Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)

1952-06-24 / 148. szám, kedd

1952 június 14 (JJSZ0 3 A Demokratikus Németország Nemzeti Arcvonalának felhívása a Szovjetuniónak a fasiszta Németország által való megtámadása 11. évfordulója alkalmából A Demokratikus Németország Nemzeti Frontjának Nemzeti Taná­csa a szocialista Szovjetuniónak a fasiszta Németország által való megtámadása 11. évfordulója alkal mából a kővetkező felhívást adtá ki: „Németek, hazánk keleti és nyu­gati részén! 1941 június 22-ike a német nép történetének legsötétebb napja volt A fasiszta hitleri Németország ezen a 'napon orvul megtámadta a nagy socialista Szovjetuniót és a szov­jet nemzetekre mérhetetlen szenve­dést, könnyeket, véronást és mé­szárlást hozott. Olyan gaztett volt ez, amelyeknek nincs párja. A fa­siszta hordák könyörtelenül garáz dálkodtak a békeszerető országban, sokezier várost és falut pusztítottak el. A szovjet emberek a legnagyobb hazafiúi szeretettel keltek hazájuk Védelmére. Haftalmas ütközetekben elpusztították az Imperialisták akkor legnagyobb és legveszélyesebb kato­nai hatalmát, Hitler háborús gépeze­tét. A győzelem teljes volt, Hitler rendszerének teljes legyőzésével vég. ződött. A jog győzött a jogtalanság felett, a béke erői a háború sötét erői felett. Némét férfiak, német nök, német ifjúság! Emlékezzetek e napon arrä, hogy a nagy Szovjetunió nem fizetett Vissza ugyanilyen módon. Tudatosít sátok a szovjet népnek és lángeszű tanítójának és vezérének, Sztálin generälisszimusznalk nagyságát, aki már 1942-ben azt mondottá, hogy Hitlerek jönnek, s mennek, de a né­met nép, a német állam megma­rad. Szélesedik a francia nép egységmozgalma A Francia Kamimiumista Párt Köz-' ponti Bizottsága gennevilliersi érte­kezletén Jacques Duclos, André Stíl és á többi bebörtönözött demokrata kiszabadítását jelöltb meg a békéért és a nemzeti függetlenségért folyó harc közvetlen céljául, , Az utolsó 48 óm eseményei újból igazolják, hogy ea a célkitűzés minden becsületes francia akara­tát) fejezi ki. A Kommunista Párt harcát egyre szélesebb tömegek támogatják. Ez a támogatás a francia nép minden rétegére kiterjed, A szocia­lista dolgozóik egyre számosabban foglalnak álláet a kommunista párt egységfehlivása mellett. A különfé, le község tanácsok szocialista taná­csosai •— a jobboldali pártvezetőség figyelmeztetése, söt tilalma ellené­re — egymásután szavazzák meg a demokraták bebörtönzése elleni ha. tározatokat. Az Utóbbi napok során Grasse várt>s tanácsa — beleértve a szocialista tanácsosokat és a dél­nyugati franciaországi Sérignac és Bea/uregard község tanácsait •— ugyancsak a szocialisták hozzájáru­lásával megszavazták a tiltakozást. A lot-etgaroim megyei Boudy-toan nyolc szocialista párttag kérte fel­vételét a kommunista pártba. Másutt — az üldözések elleni tiltakozásul — jelentős p árt onk ürüli személyisé­gek kérték felvételűiket a pártba, mint például Oavillon, Aisne me­gyében a volt deportáltak és inter­náltak egyesületének elnöke, aki le­velet intézett Jacques Ducloshoz. Levelében így lr: „Megértettem, hogy azoknak, akik a szabadságért, a kenyerükért és a békéért akarnak harcolni, a kom­munista pártiban van a helye. Nagy megtiszteltetés lesz számomra, ha az ön nevéről elnevezett tagtobor­zást kampány „újoncai" között sze­repeiheteik. ,,E tagtoborzäsi kam­pány eredményeképpen Szajna megyében Jacques Duclos letartóztatása óta az új tagok száma 800 fölé emelkedett. A szellemi élet további neVes kép­viselői csatlakoztak a tiltakozó moz­galomhoz. A „Lettre Francaise" a mult