Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)

1952-06-04 / 131. szám, szerda

4 U J SZÖ 1052 június 4 K Ö Z M l) - Y E L Ö D É S

I HIR E K Az ídai Móricz Zsigmond ünnepségek alkalmából megjelenő nyolc Móricz-kötet illusztrációjára pályázatot fürdetett a budapesti Szépirodalmi könyvkiadó. A pályázaton a legnevesebb festőművészek és grafikusak müvei vetélkednek egymással. Június elején rendezi meg Budapesten a Színházi és Filmművészeti Szövetség a vidéki színházak ünnepi hitét. A kecskeméti Katona József színház Goldcni: „A hazug", a pécsi Nemzeti Színház Urbán Ernő: „Tűzkeresztség", a miskolci Nemzeti Sz nh.iz Kornejcsuk: „Ukrajna sztyeppéin", a szolnoki Szigligeti Színház Szigligeti Ede „A cŕikós", a debreceni Csokonai Színház Shakespeare: „Othello", a szegedi Nemzeti Szinhiz Davidoglu: „Vas és acél" című s ánmüvét adja elő- Az előadássorozatot június 11-töl 14-ig tartó szakmai vita követi. • Rómában a Cultura Sociale kiadásában megjelent olasz nyelven Illés Béla Rákosi Mátyás életéről írt brosúrája. • Máriássy Judit új filmje, a „Rendületlenül" forgatókönyve elkészült s rr.ár javában folynak az előkészítő munkák, hogy a forgatást július végén, augusztus elején megkezdhessék. A Csepel harcos múltját és új életét feldolgozó filmben tizennyolcezer statiszta fog szerepelni. Csak egyik jelenetében — az 1930. évi tüntetésben — tízezer statiszta vesz részt. A szovjet írók szövetségében a moszkvai prózaírók értekezletet tartottak, „A szerző, a kritikus és a szerkesztő munkájának összehangolásáról". A vita során tisztázták a felvetett kérdéseket. Nyikolaj Virta, szovjet író „Az estharang" című új történelmi regénye is megvitatásra került. A regény az í905-ös forradalmat megelőző évekből veszi tárgyát. A moszkvai Lenin-könyvtárban 14 millió könyvet, kéziratot, disszertációt, 6 millió folyóiratot és milliónyi újságévfolyamot, röpiratot, kottát, plakátot, térképet, színnyomatot, rézkarcot és levelezőlapot őriznek. A 11 olvasótermet évenként másfélmillió ember látogatja, ami napi négyezer személynek felel meg. A hatalmas főépület kilenc emelete végesvégig könyvektől zsúfolt. A polcok hossza 200 kilométer. Ha a tengernyi könyv egy-egy példányát osak öt percre kezünkbe vennénk, úgy napi 8 órai olvasás mellett 400 év kellene átnézésükhöz. Az olvasók az új technikai eszközökkel felszerelt könyvtár igényelt darabjait a legrövidebb idő alatt kézhez kapják. Egy villanyérore berendezett miniatűrvasút szállítja a sokmázsányi könyvet és önműködően áll meg az állomásain. Külön osztálvon működik a ,,könyvsebészet", ahol a könyvek legkisebb sérüléseinek, szakadásának, vagy folytonossági hiányának < kiiavítás>árql gondoskodnak. A könyvtár laboratóriumaiban eredményesen harcolnak a penészgomba és a rovarok ellen és az újságok lapjait így évszázadokon át képesek épségben megőrizni. A moszkvai Gorkij-intézet levéltára újabban 300 levelet kapott, amelyeket Gorkij írt feleségének 1895 és 1906 kőzött. A levelek sok értékes adattal egészítik ki az író életrajzát, különösen az 1905-ös forradalom mozgalmas napjaiból és Gorkij amerikai utazásából keltezettek. Ezenkívül Szerafimoviccsal és Vereszajevv

