Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)

1952-06-22 / 147. szám, vasárnap

1952 június 22 UJSZ0 7 BUSZKESEGÜNK A NÉPHADSEREG A% agitátor ssava a fronton Részlet M. I. Kalinyin „A kommunista nevelésről" c. müvéből Mindén agitátor arra törekszik, hogy beszéde szívhez szóló legyen. Hogyan lehet az emberek szívéhez férkőzni'? Az agitátorok gyakran azzal az előre feltett szándékkal mennek ki a frontra, hogy megindítják a katonák szivét. De már maga az a tény, hogy ezt előre elhatározzák, hatástalanná teszi beszédüket. Ha ellenben az agitátor azért megy ki, hogy egy csésze teát igyék a katonákkal, elbeszélgessen velük egyről-másról és aztán felvessen egy-egy olyan kérdést, amely érdekli őket, beszéde valóban fesztelen jelleget fog ölteni. Ugyanígy: ha valaki valami hibát követett el és atyailag megdorgáljátok őt, figyelmeztetitek a szabályzatra és azután azt mondjátok: „No jó, nem szólok erről senkinek, de jegyezd meg, ha még egyszer hibázol, nem fogok szemet hányni", — ezzel szintén a szivéhez férkőztünk. De ha azzal a feltett céllal közeledünk az emberekhez, hogy meghassuk őket, ez úgyszólván sohasem fog sikerülni.. A fesztelenség alatt azt értem, hogy az embereket nem köti semmi, szabadon vetnek fel őket érdeklő kérdéseket és nincs az az érzésük, hogy az agitátor meghatározott céllal ment ki hozzájuk. Igaz, hogy az agitátornak megadott témákról is kell beszélnie, ' de a fesztelen beszélgetésbe ezek a témák önkéntelenül beleszövődnek. Igyekezzünk véleménycserére, egymás közötti vitatkozásra bírni az embereket és legyünk döntőbírók, akik megállapítják, kinek van igaza. A fesztelenség nem azt jelenti, hogy a beszélgetést nem kell irányítani. Irányítani kell, de úgy, hogy az emberek ne vegyék észre, hogy a témák előre kijelöltek. Más megint a helyzet, ha megérkezéskor nyiltan kijelentik: „Azért jöttem hozzátok, hogy erről és erről a témáról beszéljek". Az egész agitációs munkát ugyanis nem tehet fesztelen beszélgetésekre alapítani, azonban bármi legyen is a kitűzött téma, mindig ugyanazt a következtetést kell levonni belőle: le kell győznünk a fasisztákat és e cél érdekében meg kell tennünk minden lehetőt és lehetetlent. A beszéd formája a körülményektől függ. Ha nagy a hallgatóság, beszédünk az előadás, vagy szónoklat formáját öltheti. A beszéd lehet válasz feltett kérdésekre. Ha azt akarjátok, hogy bizonyos kérdésről határozottabb benyomásokat nyerjenek a katonák, a beszélgetést erre az egy kérdésre korlátozhatjátok, előre bejelentve, hogy ma pusztán erről lesz szó, egyéb kérdésekről más alkalommal fogtok beszélni. Felhívom figyelmeteket arra, hogy ne akarjatok okosabbaknak, tudósabbaknak látszani, mint az előtettek álló tömeg. Sók évi agitációs tapasztalatom van és állítom, hogy ha a hallgatóság egy szemernyi önhittséget vesz észre az agitátorban, ha megérzi, hogy bölcsebbnek tartja magát náluk, az ilyen agitátor elveszett, nem fognak bízni benne. A vörös katonákkal úgy kell beszélnetek, mint akik mindent meg tudnak érteni. Es ha egyikük azt mondja, hogy nem ért valamit, odamondhatjátok neki: „Minek tetteted magad, — talán káposztafej van a fejed helyén? Látom én, hogy úgy értesz mindent, mint jómagam, csak ravaszkodol." Nem szabad lenézőleg bánnunk az emberekkel. Há egy katonáról azt mondják, hogy együgyű, semmihez sem ért, feleljetek ilyenformán: „Ismerem én az ilyen együgyűséget! Meglátjátok, milyen nagyszerű harcos lesz ebből az emberből. Ti már régen a fronton vagytok, beletanultatok. Bele fog