héten közölte Vercorsnak, az fellenállás regényírójának és Julién Benda világhírű filozófusnak tilta­kozását, akik leszögezték: „Nem hallgathatunk tovább". Azóta Maurice Druon, a Goncourt-díjas. or­szágoéhirü regényíró, Jacques Ma­daule, az ismert katolikus közíró, íieves írók, mint Raumond Escho­lleifrés Léon-Pierre Quint is alá ír ták a tiltakozást, amely leszögezi: „Hatalommal való visszaélésnek te­kintjük azokat a letartóztatásokat #s üldözéseket, amelyeknek francia állaimpolgárok csak azért esnek ál dozatul, mivel egy ellenzéki párt­hoz tartoznak 1', Az üldözésnek egyik legújabb pél­dája az Auguste Gillott, saint-deni. sal kommunista polgármester ellen indított-eljárás. Gillot-t — mint ko­rábban André Stilt — „csődületre való hajtogatással" vádolják. De miután az „össZeesküvésí" vádak­kal siralmasam felsültek, a reakció lapjai valamivel halkabb hangot kez­denék megütni. A „Paris Presse" még tegnap este szenzációs tálalás­ban újabb „titkos okmány" felfede­zését jelentette, amelyet a „toulo­hi kommunista összeesküvőknél" foglalt le a vizsgálóbíró, mára azon­ban kiderült, hogy a vizsgálóbíró ugyan lefoglalta a kérdéses „titkos" dokumentumot, az f f okmány" azonban már 1931 augusztus 6-én megjelent a „L'Humanité' Vezéreik kében és jelenleg is többszáz­ezer példányban megtaláJhatő Mau rice Thorez összes müveinek 11; kö­tetében. A „Paris Presse" szomba­ton nem tért vissza az ügyre. Az amerikaiak hamis vádakat koholnak a kocsedo­szigeti hadifoglyok ellen, hogy kibújhassanak a véres bűncselekményekkel járó felelősség alól. Az „Uj Kína" hírügynökség tu­dósítójának jelentése szerint Köcse. do szigetén az amerikaiak újabban nagyszámban tartóztatnak le hadi­foglyokat. A hóhér Beatser minde­nekelőtt azon mesterkedik, hogy a hadifoglyokra hárítsa, a felelősséget a vérfürdőkért. Estért letartóztatta Li Han Kut, a 76 os számú tábor, részlegben Őrzött hadifoglyok kép­viselőjét és átadta az amerikai had­sereg hírszerző szolgálatának. Boat­ner ezenkívül — mint az amerikai hírügynökségek közlik — letartóz­tatta a többi táborrészlegek képvi. selöit is, akik a Dodd.incindens óta a 76-os táborrésBlegben tartózkod­taki A hadifoglyok képviselőin kívül az amerikaiak egyre több hadifog­lyot tartóztatnak le KoCSedö szige­tén. Június 12 én három, 14-én 130, i?=én további hét hadifoglyot tar, tózSattalk le.' Az „United Pi'ess" amerikai hírügynökség jelentése szerint ezeket a hadifoglyokat ázzál vádolják, hogy tizenhat „nem kom muflista" hadifoglyot: meggyilkol­tak, Az „Uj Kifta hírügynökség ezzel kapösolfttban rámutat arra, hogy az amerikai agresszorok gdndo»an előkészített tervelt szerint igyekez nek hamis vádakat koholni a hadi foglyok ellen, hogy kibújhassanak a bűncselekményeikkel járó felelősség alól, E ízei egyidejűleg arra is szá­mítanak, hogy a letartóztatásokkal elhallgattatják a kegyetlenkedésed szemtanúit, Keszoni megfigyelők szerint a hadifoglyok letartóztatása a gen fi konvenció súlyos megszegését jelpftti. Az „Üj Kína" hírügynökség a továbbiakban rámutat arra, hogy ms amerikai hadsereg kegyetlen­ségéről hfrhettt hírszerző Szolgá­lata a hitlen Gestapo! tekinti pél­daképéhek, majd befejezésül hangsaiyozza: Az amerikaiak Rocsedo szigetén elke vetett újabb bűncselekményei még rélreérthetetlenebbül leleplezik az emberbörtie btyt szörnyetegeket és fokozzak azt a megvetést és gytílö letet, amelyet minden becsületes gondolkodása eikber éren az amerl kai agresszorok ellefl" í Jacques Duclos levele Jactainet wmžmmrn Németek! Értsétek meg, hogy már akikor, amikor a német nép elvakultságában