Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)

1952-06-28 / 152. szám, szombat

1952 június 28 UJ SZ0 5 A traktorállomások jó munkával az aratás és cséplés sikeres elvégzéséért Pártunk és kormányunk a traktorállomásokról szóló határozatában kiemeli a traktorállomások jelentőségét a szocialista mezőgazdaság megteremtésében és rámutat arra, hogy az EFSz-ek szervezeti és gazdasági megszilárdítása, a növényi és állati termelés növelése, valamint a munka termelékenységének állandó fokozása csak a földmüvelés következetes gépesítésével valósítható meg. Az EFSz-ek megszilárdítása közvetlenül összefügg a traktorállomások termelési és szervezeti segítségével: ott, ahol a traktorállomások helytelenül működnek, az EFSzek megszilárditásának folyamata is késedelmet szenved. A határozatból kiindulva minden traktorosnak és kombájnvezetönek, valamint az agronómusoknak, mechanikusoknak tudatában kell lenniök, hogy az ö munkájuktól ,a traktorállomás munkájától függ, hogy a kisés középparasztságot milyen mértékben tudjuk meggyőzni az EFSz-ek jelentőségéről. Hisz ebben az évben nagyban növekedett traktorállomásainkon a gépek száma, éspedig a traktoroknál 38.9, kombájnoknál 173, önkötözőgépeknél 249. százalékkal, azonkívül egész sor űj mezőgazdasági géppel gazdagodott mezőgazdaságunk, melyeket a Szovjetuniótól kaptunk. A traktorállomások munkájától függ az is, hogy mennyiben tudják emelni egységes földműves szövetkezeteink a hektárhozamokat és a gépek gazdaságos kihasználásától függ az idei termés sikeres betakarítása is. A tavalyi aratásnál szerzett tapasztalatok alapján rájöttünk arra, hogy a gépek helytelen kihasználása nagy károkat okozott a nagyabonyi szövetkezetben, ahol 2.5 vagon gabona volt a veszteség. Az érsekújvári szövetkezetben szintén nem volt kisebb a veszteség. Ha el is érték a tervezett hektárhozamokat, mégis, ha jól megszervezték volna az aratási és cséplési munkákat, több vagon gabonát lehetett volna betakarítani. E hibák főleg azért következtek be, mert a térvezésnél nem fektettek súlyt az irányszáAiok helyes szétírására és nem biztosították azt, hogy a traktorállomás minden traktorosa ismerje a rá eső földterületet, melyen egész éven át dolgozni fog és hogy ismerje a termelési feladatokat, azt, hogy az általa megművelt földben mit fognak termelni. Megtörtént az is, hogy ha meg is volt a terv a brigádokon, azt a traktorosok nem ismerték. Nagyon sok helyen előfordult az is, hogy nem használták ki gazdaságosan a gépek erejét és nem követték az élenjáró traktorosoknak, mint például Hegedűs elvtársnak jó példáját, aki 260 százalékra teljesítette gépe tervét és igy kiváló munkájával nagyban hozzájárult a munkatermelékenység emeléséhez. Hogy a gépeket nem használták ki mindenütt gazdaságosan, abban hibáztatnunk kell elsősorban is a traktorállomások pártszervezeteit, a gépállomások vezetőit, mert nagyon keveset adtak a politikai meggyőző munkára. Voltak ugyan üzemi gyűlések, de ez nagyon kevés esetben terjedt ki a traktorosbrigádokra, tehát necsak szántsunk, vessünk és arassunk, hanem biztosítsuk a politikai meggyőző munkát és helyezzük a fősúlyt elsősorban a gépek gazdaságos kihasználására, a gépek jó karbantartására és a szocialista munkaverseny elmélyítésére. raktorosbrigádjainkon a tavaszi munkák tervezetéről is csak anynyit hallottunk, hogy szétírták ugyan a tervezett irányszámokat minden traktorosra és ezzel formailag eleget tettek ugyan az EFSz-ekkel és a kis- és középparasztsággal kötött szerződésben foglaltaknak, ellenben