ő is tanulni". Ha így bántok az emberekkel, tiszteletet ébresztetek bennük. Sok mindent megbocsátanak nektek, de a fölényeskedést nem bocsátják meg sohasem és ami fő, — nem fognak okos embernek tartani. Tegyük fel például, hogy egy katona már régóta a fronton van és még egy fasisztát sem ölt meg. Ezt a tényt különféleképpen lehet felfogni. Az egyik agitátor ócsárolni fogja a katonát, a másik emlékezteti őt arra, hogy a többiek már hányat öltek meg. En így szólnék hozzá: „Minden katona nem is ölhet fasisztát; ha mindegyik ölne, már régen megöltük volna valamenynyit. Azért mégis jobb. ha minél többen ölnek. AT háború — háború. A fasiszták meg akarnak minket semmisíteni, mi pedig őket. Ezért minden vörös katona törekedjék arra, hogy bármi áron megölje az ellenséget". Az agitátor legyen hű az igazsághoz. Ne fessen túl rózsás képet a kar tonáknak, mutassa a. valóságot olyan nak, amilyen, ne féljen rámutatni a nehézségekre, hiszen felnőtt, értelmes emberekkel van dolga. Ami a legnehezebb az agitációs munkában, az — úgy megtanulni beszélni, ahogyan az adott helyzetben beszélni kell. Első pillanatra talán csodálkozunk: mi itt a nehézség, hiszen az ember már két éves korában beszélni kezd? Pedig ez mégis nagy és nehéz dolog! Miben áll a nehézség? Az agitátornak világosan kell kifejeznie gondolatát, hogy hatást érjen el, és pedig éppen olyan hatást, amilyet akar. Emellett röviden kell beszélnie, mert az idö is rövid. A gondolat legyen világos, mindenki számára érthető. Ez pedig súlyos követelmény. A nyelvet a klasszikusoktól kell tanulni. Vegyétek elő Turgenyevet. Hol találjátok a szereplők külsejének olyan leírását, mint az 6 műveiben? Próbálja meg valaki leírni a külsejét akár a saját feleségének. Meg fogja-e találni ehhez a kellő szavakat? Nem mindenki, bármily jól ismeri is a hozzá közelálló személyeket. Közhelyeket fog feLr sorolni. Az agitátortót azonban többet követelnek: leírásának tetszetősnek is kell lennie. Az agitátor minden sikere a nyelvtől függ. Olyan dolgokról beszélgettek a katonákkal, amelyeket ők is ismernek, tehát csak akkor fognak érdeklődéssel hallgatni, ha jól és világosan beszéltek ezekről a dolgokról. Nem használom ezt a szót: „szépen", mert nálunk gyakran megmámorosodnak a frázisoktól és azt hiszik, hogy azok szépek, pedig nincs visszatetszőbb, mintha a beszédet elöntik a dagályos frázisok. Ismerek olyan agitátorokat, akik akár három óra hosszat is tudnak beszélni, de beszédjükből a hallgatóság egyes felkiáltásokon kívül semmit sem jegyez meg, mivel beszédjükben nincs gondolat. Katonákkal álltok szemben, egyszerű emberekkel, akik sok borzalmat látlak, a kilométerek ezreit tették meg harcolva és a pompázó közhelyeket nem tudják elviselni. Az agitátornak határozott gondolatokkal, rövid, világos fejtegetésekkel kell eléjük állni. Emellett a fő gondolatokat nem árt minél többet ismételni. Nem baj, ha ellenvetik példánk „Folyton csak a beásásról beszélsz?" Feleljétek rá: „Addig fogok erről beszélni, amíg nem tanultok meg árkot ásni; kár volna, ha hiába veszne oda a fejetek". Az agitátor legyen képzett ember. Sokat kell olvasnia, önmagát fejlesztenie. Azt ajánlanám, hogy minden szabad idejét szentelje az olvasásnak. Olvassátok klasszikusainkat. Olvassátok Lenin és Sztálin műveit. Tanuljatok meg Sztálin módjára agitálni. Sztálin elvtárs nagyszerű agitátor, kitűnően tud a nép nyelvén beszélni. A beszédre mindig elö kell készülni, akkor is, ha az agitátor nagyon képzett, olvasott ember és kiismeri