el folytatott levelezése is előkerült. A Szovjetunió kormánya átadott a lengyel kormánynak 12 láda Kopernikua életére vonatkozó muzeális értékű adatokat. * A leningrádi Akadémiai Drámai Színházban bemutatták Habrovickij színmüvét Joliot-Curieről „Franciaország polgára" címmel. * A Német Demokratikus Köztársaság Írószövetsége május 22. és 25. között tartotta III. kongresszusát Berlinben. Az ünnepélyes megnyitót május 22-én rendezték a Német Színházban. A kongresszus során az Állami Díjjal kitüntetett Stephan Hermlin tartott előadást „Harc a német nemzeti irodalomért" címmel és az Állami Díjjal kitüntetett Kuba | (Kurt Bartel) a „Német Írószövetség feladatairól". A kongresszusra több meghívott vendég érkezett NyugatNémetországból és külföldről is. * I A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa elhatározta, hogy uiegalapítjc a Koreai Tudományos Akadémiát. A terv szerint az új intézményt ez év augusztusában nyitják meg. I * j A Lengyelországban most folyó ! „oktatás, könyv és sajtó napjai" keretében széleskörű mozgalom indult a I lengyel kultúra eredményeinek isI mertetésére. Lengyelország városaiban és falvaiban nagy számmal rendeznek tudományos, irodalmi és művészeti előadásokat. A sziléziai iparvidék városaiban és munkástelepülésein az elmúlt hét so| rán tóbb mint ötszáz tudományos és irodalmi előadás hangzott el A poznani vajdaság területén, május 3. és 10. között körülbelül hétszáz előadást rendeztek. Az „oktatás, könyv és sajtó napjai"-n az ország élvonalbeli írói irodalmi estéken ismertetik a lengyel és a külföldi irodalom különböző kérdéseit. A Varsói üzemekben és főiskolákon eddig több mint kétszáz irodalmi estet tartottak. A Bolgár Írószövetség legutóbbi gyűlésén nagy vita zajlott le az irodalmi kritika kérdéseiről. A „Literai turen Front" közli az egyes hozzá1 szólásokat. A fiatal bolgár filmművészet hatalmas lépést tett előre fejlődése útján a „Virradat szülőt'ölde.

m felett" és a ..Danka" című filmalkotásokkal Az első az új, a szocialista Bulgáriát építő ifjúság brigádmozgalmának történetét vetíti elénk, a második a felszabadulás előtti idők textilmunkásnőinek hősi harcait* James Aldridge, ismert haladó angol iró, a Gogol-ünnepségek alkalmából hosszabb időt töltött a Szovjetunióban. Tapasztalatairól a Daily Worker hasábjain számolt bp

: — Időm javarészé* a szovjet írók társaságában, irodalmi vitákat folytatva töltöttem, — úja. _ Hangsúlyoznom kell, hogy mint író, sehol sem részesültem annyi szeretetben, figyelemben, mint a szovjet emberek között. Meglepett, hogy a szovjet diákok mennyivel jobban ismerik az angol irodalmat, mint az angol fiatalok. A szovjet ifjúság olyan népek irodalmával is megismerkedik, amelylyek kultúrájáról a nyugati országok ifjúságának fogalma sincs: itt elsősorban a modern arab. koreai és török irodalomra gondolok. A legújabb angol irodalomban sokan nálam is jártasabbaknak bizonyultak. — Szeretném, ha azok, akik úgy gondolják, hogy az oroszok csak „válogatott" külföldi irodalmat olvasnak, elbeszélgetnének azzal a tizennyolcéves diákkal, aki pontosan megmagyarázta, mi a különbség Christopher Fry angol és Jean Anouith francia drámaíró munkássága között. Aldridge cikkének befejezésében arról ír, hogy a „béke" a legnépszerűbb szó az egész Szovjetunióban és minden külföldi megállapíthatja, hogy a szovjet nép őszintén akarja a békét és harcol érte. A Csemadok pozsonyi helyi csoportjának munkájáról Vidéki olvasóink számára szeretnék pár sorral beszámolni a pozsonyi Csemadok működéséről. A pozsonyi helyi csoport javarészt fiatalokból áll, akik úgy, mint a többi