a szerződések alapján nem dolgozták ki a munkatervet minden egyes traktorosra, hogy az egész idő alatt ismerje azt a földet, amelyen dolgozni fog, hogy saját maga is fel tudjon készülni a munkák elvégzésére. Mindezek hiányában előfordult az is, hogy a munkák helytelen megszervezése következtében egy-egy traktorosnak napi normája teljesítésénél 3 4 különböző dűlőn kellett dolgoznia, azonkívül 10—15 kilométernyi utat az áthelyezéseknél feleslegesen megtennie. Ezek szerint érthető, hogy egyes traktorosok nem tudták teljesíteni napi normájukat. Fő hiba pedig az volt, hogy a tervek kidolgozásában csak egyesek vettek részt, nem pedig a traktorosok túlnyomó többsége, akik tulajdonképpen a tervről és annak" teljesítéséről döntenek. A 2 idei aratási és cséplési munkák előkészületeinél is sok helyen az a hiba, hogy a feladatokat ugyan mindenki ismeri, de hogy azokat hogyan teljesiti és hogy a brigád tagjai milyen földterületen fognak dolgozni, azzal még nincsen tisztában minden brigádközpont vagy traktoros. Tehát szükséges a helyi munkamegszervezés, mert hisz egyes brigádokban 6—8 traktoros van és ezek 2—3 munkacsoportba vannak beosztva és e csoport tagjainak még külön is tudniok kell, hogy melyik földterületen dolgoznak, hogy ne fordulhasson elő az, hogy egyszerre hárman-négyen is egy helyre mennek. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy egy 30 hektáros parcellán ne dolgozzon 3—4 traktoros. A nagy darab földterületet is fel lehet osztani kis részekre, hogy minden traktoros, ahogy ezt a tavalyi nyári munkáknál is tapasztaltuk, különkülön is dolgozhasson. A szocialista munkaversenyben is csak akkor tudunk felmutatni szép eredményeket, ha feladatainkat meg tudjuk oldani és a tervet teljesítjük. A köbölkúti traktorállomáson megmutatkozott a munkaversenyben az a hiba, hogy az üzemi gyűlésen az üzemi vezetőség igyekezett ugyan a versenyt népszerűsíteni, de nagyon jól mutatott rá a hibára a muzslai brigád vezetője, amikor azt mondotta: hogyan kapcsolódjon be a munkaversenybe, ha idáig még nem ismeri azt, hogy milyen normákkal fognak dolgozni az aratás alatt. A versenyben nagy gondot kell fordítani arra is, hogy a páros versenyben dolgozó traktorosok lehetőleg egyforma teljesítményű gépeket kapjanak. Ugyancsak biztosítani kell a versenyben a földterület minőségét és mennyiségét is. A traktorállomások pártszervezeteinek állandó politikai munkát kell folytatni, hogy a szocialista munkaversenyt népszerűsítsék, állandóan ellenőrizzék, hogy így a versennyel eredményes munkát végezhessünk. T raktorosaink már a tavaszi munkáknál bebizonyították, hogy megértették pártunk és kormányunk határozatát, ami megmutatkozott abban is, hogy nagyon sok traktorállomáson nemcsak, hogy a tervet teljesítették, hanem azt jóval túl is teljesítették. Ezért fontos a tervek pontos kidolgozása, hogy minden munkát idejében és jól elvégezhessünk és hogy jó munkával emelhessük a földek hektárhozamát. Nagy szerep vár a traktorállomásokra pártunk és kormányunk az EFSz-ek megszilárdításáról és továbbfejlesztéséről szóló határozatának teljesítésében is. Szükséges ezért, hogy a traktorállomások üzemi pártszervezetei részletesen megtárgyalják pártunk ós kormányunk ezen határozatát, amely fokozottabb feladatokát ró a traktorállomásokra is a mezőgazdasági termelés fokozáséban. Ferenci István, Bratislava. A nagyabonyi CsISz-csoport hatvan hektár gabona betakarítását vállalta Községünk ifjúsága nagy odaadással támogatja egységes földműves szövetkezetünket. Most, az aratási