magát a katonai dolgokban. Tudásunk azonban korlátolt, ezért mindig készüljünk elő alaposan, hogy ismereteinket a maximális hatással használhassuk ki. Hasznosnak tartom, hogy minél többször előre megadott témákról tartsunk beszédeket, mert ez fejleszti tudásunkat és fegyelmezi elménket. Ha azonban azt vesszük észre, hogy a témát már unják, hogy inkább beszélgetni szeretnének, térjünk át a teázásra, és a fesztelen, szívből fakadó beszélgetésre. De erre a fesztelen beszélgetésre is fel kell készülni, mert számtalan kérdést adhatnak fel nekünk. Ne térjetek ki a válaszok elől és ne kerüljétek meg a kérdéseket. Az se bántson, ha egy kérdésre nem tudtok felelni. Mondjátok meg nyiltan: „Nem tudom, majd utána nézek és aztán felelek". Olykor felvetődik ez a kérdés: „A katonák, különösen az idősebbek között, vannak hívő emberek, akik keresztet viselnek, imádkoznak és a fiaitalok kinevetik őket. „Jegyezzük meg jól, hogy mi a vallásért senkit sem üldözünk. Ha tévhitnek tartjuk is, csak felvilágosítással küzdünk ellene. A vallás él a lakosság jelentős rétegében: vannak, akik mélyen vallásosak. Azzal, hogy kinevetjük őket, nem megyünk semmire. Persze, ha egy-egy fiatalember elneveti magát, az még nem nagy baj. De a nevetés ne menjen át gúnyolódásba: ezt nem szabad tűrni! Mire fordítson az agitátor különös figyelmet? Elsősorban a szervezettséget kell propagálni. Hogyan? Vegyünk egy egyszerű példát: eljött az ebéd ideje, a konyha nincs helyben, fel kell kutatni. Ha ez az eset előfordul, rögtön adva van a beszéd témája, a szervezés. Beszéljétek meg, hogyan lehet azt elérni, hogy a konyha mindig kéznél legyen. Erre a témára rendesen az következik, hogy elkezdték szidni azt a fejetlenséget, amellyel még mindig nem sikerült megbirkóznunk. Ha én agitátor volnék, az idő kilencven százalékát ennek a témának szentelném. Legnagyobb hibánk — a nemtörődömség. Még mindig megvan bennünk a gondatlanság: „Valahogy majd csak lesz". Valamennyien tudjuk jól: ha a csapat elfoglal egy pozíciót, erőit a végsőkig meg kell feszítenie, hogy megerősítse és megtartsa azt; a támadásnál pedig mirident meg kell tenni, hogy hatásos legyen és a legkevesebb áldozattal és veszteséggel járjon. Nálunk erről gyakran megfeledkeznek az eredmény rovására. A nemtörődömséget határozottan irtani kell. A háború első időszakában nagy nehézségeink voltak amiatt, hogy nem szerveztük meg kellően az ütközeteket, holott minden azon fordul meg, hogy az ütközetet jól meg kell szervezni. Minden katonának nagyszerű szervezőnek kell lennie. Azelőtt a parancsnokok azt hitték, hogy az ütközetet a parancsnokság helyén kell megszervezni. Ez'azonban csak az utolsó stádiuma a szervezésnek. Amikor a parancsnok az ütközet folyamán elfoglalja a parancsnoki helyet, már csak előző munkájának eredményeit aratja le. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a katonákat hozzászoktassuk az óvatossághoz. Nagyon rossz szokás, ha az emberek a fronton fedetlen helyre ülnek ki ebédelni. Becsap egy lövés és kész a baj. Egy csomó ember meghal és helyükbe újakat kell állítani. Az agitátorok a leghatározottabban utasítsák rendre azokat, akik nemtörődömséget tanúsítanak a veszéllyel szemben. Agitáljatok a katonai tudás, a háborús ravaszság fejlesztése érdekében is. Különösen a ravaszság szót hangsúlyozom, mert olyan vörös katonákkal álltok szemben, akiknek önálló tevékenységi köre korlátolt. Lelkükbe kell vésni, hogy gondolják át feladataikat, törekedjenek mindent a legjobban megcsinálni és ha