kultúrszervezet, azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy a dolgozókat napi munkájuk után szórakoztassák és fejlődésükét minden tekintetben előmozdítsák. A tagok között vannak ipari dolgozók, technikai, üzemi munkások, főiskolások, tanítók. Mindnyájan a munkapad, vagy a könyv mellől jönnek este a helyi szervezetbe, ahol tulajdonképpen folytatják a tanulást. Itt rendelkezésükre állanak a magyar nyelvű újságok, folyóiratok, könyvek és alkalmuk van megvitatni napi eseményeket is. Tanulnak itt népdalokat, táncokat, színdarabot, hogy aztán továbbadják dolgozó társaiknak. Rendszeres tanulókörök vannak, amelyek jól működnek. A helyi csoportnak 40 tagú zenekara van, amely a délelőtti órákban gyakorol. Az ének- és tánccsoport kétszer hetenként tart próbát, de szükség esetén többször is. Piroska Mihály, a zenekar vezetője sok szeretettel és odaadással vezeti a zenekart, a mai szocialista szellemnek megfelelően és már szép eredményt tud felmutatni. Az énekkar vezetője Ág Tibor, minden Csemadok-tag kedves barátja, aki kitartó szorgalommal és jó munkával vezeti az énekkart, Táncos Bandi pedig megnyerő modorával tudja élénk munkára buzdítani a táncoslábú fiúkat és lányokat s szorgalmával példaként áll a többiek előtt. Danis Tamás, aki mint fiatal tanító Pozsonyban működik, szgorral és erélyes kézzel vezeti a szinigárdát. Egy alkalommal, amikor Ág Tibor elutazása miatt nem lehetett teljes énekpróbát tartani, Kozma Gyula és Gály Román ismeretter jesztö előadást tartottak. Ha színdarabra készülnek, akkor a szerepek szétosztása előtt közösen elolvassák a darabot, megvitatják tartalmát, kiértékelik politikailag és így közelebb hozzák azokhoz a személyekhez, akik a szerepeket alakítani fogják. Azt akarják elérni, hogy szerepüket ne csak játsszák, hanem át is éljék. Igy fejlődik és érik kollektív munkával a Csemadok pozsonyi helyi csoportja. Egyegy jólsikerült fellépés után nincs hiány a jókedvben. Újabban tervbevettük, hogy politikai előadásokat fogunk tartani a Csemadok-tagjai számára. Igy építik hazájukat és a tartós békét a pozsonyi magyar dolgozók. Nem maradnak le sem a munkában, sem a jókedvben és öntudatosan haladnak a biztos cél felé. Kopacsek Irén, Pozsony. A Csemadok helyi csoportjai segítik egymást munkájukban Arról szeretnék írni, hogy a Csemadok helyi szervezetei milyen szépen támogatják egymást a szocialista kultúra terjesztésében. Az érsekújvári járásban az udvardi Csemadok helyi csoportja nemrégen vendégül látta az újvári Csemadok helyi csoportját, akik előadták a „Ludas Matyi" című vígjátékot és óriási sikert arattak vele. Május 23—-24-én a tartoskeddi csoport vendégszerepelt nálunk Csíky Gergely „Ingyenélők" című darabjával és két estén át nyújtott kellemes és hasznos szórakozást az udvardi dolgozóknak. A szereplők mind kitűnő alakítást nyújtottak és meg kell jegyezni, hogy a szerepeket mind falusi leányok és fiúk játszották. Ha figyeljük a Caema. dok munkáját, megállapíthatjuk, hogy napról napra szebb eredményeket érnek el. A tavaly még gyenge és bátortalan csoport, amely saját falujának kultúrigényeit is alig tudta kielégíteni, ebben az évben erős és bátor kultúresoporttá nőtt, harcos hirdetője lett a szocialista kultúrának. A Csemadok tagjainak többsége kiváló szövetkezeti munkás, mint Broskovics, Kaploczki, Szalai, Niklovics, Opálek, Vörös és Kovács elvtársak, akik mindnyájan az udvardi EFSz dolgozói. Muczko