munkákra is a szovjet komszomolisták példája nyomán a CsISz helyi csoportja 60 hektár területen vállalta a gabona learatását és betakarítását. Utána pedig az aratás és cséplés teljes befejezéséig a szövetkezetnek állandóan segíteni fog, hogy szövetkezetünk sikeresen elvégezhesse az idei békearatást. Fleischmann Kálmán, Nagyabony Miért nem nyújt segítséget a nagymegyeri földműves raktárszövetkezet az ekecsi szövetkezetnek a raktárhelyiségek biztosításában Minden előfeltétele megvan annak, hogy szövetkezeteink eleget tegyenek feladataiknak !5okan, különösen a városi munkásság soraiból érdeklödnek affelől, hogy miért nincsenek brigádok a szövetkezeteken és állami gazdaságokon? Nos, nézzük csak meg tüzetesebben, .li rejlik amögött, hogy míg a mult évben brigádok segítettek a tavaszi és növényápolási munkáknál', az idén jelentős változás állott be e munkák terén mind a szövetkezetekben, mind az állami gazdaságokban. Az 1950—51f s évek azok az évek voltak, amelyekben parasztságunk megindult a fejlődés útján és hozzáfogott mezőgazdaságunk átalakításához. Ez a folyamat nem megy máról-holnapra és nagyon sok meggyőző munkára volt szükség, mig eredményeket tudtunk felmutatni a nagyüzemi gazdálkodásban. Az egyszerűen gondolkozó parasztság soraiban, akik megszokták a mezőgazdaság széttagoltságát, nehezen tudták megérteni azt a végbemenő folyamatot, amelyben sem az EFSz-eknél, sem az állami gazdaságokon nem dolgoztak teljes odaadással és így a munka frontján nem is tudtak győzelmeket felmutatni. Szívós harcra és alapos szervezési munkára volt szükség, amíg mindezt megértették földműveseink. Nem kis része volt ebben a sajtónak is, amelynek hasábjain többször olvashattunk egyes szövetkezetekről, vagy állami birtokokról, amelyeknek példája nyomán azután mindig több és több szövetkezet vagy állami birtok kapcsolódott be a szociálist^ munkaversenybe. Dolgozó parasztságunk most lép az év legfontosabb munkaszakaszába, az aratási és cséplési munkák elvégzésére. Idáig a gabonák szépen fejlődtek, nem djltek meg sehol sem és ha valami baj nem éri őket az aratásig, biztosan ebben az állapotban maradnak mindvégig. Igy minden előfeltétel megrvan ahljoz, hogy az aratást gépekkel végezhessük. Természetesen előzőleg gondos megbeszélésre és jó munkamegszervezésre van szükség, hogy földműveseink megmutathassák az egyéni gazdálkodóknak, hogy a mi, modern, haladó mezőgazdasági technikánkkal sokkal könnyebben és lény-gesen kevesebb idö alatt elvégezhetjük az aratási és cséplési munkákat. A mult esztendőben sok helyen panaszkodtak a mezőgazdasági termékek beszolgáltatására. Túl keménynek és magasnak találták mind a magángazdálkodók, mind a szövetkezet tagjai. De ez főképp a-okon a helyeken nyilvánult meg, ahol a szövetkezet tagjai nem gondolkodtak arról, hogyan javíthatnák meg munkájukat és milyen munkamódszer bevezetésével biztosithatnák azt, hogy mindenből teljesíthessék beadási kötelezettségeiket. Hiányok mutatkoztak főként a s-rtés- és baromfitenyésztésben. Hiányzottak az anyaállatok és a tojóstyúkok. Ebben az évben lényeges változás állott be mind a községekben, mind a szövetkezetekben. A legtöbb szövetkezet úgy segített magán, hogy a meglévő süldökocákat nem adták hizlaldába, hanem pároztatták és legalább egyszer malacoztatták őket. Ennek az eredménye az lett, hogy a tervezett mennyiségen felül is hozzájutottak malacokhoz és növendékállatokhoz. A baromfitenyésztés terén pedig minden szövetkezet azon volt, hogy a követelményeknek megfelelően és tervszerint