújhelyi állami birtok dolgozói 12 millió koronával csökkentik a termelési költségeket Az állami birtokok gazdálkodásá­nak megjavításáról szóló párt- és kormányhatározat, a prágai kerület kommunistáinak, valamint a galán­tai állami birtoknak felhívása mély visszhangra találtak a vágújhelyi állami birtok dolgozóinál is, akik a termelés gazdaságossá: tételé 1 iránti igyekezetükben elhatározták, hogy az idén a termelési költségeket a tervvel szemben 12 millió koronával, az 1951-es évvel szemben pedig 30 millió koronával csökkentik. Köte­lezettséget vállaltak a búza terve­zett hektárhozamainak fokozására, az egész birtokon átlagban 2.5 má­zsával, a tavaszi árpánál 3 mázsá­val, a cukorrépánál 60 mázsával, a rozsnál másfél mázsával. Továbbá 77.000 kilogrammal növelik a sertés­húsbeszolgáltatást, 3500 elválasz­tott borjút adnak le és 1000 darab­bal növelik a hizlalásra szánt serté­sek tervezett számát. A közellátás céljaira beszolgáltatott sertések át­lagos élősúlya a második félévben nem süllyed 135 kilogramm alá. A növénytermelésben elért magasabb termelékenységből származó bevé­tellel 3.0P5.519 korona megtakarí­tást, az állattenyésztésben 4,491.000 korona megtakarítást érnek el. A gazdaságok közös üzemköltségében és a birtok igazgatási üzemköltsé­gében a tervezett kiadásokat 2.240.000 koronával csökkentik. To­vábbi megtakarításokat érnek el a takarmányburgonya szilázsolásával megakadályozott veszteségekkel, a tarlókeverék fokozottabb termelé­kenységével, r anyag- és villamos energia szükséglet és telefonköltség 10%-os csökkentésével. E sikerek elérésében segítségükre van az új munkaformák elsajátítá­sa és alkalmazása, az agrótechni­kai intézkedések betartása, a magas termés és hasznosság szovjet mes­terei munkamódszereinek elsajátí­tása és alkalmazása és azoknak a kötelezettségvállalásoknak teljesíté­se, amelyeket ez alkalomból mind a kollektívák, mind az egyének vál­laltak. így például Mazuch elvtárs vrbovei gazdaságának csoportja kö­telezettséget vállalt, hogy hat hek­tárnyi területen 650 mázsa cukor­répát termel ki egy hektárról, Mo­ravesik elvtárs csoportja pedig a csasztkovcei gazdaságban 3 hektár­nyi ter'ileten 700 má :sa cukorrépát termel egy hektáron. Kubány Péter, a vágszentkereszti gazdaság sertés­etetője és gondozója kötelezettséget vállalt, hogy az anyadisznók terve­zett számából átlagosan 14—18 ki­logramm átlagsúlyú malacot választ el. A termelési költségek csökkenté­sének tervével együtt a vágújhelyi állami birtok dolgozói az üzemi pártszervezetben és tömegszerveze­tekben, p gazdaságokban és a ma­jorokon megtárgyalják az aratás és cséplés tervét is. A samotozók áldozatkész munkája a szocializmus trineci építkezésén Az osztravai Teplotechna nemzeti vállalat samotozói a trineci Molo­tov-vasmüvek harmadik acélmühe­lyének második martinkemencéjét falazzák. Sikeresen befejezték a kamrák építését, és szárításukat már szerdán, június 25-én megkezd­ték és a befejező falazó munkákhoz kezdtek. Az első acélkemence éppen az utolsó öntést adta ki a főjavítás előtt. Hogy minél jobban megrövi­dítsék az üzemképesség megszakítá­sát az idejében végzett javítással és hogy egyúttal betartsák a mun­katervet az új kemence építésében, a samotozók két munkacsoportban 12 órán át dolgc ak. E munka mellett igen értékes ta­pasztalatokat szereznek a kelet­szlovákiai Kohászati Kombinát kő­művesei, akik Trinecben tanulnak. Velük dolgozik a samotozó munkák vezetője mindkét kemencén, Safar­csik Ferenc és Kovalik Rudolf. A Kohászati Kombinát 18 kőművese a trineci samotozókkal együtt nor­máit a tűzálló téglákkal és csem­pékkel való falazásban 25%-kai túl­szárnyalta. A kuncsícei Klement Gottwald új kohóművek hengerészeinek első műszaka Kedden, június 24-én a Klement Gottwald új kohómjjvek hengeré­szei a délelőtti műszak második ré. szében megkezdték a höhenger be­rendezés kipróbálását. A kohászati termelés fokozásáról szóló Párt- és kormányhatározat értelmében a ko­hászati munkahelyeken az első pró­báktól fokozatosan előrehaladnak a grafikon szerint. Az első sikeres próba teljes meg­terhelés mellett a blokkoló műhely villamos- és gépi berendezésének gondos felülvizsgálásával fejeződött be. A műszakiak a délutáni órákban kidolgozták a többi műszakok gra­fikonjait, amelyek mellett a henge­relt acél