Ferenc, Udvard. üilí, a h y a faluba n Öreg szemével néz, figyelget, rontotta balsors s mécses füstjén sok-sok évig. Derűs villanyfény csillog hajának szép ezüstjén. * Gábor bátya most hallgat, méláz, lesi: ki ez a fényes vendég? Régen sötét volt, felhő görgött elébe s vak reménytelenség. Bólintva ül, leves melegszik, pillája néhe halkan rebben. Öreg szája e nevet: Sztálin suttogja egyre melegebben. A lánya varr, a veje olvas; ráncos arcába mosoly csurran s próbált szívében a boldogság motoz, mint szél az ablakunkban. Az ablakon kinyúl a fény és arasznyi búzát simogatva iebeg az estben. Kábult bogár zümmögve száll a sugarakba. Egy harmonika kap a csöndbe, induló szól a kultúrházból S a dal libegve dül arcának, mint piros puha, selymes fátyol. Vere» János. A VOLGA—DON CSATORNA A Volga—Don-csatorna medrében tegnap egyesült a Volga és a Don, a szovjet föld e két hatalmas folyója. A kommunizmus építésének nagyszerű győzelme ez. A Volga—Don-csatorna megépítése évszázadokon keresztül, I. Péter cár ideje óta foglalkoztatta az orosz nép legjobbjait. A múltban mintegy 30 tervet készítettek a csatorna felépítésére, de csak most, a sztálini terv s a szovjet emberek minden akadályt lekiizdö alkotómunkája váltotta valóra az orosz nép évszázados álmát. Most már nem ábránd többé, hanem valóság: több mint száz kilométer hosszúságban hömpölyög a Don vize a Volga felé. A csatorna építői több mint 160 millió köbméter földet mozgattak meg, hárommillió köbméter betont építettek be a hatalmas békemübe. Olyan mennyiség ez, hogy ha vasúti kocsikra raknak a felhasznált betont, követ és a kocsikat egymáshoz kapcsolnák, 1400 kilométer hosszú szerelvényt alkotnának. A csatorna építőinek a szovjet technika legújabb vívmányai nyújtottak segítséget. 14 köbméteres lépkedő ekszkavátorok, markológépek és naponta 1000 vagon földet megmozgató iszapszivattyúk dolgoztak, engedelmeskedve parancsolóiknak, a szovjet embereknek. Ez a osatorna nem csupán több mint száz kilométer hosszú víziút. A volgai és északnyugati vízmedencék harmincezer kilométer hosszúságú hajózható folyóit ez a csatorna kapcsolja össze a doni és a dnyeperi vízmedencék 13.000 kilométer hosszúságban hajózható folyóival. Ez a grandiózus mű a Volga, Don, Dnyeper, Kama, Oka és egy sor más folyó vidékének, óriási területeknek ad kijáratot öt tenger vízére. Lehetővé teszi, hogy a donyeci szénmedence és iparvidék termékei, az északkaukázusi gabona, érc és gyümölcs olcsó víziúton jusson el az északi vidékekre és észak fája, más kincsei szintén víziúton jussanak el Ukrajnába és a sztyeppék erdőben szegény vidékeire. A csatorna építőinek hatalmas nehézségeket kellett leküzdendők. A két folyó között emelkedik a jergenyinszki magaslat — a Don és a Volga vízválasztója. Északon, ahol a két folyó közti távolság a legkisebb — mindössze 60 kilométer — a vízválasztó 130—140 méterrel magasabb a folyó színjénél. Délebbre, ahol a két folyó közti távolság növekszik, a magaslat „csak" 88 méterrel emelkedik a Volga és 44 méterrel a Don színtje fölé. A szovjet mérnökök úgy döntöttek, hogy a csatornát itt építik meg: a vízválasztőt a legalacsonyabb pontján a legkönnyebb legyőzni. Az emelkedés így is igen nagy és ezért tizenhárom zsilipet építettek a csatornán. Kilencet a Volga felöli lejtőn, négyet a doni oldalon. A zsüipeknél hatalmas szivattyúállomások emelik fel a Don vizét és juttatják tovább a Volga