biztosíthassa saját baromfifarmját. Örvendetes jelenség, hogy ma már szövetkezeteinkben az állatállomány jelentős mértékben szaporodik és gondos felügyelettel és odaadó munkával megóvjuk az állatállományt a járványos betegségektől és egyéb veszélytől. Minden reményünk megvan arra, hogy ezévi beadásunkat százszázalékban teljesítsük. Mindezek elérésére szükség van rá, hogy a szövetkezet tagjai és a magángazdálkodók gyakrabban összeüljenek közös megbeszélésre és a helyi pártszervezetek vezetésével és azok helyes tanácsadásával végezzék munkájukat, hogy az állami terveknek megfelelően mindenben teljesíthessék az állammal szembeni kötelezettségeiket. Nem könnyű a feladat, de jó kommunista neveléssel és öntudattal minden elérhető. Ha mindenben követni fogjuk a szovjet szovhozok és kolhozok dolgozóinak tapasztalatait és azokat szövetkezeteinkben és állami birtokainkon népszerűsítjük, minden biztosíték meg van arra, hogy a szocialista mezőgazdaságunk eleget tesz ötév;s ter, tink fokozott feladatainak. Mandák József, Komárom, Ekecsen a helyi Nemzeti Bizottság épülete előtt egy 20—25 főnyi csoport áll. Nagyobbrészben kis- és középparasztok, de vannak köztük sokan, akik az Egységes Földműves Szövetkezet tagjai. Amint odaérkezünk, köszönésünkre némelyikük kelletlenül böki meg ujja hegyével a kalapja szélét. Magatartásuk a türelmetlenség jeleit tükrözi. Kérdésünkre többen egyszerre mondják, hogy reggel óta ácsorognak itt. Elmondják azt is, hogy a helyi Nemzeti Bizottság értesítette őket, hogy állataikat reggel 9 órára hozzák ide, hogy beadásukat teljesítsék. Nagyon türelmetlenek s egyikük azt panaszolja a szekér mögé kötött tinócskára mutatva, hogy ezt a szegény párát már másodízben hurcolta ide és még mindig nem veszik át. Érdeklődtünk az ottlévő emberektől, hogy hol itt a hiba? Megállapítottuk, hogy a húsbeadás a nagymegyeri földműves raktárszövetkezet utasításéra a helyi Nemzeti Bizottságon keresztül történik és az átadásra kerülő malacokat az állami birtokra irányítják. Ez ellen viszont a helyi EFSz tiltakozik, ragaszkodván ahhoz, hogy a malacokat ők is felvásárolhassák és igy lehetővé váljék, hogy a hiányos állatállományukat kiegészíthessék és így biztosítsák a hűsbeadást. Az állami birtok nem hátrál meg, az EFSz nem hagyja magát, a \ földműves raktárszövetkezet pediguíj határidőt tűz ki a beadás teljesítésének időpontjára, vagyis a felvásárlásra. Itt-ott szitkok hangzanak el, az ácsorgók egyike jogos szemrehányással jegyzi meg, hogy könnyelmű és felelőtlen eljárás, ha az embereket a legnagyobb dologidőben, a sürgős növényápolási munkák idején naphosszat állni hagyják a helyi Nemzeti Bizottság épülete előtt. Kár minden percért, közeledik a nyári munkák ideje, az aratás és a cséplés. Csak természetes, hogy ezt a szervezetlenséget ős a község lakosainak elégedetlenségét ügyesen kihasználja a reakció és az osztályellenség, amelynek vezére- Csápai István 8 hektáros spekuláft, a volt agrárpárt főkolomposa. Beszélgetésünk lassan vitajelleget ölt. Legtöbbet a kulákvezér, idősebb Bognár István beszél. Beszélnek, érvelnek, csűrnek, csavarnak s mindent félremagyarázni szeretnének. Csápai állításait hejĽt nem álló érvekkel támasztja aHSÉn minden állításra türelemmel váláľsžolok és minden egyes szavát megcáfolom a valóság feltárásával. Egyszerre azt veszem észre, hogy a jelenlévők zöme lassan az én oldalamra áll, de Csápai és\idösebb Bognár még mimdig nem hagyják magukat. Csápai azt állítja, hogy az EFSz-tagok a mult év végi elszámolásnál nem kapták meg