mennyiségét fokozatosan növelik. Lelkesen dolgoznak oz Ifjúsági Duzzasztógát fiatal építői — Veled megyek. Nem beszéltek többet a dologról, pedig az iskolából egészen az ottho­nig együtt mentek. A keskeny úton szétterülő kavics halkan ropogott a lábuk alatt. Mindketten el voltak^ foglalva gondolataikkal. Kósa Károly felidézte emlékeze­tében azokat a szép napokat, ame­lyeket az Ifjúsági Duzzasztógáton töltött. Gondolatban megjelent előt­te a hatalmas építkezés. Milyen szép volt ott, a fenyvesekkel körülvett munkahelyen! Szinte hallotta a kis­mozdony éles füttyét és utána a kerekek robaját, amint egymásután elindultak a teli csillék a csatorna töltésén. A fiúk és leányok, akikkel vállvetve dolgozott, mennyire lelke­sedtek minden csille földért, amely­lyel megelőzték a velük versenyben álló másik csoport tagjait. Barátja szótlanul haladt mellette. Régen ismerték egymást, együtt jöttek el Léváról. Minden szabad idejüket egymás mellett töltötték. Most is együtt indulnak útra az Ifjúsági Duzzasztógátra. Ahogy beléptek a bányászotthon tágas kamuján, Kóst Károly felte­kintett a széles, emeleti ablakokra és alig hallhatóan, szinte magának mondta: — Búcsút veszünk ettől a szép otthontól, vájjon kik jönnek a he­lyünkre ? , , így van jól, Karcsi, a mi helyün­ket majd elfoglalja más, nekünk már az életben kell megállni he­lyünket. Amit tanultunk, fel kell használnunk arra, hogy a munká­ban és a további fejlődésben is szép eredményeket tudjunk felmutatni. Fasanek Rudolfnak megint elka­landoztak a gondolatai. Lelkesen mondta Karcsinak.. — Amióta nem láttuk az Ifjúsági Duzzasztógátat nagyott haladhatott az ép".kezés. — Meghiszem azt, — válaszolta Karcsi, — a fiatalok nem töltötték ott hiába az idejüket. Most pedig nagyobb iramban folytatódik a munka. Meggyorsítjuk a duzzasztó­gát építését, hogy üzemeink és fal­vaink minél előbb több villanyára­mot kapjanak. Ebben a nagy mun­kában a mi erőfeszítésünkre is szük­ség van. Ezért kötelességünk ne­künk is odamenni. — Én teljesen megértem ezt, ép­pen azért szeretném, ha minél előbb indulnánk — válaszolta Rudolf. — Ha akarod, mehetünk holnap is. — Minél előbb, annál jobb. Másnap már a gyorsvonaton ül­te Délután feltűnt a hatalmas sziklákkal szegélyezett Vág-folyó medre. A vonat ablakából jó volt elnézni a felcsapódó hullámokat a sebes folyású folyó tükrén. Lassan kibontakozott a barakktábor isme­rős képe is. Árbocán a kékszínű ifjúsági zászlót messzeláthatóan len­gette a szél. A betonozó-brigád éneke visszhangzott a tájon. Boldog mosoly játszadozott a két fiú arcán az ismerős hangokra és szinte aka­ratlanul együtt énekelték a dalt. Másnap m^r ott állnak a brigá­dosok között. A reggeli napfény ragyogva szórja sugarát a száznál több ifjúra, amint katonás rendben sorakoznak a hatos számú tábor előtt. A felvonulás után csoportok alakulnak, a két jóbarát továbbra is együtt marad. A beosztás után Rudolfot választották meg csoport­vezetőnek. Amikor Rudolf kilépett, már együtt várták a csoport tagjai a hird tötábla elő' t. A fiún kék munkaruha feszült; az elmúlt év­ben sokszor húzta fel ezt a ruhát az építkezésen. Amikor csoportjához ért, lelkes hanj <n szólt a fiúkhoz és lányokhoz: i — A héten éjjeli műszakban dol­gozunk, versenyben állunk a többi táborokkal. Nem szeretném, ha szé­gyent vallanánk. A fiúk és leányok egyszerre felel­tek szilárd hangon — elfogadjuk a versenyt és ígérjük, hogy becsület­tel megálljuk helyünket. Aztán énekszóval elindult a csapat. A töl­tésen üres csillék sorakoztak egy­másután. A fiúk izmos karja játszi köny­nyedséggel dobálja a földet a csil­lékbe, de nem maradnak el mögöt­tük a leányok sem. A szapora mun­kában észre sem veszik, hogy a telt csillék anyaga már jóval felül van a 1009ó-on. A műszak befejeztével nem éreztek fáradságot, pfdig 87 köbméterrel több földet raktak nor­mán felül. Csak azt érezték, hogy nagyon boldogok. A csoportvezető kiszámitotta a teljesítményt: 117%-os az első na­pon. A jó eredménytől felvidulva, vidáman indulnak a barakktábor felé. Harsány énekük visszhangzik a hegyek között. A távolból a kas­sai gyors éles füttye 'hangzik felé­jük a csendes éjszakában. Talán ezen jönnek az újabb fiatal CsISz­tagok, hogy ök is kivegyék részüket a hatalmas építkezésből. Kelemen Béla.

Next

/
Thumbnails
Contents