felé. Azért a Donét — és nem a Volgáét, mert a Don tavaszi áradáskor óriási víztömegekkel rendelkezik. Ezt most a „Cimljanszki-tengerben" tárolják. Kijavítják a természet hibáját, amely miatt ez az életadó víz eddig haszontalanul ömlött a tengerbe. A csatorna a Kalacs város közelében épült zsilipnél kezdődik, amely elválasztja a karpovkai víztárolót a Cimljanszki-tengertől. Ez a tenger 180 kilométer hosszúságban húzódik délfelé, Rosztov irányába. Itt építették meg azt a híres gátat, amely az egész világon páratlan hidrotechnikai létesítmény. Tizenhárom kilométer hosszú, útját állja a Don vízének és arra kényszeríti, hogy elárassza a környéket s megalkossa azt az új — a térképeken még meg nem jelölt — tengert, amely 2700 négyzetki ométer területet foglal el és 24 milliárd köbméter vizet tárol. Ennek a tengernek a vízét szivattyúzzák a csatornába. Az első zsilipen keresztül a karpovkai v ízi tárolóba jut a víz. Ez a medence 155 millió köbmétert tárol. A következő lépcsőfok a 48 millió köbméteres bereszlavszki, aztán a varvarovszki víztároló. Innét a jergenyinszki vízválasztó legmagasabb pontján épített zsilipen keresztül megindul a Don vize a természetes lejtön a Volga felé. Ez a lejtő viszont olyan meredek, hogy az első nyolckilométeres szakaszon öt zsilipnek kell megfékeznie a szilaj áradatot. Ezután még három zsilipen kell keresztül jutni a a víznek — s az utolsó zsilipnél érkezik meg a Volgához. Itt áll majd, magas alapzaton Sztálin elvtárs hatalmas szobra, hirdeti a szovjet nép háláját és szeretetét a bölcs vezér iránt. A víztárolók és a CimljaMakl-tenger vizét az öntözőcsatornák egész rendszere juttatja majd el a sztyeppére, s itatja meg a szomjas, kiszáradt rögöket. Ha valamennyi öntözöcsatorna elkészül, 750.000 hektár föld öntözését és 2000 hektár kiterjedésű aszályos föld vízellátását biztosítja majd. Ez az óriási terület, ahol sokhelyütt csak gyér árváányhaj termett, bőségesen ontja majd a jóminöségü búzát, gyapotot és más terményeket. Tudományos számítások szerint 35—40 mázsa búzát, 20—25 mázsa gyapotot 40—50 mázsa rizst aratnak majd itt hektáronként. A csatorna két partját védőerdősáv szegélyezi, egy hatalmas erdősáv pedig — amely Sztálingrádtól délfelé húzódik — keresztezi a csatorna vonalát. Átalakul az egész táj képe. Kotyenko elvtárs. a „Komszomolszkaja Pravda" riportere megírta, "hogy egy vadlibacsapat, amely délről észak felé röpült, a Cimljanszki-tenger fölött utat tévesztett, nem tudott tájékozódni, megzavarta az új, ismeretlen táj látványa. A Volga—Don-csatorna hatalmas müvét ftz egész snovjet nép építette. Gyárak, üzemek és tudományos intézmények dolgozói feszült figyelemmel kísérték a munkát, s mihden erejüket latbavetették, hogy a csatorna megrendelései határidő előtt elkészüljenek. S most, hogy egyesült a két folyó, együtt őrül az egész szovjet nép a csatorna építőivel és együtt készülnek új csatákra, a kommunizmus építése nagy sztálini tervének megvalósítása érdekében. A most kivívott győzelem még nagyobb erőt ad az új küzdelmekhez. A szovjet ember előtt nincs lehetetlen, nincs erő, amely megakadályozhatná békés építő munkáját. Ezt zúgja az új csatorna hömpölygő árja, ezt zúgják a Cimljanszki-tenger hullámai. A béketábor bevehetetlen bástyája, a nagy Szovjetunió a kommunizmus építésének nagy alkotásalva! hirdeti az egész világnak, hogy a béke ügye mindenek fölött diadal, maskodik. _