a természetbeni jutalmazást és hogy a smövetkezet nem is lesz jő, ha nem állítják vissza az úgynevezett részesmunkát. Igy beszélt Csápai és sajnálattal gondolt vissza a kapitalista Csehszlovákiára, amikor ő még a híres Csápai volt, aki mint agrárpárti, egy jól végzett kortesfogásért 500 koronát kapott népnyúzó gazdáitól és az így összeharácsolt pénzen 8 hektárt szerzett. A szövetkezetről persze hallani sem akar. Idősebb Bognár például azzal szítja az elégedetlenséget, hogy semmi haszna sincs a villanyvilágításból, ha nem tud villanyórához jutni. Pedig — ahogy mondja — már fűt-fát megmozgatott, de hiába, mert csak a protekciósok kapnak. Az igazság azonban az, amint arról később saját magunk is meggyőződtünk, hogy a helyi Nemzeti Bizottság épületében százszámra fekszik a villanyóra és várja, hogy a jelentkezők révén eljusson rendeltetési helyére, többek között idősebb Bognár házába is. Tehát most is bevált az a régi közmondás, hogy hamarább utolérjük a hazug embert, mint a sánta kutyát. Csápai azzal vádolja meg a helyi Nemzeti Bizottságot és a helybeli EFSz funkcionáriusait, hogy egész nap nem csinálnak semmi mást, mint kerékpáron futkosnak ide-oda, a valóság pedig az, hogy a helyi nemzeti bizottság funkcionáriusai egyben az EFSz munkacsoportjainak a vezetői is, akik naponta a határban dolgoznak, ellenőrzik a csoportokat, ami nem mondható éppen könnyű dolognak olyan EFSz-nél, amelynek a helytelen technikai határrendezés következtében 58 helyen van a vetésterülete. Ezt persze a „bölcs" Csápai elhallgatta. Vitánk további folyamán és a felmerült kérdések tisztázásával Csápai és Bognár állításai semmivé lesznek. Az ottlévő kis- és középparasztok győzelmesen kerülnek ki a vitából és a két kulák megszégyenülve elkullog. Mi a helýi Nemzeti Bizottság irodájába megyünk és megtudjuk, hogy a híres Csápai és a többiek állításai, akik állandóan azt hangoztatják, hogy a szövetkezet tagjai nem kapj ták meg a természetbeni jutalmazásukat, — nem felelnek meg a valóságnak, mert a szövetkezeti tagok mindenben megkapták a munkájuk után járó becsületes jutalmazást. A falu becsületes dolgozói örömmel beszélnek arról, milyen nagy odaadással készülnek az idei békearatásra. Mindegyikük tisztában van azzal, mennyire fontos, hogy az aratást idejében és a legnagyobb rendben elvégezzék, mindannyian tudják, hogy a tervek szerint július 3-án kezdik meg az aratást, 8 nap alatt elvégzik, utána pedig 14 nap alatt végeznek a cséplési munkákkal is. Van azonban egy hiba, még pedig az, hogy a cséplés idejére nem rendelkeznek megfelelő raktárhelyiséggel. Ez nem jelenti azt, hogy a községben nem volna megfelelő helyiség a gabona elraktározására. Csak az a baj, hogy a földműves raktárszövetkezet még az EFSz megalakulása előtt minden raktárhelyiséget igénybe vett és most nem hajlandó egyet sem átengedni az EFSz-nek. Bár vannak olyan helyiségek is, mint például a 12-es számú házszám alatti raktár, amelyben már 1947 óta 4—5 vagon műtrágya fekszik kőkemény állapotban, a földműves raktárszövetkezet nem teszi meg a kellő intézkedést, hogy a raktárból az amúgy is hasznavehetetlen műtrágyát kidobassa és így a cséplés idejére biztosítsa a megfelelő raktárhelyiséget. A közeli Jánospusztán is van egy raktárhelyiség, amely viszont 15—20 hektáros kulák birtokában van. Ilyen és ehhez hasonló gondok állnak ma Ekecs község kiéleződő osztályharcának középpontjában, szükség van tehát arra, hogy mindenben felvegyük a harcot a dolgozó kisés középparasztság kizsákmányoló! és ellenségei ellen.