saját nemzeti ér­dekeit lábbal tiporta, Sztálin gene­ralisszimusz a német nép nemzeti érdekelnek is védőjévé vált. Tudatosítsuk azt, hogy a fasiz mus felett aratott győzelme után a szovjet nép és Sztálin generalisz­szimusz mindig hathatósan támo­gatták Németország békés felépíté. sét, államunk demokratizálását. A fasizmus legyőzői népünk legjobb segítőivé és barátaivá váltak. Tudatosítsuk azt, hogy a mi Né­met Demokratikus Köztársaságunk is csak azért válhatott a Németor­szág kettészakításának megszünte­téséért folytatott harc legerősebb bástyájává és a béke megőrzésének bástyájává, mert a német nép Satá lln generaüsszimuszban és a Szov. ; etunió nemzeteiben oly nagy és hü nemzetekre talált. Ez a barátság a nagy szociális ta Szovjetunióval a német nemzet életének és felvirágzásának biztosi téka. Minden német hazafi nagy hálá­val tudatosítja azt, hogy van itt egy legyőzhetetlen erő, amely a német néppel együtt feladatául tűzte kl népünk nemzeti érdekeinek megőr­zését. Adenaiüer és a három nyugati nagyhatalom főbiztosai nem akar­nak semiiyen megegyezést és se­miiyen békeszerződést. Háborút akarnak. Ezérí írta alá Adenáuer a háborús keretszerződést. A bonni árulók fasiszta tábornokok parancs­noka alatt ezért állítanak fel Nyu­gat-Németországban támadó zsoldos hadsereget, amelynek feladata az lenne, hogy az amerikaiak támadó hadseregeként lépjen fel a Szovjet­unió, a béke tábora és igy a mi népi demokratikus Köztársaságiink ellen is és amely a német népet testvérgyilkos Háborúiba akarja so­dorni. Férfiak ós nök, hazánk keleti és nyugati részén! Tudatosítsátok a népünket és hazánkat fenyegető nagy veszélyt! Egyesüljetek a demo­kratikus Németország Nemzeti Arc­vonalának zászlaja alatt örök ba rátságban és tartós harci szövetség ben a nagy Szovjetunióval, a béke megvédésére! Fejtsetek ki még bát­rabb nemzeti ellenállást a háborús keretszerződés megvalósítása és az áruló bonni kormány ellen! Tekint­setek a nemzeti erő nagy példájá­ra, ámelyet a szovjet nép az egész emberiségnek szolgáltatott a Hon­védő Háború alatt. Harcoljatok az Össznémet tanácskozásokért, az egész Németországban megtartandó szabad, demokratikus választásokért, kénysZeritsétek kl a Németország gal való békeszerződés megkötését és német hazánk egységének békés felújítását! Harcoljatok az összes megszálló csapatok eltávozásáért és azért, hogy a német nép valódi seu vefeni iáéban, a Szovjetunióval és m egész világ békeszerető nem«é« telvel való örök barátságban élhes sen, virágozhasson és fejlődhessen, Kapcsolódjatok be a hatalmas ha­zafias felszabadító mozgalomba, amely képes megdönteni az áruló Aidenaiuer-kormányt, hogy szabad­dá tegye népünknek útját a békés és boldog jövő felé. Szervezzetek fegyveres védelmet hazánk és békés felépítésünk meg. védésére! Legyetek éberek és állja' tők mindig készen a német nép és haza ellenségeivel szemben! Erősít­sétek meg harcotokat a szégyentel­jes szovjeetelienes ttazitftsok ellen! Szilárdítsátok meg a Szovjetunióval való örök barátságunkat; 1941 jú­nius 22-ikének már soha többé nem szabad megismétlődnie és nem fog megismétlődni! Éljen a német és a szovjet nép közötti örök barátság! Éljen Sztálin generalisszimusz, a legyőzhetetlen világ béketábor bölcs tanítója és vezére, a német nép leg. jobb barátja! A Demokratikus Németország Nemzeti Arcvonalának Nemze ti ftuiacsti. Jacques Duclos elvtárs pénteken az alábbi levelet intézte Jacquinot vizsgálóbíróhoz: Bíró úr! Brune belügyminiszter úr tegnap­előtt, június 18-án, nyilatkozott a külföldi újságírók előtt « azt