csak lehet, igyekezzenek rászedni az ellenséget. Az éleslövészet például egyebek között azért is hasznos, mert hozzászoktatja az embereket minden lépésük megfontolásához, kifejleszti bennük a vadászérzéket. Az éleslövész igyekszik megölni az ellenséget, — az ellenség pedig öt. Ezért az éleslövésznek nagy adag ravaszságra van szüksége. Jól kell tudnia maszkíroznia magát, éles szemének kell lennie. Ezeket a tulajdonságokat nemcsak az éleslövészekben, hanem valamennyi katonában ki kell fejleszteni. Példás katonai szakácsok munkaértekezletéről Az elmúlt napokban a Dukla katonai lap két szerkesztőségi tagjának jelenlétében egységünk' körülbelül 20 példás katonája értekezletet tartott. Az értekezleten foglalkoztunk a példás katona mozgalmával. Beszámoltunk egymás tapasztalatairól, hogyan szereztük meg a jelvényt és a vita során rámutattunk arra, hogy miként kell segítségére lennünk többi bajtársainknak mind politikai, mind gyakorlati téren, hogy ők is elnyerhessék ezt a kitüntetést. Nem volt könnyű megszerezni nekünk sem a példás katona jelvényét, de becsületes munkával elértük. Ha munkánkat ellenőrizzük és megdicsérnek minket, még erélyesebben látunk neki feladataink teljesítéséhez. Mi, mint katonai szakácsok tudjuk, hogy mi a feladatunk ls rendkívül fontos, örülünk annak, ha meg vannak elégedve munkánkkal, ha nem panaszkodik senki sem, sőt ellenkezőleg, dicséretet kapunk az étel jó elkészítéséért. Munkánknál szem előtt tartjuk Csepicska elvtárs nemzetvédelmi miniszter 1950-ben kiadott hadseregparancsát, amelyben többek között gazdasági területen felhívott az élelemmel való takarékoskodásra. Ma a katonának megvan mindene és ezt dolgozó népünknek köszönheti. Ennek tudatában igyekszünk példásan teljesíteni kötelességeinket, szilárdítjuk a fegyelmet, kifejlesztjük az agitációs munkát. Az értekezleten a bajtársak megkérdezték -tőlem, hogyan nyertein meg azt a versenyt, amelyet a prágai díszszemle napjaiban rendeztek az egyes egységek szakácsai között. A verseny 12 napig tartott és azt pontozták. Amikor megtudtam, hogy a versenyt megnyertem, igen örültem. Sok dicséretet kaptam és munkámról a rádióban is beszéltem. Értekezletünk sok újat, sok értékes tapasztalatot hozott. Kötelezettséget is vállaltunk, én például felajánlottam, hogy öt példás katonajelöltet előkészítek a vizsgákra. Balia József, példás szakaszvezető. Az agitációs munka hozzájárul feladataink jobb teljesítéséhez Nemrégiben taktikai gyakorlatra készültünk. Már néhány nappal előtte beszélgettünk róla, hogyan is végezhetnénk el a gyakorlatot a legjobban. Reggel nótaszőval indultunk kitűzött célunk felé, ahol a megérkezés után a parancsnok élvtársak elmagyarázták feladatainkat s felvilágosítottak minket a helyzetről. Az ellenség a közelben rejtőzött s a kiküldött felderítők jelentették, hogyan építette ki állásait és milyen erőkkel rendelkezik. Minden raj megkapta a parancsot, hogy mi a feladata és hogyan kell azt elvégez, nie. Terepismertetés után elhangzott a támadást jelző parancsszó. A gyalogság gyorsan haladt célja felé, míg I elérte a rohamállást, ahonnan gyors lökéssel kellett elérnie az ellenséget. Mi géppuskával támogattuk elönyomulásukat. Az ellenséget kivertük, de az ellentámadásba ment át, amelyet tüzünkkél visszavertünk. A helyzet jó felismerése járult hozzá, hogy sikerült győznünk. A gyakorlat után nagy vita folyt le. Először agitátorunk, Jurka elvtárs részletet olvasott fel a szovjet katonák harci hőstetteiről írt könyvből. Ezután kritizáltuk egymás hibáit és ez a bírálat nagyban hozzájárult ahhoz, hogy máskor még jobban végezzük el feladatainkat. Kárász Zoltán, tisztjelölt. Éleslövészeti gyakorlatunk feltárta hibáinkat • Várva vártunk azt a napot, hogy harci felkészültségünket még jobban fokozhassuk a lövészeti gyakorlat segítségével. A gyakorlótéren Sz. tiszt elvtárs vezényszavára megkezdődött az éleslövészeti gyakorlat. Ezzel biztosítottuk azt, hogy az éleslövészet követelményeit mindenki teljesítse. A gyakorlat közben nagy munkát végzett agitátorunk, aki beszámolt nekünk az egj

Tes hibákról, de ugyanakkor a jó eredményekről is. Chmelár elvtárs agitátor, aki igen ügyesen végzi munkáját, kritizálta azt, hogy egyesek nem teljesítették a gyakorlat követelményeit. A főhiba az volt, hogy sokan a kilövésnél behunyták a szemüket és félrerántották a pisztoly csövét. Fontos tehát nem behúnyni a szemet és simán meghúzni a kakast. Igy aztán kitűnő eredménnyel lehet elvégezni a gyakorlatot. Különben szakaszunk a két lövészeti számot kitünö eredménnyel végezte el. Azok is, akik gyengébb eredményt értek el, a jövőben igyekezni fognak hibájukat kiküszöbölni. A gyakorlaton sokat tanultunk. Szakaszunk kiváló eredménye arra lelkesít minket, hogy a további gyakorlatok során még jobb eredményeket érjünk el. (Katonai levelezőnktől.) Július 15-ig megszerezzük a TOZ-jelvényt Komoly csend ül tantermünkben, A bajtársak feszült figyelemmel hallgatják Kónya László elvtárs szavait, aki a hadseregbeli sportolás jelentőségéről és fontosságáról beszél. Rámutatott arra, hogy a sportolásban épúgy ki kell tűnni, mint a harcászati taktika elsajátításában, mivel a testedzés erősebbé teszi hadseregünket Izmos karral jobban forgathatjuk a fegyvert és a testedzés nem kia mértékben járul hozzá, hogy bármily körülmények között feladata magaslatán álljon a katona. Felajánlásokkal akarjuk elérni azt, hogy a sportban is elsők legyünk. Kónya elvtárs, versenyre hívta ki az egész szakaszt, hogy július 15-ig valamennyi tagja megszerezze a Tyrs képességi jelvényt, a TOZ-t. Mindannyian vállaltuk ezt a feladatot, mindannyian elhatároztuk, hogy július 15-ig elnyerjük ezt a jelvényt. Sőt azzal az elhatározással indultunk neki a versenynek, hogy lehetőség szerint ezt az időt még megrövidítjük, mivel ezzel is a béke ügyét szolgáljuk, mivel ezzel is erősítjük népi demokratikus hazánkat. Kovács József, közkatona. Hadseregünk és a népi milícia egy célt szolgál Szokatlan időben, vasárnap reggel felsorakozott egyik alakulatunk, hogy közös gyakorlatokat végezzen a népi milícia tagjaival. Örömmel fogadták ezt a feladatukat. A gyakorlótéren néphadseregünk tagjai bemutatták a milíciának az egyes gyakorlatokat, magyarázatokkal és tapasztalatokkal szolgáltak, hogy munkásosztályunk népi milíciája minél előbb elsajátíthassa a harci technikát és taktikát. A gyakorlatozás során látni lehetett, hogy a milícia tagjai mind az öregebbek, mind a fiatalok odaadással, lelkesedéssel gyakorlatoznak. Meggyőződésünk, hogy az egyes gyakorlatokat gyorsan elsajátítják. Meg is fogadták, hogy a jövő vasárnap sokkal jobban végzik majd feladataikat, katona iifli pedig megígérték, hogy a következő gyakorlati napon még jobban fogják bemutatni az egyes feladatokat. Igy szocialista hazánk még erösebb lesz. A népi milícia is egyik biztosítéka a békés építőmunkának, és ennek tudatában mindenben segítségükre leszünk, hogy megszilárdítsuk a dolgozók és a hadsereg közti kapcsolatot, hogy biztosabbá tegyük a békét. Albert Béla, közkatona.