állí­totta, hogy bizonyítékai vannak „az állam belső biztonsága elleni összeesküvést" illetően, amellyel en­gem vádolnak. Brune úr úgy vélte, okosabb az angol-amerikai újságírók előtt M magyarázkodnia, mint azokra a kérdésekre felelni, amelyeket nem mulasztottam volna el neki feltenni, ha lehetőségem lett volna a nemzet­gyűlésben felszólalni. De lehetetlenség, hogy ez a mi­niszter továbbra ig ilyen felelőtlenül locsoghasson. — Mondja meg nyiltan mindazt, amiről azt állítja, hogy tudja. — Ezért kérem Önt, szíveskedjék őt beidézni és a legrövidebb időn belül Velem szembesíteni' A francia közvélemény újabb és újabb rétegei felemelik tiltakozó szavukat Jacques Duclos elvtárs le tartóztatása és a kormány megtor­ló intézkedései ellea. Az északfran ciaországi Coutichea egyik szocia. lista városi tanácsosa a kővetkező le­velet intézte a „Liberté" című lülei laphoz; „Jaureg eszményeihez hivén ki jelentem, hogy ma — éppúgy, mint 1936-ban — a szocialistáknak és kommunistáknak egyesülniük kell. A szocialista dolgozóknak kom m u nista testvéreikkel együtt kell foly­tatniuk küzdelmüket Jacques Duc­los és André Still szabadonbocsátá­sáért, a munkásosztály egységéért, a szabadság és a béke erőinek egyesüléséért". Több francia egyházi szc/*yčfyiség, köztak Jean Marié Äo-ftVenach, az Esprit" című katsükUfj folyóirat főszerkesztője, Dumas ^efórész és Depierre katolikus pap levelet in­téztek Vincent Auriel ^köztársasági elhöfchöz: „Szükségét érezzük anaak, hogy az utóbbi napikban foganatosított rendért és bíréííági 5»té»keóések miatt nyugtalanságunkat és tiltako­zásunkat fejezzük'ki," — ttj&fc teve­lükben, majd rárai-Htatnak, hogy Jaques DUclos'tettenérés címén 'tar­tóztatták le te€t prával fígy »lyaín tüntetés után, amelyen nem is vett részt. Otromba toťtéWetet taäšítak ki, htgy összeesküvéssé nyilvánít­sanak egy népi tüntetést, amelynek semmiféle össaeeskíjvés jtWegc nem volt, továWká háfclílSSlIfriteaí natosítotteatk iíöWnfélí; szíetVezjrtek székházaiban. Ezek a házk»feat®ok _ írják sokkal inkább MegWteMlíté-si ak­cióhoz hasfcnKtta»ak, mtoit igaz­ságügyi nyomozáshoz. Néhány näp óta Úgy tűhik, mint­ha elszántan fittyet hánynának azoknak a törvényes biztosítékok­nak, amelyek a köztársasági rend­szert képezik''. A levél befejezésül erélyes tilta­kozását fejezi ki a megtorlással szemben, „amely hem oldja toieg a Valóságos problémákat''', kéri, hogy ,,az igazságszolgáltatás mielőbb tér­jen viseža rendes medrébe, adják meg a törvényes biztosítékot min­denki sžämára, bármely párthoz tartozzék is, s hogy „a jelenlegi po­litika általános felülvizsgálásával, mint a törvényességhez való vissza­térés feltételével, óvják meg Fran­ciaországot egy mély belső viszály­tól". Az olasz nép tiltakozott Ridgway látogatása ellen öt napig tartózkodott a pestistá­borrtók Olaszországban. Járt az or­szág minden részében. A fővárosba, Rómába érkezett, majd elment észak­ra TJdlneig, délre Nápolyig. Minde­nütt ugyanaz a kép fogadta, minisz­terekj néhány tábornok, csendörök, rohamrendörök, válogatott katottai alakulatok, mögöttük pedig ellensé­ges csend, teljes részvétlenség. A De Gasperi-kormány Ridgway olaszor­szági tartózkodási * idejére betiltott mindennemű gyűlést, véres elfojtás­sal fenyegetett mindennemű véle­ménynyilvánítást, páncélosokkal és ágyúkkal zárta le az utcákat, tere­ket, sőt országutakat 19, amelyen a pestistábornok elhajtott. Togliatti elvtárs parlamenti felszólalásában hangsúlyozta, hogy Ridgway „tiszte­letére" a kormány olyan ostromálla­potot teremtett az egész országban, amire a fasizmus bukása Óta nem volt példa. De a rendkívüli minisztertanácson elhatározott biztonsági kordonon kí­vül maradt úgyszólván az egész olasz nép. Az utcákat szuronyok szegé­lyezték, a járdák pedig üresek vol­tak. Az amerikai „vendégek" szem­rehányást is tettek aa olasz hatósá­goknak, miért nem toboroztak ösz­sze legalább néhányszáz főnyi „ün­neplő tömeget". De Gasperi és rend­őrminiszter?, scelba azonban nem bíztak senkiben, mert Ismerik az olasz nép hangulatát és jól tudják, hogy a felháborodás Ridgwayvel szemben magával ragadta az olasz nép többségét. A harag az olasz hazafiakban tető­fokára hágdtt, amikor egy hivatalos kormánykommüniké közölte, hogy Ridgway mint az Atlanti Szövetség haderőinek parancsnoka, az olaszor­szági amerikai haditámaszpontok és a hatáskörébe kerülő olasz fegyve­res egységek felett tart szemlét. A kormány ezzel az otromba nyilatko­zattal azt igyekeztek bizonygatni, hogy Ridgway nem idegen betoiado­dó, mint azt béke hívei hirdetik, ha­nem az olasz hadserég tényleges pa­rancsnoka. A nemzeti érdekeket", az olasz alkotmány törvényeit így nyil­tan lábbal típró, önieleplező szavak hallatára az olasz nép minden réte­gét magával ragadta a nemzeti el­lenállás szelleme. Ki adott felhatal­mazást ä kormánynak arra, hogy az országban amerikai hadi támaszpon­tok létesüljenek, hogy az olasz had­Sereget külföldi főparancsnok alá ren­deljék, aki áZ Olasz katonákat akár / idegen országban is vezényelheti? A nemzeti függetlenségért és szabadsá­gért folytatott harc lánglelktt olasz hadvezérének, Garibaldi emlékének felelevenítésével tíltakozótt millió meg millió olasz a pestistábornok el­len. Garibaldi forradalmi szabadság­harcos indulójának felhívása vált a tiltakozó moBgalom jelszavává: „Ki Olaszországból az idegenekkel!" S á nemzetárulás kormánya, az amerikai megseállók lakájai az egész nép előtt még gyűlöletesebbekké váltak, ^mi­kor rárontottak a Garibaldi-dalt éneklő tömegekre, letépték Garibaldi arcképét a falakról, amikor Garibal­di helyett Ridgwayt választották. Ezekben a napokban Olaszország­ban nem volt olyan gyár, olyan köz­ség, egyetem, hivatal, ahol valami­lyen foŕíhában ne jutott volna kifeje­zésre ne jutott volna a háborús po­litika elleni gyűlölet. Gyárak, üzenlek, építkezések, vasútállomások ezreiben meg ezreiben zajlottak le tiltakozó gyűlések, figyelmeztető sztrájkok, ülősztrájkok, amelyek tiltakoztak Ridgway látogatása ellen. A mező­gazdasági munkások országszerte erösődö bérmozgalmait mindenütt őszekötötték a háborús veszély fo­kozása ellen Vívott harccal. Több olasz városban, ipari központban a munkások .tiltakozó sztrájkokat tar­tottak. A munkásosztály és a dol­gozó parasztság a legkülönfélébb, a helyi körülményeknek legmegfelelőbb formában "valósította meg ellenállá­sát. A tömegmozgalom kiszélesítését szolgálták a béke híveinek s az Olasz partizánok szövetségének ebben az időben összehívott városi, megyei kongresszusai. A nemzeti független­ségnek és az amerikai elnyomókkal Szembeni ellenálláshak gendolata töl­tötte be a PadOVában ülésező orszá­gos kulturális találkozót és a milánói Országos szövetkezeti konferencia előkészületeit is.' A kormány elszigeteltségére és rettegésére jellemző, hogy mé<r a jobboldali szociáldemokrata párt Üdingbeh tervezett Matteotti emlék­Ünnepségét is betiltotta és nem en­gedélyezte a Genovában 1944 óta mmden évben megismétlődő ünnep­ség megtartását se, amelyet a német megszállók által kivégzett partizá­nok tiszteletére rendeznek. Mindenki megbízhatatlanná vált De Gasperiék számára, aki — olasz.

Next

/
Thumbnails
Contents